19. rész- "Megérzés..."

Sziasztooook^^
Húúú, irtóra hepi vagyok, ugyanis: kaptam plusz 1 feliratkozót, és komit, az előző részhez:)))) Úúúúgy örültem, nektek, hogy el nem tudom mondani:) És tudom, tudom, hogy az előző rész elég brutális lett (:D), de azért én imádtam írni:) A mostani résszel is így van a helyzet:) Igyekszem mindig a legjobbakat hozni, de sajnos nekem is vannak olyanjaim, hogy a béka segge alá se kívánom az írást:"D Dee nem fárasztalak titeket a világmegváltó gondolataimmal, szóóval csak annyit, hogy köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:)<3
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:') <3
Ölelős-puszi: Kata xxx

Kelsey szemszöge

-  Figyelj...- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én.. nagyon sajnálom, Kelsey. Tényleg. Te egy csodás lány vagy, és én meg... én meg egy nagy barom. Komolyan. Megkértem a fiúkat, hogy verjenek össze, de ahhoz ők túl jó fejek, hogy megtegyék. És, ha megtehetném, hidd el, visszaforgatnám az időt... Minden olyan gyorsan történt, és.. sajnálom. Tényleg. Nem tudom, mi ütött belém. Ne haragudj. Ami pedig a kezeddel történt... Tudom, hogy az egész miattam van, és én tényleg.. tényleg nagyon sajnálom, és rémesen haragszom magamra. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam...  Csak... csak abban reménykedem, hogy valamennyire rendeződni fog a viszonyunk... mert én nem szeretnélek többet bántani.
Hallgatott, és látszott rajta, hogy nagyon vívódik önmagával. És igazából, nagyon jól esett, hogy bocsánatot kért, és hogy elmondta, mennyire sajnálja az egészet. Megértem. Én is nagyon sajnáltam a történteket.
- Hű...- kezdtem, és hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, a fülemben dobogó vértől, és a hasamba lázongó pillangóktól.- Ez... ez költői volt.
Zayn halványan elmosolyodott, majd...- oké, nem akarom nagyon húzni a sztorit, de el kell mondanom, hogy egyből megváltozott a véleményem..- egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és a karomat megragadva magához húzott. Olyan ösztönösen fontam át a nyakát, hogy magam is meglepődtem rajta. És, hogy egyszerre történt, vagy sem, azt nem tudom, de Zayn hozzám hajolt, és száját az enyémre tapasztotta. A mellkasom úgy hullámzott, hogy majdnem beleájultam a karjaiba, ráadásul, mikor szájával kinyitotta az enyémet, és a hajamba túrt, komolyan azt hittem, nem élem túl, és legalább egy szívrohammal a kórházba visznek. De ilyen szerencsére nem történt... Zayn nem engedett el, és ha lehet, még több érzelmet vitt ebbe a csókba, mint abba, amikor... nos hát, amikor KISÉTÁLT. És bár sikeresen javított, azért ezt a szót továbbra sem fogom kedvelni.
Zayn alig akart elengedni, és bevallom, én sem akartam őt elengedni, hogy nyugodtan turkálhassak a hajában, de. Mivel majdnem megfulladtunk, kénytelen voltam elengedni csillogó fürtjeit.
- Ugye... most nem sétálsz el?- kérdeztem, félve a választól.
Zayn mélyen a szemembe nézett, és közelebb húzott magához.
- Soha többet- mondta halkan, és újra megcsókolt.
És igeeen, újra beletúrhattam a hajába... Nem, nem vagyok megszállott, de azért mindenkinek vannak gyengéi egy pasin. Hát, nekem a hajuk. Oké, majd megkérdezem Sophiát, hogy mit szeret Liam-en. Illetve... akarom én tudni, hogy a bátyám barátnője mit szeret rajta?? Nem. Akkor Eleanor-t kérdezem meg. Igen, az lesz a legjobb.
- Segítsek feltakarítani a tejet?- kérdeztem tőle, a tejtócsára nézve.
- Mivel eleve miattad ejtettem le, ez az alap- nevetett, mire leesett az állam.
- Hé, az egy dolog, hogy miattam történt, de ez is- azzal odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. És húhú, újra beletúrhattam a hajába!!!
- Jogos- vont vállat, majd megpuszilta a számat, és közösen feltakarítottuk a tejet.
Ez az egész egy liter tejünkbe fájt, de mégis. Pont jókor történt minden. Mondjuk, a kis takarításunkkal majdnem felvertük a fiúkat, de hál' istennek, sikerült Malik-nak hangtalanul (viszonylag) visszatenni a sajtot, amit akkor vertem le, mikor helyet akartam csinálni a tejnek. Szóval. Rend lett.
Utána Zayn felhúzott a szobájába. Egymás mellett feküdtünk, én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a vágásos kezemet cirógatta.
- Most akkor mi lesz?- néztem fel rá, mire csillogó szemével rám nézett.
- Hogy érted?- kérdezte.
- Hát. Velünk. Mi lesz velünk?
- Én komolyan gondolom veled- közölte. Ő helyes volt, én pedig majdnem elájultam. Ez az én formám.
- Én is- dobogó szívvel elmosolyodtam, és hagytam, hogy Zayn szorosan magához öleljen.- És... szerinted mit fognak hozzá szólni Liam-ék?
- Mivel az elejétől kezdve szurkoltak nekünk... szerintem örülni fognak.
- Gondolod?
- Tudom.
Sokáig beszélgettünk Zayn-nel, és úgy döntöttünk, hogy a srácok már a családunknak számítanak, szóval erről mindenféleképpen tudniuk kell. Szóval... boldog vagyok. Azt hiszem. Szeretem Zayn-t, és be bizonyította, hogy ő is szeret engem. Rengeteg mindenről beszéltünk, és megértem őt is. A fiúk furák. De.. sajnos nem lehet nélkülük élni. Fura dolog ez. Óh, és még valami. Hogyha eddig nem voltam biztos abban, hogy Zayn szeret, akkor most már biztos lehet benne.. Ugyanis. Nem minden pasi dobja ki az exe képét a kukába, a szemem láttára. KOMOLYAN. Majdnem elájultam. Fogta a képét a tévé tetején, amin Pezz-zel vannak, és egyszerűen a szemetesbe hajította. Nem is értettem, mit csinál...
- Zayn... minden oké?- kérdeztem tőle furán.
- Persze- mosolyogva felém indult, és leült mellém az ágyra.
- Miért dobtad ki azt a képet?- kérdeztem.
- Mert az már a múlt. Új életet szeretnék kezdeni.
- Jó, ezt értem, de az a kép...
- Az a kép régi emlékeket ébreszt fel bennem- szakított félbe.- Olyanokat, amikre ne szeretnék visszaemlékezni.
- De akkor is egy része az életednek- értetlenkedtem.
- De akkor is meg szeretnék tőle válni- közölte, majd megsimította az arcomat.- Kels, lehet, hogy neked ez fura, de Perrie mellett sosem voltam boldog... igazán. Persze, voltak szép pillanataink, de engem már nem érdekel. Ez is csak egy korszak volt. Egy olyan korszak, ami nem jelentett semmit az életemben. Illetve. Megváltoztatott.
- És mi kerül a képed helyére?
- Majd meglátod- rám kacsintott, és engem félretolva bebújt mellém az ágyba.
Nem mondom, hogy halálosan reménykedtem abban, hogy esetleg a mi képünket teszi oda, de... halálosan reménykedtem abban, hogy a mi képünket teszi oda.

Reggel
Mikor kinyitottam a szemeim (vagyis próbáltam, de összeragadtak), Zayn karja védelmezően fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt, Napsugár- motyogta álmos, rekedt hangon, mire kuncogva megfordultam, hogy vele szembe legyek.
- Mióta vagy ébren?
- Egy ideje.
- Miért nem mentél ki?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudod, soha többet nem hagylak egyedül- mosolygott, majd egy puszit nyomott az orromra.
- Én viszont most elsétálok- mosolyogtam, majd felültem, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
- Mi? Ne máár'- tetkós kezével visszahúzott az ágyra, és rám feküdt, hogy még véletlenül se tudjak elmenni.
- Zayn, kinyomod belőlem a pisit!- nevettem, és tényleg úgy éreztem, hogy szétrobban a hólyagom.
- Pisilned kell?- döbbent le Zayn.
- Aha- nevettem, mire Malik gyorsan leszállt rólam.- Azért gondoltam elmenni.
- Tedd belátásod szerint- közölte Zayn, majd elröhögte magát.
Miután elmentem pisilni (tényleg baromira kellett, vagy fél percet csurogtam a budin), Zayn már felöltözött.
- De naa- nyervogtam.- Miért nem vártál meg? Most sietnem kell- húztam el a számat, Zayn pedig felnevetett.
- Kels, hozd át a ruhádat- kacsintott rám.
Nevetve indultam az ajtó felé, de aztán fél úton megtorpantam.
- Úgy érted... a szobámból hozzam át a ruhámat?? Abból a szobámból, amiben EGÉR VAN??
- Aha- furán nézett rám, aztán hitetlenül elröhögte magát.- Ijedjek meg, hogy a barátnőm nem mer bemenni a szobájába egy egértől?
- Inkább érezz együtt- mosolyogtam vörös fejjel. A BARÁTNŐJÉNEK NEVEZETT.
Végül pizsiben mentem le. (Bő gatya, bő póló, és fejtetőn összekontyolt haj, ami félig kijött.) Óh, és Zayn-nel az oldalamon. Mikor kiléptünk a szobából, Zayn megfogta a kezem, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem, ugyanis ÖSSZEKULCSOLTA AZ UJJAINKAT. Komolyan.
- Már értem, hol voltál- szólalt meg mosolyogva Liam, mire minden tekintet ránk szegeződött.
- Hazz- szólt a göndörhöz Louis.- Add ide a pénzem.
- Mi?- röhögte el magát Zayn.
- Áh, semmi érdekes- legyintett Harry, majd Louis kezébe csúsztatott egy tízest.- Csak a szerencsén múlott, öcsi.
- Fogadtatok?- kérdeztem nevetve.
- Csak kíváncsiak voltak, melyikőtök jön le előbb- heherészett Niall.- Harry azt mondta, hogy Zayn, mert ő nem alszik sokáig, Lou viszont azt mondta, hogy együtt jöttök le.
- Honnan tudtad, te szerencsétlen?- kérdezte nevetve Zayn Louis-tól.
- Megérzés- vigyorgott a srác.
- Reggeli?- kérdeztem riadtan.
- Üres a hűtő- szipogott Niall, majd elkezdett "sírni".
- Miért nem mentek el boltba?- értetlenkedtem, mire a fiúk afféle "hijjjjjj" hangot hallattak. Igen. Még Zayn is.
- Ember, mi van a barátnőddel?- kérdezte megrökönyödve Liam. A BÁTYÁM. Hát mi lenne velem?? Hjajj.
- Miért nem mentek el boltba?- kérdeztem újra, kissé erőteljesebben.
- Mi nem járunk boltba- jelentette be Zayn halálra vált arccal.
- Miért is nem?- kezdtem úgy érezni, hogy ezek szórakoznak velem.- Srácok, ha üres a hűtő, el kell menni boltba- magyaráztam. Erre mindenki "hijjj" hangot hallatott, és Louis meg is dobott egy párnával.
- Kelsey- nézett rám Zayn, majd elkezdett magyarázni.- Élet. Figyelj. A bolt... hogy is mondjam... nem nekünk való.
- Miért nem?- kérdeztem furán.
- Hahó! Híresség- mutatott az arcára körbe-körbe Harry.
- Jaj istenem- nyögtem fel, majd Zayn kezét elengedve elkezdtem a srácoknak magyarázni, hogy attól még, hogy hírességek, el lehet menni boltba. De olyan makacs mindegyikük, mint egy csacsi, szóval magyarázhattam, meg mondhattam a magamét, hogy "van napszemüveg, meg nagykabát, meg fejkendő, azzal el lehet takarni a fejüket", de közölték, hogy nem csinálnak magukból komplett idiótát, és szimplán kiröhögtek, amiért javasolni mertem nekik, hogy "menjenek el boltba".
- Akkor elmegyek én, hogyha már ilyen lusták vagytok- közöltem velük "sértetten", és elindultam fel a szobámba.
- Kels...- szólt utánam Zayn, mire meg se fordultam, úgy mondtam.
- Nem mondj semmit, Zayn. Ne mondj semmit.
Komolyan mondom, filmre kellett volna venni, ahogy bekommandózom a szobámba, ügyelve arra, nehogy lelépjek a földre, majd ahogy megfogtam egy ruhát, és ami kiesett a szekrényből, azt egy seprű segítségével kapartam fel a földről. Alig rángattam magamra a ruháimat, máris tűztem ki onnan, és Zayn fürdőjében gyorsan megcsináltam a hajam, meg tettem fel egy kis sminket (szempillaspirál, szájfény... szolid). Kész harci díszben mentem le a földszintre, ahol a fiúk éppen azon röhögtek, hogyan nyalja meg egy zsiráf az orrát, és utánozni próbálták. Úgyhogy miután elköszöntem tőlük (gyors csók Zayn-nel), húztam a boltba.
Viszonylag könnyen megtaláltam, és miután telefonon konzultáltam a fiúkkal, hogy mit kell venni, alaposan bevásároltam. Csak azzal nem számoltam, hogy köbö fél tonna cuccot kell egyedül hazavinnem... gyalog. És mivel a srácok olyan lovagiasak (a telefonból közölték, hogy vigyázzak, amikor átmegyek az úton...), ezért cipekedhettem egymagam. Aha. Köbö a kijáratig. Ott ugyanis kiejtettem a bal kezemből, ami benne volt, és minden szétszóródott a járdán.
- Klassz- néztem idegesen a holmikra, majd leguggoltam, és (folyamatosan a másik táskára vigyázva, nehogy az is felboruljon) elkezdtem összeszedni a cuccaimat.
- Kell segítség?- jött egy ismeretlen hang felőlem, mire felnéztem. Egy srác nézett le rám mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

- Elkelne- nevettem el magam. A srác leguggolt mellém, és együtt gyorsan összedobáltuk a dolgokat.

- Egyedül...? Ennyi cuccal?- kérdezte mosolyogva a srác, mire biccentettem.

- Valahogy úgy.

- Add, segítek- nyúlt az egyik szatyor után, majd elvette tőlem.

- Ahh, köszi- hálálkodtam megkönnyebbülten, ugyanis igen nagy tehertől szabadította meg a karomat.

- Egyébként Luke vagyok- mondta, mikor elindultunk.- Luke Hemmings. 

- Az 5SOS-ból?- kérdeztem izgatottan, mire Luka vigyorogva bólintott.- Imádlak titeket! Óh, ja és.. Kelsey vagyok. Kelsey Payne.

- Leeyum húga?- esett le az álla, mire nevetve bólintottam.

- Ismered?- kérdeztem mosolyogva.

- Persze! A srácokkal nagyon jóban vagyunk velük. Gyakran járunk össze, csak mostanában nekünk is sok dolgunk van, meg nekik is- magyarázta boldogan.- Mondjuk nagyon ismerős is voltál...

- Igen, most mindenhol ez szól- legyintettem unottan, de Luke megrázta a fejét.

- Neem. Totál olyan a szemed, mint Liam-nek- közölte, mélyen a szemembe nézve.

- Köszi- mosolyogtam zavartan.- Merre hagytad a banda többi tagját?

- Lusták- nevetett.- Engem küldtek el maguk helyett boltba.

- És mit vettél?- kérdeztem, ugyanis ahogy végignéztem rajta, nemigen láttam nála semmiféle táskát.

- Rágót- húzta széles mosolyra a száját, és kissé kidugta a nyelvéve a rágóját.

Hitetlenül felnevettem.

- Nem vitted túlzásba.

- Nem szokásom- kacsintott rám, mire elpirultam. Aztán emlékeztettem magam, hogy nekem barátom van... vagyis remélem. 

- Itt is vagyunk- álltam meg a ház előtt.

Luke hunyorítva felnézett a házra, majd mosolyogva hozzám fordult.

- Szép ház.

- Köszi- vigyorodtam el, majd ügyetlenül az ajtóhoz botorkáltam, és a csengőnek dőltem.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó, és Niall már nyúlt is a zacskóért, amikor megpillantotta Luke-ot.

- Luke!- kiáltott fel, és azonnal odalépett a sráchoz.- Hogy vagytok?- kérdezte, miközben lepacsiztak.

- Klasszul- mosolygott Luke, majd tekintete rám villant.- A boltnál találkoztam Kelsey-vel. Elejtette az egyik zacskót, és azt mondta, senki sem segít neki.

- Pedig én mondtam neki, hogy elmegyek vele, de nem engedett- csóválta a fejét Niall hitetlenül, mire Luke ráröhögött. 

- Na, de tényleg, csak bedobom ezt, és már megyek is haza- magyarázta a srác, úgyhogy elkezdtünk betolulni az ajtón.

A fiúk mind megörültek Luke-nak, és míg röhögtek egy sort, addig én elpakoltam a boltban vásárolt holmikat.

- Húú, jó volt bennetek látni, srácok- vigyorgott körbe Luke.- Majd mondom a fiúknak, hogy valamikor találkozni kéne megint. 

- Csörögjetek ránk, és akkor megbeszélünk egy időpontot- tárta szét a karját Liam.

- Oké- emelte fel a kezeit Luke, majd elindult az ajtó felé.- Akkor majd... Kelsey!- nézett rám, mire mosolyogva a szemébe néztem.- Később!

Mosolyogva néztem, ahogyan Luke még lepacsizott a fiúkkal. Zayn mellém lépett, és miközben átkarolta a derekam, egy puszit nyomott a halántékomra. 

Amint Luke kilépett az ajtón, mindenki a konyhaasztal köré tódult, és kaját követeltek. 

- Tudnátok várni egy percet?- kérdeztem, miközben Louis Niall fejét rángatta, Harry az asztalt fejelgette, Zayn és Liam pedig rajtam röhögtek, amiért nem bírtam velük. Végül egy igazán lányos megoldást választottam. Akkorát sikítottam, hogy be is rekedtem.

- Normális vagy?- tapogatta a fülét Lou, én pedig elégedetten elmosolyodtam. 

Első DÍJAM !!!!! *o*

Sziasztooook!!

Mielőtt elkezdenék egy új részt, szeretném NAGYON-NAGYON-NAGYON, de NAGYOOON megköszönni, életem ELSŐ díját, Poppy -nak:333 Köszönöm, és nagyon puszillak:*

                                                     

Szabályok:

- Írd ki, kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Iratkozz fel a küldő blogjára

10 dolog magamról:

- IMÁDOM, SZERETEM, LEGNAGYOBB RAJONGÓJUK VAGYOK= One Direction.

- Fél éve gitározom, és néha (néha, mondom NÉHA) még énekkel is szoktam kísérni magamat.

- Kedvenc számaim között van: Ed Sheeran- Photograph, One Direction- Steal My Girl, és Demi Lovato- Really I Don't Care-je. 

- Kedvenc sorozatom, amin mindig röhögök az Éjjel-Nappal Budapest.

- A második szerelmem (a gitárom után) az öcsim (a húgomat csak azért nem mondom, hogy ne gondoljanak rólam rosszat az emberek XD) és a sütés.

- Az agyam 90%-át dalszövegek alkotják. 

- 7 éve röplabdázom, és sokan félnek az ütésemtől... nem értem, miért, én csak erősen megütöm a labdát. 

- A szüleim pedagógusok.

- Az angol mellett horvátot is tanulok, immár hét kerek éve. 

- Az osztálytársaim a második testvéreim (22-en vannak), és nagyon szeretem őket. :)

10 válasz a kérdésekre:

1. Mi az álom munkád?

- Sokáig divattervező szerettem volna lenni, de miután beláttam, hogy az nem igen lehetek, egyre feltűnőbben kacsingatok az írás, és az űrhajóskodás felé. 

2. Mi vett rá, hogy blogot írj?

- Hogy őszinte legyek, legelőször egy, az osztályomról szóló irománnyal kezdtem, amit gondosan írogattam egy Word dokumentumba. És mikor, edzés előtt átjött két barátnőm, megmutatták, hogyan lehet bloggert csinálni. Én pedig annyira megörültem, hogy azonnal másba is belekezdtem. Ez az igazság. 

3. Ki a példaképed?

- Nem is kérdés: ED SHEERAN. Mivel elkezdtem gitározni, és amúgy is alapból nagy rajongója voltam a műfajának, és az egész lényének, megfogadtam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő. Persze csak lányban. 

4. Mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre?

- Bikinit, laptopot (hogy tudjak írni) és a barátomat (ha lenne).

5. Mit szeretnél karácsonyra kapni? (hahaha, közelednek az ünnepek)

- Már szeptember óta azzal nyúzom anyáékat, hogy egy akusztikus gitárt szeretnék. Olyat, mint Ed Sheeran-nak. :3

6. Ki motivál a legjobban?

- Azt hiszem, a legnagyobb motivációt Leiner Laura adja: attól függetlenül, hogy olyan szeretnék lenni, mint Ed Sheeran, nagyon sok mindent kapok Laurától is. Nagyon sokat jelent az életemben, mindegyik könyve (kivéve az Késtél, mert azt még nem szereztem meg :( ). Meg persze Meg Cabot, akinek minden könyve (amit olvastam eddig tőle) nagy hatással volt rám és egyiket sem bírtam letenni. Én csak reménykedem abban, hogy feleannyira jók az írásaim, mint nekik. 

7. Melyik helyet választanád? London, Párizs vagy New York? Miért?

- Nos, hogy totálisan őszinte legyek: New York. És nem csak azért, mert az unokatesóim nagyon közel laknak New York-hoz.. nem. Azért is, mert mindig szerettem volna látni a Szabadság-szobrot, vagy a Nagy Almát... és persze New York hemzseg a hírességektől, akikért rémesen rajongok. Példának okáért Debby Ryen is. Meg igazából, New York mindig elérhetetlennek tűnt számomra, de ha mégis elmehetnék valahova, akkor ezt választanám. Persze jobb lenne mindhárom helyre elmenni, mivel az az elvem, hogy "annyi a világ, amennyit látsz belőle", de hát sajnos... És így befejezésképpen: New York az a hely, ahol felfedezhetik az embert, ahogy éppen sétál az utcán. És bár én még Pest levegőjét is alig bírom, azért ezt szerintem kibírnám. ;)

8. Mi a hobbid?

- Egyértelműen a gitározás, rajzolás és a röplabdázás. 

9. Mit tennél, ha... Elrabolnának? Felfedeznének? El kéne költöznöd egy másik országba?

- Ha elrabolnának, valószínűleg rekedtségig sikítanék, és ordítanék. És megpróbálnék kiszabadulni.

Ha felfedeznének, akkor nagyon boldog lennék. Komolyan. Erre nem igazán tudok mit mondani, mivel nem tudom elképzelni. Na jó, el tudom képzelni. És. Hát, szerintem én lennék a legboldogabb ember a világon, és valószínűleg azonnal szólnék Muccsinak. (Anyumnak. Azért így hívom, mert ez idegesíti, én viszont szeretem.)

Ha el kéne költöznöm egy másik országba, szerintem sírnék. Nem csak azért, mert mindent itt hagynék, hanem mert minden megváltozna. És a rossz értelemben. 

10. Mi adta az ihletet a blogodhoz?

- Eredetileg egy szintén One Direction-os blog adta az ötletet, amit azonnal el kellett kezdenem. Később rájöttem, hogy ez nem csak nekem tetszik, hanem az olvasóknak is, és hogy imádom írni. Így hát, miután szereztem egy fejlécet, és az oldalt is kedvemre alakítgattam, meg jött pár feliratkozóm, és néhány aranyos komment nem csak itt, de a facebook-on is, úgy éreztem, hogy ez már az életem részévé vált. Mint minden blogom, ugye. És szerintem, hogyha ez a blog befejeződik, BIZTOSAN számíthattok egy újabbra. :3

Az én 10 kérdésem

1. Mit szeretnél elérni az életedben?

2. Mik azok a dolgok, amiken sosem változtatnál?

3. Mi a kedvenc idézeted, ami illik az életedre?

4. Ki az az ember, aki a legtöbbet segít neked?

5. Mitől félsz a legjobban?

6. Ki a "szerencsecsillagod"? 

7. Kitől kapod a legtöbb motivációt?

8. Mikor kezdted el az írást?

9. Mi a legszebb emléked?

10. Mi az, amit azoknak mondanál, akiknek szükségük van bátorításra?

Akiknek küldöm

Dream Work
An exciting summer

Köszönöm még egyszer, hogy megkaptam ezt a díjat!:3 Azért nekik küldöm, mert az ő blogjuk isteni, és azt hiszem, nap mint nap várom az új részeket^^ Persze más jó blog is van még, de itt nem csak az írók, hanem a történetük is közel áll a szívemhez, annyira szeretem őket:3<3
Puszi: Kata xxx

18. rész- "Ha tudtam volna utálni..."

Sziasztok, Madárkáim^^
Köszönöm a megtekintéseket, nagyon sokat jelentenek:) Óh, és a plusz egy feliratkozót is ÖLELEM:) Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:) Sajnos hétköznap rémesen kevés időm van írni, de most, az őszi szünetben egy kicsit rákapcsolok Nektek;) Most amúgy is padlón vagyok, szóval az írás majd egy kicsit segít;)
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:)<3
Puszi: Kata xxx

Liam szemszöge

Miután Kelsey végre el tudta mondani, mi bántja, és hozzám bújva megint elsírta magát, kezdtem egyre jobban aggódni. Addig minden világos, hogy ketten Zayn-nel... nos hát. Megcsókolták egymást. És tudom milyen, hogyha az ember fülig szerelmes... Hiszen ott van nekem Sophia. Ha ő nem lenne, valószínűleg nehezen élném túl a nagy világban. De visszakanyarodva a húgomhoz. Zayn ugye megcsókolta, és... és aztán itt hagyta. Nem mondom, hogy direkt csinált volna ilyet, mert mi, fiúk, eleve sok olyan baromságot csinálunk, amit később megbánunk... De azt nem tudom, hogy ezt miért csinálta. Valószínűleg elég megalázó lehetett Kels-nek is... Szegény. 

Miközben Kels még továbbra is csendben sírdogált, próbáltam lenyugtatni. 

- Ssssss- simogattam a hátát, és közben jobbra-balra elkezdtem ringatni.- Sssss. Semmi baj. Sssss.

Kelsey lassan kezdett megnyugodni, de továbbra is ramatyul volt. Nagy nehezen kirángattam a ugyanis- állítása szerint -nem akart kimenni onnan, nehogy felidézze újra az emlékeket. Szóval becsukta a szemét, én pedig végigvonszoltam Malik szobájában, és a sajátomba vittem. Bebújtam mellé az ágyba, és addig vigasztaltam, míg törött lelkét el nem nyomta az álom. 

Halkan leosontam a földszintre, ahol a fiúk a fürdőszoba ajtaján dörömböltek.

- Zayn, gyere ki! Mi történt?- kérdezte Harry idegesen.

- Liam..- pillantott meg Niall, és aggódva közelebb lépett hozzám.- Mi történt?? Hol van Kelsey?

Csak szomorú mosollyal megráztam a fejem, és a fürdő ajtajához léptem.

- Zayn?- szóltam be.

- Elcsesztem- szűrődött ki Zayn csalódott hangja.- Elcsesztem, hallod?! 

- Nem akarlak elszomorítani...- vakartam meg a tarkómat.- De igen, nagyon úgy tűnik.

- Menjek fel Kelsey-hez?- kérdezte halkan Harry, mire csak megráztam a fejem.

- Elaludt...

- Srácok. Kérhetek valamit?- hallatszott ki Zayn hangja.

- Persze.- bólintott Louis.

- Ha kimegyek...- kezdte.- verjetek össze.

- Mi van?- röhögte el magát kínosan Louis.

- Verjetek meg- ismételte Zayn.

- Malik, te beteg vagy- rázta a fejét Harry.

- Nem fogunk megverni- erősítette meg Niall.

- De miért nem?- kérdezte türelmetlenül Zayn.- Megérdemelném.

- Ez igaz, de... biztos volt okod rá- vontam meg a vállam.

- Tudjátok, mi a gáz?- kérdezte halkabban Zayn. Vártunk, hogy folytassa.- Én sem tudom, miért hagytam ott.

És kész. Nem tudtunk mit mondani. Én csak egy hatalmasat sóhajtva dőltem a falnak, Harry csalódottan túrt a hajába, Lou jobb felé lenézett, és behunyta a szemét, Nialler pedig szomorúan elhúzta a száját. 

- Most akkor mi lesz?- kérdezte halkan Niall.
- Elfelejtjük egymást- hallatszott Zayn hangja az ajtó mögül.- Hogy többet ne tudjam bántani.
- De szeret téged!- jelentettem be kétségbeesetten.
- De megbántom- magyarázta lemondóan Zayn.
- De jóvá teheted!- erősködött riadtan Niall.
- De már elcsesztem- sóhajtotta Zayn.
- De fejezd ezt be!- kiáltotta el magát Lou, mire mindenki megdöbbent.- Kelsey egy gyönyörű lány, akit szeretsz! Nem?! De! Akkor mégis mire vársz??
- Arra, hogy elmúljon ez az egész!- kiáltott vissza dühösen Zayn.
- Ömm...- szólalt meg rémülten Niall, mire mindenki felé fordult. A szöszi a lépcsőre pillantott, ahonnan Kelsey nézett ránk. Szemében zaklatottság, és összetörtség tükröződött. Nem szóltunk semmit, csak lesütött szemekkel vártuk, mi fog történni. Kelsey szeme megtelt könnyel, szólni nem tudott, csak mondani akart valamit, de inkább lenyelte. Nem tudtam, mennyi mindent hallhatott, de szerintem az is épp elég volt neki.
- Fiúk?- szólt ki Zayn.- Mi történt?
Azzal résnyire kinyitotta az ajtót. Egy pillanat volt az egész. Zayn meglátta Kelsey-t a lépcsőn, és lefagyott. Nem tudott mit mondani, csak összeakasztotta tekintetét Kels-ével. De a lány elfordította a fejét, és szó nélkül felsétált a lépcsőn.
- Kelsey- szólt utána Zayn, majd felszaladt utána a lépcsőn.- Engedj be, hallod?! Hadd magyarázzam el, Kelsey!- kérte, az ajtón dörömbölve.- Kels...- kérte halkan a lányt.
Aztán lesétált a lépcsőn, és azzal a lendülettel a kanapéba rúgott.
- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- kérdezte inkább magától, mint tőlünk.
Niall az arab srác mellé lépett, és óvatosan átölelte. Zayn próbált erősnek tűnni, de visszaölelt. Én is odamentem hozzájuk. És bár, hogyha Zayn nem lenne az egyik legjobb haverom, valószínűleg már rég kinyírtam volna, amiért megbántotta a húgomat, de mégis. Az ő helyzetét is meg lehet érteni. Bonyolult ez az egész.
- Felmegyek, megnézem, hogy van Kelsey- közölte halkan Hazz, és felszaladt a húgomhoz. Szívesen lettem volna én is mellette, de az a helyzet, hogy néha csak egy barát segíthet.

Harry szemszöge

Egyből Liam szobájába indultam. Tudtam, hogy ott lesz Kelsey. Viszont az ágyon nem találtam. Úgyhogy a fürdő felé vettem az irányt. Nem volt zárva, szerencsémre, úgyhogy gyorsan beslisszoltam rajta. Kelsey a kád szélén ült, és egy pengét szorított a karjához.

- Úristen, Kels!- kiáltottam fel, és azonnal odaugrottam hozzá.

Sajnos, későn, mert Kelsey karjából elkezdett csurogni a vér, a hófehér kádba folyva. Rögtön elvettem tőle a pengét, és a mosdóba hajítottam, a még véres darabot.

- Normális vagy?? Ezt nem teheted! Kelsey! Nézz rám!- kiabáltam hozzá rémülten, és közben egy tiszta törölközőt szorítottam a csuklójára.

Kelsey csak sírt, és szabad kezével megtörölte az arcát. Esetlenül magamhoz öleltem, és közben az sem érdekelt, hogy összevérez a kezével. Így is tiszta vér volt az egész lány, a sebei miatt.

- Kelsey, ezt nem teheted!- mondtam neki halkan. Kicsit elolt magától, és a még mindig könnyes szemeivel a szemembe nézett.

- Tudom- bólogatott.

- Akkor?- kérdeztem tőle, fojtott hangon.- Nem érdemled meg!

- Tudom- mosolyodott el halványan, de én nem úgy éreztem, mint aki komolyan tudja.

- Azért vagyunk itt, hogy neked segítsünk, hogyha szükséged van ránk!- magyaráztam neki.- Sose felejtsd el, hogy a penge nem megoldás!

- Nem kell nekem senkinek sem a segítsége!- bukott ki belőle dühösen.- Nézd meg, Malik is "segíteni akart"... Mondhatom, rohadt nagy segítség volt... lesmárolt, aztán kiment! Azt sem tudom, mi van!

- Szeret, Kelsey- közöltem vele.- És mindig is szeretni fog!

- Ha eddig szeretett- vágta rá szomorúan.

- Ő sem tudja, miért csinálta!

- Persze, persze- sóhajtott lemondóan, majd a kezébe temette az arcát.- Csak azt nem tudom, ezek után hogy fogok a szemébe nézni...

Megértően bólintottam, majd megpusziltam a fejét.

- Ha kell segítség, akkor nekünk mondjad, ne a pengének- mondtam neki halkan.

- Rendben- biccentett. És ezúttal úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja.

- Hagyjalak?- kérdeztem halvány mosollyal. Ilyenkor az ember természetesen szeretne egy kicsit egyedül lenni. 

- Egy picit, aha- mosolyodott el halványan.
Viszont az volt a feltételem, hogy egyedül hagyjam, hogy kirángattam a fürdőből, kivittem a pengét, bezártam az ajtót, és Kelsey-t leültettem az ágyra. Biztos, ami biztos.
Mikor leszaladtam a lépcsőn, magam előtt tartva a véres pengét, a fiúk a kanapén ültek, és beszélgettek.
- Hazz, mi az a kezedben?- vonta össze a szemöldökét Liam, mire sóhajtva beletúrtam a hajamba, és az orra alá dugtam a tárgyat.
- Ugye... nem??- rémült meg Louis.
Nem válaszoltam, csak megdörzsöltem az arcomat. Mindannyian tudták, hogy ez igent jelent.
- Úristen- képedt el Zayn, nem bírta nézni a véres darabot.
- Jézusom- sápadt el Liam, és kivette a kezemből. Óvatosan megforgatta az ujjai között, és magyarázatot várva nézett fel rám.
- Pont bementem hozzá, és akkor....- mutattam rá szomorúan.- Időben érkeztem, de még így is sikerült megvágnia magát... Mondtam neki, hogy ez nem megoldás, meg minden, de... csak sírt.
- Oké. Valaki verjen meg- motyogta Zayn. Tiszta fehér volt, szerintem neki nehezebben sikerült feldolgoznia a történteket, mint nekünk.
- Nem fogunk megverni- rázta a fejét Liam, majd felállt, és a mosogatóban lemosta a pengét.- Kelsey viselkedése mögött szerintem más is van, nem csak ez.
- Hogy érted?- vonta össze a szemöldökét Niall.
- Gyerekkorában apa elhagyta őket is- rázta a fejét hitetlenkedve Liam, mint aki még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént.- És akkor Elizabett nagyon maga alá került. Elkezdett inni, és csak néha jutott eszébe, hogy lánya is van. Persze szerette Kelsey-t..és még mindig szereti, de a fájdalma akkor sokkal erősebb volt. Gondoljatok bele; akit szeretett, és akiben megbízott, elhagyta, és elfelejtette őket.
- De... nem azt mondtad, hogy az apád a nagyanyádnál van?- kérdeztem döbbenten.
- Állítólag- fintorgott gúnyosan Liam.- Kelsey pedig- bár titkolja -rémesen szenved attól, hogy amikor kicsi volt, neki nem adatott meg az a rendes család, mint a legtöbb társának. Én mindig mellette voltam, de sosem voltak barátnői, és barátai. Pedig jó lány volt. Szeretett tanulni, és okosodni, és mindig mások érdekeit nézte maga előtt. Folyton mosolygott, és mindenkivel végtelenül kedves volt. Mint ma is. De mivel sokkal több irigye volt, mint akikkel szimpatizált, ezért nem voltak barátai sem.
- Ne mesélj már ilyeneket- biggyesztette le a száját Nialler.- Nem tudom elhinni, hogy Kelsnek.. a MI Kelsey-nknek nem volt egy barátja sem...
- Komolyan, valaki üssön már meg- morgott ingerülten Zayn, mire Louis együtt érzőn a vállára csapott.
- Nyugi, Zayn- mosolyogtam rá halványan.
- Na, viszont én felmegyek Kelsey-hez- állt fel Liam, és elindult a lépcső felé.- Lassan szerintem ti is menjetek, mert Paul tegnap szólt, hogy holnap dedikálásra kell mennünk.
- Oké, apa- mosolygott rá Nialler, mire felnevettünk.
- Jó éjt, fiaim- röhögött le Liam, majd felsietett a lépcsőn. Amint meghallottuk az ajtó csukódását, elhatároztuk, hogy Kelsey életét ezennel szebbé tesszük.

Kelsey szemszöge

Harry leültetett az ágyra, kivitte a pengét, és bezárta a fürdő ajtaját. Majd ellátott pár jó tanáccsal, és miután egy puszit nyomott a fejemre, kiment.

Sóhajtva dőltem hanyatt az ágyon. A plafont bámulva az jutott eszembe, hogy pedig olyan jól indult ez a nap.És Zayn is olyan kedves volt, meg tökéletes... mint mindig. Aztán óvatosan letekertem a karomról a törölközőt, ami kicsit átvéresedett. Közben sziszegtem, mert a törcsi szöszei beleragadtak, a még friss hegembe, és rémesen csípték. 

Közelebbről szemügyre vettem a heget: mély volt, és véres. Meg gusztustalan. A hideg is kirázott, valahányszor lepörgött a szemem előtt, hogy ezt ÉN tettem, MAGAMMAL. Fogalmam sincs, mi sarkallt erre az egészre, de akkor nem is igazán érdekelt. Csak szerettem volna valahogy véget venni a fájdalomnak. És ezt választottam. Gratulálok, Kelsey. Viszont a lelkemen nem segített, mert az még mindig szilánkokra törve hevert, valahol a megalázott, apró szívem mélyén. Újra könny szökött a szemembe, valahányszor eszembe jutott, hogy csókolt Zayn. Gyengéden, de elég érzelem volt benne ahhoz, hogy tudjam; szeret engem. Aztán pofátlan módon megszakította a csókot, és KISÉTÁLT. Na igen. Ezt a szót valószínűleg ki fogom törölni az összes rohadt szótárból. Vagy. Átírom a jelentését: kisétált=összetört, megalázott. Pipa. 

Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig levegőt is elfelejtettem venni, annyira megijedtem. Lehet, hogy rossz a lelkiismeretem. Na, már azon sem lepődnék meg...
- Megijesztettelek?- kérdezte mosolyogva Liam, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Picit- mosolyogtam halványan.
Liam leült mellém az ágyra, és óvatosan az ölébe tette a kezemet, amit megvágtam.
- Miért csináltad?- kérdezte halkan, és közben óvatosan körberajzolta ujjával a heget.
- Mert fájt- adtam meg a logikus választ.
- Ez nem segít- nézett mélyen a szemembe. Már azért is megbántam ezt az egész pengés ügyet, mert láttam a szemén, hogy komolyan aggódik. Értem.- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet.
- Meg ígérem- bólintottam, és odabújtam a bátyámhoz.- És sajnálom. Nem akarok szerencsétlennek tűnni.
- Nem haragszom rád- mosolygott.- Senki sem haragszik rád. Szeretünk, Kelsey, de ez nem jó dolog. Szerinted anyád mit szólna, ha megtudná?
- Igazad van- sütöttem le a szemem, majd felnéztem rá.- De összezavarodtam. Tudod, hogy én általában nem vagyok valami szerelmes típus, és hát... így jött ki.
- Zayn hibásnak érzi magát.
- Hibás is- durcáztam be, és tiltakozásképpen keresztbe fontam a karomat.
- Jaj, Kels, ne csináld már! Szeret téged!
- Szeret, nem szeret.. akkor is kijátszott- makacsoltam meg magam.
- Szenvedni?! Azt tudtok- rázta a fejét hitetlenül nevetve a bátyám, mire csak mosolyogva megforgattam a szemeimet.- Te... te most komolyan szemet forgattál??- esett le az álla, tettetett elképedtséggel.
- Igen- pimaszkodtam vele nevetve, mire Liam az ágyra lökött, és elkezdett csikizni.
- Pimaszkodol? Pimaszkodol?- röhögött, mire fejbe vágtam egy párnával.
- Hülye vagy!- nevettem, és tovább püföltem, mert nem akart elengedni.- Engedj el!
Leeyum-nak viszont esze ágában sem volt elengedni; keresztbe vetette a csípőmön a lábát, és úgy kezdte el az oldalamat csikizni. Sikítozva próbáltam kiszabadulni alóla, de Liam olyan, mint a beton; kőkemény és kitartó. És nehéz.
- Ó jaj, hogy itt zavarok- röhögött az ajtóban Hazz, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Harold, húzzál ki- röhögött rá Liam, és a göndörnek dobott egy párnát.
- Csak hangokat hallottam, és gondoltam..- kezdte Hazz.
- Elkapjuk?- nézett rám nevetve Liam.
- El- biccentettem. Egyszerre indultunk meg a göndör felé. Számoltam, pontosan 3 másodperc múlva kapcsolt, és ordítva kezdett lerohanni a lépcsőn. A Payne testvérek meg utána.
- Harry, nem lehetne halkabban?- szólt rá mérgesen Niall.- Spongya Bob ismétlés megy!
- Ki kér répát??- ordított ki a konyhából teli szájjal Louis.
- Ki eszik ilyenkor répát?- fintorgott felé Zayn, majd a szájába tömött egy nagy adag chipset. Igen, ez tényleg sokkal jobb.
Lényegében mindenki elvolt, meg ordibált... mindezt, este fél 11-kor. Én viszont mocskos mód fáradt voltam, szóval szóltam a fiúknak, hogy fent leszek, és ha nem hallanak hangokat, akkor alszom. Mondjuk, én ezt úgy értettem, hogy ha TV hangokat nem hallanak, de mint tudjuk, a fiúknak alapból más az agyuk, úgyhogy ezen röhögtek egy sort, és mikor közöltem velük, hogy hülyék, Niall bekapott egy párnát (??). Pislogás nélkül meredtem rá, és amíg a fiúk hülyére röhögték magukat, inkább felsétáltam a lépcsőn. Nem ártana, hogyha néha áthívnám Sophiá-t, vagy Eleanor-t. Kicsit úgy érzem, hogy egyedül én vagyok itt a normális.
Fent aztán szó szerint beestem az ágyba. Totál ki voltam fulladva, ráadásul az sem segített, hogy lekapcsoltam a villanyt. Mert hát... szégyellem bevallani, de rémesen féltem. Lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de úgy éreztem, mintha figyelnének. Oké, tényleg nem vagyok normális... először megvágom a kezemet, aztán meg azt halucinálom, hogy valaki figyel. Gratulálok, Kelsey.



Liam mellettem aludt, nekem viszont akkor sem sikerült alvásra bírni a szemeimet, amikor mellém feküdt. A telefonom kijelzője (amit minden második percben megnéztem) minden gombnyomás után egyre erősebb lett, ez pedig még inkább kiűzte a fejemből az álmot. Hiába... van, ami nekem se megy. Úgyhogy- ami nem megy, azt nem kell erőltetni alapon -lementem a földszintre, hogy egyek valamit. Gondoltam, hogyha már aludni nem tudok, legalább értelmes dologgal üssem el az időt. Hú. Niall büszke lett volna rám.
Szóval leosontam a lépcsőn, és... kisebb szívrohamot kaptam, amikor valakit megláttam a hűtőben kutakodni. Próbáltam halk lenni, hogy lecsaphassam egy serpenyővel, vagy nem is tudom, de pechemre, felkapcsoltam a villanyt. (Öreg hiba.)
Zayn kezéből kiesett a tej, és riadtan pillantott felém. Hozzátenném, én se voltam nyugodtabb. Viszont arra volt időm, hogy az éjjel fél kettőkor is tökéletes tincseit megcsodáljam... na meg, a sötétbarna szemeit, amik úgy csillogtak, és... na jó, eléggé elkalandoztam.
- Hát te?- mosolyodott el. Nos. Próbáltam leplezni, de kis incidensünk után is nagy hatással volt rám az a mosoly.
- Nem tudtam aludni- motyogtam zavartan. Esküszöm, nem sokon múlott, hogy a hajamhoz kapjak és elkezdjem rendezgetni.
- Én se.. kérsz tejet?- mutatott a földön lévő pacsnira, mire önkéntelenül is felnevettem.
Zayn is elmosolyodott. Aztán rám nézett. Nem is tudom, mennyi mindent tudtam kiolvasni a szeméből. Csak arra tudtam figyelni, hogy a bocsánatkérés fénye a legerősebb, sötétbarna szemében. Utálta magát a tudattól, amit velem tett. És, én is utáltam volna őt... ha tudtam volna utálni.
- Figyelj..- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én...

17. rész- "De nincsenek véletlenek..."

Szijasztoook, Madárkáim:'3
Annyira, de annyira örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat, hogy el nem lehet mondani:') Imádlak Titeket, és köszönöm szépen a sok támogatást és aranyos dolgot, amit tőletek kaptam:)<3 Nagyon igyekezni fogok a részekkel, de mostanában egyre kevesebb időm lesz rá:c De azért egy héten egy rész BIZTOSAN lesz!! Hogyha vasárnaponként teszem is fel, fent lesz;)
U.i.: feliratkozni és komizni se felejtsetek el:')<3
Csokoládés piskóta: Kata xxx

Kelsey szemszöge

- Oké, mi a frász ez itt?- röhögött fel jóízűen Hazz, amint belépett a konyhába.

Louis totál habos feje az asztalra fektetett könyökén rezgett; rázta a röhögés. Zayn a hajából próbálta kimosni a ragacsos, mosószer szagú habot, a pólója pedig tiszta víz lett. Én a pulton ültem, és "ennek már úgy is mindegy" alapon a ruhámról és a hajamról leszedett fehér habot fújkáltam le a tenyeremről, ami apró pelyhekben hullott a földre, és olvadt szét rajta. Körülöttünk pedig minden csupa víz volt, és persze tiszta mosószer. De a tányérokat legalább elpakoltuk... 

- Mosogattunk- nevettem fel, majd újra elfújtam a tenyeremből egy habcsomót.- Habcsókot?
- Takarítsatok fel!- rázta felénk röhögve a mutatóujját, majd inkább a fejét rázva visszament a nappaliba.
- Na, gyertek- kezdte el a takarítást Zayn. Persze, hogy csatlakoztunk hozzá... választásunk nem volt...

Harry szemszöge

Röhögve mentem ki a konyhából.

- Mi van odabent? Vagy jobb, hogyha nem látom?- kérdezte röhögve Liam.

- Meghiszem azt- bólogattam vigyorogva, majd nekidőltem a kanapénak.- Nagyon helyesek lennének együtt.

- Mármint Zayn és Kels?- mosolyodott el Nialler, a távirányítót nyomkodva.

- Jaja- biccentettem, majd visszanéztem a konyhába, ahonnan nevetés szűrődött ki.- Én szurkolok nekik!

- De azért én leszek a keresztapa- tette fel a kezét Liam.

- Oké, nekem annyi elég, ha én leszek a násznagy- röhögtem el magam.

- De akkor én ki leszek?- szomorodott el Nialler, és tekintetét elszakította az éppen menő mesefilmről.

- A pap- javasoltam.

Percekkel később lépett ki az konyhából Louis, és Kels.
- Zayn-t merre hagytátok?- kérdeztem röhögve.
- A hajából mossa ki a habot- legyintett Kelsey, majd lehuppant Liam mellé, és a vállának dőlt.
- Hát, legalább legközelebb nem fogtok ott vandálkodni- kacsintott Liam a húgára. Kelsey kuncogva belebökött a bátyja oldalába, aztán felállt.
- Én viszont azt hiszem, kimegyek egy picit futni- közölte, és felsétált a lépcsőn.
- Menyek veled?- kiabált utána Liam.
- Nem kell- szólt vissza a lány.- Tudok vigyázni magamra!
Aztán ajtócsukódás következett. Én csak leültem a kanapéra, és azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd, hogyha Zayn és Kelsey összejönnek. Mert az tuti, hogy össze kell jönniük. Egymásnak vannak teremtve, hahó! És majd én leszek a násznagy... Hajj, de szép is lesz. Ó, és majd az is biztos, hogy csodaszép gyerekeik lesznek. Mi is lesz a nevük? Emily és Benny. Vagy Emily és Carlos? Héé, legyen inkább Emily és Harry. Igen, ez lesz a nevük.
- Mind töprengesz?- dobott meg egy párnával Louis, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből.
- A pici Emily és Harry jövőjét tervezgetem...- válaszoltam merengve, mire mindenki felröhögött.
- Nem úgy volt, hogy Emily és Carlos?- röhögött Liam.
- Én Emily-re és Benny-re emlékszem- jelentette be Lou.
- Akik lisztérzékenyek lesznek- egészítette ki Niall.
- Na neem- rázta hevesen a fejét Liam.- Tuti, hogy nem lesznek lisztérzékenyek!
- Mi? Miért nem?- döbbent le Niall.- Előfordulhat.
- De nem fog!- szálltam be én is a vitába.
Aztán kivágódott a konyhaajtó, és Zayn lépett be a nappaliba. Abban a pillanatban oltári nagy röhögés rázta meg a házat. Ugyanis, Malik, drága, kicsit elfelejtette, hogy nem tanácsos hosszú ujjú pólóban turkálni a mosogató körül. Simán beszippantotta a pólója ujját a lefolyó, így a bal kezén csak könyékig ért, és rojtokban lógott az alkarjára a póló.
- Megtámadott a lefolyó?- röhögött teli szájjal Niall.
- Istenem, eskü, mintha egy rock együttesből léptél volna ki- röhögve csapkodtam a combomat.
- Ha-ha, rohadt vicces- forgatta a szemeit mosolyogva Zayn, majd elindult felfele a lépcsőn.- Szóljatok, ha tudtok röhögés nélkül rám nézni!
- Jójó, majd felébresztünk az esküvődön- szólt utána Louis, amire még jobban szakadt belőlünk a röhögés.
- Idióták- röhögött le a lépcsőről Zayn, majd becsukta magam mögött a szobája ajtaját.
Ha lehet, pontosan ugyanakkor nyílt ki Kels ajtaja, és a lány leszökdécselt a lépcsőn.
- Malik még mindig takarít?- kérdezte mosolyogva.
- Megette a lefolyó- közölte rezzenéstelen arccal Liam, mire hangosan felröhögtem.
- Oké- bólintott furán Kels, majd az ajtó felé indult.- Elmentem. Majd jövök.
Azzal kiszaladt az ajtón.
- Ti nem aggódtok érte?- fordult felénk Liam, szemében egy kis ijedtség tükröződött.
- Nyugi van- intettem le, és a csukott bejárati ajtóra néztem.- Nem kell félteni. Tuti meglesz.

Kelsey szemszöge

Az ajtón kilépve mosolyogva megráztam a fejem, és a derekamra kötöttem a pulcsimat. Lassan kezdtem el szaladni, és közben a fülemben dübörgött a kedvenc számom, Christina Perri- Human-je. Miközben magamban dúdolgattam, egyre messzebb kerültem a háztól. Néha megfordultam, mert úgy éreztem, hogy valaki követ, de sosem láttam senkit magam mögött. Azért a lelkiismeretem sem volt nyugodt, mert folyton rémülten hallottam lépéseket mögöttem, úgyhogy egyre hangosabbra tekertem a zenét, míg végül már a dobhártyám is kiszakadt. Mikor elég messzire futottam, és kezdtem kifáradni, úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Azért megint hátranéztem, mert újra lépéseket hallottam magam mögött. Remegő lehelettel fújtam ki a levegőt, és rászántam magam, hogy elkezdjek futni, mert annyi erő sem maradta a lábamban, mint egy döglött lóban. Éppen fordultam volna be a sarkon, amikor oldalról valaki nagy erővel nekem vágódott. Hatalmasat estem, és csúsztam is egy nagyot az aszfalton, aminek köszönhetően csupa seb lett a jobb karom, és a lábam. A fülemben üvöltött P!nk- Perfect című száma. Hangosan felsikítottam, amikor a tag úgy lépett át rajtam, hogy közbe belerúgott az oldalamba. Riadtan rántottam ki a fülemből a fülhallgatót, és könnyes szemekkel néztem az alak után. Világos nappal csodáltam is, hogy senki sem látta, mi történt. A beton véres lett, egy hosszú csíkban, ahol felszakította a bőrömet. Remegő kezekkel nyúltam a sebhez, amely égetett, és csípett, a legapróbb mozdulatra is. Valahogy felálltam, és sántikálva bicegtem haza, miközben arcomat könnyek áztatták, és rémesen sajgott a sebem. A ház elé majdnem hogy odaestem, alig bírtam felkapaszkodni az ajtóhoz. A sebem olyan szörnyen égetett, hogy alig bírtam elfojtani a sírásomat. Rátenyereltem a csengőre, mert erőm nem volt, hogy kinyissam az ajtót. A falnak támaszkodva vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót.

- Kelsey, miért nem vetted fel a...- kezdte Liam, de amikor meglátott, azonnal elképedt.- Mi történt??

Választ nem is várva, behúzott a házba.

- Úristen, Kelsey!- rohantak hozzám a fiúk.- Mi történt?

- Valaki fellökött- pityeregtem, miközben Zayn is odaért hozzám. Szemében aggódás és ijedtség tükröződött. 

- Minden oké?- kérdezte fojtott hangon, ami nála az ideges kategóriát jelenti.

Csak sírva megráztam a fejem. A fiúk leültettek a kanapéra, és rögtön lekezelték a sebemet. Eléggé csípett az a vacak, de Zayn mellém ült, és a kezemet fogva próbált nyugtatgatni. Ami rémesen jó volt. Mondjuk, jobban szerettem volna, hogyha nem a sebeim miatt fogdossa a kezemet, de hát. Ez így is pörfikt volt.
- Mi történt?- kérdezte újra Liam, amikor már csak az arcom volt sírástól maszatos, és Zayn vállának dőlve pihegtem.
- Valaki fellökött- mondtam halkan, mire Zayn megpuszilta a homlokomat.
- Ki volt az?- kérdezte feszülten.
- Nem tudom- mondtam.- De miközben átlépett, belerúgott az oldalamba...- azzal kezemet a még mindig sajgó pontra nyomtam.
- Mutasd- tűrte fel a pólóm, majd csekkolta a lila zúzódást az oldalamon.- Ez nem szép- húzta el a száját, majd óvatosan visszaejtette rá a pólómat.
- Fáj?- biggyesztette le a száját Niall, mire halvány mosollyal bólintottam.
Zayn visszahúzott a vállára, én pedig lehunyt szemekkel dőltem neki.
- Ha megtalálom...- dühödött be Liam.
- Biztos véletlenül csinálta- bizonygattam, még mindig csukott szemekkel.
- Aha...- felelte cinikusan, mire csak elmosolyodtam.
- Miért csinálna bárki is ilyet.. direkt?- kérdeztem.
Éreztem, hogy Zayn megrándul mellettem, szóval csak kezemet a kezére tettem. Kezdett megnyugodni. Nekem pedig egyszerre éledtek fel a pillangók a gyomromban.
- Nem tudom... De nincsenek véletlenek..- dünnyögte Hazza,és mindenki egyetértően bólogatott.

Mikor az ég alja már rózsaszín volt, szerettem volna egy kicsit pihenni. A sok sírástól (nem volt sok, inkább a heges sebeim miatt, na) fájt a szemem, és a torkom is kiszáradt. Egy szó, mint száz: mocskos szarul voltam. És, mivel a szobámba a rohadék egér miatt nem sikerült bemennem, valamit ki kellett találnunk.
- Elmegyek egérragasztót venni- robogott le a lépcsőn Liam, majd felkapta a fogasról a dzsekijét.
- Én is megyek veled- lépett hozzá Hazza.- Kell oda a szakértelem, vágod.
- Ja- biccentett furán Liam, mire elröhögtük magunkat.
- Dobjatok már ki minket addig a Nando's-ba- vette fel a kabátját Louis és Niall.
- Zayn? Kelsey?- nézett ránk Liam.- Maradtok?
- Nincs kedvem sehova se menni- húztam el a számat.
- Vigyázok rá- intett mosolyogva Zayn.
- Tudok magamra vigyázni!- közöltem sértődötten, mire a fiúk kínosan elröhögték magukat.
- Persze, persze- rázta a fejét Harry.- Aztán csak okosan!
- Mi?- pirultam el a fülem tövéig, a fiúk pedig kiröhögtek. Klassz.
- Másfél óra múlva itt vagyunk- mutogatott befele Liam, miközben elindultak ki az ajtón.- Malik, vigyázz a húgomra!
- Igenis, kapitány!- vigyorgott Zayn, majd kitolta őket az utcára, és behúzta mögöttük az ajtót.
- Nem kell vigyázni rám!- fontam össze magam előtt nagy nehezen a karomat.
- Kels, mikor legutóbb ezt mondtad, felnyaltad a betont- vonta össze furán az orrát Zayn, mire önkéntelenül elnevettem magam.
- Arról nem én tehettem!
- Persze, persze- bólogatott mosolyogva Malik, majd az ép kezemnél fogva felhúzott a kanapéról.
- Hova megyünk?- nevettem el magam, miközben Zayn a lépőcső felé húzott.
- Pihenj egy kicsit- kacsintott rám, majd betolt a szobájába. Elég furán néztem rá, úgyhogy gyorsan folytatta.- Mármint. Ha nem akarsz az egered mellett szundizni.
Ennek meglett a hatása: ész nélkül vetettem be magam az ágyába, és hagytam hogy mellém feküdjön.
- Jááj- sziszegtem, amikor a fájó oldalamra fordultam, úgyhogy gyorsan egy kényelmes pozícióba tornáztam magamat.
- Nagyon fáj?- kérdezte Zayn idegesen.
- Túlélem- mosolyogtam, és próbáltam elnyelni a grimaszom, amikor megigazítottam magamon a takarót.
- Na várj- szólt Zayn.
Felállt, és a szekrényében kutakodni kezdett. Egy kis tégellyel tért vissza, aminek sietősen letekerte a tetejét, úgy kuporodott fel mellém az ágyra.
- Tűrd fel a pólód- utasított, mire összevont szemöldökkel óvatosan felhajtottam a felsőmet.
Pontosan a derekam fölött egy hatalmas, lila folt éktelenkedett, zöld, meg kék foltokkal pettyezve. Zayn a mutató és a középső ujját a tégelybe mártotta, és lehelet finoman szétkente a krémet a zúzódásomon. Még csak meg sem éreztem, utána viszont sokkal jobban éreztem magam. Aztán... aztán olyan dolog történt, amit elég nehezen hiszek el, és valahányszor visszagondolok rá, meg kell győznöm magamat, hogy tényleg megtörtént. Huh. Szóval.
Mikor Zayn alaposan elkente a zúzódásomon a kenőcsöt, lassan lehajolt, és egy óvatos puszit nyomott rá. Itt a pulzusom már a nem normális szintet ütögette. Aztán... aztán sötét szempillái alól felnézett rám. Majdnem elakadt a lélegzetem, ahogyan a sötét szempárba bámultam. Sötét haja kócosan keretezte arcát. Közelebb kezdett hajolni. Nagyon lassan. Nagyon lassan, hogy ha akarok, ellenkezzem. De nem tettem. Ugyan, ki a bánat hajolna el Zayn Malik elől???? Na. Hol is tartottam? Ja igen. Szóval lassan elkezdett közelebb hajolni. Hogy én is hajoltam felé, vagy nem, azt már nem tudom... De folyamatosan a szemébe néztem. Aztán ajkait puhán a számra nyomta. Az idő abban a pillanatban megfagyott, és mi benne ragadtunk. Pár másodpercig a számon tartotta az övét. Az egész még tökéletesebb lett, amikor is ugyanabban a pillanatban egyik kezével megtámaszkodott mellettem, és szájával szétnyitotta az enyémet. Az egész tinifilmbe illő volt... Hosszasan csókolt, és közben nyomott le a párnákra. Mikor fejem már a párnán landolt, egyik kezemet a tarkójára vezettem, és beletúrtam a hajába. Az egész olyan volt, mint egy romantikus regényben... vagy éppen egy csöpögős filmben. Olyanokban, amiket mindig is imádtam nézni. Mindig arról álmodtam, hogy majd nekem is lesz egy "hercegem", aki megvéd, és szeret...
Zayn még egyszer megcsókolt, majd lassan elszakadtak egymástól ajkaink. Nem akartam kinyitni a szememet, hogy tartson örökké a pillanat... De sajnos, sokkal kíváncsibb voltam Zayn-re...
- Ne... ne haragudj, ezt nem kellett volna- rázta meg a fejét, majd ellökte magát mellőlem, és leült az ágy szélére, majd megdörzsölte az arcát.
- Mi van???- értetlenkedtem.
- Most kimegyek...- állt fel, majd komolyan elindult az ajtó felé.- Sajnálom...
Azzal kiment. KIMENT. Értetlenül pislogtam párat, majd szorosan behunytam a szemem, és újra kinyitottam. Reméltem, hogy valami hülye álom az egész, vagy egy eszement képzelgés, de mikor újra kinyitottam a szemem, harmadszorra is ott ültem, Zayn szobájában, összetört szívvel, Zayn nélkül. A fejemben olyan hatalmas káosz uralkodott, hogy többször is megráztam, míg végre tisztán láttam a dolgokat: Zayn megcsókolt, majd itt hagyott. ITT HAGYOTT. Egyszerűen fogta magát, és KISÉTÁLT. Még ilyet! De... akkor miért csinálta ezt??? Miért csókolt meg, ha tudta, hogy úgy is ki fog menni??? Szórakozik velem?!
Már csak arra lettem figyelmes, hogy langyos könnycseppek öntik el az arcomat, és hogy nem kapok levegőt. Oké, ennyire megalázva még sosem voltam. Kedvem lett volna hangosan bőgni, de nem akartam, hogy Zayn szánalmat érezzen, vagy valami... Csak arra volt erőm, hogy becsoszogjak a fürdőjébe. Magamra zártam az ajtót, és felkuporodtam a WC-re. Nem éreztem, ahogy felszakadnak az immáron kissé behegesedett sebeim, ugyanis jelenleg a szívem sokkal jobban fájt.
Mikor kellőképpen összevéreztem a falat (kellett nekem olyan pózba ülnöm, hogy a frankón behegesedett sebeim felszakadjanak...) és magamat, kopogtak az ajtón. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, de egy ismerős, és számomra kellemes hang kérte kétségbeesetten, hogy nyissam ki az ajtót.
- Kelsey! Azonnal engedj be!- dörömbölt öklével az ajtón a bátyám, és megrángatta a kilincset.- Mi történt??? Kelsey, mondj már valamit!
Nem akartam, hogy így lásson, de szükségem volt egy ölelésre. Lassan kinyitottam az ajtót, mire Liam szó szerint beesett rajta.
- Úristen, mi történt??- kérdezte aggódva, amint a szétbőgött fejemet meglátta... na meg, hogy tiszta véres vagyok.
Szipogva makogtam valamit, de sokkal jobban vágytam egy ölelésre, szóval Liam karjaiba vetettem magam, és szorosan megöleltem. A vállán aztán újra elsírtam magam, és az még rátett egy lapáttal, hogy a hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Leültetett a kád szélére, és óvatosan megmosta hideg vízzel az arcomat, hogy értsen valamit abból, amit a bőgés közbe próbálok neki elmondani. Gyorsan elhadartam a történteket, és közben Liam arcát figyeltem. Aggódott. Mikor befejeztem a monológomat, a kezembe temettem az arcomat, és próbáltam nem sírni. Liam türelmesen várta, hogy történjen valami, míg végül odabújtam hozzá.

16. rész- "Finom illatok..."

Szijasztooook^^
Nagyon, de nagyoooon-nagyon szeretném megköszönni a +egy feliratkozót, és az előző kommentet:') Nagyon örültem neki, szó szerint sikítórohamot kaptam:"D Nagyon szeretlek titeket és nem tudom elmondani, mennyire örülök nektek:')<3
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el:')<33
Puszedli: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Reggel Zayn karjai közt ébredtem. Óvatosan felkönyököltem, és az éjjeliszekrényre pislogva megállapítottam, hogy fél kilenc múlt. Pár másodpercre visszafeküdtem Malik mellé, majd felé fordultam, és csak néztem, ahogy alszik. Sötét haja szanaszét állt, és olyan édesen szuszogott, hogy majdnem megzabáltam. Lassan egy apró puszit nyomtam az orrára, és megsimítottam a haját. Egyszerűen lehetetlenség, hogy Pezz otthagyta ezt a srácot. A szívem szakadt meg érte. Halványan mosolyogva kiszálltam az ágyból, és lábujjhegyen kisurrantam az ajtón. 

Az egész házban néma csönd honolt, és a srácok szobájából sem szűrődött ki semmi mocorgás. Halkan lesiettem a lépcsőn, és mikor a nappaliban meg a konyhában sem találtam senkit, úgy döntöttem, hogy összeütök valamit a fiúknak. Elvégre, megérdemlik. Kedvesebb és aranyosabb embereket nem ismerek náluk, és az a legkevesebb, hogy valamit összekutyolok nekik. 

Mivel mindig gofrit csinálnak (hiába, szerintem máshoz nem értenek), úgy gondoltam, egy kis tojásrántottával kompenzálom a folyamatos nutella-evészetüket. Felütöttem pár tojást, és miközben halkan énekelgettem, felvágtam nekik kenyeret, előszedtem ketchupot és tányérokat is.

Miután megterítettem, és mindenkinek csináltam kakaót, büszkén elmosolyodtam. Azért ilyet se gyakran csinál az ember. 

Aztán lépteket hallottam a lépcsőről, és egy arab srác lépkedett le rajta. A hajába túrva ásított, amikor viszont meglátott, megálltak az ujjai a hajában, és hitetlenül elmosolyodott.

- Mit kotyvasztottál?- indult meg felém mosolyogva.

- Reggelit- nevettem fel halkan.

Zayn mosolyogva megtámaszkodott az asztalon, majd rám nézett.

- Minek köszönhetjük?

- Óh, jaj, tudjátok ti azt pontosan- emeltem fel a kezeimet. Zayn pontosan tudta, mire célzom, mert csak felém nyújtotta a kezét.

- Gyere ide, te lökött- kacsintott rám.

Alig léptem felé egyet, megragadta a karomat, és magához rántott, majd szorosan átölelt. A szememet lehunyva fúrtam az arcom széles vállába. Éreztem, ahogy erősödik a szorítása a derekamon. Bal kezemmel közelebb húztam magamhoz a fejét, és összeszorítottam a szemeimet. Jó volt érezni, tudni, hogy magam mellett tudhatom.
Nem tudom, meddig álltunk így, de úgy éreztem, megállt az idő. Aztán Zayn kicsit eltolt magától, kezét az arcomhoz emelte, és miközben a szemembe nézett, elmosolyodott.
- Tudod, mit gondolok? Hogy ez a legalapabb dolog a világon- szólt halkan, majd kezét az arcomhoz emelte, és végigsimított rajta hüvelykujjával.
A szívem hevesen kezdett dobogni, és az arcom is köbö a háromszorosára vörösödött. Totális elégésemet Louis hangja mentette meg; berontott a konyhába, és az asztalra csapva komolyan elkiáltotta magát.
- Mi folyik itt Gyöngyösön?- kérdezte összevont szemöldökkel, majd egyszerre röhögtük el magunkat.- Uramatyám... ti.. "főztetek"??- vigyorgott ránk, mire zavartan elnevettem magam.
- Csak én "főztem"...
- Finom illatok- lépett a konyhába Hazz, majd elvigyorodott.- Kels.. mit főztél?
- Reggelit- nevettem el magam.
- Kaja? Te vagy az??- hallatszott Nialler hangja az emeletről.- Érezlek ám!
- Csináltam kaját, gyere le!- kiáltottam el magam.

- Éljeeeen!- sikított a szöszi.
Lábdobogás után lerontott a lépcsőről, és csillogó szemekkel elkezdett tapsikolni.
A srácok leültek enni, és közben Liam is megérkezett; kora reggel elment futni, és nem sokkal később ért haza. (Nála a kora, az olyan 6 óra. Hogy mit csinál kilencig? Gőzöm sincs.)
- Hogy jutott eszedbe a reggeli?- kérdezte Liam, miközben a szájába kapott egy falatot.
- Nem is tudom...- töprengtem, majd ittam egy korty narancslevet.
- A lényeg, hogy ez irtó fincsa lett- csámcsogott teli szájjal Niall, mire Louis tarkón vágta.
- Hülye vagy te?? Teli szájjal enni? Az eszem megáll- közölte komolyan, majd egy akkora falatot kapott be, hogy a fele kiesett a szájából.
Röhögve ráztam a fejem, amikor csöngettek.
- Várunk valakit?- néztem körbe. A fiúk a fejüket rázták, én pedig kimentem ajtót nyitni.
- Anya?- döbbentem le, ugyanis az anyám állt az ajtóban, széles mosollyal, kipihenten, és olyan szép volt, hogy elakadt a szavam.
- Kelsey, életem!- mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt.
- Hogyhogy itt vagy?- értetlenkedtem.
- Jaj, tudod hogy megy ez- legyintett nevetve, majd megsimította az arcomat.- Búcsúzkodni jöttem...
- Tessék?- esett le az állam.- Hova mész?? Ugye nem...
- Nem, dehogy is- nyugtatgatott, majd félreállt, hogy belássak a háta mögé. Azt hittem, elájulok, ugyanis az elvonós, Channing Tatum klón támaszkodott egy fehér kabriónak, és mikor észrevett, mosolyogva intett egyet.
- Na neeee- sikítottam el magam.- Együtt vagytok??
- Hááát...- vigyorgott anya folyamatosan, én pedig pattogni kezdtem, és folyamatosan sikítottam.
- Dejó, dejó, isteneeeeem- nevettem, és magamhoz öleltem anyát.- De.. hogy hívják???
- Channing- mosolygott szerelmesen anya.
- Neee- nevettem el magam.
Anya elmesélte, hogy az elvonón jöttek össze. Ennek azért is örülök nagyon, mert ez a Channing szerintem jó hatással lesz majd rá. Na, arról nem beszélve, hogy még ilyen "pótapát" sem láttam életemben. Hihi.
- Szeretne jobban megismerni- közölte velem boldogan.- Úgyhogy a hétvégét kettesben töltjük.
- Dejóóó- tapsikoltam.
- Igen, én is úgy örülök neki!- kacsintott rám anya.- De most már tényleg megyek...
- De majd muszáj bemutatnod neki- vigyorogtam önfeledtem.
- Persze, édes- magához ölelt és megpuszilgatta az arcom.- Majd találkozunk. Szia, drágám!
- Sziasztok! Jó szórakozást!- integettem az autó után, míg el nem tűnt a kocsi a szemem elől.
Amint becsuktam magam mögött az ajtót, boldog mosollyal az arcomon léptem egyet, majd a térdemre dőlve őrült hangosan elkezdtem sikítani. A fiúk riadtan rohantak ki a konyhából, viszont a szájuk tele volt kajával. Aztán odapattogtam hozzájuk, és boldogan sikoltoztam. Az anyukámat végre boldognak láttam, és maximálisan biztonságban tudhatom, Channing közelében. Ennél jobb azt hiszem, nincs is.
- Mi történt?- értetlenkedett Liam, amikor a kanapén ugráltam.
- ANYA BOLDOG!!!- vigyorogtam, majd ráugrottam Louis hátára, aki nevetve megtartott.- ÉS SZERELMEEEES!!
- Ez tényleg jó- mosolyodott el Liam, és a fiúk is megkönnyebbülten felsóhajtottak.
- Süssünk valamit!- találtam ki, majd lemásztam Lou hátáról, és totál felpörögtem.- Úúúú, meg ne menjünk ma sehova, hanem főzzünk, meg süssünk, és.. Ó! Díszítsük ki a lakást!
- Nyugi van, Hófehérke- borzolta össze a hajam röhögve Hazz.
- Mi ma pihenünk- nevetett Niall is.
- Na, azt már nem!- tapsoltam kettőt, majd gyorsan elindultam felfele a lépcsőn.- Pakoljátok össze a nappalit, mire lejövök, és utána majd megbeszéljük a többit!
Azzal felvágtattam a szobámba, és lekaptam a pizsifelsőm. Lehajítottam az ágyra, és melltartóba kutakodtam egy póló után.

Zayn szemszöge

Amikor Kels felment, mi nevetve kezdtük összepakolni a nappalit. Isteni ez a lány... Szeretem, hogy állandóan pörög, hogy állandóan boldog, és... szeretem csak úgy az egész lényét..

- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!- vérlázító sikoly hallatszott az emeletről, mire eldobtunk mindent, és rémülten rohantunk fel Kelsey szobájába.

Amikor berontottam az ajtón, Kels az éjjeliszekrényen állt, egy szál melltartóban meg nadrágban, és a falba próbált kapaszkodni, miközben sikított.

- Mi történt?- kérdeztem idegesen.

- EGÉÉÉÉÉÉR!- sivított Kels, és próbált nem leesni a kis szekrényről.

- Mi?- értetlenkedett Louis.
- ELSZALADT ITT EGY EGÉR!!- sikított Kelsey. Abban a pillanatban Niall az ágyra ugrott, és elkezdett ordítani.
- Nyugi, srácok!- kiáltotta el magát Liam, mire mindenki elhallgatott.- Merre ment az egér?- fordult a húgához.
Kelsey remegve a szekrény felé mutatott. Hazz odalépett és, megdöngette egyik kezével a szekrényt, mire a szürke egér kiszaladt alóla, át a lábaink között. Na, nem vagyok ijedős, de abban a pillanatban felugrottam Kels mellé a szekrényre. Harry az ágyra, Liam pedig az ajtóba csimpaszkodott.
- Jujj-jujj, mindjárt leesek- sipítozott Kels, mire átfogtam csupasz derekát.
- Nem engedlek, mert akkor én is esek- közöltem vele.
Kels átölelte a nyakam, és fél lábával egyensúlyozott. Éreztem, hogy hevesebben kezd dobogni a szíve, de akkor az enyém gyorsabb volt.
- Úristen, bántani fog- rémüldözött, és közelebb húzódott hozzám.
- Nyugi, semmi gáz- nyugtatta Liam, majd óvatosan lépett egyet.- Veszünk egérfogót meg ilyenek, és végzünk vele.
- Szegény- szomorodott el a szöszi és Kelsey.
- Neki már úgyis mindegy- legyintett Hazz, majd kiugrott a nyitott ajtón a folyosóra.- Gyertek.
- De én nem merek- siránkozott Kels.- Meg póló is kell!
- Azt majd kapsz- legyintettem, és az ágyra ugrottam, majd ki az ajtón.- Gyere már!
- Niall, kapj el- szólt oda a szöszkének, mire Nialler kinyújtotta a karjait, Kels pedig beleugrott. Aztán egymás kezét fogva ugrottak ki az ajtón.
- Gyere, adok egy pólót- intett Liam, majd behúzta a húgát a szobájába.
Mi addig alaposan bereteszeltük a lány ajtaját, és lementünk a földszintre.
- Nem kéne elmosogatni?- néztem fáradtan a koszos edényekre, amik szanaszét hevertek az asztalon.
- Fhúú, hát- dőlt bele Hazz a kanapéba.- Nagyon fáj a hasam. Azt pihentetni kell..
Utolsó reménykén Nialler-re néztem, ő viszont pont akkor kapcsolt a Sponge Bob-ra. Sóhajtva dobáltam a tányérokat a mosogatóba. Fogggggalmam sem volt arról, mi fán terem a mosogatás, szóval csak rájuk engedtem egy kis meleg vizet, belenyomtam a vízbe köbö a fél doboz mosogatószert, és elkezdtem pancsolni a vízben. Fogtam egy szivacsot és azzal csak úgy találomra megdörzsölgettem a villákat és a késeket, és bedobtam a mellettem lévő, üres kis lavórba.
- Gumikacsát ne hozzak?- kérdezte furán Kelsey, aki épp akkor ért mellém.
Vigyorogva felpillantottam rá, mire elnevette magát és teleengedte a másik lavórt hideg vízzel.
- Ja, hogy ezt így kellett volna- vidultam fel, mire elröhögte magát.
- Köbö- mosolygott.- De legalább finom volt a reggeli.
- Első osztályú volt- biztosítottam, és a hatás kedvéért megpaskoltam a fejét... nos, totál elfelejtve, hogy a kezem csurom víz...és tiszta hab.
Kels eltátotta a száját, mire felröhögtem. Sajnos ő sem olyan, akit be lehet palizni, szóval belemarkolt a habba és a hajamra kente. Áúú.
- Na, megállj!- kaptam el a derekát, és a pólójára kentem egy adag habot.
- Hülye vaagy- nevetett fel, és felém fordulva arcon csapott, a habos kezével.
A derekánál fogva közel húztam magamhoz, és habos arccal megpusziltam, így ő is csupa hab lett.
- Hé- szólt Louis, mire nevetve fordultunk felé.
- Igen?- mosolygott rá Kels, miközben még mindig a derekamat ölelte.

- Mi folyik itt?- vonta össze mosolyogva a szemöldökét.
- Mosogatószer- vágtam rá.
- Összetakarítani- mutatott körbe mosolyogva Louis.- Minden tiszta hab.
- De előtte...- Kels Lou-hoz lépett, és alaposan megszorongatta, ami miatt a srác is tiszta hab lett.
- Kelsey, az apád kiskésit!- röhögött fel, és arcon dobta a lányt egy marék vizes habbal.
- Rohadj meg- nevetett Kels és elkezdődött a CSATA.
Csupa nagybetűvel.

15. rész- "Semmi baj..."

Sziasztooook, Pöttömök:3
Meghoztam a 15 réééészt, és nagyon köszönöm, hogy tetszik nektek a blogom:) Köszönöm, hogy ennyien szeretitek és olvassátok:') Sokat jelent:)<3 És sok sikert a sulihoz, mindenkinek, vigyázzatok a fiúkkal/lányokkal és olyan sokat mosolyogjatok, hogy mindenki beleszeressen a mosolyotokba:3 
U.i.: "Az, hogy vannak hibáid, nem azt jelenti, hogy nem vagy gyönyörű!" Zayn-em szavait nektek küldöm, és rémesen örülnék annak, hogyha kapnék pár komit és feliratkozót^^
Ölel: Kata xxx

Zayn szemszöge

Végigkutattam a helyet Kels után, de őt sehol sem találtam meg. A végén már a srácokkal közösen kerestük, ordítoztunk utána, de semmi... Egyre kétségbeesettebben kérdezgettünk mindenkit. Én pedig egyre jobban kezdtem idegesedni, és aggódni. Kels nem egy kis piskóta lány, de Dereck-től még az oroszlánt is féltem, Kelsey-t meg pláne... A végén Hazz odament a DJ-hez, és megkérte, hogy ne zenéljen, majd a mikrofonba szólva mindenkit csendre bírt, exkluzív interjúkért cserébe. A tömeg elcsendesült, mi pedig szétszóródva füleltünk, amikor hangos sikítás hallatszott.

- A rohadt életbe!- egyszerre robbantunk a fiúkkal az ajtó felé. Riportereket és táncoló (bár zene nem volt, per pill) embereket taszítottunk félre, én még a sapkámat is levettem, útközben. 

Az ajtó egy sikátorba nyílt. A hideg is kirázott, és ez nem csak a hűvös estének volt köszönhető. Liam a sikítás irányába rohant, mi meg utána. A kezem remegett, azt hiszem, sohasem féltem még ennyire. A gyér utcalámpák fényében aztán egy sötét, kapucnis alakot pillantottunk meg, és egy szoknyás lányt, aki a dzsekijéért harcolt, meg sikítozott. Néha a kapucnis alak ágyékához rúgott, majd hisztérikus sikításban tört ki, amikor a tag megpróbálta megfogni a karját. 

- KELSEY!- ordította kétségbeesetten Liam, majd a húga felé rohant.
Ugyanebben a pillanatban Kels észrevette a bátyját, és elengedte a dzsekijét, majd futni kezdett felénk. Viszont a pasas elkapta a karját, ezért Kels egy óriásit borult, mire mi is elkezdtünk felé rohanni. De a lány gyorsan felpattant, és miután egy hatalmas pofont adott a tagnak, sántikálva szaladt Liam karjaiba.

Kelsey szemszöge

Amikor kirángatott az az ember a sikátorba, nem is tudtam mit csinálni. Sikítottam, de a hangomat elnyomta a zene dübörgése. Az ember keze pedig erős volt, szorítása szinte égette a kezemet..még úgy is, hogy dzseki volt rajtam.
Erőszakosan kirángatott az egyik ajtón. Az utcán sötét volt, és a kövezet nedves volt, meg csúszós. Néhol egy-egy víztócsa csillant meg, az utcalámpák fényében. A fejem lüktetett, a torkom kiszáradt, de azért sikítottam. Tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Nem mozdultam, csak ordítottam, mikor viszont a tag a hátára kapott, és úgy próbált elvinni, ütögetni kezdtem, így csak annyit értem el, hogy letett. Mikor azonban a dzsekimet próbálta rólam leszedni, azt már nem hagyhattam tétlenül. Elkaptam a kabát másik végét, és miközben folyamatosan sikítottam, azért ráncigáltam, hogy ne tudja elvenni. Aztán elhallgatott a zene, én pedig reménykedve, kétszer hangosabban ordítottam, és egyre kétségbeesettebben rángattam a ruhadarabot.
Azt kivágódott az ajtó, és öt alak rohant ki rajta. Olyan hatalmas kő esett le a szívemről, hogy kis híján összeestem. Ami, teszem hozzá, nem lett volna olyan szerencsés.
- KELSEY!- ordította kétségbeesetten Liam, majd felém rohant.
Ugyanebben a pillanatban elengedtem a dzsekit, és felé akartam szaladni, viszont az ember visszarántotta a karomat, amitől akkorát takartam, hogy szerintem a rémesen drága kockás harisnyám is kiszakadt,és szinte éreztem, hogy felreped a szám, és felszakad a bőröm. Ekkor a fiúk is elkezdtek felém szaladni. Tétován felálltam, és visszakézből egy pofont kevertem le a tagnak, majd Liam karjaiba szaladtam. Remegtem a hidegtől, a sebeimtől és a félelemtől, ami a bátyám karjában kezdett csillapodni, de még így is alig kaptam levegőt.
Liam szorosan magához ölelt, miközben a fiúk hozzánk értek. Louis a vállamra dobta a fehér bőrdzsekijét, Zayn pedig, miközben puszit nyomott a hajamra, a fejemre húzta a sapkáját. Hazz arcomat két keze közé fogta, és riadtan vizsgálgatott.
- Jól vagy??
Mosolyt erőltettem az arcomra, és szaggatottan kifújtam a levegőt.
- Utálom az after-party-kat- közöltem velük, mire a helyzettől függetlenül mind elnevettük magunkat.- Menjünk haza, oké?- sóhajtottam fáradtan, és összébb húztam magamon Lou kabiját.
- Megyünk, hercegnő- bólogatott Liam, majd magához szorított és megpuszilta a sapkás fejem.
A szemem sarkából láttam, hogy Zayn visszafordult; nyilván a tagot kereste... az viszont eltűnt. Aztán az arab srác megragadta a karom és a mellkasára vont. Átkaroltam a nyakát, és beszívtam az illatát, majd a válla fölött az égre pislogtam.
- Többet nem engedlek el táncolni- jelentette be, mire felkuncogtam és megpusziltam az arcát.
Liam-be és Zayn-be karoltam, a srácok pedig mellettünk jöttek. Aztán egy utcalámpa alatt megálltam, hogy megnézzem a sebeimet. És jól gondoltam; a harisnyám a térdemnél kiszakadt és egy véres, koszos, hatalmas seb éktelenkedett a lábamon, ami csípett, mart, és rémesen pocsékul nézett ki... Elhúztam a számat, de akkor meg abba nyilallt bele, szóval óvatosan megtapogattam az ajkaimat. Kellemetlen fájdalom szúrt bele, és mikor elvettem a kezem, az véres volt. Klassz.
- Úgy nézek ki, mint akit megtámadott egy csapat bokszoló- közöltem a fiúkkal, akik aggódva néztek.
Sóhajtva újra a lábamon éktelenkedő sebemre siklott a tekintetem, és igazából csak akkor tudatosult bennem, hogy ha a fiúk nem jönnek utánam, akkor valószínűleg én már... Húú, bele se merek gondolni. A kezem szörnyen remegni kezdett, és bár folyton nyeldekeltem, a torkomat kaparta az üresség. A szám szél megremegett, és a fiúk gondoskodó pillantása közepette egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem, de azt követte egy másik, úgyhogy inkább hagytam az egészet, és nem foglalkoztam azzal, hogy gyengének látszom-e vagy sem... elsírtam magam. Szaggatottan vettem a levegőt, és hangosan szipogtam. Sosem éreztem még ilyen pocsékul magam... Jó, ez nem igaz, de rémesen szarul voltam.
- Minden oké?- kérdezte halkan Louis.
- Ha nem jöttök ki...- kezdtem el, de remegő hangom sírásba fulladt.
- Shh, nyugodj meg- csitítgatott Niall, majd gyengéden átölelt.- Itt vagyunk, nincsen semmi baj.
- Nem az a bajom- próbáltam téríteni.- Hanem, hogy elvitte a dzsekimet...
A srácok halkan felnevettek, majd Zayn átkarolta a vállam, mire átöleltem.
- Gyerünk csajszi, menjünk haza...- mosolygott rám aranyosan, én pedig a derekát átölelve közel húztam magamhoz.
Olyan szinten biztonságban éreztem magam mellette, hogy kezdtem megnyugodni. A szívverésem is kezdett lelassulni, viszont a gyomromban tomboltak a pillangók, és kettő öngyilkos is lett, mikor Zayn a szemembe nézve feltolta a sapimat a fejemre.
Otthon minden villanyt felkapcsoltam, és alig mertem elmenni WC-re is. A fiúk rém rendesek voltak, és bár veszekedtek egy sort Paul-lal, hogy hadd jöjjenek haza velem, azért mind otthon voltunk. És annyira örültem nekik...
Gyorsan lezuhanyoztam, de mivel nem mertem egyedül lenni, ezért Liam-et beállítottam a szobám közepére, és megkértem, hogy énekeljen, amíg én zuhanyzom. Bár először furcsán nézett rám, azért jó tesó módjára bevonult a szobámba, és amíg én sikongatva fertőtlenítettem a sebemet (inkább folyamatosan ordítva, ráadásul a fiúk többször kopogtak, hogy élek-e még), addig a They Don't Know About Us számukat énekelte nekem, ami az egyik naaagy nagy kedvencem. Szóval miközben megfürödtem, és Liam hangjával együtt dúdolgattam a zenét, addig a fiúk csendben elfoglalták magukat odalent.
- Kész vagyok- léptem ki a fürdőből, egy törölközőbe csavarva.
- Oké- mosolygott rám a bátyám, majd indult volna ki a szobámból, amikor sikítva a keze után kaptam.- Maradjak?- vonta össze a szemöldökét.
- Ühüm- bólogattam, majd totál megkönnyebbültem, mikor a tesóm végigfeküdt az ágyamon és benyomta a tévét.
Mosolyogva bújtam fehérneműbe, miközben rajtam volt a törcsi (tesó ide vagy oda, azért van, ami nem publikus), aztán egy bő pizsamagatyába. Melltartóba álltam, és egy kényelmes póló után túrtam fel a szekrényem, amit viszont sehol sem találtam.
- Mit keresünk?- nézett fel a tévéből Liam.
- Pólót- húztam el a számat, majd a kutatást feladva, melltartóban bebújtam Liam mellé az ágyba, és a karjára hajtottam a fejem.
- Milyen póló kell?- kérdezte mosolyogva.
- Kényelmes- adtam meg a logikus választ.
- Várj egy kicsit- bújt ki mellőlem, és indult volna ki, de én a hátára csimpaszkodtam.
- Ne hagyj itt!- nyávogtam, és igazából tényleg nem szerettem volna egyedül maradni.
- Oké- sóhajtott tettetett unalommal, mire hangosan felnevettem, és hagytam, hogy a átkarolja a combomat, majd kicammogjon velem a szobámból.
- Mi folyik iitt?- kérdezte titokzatosan Harry, a lépcső aljáról, mikor Liam egy pólóval a kezében tartott a hátán.
- Hülye vagy- nevettem, majd gyorsan belebújtam Liam pólójába, amin igazából a 32-es szám díszelgett, és nagyon menő volt.. meg Liam-illatú, amitől duplán biztonságban éreztem magam.
Leeyum levitt a lépcsőn, és leültetett a kanapéra.
- Gitáááár- csillantak fel a szemeim, amikor megpillantottam a szöszke srác kezében a fehér gitárt.
- Jaja- kacsintott rám Niall.
- Stip-stop Niall mellett- pattantam fel és átcsúsztam Nialler mellé.
- Mit játszunk?- nevetett Nialler.
- Mi a kedvenced, Kelsey?- ült le mellém Zayn, velem szembe pedig Hazz, mellé pedig Liam és Louis huppant le.
- Ömm....- ráncoltam a homlokom.
Rémesen sok kedvencem van a srácoktól, és nehéz választani. De hát, hogyha muszáj, akkor...
- You and I- tapsikoltam, mire a fiúk elnevették magukat.
Niall megpengette a gitárt, majd elkezdte. Sosem fogom tudni elmondani, milyen isteni érzés volt őket hallani, velük együtt ülni a nappaliban, és tudni, hogy nekem énekelnek. Leírhatatlan.
Mikor Liam kezdte a szövegét, kezdtem elálmosodni, úgyhogy akkorát ásítottam, hogy kis híján kiestem a számon, ugyanis Zayn halkan felkuncogott mellettem.
De Hazz refrénjéhez azt hiszem, semmit sem lehet hasonlítani. Olyan szép volt, és olyan aranyos az egész, hogy azt is csak homályosan érzékeltem, hogy egyre nehezebb a fejem.
Mikor azonban felcsendült Zayn hangja, már a szemem is kezdett lecsukódni. Minden végtagom mázsás nehéznek tűnt, és már ébren is alig bírtam maradni, amikor... oldalról egy kéz lehúzott a mellkasára. A szíve dobogását hallgatni egészen megnyugtató volt, ráadásul, ahogyan Zayn halkan énekelt, az egész rémesen álomba illő volt.
Aztán már csak a fiúk susogását hallottam, majd egy nehezebb tárgy puffant a földön. Két kéz a derekam köré fonódott, és hercegnősen megemeltek. Éreztem Zayn parfümjét, amint óvatosan felvitt a lépcsőn.
A hideg ágyneműm, amire letett, puha volt, és rémesen ismerős.
Az éjszaka közepén riadtam fel. Sötét volt, bárhova néztem, mindenhol korom sötétség uralta a szobát, és ösztönösen a fejemre rántottam a takarót. Úgy éreztem, valaki figyel... A félelemtől reszketve ömlött rólam a hideg verejték, és a legkisebb kattanásra is összerezzentem. A sírógörcs kerülgetett, mivel eléggé ráparáztam arra, hogy majd egy kéz felnyúl az ágyam alól és leránt onnan. Szóval gyorsan (és kissé rémülten) az ajtóhoz pattantam, majd miután becsuktam magam után, azon kezdtem befosni, hogy majd valaki a lépcsőről ront rám. Akárhova néztem, mindenhol a kapucnis tagot láttam, és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg itt van, és elkap. Sírógörccsel küszködve töprengtem, hogy mit tegyek; Liam szobája túl messze van, ugyanúgy, mint Hazz, Nialler és Lou-é is. Addig a tag simán elkap. Maradt... Zayn..
Halkan, és kisebb halálfélelemmel siettem Malik szobája elé. Hangosan vettem a levegőt, és a kezem is szörnyen remegett. Benne volt a levegőmben, hogy egy kéz simán elkaphat hátulról, úgyhogy gyorsan becsusszantam az ajtón. Halkan becsuktam magam mögött, és a sötétségbe bámultam. Ha a légzésemet leállítottam egy picit, akkor hallottam, ahogyan Zayn szuszog. Gyönyörködtem volna még benne, de a halálfélelmem erősebb volt, szóval lábujjhegyen próbáltam nem elesni. Sajnos azonban egy, a földön hagyott farmerban (fiúk, fiúk, cccc) akkorát takartam, hogy szerintem a térdembe újabb ezer szösz ragadt.
Aztán majdnem leállt a szívem, mert a sötétben valami megmozdult, kinyúlt egy tetkós kéz az ágyból, és az éjjeliszekrényre téve a kezét, felkapcsolta a kis villanyt.
- Kels?- lepődött meg Zayn, és az alvástól nyúzott arca egyből aggódóvá váltott át, és riadtan pattant ki az ágyból, majd felrángatott a földről.- Mit keresel itt?
- Rosszat álmodtam- szomorodtam el, és azonnal könny szökött a szemembe.- Olyan gáz volt... megint ott volt az az ember, és... tökre félelmetes volt...és majdnem elvitt, hallod, a lépcsőnél is, esküszöm, majdnem elkapott- közöltem, és annyira felhergeltem magam, hogy elkezdtem sírni. Rémes volt az egész mai napom, és ez a sötétség csal rátett egy lapáttal.
- Jól van, shhh, semmi baj- ölelt át Zayn, majd megpuszilta a hajam.- Itt vagyok... Semmi baj..

- Itt aludhatok?- szipogtam a vállába.
- Persze- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Megsimogatta a hátamat, majd a kezemet megfogva az ágyhoz vezetett és lehúzott maga mellé.
- Ne sírj, mert azt nem szeretem- mondta halkan, majd az ágy szélébe húzódott, és felhajtotta maga mellett a takarót.
Halványan mosolyogva bebújtam mellé, és a mellkasának dőlve magamra húztam a takarót.
- Baj, hogy átjöttem?- néztem fel rá, és azt hiszem, még sohasem éreztem magam ennyire biztonságban.
- Nem- rázta a fejét.- És ne félj... megvédelek a gonosz-kapucnistól.
Halkan felkuncogtam, és belefészkeltem magam a vállgödrébe.
- Biztonságban érzem magam- sóhajtottam, lehunyt szemekkel. És ez igaz is volt.
- Mellettem mindig biztonságban leszel- puszilta meg mosolyogva a fejem.
Mosolyogva megpusziltam az arcát, majd finoman átöleltem. Zayn átnyúlt a vállam fölött, és lekapcsolta a villanyt, majd fekvő helyzetbe húzott minket. A vállamat átkarolva megpuszilta a homlokom, én pedig mosolyogva hunytam le a szemeimet.
Ez volt a második alkalom, hogy nála aludtam.