Meghoztam a hetedik részt!! Jujj, nagyon remélem, hogy már izgatottan várjátok,miket tartogat számotokra ez a rész... Remélem, nem fogtok csalódni, mert készültem egy kis izgalommal;)<3 Nagyon várom a feliratkozókat, mert az a kettő is, ami van, irtó sokat jelent nekem:') Nekik nagyon köszönöm<3
U.i.: a komijaitokra is rém nagy szükségem lenne: nem tudom, mennyire tetszik nektek a blog!:o Nagyon örülnék, hogy ha pár visszajelzést azért néha kapnék..:))
Puszedli: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Halk motoszkálást és kuncogást hallottam. Hunyorogva nyitottam ki szemeimet. Először egy nagy, barna, göndör hajzuhatagot pillantottam meg, amint mellettem fekszik, és engem néz.
- Jó reggelt, Napsugár- mosolygott rám.
- Harry- kezdtem finoman, mire csak biccentett, hogy mondjam.- Mit keresel az ágyamban?
- Inkább mit keresünk- javított ki.- az ágyadban.
- Mi?- kérdőn ültem fel, így kis híján lefejeltem Zayn-t, aki fölém hajolt. Alig volt időm meghökkenni, mert a másik oldalamon viszont Niall heverészett.- Hol vannak a többiek?- néztem szét, mert hiányoltam a reggeli őrületből Liam-et és Louis-t.
- Reggelit csinálnak- szólalt meg Nialler.- Nem engedték, hogy én is lemenjek...
- Nem csodálom- forgattam meg a szemem, tettetett rosszindulattal, mire Niall belebökött az oldalamba.- Hülye- vigyorogtam rá, miközben alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
Zayn lemászott rólam, így kivergődtem a srácok gyűrűjéből.
- Kaja!- ordította fel Liam, mire mindenki őrült módjára kezdett el lefele rohanni.
Próbáltam én is hozzájuk igazodni, de akkor nekivágódtam a korlátnak, és simán hátraestem volna, ha egy kéz meg nem tart.
- Minden oké?- kérdezte Zayn. Felnéztem gyönyörű, barna szemeibe, és összezavarodtam. Mit is akartam mondani?
- Igen..persze- hebegtem elvörösödve, és kimásztam Malik karjaiból.
Mikor leértem a földszintre, a srácok már javában ettek. Úgyhogy mi is leültünk közéjük Zayn-nel.
- Van még nutella?- kérdezte Zayn, mikor elhalásztunk a tálcáról két gofrit.
- A hűtőben- intett teli szájjal Liam, mire Zayn felállt és a hűtőhöz ment.
- Nekem tejszínhabot adjatok- vigyorogtam, majd egy egyszerű kézmozdulattal átnyúltam az asztal fölött, és el próbáltam venni Harry-től. Viszont a srác, hogy "ne érjem el", egyik kezéből áttette a távolabbiba.- Naaa- nevettem, és felálltam, hogy elérjem.
- Jól van, na- mondta unottan, majd felém tartotta a tejszínhabot.- Tessék- mikor megfogtam, hogy elvegyem, Hazza hirtelen felállt, engem pedig felhúzott az asztalra. Erre hatalmas röhögésben törtünk.
- Ne legyél vele ilyen kegyetlen- szólt közbe Lou, és már azt hittem, hogy segíteni fog nekem. Aha. Ehelyett a nutellás-tejszínhabos gofriját könnyűszerrel Hazz arcába nyomta.
- Hülye- röhögött fel Harry, miközben én még mindig az asztalon hasaltam.
- Segítség- nyivákoltam. Aztán Niall felém hajolt, és megajándékozta az arcomat egy kis nutellával.- Naa- röhögtem fel, és elengedtem a Hazz kezében tartott flakont, majd a lekváromat Niall arcába nyomtam.
- Naa, srácok, álljatok már meg!- szólt ránk Liam. Erre csak tejszínhabot kapott a hajába, szóval inkább elhallgatott, és csendben kente a nutellás gofriját, amit később Harry arcába nyomott.
Nevetve fordultam el a fiúktól, hogy Zayn-nek is adjak egy kis lekvárt, viszont az arab srác nem volt lent. Mielőtt észrevettek volna a fiúk, felszaladtam az emeletre, és gyors kopogás után benyitottam Zayn szobájába. Éppen valakivel telefonált; mikor meglátott, idegesen mosolyogva intett, hogy üljek le, szóval lehuppantam az ágyamra, gondosan magam mellé rejtve a lekvárbombámat.
Hosszú percekig ültem ott, folyamatosan Zayn-t vizslatva, aki egyre idegesebben magyarázott a telefonba.
- Kaja!- ordította fel Liam, mire mindenki őrült módjára kezdett el lefele rohanni.
Próbáltam én is hozzájuk igazodni, de akkor nekivágódtam a korlátnak, és simán hátraestem volna, ha egy kéz meg nem tart.
- Minden oké?- kérdezte Zayn. Felnéztem gyönyörű, barna szemeibe, és összezavarodtam. Mit is akartam mondani?
- Igen..persze- hebegtem elvörösödve, és kimásztam Malik karjaiból.
Mikor leértem a földszintre, a srácok már javában ettek. Úgyhogy mi is leültünk közéjük Zayn-nel.
- Van még nutella?- kérdezte Zayn, mikor elhalásztunk a tálcáról két gofrit.
- A hűtőben- intett teli szájjal Liam, mire Zayn felállt és a hűtőhöz ment.
- Nekem tejszínhabot adjatok- vigyorogtam, majd egy egyszerű kézmozdulattal átnyúltam az asztal fölött, és el próbáltam venni Harry-től. Viszont a srác, hogy "ne érjem el", egyik kezéből áttette a távolabbiba.- Naaa- nevettem, és felálltam, hogy elérjem.
- Jól van, na- mondta unottan, majd felém tartotta a tejszínhabot.- Tessék- mikor megfogtam, hogy elvegyem, Hazza hirtelen felállt, engem pedig felhúzott az asztalra. Erre hatalmas röhögésben törtünk.
- Ne legyél vele ilyen kegyetlen- szólt közbe Lou, és már azt hittem, hogy segíteni fog nekem. Aha. Ehelyett a nutellás-tejszínhabos gofriját könnyűszerrel Hazz arcába nyomta.
- Hülye- röhögött fel Harry, miközben én még mindig az asztalon hasaltam.
- Segítség- nyivákoltam. Aztán Niall felém hajolt, és megajándékozta az arcomat egy kis nutellával.- Naa- röhögtem fel, és elengedtem a Hazz kezében tartott flakont, majd a lekváromat Niall arcába nyomtam.
- Naa, srácok, álljatok már meg!- szólt ránk Liam. Erre csak tejszínhabot kapott a hajába, szóval inkább elhallgatott, és csendben kente a nutellás gofriját, amit később Harry arcába nyomott.
Nevetve fordultam el a fiúktól, hogy Zayn-nek is adjak egy kis lekvárt, viszont az arab srác nem volt lent. Mielőtt észrevettek volna a fiúk, felszaladtam az emeletre, és gyors kopogás után benyitottam Zayn szobájába. Éppen valakivel telefonált; mikor meglátott, idegesen mosolyogva intett, hogy üljek le, szóval lehuppantam az ágyamra, gondosan magam mellé rejtve a lekvárbombámat.
Hosszú percekig ültem ott, folyamatosan Zayn-t vizslatva, aki egyre idegesebben magyarázott a telefonba.
Zayn szemszöge
Kelsey az ágyamon ücsörgött. Szívesebben bámultam volna őt, minthogy egy maffiavezérrel vitázzak.
- Dereck..- kezdtem sokadjára, de megint a szavamba vágott.
- Felejtsd el a fiúkat- mondta gyorsan.- Csak te. Meg én. Mit szólsz?
- Még mindig nem értem, miért fáradozol- nevettem fel hitetlenül.- Soha nem csatlakoznék hozzád. Érted? SOHA.
- Zayn, Zayn, Zayn- sóhajtozta, és szinte láttam, amint lassan ingatja a fejét.- Olyan kis naiv vagy. Azt hiszed, nem talállak meg? Mert ne hidd azt. Meg foglak találni.
- Kötve hiszem...- mondtam összeszorított fogakkal.- Akadj le rólam, egyszerűen szállj le rólam, ne keress többet...
- Ó, azt nem tehetem.
- Miért?- kérdeztem, csaknem kiáltva. Pillantásom a riadt lányra siklott. Hú, azt hiszem, lesz mit magyaráznom...
- Mert benne vagy a gázban...
- Ne keress többet- mondtam szárazon, és egyszerűen kinyomtam a telefont, majd az ágyra hajítottam. Idegesen kifújtam a levegőt, miközben a hajamba túrtam, és ledobtam magam Kels mellé.
- Minden oké?- kérdezte, azokkal a hatalmas, gyönyörű szemeivel fürkészve.
- Fogjuk rá- sóhajtottam.
- Ha most nincs is minden rendben..- kezdte halkan, mire ránéztem.- Akkor idővel majd biztosan minden rendben lesz...
- Tudom- mosolyodtam el, mire hirtelen megölelt. Nagyon jólesett az ölelése, mert sok feszültség volt, mely Kels ölelésével azonnal elszállt.- Köszönöm- súgtam halkan.
- Viszont- mondta félig nevetve, mikor elengedtük egymást.- Most tiszta csoki lett a pólód...
- Mi?- nevetve pillantottam a vállamnál lévő anyagra, amely valóban csokifoltos volt.- Mitől?
Kelsey nevetve az arcára mutatott, aminek egyik fele még eléggé nutellás volt.
- Sajnos kimaradtál belőle- mosolygott rám.
- Kár- húztam el az orrom, mire felnevettünk. Ujjammal Kels arcához nyúltam, és a szája fölött végigfuttattam mutatóujjamat, ezzel letörölve róla a csokikrémet. Éreztem, hogy hirtelen kirázza a hideg, mire csak elmosolyodtam, és megsimítottam a lány vöröses arcát, mire még vörösebb lett.
- Azt hiszem...- hebegte zavartan, majd felpattant.- Lemosom az arcomat...
- Menj csak- kacsintottam rá, mire zavartan elmosolyodott és kisietett a szobából. Magam elé mosolyogva dőltem hátra az ágyamon, és azon gondolkodtam, hogy egy tízes skálán mennyire gáz a legjobb barátod húgába beleesni.
Kelsey szemszöge
Amint becsuktam magam mögött az ajtómat, remegő lehelettel estem az ágyamba. A plafont bámulva próbáltam csendesíteni a hasamban tomboló bizsergést, és az őrült módjára dobogó szívemet. Ujjam hegyét végigfuttattam az arcom azon vonalán, ahol Zayn megérintett. Kicsit bizsergett és égett a bőröm ott, viszont bónusz, hogy legalább letöröltem a maradék csokit az arcomról.
Ezután az érdekesre sikeredett reggeli után, gyorsan felöltöztem, megmostam a fogamat, megfésülködtem, és feltettem egy szolid sminket magamra. Farkasszemet néztem a tükörképemmel, és a szememben, a pupillák helyén minduntalan szíveket véltem felfedezni. Hm. Furcsa formája a szerelemnek.
Lerobogtam a lépcsőn, ahol egyenesen beleszaladtam Niall-be.
- Naaa- tartott meg vigyorogva, nehogy elessek. Vöröslő fejjel hebegtem valami "bocsi" féleséget.- Minek örülünk ennyire?- kérdezte kacsintva.
Riadtan jöttem rá, hogy valójában végig vigyorgok, mint egy tejbe tök.
- Semmi- vontam meg a vállam vigyorogva.
- Te tudod- engedett el, fogva tartva a pillantásomat.- De amit tudok, azt tudom.
Értetlenkedő fejemet látva otthagyott, én pedig totál zavarban vártam pár pillanatot, majd rendes fejjel léptem a nappaliba.
Harry, Louis és Liam éppen a kanapén ülve beszélgettek, amikor melléjük léptem. Egyszerre néztek fel rám.
- Mi az?- vigyorodott el Harry.
- Hogy érted?- fontam össze a karomat a mellkasomon. Próbáltam palástolni, hogy irtóra zavarba jöttem. Hozzátenném, nem vagyok valami jó színész.
- Csak úgy virulsz...
- Nem is- túrtam a hajamba. Mivel úgy éreztem, egyre jobban kezdek vörösleni, inkább leültem a velük szemben levő kanapéra, és telefonoztam.
Csak arra kaptam fel a fejem, amikor Zayn lesétált a lépcsőn. Tekintetünk egy hosszú pillanatig összeakadt. Zayn mosolya elkápráztatott, úgyhogy azonnal zavarba jöttem, majd elmosolyodtam. Ezt Harry is észrevette, mert furán vigyorogva vizslatott.
Hosszú percekig telefonoztam, amíg végül úgy döntöttem, hogy eleget punnyadtam; felfedezem a környéket. Az ajtóhoz lépve felhúztam a cipőmet mielőtt kiléptem volna, még visszakiáltottam a fiúknak.
- Nemsokára jövök!
Magam mögött becsuktam az ajtót, majd futó lépésekkel szaladtam a járdához. Fogalmam sem volt, merre megyek... de nem is nagyon érdekelt. Csak szerettem volna magamra maradni a gondolataimmal, a tudattal, hogy talán beleestem Zayn Malik-ba.
- Mi az?- vigyorodott el Harry.
- Hogy érted?- fontam össze a karomat a mellkasomon. Próbáltam palástolni, hogy irtóra zavarba jöttem. Hozzátenném, nem vagyok valami jó színész.
- Csak úgy virulsz...
- Nem is- túrtam a hajamba. Mivel úgy éreztem, egyre jobban kezdek vörösleni, inkább leültem a velük szemben levő kanapéra, és telefonoztam.
Csak arra kaptam fel a fejem, amikor Zayn lesétált a lépcsőn. Tekintetünk egy hosszú pillanatig összeakadt. Zayn mosolya elkápráztatott, úgyhogy azonnal zavarba jöttem, majd elmosolyodtam. Ezt Harry is észrevette, mert furán vigyorogva vizslatott.
Hosszú percekig telefonoztam, amíg végül úgy döntöttem, hogy eleget punnyadtam; felfedezem a környéket. Az ajtóhoz lépve felhúztam a cipőmet mielőtt kiléptem volna, még visszakiáltottam a fiúknak.
- Nemsokára jövök!
Magam mögött becsuktam az ajtót, majd futó lépésekkel szaladtam a járdához. Fogalmam sem volt, merre megyek... de nem is nagyon érdekelt. Csak szerettem volna magamra maradni a gondolataimmal, a tudattal, hogy talán beleestem Zayn Malik-ba.
Amint a járdán sétáltam, és körülnéztem, egyszerűen mindenhol szerelmes párokat láttam kézen fogva, vagy éppen ölelkezve. Elmosolyodtam arra a lehetetlen gondolatra, hogy esetleg Zayn meg én... Hah. Hülyeség. Gyorsan megráztam a fejem, mintha csak el akarnám üldözni ezt a gondolatot. Pedig szép is lenne.. Jaj, Kelsey, fejezd már be!
Sietve leültem egy padra, és a lágy szellőben ráérősen néztem körbe. Aztán megláttam egy halom lányt, transzparensekkel, One Direction pólókkal, sikítozva. Kérdőn összevontam a szemöldököm, és kicsit felegyenesedtem. A lányok sikítozva az 1D ház felé tartottak. Elkerekedett szemekkel kezdtem el az út másik oldalán rohanni, miközben a telefonomban sietve tárcsáztam Liam-et.
- Igen?- szólt bele a féltesóm. A környezete, úgy hallottam, röhög. Aztán a háttérből egy ajtócsapódás.
- Liam- szóltam bele, majd a futástól lihegve, vettem egy mély levegőt, és folytattam.- Hol vagytok most?
- Éppen utánad készülünk menni...- felelte.
- Ne!- kiáltottam, majd gyorsan szétnézve, átrohantam az úton, a sikítozó lányok elé.- Menjetek vissza!
- Mi? Miért?- értetlenkedett.
- Egy csapat sikítozó lány tart a ház felé!- ordítottam, mert a lányok teljesen elnyomtak.
- Mi???- esett le neki, mire sietve folytattam.
- Sokan vannak... INDULÁS VISSZA A HÁZBA!- üvöltöttem a készülékbe. A telefonból Liam kiáltása szűrődött ki. Aztán az utca végén megláttam Niall-t, amint egy kar visszarántja az udvarra.
- OTT VAN!- sikított egy lány, és egy csomó csatlakozott hozzá.
- ÚRISTEN! OTT VAN NIALL HORAN!
- ISTENEM, LÁTTAM!!!
Gondolkodtam: hogyha tovább futok, akkor nem ragadnak le a háznál, velem együtt futnak tovább. De akkor nem tudom, meddig kell még maratont futnom. Viszont, hogy ha beugrok a bokorba, akkor ők is követik a példámat. Hm.
Egy ideig még rohantam, hozzáteszem, kezdtem elfáradni. Mikor elvezettem őket a ház előtt, idegesen csörögtem rá újra Liam-re.
- Köszönjük, hogy megmentettél minket- szólt bele egy ismerős hang, mire a szívem kihagyott. Ennek köszönhetően majdnem elájultam futás közbe, de szerencsére tudtam magam tartani.
- Segítség kéne- szuszogtam, mire Zayn halkan felnevetett.- Nem..nem vicces- lihegtem, mert az oldalam elkezdett brutál erősen szúrni.
- Na, mi a helyzet?- kérdezte, hangján hallottam, hogy eszméletlen édesen mosoly.. Rajtam. Hm.
- Kisebb tucat lány van a nyomomban- mondtam egy szuszra, majd átugrottam egy bokrot, és folytattam.- Szóval... Már kezdek fáradni..
- Hova szándékozod vinni őket?- kérdezte, mire idegesen fújtam egyet, és kissé félre dőltem, hogy ne fájjon az oldalam, minden lépésnél.- Mi az úti cél? Hawaii?- húzta az agyam, mire erőltetetten (és kissé elfúlóan) felröhögtem.
- Segíts!- kértem lihegve.
- Oké- adta meg magát.- Merre vagy? Vagy vagytok?
- Ömm...- gyorsan az utcatáblára pillantottam, majd megmondtam a nevét.
- Oké. Hogyha egy sötét autóból valaki beránt az ülésre, ne ijedj meg- röhögött, majd letette.
Sietve leültem egy padra, és a lágy szellőben ráérősen néztem körbe. Aztán megláttam egy halom lányt, transzparensekkel, One Direction pólókkal, sikítozva. Kérdőn összevontam a szemöldököm, és kicsit felegyenesedtem. A lányok sikítozva az 1D ház felé tartottak. Elkerekedett szemekkel kezdtem el az út másik oldalán rohanni, miközben a telefonomban sietve tárcsáztam Liam-et.
- Igen?- szólt bele a féltesóm. A környezete, úgy hallottam, röhög. Aztán a háttérből egy ajtócsapódás.
- Liam- szóltam bele, majd a futástól lihegve, vettem egy mély levegőt, és folytattam.- Hol vagytok most?
- Éppen utánad készülünk menni...- felelte.
- Ne!- kiáltottam, majd gyorsan szétnézve, átrohantam az úton, a sikítozó lányok elé.- Menjetek vissza!
- Mi? Miért?- értetlenkedett.
- Egy csapat sikítozó lány tart a ház felé!- ordítottam, mert a lányok teljesen elnyomtak.
- Mi???- esett le neki, mire sietve folytattam.
- Sokan vannak... INDULÁS VISSZA A HÁZBA!- üvöltöttem a készülékbe. A telefonból Liam kiáltása szűrődött ki. Aztán az utca végén megláttam Niall-t, amint egy kar visszarántja az udvarra.
- OTT VAN!- sikított egy lány, és egy csomó csatlakozott hozzá.
- ÚRISTEN! OTT VAN NIALL HORAN!
- ISTENEM, LÁTTAM!!!
Gondolkodtam: hogyha tovább futok, akkor nem ragadnak le a háznál, velem együtt futnak tovább. De akkor nem tudom, meddig kell még maratont futnom. Viszont, hogy ha beugrok a bokorba, akkor ők is követik a példámat. Hm.
Egy ideig még rohantam, hozzáteszem, kezdtem elfáradni. Mikor elvezettem őket a ház előtt, idegesen csörögtem rá újra Liam-re.
- Köszönjük, hogy megmentettél minket- szólt bele egy ismerős hang, mire a szívem kihagyott. Ennek köszönhetően majdnem elájultam futás közbe, de szerencsére tudtam magam tartani.
- Segítség kéne- szuszogtam, mire Zayn halkan felnevetett.- Nem..nem vicces- lihegtem, mert az oldalam elkezdett brutál erősen szúrni.
- Na, mi a helyzet?- kérdezte, hangján hallottam, hogy eszméletlen édesen mosoly.. Rajtam. Hm.
- Kisebb tucat lány van a nyomomban- mondtam egy szuszra, majd átugrottam egy bokrot, és folytattam.- Szóval... Már kezdek fáradni..
- Hova szándékozod vinni őket?- kérdezte, mire idegesen fújtam egyet, és kissé félre dőltem, hogy ne fájjon az oldalam, minden lépésnél.- Mi az úti cél? Hawaii?- húzta az agyam, mire erőltetetten (és kissé elfúlóan) felröhögtem.
- Segíts!- kértem lihegve.
- Oké- adta meg magát.- Merre vagy? Vagy vagytok?
- Ömm...- gyorsan az utcatáblára pillantottam, majd megmondtam a nevét.
- Oké. Hogyha egy sötét autóból valaki beránt az ülésre, ne ijedj meg- röhögött, majd letette.
Percek múlva (ez alatt 6 percet értek.. vázolom: az első perceben kiszáradt a szám, a másodikban, elkezdtem izzadni, a harmadikban begörcsölt a lábam, a negyedikben majdnem elestem, az ötödikben, majdnem elájultam, a hatodikban pedig átgondoltam az életemet) egy sötétített ablakú, fekete autó lassított le mellettem. Az első ablak lehúzódott, és egy igen ismerős arcú, kendős fejű, napszemüveges pasas kukucskált ki rajta.
- Itt lesz a fuvar?- vigyorgott Hazz.
- Idióta- fújtattam, miközben az oldalamat nyomogattam, annyira szúrt.
Aztán kinyílt a hátsó ajtó, és egy sapkás, napszemüveges Zayn hajolt ki a lassan menő autóból.
- Vas happenin?- húzta az agyam röhögve. Mikor látta, hogy nem bírom szuflával, kinyújtotta a kezét.- Gyere, kislány.
Ha nem akart volna leszakadni a tüdőm, csípőből vissza szóltam volna valami poénosat, de így csak Zayn karja után kaptam. Malik megfogta a csuklómat, és behúzott az autóba, majd becsapta mögöttem az ajtót.
- Megvagyunk?- nézett hátra vigyorogva az ülésről Harry.
- Nyomd a gázt- intett Zayn, mire Hazz egy "értettem" felelettel előre fordult, és begyorsított.- Kér vizet a maratonfutó?- kérdezte Zayn vigyorogva, kezében egy kis palack vizet tartva.
- Ha-ha, nagyon vicces- mosolyogtam gúnyosan, aztán pár pillanat múlva kikaptam Zayn kezéből az üveget, és nagyot húztam belőle.
- Zayn- szólt Hazz, a visszapillantóba nézve.- Kiteszlek otthon. Kelsey-vel még szeretnék beszélgetni egy kicsit.
- Ömm...oké- vont vállat Zayn. Kérdőn pislogtam Harry-re.
Mikor Zayn-t kitettük otthon, Hazz egyenesen a parkig hajtott.
- Végállomás- vigyorgott hátra.
Egyszerre kiszálltunk. Nevetve mértem végig Hazza-t; még mindig kendő volt a fején, a szemét pedig napszemüveg takarta el.
- Most mi az?- tárta szét a karját nevetve.
- Muszáj..így kinézned?- röhögtem.- Már nem azért, de mindig, mikor rád nézek, a nagymamám néz vissza rám.
- Tele vagyok meglepetésekkel- kacsintott.- Na, gyere.
Harry-be karoltam, és elkezdtünk sétálni. Beszélgettünk, röhögtünk, és kezdtem megszokni, hogy Hazz felöltötte magára a nagymamámat. Éppen egy lánycsoport haladt el mellettünk, mire csak sunyin vigyorogva összenéztünk. Persze egyikük sem gondolta, hogy Harry Styles-szal fog szembesétálni a parkban.
Nem sokkal később egy padnál álltunk meg. Hazz lehuppant, és engem is magával húzott.
- Elárulod végre, hogy miért jöttünk ide?- mosolyogtam rá.
- Beszélgetni- kezdte "okosan", majd keresztbe vetette lábait, és a naphemüt letolva az orráig, kérdő pillantásokkal illetett.- Avass be a dolgaidba.
- Ó, persze- vettem a lapot, majd egy hasonló pózt vetettem be.- Mindent elmondok, Dr. Harold Styles terapeutának!
Ezután egyszerre nevettünk fel. Harry sóhajtott egyet, majd levette a napszemüvegét, és belenézett a szemembe.
- Mos komolyra fordítva a szót- kezdte, mire összevontam a szemöldökeimet.- Tudom, mi a helyzet otthon, és..
- Ne is folytasd!- szakítottam félbe dühösen.
- Kels, ne csináld...
- Nem!- kiáltottam, és befogtam a füleim.- Nem akarok erről beszélni.
- Kérlek...- próbálkozott, de akkor felsikítottam.- Jól van, jól van!- tette fel a kezeit, mire elmosolyodtam.
- Tudom, hogy ezekkel a bociszemekkel minden lányt megnyersz, de velem nem ilyen egyszerű a helyzet- csaptam röhögve a vállára.
- Ki mondta?- kérdezte szélesen (és hozzáteszem, szívdöglesztően) mosolyogva, majd a hatás kedvéért kacsintott is egyet.
- Hülye- röhögtem fel.
- Ha már így szóba hoztad.. Mi a helyzet a srácokkal?- vonta fel a szemöldökeit.
- Srácokkal?- kérdeztem zavarban. Hazz érezte, hogy ráhibázott, ezért vigyorogva hallgatott.- Hogy érted?- nevettem el magam kínosan.
- Hát, tudod. Randik, kapcsolatok, csókok- magyarázott mosolyogva.
- Nincs ilyen..- hebegtem égő vörös fejjel.
- Ühüüüüüm- vonogatta a szemöldökeit, mire egyre jobban zavarba jöttem.
- Jaj, olyan lökött vagy!- nevettem erőltetetten.- Ilyen hülyeségek... Te is pontosan tudod, hogy nincsen senki ilyen!
- És nem is lenne?- vágta rá. Éreztem, hogy bármikor lebukhatok. És, hogyha lebukok, akkor azt mindenki tudni fogja. Szóval kisebb habozás után ezt válaszoltam:
- Nem.
- Tuti?
- Harry!- kiáltottam, a hajamba túrva.
- Rendben- tette fel a kezeit.- De ne hidd, hogy ennyiben hagyom a dolgokat!
- Nem hiszem- nevettem gúnyosan, mire Hazz kinyújtotta rám a nyelvét.
- Nagyon gyerekes vagy- somolygott a bajsza alatt, a távolba nézve.
- Mondja a srác, nagyibugyival a fején- vágtam vissza csípőből, majd felpattantam, és az ajtó felé kezdtem szaladni.
- Ez egy férfias kendő!- kiáltott utánam, majd elkezdett szaladni.
- Itt lesz a fuvar?- vigyorgott Hazz.
- Idióta- fújtattam, miközben az oldalamat nyomogattam, annyira szúrt.
Aztán kinyílt a hátsó ajtó, és egy sapkás, napszemüveges Zayn hajolt ki a lassan menő autóból.
- Vas happenin?- húzta az agyam röhögve. Mikor látta, hogy nem bírom szuflával, kinyújtotta a kezét.- Gyere, kislány.
Ha nem akart volna leszakadni a tüdőm, csípőből vissza szóltam volna valami poénosat, de így csak Zayn karja után kaptam. Malik megfogta a csuklómat, és behúzott az autóba, majd becsapta mögöttem az ajtót.
- Megvagyunk?- nézett hátra vigyorogva az ülésről Harry.
- Nyomd a gázt- intett Zayn, mire Hazz egy "értettem" felelettel előre fordult, és begyorsított.- Kér vizet a maratonfutó?- kérdezte Zayn vigyorogva, kezében egy kis palack vizet tartva.
- Ha-ha, nagyon vicces- mosolyogtam gúnyosan, aztán pár pillanat múlva kikaptam Zayn kezéből az üveget, és nagyot húztam belőle.
- Zayn- szólt Hazz, a visszapillantóba nézve.- Kiteszlek otthon. Kelsey-vel még szeretnék beszélgetni egy kicsit.
- Ömm...oké- vont vállat Zayn. Kérdőn pislogtam Harry-re.
Mikor Zayn-t kitettük otthon, Hazz egyenesen a parkig hajtott.
- Végállomás- vigyorgott hátra.
Egyszerre kiszálltunk. Nevetve mértem végig Hazza-t; még mindig kendő volt a fején, a szemét pedig napszemüveg takarta el.
- Most mi az?- tárta szét a karját nevetve.
- Muszáj..így kinézned?- röhögtem.- Már nem azért, de mindig, mikor rád nézek, a nagymamám néz vissza rám.
- Tele vagyok meglepetésekkel- kacsintott.- Na, gyere.
Harry-be karoltam, és elkezdtünk sétálni. Beszélgettünk, röhögtünk, és kezdtem megszokni, hogy Hazz felöltötte magára a nagymamámat. Éppen egy lánycsoport haladt el mellettünk, mire csak sunyin vigyorogva összenéztünk. Persze egyikük sem gondolta, hogy Harry Styles-szal fog szembesétálni a parkban.
Nem sokkal később egy padnál álltunk meg. Hazz lehuppant, és engem is magával húzott.
- Elárulod végre, hogy miért jöttünk ide?- mosolyogtam rá.
- Beszélgetni- kezdte "okosan", majd keresztbe vetette lábait, és a naphemüt letolva az orráig, kérdő pillantásokkal illetett.- Avass be a dolgaidba.
- Ó, persze- vettem a lapot, majd egy hasonló pózt vetettem be.- Mindent elmondok, Dr. Harold Styles terapeutának!
Ezután egyszerre nevettünk fel. Harry sóhajtott egyet, majd levette a napszemüvegét, és belenézett a szemembe.
- Mos komolyra fordítva a szót- kezdte, mire összevontam a szemöldökeimet.- Tudom, mi a helyzet otthon, és..
- Ne is folytasd!- szakítottam félbe dühösen.
- Kels, ne csináld...
- Nem!- kiáltottam, és befogtam a füleim.- Nem akarok erről beszélni.
- Kérlek...- próbálkozott, de akkor felsikítottam.- Jól van, jól van!- tette fel a kezeit, mire elmosolyodtam.
- Tudom, hogy ezekkel a bociszemekkel minden lányt megnyersz, de velem nem ilyen egyszerű a helyzet- csaptam röhögve a vállára.
- Ki mondta?- kérdezte szélesen (és hozzáteszem, szívdöglesztően) mosolyogva, majd a hatás kedvéért kacsintott is egyet.
- Hülye- röhögtem fel.
- Ha már így szóba hoztad.. Mi a helyzet a srácokkal?- vonta fel a szemöldökeit.
- Srácokkal?- kérdeztem zavarban. Hazz érezte, hogy ráhibázott, ezért vigyorogva hallgatott.- Hogy érted?- nevettem el magam kínosan.
- Hát, tudod. Randik, kapcsolatok, csókok- magyarázott mosolyogva.
- Nincs ilyen..- hebegtem égő vörös fejjel.
- Ühüüüüüm- vonogatta a szemöldökeit, mire egyre jobban zavarba jöttem.
- Jaj, olyan lökött vagy!- nevettem erőltetetten.- Ilyen hülyeségek... Te is pontosan tudod, hogy nincsen senki ilyen!
- És nem is lenne?- vágta rá. Éreztem, hogy bármikor lebukhatok. És, hogyha lebukok, akkor azt mindenki tudni fogja. Szóval kisebb habozás után ezt válaszoltam:
- Nem.
- Tuti?
- Harry!- kiáltottam, a hajamba túrva.
- Rendben- tette fel a kezeit.- De ne hidd, hogy ennyiben hagyom a dolgokat!
- Nem hiszem- nevettem gúnyosan, mire Hazz kinyújtotta rám a nyelvét.
- Nagyon gyerekes vagy- somolygott a bajsza alatt, a távolba nézve.
- Mondja a srác, nagyibugyival a fején- vágtam vissza csípőből, majd felpattantam, és az ajtó felé kezdtem szaladni.
- Ez egy férfias kendő!- kiáltott utánam, majd elkezdett szaladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése