18. rész- "Ha tudtam volna utálni..."

Sziasztok, Madárkáim^^
Köszönöm a megtekintéseket, nagyon sokat jelentenek:) Óh, és a plusz egy feliratkozót is ÖLELEM:) Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:) Sajnos hétköznap rémesen kevés időm van írni, de most, az őszi szünetben egy kicsit rákapcsolok Nektek;) Most amúgy is padlón vagyok, szóval az írás majd egy kicsit segít;)
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:)<3
Puszi: Kata xxx

Liam szemszöge

Miután Kelsey végre el tudta mondani, mi bántja, és hozzám bújva megint elsírta magát, kezdtem egyre jobban aggódni. Addig minden világos, hogy ketten Zayn-nel... nos hát. Megcsókolták egymást. És tudom milyen, hogyha az ember fülig szerelmes... Hiszen ott van nekem Sophia. Ha ő nem lenne, valószínűleg nehezen élném túl a nagy világban. De visszakanyarodva a húgomhoz. Zayn ugye megcsókolta, és... és aztán itt hagyta. Nem mondom, hogy direkt csinált volna ilyet, mert mi, fiúk, eleve sok olyan baromságot csinálunk, amit később megbánunk... De azt nem tudom, hogy ezt miért csinálta. Valószínűleg elég megalázó lehetett Kels-nek is... Szegény. 

Miközben Kels még továbbra is csendben sírdogált, próbáltam lenyugtatni. 

- Ssssss- simogattam a hátát, és közben jobbra-balra elkezdtem ringatni.- Sssss. Semmi baj. Sssss.

Kelsey lassan kezdett megnyugodni, de továbbra is ramatyul volt. Nagy nehezen kirángattam a ugyanis- állítása szerint -nem akart kimenni onnan, nehogy felidézze újra az emlékeket. Szóval becsukta a szemét, én pedig végigvonszoltam Malik szobájában, és a sajátomba vittem. Bebújtam mellé az ágyba, és addig vigasztaltam, míg törött lelkét el nem nyomta az álom. 

Halkan leosontam a földszintre, ahol a fiúk a fürdőszoba ajtaján dörömböltek.

- Zayn, gyere ki! Mi történt?- kérdezte Harry idegesen.

- Liam..- pillantott meg Niall, és aggódva közelebb lépett hozzám.- Mi történt?? Hol van Kelsey?

Csak szomorú mosollyal megráztam a fejem, és a fürdő ajtajához léptem.

- Zayn?- szóltam be.

- Elcsesztem- szűrődött ki Zayn csalódott hangja.- Elcsesztem, hallod?! 

- Nem akarlak elszomorítani...- vakartam meg a tarkómat.- De igen, nagyon úgy tűnik.

- Menjek fel Kelsey-hez?- kérdezte halkan Harry, mire csak megráztam a fejem.

- Elaludt...

- Srácok. Kérhetek valamit?- hallatszott ki Zayn hangja.

- Persze.- bólintott Louis.

- Ha kimegyek...- kezdte.- verjetek össze.

- Mi van?- röhögte el magát kínosan Louis.

- Verjetek meg- ismételte Zayn.

- Malik, te beteg vagy- rázta a fejét Harry.

- Nem fogunk megverni- erősítette meg Niall.

- De miért nem?- kérdezte türelmetlenül Zayn.- Megérdemelném.

- Ez igaz, de... biztos volt okod rá- vontam meg a vállam.

- Tudjátok, mi a gáz?- kérdezte halkabban Zayn. Vártunk, hogy folytassa.- Én sem tudom, miért hagytam ott.

És kész. Nem tudtunk mit mondani. Én csak egy hatalmasat sóhajtva dőltem a falnak, Harry csalódottan túrt a hajába, Lou jobb felé lenézett, és behunyta a szemét, Nialler pedig szomorúan elhúzta a száját. 

- Most akkor mi lesz?- kérdezte halkan Niall.
- Elfelejtjük egymást- hallatszott Zayn hangja az ajtó mögül.- Hogy többet ne tudjam bántani.
- De szeret téged!- jelentettem be kétségbeesetten.
- De megbántom- magyarázta lemondóan Zayn.
- De jóvá teheted!- erősködött riadtan Niall.
- De már elcsesztem- sóhajtotta Zayn.
- De fejezd ezt be!- kiáltotta el magát Lou, mire mindenki megdöbbent.- Kelsey egy gyönyörű lány, akit szeretsz! Nem?! De! Akkor mégis mire vársz??
- Arra, hogy elmúljon ez az egész!- kiáltott vissza dühösen Zayn.
- Ömm...- szólalt meg rémülten Niall, mire mindenki felé fordult. A szöszi a lépcsőre pillantott, ahonnan Kelsey nézett ránk. Szemében zaklatottság, és összetörtség tükröződött. Nem szóltunk semmit, csak lesütött szemekkel vártuk, mi fog történni. Kelsey szeme megtelt könnyel, szólni nem tudott, csak mondani akart valamit, de inkább lenyelte. Nem tudtam, mennyi mindent hallhatott, de szerintem az is épp elég volt neki.
- Fiúk?- szólt ki Zayn.- Mi történt?
Azzal résnyire kinyitotta az ajtót. Egy pillanat volt az egész. Zayn meglátta Kelsey-t a lépcsőn, és lefagyott. Nem tudott mit mondani, csak összeakasztotta tekintetét Kels-ével. De a lány elfordította a fejét, és szó nélkül felsétált a lépcsőn.
- Kelsey- szólt utána Zayn, majd felszaladt utána a lépcsőn.- Engedj be, hallod?! Hadd magyarázzam el, Kelsey!- kérte, az ajtón dörömbölve.- Kels...- kérte halkan a lányt.
Aztán lesétált a lépcsőn, és azzal a lendülettel a kanapéba rúgott.
- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- kérdezte inkább magától, mint tőlünk.
Niall az arab srác mellé lépett, és óvatosan átölelte. Zayn próbált erősnek tűnni, de visszaölelt. Én is odamentem hozzájuk. És bár, hogyha Zayn nem lenne az egyik legjobb haverom, valószínűleg már rég kinyírtam volna, amiért megbántotta a húgomat, de mégis. Az ő helyzetét is meg lehet érteni. Bonyolult ez az egész.
- Felmegyek, megnézem, hogy van Kelsey- közölte halkan Hazz, és felszaladt a húgomhoz. Szívesen lettem volna én is mellette, de az a helyzet, hogy néha csak egy barát segíthet.

Harry szemszöge

Egyből Liam szobájába indultam. Tudtam, hogy ott lesz Kelsey. Viszont az ágyon nem találtam. Úgyhogy a fürdő felé vettem az irányt. Nem volt zárva, szerencsémre, úgyhogy gyorsan beslisszoltam rajta. Kelsey a kád szélén ült, és egy pengét szorított a karjához.

- Úristen, Kels!- kiáltottam fel, és azonnal odaugrottam hozzá.

Sajnos, későn, mert Kelsey karjából elkezdett csurogni a vér, a hófehér kádba folyva. Rögtön elvettem tőle a pengét, és a mosdóba hajítottam, a még véres darabot.

- Normális vagy?? Ezt nem teheted! Kelsey! Nézz rám!- kiabáltam hozzá rémülten, és közben egy tiszta törölközőt szorítottam a csuklójára.

Kelsey csak sírt, és szabad kezével megtörölte az arcát. Esetlenül magamhoz öleltem, és közben az sem érdekelt, hogy összevérez a kezével. Így is tiszta vér volt az egész lány, a sebei miatt.

- Kelsey, ezt nem teheted!- mondtam neki halkan. Kicsit elolt magától, és a még mindig könnyes szemeivel a szemembe nézett.

- Tudom- bólogatott.

- Akkor?- kérdeztem tőle, fojtott hangon.- Nem érdemled meg!

- Tudom- mosolyodott el halványan, de én nem úgy éreztem, mint aki komolyan tudja.

- Azért vagyunk itt, hogy neked segítsünk, hogyha szükséged van ránk!- magyaráztam neki.- Sose felejtsd el, hogy a penge nem megoldás!

- Nem kell nekem senkinek sem a segítsége!- bukott ki belőle dühösen.- Nézd meg, Malik is "segíteni akart"... Mondhatom, rohadt nagy segítség volt... lesmárolt, aztán kiment! Azt sem tudom, mi van!

- Szeret, Kelsey- közöltem vele.- És mindig is szeretni fog!

- Ha eddig szeretett- vágta rá szomorúan.

- Ő sem tudja, miért csinálta!

- Persze, persze- sóhajtott lemondóan, majd a kezébe temette az arcát.- Csak azt nem tudom, ezek után hogy fogok a szemébe nézni...

Megértően bólintottam, majd megpusziltam a fejét.

- Ha kell segítség, akkor nekünk mondjad, ne a pengének- mondtam neki halkan.

- Rendben- biccentett. És ezúttal úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja.

- Hagyjalak?- kérdeztem halvány mosollyal. Ilyenkor az ember természetesen szeretne egy kicsit egyedül lenni. 

- Egy picit, aha- mosolyodott el halványan.
Viszont az volt a feltételem, hogy egyedül hagyjam, hogy kirángattam a fürdőből, kivittem a pengét, bezártam az ajtót, és Kelsey-t leültettem az ágyra. Biztos, ami biztos.
Mikor leszaladtam a lépcsőn, magam előtt tartva a véres pengét, a fiúk a kanapén ültek, és beszélgettek.
- Hazz, mi az a kezedben?- vonta össze a szemöldökét Liam, mire sóhajtva beletúrtam a hajamba, és az orra alá dugtam a tárgyat.
- Ugye... nem??- rémült meg Louis.
Nem válaszoltam, csak megdörzsöltem az arcomat. Mindannyian tudták, hogy ez igent jelent.
- Úristen- képedt el Zayn, nem bírta nézni a véres darabot.
- Jézusom- sápadt el Liam, és kivette a kezemből. Óvatosan megforgatta az ujjai között, és magyarázatot várva nézett fel rám.
- Pont bementem hozzá, és akkor....- mutattam rá szomorúan.- Időben érkeztem, de még így is sikerült megvágnia magát... Mondtam neki, hogy ez nem megoldás, meg minden, de... csak sírt.
- Oké. Valaki verjen meg- motyogta Zayn. Tiszta fehér volt, szerintem neki nehezebben sikerült feldolgoznia a történteket, mint nekünk.
- Nem fogunk megverni- rázta a fejét Liam, majd felállt, és a mosogatóban lemosta a pengét.- Kelsey viselkedése mögött szerintem más is van, nem csak ez.
- Hogy érted?- vonta össze a szemöldökét Niall.
- Gyerekkorában apa elhagyta őket is- rázta a fejét hitetlenkedve Liam, mint aki még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént.- És akkor Elizabett nagyon maga alá került. Elkezdett inni, és csak néha jutott eszébe, hogy lánya is van. Persze szerette Kelsey-t..és még mindig szereti, de a fájdalma akkor sokkal erősebb volt. Gondoljatok bele; akit szeretett, és akiben megbízott, elhagyta, és elfelejtette őket.
- De... nem azt mondtad, hogy az apád a nagyanyádnál van?- kérdeztem döbbenten.
- Állítólag- fintorgott gúnyosan Liam.- Kelsey pedig- bár titkolja -rémesen szenved attól, hogy amikor kicsi volt, neki nem adatott meg az a rendes család, mint a legtöbb társának. Én mindig mellette voltam, de sosem voltak barátnői, és barátai. Pedig jó lány volt. Szeretett tanulni, és okosodni, és mindig mások érdekeit nézte maga előtt. Folyton mosolygott, és mindenkivel végtelenül kedves volt. Mint ma is. De mivel sokkal több irigye volt, mint akikkel szimpatizált, ezért nem voltak barátai sem.
- Ne mesélj már ilyeneket- biggyesztette le a száját Nialler.- Nem tudom elhinni, hogy Kelsnek.. a MI Kelsey-nknek nem volt egy barátja sem...
- Komolyan, valaki üssön már meg- morgott ingerülten Zayn, mire Louis együtt érzőn a vállára csapott.
- Nyugi, Zayn- mosolyogtam rá halványan.
- Na, viszont én felmegyek Kelsey-hez- állt fel Liam, és elindult a lépcső felé.- Lassan szerintem ti is menjetek, mert Paul tegnap szólt, hogy holnap dedikálásra kell mennünk.
- Oké, apa- mosolygott rá Nialler, mire felnevettünk.
- Jó éjt, fiaim- röhögött le Liam, majd felsietett a lépcsőn. Amint meghallottuk az ajtó csukódását, elhatároztuk, hogy Kelsey életét ezennel szebbé tesszük.

Kelsey szemszöge

Harry leültetett az ágyra, kivitte a pengét, és bezárta a fürdő ajtaját. Majd ellátott pár jó tanáccsal, és miután egy puszit nyomott a fejemre, kiment.

Sóhajtva dőltem hanyatt az ágyon. A plafont bámulva az jutott eszembe, hogy pedig olyan jól indult ez a nap.És Zayn is olyan kedves volt, meg tökéletes... mint mindig. Aztán óvatosan letekertem a karomról a törölközőt, ami kicsit átvéresedett. Közben sziszegtem, mert a törcsi szöszei beleragadtak, a még friss hegembe, és rémesen csípték. 

Közelebbről szemügyre vettem a heget: mély volt, és véres. Meg gusztustalan. A hideg is kirázott, valahányszor lepörgött a szemem előtt, hogy ezt ÉN tettem, MAGAMMAL. Fogalmam sincs, mi sarkallt erre az egészre, de akkor nem is igazán érdekelt. Csak szerettem volna valahogy véget venni a fájdalomnak. És ezt választottam. Gratulálok, Kelsey. Viszont a lelkemen nem segített, mert az még mindig szilánkokra törve hevert, valahol a megalázott, apró szívem mélyén. Újra könny szökött a szemembe, valahányszor eszembe jutott, hogy csókolt Zayn. Gyengéden, de elég érzelem volt benne ahhoz, hogy tudjam; szeret engem. Aztán pofátlan módon megszakította a csókot, és KISÉTÁLT. Na igen. Ezt a szót valószínűleg ki fogom törölni az összes rohadt szótárból. Vagy. Átírom a jelentését: kisétált=összetört, megalázott. Pipa. 

Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig levegőt is elfelejtettem venni, annyira megijedtem. Lehet, hogy rossz a lelkiismeretem. Na, már azon sem lepődnék meg...
- Megijesztettelek?- kérdezte mosolyogva Liam, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Picit- mosolyogtam halványan.
Liam leült mellém az ágyra, és óvatosan az ölébe tette a kezemet, amit megvágtam.
- Miért csináltad?- kérdezte halkan, és közben óvatosan körberajzolta ujjával a heget.
- Mert fájt- adtam meg a logikus választ.
- Ez nem segít- nézett mélyen a szemembe. Már azért is megbántam ezt az egész pengés ügyet, mert láttam a szemén, hogy komolyan aggódik. Értem.- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet.
- Meg ígérem- bólintottam, és odabújtam a bátyámhoz.- És sajnálom. Nem akarok szerencsétlennek tűnni.
- Nem haragszom rád- mosolygott.- Senki sem haragszik rád. Szeretünk, Kelsey, de ez nem jó dolog. Szerinted anyád mit szólna, ha megtudná?
- Igazad van- sütöttem le a szemem, majd felnéztem rá.- De összezavarodtam. Tudod, hogy én általában nem vagyok valami szerelmes típus, és hát... így jött ki.
- Zayn hibásnak érzi magát.
- Hibás is- durcáztam be, és tiltakozásképpen keresztbe fontam a karomat.
- Jaj, Kels, ne csináld már! Szeret téged!
- Szeret, nem szeret.. akkor is kijátszott- makacsoltam meg magam.
- Szenvedni?! Azt tudtok- rázta a fejét hitetlenül nevetve a bátyám, mire csak mosolyogva megforgattam a szemeimet.- Te... te most komolyan szemet forgattál??- esett le az álla, tettetett elképedtséggel.
- Igen- pimaszkodtam vele nevetve, mire Liam az ágyra lökött, és elkezdett csikizni.
- Pimaszkodol? Pimaszkodol?- röhögött, mire fejbe vágtam egy párnával.
- Hülye vagy!- nevettem, és tovább püföltem, mert nem akart elengedni.- Engedj el!
Leeyum-nak viszont esze ágában sem volt elengedni; keresztbe vetette a csípőmön a lábát, és úgy kezdte el az oldalamat csikizni. Sikítozva próbáltam kiszabadulni alóla, de Liam olyan, mint a beton; kőkemény és kitartó. És nehéz.
- Ó jaj, hogy itt zavarok- röhögött az ajtóban Hazz, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Harold, húzzál ki- röhögött rá Liam, és a göndörnek dobott egy párnát.
- Csak hangokat hallottam, és gondoltam..- kezdte Hazz.
- Elkapjuk?- nézett rám nevetve Liam.
- El- biccentettem. Egyszerre indultunk meg a göndör felé. Számoltam, pontosan 3 másodperc múlva kapcsolt, és ordítva kezdett lerohanni a lépcsőn. A Payne testvérek meg utána.
- Harry, nem lehetne halkabban?- szólt rá mérgesen Niall.- Spongya Bob ismétlés megy!
- Ki kér répát??- ordított ki a konyhából teli szájjal Louis.
- Ki eszik ilyenkor répát?- fintorgott felé Zayn, majd a szájába tömött egy nagy adag chipset. Igen, ez tényleg sokkal jobb.
Lényegében mindenki elvolt, meg ordibált... mindezt, este fél 11-kor. Én viszont mocskos mód fáradt voltam, szóval szóltam a fiúknak, hogy fent leszek, és ha nem hallanak hangokat, akkor alszom. Mondjuk, én ezt úgy értettem, hogy ha TV hangokat nem hallanak, de mint tudjuk, a fiúknak alapból más az agyuk, úgyhogy ezen röhögtek egy sort, és mikor közöltem velük, hogy hülyék, Niall bekapott egy párnát (??). Pislogás nélkül meredtem rá, és amíg a fiúk hülyére röhögték magukat, inkább felsétáltam a lépcsőn. Nem ártana, hogyha néha áthívnám Sophiá-t, vagy Eleanor-t. Kicsit úgy érzem, hogy egyedül én vagyok itt a normális.
Fent aztán szó szerint beestem az ágyba. Totál ki voltam fulladva, ráadásul az sem segített, hogy lekapcsoltam a villanyt. Mert hát... szégyellem bevallani, de rémesen féltem. Lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de úgy éreztem, mintha figyelnének. Oké, tényleg nem vagyok normális... először megvágom a kezemet, aztán meg azt halucinálom, hogy valaki figyel. Gratulálok, Kelsey.



Liam mellettem aludt, nekem viszont akkor sem sikerült alvásra bírni a szemeimet, amikor mellém feküdt. A telefonom kijelzője (amit minden második percben megnéztem) minden gombnyomás után egyre erősebb lett, ez pedig még inkább kiűzte a fejemből az álmot. Hiába... van, ami nekem se megy. Úgyhogy- ami nem megy, azt nem kell erőltetni alapon -lementem a földszintre, hogy egyek valamit. Gondoltam, hogyha már aludni nem tudok, legalább értelmes dologgal üssem el az időt. Hú. Niall büszke lett volna rám.
Szóval leosontam a lépcsőn, és... kisebb szívrohamot kaptam, amikor valakit megláttam a hűtőben kutakodni. Próbáltam halk lenni, hogy lecsaphassam egy serpenyővel, vagy nem is tudom, de pechemre, felkapcsoltam a villanyt. (Öreg hiba.)
Zayn kezéből kiesett a tej, és riadtan pillantott felém. Hozzátenném, én se voltam nyugodtabb. Viszont arra volt időm, hogy az éjjel fél kettőkor is tökéletes tincseit megcsodáljam... na meg, a sötétbarna szemeit, amik úgy csillogtak, és... na jó, eléggé elkalandoztam.
- Hát te?- mosolyodott el. Nos. Próbáltam leplezni, de kis incidensünk után is nagy hatással volt rám az a mosoly.
- Nem tudtam aludni- motyogtam zavartan. Esküszöm, nem sokon múlott, hogy a hajamhoz kapjak és elkezdjem rendezgetni.
- Én se.. kérsz tejet?- mutatott a földön lévő pacsnira, mire önkéntelenül is felnevettem.
Zayn is elmosolyodott. Aztán rám nézett. Nem is tudom, mennyi mindent tudtam kiolvasni a szeméből. Csak arra tudtam figyelni, hogy a bocsánatkérés fénye a legerősebb, sötétbarna szemében. Utálta magát a tudattól, amit velem tett. És, én is utáltam volna őt... ha tudtam volna utálni.
- Figyelj..- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én...