Annyira, de annyira örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat, hogy el nem lehet mondani:') Imádlak Titeket, és köszönöm szépen a sok támogatást és aranyos dolgot, amit tőletek kaptam:)<3 Nagyon igyekezni fogok a részekkel, de mostanában egyre kevesebb időm lesz rá:c De azért egy héten egy rész BIZTOSAN lesz!! Hogyha vasárnaponként teszem is fel, fent lesz;)
U.i.: feliratkozni és komizni se felejtsetek el:')<3
Csokoládés piskóta: Kata xxx
Kelsey szemszöge
- Oké, mi a frász ez itt?- röhögött fel jóízűen Hazz, amint belépett a konyhába.
Louis totál habos feje az asztalra fektetett könyökén rezgett; rázta a röhögés. Zayn a hajából próbálta kimosni a ragacsos, mosószer szagú habot, a pólója pedig tiszta víz lett. Én a pulton ültem, és "ennek már úgy is mindegy" alapon a ruhámról és a hajamról leszedett fehér habot fújkáltam le a tenyeremről, ami apró pelyhekben hullott a földre, és olvadt szét rajta. Körülöttünk pedig minden csupa víz volt, és persze tiszta mosószer. De a tányérokat legalább elpakoltuk...
- Mosogattunk- nevettem fel, majd újra elfújtam a tenyeremből egy habcsomót.- Habcsókot?
- Takarítsatok fel!- rázta felénk röhögve a mutatóujját, majd inkább a fejét rázva visszament a nappaliba.
- Na, gyertek- kezdte el a takarítást Zayn. Persze, hogy csatlakoztunk hozzá... választásunk nem volt...
Percekkel később lépett ki az konyhából Louis, és Kels.
- Zayn-t merre hagytátok?- kérdeztem röhögve.
- A hajából mossa ki a habot- legyintett Kelsey, majd lehuppant Liam mellé, és a vállának dőlt.
- Hát, legalább legközelebb nem fogtok ott vandálkodni- kacsintott Liam a húgára. Kelsey kuncogva belebökött a bátyja oldalába, aztán felállt.
- Én viszont azt hiszem, kimegyek egy picit futni- közölte, és felsétált a lépcsőn.
- Menyek veled?- kiabált utána Liam.
- Nem kell- szólt vissza a lány.- Tudok vigyázni magamra!
Aztán ajtócsukódás következett. Én csak leültem a kanapéra, és azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd, hogyha Zayn és Kelsey összejönnek. Mert az tuti, hogy össze kell jönniük. Egymásnak vannak teremtve, hahó! És majd én leszek a násznagy... Hajj, de szép is lesz. Ó, és majd az is biztos, hogy csodaszép gyerekeik lesznek. Mi is lesz a nevük? Emily és Benny. Vagy Emily és Carlos? Héé, legyen inkább Emily és Harry. Igen, ez lesz a nevük.
- Mind töprengesz?- dobott meg egy párnával Louis, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből.
- A pici Emily és Harry jövőjét tervezgetem...- válaszoltam merengve, mire mindenki felröhögött.
- Nem úgy volt, hogy Emily és Carlos?- röhögött Liam.
- Én Emily-re és Benny-re emlékszem- jelentette be Lou.
- Akik lisztérzékenyek lesznek- egészítette ki Niall.
- Na neem- rázta hevesen a fejét Liam.- Tuti, hogy nem lesznek lisztérzékenyek!
- Mi? Miért nem?- döbbent le Niall.- Előfordulhat.
- De nem fog!- szálltam be én is a vitába.
Aztán kivágódott a konyhaajtó, és Zayn lépett be a nappaliba. Abban a pillanatban oltári nagy röhögés rázta meg a házat. Ugyanis, Malik, drága, kicsit elfelejtette, hogy nem tanácsos hosszú ujjú pólóban turkálni a mosogató körül. Simán beszippantotta a pólója ujját a lefolyó, így a bal kezén csak könyékig ért, és rojtokban lógott az alkarjára a póló.
- Megtámadott a lefolyó?- röhögött teli szájjal Niall.
- Istenem, eskü, mintha egy rock együttesből léptél volna ki- röhögve csapkodtam a combomat.
- Ha-ha, rohadt vicces- forgatta a szemeit mosolyogva Zayn, majd elindult felfele a lépcsőn.- Szóljatok, ha tudtok röhögés nélkül rám nézni!
- Jójó, majd felébresztünk az esküvődön- szólt utána Louis, amire még jobban szakadt belőlünk a röhögés.
- Idióták- röhögött le a lépcsőről Zayn, majd becsukta magam mögött a szobája ajtaját.
Ha lehet, pontosan ugyanakkor nyílt ki Kels ajtaja, és a lány leszökdécselt a lépcsőn.
- Malik még mindig takarít?- kérdezte mosolyogva.
- Megette a lefolyó- közölte rezzenéstelen arccal Liam, mire hangosan felröhögtem.
- Oké- bólintott furán Kels, majd az ajtó felé indult.- Elmentem. Majd jövök.
Azzal kiszaladt az ajtón.
- Ti nem aggódtok érte?- fordult felénk Liam, szemében egy kis ijedtség tükröződött.
- Nyugi van- intettem le, és a csukott bejárati ajtóra néztem.- Nem kell félteni. Tuti meglesz.
Mikor az ég alja már rózsaszín volt, szerettem volna egy kicsit pihenni. A sok sírástól (nem volt sok, inkább a heges sebeim miatt, na) fájt a szemem, és a torkom is kiszáradt. Egy szó, mint száz: mocskos szarul voltam. És, mivel a szobámba a rohadék egér miatt nem sikerült bemennem, valamit ki kellett találnunk.
- Elmegyek egérragasztót venni- robogott le a lépcsőn Liam, majd felkapta a fogasról a dzsekijét.
- Én is megyek veled- lépett hozzá Hazza.- Kell oda a szakértelem, vágod.
- Ja- biccentett furán Liam, mire elröhögtük magunkat.
- Dobjatok már ki minket addig a Nando's-ba- vette fel a kabátját Louis és Niall.
- Zayn? Kelsey?- nézett ránk Liam.- Maradtok?
- Nincs kedvem sehova se menni- húztam el a számat.
- Vigyázok rá- intett mosolyogva Zayn.
- Tudok magamra vigyázni!- közöltem sértődötten, mire a fiúk kínosan elröhögték magukat.
- Persze, persze- rázta a fejét Harry.- Aztán csak okosan!
- Mi?- pirultam el a fülem tövéig, a fiúk pedig kiröhögtek. Klassz.
- Másfél óra múlva itt vagyunk- mutogatott befele Liam, miközben elindultak ki az ajtón.- Malik, vigyázz a húgomra!
- Igenis, kapitány!- vigyorgott Zayn, majd kitolta őket az utcára, és behúzta mögöttük az ajtót.
- Nem kell vigyázni rám!- fontam össze magam előtt nagy nehezen a karomat.
- Kels, mikor legutóbb ezt mondtad, felnyaltad a betont- vonta össze furán az orrát Zayn, mire önkéntelenül elnevettem magam.
- Arról nem én tehettem!
- Persze, persze- bólogatott mosolyogva Malik, majd az ép kezemnél fogva felhúzott a kanapéról.
- Hova megyünk?- nevettem el magam, miközben Zayn a lépőcső felé húzott.
- Pihenj egy kicsit- kacsintott rám, majd betolt a szobájába. Elég furán néztem rá, úgyhogy gyorsan folytatta.- Mármint. Ha nem akarsz az egered mellett szundizni.
Ennek meglett a hatása: ész nélkül vetettem be magam az ágyába, és hagytam hogy mellém feküdjön.
- Jááj- sziszegtem, amikor a fájó oldalamra fordultam, úgyhogy gyorsan egy kényelmes pozícióba tornáztam magamat.
- Nagyon fáj?- kérdezte Zayn idegesen.
- Túlélem- mosolyogtam, és próbáltam elnyelni a grimaszom, amikor megigazítottam magamon a takarót.
- Na várj- szólt Zayn.
Felállt, és a szekrényében kutakodni kezdett. Egy kis tégellyel tért vissza, aminek sietősen letekerte a tetejét, úgy kuporodott fel mellém az ágyra.
- Tűrd fel a pólód- utasított, mire összevont szemöldökkel óvatosan felhajtottam a felsőmet.
Pontosan a derekam fölött egy hatalmas, lila folt éktelenkedett, zöld, meg kék foltokkal pettyezve. Zayn a mutató és a középső ujját a tégelybe mártotta, és lehelet finoman szétkente a krémet a zúzódásomon. Még csak meg sem éreztem, utána viszont sokkal jobban éreztem magam. Aztán... aztán olyan dolog történt, amit elég nehezen hiszek el, és valahányszor visszagondolok rá, meg kell győznöm magamat, hogy tényleg megtörtént. Huh. Szóval.
Mikor Zayn alaposan elkente a zúzódásomon a kenőcsöt, lassan lehajolt, és egy óvatos puszit nyomott rá. Itt a pulzusom már a nem normális szintet ütögette. Aztán... aztán sötét szempillái alól felnézett rám. Majdnem elakadt a lélegzetem, ahogyan a sötét szempárba bámultam. Sötét haja kócosan keretezte arcát. Közelebb kezdett hajolni. Nagyon lassan. Nagyon lassan, hogy ha akarok, ellenkezzem. De nem tettem. Ugyan, ki a bánat hajolna el Zayn Malik elől???? Na. Hol is tartottam? Ja igen. Szóval lassan elkezdett közelebb hajolni. Hogy én is hajoltam felé, vagy nem, azt már nem tudom... De folyamatosan a szemébe néztem. Aztán ajkait puhán a számra nyomta. Az idő abban a pillanatban megfagyott, és mi benne ragadtunk. Pár másodpercig a számon tartotta az övét. Az egész még tökéletesebb lett, amikor is ugyanabban a pillanatban egyik kezével megtámaszkodott mellettem, és szájával szétnyitotta az enyémet. Az egész tinifilmbe illő volt... Hosszasan csókolt, és közben nyomott le a párnákra. Mikor fejem már a párnán landolt, egyik kezemet a tarkójára vezettem, és beletúrtam a hajába. Az egész olyan volt, mint egy romantikus regényben... vagy éppen egy csöpögős filmben. Olyanokban, amiket mindig is imádtam nézni. Mindig arról álmodtam, hogy majd nekem is lesz egy "hercegem", aki megvéd, és szeret...
Zayn még egyszer megcsókolt, majd lassan elszakadtak egymástól ajkaink. Nem akartam kinyitni a szememet, hogy tartson örökké a pillanat... De sajnos, sokkal kíváncsibb voltam Zayn-re...
- Ne... ne haragudj, ezt nem kellett volna- rázta meg a fejét, majd ellökte magát mellőlem, és leült az ágy szélére, majd megdörzsölte az arcát.
- Mi van???- értetlenkedtem.
- Most kimegyek...- állt fel, majd komolyan elindult az ajtó felé.- Sajnálom...
Azzal kiment. KIMENT. Értetlenül pislogtam párat, majd szorosan behunytam a szemem, és újra kinyitottam. Reméltem, hogy valami hülye álom az egész, vagy egy eszement képzelgés, de mikor újra kinyitottam a szemem, harmadszorra is ott ültem, Zayn szobájában, összetört szívvel, Zayn nélkül. A fejemben olyan hatalmas káosz uralkodott, hogy többször is megráztam, míg végre tisztán láttam a dolgokat: Zayn megcsókolt, majd itt hagyott. ITT HAGYOTT. Egyszerűen fogta magát, és KISÉTÁLT. Még ilyet! De... akkor miért csinálta ezt??? Miért csókolt meg, ha tudta, hogy úgy is ki fog menni??? Szórakozik velem?!
Már csak arra lettem figyelmes, hogy langyos könnycseppek öntik el az arcomat, és hogy nem kapok levegőt. Oké, ennyire megalázva még sosem voltam. Kedvem lett volna hangosan bőgni, de nem akartam, hogy Zayn szánalmat érezzen, vagy valami... Csak arra volt erőm, hogy becsoszogjak a fürdőjébe. Magamra zártam az ajtót, és felkuporodtam a WC-re. Nem éreztem, ahogy felszakadnak az immáron kissé behegesedett sebeim, ugyanis jelenleg a szívem sokkal jobban fájt.
Mikor kellőképpen összevéreztem a falat (kellett nekem olyan pózba ülnöm, hogy a frankón behegesedett sebeim felszakadjanak...) és magamat, kopogtak az ajtón. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, de egy ismerős, és számomra kellemes hang kérte kétségbeesetten, hogy nyissam ki az ajtót.
- Kelsey! Azonnal engedj be!- dörömbölt öklével az ajtón a bátyám, és megrángatta a kilincset.- Mi történt??? Kelsey, mondj már valamit!
Nem akartam, hogy így lásson, de szükségem volt egy ölelésre. Lassan kinyitottam az ajtót, mire Liam szó szerint beesett rajta.
- Úristen, mi történt??- kérdezte aggódva, amint a szétbőgött fejemet meglátta... na meg, hogy tiszta véres vagyok.
Szipogva makogtam valamit, de sokkal jobban vágytam egy ölelésre, szóval Liam karjaiba vetettem magam, és szorosan megöleltem. A vállán aztán újra elsírtam magam, és az még rátett egy lapáttal, hogy a hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Leültetett a kád szélére, és óvatosan megmosta hideg vízzel az arcomat, hogy értsen valamit abból, amit a bőgés közbe próbálok neki elmondani. Gyorsan elhadartam a történteket, és közben Liam arcát figyeltem. Aggódott. Mikor befejeztem a monológomat, a kezembe temettem az arcomat, és próbáltam nem sírni. Liam türelmesen várta, hogy történjen valami, míg végül odabújtam hozzá.
- Takarítsatok fel!- rázta felénk röhögve a mutatóujját, majd inkább a fejét rázva visszament a nappaliba.
- Na, gyertek- kezdte el a takarítást Zayn. Persze, hogy csatlakoztunk hozzá... választásunk nem volt...
Harry szemszöge
Röhögve mentem ki a konyhából.
- Mi van odabent? Vagy jobb, hogyha nem látom?- kérdezte röhögve Liam.
- Meghiszem azt- bólogattam vigyorogva, majd nekidőltem a kanapénak.- Nagyon helyesek lennének együtt.
- Mármint Zayn és Kels?- mosolyodott el Nialler, a távirányítót nyomkodva.
- Jaja- biccentettem, majd visszanéztem a konyhába, ahonnan nevetés szűrődött ki.- Én szurkolok nekik!
- De azért én leszek a keresztapa- tette fel a kezét Liam.
- Oké, nekem annyi elég, ha én leszek a násznagy- röhögtem el magam.
- De akkor én ki leszek?- szomorodott el Nialler, és tekintetét elszakította az éppen menő mesefilmről.
- A pap- javasoltam.
Percekkel később lépett ki az konyhából Louis, és Kels.
- Zayn-t merre hagytátok?- kérdeztem röhögve.
- A hajából mossa ki a habot- legyintett Kelsey, majd lehuppant Liam mellé, és a vállának dőlt.
- Hát, legalább legközelebb nem fogtok ott vandálkodni- kacsintott Liam a húgára. Kelsey kuncogva belebökött a bátyja oldalába, aztán felállt.
- Én viszont azt hiszem, kimegyek egy picit futni- közölte, és felsétált a lépcsőn.
- Menyek veled?- kiabált utána Liam.
- Nem kell- szólt vissza a lány.- Tudok vigyázni magamra!
Aztán ajtócsukódás következett. Én csak leültem a kanapéra, és azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd, hogyha Zayn és Kelsey összejönnek. Mert az tuti, hogy össze kell jönniük. Egymásnak vannak teremtve, hahó! És majd én leszek a násznagy... Hajj, de szép is lesz. Ó, és majd az is biztos, hogy csodaszép gyerekeik lesznek. Mi is lesz a nevük? Emily és Benny. Vagy Emily és Carlos? Héé, legyen inkább Emily és Harry. Igen, ez lesz a nevük.
- Mind töprengesz?- dobott meg egy párnával Louis, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből.
- A pici Emily és Harry jövőjét tervezgetem...- válaszoltam merengve, mire mindenki felröhögött.
- Nem úgy volt, hogy Emily és Carlos?- röhögött Liam.
- Én Emily-re és Benny-re emlékszem- jelentette be Lou.
- Akik lisztérzékenyek lesznek- egészítette ki Niall.
- Na neem- rázta hevesen a fejét Liam.- Tuti, hogy nem lesznek lisztérzékenyek!
- Mi? Miért nem?- döbbent le Niall.- Előfordulhat.
- De nem fog!- szálltam be én is a vitába.
Aztán kivágódott a konyhaajtó, és Zayn lépett be a nappaliba. Abban a pillanatban oltári nagy röhögés rázta meg a házat. Ugyanis, Malik, drága, kicsit elfelejtette, hogy nem tanácsos hosszú ujjú pólóban turkálni a mosogató körül. Simán beszippantotta a pólója ujját a lefolyó, így a bal kezén csak könyékig ért, és rojtokban lógott az alkarjára a póló.
- Megtámadott a lefolyó?- röhögött teli szájjal Niall.
- Istenem, eskü, mintha egy rock együttesből léptél volna ki- röhögve csapkodtam a combomat.
- Ha-ha, rohadt vicces- forgatta a szemeit mosolyogva Zayn, majd elindult felfele a lépcsőn.- Szóljatok, ha tudtok röhögés nélkül rám nézni!
- Jójó, majd felébresztünk az esküvődön- szólt utána Louis, amire még jobban szakadt belőlünk a röhögés.
- Idióták- röhögött le a lépcsőről Zayn, majd becsukta magam mögött a szobája ajtaját.
Ha lehet, pontosan ugyanakkor nyílt ki Kels ajtaja, és a lány leszökdécselt a lépcsőn.
- Malik még mindig takarít?- kérdezte mosolyogva.
- Megette a lefolyó- közölte rezzenéstelen arccal Liam, mire hangosan felröhögtem.
- Oké- bólintott furán Kels, majd az ajtó felé indult.- Elmentem. Majd jövök.
Azzal kiszaladt az ajtón.
- Ti nem aggódtok érte?- fordult felénk Liam, szemében egy kis ijedtség tükröződött.
- Nyugi van- intettem le, és a csukott bejárati ajtóra néztem.- Nem kell félteni. Tuti meglesz.
Kelsey szemszöge
Az ajtón kilépve mosolyogva megráztam a fejem, és a derekamra kötöttem a pulcsimat. Lassan kezdtem el szaladni, és közben a fülemben dübörgött a kedvenc számom, Christina Perri- Human-je. Miközben magamban dúdolgattam, egyre messzebb kerültem a háztól. Néha megfordultam, mert úgy éreztem, hogy valaki követ, de sosem láttam senkit magam mögött. Azért a lelkiismeretem sem volt nyugodt, mert folyton rémülten hallottam lépéseket mögöttem, úgyhogy egyre hangosabbra tekertem a zenét, míg végül már a dobhártyám is kiszakadt. Mikor elég messzire futottam, és kezdtem kifáradni, úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Azért megint hátranéztem, mert újra lépéseket hallottam magam mögött. Remegő lehelettel fújtam ki a levegőt, és rászántam magam, hogy elkezdjek futni, mert annyi erő sem maradta a lábamban, mint egy döglött lóban. Éppen fordultam volna be a sarkon, amikor oldalról valaki nagy erővel nekem vágódott. Hatalmasat estem, és csúsztam is egy nagyot az aszfalton, aminek köszönhetően csupa seb lett a jobb karom, és a lábam. A fülemben üvöltött P!nk- Perfect című száma. Hangosan felsikítottam, amikor a tag úgy lépett át rajtam, hogy közbe belerúgott az oldalamba. Riadtan rántottam ki a fülemből a fülhallgatót, és könnyes szemekkel néztem az alak után. Világos nappal csodáltam is, hogy senki sem látta, mi történt. A beton véres lett, egy hosszú csíkban, ahol felszakította a bőrömet. Remegő kezekkel nyúltam a sebhez, amely égetett, és csípett, a legapróbb mozdulatra is. Valahogy felálltam, és sántikálva bicegtem haza, miközben arcomat könnyek áztatták, és rémesen sajgott a sebem. A ház elé majdnem hogy odaestem, alig bírtam felkapaszkodni az ajtóhoz. A sebem olyan szörnyen égetett, hogy alig bírtam elfojtani a sírásomat. Rátenyereltem a csengőre, mert erőm nem volt, hogy kinyissam az ajtót. A falnak támaszkodva vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót.
- Kelsey, miért nem vetted fel a...- kezdte Liam, de amikor meglátott, azonnal elképedt.- Mi történt??
Választ nem is várva, behúzott a házba.
- Úristen, Kelsey!- rohantak hozzám a fiúk.- Mi történt?
- Valaki fellökött- pityeregtem, miközben Zayn is odaért hozzám. Szemében aggódás és ijedtség tükröződött.
- Minden oké?- kérdezte fojtott hangon, ami nála az ideges kategóriát jelenti.
Csak sírva megráztam a fejem. A fiúk leültettek a kanapéra, és rögtön lekezelték a sebemet. Eléggé csípett az a vacak, de Zayn mellém ült, és a kezemet fogva próbált nyugtatgatni. Ami rémesen jó volt. Mondjuk, jobban szerettem volna, hogyha nem a sebeim miatt fogdossa a kezemet, de hát. Ez így is pörfikt volt.
- Mi történt?- kérdezte újra Liam, amikor már csak az arcom volt sírástól maszatos, és Zayn vállának dőlve pihegtem.
- Valaki fellökött- mondtam halkan, mire Zayn megpuszilta a homlokomat.
- Ki volt az?- kérdezte feszülten.
- Nem tudom- mondtam.- De miközben átlépett, belerúgott az oldalamba...- azzal kezemet a még mindig sajgó pontra nyomtam.
- Mutasd- tűrte fel a pólóm, majd csekkolta a lila zúzódást az oldalamon.- Ez nem szép- húzta el a száját, majd óvatosan visszaejtette rá a pólómat.
- Fáj?- biggyesztette le a száját Niall, mire halvány mosollyal bólintottam.
Zayn visszahúzott a vállára, én pedig lehunyt szemekkel dőltem neki.
- Ha megtalálom...- dühödött be Liam.
- Biztos véletlenül csinálta- bizonygattam, még mindig csukott szemekkel.
- Aha...- felelte cinikusan, mire csak elmosolyodtam.
- Miért csinálna bárki is ilyet.. direkt?- kérdeztem.
Éreztem, hogy Zayn megrándul mellettem, szóval csak kezemet a kezére tettem. Kezdett megnyugodni. Nekem pedig egyszerre éledtek fel a pillangók a gyomromban.
- Nem tudom... De nincsenek véletlenek..- dünnyögte Hazza,és mindenki egyetértően bólogatott.
- Mi történt?- kérdezte újra Liam, amikor már csak az arcom volt sírástól maszatos, és Zayn vállának dőlve pihegtem.
- Valaki fellökött- mondtam halkan, mire Zayn megpuszilta a homlokomat.
- Ki volt az?- kérdezte feszülten.
- Nem tudom- mondtam.- De miközben átlépett, belerúgott az oldalamba...- azzal kezemet a még mindig sajgó pontra nyomtam.
- Mutasd- tűrte fel a pólóm, majd csekkolta a lila zúzódást az oldalamon.- Ez nem szép- húzta el a száját, majd óvatosan visszaejtette rá a pólómat.
- Fáj?- biggyesztette le a száját Niall, mire halvány mosollyal bólintottam.
Zayn visszahúzott a vállára, én pedig lehunyt szemekkel dőltem neki.
- Ha megtalálom...- dühödött be Liam.
- Biztos véletlenül csinálta- bizonygattam, még mindig csukott szemekkel.
- Aha...- felelte cinikusan, mire csak elmosolyodtam.
- Miért csinálna bárki is ilyet.. direkt?- kérdeztem.
Éreztem, hogy Zayn megrándul mellettem, szóval csak kezemet a kezére tettem. Kezdett megnyugodni. Nekem pedig egyszerre éledtek fel a pillangók a gyomromban.
- Nem tudom... De nincsenek véletlenek..- dünnyögte Hazza,és mindenki egyetértően bólogatott.
Mikor az ég alja már rózsaszín volt, szerettem volna egy kicsit pihenni. A sok sírástól (nem volt sok, inkább a heges sebeim miatt, na) fájt a szemem, és a torkom is kiszáradt. Egy szó, mint száz: mocskos szarul voltam. És, mivel a szobámba a rohadék egér miatt nem sikerült bemennem, valamit ki kellett találnunk.
- Elmegyek egérragasztót venni- robogott le a lépcsőn Liam, majd felkapta a fogasról a dzsekijét.
- Én is megyek veled- lépett hozzá Hazza.- Kell oda a szakértelem, vágod.
- Ja- biccentett furán Liam, mire elröhögtük magunkat.
- Dobjatok már ki minket addig a Nando's-ba- vette fel a kabátját Louis és Niall.
- Zayn? Kelsey?- nézett ránk Liam.- Maradtok?
- Nincs kedvem sehova se menni- húztam el a számat.
- Vigyázok rá- intett mosolyogva Zayn.
- Tudok magamra vigyázni!- közöltem sértődötten, mire a fiúk kínosan elröhögték magukat.
- Persze, persze- rázta a fejét Harry.- Aztán csak okosan!
- Mi?- pirultam el a fülem tövéig, a fiúk pedig kiröhögtek. Klassz.
- Másfél óra múlva itt vagyunk- mutogatott befele Liam, miközben elindultak ki az ajtón.- Malik, vigyázz a húgomra!
- Igenis, kapitány!- vigyorgott Zayn, majd kitolta őket az utcára, és behúzta mögöttük az ajtót.
- Nem kell vigyázni rám!- fontam össze magam előtt nagy nehezen a karomat.
- Kels, mikor legutóbb ezt mondtad, felnyaltad a betont- vonta össze furán az orrát Zayn, mire önkéntelenül elnevettem magam.
- Arról nem én tehettem!
- Persze, persze- bólogatott mosolyogva Malik, majd az ép kezemnél fogva felhúzott a kanapéról.
- Hova megyünk?- nevettem el magam, miközben Zayn a lépőcső felé húzott.
- Pihenj egy kicsit- kacsintott rám, majd betolt a szobájába. Elég furán néztem rá, úgyhogy gyorsan folytatta.- Mármint. Ha nem akarsz az egered mellett szundizni.
Ennek meglett a hatása: ész nélkül vetettem be magam az ágyába, és hagytam hogy mellém feküdjön.
- Jááj- sziszegtem, amikor a fájó oldalamra fordultam, úgyhogy gyorsan egy kényelmes pozícióba tornáztam magamat.
- Nagyon fáj?- kérdezte Zayn idegesen.
- Túlélem- mosolyogtam, és próbáltam elnyelni a grimaszom, amikor megigazítottam magamon a takarót.
- Na várj- szólt Zayn.
Felállt, és a szekrényében kutakodni kezdett. Egy kis tégellyel tért vissza, aminek sietősen letekerte a tetejét, úgy kuporodott fel mellém az ágyra.
- Tűrd fel a pólód- utasított, mire összevont szemöldökkel óvatosan felhajtottam a felsőmet.
Pontosan a derekam fölött egy hatalmas, lila folt éktelenkedett, zöld, meg kék foltokkal pettyezve. Zayn a mutató és a középső ujját a tégelybe mártotta, és lehelet finoman szétkente a krémet a zúzódásomon. Még csak meg sem éreztem, utána viszont sokkal jobban éreztem magam. Aztán... aztán olyan dolog történt, amit elég nehezen hiszek el, és valahányszor visszagondolok rá, meg kell győznöm magamat, hogy tényleg megtörtént. Huh. Szóval.
Mikor Zayn alaposan elkente a zúzódásomon a kenőcsöt, lassan lehajolt, és egy óvatos puszit nyomott rá. Itt a pulzusom már a nem normális szintet ütögette. Aztán... aztán sötét szempillái alól felnézett rám. Majdnem elakadt a lélegzetem, ahogyan a sötét szempárba bámultam. Sötét haja kócosan keretezte arcát. Közelebb kezdett hajolni. Nagyon lassan. Nagyon lassan, hogy ha akarok, ellenkezzem. De nem tettem. Ugyan, ki a bánat hajolna el Zayn Malik elől???? Na. Hol is tartottam? Ja igen. Szóval lassan elkezdett közelebb hajolni. Hogy én is hajoltam felé, vagy nem, azt már nem tudom... De folyamatosan a szemébe néztem. Aztán ajkait puhán a számra nyomta. Az idő abban a pillanatban megfagyott, és mi benne ragadtunk. Pár másodpercig a számon tartotta az övét. Az egész még tökéletesebb lett, amikor is ugyanabban a pillanatban egyik kezével megtámaszkodott mellettem, és szájával szétnyitotta az enyémet. Az egész tinifilmbe illő volt... Hosszasan csókolt, és közben nyomott le a párnákra. Mikor fejem már a párnán landolt, egyik kezemet a tarkójára vezettem, és beletúrtam a hajába. Az egész olyan volt, mint egy romantikus regényben... vagy éppen egy csöpögős filmben. Olyanokban, amiket mindig is imádtam nézni. Mindig arról álmodtam, hogy majd nekem is lesz egy "hercegem", aki megvéd, és szeret...
Zayn még egyszer megcsókolt, majd lassan elszakadtak egymástól ajkaink. Nem akartam kinyitni a szememet, hogy tartson örökké a pillanat... De sajnos, sokkal kíváncsibb voltam Zayn-re...
- Ne... ne haragudj, ezt nem kellett volna- rázta meg a fejét, majd ellökte magát mellőlem, és leült az ágy szélére, majd megdörzsölte az arcát.
- Mi van???- értetlenkedtem.
- Most kimegyek...- állt fel, majd komolyan elindult az ajtó felé.- Sajnálom...
Azzal kiment. KIMENT. Értetlenül pislogtam párat, majd szorosan behunytam a szemem, és újra kinyitottam. Reméltem, hogy valami hülye álom az egész, vagy egy eszement képzelgés, de mikor újra kinyitottam a szemem, harmadszorra is ott ültem, Zayn szobájában, összetört szívvel, Zayn nélkül. A fejemben olyan hatalmas káosz uralkodott, hogy többször is megráztam, míg végre tisztán láttam a dolgokat: Zayn megcsókolt, majd itt hagyott. ITT HAGYOTT. Egyszerűen fogta magát, és KISÉTÁLT. Még ilyet! De... akkor miért csinálta ezt??? Miért csókolt meg, ha tudta, hogy úgy is ki fog menni??? Szórakozik velem?!
Már csak arra lettem figyelmes, hogy langyos könnycseppek öntik el az arcomat, és hogy nem kapok levegőt. Oké, ennyire megalázva még sosem voltam. Kedvem lett volna hangosan bőgni, de nem akartam, hogy Zayn szánalmat érezzen, vagy valami... Csak arra volt erőm, hogy becsoszogjak a fürdőjébe. Magamra zártam az ajtót, és felkuporodtam a WC-re. Nem éreztem, ahogy felszakadnak az immáron kissé behegesedett sebeim, ugyanis jelenleg a szívem sokkal jobban fájt.
Mikor kellőképpen összevéreztem a falat (kellett nekem olyan pózba ülnöm, hogy a frankón behegesedett sebeim felszakadjanak...) és magamat, kopogtak az ajtón. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, de egy ismerős, és számomra kellemes hang kérte kétségbeesetten, hogy nyissam ki az ajtót.
- Kelsey! Azonnal engedj be!- dörömbölt öklével az ajtón a bátyám, és megrángatta a kilincset.- Mi történt??? Kelsey, mondj már valamit!
Nem akartam, hogy így lásson, de szükségem volt egy ölelésre. Lassan kinyitottam az ajtót, mire Liam szó szerint beesett rajta.
- Úristen, mi történt??- kérdezte aggódva, amint a szétbőgött fejemet meglátta... na meg, hogy tiszta véres vagyok.
Szipogva makogtam valamit, de sokkal jobban vágytam egy ölelésre, szóval Liam karjaiba vetettem magam, és szorosan megöleltem. A vállán aztán újra elsírtam magam, és az még rátett egy lapáttal, hogy a hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Leültetett a kád szélére, és óvatosan megmosta hideg vízzel az arcomat, hogy értsen valamit abból, amit a bőgés közbe próbálok neki elmondani. Gyorsan elhadartam a történteket, és közben Liam arcát figyeltem. Aggódott. Mikor befejeztem a monológomat, a kezembe temettem az arcomat, és próbáltam nem sírni. Liam türelmesen várta, hogy történjen valami, míg végül odabújtam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése