Én még a héten otthon "lábadozom", és mélyen együtt érzek veletek:( Gondolom, mindenkinek sokat kell tanulnia, úgyhogy csak sok sikert a dogákhoz, felelésekhez, és jöttem egy újabb résszel, hogy boldogítsalak Titeket!:)
U.i.: komizzatok, és iratkozzatok fel!!!:)
Csókol: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Liam iszonyú gyorsan hazahajtott, nekünk pedig csak annyit mondott magyarázatképpen, hogy 'megint' címlapon vagyunk. Én halkan kijavítottam, hogy "csak ők", mivel hogy én még egyszer sem voltam címlapon, nos, mint kiderült, egészen mostanáig.
Amint beestünk az ajtón (én szó szerint, mivel nem engedtem senkinek, hogy segítsen), Paul felpattant a kanapéról, és dühösen az orrunk alá tolta az újságot. Hazz megfogta, mi pedig körbeálltuk. Az államat Zayn vállára támasztottam, hogy kilássak mögüle, mire ő csak elmosolyodott.
"A One Direction (Harry Styles, Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson és Niall Horan) pár napja többször is megfordult a helyi kórházban. Bennfentesek véleménye szerint, minden alkalommal egy ismeretlen lány társaságában flangáltak az utcán: 'Éppen a barátnőmmel sétáltunk, amikor megláttuk a srácok autóját... Persze, először nem tudtuk, hogy az övék, csak aztán, amikor kiszálltak belőle! És ott volt az a lány is. Többen mondták, hogy már látták, egyesek pedig állították, hogy ismerik is, és hogy a legjobb barátnőjük. (...) Mikor azonban kijöttek a kórházból, állandóan a karjukban tartották a lányt. De leginkább Liam-et láttam, hogy ÚGY nézett rá. Értik. Részemről ez szörnyű lenne, mert Sophiam-fan vagyok, és nem tartom helyesnek(...).' - Clara Shawne
Nem csak Clara (fent) beszélt felháborodva a kórházi látottakról, viszont amit a paparazzók képeiből megtudtunk, hogy valóban van valami kapcsolat Liam Payne (21) és az ismeretlen szépség között."
- MII??- kiáltottunk fel tökéletes összhangban.
- Uram atyám, azt hiszik, van kapcsolat...- döbbenten meredtem Liam-re.- ...közted és köztem!!!!
- Ezt most hogy javítjuk ki?- idegeskedett Zayn.
- Erre lennék én is kíváncsi- csapta az asztalra Paul a napilapot.- Miért nem közölted a rajongókkal, hogy van egy húgod???- idegesen nézett Liam-re.
- Már elnézést- szólaltam meg, mert sosem tetszett, hogyha valaki a bátyámat szidta, vagy éppen rászólt.- De Liam-nek sem volt könnyű ez az egész, sőt. Tudja, min ment keresztül?! Nem. Értem. Akkor meg nyugodjon meg, és együtt majd kitaláljuk. Senkinek sem kellemes ez a szitu, de mindenki NYUGODT!- az utolsó szavakat szinte kiáltottam. Gyorsan körbenéztem, majd a vállamat megvonva ilyet szóltam.- Khm. Majdnem.
Paul pár másodpercig döbbenten nézett, majd megrázta magát, és egyik kezével megtámaszkodott a kanapé háttámláján.
- Nagyra értékellek, Kelsey. Viszont jobban esne, ha tegeznél, mert így egész öregnek érzem magam. Szóval- összecsapta a tenyerét, mire összerezzentem.- Amíg ki nem találunk valamit, addig sajnos el kell játszanotok, hogy együtt vagytok.
- Mi van?- esett le az állam.
- Tessék?- Liam-nek kulturáltabb módon esett le az álla.
- Sajnálom srácok- idegesen megdörzsölte a homlokát, majd az ajtó felé indult.- Majd holnap- azzal kisétált a házból.
Halálra váltan meredtem a srácokra. Éreztem, hogy nem nagyon bírom tovább ezt a mai napot, és nemsokára bomba robban, úgyhogy próbáltam nyugodt lenni: mélyeket lélegeztem, a hajamat csavargattam, és fel-alá sétálgattam (botladoztam). A többiek sem viselték könnyebben: Liam falfehér arccal ült a kanapén, Zayn idegesen dobolt a falon, Hazz csak ült, Nialler a szája szélét rágta, Louis pedig répát rágcsált (???) a konyhában. Egyszerűen NEM HITTEM EL. Most komolyan. Mennyire lehet agyatlan egy olyan társadalom, amelyik egy gondoskodó bátyus pillantását összekeveri egy, a törvények elől bujkáló, hősszerelmes ürgével. Ha meglátom valahol azt a bizonyos 'Clara'-t kéz kézzel tekerem ki a nyakát. Fú. Hogyha én egyszer agresszív leszek. Na, akkor van baj.
- Igazából...- kezdte Niall, de leintettem.
- Tudjátok mit?- kérdeztem, enyhén hisztérikus állapotban, mire mindenki felém kapta a tekintetét.- Én most felmegyek a szobámba. Ordítást fogtok hallani, de ne foglalkozzatok vele. Csak kicsit...- elakadtam, majd remegő kezekkel a fülem mögé kotortam a hajamat.- ... Csak kicsit ideges vagyok. Nincs gáz. Mindjárt jövök.
Azzal a korlátba kapaszkodva felbicegtem a szobámig. A fiúk pillantása szinte lyukat égetett a hátamba. De nekem ilyenkor ez kellett. Hogy kiüvöltsem magamból a sok stresszt. Érettségi környékén is gyakran jöttek hozzánk a rendőrök, mert zavartam (!) a környék nyugalmát.
Úgyhogy amint becsuktam magam mögött az ajtót, éreztem, hogy egyszerre rám zúdul az egész mai nap: hogy anyát elvittem az elvonóra, hogy olyan fura volt, hogy a Channing Tatum kaliberű doktor milyen jól nézett ki, hogy Paul mennyire ki volt akadva ránk, hogy el kell majd játszanom, hogy a bátyámmal együtt vagyunk, hogy Zayn-nel minden olyan kusza, és a végén az idegesített a legeslegjobban, hogy az a szájon vágott gipsz ott terpeszkedett a lábamon, és hogy minden rohadt bukkanóban hasra vágódtam!
- AJJ, EZT NEM HISZEM EL!- kiáltottam fel dühödten, majd hadarva a hajamba túrtam, és folytattam a dühöngést.- NEM AKARTAM!! NEM! MIÉRT VAN RAJTAM EZ A SZAR?! MIÉRT??? MIÉRT?!
Aztán Liam berontott az ajtón, és a kezemet megragadva kirántott a szobámból.
- Tudod, van egy sokkal jobb módszer is, hogy levezesd a feszültséget- vigyorgott rám, azzal lehúzott a földszintre.
Kissé megdöbbenten álltam a brutál nagy bokszzsák előtt, ami a nappali közepén függött. Zayn kezében egy pár bokszkesztyű himbálózott.
- Istenem- nevettem fel megkönnyebbülten.- Azt hittem, már kidobtad ezt a vacakot.
- Ez a közös erőlevezetőnk- mosolygott rám Zayn.
Emlékszem, egyik karácsonyra vettem neki ezt a zsákot. Rémesen örült neki: pont akkor kezdett el bokszolni, én pedig pontosan tudtam, hogy ilyen cucca nincsen.
Megsimítottam az öreg bőrt: ugyanaz volt, mint régen, pár éve, és egyszer sem lett lecserélve vagy letisztítva. Persze a kesztyű helyett újat vett, de a zsákot nem cserélte le.
- Hihetetlen, hogy ennyi éven át őrizted- mosolyodtam el.- És tényleg mindannyian használjátok?
- Hát, szerinted miért mosolygunk folyton?- borzolta össze a hajamat Lou.- Nincs bennünk feszültség csajszi!
- Niall, még te is?- kérdeztem a szöszit.
- Niall? Most viccelsz? Majdnem olyan jó, mint Liam- közölte derűs mosollyal Harry.
- Azért én sem vagyok olyan jó- tette fel a kezét vigyorogva Liam, mire Zayn röhögve vállon lökte.- Kels engem is felülmúl.
- Ja, mondjuk mondta már párszor, hogy te vagy a legjobb- bökött az oldalamba huncutul Hazz, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Ez nem igaz- jelentettem be vigyorogva.- Csak egyszer győztem le, de akkor is csak azért, mert kiment a válla!
- Te ficamítottad ki!- kiáltott fel "felháborodottan" Leeyum, mire mindenki felröhögött.
- Nem is!
- Dehogynem!
- Nem- erősködtem nevetve.- Csak beleütöttem a válladba. Nem direkt volt.
- Haha, bevallotta- röhögött Zayn, mire csak nevetve megforgattam a szemeimet.
- Gonoszok vagytok- közöltem velük tettetett sértettséggel.
- Mutasd meg- adta a kezembe Zayn a kesztyűket.
Kuncogva felvettem a kesztyűimet, és miután becsatoltam, unottan belevertem egyet a zsákba.
- Naa, ez semmi- csapott vállon Niall.- Gyerünk!
- De törött lábbal nagyon nehéz!- tártam szét esetlenül a bokszkesztyűs kezem.
- Na, gyere ide- intett Zayn, majd mögém állt és előrenyúlva megfogta az alkarom. Amint megéreztem a leheletét a nyakamon, tiszta libabőr lettem, és alig győztem úrrá lenni a mosolyomon. Állítólag, ha egy lány szerelmes, azt látod a mosolyából. Ha egy fiú, azt pedig a szeméből. Lehet benne valami. Zayn ösztönösen rángatni kezdte a karomat, amitől úgy éreztem magam, mint egy roppant szerencsés rongybaba. A kezemmel adott egy jobb horgot, majd egy bal horgot a zsáknak, aztán jöttek a bal és jobb egyenesek. Iszonyatosan boldognak éreztem magam, és a többiek is szakadtak a röhögéstől, ahogyan "én" "szétverem" a bokszzsákot. Mikor viszont kellőképpen kifáradtam, szóltam a fiúknak, hogy felmegyek a szobámba egy picit.
Zayn nagy nehezen elengedett, mert igazán élvezte, hogy kedvére csapkodhatta a zsákot helyettem. Mondjuk én is élveztem, de szerintem egészen más ok miatt, mint tudjuk. Hihi.
- Dehogyisnem erősködött, majd lerázta magáról Harry kezét.- És elmegyek sétálni. Nem vagyok béna.
- Kels, senki sem mondta, hogy az vagy, de amíg a lábad nincs rendben, addig nem szedheted le a gipszed- fordult felé zihálva Liam, és leszedte a kezéről a kesztyűket, majd a kanapéra dobta őket.
- Csak sétálni megyek- vont vállat, és továbbra is a falba kapaszkodva az ajtó felé indult. Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban kimenjen az utcára, ráadásul egyedül. Kels nagyon makacs, de ugyanakkor vonzza a baleseteket, és bár erős csajszi, attól még törött lábbal nem sokra megy. Gondolkodás nélkül léptem mellé.
- Elkísérlek.
- Zayn, nem kell- a szemembe nézett, amiben könyörgést láttam, de nem inoghattam meg: ha baja esik, akkor végem.- Tudok magamra vigyázni.
- Aha, akkor ezt most a lábadnak mond- mutattam rá, majd kikerültem, és kinyitottam az ajtót.- Nemsokára jövünk.
- Vigyázz rá- szólt Liam mosolyogva, mikor Kels kilépett (kiesett) az ajtón. Biccentettem, és én is mentem volna utána, amikor Liam utánam szólt.- Zayn!- visszafordultam.- Kösz.
Elmosolyodva rájuk pillantottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kels a kerítésnek dőlve várt, és mikor meglátott, hitetlenül elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy nem kell itt lenned?- kérdezte, amint elindultam felé.
- Igen- rántottam vállat.- Viszont szeretnék itt lenni.
- De nem kell segítség.- makacskodott, és megpróbált elindulni. Meglepően könnyen lépett egyet, majd hangosan felszisszent, és visszahúzta a lábát.
- Nem jó, amit csinálsz- léptem mellé, majd átkaroltam a derekát.- Egyre rosszabb lesz a lábad, és a végén használni se fogod tudni.
- Hű- nézett rám elismerően.- Azt hittem, énekes vagy, nem pedig doki.
- Marha vicces- ingattam elfojtott mosollyal a fejem, majd magamhoz szorítva Kels-t, elindultunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem- mondta alig hallhatóan, mire csak mosolyogva ránéztem.
- Azt hittem, nem kell segítség- mondtam neki cinikus mosollyal.
- Hülye- kuncogott, majd finoman megtaszította a vállamat.
- Miért csinálod ezt?- kérdeztem, rövid hallgatás után, mire kérdőn fordult felém.
- Mit?
- Hát ezt- mutattam a lábára.- Miért nem akarsz nyugton maradni, hogy meggyógyulj?
- Mert nem akarok gyengének látszani- mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve. Ledöbbenten bámultam rá, mire folytatta.- Nem akarok az a lány lenni, akinek folyton segítségre van szüksége, akit folyton meg kell védeni. Most is csak azért engedem, hogy segíts, mert nélküled elesnék- mutatott rá, majd a távolba bámult.- Mindenki úgy érzi, hogy meg kell védenie, de közben én csak szeretném megmutatni a világnak, hogy menni fog egyedül is.
- De azzal, hogy magadat sanyargatod, nem sokra mész- emlékeztettem arra, hogy leszedte magáról a gipszét(!!!).
- Nem sanyargatom- vágott vissza makacsul.- Csak zavart.
- Tényleg?- röhögtem el magam.- Hogyha valaki zavar, akkor azt eltünteted?
- De hülye vaagy- röhögött Kels is, és megtaszította a vállamat.- Nem úgy értettem.
- Tudom- mosolyodtam el, majd elhúztam egy fa elől, aminek különben nekiment volna.- Viszont így nem fog egyhamar lekerülni rólad a gipsz, hacsak nem szeded le.
- Le fogom, ne aggódj- vigyorgott aranyosan Kelsey.
- Dehogy fogod- mosolyogtam, előre nézve.- Nem engedem, hogy többször elfűrészeld.
Kelsey zavart mosollyal lehajtotta a fejét, és az arca halványpiros színt vett fel. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezt a dilis csajt, de azt hiszem, a szerelmet nem lehet definiálni. Hazz szavait idézve eszembe jutott, Kels milyen kedves volt az anyukájával, aki (szerintem) meg sem érdemelte volna. És hogy mindig mosolyt tudott az arcunkra csalni. Az egész lénye egy pazar vidámságbomba, és olyan lány, amiből nagyon kevés van a világon... cirka 1. Tudom, hogy makacs, persze, hogy az. Azt is tudom, hogy nem szeretne gyengének látszani... de valójában az. Mert ha mi nem vagyunk itt, akkor szerintem már mindenét szilánkosra törte volna. De, az igazat megvallva... nagyon szeretjük Kels-t, és nekünk eléggé jó érzés, hogy valaki ennyire függ tőlünk, hogy valakiről lehet gondoskodni, hogy valakire lehet vigyázni. Kelsey a mi kis hugink; Liam-nek az igazi, nekem meg... nekem pedig a szerelmem. Hm. Mostanában eléggé nyálas vagyok.
Amint beestünk az ajtón (én szó szerint, mivel nem engedtem senkinek, hogy segítsen), Paul felpattant a kanapéról, és dühösen az orrunk alá tolta az újságot. Hazz megfogta, mi pedig körbeálltuk. Az államat Zayn vállára támasztottam, hogy kilássak mögüle, mire ő csak elmosolyodott.
"A One Direction (Harry Styles, Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson és Niall Horan) pár napja többször is megfordult a helyi kórházban. Bennfentesek véleménye szerint, minden alkalommal egy ismeretlen lány társaságában flangáltak az utcán: 'Éppen a barátnőmmel sétáltunk, amikor megláttuk a srácok autóját... Persze, először nem tudtuk, hogy az övék, csak aztán, amikor kiszálltak belőle! És ott volt az a lány is. Többen mondták, hogy már látták, egyesek pedig állították, hogy ismerik is, és hogy a legjobb barátnőjük. (...) Mikor azonban kijöttek a kórházból, állandóan a karjukban tartották a lányt. De leginkább Liam-et láttam, hogy ÚGY nézett rá. Értik. Részemről ez szörnyű lenne, mert Sophiam-fan vagyok, és nem tartom helyesnek(...).' - Clara Shawne
Nem csak Clara (fent) beszélt felháborodva a kórházi látottakról, viszont amit a paparazzók képeiből megtudtunk, hogy valóban van valami kapcsolat Liam Payne (21) és az ismeretlen szépség között."
- MII??- kiáltottunk fel tökéletes összhangban.
- Uram atyám, azt hiszik, van kapcsolat...- döbbenten meredtem Liam-re.- ...közted és köztem!!!!
- Ezt most hogy javítjuk ki?- idegeskedett Zayn.
- Erre lennék én is kíváncsi- csapta az asztalra Paul a napilapot.- Miért nem közölted a rajongókkal, hogy van egy húgod???- idegesen nézett Liam-re.
- Már elnézést- szólaltam meg, mert sosem tetszett, hogyha valaki a bátyámat szidta, vagy éppen rászólt.- De Liam-nek sem volt könnyű ez az egész, sőt. Tudja, min ment keresztül?! Nem. Értem. Akkor meg nyugodjon meg, és együtt majd kitaláljuk. Senkinek sem kellemes ez a szitu, de mindenki NYUGODT!- az utolsó szavakat szinte kiáltottam. Gyorsan körbenéztem, majd a vállamat megvonva ilyet szóltam.- Khm. Majdnem.
Paul pár másodpercig döbbenten nézett, majd megrázta magát, és egyik kezével megtámaszkodott a kanapé háttámláján.
- Nagyra értékellek, Kelsey. Viszont jobban esne, ha tegeznél, mert így egész öregnek érzem magam. Szóval- összecsapta a tenyerét, mire összerezzentem.- Amíg ki nem találunk valamit, addig sajnos el kell játszanotok, hogy együtt vagytok.
- Mi van?- esett le az állam.
- Tessék?- Liam-nek kulturáltabb módon esett le az álla.
- Sajnálom srácok- idegesen megdörzsölte a homlokát, majd az ajtó felé indult.- Majd holnap- azzal kisétált a házból.
Halálra váltan meredtem a srácokra. Éreztem, hogy nem nagyon bírom tovább ezt a mai napot, és nemsokára bomba robban, úgyhogy próbáltam nyugodt lenni: mélyeket lélegeztem, a hajamat csavargattam, és fel-alá sétálgattam (botladoztam). A többiek sem viselték könnyebben: Liam falfehér arccal ült a kanapén, Zayn idegesen dobolt a falon, Hazz csak ült, Nialler a szája szélét rágta, Louis pedig répát rágcsált (???) a konyhában. Egyszerűen NEM HITTEM EL. Most komolyan. Mennyire lehet agyatlan egy olyan társadalom, amelyik egy gondoskodó bátyus pillantását összekeveri egy, a törvények elől bujkáló, hősszerelmes ürgével. Ha meglátom valahol azt a bizonyos 'Clara'-t kéz kézzel tekerem ki a nyakát. Fú. Hogyha én egyszer agresszív leszek. Na, akkor van baj.
- Igazából...- kezdte Niall, de leintettem.
- Tudjátok mit?- kérdeztem, enyhén hisztérikus állapotban, mire mindenki felém kapta a tekintetét.- Én most felmegyek a szobámba. Ordítást fogtok hallani, de ne foglalkozzatok vele. Csak kicsit...- elakadtam, majd remegő kezekkel a fülem mögé kotortam a hajamat.- ... Csak kicsit ideges vagyok. Nincs gáz. Mindjárt jövök.
Azzal a korlátba kapaszkodva felbicegtem a szobámig. A fiúk pillantása szinte lyukat égetett a hátamba. De nekem ilyenkor ez kellett. Hogy kiüvöltsem magamból a sok stresszt. Érettségi környékén is gyakran jöttek hozzánk a rendőrök, mert zavartam (!) a környék nyugalmát.
Úgyhogy amint becsuktam magam mögött az ajtót, éreztem, hogy egyszerre rám zúdul az egész mai nap: hogy anyát elvittem az elvonóra, hogy olyan fura volt, hogy a Channing Tatum kaliberű doktor milyen jól nézett ki, hogy Paul mennyire ki volt akadva ránk, hogy el kell majd játszanom, hogy a bátyámmal együtt vagyunk, hogy Zayn-nel minden olyan kusza, és a végén az idegesített a legeslegjobban, hogy az a szájon vágott gipsz ott terpeszkedett a lábamon, és hogy minden rohadt bukkanóban hasra vágódtam!
- AJJ, EZT NEM HISZEM EL!- kiáltottam fel dühödten, majd hadarva a hajamba túrtam, és folytattam a dühöngést.- NEM AKARTAM!! NEM! MIÉRT VAN RAJTAM EZ A SZAR?! MIÉRT??? MIÉRT?!
Aztán Liam berontott az ajtón, és a kezemet megragadva kirántott a szobámból.
- Tudod, van egy sokkal jobb módszer is, hogy levezesd a feszültséget- vigyorgott rám, azzal lehúzott a földszintre.
Kissé megdöbbenten álltam a brutál nagy bokszzsák előtt, ami a nappali közepén függött. Zayn kezében egy pár bokszkesztyű himbálózott.
- Istenem- nevettem fel megkönnyebbülten.- Azt hittem, már kidobtad ezt a vacakot.
- Ez a közös erőlevezetőnk- mosolygott rám Zayn.
Emlékszem, egyik karácsonyra vettem neki ezt a zsákot. Rémesen örült neki: pont akkor kezdett el bokszolni, én pedig pontosan tudtam, hogy ilyen cucca nincsen.
Megsimítottam az öreg bőrt: ugyanaz volt, mint régen, pár éve, és egyszer sem lett lecserélve vagy letisztítva. Persze a kesztyű helyett újat vett, de a zsákot nem cserélte le.
- Hihetetlen, hogy ennyi éven át őrizted- mosolyodtam el.- És tényleg mindannyian használjátok?
- Hát, szerinted miért mosolygunk folyton?- borzolta össze a hajamat Lou.- Nincs bennünk feszültség csajszi!
- Niall, még te is?- kérdeztem a szöszit.
- Niall? Most viccelsz? Majdnem olyan jó, mint Liam- közölte derűs mosollyal Harry.
- Azért én sem vagyok olyan jó- tette fel a kezét vigyorogva Liam, mire Zayn röhögve vállon lökte.- Kels engem is felülmúl.
- Ja, mondjuk mondta már párszor, hogy te vagy a legjobb- bökött az oldalamba huncutul Hazz, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Ez nem igaz- jelentettem be vigyorogva.- Csak egyszer győztem le, de akkor is csak azért, mert kiment a válla!
- Te ficamítottad ki!- kiáltott fel "felháborodottan" Leeyum, mire mindenki felröhögött.
- Nem is!
- Dehogynem!
- Nem- erősködtem nevetve.- Csak beleütöttem a válladba. Nem direkt volt.
- Haha, bevallotta- röhögött Zayn, mire csak nevetve megforgattam a szemeimet.
- Gonoszok vagytok- közöltem velük tettetett sértettséggel.
- Mutasd meg- adta a kezembe Zayn a kesztyűket.
Kuncogva felvettem a kesztyűimet, és miután becsatoltam, unottan belevertem egyet a zsákba.
- Naa, ez semmi- csapott vállon Niall.- Gyerünk!
- De törött lábbal nagyon nehéz!- tártam szét esetlenül a bokszkesztyűs kezem.
- Na, gyere ide- intett Zayn, majd mögém állt és előrenyúlva megfogta az alkarom. Amint megéreztem a leheletét a nyakamon, tiszta libabőr lettem, és alig győztem úrrá lenni a mosolyomon. Állítólag, ha egy lány szerelmes, azt látod a mosolyából. Ha egy fiú, azt pedig a szeméből. Lehet benne valami. Zayn ösztönösen rángatni kezdte a karomat, amitől úgy éreztem magam, mint egy roppant szerencsés rongybaba. A kezemmel adott egy jobb horgot, majd egy bal horgot a zsáknak, aztán jöttek a bal és jobb egyenesek. Iszonyatosan boldognak éreztem magam, és a többiek is szakadtak a röhögéstől, ahogyan "én" "szétverem" a bokszzsákot. Mikor viszont kellőképpen kifáradtam, szóltam a fiúknak, hogy felmegyek a szobámba egy picit.
Zayn nagy nehezen elengedett, mert igazán élvezte, hogy kedvére csapkodhatta a zsákot helyettem. Mondjuk én is élveztem, de szerintem egészen más ok miatt, mint tudjuk. Hihi.
Zayn szemszöge
Miután Kelsey felbicegett az emeletre, Liam vette át e kesztyűket. Mind egyetértettünk azzal, hogy most neki van a legnagyobb szüksége az ideg levezetésére, mivel elég nehezen sikerült feldolgoznia, hogy a húgával kell a "boldog szerelmespárt" eljátszania. Nekem is fájt a szívem, mert Liam helyett szívesen átvállaltam volna ezt, bár én inkább igaziból, mintsem színészkedésből.
Liam egy jobb egyenessel ütött a zsákba, Louis pedig hátulról tartotta azt.
- Nem tudom, hogy fogom- egy bal egyenes.- elmagyarázni majd az anyjának, hogy mi nem- jobb horog.- vagyunk ÚGY- jobb térd, majd bal egyenes.- együtt.
- Lazíts, Leeyum- szóltam rá, miközben felültem a pultra, és az egyik lábamat magam mellé húztam.- Amúgy szerintem rögtön meg kéne magyarázni ezt az egészet, mert ebből nem fogtok egykönnyen majd kimászni, ha elhitetitek mindenkivel, hogy együtt vagytok.
- Tudom- közölte lihegve, majd izomból belevágott a bokszzsákba, amitől Lou majdnem hátraesett.- Bocs.
- Semmi, püföld csak ki magad- intett Louis, mire Liam erőből elkezdte ütni a zsákot.
- Zayn! Dobj már meg egy szendviccsel!- kiáltott hozzám Niall. A hűtőhöz nyúltam, és kikaptam belőle egyet, majd Nialler felé hajítottam, aki feltartott kézzel elkapta.- Kösz.
Tovább beszélgettünk, és Liam-et néztünk, aki bivaly erővel vágott a zsákba, amikor Kels libegett le a lépcsőn, a gipsze nélkül(!!!).
- Sziasztok- intett mosolyogva, majd mivel majdnem előre esett, a korlátba kapaszkodott. Gyorsan végigfuttattam a szememet rajta: egy térdig érő, fekete cicanadrágot viselt, fehér, bő fazonú pólóval, és egyszerű tornacsukával.
- Na na na, kislány- pattant mellé Hazz, és megfogta a könyökét, nehogy megint elessen.- Hol a gipszed?
- Leszedtem- vont vállat, mire mindenkinek leesett az álla, és én is leugrottam a pultról.
- De még nem vagy jól- közöltem vele, miközben aggódva fürkésztem.- Dehogyisnem erősködött, majd lerázta magáról Harry kezét.- És elmegyek sétálni. Nem vagyok béna.
- Kels, senki sem mondta, hogy az vagy, de amíg a lábad nincs rendben, addig nem szedheted le a gipszed- fordult felé zihálva Liam, és leszedte a kezéről a kesztyűket, majd a kanapéra dobta őket.
- Csak sétálni megyek- vont vállat, és továbbra is a falba kapaszkodva az ajtó felé indult. Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban kimenjen az utcára, ráadásul egyedül. Kels nagyon makacs, de ugyanakkor vonzza a baleseteket, és bár erős csajszi, attól még törött lábbal nem sokra megy. Gondolkodás nélkül léptem mellé.
- Elkísérlek.
- Zayn, nem kell- a szemembe nézett, amiben könyörgést láttam, de nem inoghattam meg: ha baja esik, akkor végem.- Tudok magamra vigyázni.
- Aha, akkor ezt most a lábadnak mond- mutattam rá, majd kikerültem, és kinyitottam az ajtót.- Nemsokára jövünk.
- Vigyázz rá- szólt Liam mosolyogva, mikor Kels kilépett (kiesett) az ajtón. Biccentettem, és én is mentem volna utána, amikor Liam utánam szólt.- Zayn!- visszafordultam.- Kösz.
Elmosolyodva rájuk pillantottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kels a kerítésnek dőlve várt, és mikor meglátott, hitetlenül elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy nem kell itt lenned?- kérdezte, amint elindultam felé.
- Igen- rántottam vállat.- Viszont szeretnék itt lenni.
- De nem kell segítség.- makacskodott, és megpróbált elindulni. Meglepően könnyen lépett egyet, majd hangosan felszisszent, és visszahúzta a lábát.
- Nem jó, amit csinálsz- léptem mellé, majd átkaroltam a derekát.- Egyre rosszabb lesz a lábad, és a végén használni se fogod tudni.
- Hű- nézett rám elismerően.- Azt hittem, énekes vagy, nem pedig doki.
- Marha vicces- ingattam elfojtott mosollyal a fejem, majd magamhoz szorítva Kels-t, elindultunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem- mondta alig hallhatóan, mire csak mosolyogva ránéztem.
- Azt hittem, nem kell segítség- mondtam neki cinikus mosollyal.
- Hülye- kuncogott, majd finoman megtaszította a vállamat.
- Miért csinálod ezt?- kérdeztem, rövid hallgatás után, mire kérdőn fordult felém.
- Mit?
- Hát ezt- mutattam a lábára.- Miért nem akarsz nyugton maradni, hogy meggyógyulj?
- Mert nem akarok gyengének látszani- mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve. Ledöbbenten bámultam rá, mire folytatta.- Nem akarok az a lány lenni, akinek folyton segítségre van szüksége, akit folyton meg kell védeni. Most is csak azért engedem, hogy segíts, mert nélküled elesnék- mutatott rá, majd a távolba bámult.- Mindenki úgy érzi, hogy meg kell védenie, de közben én csak szeretném megmutatni a világnak, hogy menni fog egyedül is.
- De azzal, hogy magadat sanyargatod, nem sokra mész- emlékeztettem arra, hogy leszedte magáról a gipszét(!!!).
- Nem sanyargatom- vágott vissza makacsul.- Csak zavart.
- Tényleg?- röhögtem el magam.- Hogyha valaki zavar, akkor azt eltünteted?
- De hülye vaagy- röhögött Kels is, és megtaszította a vállamat.- Nem úgy értettem.
- Tudom- mosolyodtam el, majd elhúztam egy fa elől, aminek különben nekiment volna.- Viszont így nem fog egyhamar lekerülni rólad a gipsz, hacsak nem szeded le.
- Le fogom, ne aggódj- vigyorgott aranyosan Kelsey.
- Dehogy fogod- mosolyogtam, előre nézve.- Nem engedem, hogy többször elfűrészeld.
Kelsey zavart mosollyal lehajtotta a fejét, és az arca halványpiros színt vett fel. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezt a dilis csajt, de azt hiszem, a szerelmet nem lehet definiálni. Hazz szavait idézve eszembe jutott, Kels milyen kedves volt az anyukájával, aki (szerintem) meg sem érdemelte volna. És hogy mindig mosolyt tudott az arcunkra csalni. Az egész lénye egy pazar vidámságbomba, és olyan lány, amiből nagyon kevés van a világon... cirka 1. Tudom, hogy makacs, persze, hogy az. Azt is tudom, hogy nem szeretne gyengének látszani... de valójában az. Mert ha mi nem vagyunk itt, akkor szerintem már mindenét szilánkosra törte volna. De, az igazat megvallva... nagyon szeretjük Kels-t, és nekünk eléggé jó érzés, hogy valaki ennyire függ tőlünk, hogy valakiről lehet gondoskodni, hogy valakire lehet vigyázni. Kelsey a mi kis hugink; Liam-nek az igazi, nekem meg... nekem pedig a szerelmem. Hm. Mostanában eléggé nyálas vagyok.
Istenem! Olyan jól írsz^^
VálaszTörlés