13. rész- "Megvan a gyenge pontod."

Sziasztok, Madárkáim!:)
Meghoztam a 13. részt, és "sajnos" már teljesen meggyógyultam, szóval egy hatalmas seggest ugrok a suliba, és a tanulásba:c De Ti sem jártok jobban, ahogyan ismerem ezeket a fránya oskolákat, szóval sok sikert mindenkinek:3 Viszont, ennek, ugyebár sokkal több árnyoldala van, mint fényes, és az is az árnyoldalt erősíti, hogy előfordulhat, hogy nem lesz időm írni:O De azért mindent megpróbálok, és ígérem, hogy heti egy rész TUTI lesz!!:)
U.i.: komizzatok és iratkozzatok fel, és csaljatok mosolyt az arcomra... vagy éppen hervasszátok le! c:

Sokszor csókol: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Zayn a derekamat átölelve kerülgette a velem a fákat, amikor megszólalt.

- Miből gondolod, hogy az emberek gyengének látnak?

- Mi?- kérdeztem, a szemöldököm ráncolva.

- Hát, az előbb mondtad...

- Ja, igen- nevettem el magam zavartan.- És... nem tudom. Ezen még sosem gondolkodtam.

- Nem lehet, hogy csak te látod magad annak?- kérdezte, a szemöldökét felvonva.

Pár másodpercig eltöprengtem, majd hangosan felnevettem, és finoman belebokszoltam Zayn oldalába.

- Nem gondoltam volna, hogy terapeuta is vagy!

- Fő a biztos szakma- kacsintott vigyorogva, majd elröhögte magát.

Vele együtt nevettem, aztán a távolban megpillantottam pár emberi alakot. Riadtan Zayn-re pillantottam, aki ugyanolyan riadtan nézett vissza rám.

- Úristen, miért nem vettél fel egy nyamvadt fejkendőt vagy napszemüveget???- idegeskedtem, és a járda szélére húztam a srácot.

- Mert kiment a fejemből- védekezett, és a közeledő alakok felé lesett.

- Mi? Hogy híres vagy?- hitetlenkedtem, és gyorsan megragadtam a karját.- Mi lesz, hogyha észrevesznek?

- Valószínűleg képeket készítenek, és sikítoznak, és lerohannak, és nekem is rohannom kell...- sorolta, majd aggodalmas pillantást vetett a lábamra.- Oké, kell egy terv.

- Mégis milyen terv? Zayn, mindjárt ideérnek, te pedig itt vagy, teljesen valóságosan!- emeltem fel a hangomat.

- Nyugi van- a számra tette a kezét, körülnézett, majd halkabban folytatta.- Ne csinálj semmit! Csak kövess!

Mi?- kérdeztem gondolatban, ugyanis a keze még mindig a számon volt. Aztán elvette onnan, és amint a két méteres körzetünkbe értek a tagok, szorosan magához ölelt, arcát beletemette a vállgödrömbe, és a hajamba. Miután kiolvadoztam magamat, szaporán verdeső szívvel átkulcsoltam a nyakát és magamhoz húztam, az arcomat pedig a vállába temettem.

- Itt vannak?- dörmögte a vállamba, mire végigfutott a hátamon a hideg.

- Ühüm, most jönnek...- suttogtam, alig hallhatóan. 

És pont akkor mentek el előttünk: ügyet sem vetettek, a fekete srácra, és a barna lányra, akik egymást ölelve álltak a kerítések mellett. Miután elmentek, Zayn kicsit lassabban engedett el, amit nem is bántam, mert rendbe kellett tennem a gyomromban tomboló pillangókat.

- Öhm...- sötét hajába túrt, kicsit ellépett tőlem, majd zavartan megdörzsölte az arcát.- Elmentek.

- El- feleltem halkan, majd zavartan a fülem mögé kotortam egy hajtincsem.

- Ne menjünk haza?

- De, az jó lenne- vágtam rá, bólogatva, mire Zayn átkarolta a derekam, magához húzott és a segítségével hazaballagtunk.

Az út néma, de annál sokatmondóbb csendben telt. Úgy éreztem, Zayn is azt érezte, amit én. Fura volt. Mármint. Én tudom, hogy mit érzek, és miért, de azt nem tudtam, hogy Zayn miért érzi- ha érzi- ugyanazt, mint én. Szóval én leginkább mosolyogva bámultam magam elé, és egyszer-egyszer, amikor elcsíptem Zayn kósza mozdulatait, megláttam, hogy ő pedig sunyin mosolyogva rendezgeti a haját, szabad kezével.

Zayn belökte előttünk az ajtót, majd belépett és engem is behúzott maga után. A többiek egy emberként fordultak felénk: azt hiszem, épp Wii-ztek. Ezt onnan tudom, hogy abban a pózban maradtak a kis cuccokkal a kezükben, ahogy épp mozdultak; Liam úgy állt, mint egy szerencsétlen madárijesztő, Louis két kézzel eltakarta a szemét, és ujjai közt kukucskált ki, Harry baseball-játékos-pózban maradt, Nialler pedig balerinát játszott éppen.

- Sziasztok- köszönt Liam természetesen.

- Helló- nevettem el magam, a szemöldökömet a plafonig emelve.

- Fent leszek- szólt körbe Zayn és a szája sarkában bujkáló mosollyal felrohant a lépcsőn.

Szerelmesen vigyorogva odatámolyogtam a kanapéhoz, és felhúzott térdekkel lehuppantam rá. Amint Zayn szobájának ajtaja becsukódott, a fiúk eldobták a konzolokat, és körém gyűltek.

- Mi volt???- ült le mellém Niall, szemei izgatottan csillogtak.

- Összejöttetek?- kíváncsiskodott Lou.

- Bevallotta?- kapta a kezét a szája elé Hazz.

- Vigyázni fog rád?- kérdezte nyugodtan Liam.

- Nem, nem. Semmi ilyen nem történt- ráztam a fejem, majd vigyorogva a kezembe temettem az arcom.- Semmi ilyen...

- Óh, te jó ég- kiáltott fel Hazza.- Mi volt?

- Semmi- vigyorogtam.- De komolyan.

- Kels, minket nem vághatsz át- mutatott rá Louis.- Zayn félmosollyal a képén felszáguldott a szobájába, te pedig szívecske alakú pupillákkal és széles vigyorral a fejeden ülsz itt. Tuti, hogy valami történt.

- Nem is szívecske alakúak a pupilláim- próbáltam menteni a menthetőt, de ez oltári nagy hazugság volt, mivel jelen pillanatban mindent szívecske alakúnak láttam.

- Kelsey!- szólt rám Harry izgatottan, mire csak megvontam a vállam.

- Nem volt semmi... Illetve.

- Na, lényegnél vagyunk!

- Nyugi van- nevettem rá, majd megdörzsöltem az arcomat.- Csak megölelt.

- MI?- tátotta el a száját Niall.

- Megölelt- ismételtem, és egyre jobban tetszett ez a szó.

- Megölelt?- csillogott Louis szeme.

- Meg- biccentettem.

- Jézusom- vigyorgott Harry.

- Asszem, nyert ügyed van- bökött oldalba Lou.

- De hogy ölelt meg?- kérdezte Liam, azon a szeretni való, apás hangján, amit egy kis izgatottsággal fűszerezett meg.

- Hát, igazából jöttek ilyen emberek, és mivel nem volt nála semmi kendő, meg ilyenek, ezért megölelt, hogy... hát hogy izé, ne vegyék észre- motyogtam.

- És hogy ölelt meg?- ismételte a kérdését halvány mosollyal a bátyám.

- Szorosan- feleltem fülig érő szájjal.

A négy srác egy emberként szisszent fel, majd büszke mosollyal összepacsiztak. 

- Mi az?- pislogtam zavartan.

- Kelsey, ha egy fiú-főleg olyan, mint Zayn,- így megölel, az csak egyet jelenthet!- paskolta meg a fejem Harry.- Keresztapa leszek!

- Honnan veszed, hogy te leszel a keresztapa?- csattant fel Niall.- Mi van, ha engem kérnek meg?

- Fiúk, fiúk- nyugtatgatta őket Liam.- Ne vesszetek össze ezen. Egyértelműen ÉN leszek a keresztapja, a kicsi Carlos-nak.

- Nem Carlos lesz a neve- rázta a fejét Lou.- Hanem Benny. 

- De mi van, ha két gyerekük lesz?- derült fel Harry.- Akkor az egyik Benny lesz, a másik meg Carlos.

- Lehet, hogy az egyik lány lesz- vetette fel Niall.

- Akkor Emily lesz- mosolyodott el büszkén Liam.

- Emily és Benny- töprengett Hazz, majd elvigyorodott.- Ez jó.

- FIÚK!- kiáltottam el magam, mire felém fordultak.- Elárulnátok, mi folyik itt?

- Szerintem Emily lisztérzékeny lett- szólalt meg Niall, mire hitetlenkedve elkerekedett a szemem.

- Nem lesz lisztérzékeny a lányom- ráztam a fejem, aztán észbe kaptam.- Te jó ég! Fejezzétek be!

- Hm. Igaza van. Benny lesz az- bólintott Louis, mire vállon löktem.

- Nem lesznek lisztérzékeny gyerekeim! Istenem!

- Szerintetek ki lesz a fekete? Emily vagy Benny?- töprengett Hazz.

- Hát, úgy lenne reális, hogy "apja lánya", úgyhogy szerintem Emily lesz a fekete hajú- magyarázta Liam.

- Jaja- bólogatott Niall.- Benny pedig majd barna hajú lesz, mint Kels.

- Istenem- fogtam a fejem. 

A fiúk egész egyszerűen megtervezték a gyerekeimet (!!!). Amúgy, nem is olyan rossz elgondolások... Na, ne, nekem is elment az eszem! 

- De lehet, hogy Kelsey-nek nem is lehet gyereke- riadt meg Niall.

- Úristeeen- szörnyülködött Louis.

- Az nem fordulhat elő- túrt a hajába Liam.

- LEÁLLNÁTOK EGY PERCRE?- kiáltottam rájuk.- Lesz gyerekem, nyugi van! És amúgy. Vegyetek vissza, mert semmi sincs köztünk, világos?! Egyszerű ölelés volt az egész!

Azzal a mellettem lévő párnára csaptam, és dühösen összefontam magam előtt a karomat. Kisebb töprengés után azonban megszólaltam.

- Vissza tudnátok vinni a kórházba? Azt hiszem, el kéne egy láb rögzítő...

Pont abban a pillanatban lépett le Zayn a lépcsőről, ajkán huncut félmosoly látszott. Fél kézzel felkapta a dzsekijét, majd a falnak dőlt.

- Akkor megyünk?

A kórház előtt parkolt le Hazz, a sötét autójával. Én a szokott helyemen, Zayn ölében üldögéltem, ami már lassan kezdett megszokottá válni. 

- Oké, mindannyian menjünk be?- fordult hátra Liam.

- Nem kell- szólalt meg Zayn.- Bekísérem Kels-t.

A fiúk sokat sejtően egymásra vigyorogtak, én pedig fülig pirultam.

- Oké, menjetek- szólt ránk Hazz. 

Zayn odahajolt, hogy kinyissa az ajtót, közbe a pillantásom összetalálkozott Hazza-jéval, aki csak mosolyogva kacsintott egyet. Hitetlenkedve megforgattam a szemeimet, majd a kezemet nyújtottam Zayn-nek, aki időközben kiszállt, hogy húzzon ki.

A derekamat kissé szorosabban ölelte át, ami részemről irtó jó volt. Szerencsére a kórház körül senki sem figyelt minket, ezért gyorsan besurrantunk a bejáraton.

- Lám-lám- hallottam meg a doktor hangját, aki mindkétszer tette a lábamat rendbe.- Gondoltam, hogy még viszontlátjuk egymást, Ms. Payne.

- Csak rögzítő kötés kell, nincs szükségem gipszre.-vágtam vissza.

- Nos, én ebben nem vagyok olyan biztos...- kezdte az orvos, de Zayn félbeszakította.

- A hölgy azt mondta, csak rögzítés kell. Akkor csak az.

- Khm, értem- köhintett a doki, majd intett, hogy kövessük.

Zayn átölelte a derekam, mire én mosolyogva felpillantottam rá.

- Hölgy?!- kérdeztem, visszatartva a nevetésem.

- Meg kell adni a módját- közölte, majd halkan elnevette magát, és egy puszit nyomott a fejem búbjára, amitől kis híján elájultam. 

Pillanatok alatt felkerült a lábamra a rögzítés. A doktor még felajánlott egy pár mankót, de én viszont mosolyogva biztosítottam róla, hogy ha a ideadja, azzal fogom fejbe verni. Ezután megjegyezte, hogy milyen neveletlen vagyok, aztán már el is engedett minket. 

- Ahogy a fejedre néztem, simán elhittem, hogy képes vagy az ürge fején széttörni a mankókat- paskolgatta meg büszkén a fejem.

- Kösz, ez kedves- nevettem fel, majd belebokszoltam a vállába.

- De ugye tudod, hogy megakadályoztam volna?- mosolyodott el, mire felvontam a szemöldököm.

- Miért?

- Mert akkor tuti visszaüt.

Melegség töltötte el a szívemet. Mosolyogva néztem fel rá, ő pedig ugyanilyen mosollyal nézett rám. 

- Deee...- kezdtem, és kikerültem egy széket, aminek amúgy nekimentem volna.- Ha megütött volna, akkor megvédtél volna, nem?!

- Na, én azt hittem, nem akarsz gyengének látszani- húzta félmosolyra a száját, mire lehajtottam a fejem. Ez talált. 1:0. - Nyugi már- röhögött fel, a fejemet látva, majd átkarolta a vállamat és magához húzott.- Persze, hogy megvédtelek volna.

Boldogan elmosolyodtam, és próbáltam nem levenni a szemem a rögzítésemről, de igen nehezen ment. Mikor azonban végre kiértünk Hazz autójához, a fiúk egy emberként kapták felénk a fejüket. A fejemet rázva előre engedtem Zayn-t, majd miután beült, engem pedig az ölébe húzott, elindultunk.

Az úton senki sem szólalt meg, és én sem rajzolgattam Zayn karján át a tetkókat, csak mosolyogva bámultam ki az ablakon és hagytam, hogy az arab srác a hátamon leomló hajammal játsszon.

Zayn szemszöge

Mikor Hazz a ház elé gördült, Liam kihúzta Kelsey-t az ölemből. Én is mentem volna be, csakhogy Harry hátrahúzott, megvárta, míg a többiek elmennek, majd felém fordult.

- Mi volt?- szegezte nekem izgatottan a kérdést.

- Mi?- vontam fel a szemöldököm mosolyogva, holott pontosan tudtam, mire érti ezt.

- Az az ölelés, meg most iis....- magyarázta elvigyorodva, én pedig a hajamba túrva felröhögtem.

- Hazz, lehetsz a keresztapa, és szerintem is Emily lesz a fekete, Benny pedig a barna hajú- nevettem.

- Hallottad?- esett le a göndör álla.

- Ja- bólintottam.

- Figyu, hogyha ez neked gáz, akkor valahogy...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én mosolyogva félbeszakítottam.

- Nem kell, Hazz. Tudod, mit érzek, és nem teszek ellene. Most már nem. De ugyanakkor nem fogok Kelsey-re mászni, vagy ilyenek. Sokkal inkább azon leszek, hogy segítsek neki, meg megvédjem... És mivel olyan dolgokat mondott el nekem, amiket szerintem senkinek, nem fogok visszaélni vele, mert 1, nem olyan vagyok, és 2, mert még egyszer nem megyek bele ugyanabba a hibába, mint Pezz-zel. Ez a helyzet- tártam szét a karom.

Harry döbbent fejet vágott, aztán büszkén elmosolyodott.

- Tudtam én- karolta át a vállam.- Nem vagy te hülye. És szerintem, hogyha lány lennék, akkor tuti beléd lennék zúgva.

- Hülye- röhögtem fel, majd besétáltunk a házba.

Liam a mikrofonhoz hajolt, és apás mosolyával szólt bele.

Paul addig zaklatott minket, míg kerítettünk egy olyan időpontot, ahol szabadok vagyunk. Egy reggeli talkshow-ban ültünk, és Kelsey-t is elrángattuk. A rögzítő kötés még mindig a lábán feszített, de már elég ügyesen tudott benne botladozni. Liam mellett ült, és szélesen mosolygott. Mindannyian mosolyogtunk, és kedvesen válaszolunk Claire kérdéseire. Kels-nek amúgy elég jól áll, hogy mosolyogva válaszol. Hm. Majd hajthatjuk el a pasikat. Remek.

- Hát, Claire- mosolygott bele a mikrofonba Liam, majd megköszörülte a torkát, és rekedt hangon elnevette magát.- Láthatod mellettem ezt a csodás lányt... Nos, sok urban legend kering rólunk, és az igazságra senki sem gondolna. 

- Valóban?- csendült fel Claire hangja, mire Leeyum bólintott.

- A srácokkal úgy beszéltük meg, hogy amíg nem kell, nem hozzuk nyilvánosságra, és ez így is a legjobb. Most viszont, azt hiszem, be kell mutatnom nektek...- magához ölelte a húgát.- a húgomat.

A nézőtér egy emberként morajlott fel, és Claire-nek is leesett az álla.

- Hogyan?- kérdezte zavartan.

- Nos- szólalt meg Kels, így minden kamera őt kezdte venni, ezért láthatólag zavarba jött.- Igazából csak az apukánk közös. Féltestvérek vagyunk. Viszont Liam-mel nagyon sokat vagyunk együtt, most még inkább. Régebben azért nem mondta el, hogy a húga vagyok, mert még nagyon fiatal voltam, és nem tudtam volna kezelni a helyzetet. De ma már minden rendben, és üzenem bizonyos lányoknak, hogy NEM a barátnője vagyok, hanem a húga! Ennyi- mosolyodott el bátrabban, mire mindenki tapsolni és füttyögni kezdett.

- Értem- biccentett Claire.- És srácok- felénk fordult.- Ti mit szóltok ehhez?

- Mi mindenben támogatjuk őket- hangzott Hazz aranyos hangja, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.- Liam és mi már egy család vagyunk. És ez a család befogadta Kelsey-t is, még a kezdetek kezdetén. És ez sosem fog változni.- tapsvihar.

- Ami ezt az egészet illeti- szólt a mikibe Niall.- Kels a legrendesebb, legaranyosabb, legőszintébb és legszebb lány, akit valaha láttam. És kötelességemnek érzem, hogy kiálljak amellett, hogy őt minden rajongó, egytől egyig elfogadja. És ki fogok.- még nagyobb taps.

- Liam testvére a mi testvérünk is- mosolygott Louis.- És hatalmas bónusz, hogy szereti a répát- mindenki felnevetett, majd Lou folytatta.- Minden egyes nappal úgy érzem, jobban kötődik hozzánk. Én részemről nagyon szeretem ezt a lökött lányt, és szeretnék neki segíteni. Amennyire tudok.- hatalmas tapsvihar.

- Zayn?- mutatta felém széles mosollyal a mikrofont Claire.

Mosolyogva vártam pár pillanatot, majd beszélni kezdtem.

- Kels nekem olyan, mint a napsugár, amikor minden beborul. Hihetetlen, hogy ez a lány mindig meg tud nevettetni minket, a puszta jelenlétével. Nagyon szeretjük, és abban is biztos vagyok, hogy ő is szeret minket.- sóhajtva Kelsey szemébe néztem, ami nemcsak az én szavamtól, de a srácokétól is már könnyben úszott. Elvigyorodtam, és őszintén folytattam, miközben végig Kels szemébe bámultam.- És miatta vagyok mostanában ilyen nyálas... És tudjátok mit? Kellett valami a One Direction-ba... Kellett valami egészen más... Kellett valami Kelsey... És. Olyanokat beszélhetek meg vele, amit senki mással, mert úgy érzem, benne megbízhatok. És úgy érzem, már most olyan maximálisan megbízik bennem, hogy hivatalosan is az életem nagybetűs részének tekinthetem. Illetve. A One Direction nagybetűs részévé.

A taps és kiáltások vihara olyan nagy volt, hogy félő volt, leszakad a mennyezet. Most már Kels egész arca könnyektől ázott volt, és olyan boldogan mosolygott, hogy én is majdnem elsírtam magam. Aztán, mikor Claire végszóként azt mondta a mikibe, hogy "ez az igazi One Direction!", szegény lány annyira sírt, hogy nem kapott levegőt, ezért Liam karjába bújt. Mind felálltunk, és végül egy csoportos ölelés alakult ki. Ezer vaku villant, mi pedig szinte megkönnyeztük, ahogyan Kels egyenként átölel bennünket, és bucira sírja a fejét. Végül, mikor szorosan (és a kelleténél kicsit hosszabban) megöleljük egymást, és én a haját simogatva próbálom megnyugtatni, eltol magától, és miközben én még mindig a derekát fogom, a szemét törölgetve körbenéz.

- Olyan hülyék vagytok- nevette el magát sírva, majd mikor mosolyogva megpusziltam a fejét, szipogva folytatja.- És annyira szeretlek titeket... de. Olyan lököttek vagytok- nevette el magát, mire még jobban könnyes lett a szemünk.- Nem is értem... Én vagyok mindig az a szerencsétlen, az a hülye, aki sehova sem illik be... de ti. SZERETLEK TITEKET, a fenébe is- sírja el magát újra, mire megint megöleljük egymást.

- Kelsey- szólal meg Hazz, a szemét törölgetve.- Miattad rájöttem, hogy én is gyenge vagyok...

Itt már mindannyian a szemünket törölgettük.

- Szeretünk, Kelsey- mosolygott könnyes szemmel Niall.

És akkor jött egy sms-em...

"Hoppá... Megvan a gyenge pontod.

Dereck"