A blogom eredeti! Nem másolat! Ha valamihez hasonlít, az csupán totál véletlen, mert az egész történet a képzeletem szüleménye!! :-)

2014. október 10., péntek

16. rész- "Finom illatok..."

Szijasztooook^^
Nagyon, de nagyoooon-nagyon szeretném megköszönni a +egy feliratkozót, és az előző kommentet:') Nagyon örültem neki, szó szerint sikítórohamot kaptam:"D Nagyon szeretlek titeket és nem tudom elmondani, mennyire örülök nektek:')<3
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el:')<33
Puszedli: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Reggel Zayn karjai közt ébredtem. Óvatosan felkönyököltem, és az éjjeliszekrényre pislogva megállapítottam, hogy fél kilenc múlt. Pár másodpercre visszafeküdtem Malik mellé, majd felé fordultam, és csak néztem, ahogy alszik. Sötét haja szanaszét állt, és olyan édesen szuszogott, hogy majdnem megzabáltam. Lassan egy apró puszit nyomtam az orrára, és megsimítottam a haját. Egyszerűen lehetetlenség, hogy Pezz otthagyta ezt a srácot. A szívem szakadt meg érte. Halványan mosolyogva kiszálltam az ágyból, és lábujjhegyen kisurrantam az ajtón. 
Az egész házban néma csönd honolt, és a srácok szobájából sem szűrődött ki semmi mocorgás. Halkan lesiettem a lépcsőn, és mikor a nappaliban meg a konyhában sem találtam senkit, úgy döntöttem, hogy összeütök valamit a fiúknak. Elvégre, megérdemlik. Kedvesebb és aranyosabb embereket nem ismerek náluk, és az a legkevesebb, hogy valamit összekutyolok nekik. 
Mivel mindig gofrit csinálnak (hiába, szerintem máshoz nem értenek), úgy gondoltam, egy kis tojásrántottával kompenzálom a folyamatos nutella-evészetüket. Felütöttem pár tojást, és miközben halkan énekelgettem, felvágtam nekik kenyeret, előszedtem ketchupot és tányérokat is.
Miután megterítettem, és mindenkinek csináltam kakaót, büszkén elmosolyodtam. Azért ilyet se gyakran csinál az ember. 
Aztán lépteket hallottam a lépcsőről, és egy arab srác lépkedett le rajta. A hajába túrva ásított, amikor viszont meglátott, megálltak az ujjai a hajában, és hitetlenül elmosolyodott.
- Mit kotyvasztottál?- indult meg felém mosolyogva.
- Reggelit- nevettem fel halkan.
Zayn mosolyogva megtámaszkodott az asztalon, majd rám nézett.
- Minek köszönhetjük?
- Óh, jaj, tudjátok ti azt pontosan- emeltem fel a kezeimet. Zayn pontosan tudta, mire célzom, mert csak felém nyújtotta a kezét.
- Gyere ide, te lökött- kacsintott rám.
Alig léptem felé egyet, megragadta a karomat, és magához rántott, majd szorosan átölelt. A szememet lehunyva fúrtam az arcom széles vállába. Éreztem, ahogy erősödik a szorítása a derekamon. Bal kezemmel közelebb húztam magamhoz a fejét, és összeszorítottam a szemeimet. Jó volt érezni, tudni, hogy magam mellett tudhatom.
Nem tudom, meddig álltunk így, de úgy éreztem, megállt az idő. Aztán Zayn kicsit eltolt magától, kezét az arcomhoz emelte, és miközben a szemembe nézett, elmosolyodott.
- Tudod, mit gondolok? Hogy ez a legalapabb dolog a világon- szólt halkan, majd kezét az arcomhoz emelte, és végigsimított rajta hüvelykujjával.
A szívem hevesen kezdett dobogni, és az arcom is köbö a háromszorosára vörösödött. Totális elégésemet Louis hangja mentette meg; berontott a konyhába, és az asztalra csapva komolyan elkiáltotta magát.
- Mi folyik itt Gyöngyösön?- kérdezte összevont szemöldökkel, majd egyszerre röhögtük el magunkat.- Uramatyám... ti.. "főztetek"??- vigyorgott ránk, mire zavartan elnevettem magam.
- Csak én "főztem"...
- Finom illatok- lépett a konyhába Hazz, majd elvigyorodott.- Kels.. mit főztél?
- Reggelit- nevettem el magam.
- Kaja? Te vagy az??- hallatszott Nialler hangja az emeletről.- Érezlek ám!
- Csináltam kaját, gyere le!- kiáltottam el magam.
- Éljeeeen!- sikított a szöszi.
Lábdobogás után lerontott a lépcsőről, és csillogó szemekkel elkezdett tapsikolni.
A srácok leültek enni, és közben Liam is megérkezett; kora reggel elment futni, és nem sokkal később ért haza. (Nála a kora, az olyan 6 óra. Hogy mit csinál kilencig? Gőzöm sincs.)
- Hogy jutott eszedbe a reggeli?- kérdezte Liam, miközben a szájába kapott egy falatot.
- Nem is tudom...- töprengtem, majd ittam egy korty narancslevet.
- A lényeg, hogy ez irtó fincsa lett- csámcsogott teli szájjal Niall, mire Louis tarkón vágta.
- Hülye vagy te?? Teli szájjal enni? Az eszem megáll- közölte komolyan, majd egy akkora falatot kapott be, hogy a fele kiesett a szájából.
Röhögve ráztam a fejem, amikor csöngettek.
- Várunk valakit?- néztem körbe. A fiúk a fejüket rázták, én pedig kimentem ajtót nyitni.
- Anya?- döbbentem le, ugyanis az anyám állt az ajtóban, széles mosollyal, kipihenten, és olyan szép volt, hogy elakadt a szavam.
- Kelsey, életem!- mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt.
- Hogyhogy itt vagy?- értetlenkedtem.
- Jaj, tudod hogy megy ez- legyintett nevetve, majd megsimította az arcomat.- Búcsúzkodni jöttem...
- Tessék?- esett le az állam.- Hova mész?? Ugye nem...
- Nem, dehogy is- nyugtatgatott, majd félreállt, hogy belássak a háta mögé. Azt hittem, elájulok, ugyanis az elvonós, Channing Tatum klón támaszkodott egy fehér kabriónak, és mikor észrevett, mosolyogva intett egyet.
- Na neeee- sikítottam el magam.- Együtt vagytok??
- Hááát...- vigyorgott anya folyamatosan, én pedig pattogni kezdtem, és folyamatosan sikítottam.
- Dejó, dejó, isteneeeeem- nevettem, és magamhoz öleltem anyát.- De.. hogy hívják???
- Channing- mosolygott szerelmesen anya.
- Neee- nevettem el magam.
Anya elmesélte, hogy az elvonón jöttek össze. Ennek azért is örülök nagyon, mert ez a Channing szerintem jó hatással lesz majd rá. Na, arról nem beszélve, hogy még ilyen "pótapát" sem láttam életemben. Hihi.
- Szeretne jobban megismerni- közölte velem boldogan.- Úgyhogy a hétvégét kettesben töltjük.
- Dejóóó- tapsikoltam.
- Igen, én is úgy örülök neki!- kacsintott rám anya.- De most már tényleg megyek...
- De majd muszáj bemutatnod neki- vigyorogtam önfeledtem.
- Persze, édes- magához ölelt és megpuszilgatta az arcom.- Majd találkozunk. Szia, drágám!
- Sziasztok! Jó szórakozást!- integettem az autó után, míg el nem tűnt a kocsi a szemem elől.
Amint becsuktam magam mögött az ajtót, boldog mosollyal az arcomon léptem egyet, majd a térdemre dőlve őrült hangosan elkezdtem sikítani. A fiúk riadtan rohantak ki a konyhából, viszont a szájuk tele volt kajával. Aztán odapattogtam hozzájuk, és boldogan sikoltoztam. Az anyukámat végre boldognak láttam, és maximálisan biztonságban tudhatom, Channing közelében. Ennél jobb azt hiszem, nincs is.
- Mi történt?- értetlenkedett Liam, amikor a kanapén ugráltam.
- ANYA BOLDOG!!!- vigyorogtam, majd ráugrottam Louis hátára, aki nevetve megtartott.- ÉS SZERELMEEEES!!
- Ez tényleg jó- mosolyodott el Liam, és a fiúk is megkönnyebbülten felsóhajtottak.
- Süssünk valamit!- találtam ki, majd lemásztam Lou hátáról, és totál felpörögtem.- Úúúú, meg ne menjünk ma sehova, hanem főzzünk, meg süssünk, és.. Ó! Díszítsük ki a lakást!
- Nyugi van, Hófehérke- borzolta össze a hajam röhögve Hazz.
- Mi ma pihenünk- nevetett Niall is.
- Na, azt már nem!- tapsoltam kettőt, majd gyorsan elindultam felfele a lépcsőn.- Pakoljátok össze a nappalit, mire lejövök, és utána majd megbeszéljük a többit!
Azzal felvágtattam a szobámba, és lekaptam a pizsifelsőm. Lehajítottam az ágyra, és melltartóba kutakodtam egy póló után.
Zayn szemszöge
Amikor Kels felment, mi nevetve kezdtük összepakolni a nappalit. Isteni ez a lány... Szeretem, hogy állandóan pörög, hogy állandóan boldog, és... szeretem csak úgy az egész lényét..
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!- vérlázító sikoly hallatszott az emeletről, mire eldobtunk mindent, és rémülten rohantunk fel Kelsey szobájába.
Amikor berontottam az ajtón, Kels az éjjeliszekrényen állt, egy szál melltartóban meg nadrágban, és a falba próbált kapaszkodni, miközben sikított.
- Mi történt?- kérdeztem idegesen.
- EGÉÉÉÉÉÉR!- sivított Kels, és próbált nem leesni a kis szekrényről.
- Mi?- értetlenkedett Louis.
- ELSZALADT ITT EGY EGÉR!!- sikított Kelsey. Abban a pillanatban Niall az ágyra ugrott, és elkezdett ordítani.
- Nyugi, srácok!- kiáltotta el magát Liam, mire mindenki elhallgatott.- Merre ment az egér?- fordult a húgához.
Kelsey remegve a szekrény felé mutatott. Hazz odalépett és, megdöngette egyik kezével a szekrényt, mire a szürke egér kiszaladt alóla, át a lábaink között. Na, nem vagyok ijedős, de abban a pillanatban felugrottam Kels mellé a szekrényre. Harry az ágyra, Liam pedig az ajtóba csimpaszkodott.
- Jujj-jujj, mindjárt leesek- sipítozott Kels, mire átfogtam csupasz derekát.
- Nem engedlek, mert akkor én is esek- közöltem vele.
Kels átölelte a nyakam, és fél lábával egyensúlyozott. Éreztem, hogy hevesebben kezd dobogni a szíve, de akkor az enyém gyorsabb volt.
- Úristen, bántani fog- rémüldözött, és közelebb húzódott hozzám.
- Nyugi, semmi gáz- nyugtatta Liam, majd óvatosan lépett egyet.- Veszünk egérfogót meg ilyenek, és végzünk vele.
- Szegény- szomorodott el a szöszi és Kelsey.
- Neki már úgyis mindegy- legyintett Hazz, majd kiugrott a nyitott ajtón a folyosóra.- Gyertek.
- De én nem merek- siránkozott Kels.- Meg póló is kell!
- Azt majd kapsz- legyintettem, és az ágyra ugrottam, majd ki az ajtón.- Gyere már!
- Niall, kapj el- szólt oda a szöszkének, mire Nialler kinyújtotta a karjait, Kels pedig beleugrott. Aztán egymás kezét fogva ugrottak ki az ajtón.
- Gyere, adok egy pólót- intett Liam, majd behúzta a húgát a szobájába.
Mi addig alaposan bereteszeltük a lány ajtaját, és lementünk a földszintre.
- Nem kéne elmosogatni?- néztem fáradtan a koszos edényekre, amik szanaszét hevertek az asztalon.
- Fhúú, hát- dőlt bele Hazz a kanapéba.- Nagyon fáj a hasam. Azt pihentetni kell..
Utolsó reménykén Nialler-re néztem, ő viszont pont akkor kapcsolt a Sponge Bob-ra. Sóhajtva dobáltam a tányérokat a mosogatóba. Fogggggalmam sem volt arról, mi fán terem a mosogatás, szóval csak rájuk engedtem egy kis meleg vizet, belenyomtam a vízbe köbö a fél doboz mosogatószert, és elkezdtem pancsolni a vízben. Fogtam egy szivacsot és azzal csak úgy találomra megdörzsölgettem a villákat és a késeket, és bedobtam a mellettem lévő, üres kis lavórba.
- Gumikacsát ne hozzak?- kérdezte furán Kelsey, aki épp akkor ért mellém.
Vigyorogva felpillantottam rá, mire elnevette magát és teleengedte a másik lavórt hideg vízzel.
- Ja, hogy ezt így kellett volna- vidultam fel, mire elröhögte magát.
- Köbö- mosolygott.- De legalább finom volt a reggeli.
- Első osztályú volt- biztosítottam, és a hatás kedvéért megpaskoltam a fejét... nos, totál elfelejtve, hogy a kezem csurom víz...és tiszta hab.
Kels eltátotta a száját, mire felröhögtem. Sajnos ő sem olyan, akit be lehet palizni, szóval belemarkolt a habba és a hajamra kente. Áúú.
- Na, megállj!- kaptam el a derekát, és a pólójára kentem egy adag habot.
- Hülye vaagy- nevetett fel, és felém fordulva arcon csapott, a habos kezével.
A derekánál fogva közel húztam magamhoz, és habos arccal megpusziltam, így ő is csupa hab lett.
- Hé- szólt Louis, mire nevetve fordultunk felé.
- Igen?- mosolygott rá Kels, miközben még mindig a derekamat ölelte.
- Mi folyik itt?- vonta össze mosolyogva a szemöldökét.
- Mosogatószer- vágtam rá.
- Összetakarítani- mutatott körbe mosolyogva Louis.- Minden tiszta hab.
- De előtte...- Kels Lou-hoz lépett, és alaposan megszorongatta, ami miatt a srác is tiszta hab lett.
- Kelsey, az apád kiskésit!- röhögött fel, és arcon dobta a lányt egy marék vizes habbal.
- Rohadj meg- nevetett Kels és elkezdődött a CSATA.
Csupa nagybetűvel.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése