15. rész- "Semmi baj..."

Sziasztooook, Pöttömök:3
Meghoztam a 15 réééészt, és nagyon köszönöm, hogy tetszik nektek a blogom:) Köszönöm, hogy ennyien szeretitek és olvassátok:') Sokat jelent:)<3 És sok sikert a sulihoz, mindenkinek, vigyázzatok a fiúkkal/lányokkal és olyan sokat mosolyogjatok, hogy mindenki beleszeressen a mosolyotokba:3 
U.i.: "Az, hogy vannak hibáid, nem azt jelenti, hogy nem vagy gyönyörű!" Zayn-em szavait nektek küldöm, és rémesen örülnék annak, hogyha kapnék pár komit és feliratkozót^^
Ölel: Kata xxx

Zayn szemszöge

Végigkutattam a helyet Kels után, de őt sehol sem találtam meg. A végén már a srácokkal közösen kerestük, ordítoztunk utána, de semmi... Egyre kétségbeesettebben kérdezgettünk mindenkit. Én pedig egyre jobban kezdtem idegesedni, és aggódni. Kels nem egy kis piskóta lány, de Dereck-től még az oroszlánt is féltem, Kelsey-t meg pláne... A végén Hazz odament a DJ-hez, és megkérte, hogy ne zenéljen, majd a mikrofonba szólva mindenkit csendre bírt, exkluzív interjúkért cserébe. A tömeg elcsendesült, mi pedig szétszóródva füleltünk, amikor hangos sikítás hallatszott.

- A rohadt életbe!- egyszerre robbantunk a fiúkkal az ajtó felé. Riportereket és táncoló (bár zene nem volt, per pill) embereket taszítottunk félre, én még a sapkámat is levettem, útközben. 

Az ajtó egy sikátorba nyílt. A hideg is kirázott, és ez nem csak a hűvös estének volt köszönhető. Liam a sikítás irányába rohant, mi meg utána. A kezem remegett, azt hiszem, sohasem féltem még ennyire. A gyér utcalámpák fényében aztán egy sötét, kapucnis alakot pillantottunk meg, és egy szoknyás lányt, aki a dzsekijéért harcolt, meg sikítozott. Néha a kapucnis alak ágyékához rúgott, majd hisztérikus sikításban tört ki, amikor a tag megpróbálta megfogni a karját. 

- KELSEY!- ordította kétségbeesetten Liam, majd a húga felé rohant.
Ugyanebben a pillanatban Kels észrevette a bátyját, és elengedte a dzsekijét, majd futni kezdett felénk. Viszont a pasas elkapta a karját, ezért Kels egy óriásit borult, mire mi is elkezdtünk felé rohanni. De a lány gyorsan felpattant, és miután egy hatalmas pofont adott a tagnak, sántikálva szaladt Liam karjaiba.

Kelsey szemszöge

Amikor kirángatott az az ember a sikátorba, nem is tudtam mit csinálni. Sikítottam, de a hangomat elnyomta a zene dübörgése. Az ember keze pedig erős volt, szorítása szinte égette a kezemet..még úgy is, hogy dzseki volt rajtam.
Erőszakosan kirángatott az egyik ajtón. Az utcán sötét volt, és a kövezet nedves volt, meg csúszós. Néhol egy-egy víztócsa csillant meg, az utcalámpák fényében. A fejem lüktetett, a torkom kiszáradt, de azért sikítottam. Tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Nem mozdultam, csak ordítottam, mikor viszont a tag a hátára kapott, és úgy próbált elvinni, ütögetni kezdtem, így csak annyit értem el, hogy letett. Mikor azonban a dzsekimet próbálta rólam leszedni, azt már nem hagyhattam tétlenül. Elkaptam a kabát másik végét, és miközben folyamatosan sikítottam, azért ráncigáltam, hogy ne tudja elvenni. Aztán elhallgatott a zene, én pedig reménykedve, kétszer hangosabban ordítottam, és egyre kétségbeesettebben rángattam a ruhadarabot.
Azt kivágódott az ajtó, és öt alak rohant ki rajta. Olyan hatalmas kő esett le a szívemről, hogy kis híján összeestem. Ami, teszem hozzá, nem lett volna olyan szerencsés.
- KELSEY!- ordította kétségbeesetten Liam, majd felém rohant.
Ugyanebben a pillanatban elengedtem a dzsekit, és felé akartam szaladni, viszont az ember visszarántotta a karomat, amitől akkorát takartam, hogy szerintem a rémesen drága kockás harisnyám is kiszakadt,és szinte éreztem, hogy felreped a szám, és felszakad a bőröm. Ekkor a fiúk is elkezdtek felém szaladni. Tétován felálltam, és visszakézből egy pofont kevertem le a tagnak, majd Liam karjaiba szaladtam. Remegtem a hidegtől, a sebeimtől és a félelemtől, ami a bátyám karjában kezdett csillapodni, de még így is alig kaptam levegőt.
Liam szorosan magához ölelt, miközben a fiúk hozzánk értek. Louis a vállamra dobta a fehér bőrdzsekijét, Zayn pedig, miközben puszit nyomott a hajamra, a fejemre húzta a sapkáját. Hazz arcomat két keze közé fogta, és riadtan vizsgálgatott.
- Jól vagy??
Mosolyt erőltettem az arcomra, és szaggatottan kifújtam a levegőt.
- Utálom az after-party-kat- közöltem velük, mire a helyzettől függetlenül mind elnevettük magunkat.- Menjünk haza, oké?- sóhajtottam fáradtan, és összébb húztam magamon Lou kabiját.
- Megyünk, hercegnő- bólogatott Liam, majd magához szorított és megpuszilta a sapkás fejem.
A szemem sarkából láttam, hogy Zayn visszafordult; nyilván a tagot kereste... az viszont eltűnt. Aztán az arab srác megragadta a karom és a mellkasára vont. Átkaroltam a nyakát, és beszívtam az illatát, majd a válla fölött az égre pislogtam.
- Többet nem engedlek el táncolni- jelentette be, mire felkuncogtam és megpusziltam az arcát.
Liam-be és Zayn-be karoltam, a srácok pedig mellettünk jöttek. Aztán egy utcalámpa alatt megálltam, hogy megnézzem a sebeimet. És jól gondoltam; a harisnyám a térdemnél kiszakadt és egy véres, koszos, hatalmas seb éktelenkedett a lábamon, ami csípett, mart, és rémesen pocsékul nézett ki... Elhúztam a számat, de akkor meg abba nyilallt bele, szóval óvatosan megtapogattam az ajkaimat. Kellemetlen fájdalom szúrt bele, és mikor elvettem a kezem, az véres volt. Klassz.
- Úgy nézek ki, mint akit megtámadott egy csapat bokszoló- közöltem a fiúkkal, akik aggódva néztek.
Sóhajtva újra a lábamon éktelenkedő sebemre siklott a tekintetem, és igazából csak akkor tudatosult bennem, hogy ha a fiúk nem jönnek utánam, akkor valószínűleg én már... Húú, bele se merek gondolni. A kezem szörnyen remegni kezdett, és bár folyton nyeldekeltem, a torkomat kaparta az üresség. A szám szél megremegett, és a fiúk gondoskodó pillantása közepette egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem, de azt követte egy másik, úgyhogy inkább hagytam az egészet, és nem foglalkoztam azzal, hogy gyengének látszom-e vagy sem... elsírtam magam. Szaggatottan vettem a levegőt, és hangosan szipogtam. Sosem éreztem még ilyen pocsékul magam... Jó, ez nem igaz, de rémesen szarul voltam.
- Minden oké?- kérdezte halkan Louis.
- Ha nem jöttök ki...- kezdtem el, de remegő hangom sírásba fulladt.
- Shh, nyugodj meg- csitítgatott Niall, majd gyengéden átölelt.- Itt vagyunk, nincsen semmi baj.
- Nem az a bajom- próbáltam téríteni.- Hanem, hogy elvitte a dzsekimet...
A srácok halkan felnevettek, majd Zayn átkarolta a vállam, mire átöleltem.
- Gyerünk csajszi, menjünk haza...- mosolygott rám aranyosan, én pedig a derekát átölelve közel húztam magamhoz.
Olyan szinten biztonságban éreztem magam mellette, hogy kezdtem megnyugodni. A szívverésem is kezdett lelassulni, viszont a gyomromban tomboltak a pillangók, és kettő öngyilkos is lett, mikor Zayn a szemembe nézve feltolta a sapimat a fejemre.
Otthon minden villanyt felkapcsoltam, és alig mertem elmenni WC-re is. A fiúk rém rendesek voltak, és bár veszekedtek egy sort Paul-lal, hogy hadd jöjjenek haza velem, azért mind otthon voltunk. És annyira örültem nekik...
Gyorsan lezuhanyoztam, de mivel nem mertem egyedül lenni, ezért Liam-et beállítottam a szobám közepére, és megkértem, hogy énekeljen, amíg én zuhanyzom. Bár először furcsán nézett rám, azért jó tesó módjára bevonult a szobámba, és amíg én sikongatva fertőtlenítettem a sebemet (inkább folyamatosan ordítva, ráadásul a fiúk többször kopogtak, hogy élek-e még), addig a They Don't Know About Us számukat énekelte nekem, ami az egyik naaagy nagy kedvencem. Szóval miközben megfürödtem, és Liam hangjával együtt dúdolgattam a zenét, addig a fiúk csendben elfoglalták magukat odalent.
- Kész vagyok- léptem ki a fürdőből, egy törölközőbe csavarva.
- Oké- mosolygott rám a bátyám, majd indult volna ki a szobámból, amikor sikítva a keze után kaptam.- Maradjak?- vonta össze a szemöldökét.
- Ühüm- bólogattam, majd totál megkönnyebbültem, mikor a tesóm végigfeküdt az ágyamon és benyomta a tévét.
Mosolyogva bújtam fehérneműbe, miközben rajtam volt a törcsi (tesó ide vagy oda, azért van, ami nem publikus), aztán egy bő pizsamagatyába. Melltartóba álltam, és egy kényelmes póló után túrtam fel a szekrényem, amit viszont sehol sem találtam.
- Mit keresünk?- nézett fel a tévéből Liam.
- Pólót- húztam el a számat, majd a kutatást feladva, melltartóban bebújtam Liam mellé az ágyba, és a karjára hajtottam a fejem.
- Milyen póló kell?- kérdezte mosolyogva.
- Kényelmes- adtam meg a logikus választ.
- Várj egy kicsit- bújt ki mellőlem, és indult volna ki, de én a hátára csimpaszkodtam.
- Ne hagyj itt!- nyávogtam, és igazából tényleg nem szerettem volna egyedül maradni.
- Oké- sóhajtott tettetett unalommal, mire hangosan felnevettem, és hagytam, hogy a átkarolja a combomat, majd kicammogjon velem a szobámból.
- Mi folyik iitt?- kérdezte titokzatosan Harry, a lépcső aljáról, mikor Liam egy pólóval a kezében tartott a hátán.
- Hülye vagy- nevettem, majd gyorsan belebújtam Liam pólójába, amin igazából a 32-es szám díszelgett, és nagyon menő volt.. meg Liam-illatú, amitől duplán biztonságban éreztem magam.
Leeyum levitt a lépcsőn, és leültetett a kanapéra.
- Gitáááár- csillantak fel a szemeim, amikor megpillantottam a szöszke srác kezében a fehér gitárt.
- Jaja- kacsintott rám Niall.
- Stip-stop Niall mellett- pattantam fel és átcsúsztam Nialler mellé.
- Mit játszunk?- nevetett Nialler.
- Mi a kedvenced, Kelsey?- ült le mellém Zayn, velem szembe pedig Hazz, mellé pedig Liam és Louis huppant le.
- Ömm....- ráncoltam a homlokom.
Rémesen sok kedvencem van a srácoktól, és nehéz választani. De hát, hogyha muszáj, akkor...
- You and I- tapsikoltam, mire a fiúk elnevették magukat.
Niall megpengette a gitárt, majd elkezdte. Sosem fogom tudni elmondani, milyen isteni érzés volt őket hallani, velük együtt ülni a nappaliban, és tudni, hogy nekem énekelnek. Leírhatatlan.
Mikor Liam kezdte a szövegét, kezdtem elálmosodni, úgyhogy akkorát ásítottam, hogy kis híján kiestem a számon, ugyanis Zayn halkan felkuncogott mellettem.
De Hazz refrénjéhez azt hiszem, semmit sem lehet hasonlítani. Olyan szép volt, és olyan aranyos az egész, hogy azt is csak homályosan érzékeltem, hogy egyre nehezebb a fejem.
Mikor azonban felcsendült Zayn hangja, már a szemem is kezdett lecsukódni. Minden végtagom mázsás nehéznek tűnt, és már ébren is alig bírtam maradni, amikor... oldalról egy kéz lehúzott a mellkasára. A szíve dobogását hallgatni egészen megnyugtató volt, ráadásul, ahogyan Zayn halkan énekelt, az egész rémesen álomba illő volt.
Aztán már csak a fiúk susogását hallottam, majd egy nehezebb tárgy puffant a földön. Két kéz a derekam köré fonódott, és hercegnősen megemeltek. Éreztem Zayn parfümjét, amint óvatosan felvitt a lépcsőn.
A hideg ágyneműm, amire letett, puha volt, és rémesen ismerős.
Az éjszaka közepén riadtam fel. Sötét volt, bárhova néztem, mindenhol korom sötétség uralta a szobát, és ösztönösen a fejemre rántottam a takarót. Úgy éreztem, valaki figyel... A félelemtől reszketve ömlött rólam a hideg verejték, és a legkisebb kattanásra is összerezzentem. A sírógörcs kerülgetett, mivel eléggé ráparáztam arra, hogy majd egy kéz felnyúl az ágyam alól és leránt onnan. Szóval gyorsan (és kissé rémülten) az ajtóhoz pattantam, majd miután becsuktam magam után, azon kezdtem befosni, hogy majd valaki a lépcsőről ront rám. Akárhova néztem, mindenhol a kapucnis tagot láttam, és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg itt van, és elkap. Sírógörccsel küszködve töprengtem, hogy mit tegyek; Liam szobája túl messze van, ugyanúgy, mint Hazz, Nialler és Lou-é is. Addig a tag simán elkap. Maradt... Zayn..
Halkan, és kisebb halálfélelemmel siettem Malik szobája elé. Hangosan vettem a levegőt, és a kezem is szörnyen remegett. Benne volt a levegőmben, hogy egy kéz simán elkaphat hátulról, úgyhogy gyorsan becsusszantam az ajtón. Halkan becsuktam magam mögött, és a sötétségbe bámultam. Ha a légzésemet leállítottam egy picit, akkor hallottam, ahogyan Zayn szuszog. Gyönyörködtem volna még benne, de a halálfélelmem erősebb volt, szóval lábujjhegyen próbáltam nem elesni. Sajnos azonban egy, a földön hagyott farmerban (fiúk, fiúk, cccc) akkorát takartam, hogy szerintem a térdembe újabb ezer szösz ragadt.
Aztán majdnem leállt a szívem, mert a sötétben valami megmozdult, kinyúlt egy tetkós kéz az ágyból, és az éjjeliszekrényre téve a kezét, felkapcsolta a kis villanyt.
- Kels?- lepődött meg Zayn, és az alvástól nyúzott arca egyből aggódóvá váltott át, és riadtan pattant ki az ágyból, majd felrángatott a földről.- Mit keresel itt?
- Rosszat álmodtam- szomorodtam el, és azonnal könny szökött a szemembe.- Olyan gáz volt... megint ott volt az az ember, és... tökre félelmetes volt...és majdnem elvitt, hallod, a lépcsőnél is, esküszöm, majdnem elkapott- közöltem, és annyira felhergeltem magam, hogy elkezdtem sírni. Rémes volt az egész mai napom, és ez a sötétség csal rátett egy lapáttal.
- Jól van, shhh, semmi baj- ölelt át Zayn, majd megpuszilta a hajam.- Itt vagyok... Semmi baj..

- Itt aludhatok?- szipogtam a vállába.
- Persze- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Megsimogatta a hátamat, majd a kezemet megfogva az ágyhoz vezetett és lehúzott maga mellé.
- Ne sírj, mert azt nem szeretem- mondta halkan, majd az ágy szélébe húzódott, és felhajtotta maga mellett a takarót.
Halványan mosolyogva bebújtam mellé, és a mellkasának dőlve magamra húztam a takarót.
- Baj, hogy átjöttem?- néztem fel rá, és azt hiszem, még sohasem éreztem magam ennyire biztonságban.
- Nem- rázta a fejét.- És ne félj... megvédelek a gonosz-kapucnistól.
Halkan felkuncogtam, és belefészkeltem magam a vállgödrébe.
- Biztonságban érzem magam- sóhajtottam, lehunyt szemekkel. És ez igaz is volt.
- Mellettem mindig biztonságban leszel- puszilta meg mosolyogva a fejem.
Mosolyogva megpusziltam az arcát, majd finoman átöleltem. Zayn átnyúlt a vállam fölött, és lekapcsolta a villanyt, majd fekvő helyzetbe húzott minket. A vállamat átkarolva megpuszilta a homlokom, én pedig mosolyogva hunytam le a szemeimet.
Ez volt a második alkalom, hogy nála aludtam.