19. rész- "Megérzés..."

Sziasztooook^^
Húúú, irtóra hepi vagyok, ugyanis: kaptam plusz 1 feliratkozót, és komit, az előző részhez:)))) Úúúúgy örültem, nektek, hogy el nem tudom mondani:) És tudom, tudom, hogy az előző rész elég brutális lett (:D), de azért én imádtam írni:) A mostani résszel is így van a helyzet:) Igyekszem mindig a legjobbakat hozni, de sajnos nekem is vannak olyanjaim, hogy a béka segge alá se kívánom az írást:"D Dee nem fárasztalak titeket a világmegváltó gondolataimmal, szóóval csak annyit, hogy köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:)<3
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:') <3
Ölelős-puszi: Kata xxx

Kelsey szemszöge

-  Figyelj...- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én.. nagyon sajnálom, Kelsey. Tényleg. Te egy csodás lány vagy, és én meg... én meg egy nagy barom. Komolyan. Megkértem a fiúkat, hogy verjenek össze, de ahhoz ők túl jó fejek, hogy megtegyék. És, ha megtehetném, hidd el, visszaforgatnám az időt... Minden olyan gyorsan történt, és.. sajnálom. Tényleg. Nem tudom, mi ütött belém. Ne haragudj. Ami pedig a kezeddel történt... Tudom, hogy az egész miattam van, és én tényleg.. tényleg nagyon sajnálom, és rémesen haragszom magamra. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam...  Csak... csak abban reménykedem, hogy valamennyire rendeződni fog a viszonyunk... mert én nem szeretnélek többet bántani.
Hallgatott, és látszott rajta, hogy nagyon vívódik önmagával. És igazából, nagyon jól esett, hogy bocsánatot kért, és hogy elmondta, mennyire sajnálja az egészet. Megértem. Én is nagyon sajnáltam a történteket.
- Hű...- kezdtem, és hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, a fülemben dobogó vértől, és a hasamba lázongó pillangóktól.- Ez... ez költői volt.
Zayn halványan elmosolyodott, majd...- oké, nem akarom nagyon húzni a sztorit, de el kell mondanom, hogy egyből megváltozott a véleményem..- egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és a karomat megragadva magához húzott. Olyan ösztönösen fontam át a nyakát, hogy magam is meglepődtem rajta. És, hogy egyszerre történt, vagy sem, azt nem tudom, de Zayn hozzám hajolt, és száját az enyémre tapasztotta. A mellkasom úgy hullámzott, hogy majdnem beleájultam a karjaiba, ráadásul, mikor szájával kinyitotta az enyémet, és a hajamba túrt, komolyan azt hittem, nem élem túl, és legalább egy szívrohammal a kórházba visznek. De ilyen szerencsére nem történt... Zayn nem engedett el, és ha lehet, még több érzelmet vitt ebbe a csókba, mint abba, amikor... nos hát, amikor KISÉTÁLT. És bár sikeresen javított, azért ezt a szót továbbra sem fogom kedvelni.
Zayn alig akart elengedni, és bevallom, én sem akartam őt elengedni, hogy nyugodtan turkálhassak a hajában, de. Mivel majdnem megfulladtunk, kénytelen voltam elengedni csillogó fürtjeit.
- Ugye... most nem sétálsz el?- kérdeztem, félve a választól.
Zayn mélyen a szemembe nézett, és közelebb húzott magához.
- Soha többet- mondta halkan, és újra megcsókolt.
És igeeen, újra beletúrhattam a hajába... Nem, nem vagyok megszállott, de azért mindenkinek vannak gyengéi egy pasin. Hát, nekem a hajuk. Oké, majd megkérdezem Sophiát, hogy mit szeret Liam-en. Illetve... akarom én tudni, hogy a bátyám barátnője mit szeret rajta?? Nem. Akkor Eleanor-t kérdezem meg. Igen, az lesz a legjobb.
- Segítsek feltakarítani a tejet?- kérdeztem tőle, a tejtócsára nézve.
- Mivel eleve miattad ejtettem le, ez az alap- nevetett, mire leesett az állam.
- Hé, az egy dolog, hogy miattam történt, de ez is- azzal odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. És húhú, újra beletúrhattam a hajába!!!
- Jogos- vont vállat, majd megpuszilta a számat, és közösen feltakarítottuk a tejet.
Ez az egész egy liter tejünkbe fájt, de mégis. Pont jókor történt minden. Mondjuk, a kis takarításunkkal majdnem felvertük a fiúkat, de hál' istennek, sikerült Malik-nak hangtalanul (viszonylag) visszatenni a sajtot, amit akkor vertem le, mikor helyet akartam csinálni a tejnek. Szóval. Rend lett.
Utána Zayn felhúzott a szobájába. Egymás mellett feküdtünk, én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a vágásos kezemet cirógatta.
- Most akkor mi lesz?- néztem fel rá, mire csillogó szemével rám nézett.
- Hogy érted?- kérdezte.
- Hát. Velünk. Mi lesz velünk?
- Én komolyan gondolom veled- közölte. Ő helyes volt, én pedig majdnem elájultam. Ez az én formám.
- Én is- dobogó szívvel elmosolyodtam, és hagytam, hogy Zayn szorosan magához öleljen.- És... szerinted mit fognak hozzá szólni Liam-ék?
- Mivel az elejétől kezdve szurkoltak nekünk... szerintem örülni fognak.
- Gondolod?
- Tudom.
Sokáig beszélgettünk Zayn-nel, és úgy döntöttünk, hogy a srácok már a családunknak számítanak, szóval erről mindenféleképpen tudniuk kell. Szóval... boldog vagyok. Azt hiszem. Szeretem Zayn-t, és be bizonyította, hogy ő is szeret engem. Rengeteg mindenről beszéltünk, és megértem őt is. A fiúk furák. De.. sajnos nem lehet nélkülük élni. Fura dolog ez. Óh, és még valami. Hogyha eddig nem voltam biztos abban, hogy Zayn szeret, akkor most már biztos lehet benne.. Ugyanis. Nem minden pasi dobja ki az exe képét a kukába, a szemem láttára. KOMOLYAN. Majdnem elájultam. Fogta a képét a tévé tetején, amin Pezz-zel vannak, és egyszerűen a szemetesbe hajította. Nem is értettem, mit csinál...
- Zayn... minden oké?- kérdeztem tőle furán.
- Persze- mosolyogva felém indult, és leült mellém az ágyra.
- Miért dobtad ki azt a képet?- kérdeztem.
- Mert az már a múlt. Új életet szeretnék kezdeni.
- Jó, ezt értem, de az a kép...
- Az a kép régi emlékeket ébreszt fel bennem- szakított félbe.- Olyanokat, amikre ne szeretnék visszaemlékezni.
- De akkor is egy része az életednek- értetlenkedtem.
- De akkor is meg szeretnék tőle válni- közölte, majd megsimította az arcomat.- Kels, lehet, hogy neked ez fura, de Perrie mellett sosem voltam boldog... igazán. Persze, voltak szép pillanataink, de engem már nem érdekel. Ez is csak egy korszak volt. Egy olyan korszak, ami nem jelentett semmit az életemben. Illetve. Megváltoztatott.
- És mi kerül a képed helyére?
- Majd meglátod- rám kacsintott, és engem félretolva bebújt mellém az ágyba.
Nem mondom, hogy halálosan reménykedtem abban, hogy esetleg a mi képünket teszi oda, de... halálosan reménykedtem abban, hogy a mi képünket teszi oda.

Reggel
Mikor kinyitottam a szemeim (vagyis próbáltam, de összeragadtak), Zayn karja védelmezően fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt, Napsugár- motyogta álmos, rekedt hangon, mire kuncogva megfordultam, hogy vele szembe legyek.
- Mióta vagy ébren?
- Egy ideje.
- Miért nem mentél ki?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudod, soha többet nem hagylak egyedül- mosolygott, majd egy puszit nyomott az orromra.
- Én viszont most elsétálok- mosolyogtam, majd felültem, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
- Mi? Ne máár'- tetkós kezével visszahúzott az ágyra, és rám feküdt, hogy még véletlenül se tudjak elmenni.
- Zayn, kinyomod belőlem a pisit!- nevettem, és tényleg úgy éreztem, hogy szétrobban a hólyagom.
- Pisilned kell?- döbbent le Zayn.
- Aha- nevettem, mire Malik gyorsan leszállt rólam.- Azért gondoltam elmenni.
- Tedd belátásod szerint- közölte Zayn, majd elröhögte magát.
Miután elmentem pisilni (tényleg baromira kellett, vagy fél percet csurogtam a budin), Zayn már felöltözött.
- De naa- nyervogtam.- Miért nem vártál meg? Most sietnem kell- húztam el a számat, Zayn pedig felnevetett.
- Kels, hozd át a ruhádat- kacsintott rám.
Nevetve indultam az ajtó felé, de aztán fél úton megtorpantam.
- Úgy érted... a szobámból hozzam át a ruhámat?? Abból a szobámból, amiben EGÉR VAN??
- Aha- furán nézett rám, aztán hitetlenül elröhögte magát.- Ijedjek meg, hogy a barátnőm nem mer bemenni a szobájába egy egértől?
- Inkább érezz együtt- mosolyogtam vörös fejjel. A BARÁTNŐJÉNEK NEVEZETT.
Végül pizsiben mentem le. (Bő gatya, bő póló, és fejtetőn összekontyolt haj, ami félig kijött.) Óh, és Zayn-nel az oldalamon. Mikor kiléptünk a szobából, Zayn megfogta a kezem, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem, ugyanis ÖSSZEKULCSOLTA AZ UJJAINKAT. Komolyan.
- Már értem, hol voltál- szólalt meg mosolyogva Liam, mire minden tekintet ránk szegeződött.
- Hazz- szólt a göndörhöz Louis.- Add ide a pénzem.
- Mi?- röhögte el magát Zayn.
- Áh, semmi érdekes- legyintett Harry, majd Louis kezébe csúsztatott egy tízest.- Csak a szerencsén múlott, öcsi.
- Fogadtatok?- kérdeztem nevetve.
- Csak kíváncsiak voltak, melyikőtök jön le előbb- heherészett Niall.- Harry azt mondta, hogy Zayn, mert ő nem alszik sokáig, Lou viszont azt mondta, hogy együtt jöttök le.
- Honnan tudtad, te szerencsétlen?- kérdezte nevetve Zayn Louis-tól.
- Megérzés- vigyorgott a srác.
- Reggeli?- kérdeztem riadtan.
- Üres a hűtő- szipogott Niall, majd elkezdett "sírni".
- Miért nem mentek el boltba?- értetlenkedtem, mire a fiúk afféle "hijjjjjj" hangot hallattak. Igen. Még Zayn is.
- Ember, mi van a barátnőddel?- kérdezte megrökönyödve Liam. A BÁTYÁM. Hát mi lenne velem?? Hjajj.
- Miért nem mentek el boltba?- kérdeztem újra, kissé erőteljesebben.
- Mi nem járunk boltba- jelentette be Zayn halálra vált arccal.
- Miért is nem?- kezdtem úgy érezni, hogy ezek szórakoznak velem.- Srácok, ha üres a hűtő, el kell menni boltba- magyaráztam. Erre mindenki "hijjj" hangot hallatott, és Louis meg is dobott egy párnával.
- Kelsey- nézett rám Zayn, majd elkezdett magyarázni.- Élet. Figyelj. A bolt... hogy is mondjam... nem nekünk való.
- Miért nem?- kérdeztem furán.
- Hahó! Híresség- mutatott az arcára körbe-körbe Harry.
- Jaj istenem- nyögtem fel, majd Zayn kezét elengedve elkezdtem a srácoknak magyarázni, hogy attól még, hogy hírességek, el lehet menni boltba. De olyan makacs mindegyikük, mint egy csacsi, szóval magyarázhattam, meg mondhattam a magamét, hogy "van napszemüveg, meg nagykabát, meg fejkendő, azzal el lehet takarni a fejüket", de közölték, hogy nem csinálnak magukból komplett idiótát, és szimplán kiröhögtek, amiért javasolni mertem nekik, hogy "menjenek el boltba".
- Akkor elmegyek én, hogyha már ilyen lusták vagytok- közöltem velük "sértetten", és elindultam fel a szobámba.
- Kels...- szólt utánam Zayn, mire meg se fordultam, úgy mondtam.
- Nem mondj semmit, Zayn. Ne mondj semmit.
Komolyan mondom, filmre kellett volna venni, ahogy bekommandózom a szobámba, ügyelve arra, nehogy lelépjek a földre, majd ahogy megfogtam egy ruhát, és ami kiesett a szekrényből, azt egy seprű segítségével kapartam fel a földről. Alig rángattam magamra a ruháimat, máris tűztem ki onnan, és Zayn fürdőjében gyorsan megcsináltam a hajam, meg tettem fel egy kis sminket (szempillaspirál, szájfény... szolid). Kész harci díszben mentem le a földszintre, ahol a fiúk éppen azon röhögtek, hogyan nyalja meg egy zsiráf az orrát, és utánozni próbálták. Úgyhogy miután elköszöntem tőlük (gyors csók Zayn-nel), húztam a boltba.
Viszonylag könnyen megtaláltam, és miután telefonon konzultáltam a fiúkkal, hogy mit kell venni, alaposan bevásároltam. Csak azzal nem számoltam, hogy köbö fél tonna cuccot kell egyedül hazavinnem... gyalog. És mivel a srácok olyan lovagiasak (a telefonból közölték, hogy vigyázzak, amikor átmegyek az úton...), ezért cipekedhettem egymagam. Aha. Köbö a kijáratig. Ott ugyanis kiejtettem a bal kezemből, ami benne volt, és minden szétszóródott a járdán.
- Klassz- néztem idegesen a holmikra, majd leguggoltam, és (folyamatosan a másik táskára vigyázva, nehogy az is felboruljon) elkezdtem összeszedni a cuccaimat.
- Kell segítség?- jött egy ismeretlen hang felőlem, mire felnéztem. Egy srác nézett le rám mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

- Elkelne- nevettem el magam. A srác leguggolt mellém, és együtt gyorsan összedobáltuk a dolgokat.

- Egyedül...? Ennyi cuccal?- kérdezte mosolyogva a srác, mire biccentettem.

- Valahogy úgy.

- Add, segítek- nyúlt az egyik szatyor után, majd elvette tőlem.

- Ahh, köszi- hálálkodtam megkönnyebbülten, ugyanis igen nagy tehertől szabadította meg a karomat.

- Egyébként Luke vagyok- mondta, mikor elindultunk.- Luke Hemmings. 

- Az 5SOS-ból?- kérdeztem izgatottan, mire Luka vigyorogva bólintott.- Imádlak titeket! Óh, ja és.. Kelsey vagyok. Kelsey Payne.

- Leeyum húga?- esett le az álla, mire nevetve bólintottam.

- Ismered?- kérdeztem mosolyogva.

- Persze! A srácokkal nagyon jóban vagyunk velük. Gyakran járunk össze, csak mostanában nekünk is sok dolgunk van, meg nekik is- magyarázta boldogan.- Mondjuk nagyon ismerős is voltál...

- Igen, most mindenhol ez szól- legyintettem unottan, de Luke megrázta a fejét.

- Neem. Totál olyan a szemed, mint Liam-nek- közölte, mélyen a szemembe nézve.

- Köszi- mosolyogtam zavartan.- Merre hagytad a banda többi tagját?

- Lusták- nevetett.- Engem küldtek el maguk helyett boltba.

- És mit vettél?- kérdeztem, ugyanis ahogy végignéztem rajta, nemigen láttam nála semmiféle táskát.

- Rágót- húzta széles mosolyra a száját, és kissé kidugta a nyelvéve a rágóját.

Hitetlenül felnevettem.

- Nem vitted túlzásba.

- Nem szokásom- kacsintott rám, mire elpirultam. Aztán emlékeztettem magam, hogy nekem barátom van... vagyis remélem. 

- Itt is vagyunk- álltam meg a ház előtt.

Luke hunyorítva felnézett a házra, majd mosolyogva hozzám fordult.

- Szép ház.

- Köszi- vigyorodtam el, majd ügyetlenül az ajtóhoz botorkáltam, és a csengőnek dőltem.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó, és Niall már nyúlt is a zacskóért, amikor megpillantotta Luke-ot.

- Luke!- kiáltott fel, és azonnal odalépett a sráchoz.- Hogy vagytok?- kérdezte, miközben lepacsiztak.

- Klasszul- mosolygott Luke, majd tekintete rám villant.- A boltnál találkoztam Kelsey-vel. Elejtette az egyik zacskót, és azt mondta, senki sem segít neki.

- Pedig én mondtam neki, hogy elmegyek vele, de nem engedett- csóválta a fejét Niall hitetlenül, mire Luke ráröhögött. 

- Na, de tényleg, csak bedobom ezt, és már megyek is haza- magyarázta a srác, úgyhogy elkezdtünk betolulni az ajtón.

A fiúk mind megörültek Luke-nak, és míg röhögtek egy sort, addig én elpakoltam a boltban vásárolt holmikat.

- Húú, jó volt bennetek látni, srácok- vigyorgott körbe Luke.- Majd mondom a fiúknak, hogy valamikor találkozni kéne megint. 

- Csörögjetek ránk, és akkor megbeszélünk egy időpontot- tárta szét a karját Liam.

- Oké- emelte fel a kezeit Luke, majd elindult az ajtó felé.- Akkor majd... Kelsey!- nézett rám, mire mosolyogva a szemébe néztem.- Később!

Mosolyogva néztem, ahogyan Luke még lepacsizott a fiúkkal. Zayn mellém lépett, és miközben átkarolta a derekam, egy puszit nyomott a halántékomra. 

Amint Luke kilépett az ajtón, mindenki a konyhaasztal köré tódult, és kaját követeltek. 

- Tudnátok várni egy percet?- kérdeztem, miközben Louis Niall fejét rángatta, Harry az asztalt fejelgette, Zayn és Liam pedig rajtam röhögtek, amiért nem bírtam velük. Végül egy igazán lányos megoldást választottam. Akkorát sikítottam, hogy be is rekedtem.

- Normális vagy?- tapogatta a fülét Lou, én pedig elégedetten elmosolyodtam.