22. rész- "...modell leszek."

Halii!!!!!:)
Köszönöm a megtekintéseket:3 Remélem, még "élvezitek" a sulit, ugyanis cirka pár nap múlva itt a TÉLI SZÜNET!!:) Karácsonnyal, meg Szilveszterrel, és én már rémesen várom:3 Mit kértetek karácsonyra? *o* Hol töltitek a szilveszter, és kikkel?:3 
Puszikállak Titeket: Kata xxx

Liam szemszöge

- Apa???????

Apa ott állt, teljes életnagyságban, ingben, farmerban, és egy bőrönd állt mellette. A haja rendesen be volt állítva, a kabátja a karján feküdt, és a fekete autója a felhajtón, a ház előtt parkolt. 

- Liam- halványan elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét.

- Mit keresel itt?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kezét. Visszahúzta a karját, és rám nézett.

- Jöttem- adta meg a választ.

- Miért?- kérdeztem, és keresztbe fontam a karomat a mellkasomon.

- Nem mehetnék be?- kérdezte esetlenül.- Már két órája utazom... Kelsey itt van?

- Nem fogom felébreszteni miattad- közöltem vele, majd sóhajtva félreálltam, hogy be tudjon jönni.

Bevezettem a nappaliba, és leültem vele szemben.

- Akkor igazából miért is vagy itt?- kérdeztem tőle szenvtelenül. 

- Liam...- komolyan a szemembe nézett. Csak akkor vettem észre, milyen fáradt, nyúzott az arca.- Tudod, a nagyi mostanában sokat betegeskedett. 

- Csak nem otthagytad?- rögtön felpattantam.- Te jó ég, apa! 

- Nem én hagytam ott....

- Hanem? Jézusom! Nem hiszem el... Egy 80 éves öregasszony biztosan nem ugrik ki az ablakon.

- Meghalt, Liam.

Mintha lerántottak volna róla egy leplet, olyan gyorsan változott meg az arca, Megdörzsölte az arcát, és a szemei könnybe lábadtak. Keserű íz töltötte el a számat, és leültem mellé. 

Nagyi mindig ott volt nekünk. Igaz, mióta felnőttem, nagyon ritkán láttam, de kiskoromban szinte minden hétvégén nála voltam. Olyan volt, mint egy összeaszott mazsola... de imádtam. Kicsit furcsa volt a tudat, hogy többet nem dobban a szíve, nem jár el a vécére, nem szürcsölgeti a teát, nem rendel sütiket, amikről azt állítja, ő csinálta, nem hordja a fogsorát a zsebében, és NEM KÜLD KI, HOGY ADJAK ENNI A KUTYÁNAK, HOLOTT NINCS IS KUTYÁJA.
Apa teljesen elfáradt, én pedig eléggé megsajnáltam. Elvesztette az édesanyját... na, akkor én is padlón lennék. De nem mondhattam azt neki, hogy menjen egy motelba vagy ilyesmi. Elég bunkó voltam vele már az ajtóban is, de az csak úgy jött. Most viszont nem köcsögösködhetek vele tovább.
- Aludj itt, apa- mondtam neki, miután a kezébe nyomtam egy pohár kávét.- Nem szeretném, hogy elmenj.
- Köszönöm, Liam- fáradtan felnézett, rám, majd kortyolt egyet a kávéból.- De nem hiszem, hogy Kelsey szívesen látna.
- Most ne ezzel foglalkozz- mondtam neki.- Egyébként Kels ugyanolyan csillámpóni, mint kiskorában. Meg fogsz rajta lepődni. Egészen megváltozott.
- Köszönöm- mondta apa, én pedig csak bólintottam.
Kihúztuk a kanapét, és leterítettük egy pokróccal. Hoztam apának egy párnát meg egy takarót, és felmentem a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy szólok Kels-nek, de nem akartam őket felébreszteni. Úgyhogy hagytam neki egy cetlit, amit becsúsztattam Zayn ajtaja alá.

Kelsey szemszöge

- Jó reggelt, Napsugár!- mosolygott rám Zayn. A hangja rekedt volt, a haja pedig össze-vissza meredezett a párnán. 

- Jó reggelt- nevettem rá, majd hagytam, hogy összeborzolja a hajamat.- Most furát fogok mondani.

- Tudsz te normálisat is?- röhögött, mire meglöktem a vállát, majd felkönyököltem. 

- Haha. Na, szóval. Hozzak neked fel kakaót?

- Hm. Ez tényleg fura volt.

- Mondtam- nevettem fel.- Na?

- Hozz- nevetett ő is.

Gyorsan lemásztam az ágyról, majd az ajtóhoz csattogtam. Útközben valami rátapadt a talpamra, úgyhogy megpróbáltam lerázni. Egy kis cetli repült a földre. 

"Ne ijedj meg, ha lemész!"

Csodálkozva meredtem Liam írására. Miért is kéne megijednem? Mindegy.

Leszambáztam a lépcsőn, és keresztül vágtam a nappalin. A többiek még nagyban nyomták a szunyát, mikor elkezdtem kakaót kotyvasztani. Aztán egyszer csak krákogásra lettem figyelmes. Úgy megijedtem, hogy majdnem leszédültem a pultról. Biztos Liam van lent, gondoltam. Nyilván azért szólt, hogy ne ijedjek meg. Kiosontam a nappaliba, és mosolyogva megszólaltam.

- Jó reggelt!

De arra azt hiszem, nem készültem fel, ami fogadott: a nagy fej felemelkedett a párnáról, én pedig szembe találtam magam... APÁVAL! Annyira meglepődtem, és megijedtem, hogy ijedten hátraugrottam, és hangosan felsikítottam.

- Kelsey! Ssssss! Nyugi, csak én vagyok az!- csitítgatott apa.

- Hogy kerülsz ide?- kérdeztem zihálva, és többször erősen pislogtam, hátha megbuggyantam, és ez csak egy hallucináció. 

- Kelsey!- Zayn robogott le a lépcsőn. Tiszta ijedt volt.- Minden rendben???

Halálra váltan meredtem rá. Mikor meglátta apát, kissé megilletődött, de már valamivel nyugodtabban jött közelebb.

- Jó reggelt... ömm...

- Frank vagyok- mondta mosolyogva. Pff.- Frank Payne. 

- Oh- Zayn kezet nyújtott.- Örülök... igazán. Én Zayn Malik vagyok.

- Tudom- kacsintott apa, Zayn pedig felnevetett.

Normál esetben nagyon örültem volna, hogy apa és a barátom bírja egymást.. csakhogy ez egyáltalán nem volt normál eset. Apa remek színész. De komolyan. Mikor kicsik voltunk, sokszor szerepelt a karácsonyi műsorokban. De azért nem gondoltam volna, hogy lenyom ez Oscar-díjas alakítást. Zayn nem ismeri igazán, de én pontosan tudtam, hogy valamire készül.
- Még mindig nem mondtad el, hogy mit keresel itt!- vágtam közbe. Arrébb taszigáltam Zayn-t, én pedig apa elé álltam.
- Kelsey...- kezdte volna, de Liam és Harry robogott le a lépcsőn.
- Szépjónapot!- kurjantott Hazz, és vigyorogva átkarolta a vállam.
- Hogy aludtál?- kérdezte Liam apától, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. PEDIG NEM VOLT AZ!
- Te tudtad, hogy itt van???- hüledeztem, és megpróbáltam elhajolni Harry elől, aki a hajamat kezdte el fonogatni (?).
- Persze- bólintott Leeyum.- Én engedtem be.
- Ne szívass már! Miért van itt?
- Búcsúzni jöttem- szólt bele apa. Az arcán csak most látszott, mennyire szomorú. Összeszorult a szívem, de ugyanakkor tartanom kellett magam. Csak egy trükk- kattogott folyton az agyamban.
- Miért? Nem nagyi halt meg?- kérdezte döbbenten Liam, én pedig kis híján elestem.
- Hogy mi????
Harry-be kellett kapaszkodnom, nehogy elboruljak, de a térdeim így is vészjóslóan inogtak.
- Kels, nagyi meghalt- közölte velem Liam, én pedig azt hittem, komolyan szörnyethalok.
Azonnal lesápadtam, és két kézzel kellett Harry-be kapaszkodnom, nehogy komolyan hasra essek. Szinte szólnom kellet magamra, hogy vegyek levegőt, különben tényleg elájultam volna. Kissé megzavarodtam. Mi az, hogy meghalt a nagyi? Nem halhat meg! Még élnie kell!!! Ez nem igaz...
- Hahó!- legyezte az arcom előtt a kezét apa, mire visszazökkentem a dolgokba.
- Mi az, hogy búcsúzol??? Ne búcsúzz!!- ordítottam, majd kiszabadítottam magam Harry karjából.- Nem búcsúzni kell! Nem menekülhetsz el a problémáid elől! Meghalt a nagyi??? Sajnálom. Nekem is nehéz. De akkor ne menekülj el, mint egy szerencsétlen, hanem szervezz neki egy normális temetést! Olyan nehéz ez???
- Ne beszélj így velem!- szólt rám apa dühösen. Megijedhettem volna... de az a helyzet, hogy ezt már régóta meg szerettem volna mondani neki:
- Ne beszéljek így? Ne beszéljek így?????! Minden okom meg van rá, hogy így beszéljek veled! Nem fogok máshogy beszélni veled! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz így itt mindent! nem teheted meg a saját anyáddal azt, amit velünk tettél! Nem!
- Kelsey!- próbált csitítani Liam is.
- Hagyd- intette le apa, majd közelebb lépett hozzám. Kicsit elbizonytalanodtam..- Igazad van, Kelsey. Nem menekülök el. Egy új életet fogok kezdeni.
- Mi?- a hangom elég erőtlen lett, és nyelnem kellett egyet, nehogy elkezdjen kaparni a torkom.
- Sajnálom...- apa lerogyott a kanapéra.- De nem bírom tovább. Anyád megint férjhez megy... te itt jól elvagy. Rám nincs szükség sehol.
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor itt hagytál minket!- mondtam halkan, és már erősen a sírás szélén álltam.
- El fogok innen menni- motyogta.
És akkor nem gondolkodtam. Minek azt? Apa akkor is az apukám, amikor hülyeséget csinál. Akkor is szeretem. Mindig. Úgyhogy... odaültem mellé, és átöleltem.
- Nem mehetsz el- suttogtam, miközben a szemeim megteltek könnyel.- Szükség van rád... Csak.. régen nem láttalak.. Ennyi.
Apa könnyes szemekkel magához ölelt, én pedig újra kisgyereknek éreztem magam.
- A fenébe- szólt Harry, és elkezdett szipogni, mire elnevettük magunkat.
- Még pár napig nem tudnál itt maradni?- kérdezte Liam reménykedve.
- Nem akarok én itt a terhetekre lenni...- mosolygott apa, azon a mosolyán, amitől legszívesebben megöleltem volna.
- Nincs a terhünkre- szólt közbe gyorsan Zayn.- Szeretjük a vendégeket.
- Maradj, kérlek- gügyögtem, mire apa felnevetett.
- Rendben!- mindenki tapsolni, meg huhogni kezdett.- De csak két nap!
- Mi van itt?- lépkedett le hókás fejjel a lépcsőn Louis és Nialler.
- Vendégünk lesz- mosolygott rájuk Hazz.
- Julia Roberts?- csillant fel Nialler szeme.- Mondjátok, hogy Jula Roberts lesz!!
- Hát hogyne- legyintett Louis, mire felnevettünk.

Részben azért örülök apának, mert most mellettem szeretett volna lenni. Tetszett, hogy ő keresett fel, nem pedig én hívogattam, mint egy félkegyelmű. De ahogy teltek az órák, kezdtem ráébredni, hogy talán már soha többet nem fogom látni. Azt mondta, elmegy, és hogy egy teljesen új életet kezd majd. Nélkülünk. Megértem. Valószínűleg én is ki lennék borulva. De az ég szerelmére!! Ő férfi! Hát nehogy már hagyja, hogy bárki is belefolyjon az életébe! Ne fusson már el a problémái elől. Az nem lenne jó. De már eldöntötte.
Szerencsére remekül kijön a srácokkal, és Zayn-t is kedveli. Huh. Mondjuk, más választása nagyon nem lett volna, de azért okos ember ő, mert egyből tudja, mit kell tennie.


Mikor délután fáradtan estünk haza a városnézésből, apa elment lefürödni, mi pedig addig elfoglaltuk a nappalit. Zayn vállának dőlve figyeltem, ahogyan Niall és Louis dzsengáznak, és hangosan röhögnek(?). Közben Harry firkálgatott valamit, és azt mutogatta Liam-nek, aki halálra cikizte érte.
- Min kattog az agyad?- kérdezte Zayn halkan. Mosolyogva felnéztem rá.
- Adj egy puszit- kuncogtam. Zayn nyomott az orromra egy csókot, majd átölelt.
- Én azon gondolkodtam- kezdte lassan, én pedig érdeklődve füleltem.-, hogy mi lesz majd nyár végén.
- Hát mi lenne?- kérdeztem tőle meghökkenve.- Ti mentek a dolgotokra.
- És veled mi lesz?
Ahogyan a szemébe bámultam, kezdett derengeni a dolog. Mi lesz velünk a nyár végén? Különválunk? Elméletileg csak a nyarat szándékoztam itt tölteni, de pár dolog alaposan megforgatta a gondolataimat. Első helyen pölö Zayn. Na, nem. Biztosan nem megyek el tőlük. Majd a közelükben leszek. Vagy nem is tudom.
- Megoldjuk- mondtam neki komolyan.
Halványan elmosolyodott, és ahogyan visszahúzott a mellkasára, éreztem, hogy korántsem olyan optimista, mint én. És akkor már én is kezdtem elbizonytalanodni.
Mi van, hogyha szakítanunk kell? Hogyha szét kell válnunk? Nem. Azt én nem élném túl. Kell, hogy legyen valami megoldás. Mindig van.
- Majd... beiratkozom egy egyetemre itt valahol- jelentettem be, hosszas csend után.
Mindenki felém fordult.
- Nem is rossz ötlet- mondta Liam, büszkén méregetve engem.
- Dehogynem- háborodott fel Niall.- Nehogy már ilyen külsővel tanulni menj!
- Mi?- lepődtem meg.
- Igaza van a szöszinek- csapott az említett srác vállára Louis.
- Mi van????
- Kels, ilyen alakkal simán mehetnél modellnek- vigyorgott Harry.
- Modellnek?- ez egy teljesen új megközelítése volt a dolgoknak.
- Igen- bólintott Lou.- El biztos tud valakit, aki segítene neked.
- Hát....- töprengve Zayn-re néztem, aki csak mosolygott.- Zayn? Mit gondolsz...?
- Ha neked jó, nekem is jó- puszilta meg a homlokom.
A fiúk nagyon megörültek, én viszont korántsem tudtam, mi ilyen jó ebben az egészben. Azt sem tudtam, mit csinál egy modell. Meg voltam kavarodva. De jelen pillanatban nem tudhatom biztosan, mi is fog történni majd a jövőben. Egy dolog csak a biztos. Nem fogok elmenni. Nem szeretnék. És remélem, nem is kell majd. Ha pedig mégis, akkor megoldjuk. Okosak vagyunk.
De addig úgy tűnik, hogy modell leszek. 

21. rész- "Mostantól minden más lesz."

Sziasztoooook^^
Igazából nagyon nem tudok mit mondani... Talán csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen lassan jönnek a részek:( Igyekszem velük, de sokat kell tanulnom, és alig van időm az edzések mellett... Viszont, nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat:) Nem is tudjátok, mekkora örömet szerez nekem, amikor valami édit kommenteltek a részhez:') Köszönöm.
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!!:3
Csók: Kata xxx 

Zayn szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, Kels még hozzám bújva aludt, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni. Ahogyan halkan szuszogott, megdobogtatta a szívemet. Na, ilyet se mondtam régebben... Tiszta gáz. 

Aztán a tekintetem önkéntelenül is arra a kezére tévedt, amit megvágott. Az emlékeket felidézve szorosabban öleltem magamhoz. Olyan dühös vagyok magamra. Kellett nekem kimenni! Fhú. Gyökér vagyok. De mostanra már szerencsére nem követem el többször ugyanazt a hibát. Tudom, hogy felelősséggel tartozom érte- ha ő erről nem is tud. Védeni fogom... mert szeretem. És valamit sürgősen kell csinálnom, hogy befejezzem végre ezt a mártír szöveget. Lassan Kelsey megmozdult mellettem, és mosolyogva nyitotta ki a szemeit.

- Jó reggelt, Napsugár!- mondtam halkan neki, mire felnézett rám, és egy ásítás után kinyújtóztatta a karjait.

- Mióta vagy ébren?- kérdezte álmos hangon.

- Pár perce- mosolyogtam, és megpusziltam a homlokát.
- Mennyi az idő?- kérdezte, majd felült és előre hajolva csekkolta az éjjeliszekrényen lévő órát.- Akkor még visszabújok- motyogta, majd visszafeküdt mellém.
- Ma mit csináljunk?- kérdeztem tőle. A nap sugarai egyre jobban be törtek a redőny résein keresztül.
- Nem tudom- vont vállat, majd mosolyogva felnézett rám.- Hogyha meleg lesz, akkor elmehetnénk valahova strandolni...
- Nem is rossz ötlet- vigyorogtam.- Majd megbeszéljük a srácokkal... Szerintem nekik is tetszeni fog. Régen jártunk már szabad strandon.
Kelsey mosolyogva nézett, mire hosszasan megcsókoltam.
- Te nem vagy éhes?- kérdezte tőlem, két csók között.
- Éhen veszek- kuncogtam, mire Kels elhúzódott, és felült. Bánatosan néztem rá.- Na de ezt most miért kellett??
- Menjünk le enni- nevetett, majd még egyszer visszahajolt, és befejezte a pusziját.
Át akart mászni rajtam, hogy előbb jusson az ajtóhoz, de mikor áttette fölöttem a lábát, a derekánál fogva magamra húztam.
- Istenem, Malik- nevetett fel, miközben megcsókoltam.
- Miért kell úgy sietni?- kérdeztem tőle huncutul. Kelsey elvigyorodott, majd a hajamba túrva egészen közel hajolt, és egy cuppanós puszit nyomott a számra.- Csak ennyit tudsz?- kérdeztem tőle vigyorogva, mire hitetlenül megrázta a fejét.
- Gyere most már, kezdek nagyon éhes lenni.
Felállt, és elindult az ajtó felé, úgyhogy én is gyorsan kibújtam a takaró alól, és követtem.
A nappaliban a többiek már valami rajzfilmet néztek, és közben müzlit ropogtattak.
- Jó reggelt- köszönt nekik mosolyogva Kelsey.
- Haló- intettem én is.- Mit eszünk?
- Találtam csokis müzlit- közölte teli szájjal Louis, és közben potyogott a szájából a kaja.
- Fúj, Lou, ez gusztustalan- röhögött Kelsey, mire Tomlinson megdobta egy párnával.
Nevetve mentem be a konyhába, Kels pedig jött utánam. Felült a pultra, és a lábait lóbálva nézte, ahogyan kivadászom a hűtőből a tejet.
- Meg vagy ott?- kérdeztem tőle, miközben azon gondolkodtam, hogyha egyből kirántom a tejet, akkor vajon magával húzza-e a sajtot.
- Igen- nevetett, majd mögém lépett, és átölelte a derekamat.- Mit nem találsz?
- Nem tudom kivenni- hátra néztem rá, mire megpuszilta a számat, átnyúlt a vállam fölött,és könnyed mozdulattal kiemelte a tejet.- Óh.
Nevetve az asztalhoz ment, és két tálkába öntött tejet, én pedig mögé álltam, és megpusziltam a vállát. Kuncogva fordult meg, és összekulcsolta kezeit a nyakam körül, én meg kezeimet a derekára vezettem. Mosolyogva lábujjhegyre állt, és megcsókolt, én pedig szorosan magamhoz húztam. Elmosolyodtam, majd hosszasan megcsókoltam, ő pedig a hajamba túrva követelt még többet.
Hosszúra sikeredett csókunkat a telefonja szakította félbe.
- Fene...- motyogta vörös fejjel, majd beletúrt a pizsamagatyája zsebébe, és kikereste a telefonját. Közben még mindig a vállamon volt az egyik keze, és én meg a derekán nyugtattam a kezemet.

Kelsey szemszöge

- Halló?- szóltam bele, miközben Zayn elől akartam elbújni, merthogy folyton puszilgatott.

- Én vagyok az, kicsim- szólt bele anya, a hangja csupa boldogság volt.

- Anya!- rögtön megörültem neki.- Mi újság? Mikor jöttök haza? Minden rendben?

- Igen, édes, igen- nevetett.- És ma már otthon leszünk. Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek Liam-mel.

- Szóval ennyire komoly a dolog?- kérdeztem sokat tudóan. 

- Nos... addig nem mondok semmit, amíg nem lesz biztos- nevetett fel, én pedig boldogan az ajkamba haraptam: tuti komoly a dolog.

- Mikor menjünk át?- kérdeztem mosolyogva.

- Tudod mit? Majd elétek megyek.

- Rendben. Az klassz lesz. És.. te anya..

- Mondjad, kicsim.

- Szeretnék neked bemutatni valakit- mondtam mosolyogva, és közbe Zayn szemébe néztem, aki aranyosan mosolyogva nézett vissza rám.

- Na! Csak nem...?- kérdezte izgatottan.

- De. A barátomat- Zayn elmosolyodott, és magához húzott.

- Ó, már nagyon várom!- lelkendezett anya.- Biztos csodás fiú.

- Az- nevettem. Igazából nem nevettem volna, hanem büszkén mosolyogtam volna vagy valami, de Zayn belepuszilt a nyakamba, amitől kibuggyant belőlem a nevetés.

- Hallom, zavarok- nevetett anya is, azzal a felnőttes elnézéssel a hangjában.- Na. De ma viszont szeretném, hogyha csak Liam és te jönnétek. Lesz egy kis meglepetésem számotokra.

- Rendben- mondtam anyának, közben meg Zayn kezét próbáltam lesöpörni magamról, amivel az oldalamat böködte. 

- Akkor később! Szia, édesem! 

- Szia, Anya!- köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat.

Zayn maga felé fordított, és hosszasan megcsókolt, a hajamba túrva. Nem akart elengedni, én viszont már farkas éhes voltam.

- Még mindig éhes vagyok- nevettem, majd elfordulva tőle, szedtem magamnak egy kis müzlit. Valójában teletömtem az egész tálat, de ez mellékes.

Két tállal vonultunk ki a nappaliba, ahol a fiúk éppen egy filmen röhögtek.

- Mi ez?- kérdeztem nevetve, és leültem a földre.

- Valami maffia családról szól- röhögött Niall.

A filmben ugyanis éppen e maffia-papa verte szét a vízvezeték szerelőt egy baseball ütővel... majd egy kalapáccsal. Valljuk be, nekem is tetszett. De Hazz vitte a pálmát: egy vicces résznél ugyanis annyira röhögött, hogy a tej az orrán jött ki. Erre Louis magára borította a müzlijét, Niall pedig kis híján megfulladt a röhögéstől. Liam nem borított semmit a magára.. hanem nemes egyszerűséggel a nyakamba zúdította az ölében tartott tálat, mikor nagyon röhögött. Zayn pedig, mint valami lovag kihozott egy tekercs papírt a konyhából, hogy azzal töröljük fel a kiömlött kajákat, csakhogy.. Útközben elhasalt a SAJÁT táljában, amit halál ügyesen letett a földre. Szóval. Igen. 

- Egyedül én vagyok itt a normális- jelentettem ki, mire.... leettem magam. Mindegy. 

2 órával később

Mindenki átöltözött, meg lefürdött, és a nappalit is kicsutakoltuk, ugyanis minden tiszta tejes volt. Miután közöltem Liam-mel, hogy ma anya eljön értünk, meg hogy majd megyünk hozzájuk, teljesen megörült. Jó, igazából csak bólintott. 

A kanapén feküdtünk- legalább is én -és a kérésemre egy csajos filmet néztünk, mégpedig az A macskám, a családom és a fiúk ment éppen a tévében. Nem kis harcomba került, hogy be tudjam tenni, de a végén még az ő figyelmüket is lekötötte. Mondjuk hülyére röhögték magukat, amikor szegény csajszinak meglátták a lábát, meg szerintük nagyon gyenge kifogásai voltak. Viszont nekem fölöttébb tetszett az egész. Nagyon szórakoztató volt.

Mikor csengettek, mindenki várakozva nézett rám, én pedig nagyot sóhajtva álltam fel ajtót nyitni.
- Kelsey!- ugrott a nyakamba anya, és alaposan megölelgetett.
- Anya!- örültem meg én is.- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazaértek...
- Channing már nagyon várta, hogy találkozhasson veletek- mosolygott.- Nagyon jóban lettünk.
- Óóóh- vigyorodtam el szélesen.- Akkor? Szóljak Liam-nek?
- Megköszönném- mondta anya, mire beordítottam a nappaliba.- Látom, a stílusod még mindig ugyanaz...
- Igen- nevettem, majd beleugrottam a cipőmbe.
Közben Liam is megérkezett, és miután köszönt anyának, én beszaladtam, hogy elköszönjek a fiúktól, és Zayn-től is, persze.
- Pár óra múlva jövök- mormoltam a vállába.
- Siess- mosolygott Zayn, majd megcsókolt, utána pedig máris szaladtam ki, anya kocsijához.

Útközben anya elmesélte, hogy a vártnál jobban alakulnak a dolgok közte, és Channing között. Büszke voltam rá. Büszke, amiért sikerült túllépnie ezen az egész ivásos dolgon. És azért is büszke voltam rá, mert úgy tűnik, ezúttal komolyan megtalálta a lelki békéjét. És ez a pasas nem is tűnik rossz arcnak... Talán még a végén...
- Úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk!
A torkomon akadt a sült hús, és a mellkasomat ütögetve fullákolni kezdtem. Liam gyorsan a hátamra vert párszor, mire normálisan meg tudtam rágni a falatot. Anya és Channing előttünk ültek, és szerelmesen markolászták egymás kezét. Boldogok voltak. Én pedig majdnem megfulladtam.
- Hogy mi?- krákogtam, és közben ittam egy korty narancslevet. Liam köbö ugyanolyan sokkos állapotban tologatta a krumplipüréjét a salátájába.
- Drágám, összekötjük az életünket!- mosolygott anya, de a szemében tisztán láttam az "úristen a lányom totál idióta" érzést.
- Alig egy hete ismeritek egymást!- magyaráztam. Persze, én lennék a legboldogabb, hogyha összejönnének, na de könyörgöm, még csak egy hete ismerik egymást!- Legalább hagyjatok még egy kis időt, hogy jobban megismerjétek egymást!
- Kelsey, mi már eldöntöttük, mit szeretnék- mondta biztatóan Channing.
- Kérlek, csak gondoljátok át!- kapaszkodtam kétségbeesetten az utolsó szálakba. Ha kiderül, hogy Channing egy barom, majd megint kaparhatom fel anyámat a padlóról.- Örülnék nektek, de nem gyors ez egy kicsit?
- Kelsey. Életem- anya halál nyugodt volt.- Együtt boldogok lehetnénk.
- És nem lehetne először házasság nélkül? Csak fél évet kérek, utána felőlem a State Buliding-en is megesküdhettek!
- Nem, édes. Mi már eldöntöttük.
- Anya, kérlek! Channing! Légyszi! Nem is ismeritek egymást! Akkor meg miért házasodnátok össze egy hét ismeretség után?- kérdeztem könyörögve.
- Az ég szerelmére, Kelsey!- csattant fel anya.- Babát várok!
Ezután minden olyan egyszerre történt... Liam majdnem megfulladt a narancsléjével, én pedig ijedtemben félrenyeltem a nyálam. Szóval mindketten fuldokolni kezdtünk.
- Mi van???- kérdeztem meghökkenve, miközben Liam kiszaladt, nehogy kidobja a taccsot. Szegény. Mindegy.
- Mi sem így terveztük...- motyogta bűnbánóan Channing, én pedig totál felháborodtam.
- Mi az, hogy TI?- kérdeztem, emelt hanggal.- Mikor történt mégis mindez? És... mennyi idős a magzat?- itt hozzá kell tennem, eléggé tárgyilagosan fogalmaztam...
- Amikor elmentünk hétvégén... Olyan jó volt. Channing kibérelt egy szép kis szabadidőházat- anya szerelmesen mosolygott Channing-re, nekem pedig rögtön felfordult a gyomromban, a nehezen lenyelt sült hús.- És este...
- NEM érdekelnek a szaftos részek, oké?- kérdeztem elborzadva. Elképzelni se lehet... De fujj. Sikerült... Bleö.
- A lényeg- szólt közbe az emlékektől bódultan Channing.-, hogy nem szeretném elhagyni anyádat, mivel jön majd ez a baba...
- Mennyi idős?
- Alig öt napos a szentem...- anya egészen meghatódott. Fura.- Furcsán éreztem magam másnap, meg azután, úgyhogy a legrosszabbra gondolva elmentem egy orvoshoz, aki meg azonnal a kezembe nyomozz egy tesztet,amit a kórházban kellett megcsinálnom... Mire hazaértem, már biztos voltam abban, hogy egy kisbaba növekszik bennem. Megint.
És anya ekkor elsírta magát. Tudniillik, hogyha anyát sírni látom, nekem is mindig sírhatnékom támad. Nem hiszem, hogy ez amúgy kölcsönös lenne, de a lényeg... Én is elbőgtem magam. Úgyhogy, mire Liam visszaért, már mindkét tyúk bőgött, ők pedig, Channing-gel, tétlenül néztek össze, hogy ilyenkor mi a teendő. Nos, az éppen nem volt. Ugyanis amint kibőgtük magunkat, lázasan elkezdtük anyával megbeszélni, milyen lesz a baba, meg milyen lesz az esküvő. (Ezután persze rögtön belementem az egészbe... És talán lelkesebb is voltam, mint anyuék...)

Mikor Channing kocsija megállt, én régi apaként búcsúztam el tőle, Liam pedig öreg haver módjára fogott vele kezet. Érdekesen kezdődött, de egész jól alakult a mai közös kaja.
Amint beléptünk a házba, a srácok rögtön elkezdtek érdeklődni, hogy mi volt. Liam csak meglökte a karom- én is jobbnak láttam, ha én regélem el az egészet.
- Keresztanya leszek!- közöltem velük boldogan.
Ők csak összevont szemöldökkel összenéztek, majd Liam-re, hátha meg tudja magyarázni. De Leeyum csak nevetve széttárta a kezét. Szerintem azon gondolkodott, hogy honnan szedtem, hogy én leszek a pici keresztanyja. Erről egyébként nekem sincs fogalmam, de a lényegre visszatérve:
- Mi van?- kérdezte kulturáltan Louis.
- Anya és Channing összeházasodnak!- vigyorogtam önfeledten.
- És...?- kérdezte Niall.
- Anya babát vár!
A fiúk boldogan felröhögtek, és elkezdtek tapsolni. Én pedig nevetve meghajoltam. A rádióhoz ugrottam, és boldogan benyomtam. A rádiós éppen akkor kezdte el Sia Chandelier- jét pörgetni, én pedig a ritmusnak megörülve, elkezdtem énekelni. Pár sorral később már mindannyian a nappaliban táncoltunk, és énekeltünk.
Zayn magához húzott, és az egyik kezemet a vállára vezette, a másikat hatalmas tenyerében vette, amiben az én kezem szinte elveszett, és miközben a derekamnál fogva irányított, össze-vissza ugráltunk meg keringtünk a srácok körül a nappaliban. Néha ők is elkapták egymást- olyankor hatalmas röhögés tört ki. De egyértelműen boldogok voltunk. Nagyon boldogok.

Elizabett szemszöge

Amint Channing visszatért az autóval, boldogan jött be a konyhába. Éppen az edényeket mosogattam, mikor belépett. Közben bekaptam pár falatot, ha néha megéheztem; a terhességgel jár.

- Tüneményesek- mosolygott boldogan, és eltette a tányérokat, amiket a kezébe nyomtam.

- Mondtam neked- kacsintottam rá, majd eltettem még a maradék evőeszközt.- Szuper család leszünk!

- Bizony- a szeménél összefutottak a nevetőráncok, mire átöleltem a nyakát. 

Bőréből, és ingéből a drága parfüm érződött, amit a nyaralásunkon is éreztem rajta. Mosolyogva egy csókot nyomott a számra, majd hatalmas tenyerét a hasamra vezette.

- Úgy érzem, jó helyre fog születni a pici...- mondta halkan, én pedig nevetve újra megöleltem.

Mikor este lekapcsoltam az olvasólámpát, és készültünk elaludni, bevillant a fejembe, hogy milyen szerencsés is vagyok. Kelsey csodálatos lány. És még azok után is rendes velem, amiken átmentem... Mindent neki köszönhetek. És persze Liam-nek is. Remek srác. Csak még erre a Zayn-re lennék kíváncsi. De, hogyha az én kicsimet boldoggá teszi, nem lehet rossz pasi. Ebben biztos vagyok. Mostantól minden más lesz.

Liam szemszöge

Mindenki lekapcsolta a tévét, és csönd telepedett a házra. Kelsey és Zayn Zayn szobájába mentek aludni. Olyan mértékben megbízom Zayn-ben, mintha tényleg a testvérem lenne. Tudom, hogy vigyázni fog rá. Jó srác. És- mint minden fiú -azért persze elég hülye is, de mostantól hiszem, hogy mindig szeretni fogja a húgomat. Jut eszembe. Majd holnap áthívom Sophiát. Már kellene kettesben lennünk egy picit... Na, majd elmegyünk sétálni.

Hajnali fél kettő volt, amikor éles csengő hasította félbe az álmom. Szitkozódva botorkáltam le a lépcsőn, útközben kis híján elnyaltam. Mikor biztonságosan eljutottam az ajtóig, nagyot ásítva kinyitottam, és...

- Apa???????????

20. rész- "Gyenge."

Halihooo:3
Köszönöm szépen még egyszer a díjat^^ Nagyon örültem neki:) Remélem, a mostani rész is egy kis kikapcsolódást nyújt az agyacskátoknak, ebben a nagyvilági forgatagban, mert az írása engem kikapcsol:3 Éééééés 9 FELIRATKOZÓM VAAAN :3 *O* Ha lehetnék még ennél is boldogabb... kidurrannék:3 LOL
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el^^ <3
Pusszancska: Kata xxx

Kelsey szemszöge

- Köszönöm- vigyorodtam el, mikor mindenki elhallgatott. Van, amit csak egy fülrepesztő sikítással lehet elérni. 

Miután adtam nekik enni, és én is leültem közéjük, a szokásos poénok közepette, megcsörrent Liam telefonja.

- Paul- mutatta felénk a készüléket, majd a füléhez emelte.- Igen? Ja. Tudjuk. Oké, várj- az asztal közepére tette, majd kihangosította a telefont.

- Fiúk!- rikácsolt a telefonba Paul.- Ugye nem felejtettétek el, hogy ma délben dedikálásotok van?!

- Dehogy- fintorgott Niall, majd felénk megrázta a fejét, és a kezével olyan mozdulatot tett, mintha elvágná a nyakát. Nevetést visszafojtva rázkódtunk a székeken. 

- Gondoltam...- fújtatott Paul.- Szóval. Legyetek ott. PONTOSAN. Értem?

- Érted- visszhangoztak a fiúk.

- Rendben. Kelsey!

- Igen?- kérdeztem mosolyogva, mert Zayn a derekamnál fogva magához húzott.

- Gyere te is- jelentette ki.

- Oké- vontam vállat. Nekem végül is mindegy.- De akkor nekem ugye nem kell aláírásokat osztogatnom?

- De, lehet. Meg majd képeket készítesz a rajongókkal te is. Értem?

- Érted- válaszoltam riadtan. Még sosem voltam dedikáláson. Rendes aláírásom sincs. 

- Értem. Délben. Legyetek pontosak, fiúk. David elmegy értetek. Később- azzal letette.

- Ki az a David?- nézett körbe értetlenül Louis, mire a fiúk felröhögtek, én azonban mosolyogni sem bírtam. 

- Mi a baj?- kérdezte aranyosan Zayn, mire zavartan lesütöttem a szemem.

- Mi van, hogyha nem szeretnek a rajongóitok?- kérdeztem kétségbeesetten.

- Kels, ne hülyéskedj- lökte meg a vállam Hazz.- Téged mindenki szeret.

- De.. de és hogyha nem fognak szeretni, mint... mint Zayn barátnője?- kérdeztem riadtan.- Akkor mi van??

- Élet. Szeretni fognak, így is, úgy is- mosolygott rám Zayn, mire valamennyire kezdtem megnyugodni. 

- De mi van, hogyha nem?- kérdeztem kissé ijedten, mire Zayn magához ölelt.

- Kelsey, Luke is rögtön megkedvelt- borzolta össze a hajamat Liam.- Figyelj. Téged mindenki szeret. Nem lesz semmi.

- Biztos?
- Biztos- felelték kórusban a srácok.
Igazából nagyon jól esett, hogy így gondolták. Reméltem, hogy igazuk lesz, mert bár tudom, hogy sosem hazudnának nekem, azért ilyenben senki sem lehet biztos. Eleve a rajongóikkal rém kedvesek, szóval a miatt nem kell aggódnom, hogy majd esetleg összevesznek velük. Jó srácok. Ezt nálam senki sem tudja jobban.
11 óra körül mindenki felment a szobájába készülődni. Az ágyon feküdtem, Zayn pedig éppen az ingét gombolta be, amikor mellé léptem, és átöleltem a nyakát.
- Mi az?- kérdezte, széles mosolyra húzva a száját.
Ujjaimmal beletúrtam a hajába- jeeee -és miközben megpuszilta a számat, szorosan magamhoz öleltem.
- De szejeteeeem- gügyögte Zayn, mikor magához ölelt, és beleszimatolt a hajamba.
Ahogy álltunk ott, összeölelkezve, nagyon boldog voltam. Hogyha valamit, akkor a boldogságot mindennél jobban szerettem. Zayn mellett pedig... pedig szárnyaltam a boldogságtól. Mindenét imádtam: a hangját, az illatát, a haját, a mosolyát... Mindenét.
- Min gondolkodsz?- kérdezte mosolyogva.
- Hogy mennyire szeretlek- vallottam be.
Zayn összevont szemöldökkel kissé eltolt magától, majd mikor látta a vigyorgó fejemet, hitetlenül elmosolyodott, és újra magához ölelt. Mélyen beszívta a hajam illatát, és egy puszit nyomott a vállamra.
- Neked se ártana átöltözni- kacsintott rám, mire felnevettem.
- Én így jó vagyok!
- Dehogy vagy- nevetett ő is, mire összeborzoltam a haját.
- Hagyjál- öltöttem ki rá nevetve a nyelvem, mire csak felröhögött.
Végül átöltöztem. Később elgondolkodtam azon, hogy Zayn vajon miért kap meg mindent, amit akar. Fura.
- De csinoos valaki- húzogatta a szemöldökét vigyorogva Zayn, mire csak az ajtó felé kezdtem tolni.- Mi? Kipaterolsz?
- Igen- röhögtem rá.
- Miért?
- Mert az csak úgy jó, hogyha te is lent vagy, és mikor lesétálok a lépcsőről, akkor mindenki el fog ájulni tőlem- magyaráztam.
- Most kezdjek félni...?- kezdte Zayn, vicces arccal, mire hangosan nevetve bólogattam, és kitoltam az ajtón.
Miután kijjebb rudaltam a barátomat (sohasem gondoltam volna, hogy ezt valaha mondani fogom...), gondosan bevonultam a fürdőbe, és szolidan kisminkeltem magam. Tettem fel egy kis szájfényt, kivasalgattam a hajamat, megigazgattam a ruhámat, és egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre.

Majd mikor elégedetten bólintottam, lementem a földszintre. A lépcső tetején álltam, de senki sem nézett fel rám; videojátékoztak. Krákogtam párat, hogy észrevegyenek, de semmi. Úgyhogy Liam Zayn szobájából kihoztam egy párnát, és lehajítottam hozzájuk. Pár pillanatig nem is értették, mitől vágódott hozzájuk egy párna, de aztán kapcsoltak, és mosolyogva felnéztek rám.

- Leesett az állatok?- kérdeztem viccesen, mikor elindultam lefelé.

- Essen?- nézett körbe Louis.

Nevetve bólintottam, a srácok pedig eltátották a szájukat, és úgy néztek rám, csillogó szemekkel. Nevetve léptem Zayn mellé, aki a vállamat átkarolva nyomott egy puszit a halántékomra.

- Oké, pontosan fél van- nyitott be az ajtón egy vad idegen, mire döbbenten néztünk össze.

- Már elnézést...- kezdte volna a magyarázkodást Liam, amikor a tag szélesre tárta az ajtót, és félre állt. 

- Paul ki fog benneteket nyírni- közölte rezzenéstelen arccal.

- David?- esett le nekem először.

- Szolgálatára- biccentett.

Na, akkor most majd megmutatom, gondoltam magamban. Úgy éreztem, ezen majd jót fogunk röhögni. Úgyhogy elléptem Zayn mellől, és az ajtóig sétáltam.

- Épp időben- közöltem David-del felszegett állal, majd kiléptem az ajtón. 

Hallottam, ahogy a hátam mögött oltári nagy röhögés támad, így büszke mosollyal az arcomon ültem be a limóba.

- Na, jöttök már, vagy mi van?- szóltam ki nevetve. Kissé kezdett az arcom vörösleni, ahogy a középpontba kerültem, de hát. A hírnévhez hozzá kell szokni.

Őrülten nagy hangzavar volt. Több, mint száz lány állt a vastag sorba tömődve. Sikongattak, mutogattak. Azonnal megfájdult a fejem. A srácok viszont halál természetesen viselkedtek: mosolyogtak, és együtt nevettek a rajongókkal. Örömmel pattantak fel, mikor valaki szeretett volna egy közös képet. És egyszer engem is rávettek, hogy fotózkodjak velük.
- Lehetne egy képet?- kérdezte egy fogszabályzós lány. Szép arca volt, hosszú pillákkal. Kezében egy telefont szorongatott.
- Persze- bólintott mosolyogva Niall.
Mind az öten felálltak. Akkor a lány rám nézett.
- Ömm...- közelebb lépett hozzám, és zavartan beletúrt a hajába.- Szeretném, hogyha te is rajta lennél...
- Tényleg?- ledöbbentem, miközben mosolyogva néztem a lányt, aki hevesen bólogatott.
- Igen.. én.. nekem te vagy a példaképem- mosolygott aranyosan, nekem pedig könny szökött a szemembe.
- Persze, hogy lehet képet- mosolyogtam meghatottan.
A lány kinyújtotta felém a kezét. Megfogtam a kezét, és beálltam a sor szélére, a lány pedig Nialler mellé szegődött.
Egy néni, aki vélhetőleg a lánnyal jött, elsütötte a képet. Mosolyogva intett, mikor készen volt minden taggal a kép- és velem is. A fogszabályzós lány, utoljára szorosan átölelt, és azt mondta, hogy "egy álom volt velem találkozni".  Majdnem sírtam. Komolyan.

Hazafelé, az autóban csak úgy ontottam magamból a boldogságot. A fiúk pedig örültek, hogy én örülök. Harry és Niall mellett ülve folyton arról áradoztam, hogy milyen csodás volt. Annyi aranyos rajongójuk van, és olyan jó látni, milyen boldogok, hogy az ember önkéntelenül is boldog lesz.
- Na, Kelsey, remélem kiörülted magad, mert három napotok van lelkileg felkészülni- szakított félbe türelmetlenül Paul, amikor végre letette a telefonját, amin eddig tárgyalt.
- Miért?- pislogott értetlenül Niall.
- Énekelni fogtok a londoni kórházban...- jelentette ki. A srácok nagyon megörültek- imádták, hogyha örömet szerezhettek valakinek, és feldobhatták a napját. De Paul még nem fejezte be.
- A daganatos-osztályon.
Egy pillanat alatt, mintha elvágták volna az vidámságot, szomorúság, és együttérzés köde telepedett a társaságra. Remegtem a gondolattól, hogy majd daganatos kisgyerekeknek fognak énekelni, és boldog perceket szerezni. Olyanoknak, akiknek a szüleik talán már elvesztették a reményt, hogy újra meggyógyuljon... és talán már a gyerekek is. De mégis. Boldog, és büszke voltam magunkra, amiért segíteni tudunk rajtuk. Ha csak minimális értékben is, de segíthetünk nekik. Egy mosoly, egy nevetés mindennél többet ér. Csak nehogy elsírjam magam.
Miután David kitett minket a ház előtt, és miután bevonultunk, boldogan mosolyogtam a fiúkra.
- Olyan jó lesz! Biztosan nagy örömet fog szerezni nekik a jelenlétetek. Kicsit megijedtem, hogy én is megyek, de az a helyzet, hogy szeretném, hogyha boldogak lennének...
- Kelsey, te nem jössz- jelentette ki határozottan Liam, mire lehervadt az arcomról a mosoly.
- Miért nem?- kérdeztem döbbenten.
- Kels, ezek a srácok nem olyanok, mint akiket ma láttál- magyarázta lassan Zayn.
- Nekünk is időbe telik, mire lelkileg fel tudunk készülni erre az egészre- bólogatott Niall.
- És nagyon nehéz látni őket úgy, hogy ott fekszenek, betegen...- mosolygott szomorkásan Hazz.
- Te pedig gyenge idegrendszerű vagy, és tuti, hogy elbőgnéd magad- közölte Louis, mire lefagytam.
- Na ácsi!- tettem fel a kezeimet, és összevontam a szemöldököm.- Én? Gyenge idegrendszerű? Na, ezt nem veszem be! Szeretnék ott lenni, mert szeretnék segíteni!
- Élet. Nem ismerek nálad érzékenyebb embert- mosolyodott el aranyosan Zayn, én mégis felhúztam az orromat.
- Na nehogy már azért ne szerezzek örömet a beteg gyerekeknek, mert TI gyenge idegrendeszűnek gondoltok!
- Kels, nyugi van- borzolta össze a hajam pajkosan Hazz, de szúrósan meredtem rá.
- Csak ne nyugizz nekem!- fortyogtam.- Igazságtalanok vagytok! Pontosan!
- Oké. Azok vagyunk. De nem lehetne, hogy idejössz egy kicsit lenyugodni?- kérdezte aranyosan Zayn, kitárt karokkal.
Még pár pillanatig főttem a saját mérgemben, de végül feladtam, és megadóan bújtam a barátomhoz.
- Nem vagyok gyenge idegrendszerű- motyogtam halkan, Zayn pedig a hajamba kuncogott.
- Persze, hogy nem.
Nem volt kedvünk átöltözni- az óra egyébként is fél ötöt mutatott, mikor leültünk vacsizni. Gyorsan összedobtam nekik egy melegszendvicset, és Liam mellett ülve én is magamba tömtem egyet. Közben azon gondolkodtam, hogy miért vagyok a srácok szemében gyenge idegrendszerű. Gyenge. Hah. Majd pont én, aki levágta a lábáról a gipszét, majd pont ÉN leszek a gyenge. Ezt ők sem gondolták komolyan. Na, majd én bebizonyítom nekik, hogy nem vagyok gyenge idegrendszerű! Meg fogok nézni egy olyan filmet, amin minden gyenge idegrendszerű sírna. De én NEM FOGOK SÍRNI. Mert nem vagyok gyenge idegrendszerű.
- Látta már valaki a Passiót?- kérdeztem hirtelen.
A srácok szájában megállt a falat. Niall még félre is nyelte az övét, szóval kis híján megfulladt. Miközben Hazz a hátát csapkodta, Liam felém fordult.
- Miért?
- Mert gondoltam, megnézem- vontam vállat közönyösen. A világért sem akartam elmondani nekik, hogy mennyire izgatott lettem hirtelen. Hogyha kibírom a Passiót sírás, meg minden egyéb nélkül, akkor lehet, hogy magukkal visznek, és én is tudok ott segíteni! Remek.
- Ugye nem azt akarod megnézni, hogy bebizonyítsd, nem vagy gyenge idegrendszerű?- és bumm. Zayn azonnal rátapintott a lényegre.
- Neeem...- mondtam, nem túl meggyőzően.
- Kelsey, nem neked való- legyintett Louis.
- Te már láttad?- kérdeztem tőle.
- Jaja- bólogatott, nekem pedig leesett az állam.
Elismerő pillantásokkal bombáztam.

Este nyolc volt, amikor végkimerülés miatt lehemperedtem a kanapéra. Fejemet Zayn ölébe hajtottam, és hagytam, hogy könnyed mozdulatokkal kócolja össze a hajamat. Liam a földön feküdt, és Niall-el a távirányítóért hadakoztak. Hazz és Louis a kanapén ültek, és rajtuk röhögtek.
- Nézünk valamilyen filmet?- kérdeztem, csukott szemhéjam alól.
- Élet. Mindjárt alszol- nevetett halkan Zayn. Imádom este a hangját- olyankor, és reggel is, kissé rekedtes, és végtelenül édes.

19. rész- "Megérzés..."

Sziasztooook^^
Húúú, irtóra hepi vagyok, ugyanis: kaptam plusz 1 feliratkozót, és komit, az előző részhez:)))) Úúúúgy örültem, nektek, hogy el nem tudom mondani:) És tudom, tudom, hogy az előző rész elég brutális lett (:D), de azért én imádtam írni:) A mostani résszel is így van a helyzet:) Igyekszem mindig a legjobbakat hozni, de sajnos nekem is vannak olyanjaim, hogy a béka segge alá se kívánom az írást:"D Dee nem fárasztalak titeket a világmegváltó gondolataimmal, szóóval csak annyit, hogy köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:)<3
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:') <3
Ölelős-puszi: Kata xxx

Kelsey szemszöge

-  Figyelj...- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én.. nagyon sajnálom, Kelsey. Tényleg. Te egy csodás lány vagy, és én meg... én meg egy nagy barom. Komolyan. Megkértem a fiúkat, hogy verjenek össze, de ahhoz ők túl jó fejek, hogy megtegyék. És, ha megtehetném, hidd el, visszaforgatnám az időt... Minden olyan gyorsan történt, és.. sajnálom. Tényleg. Nem tudom, mi ütött belém. Ne haragudj. Ami pedig a kezeddel történt... Tudom, hogy az egész miattam van, és én tényleg.. tényleg nagyon sajnálom, és rémesen haragszom magamra. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam...  Csak... csak abban reménykedem, hogy valamennyire rendeződni fog a viszonyunk... mert én nem szeretnélek többet bántani.
Hallgatott, és látszott rajta, hogy nagyon vívódik önmagával. És igazából, nagyon jól esett, hogy bocsánatot kért, és hogy elmondta, mennyire sajnálja az egészet. Megértem. Én is nagyon sajnáltam a történteket.
- Hű...- kezdtem, és hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, a fülemben dobogó vértől, és a hasamba lázongó pillangóktól.- Ez... ez költői volt.
Zayn halványan elmosolyodott, majd...- oké, nem akarom nagyon húzni a sztorit, de el kell mondanom, hogy egyből megváltozott a véleményem..- egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és a karomat megragadva magához húzott. Olyan ösztönösen fontam át a nyakát, hogy magam is meglepődtem rajta. És, hogy egyszerre történt, vagy sem, azt nem tudom, de Zayn hozzám hajolt, és száját az enyémre tapasztotta. A mellkasom úgy hullámzott, hogy majdnem beleájultam a karjaiba, ráadásul, mikor szájával kinyitotta az enyémet, és a hajamba túrt, komolyan azt hittem, nem élem túl, és legalább egy szívrohammal a kórházba visznek. De ilyen szerencsére nem történt... Zayn nem engedett el, és ha lehet, még több érzelmet vitt ebbe a csókba, mint abba, amikor... nos hát, amikor KISÉTÁLT. És bár sikeresen javított, azért ezt a szót továbbra sem fogom kedvelni.
Zayn alig akart elengedni, és bevallom, én sem akartam őt elengedni, hogy nyugodtan turkálhassak a hajában, de. Mivel majdnem megfulladtunk, kénytelen voltam elengedni csillogó fürtjeit.
- Ugye... most nem sétálsz el?- kérdeztem, félve a választól.
Zayn mélyen a szemembe nézett, és közelebb húzott magához.
- Soha többet- mondta halkan, és újra megcsókolt.
És igeeen, újra beletúrhattam a hajába... Nem, nem vagyok megszállott, de azért mindenkinek vannak gyengéi egy pasin. Hát, nekem a hajuk. Oké, majd megkérdezem Sophiát, hogy mit szeret Liam-en. Illetve... akarom én tudni, hogy a bátyám barátnője mit szeret rajta?? Nem. Akkor Eleanor-t kérdezem meg. Igen, az lesz a legjobb.
- Segítsek feltakarítani a tejet?- kérdeztem tőle, a tejtócsára nézve.
- Mivel eleve miattad ejtettem le, ez az alap- nevetett, mire leesett az állam.
- Hé, az egy dolog, hogy miattam történt, de ez is- azzal odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. És húhú, újra beletúrhattam a hajába!!!
- Jogos- vont vállat, majd megpuszilta a számat, és közösen feltakarítottuk a tejet.
Ez az egész egy liter tejünkbe fájt, de mégis. Pont jókor történt minden. Mondjuk, a kis takarításunkkal majdnem felvertük a fiúkat, de hál' istennek, sikerült Malik-nak hangtalanul (viszonylag) visszatenni a sajtot, amit akkor vertem le, mikor helyet akartam csinálni a tejnek. Szóval. Rend lett.
Utána Zayn felhúzott a szobájába. Egymás mellett feküdtünk, én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a vágásos kezemet cirógatta.
- Most akkor mi lesz?- néztem fel rá, mire csillogó szemével rám nézett.
- Hogy érted?- kérdezte.
- Hát. Velünk. Mi lesz velünk?
- Én komolyan gondolom veled- közölte. Ő helyes volt, én pedig majdnem elájultam. Ez az én formám.
- Én is- dobogó szívvel elmosolyodtam, és hagytam, hogy Zayn szorosan magához öleljen.- És... szerinted mit fognak hozzá szólni Liam-ék?
- Mivel az elejétől kezdve szurkoltak nekünk... szerintem örülni fognak.
- Gondolod?
- Tudom.
Sokáig beszélgettünk Zayn-nel, és úgy döntöttünk, hogy a srácok már a családunknak számítanak, szóval erről mindenféleképpen tudniuk kell. Szóval... boldog vagyok. Azt hiszem. Szeretem Zayn-t, és be bizonyította, hogy ő is szeret engem. Rengeteg mindenről beszéltünk, és megértem őt is. A fiúk furák. De.. sajnos nem lehet nélkülük élni. Fura dolog ez. Óh, és még valami. Hogyha eddig nem voltam biztos abban, hogy Zayn szeret, akkor most már biztos lehet benne.. Ugyanis. Nem minden pasi dobja ki az exe képét a kukába, a szemem láttára. KOMOLYAN. Majdnem elájultam. Fogta a képét a tévé tetején, amin Pezz-zel vannak, és egyszerűen a szemetesbe hajította. Nem is értettem, mit csinál...
- Zayn... minden oké?- kérdeztem tőle furán.
- Persze- mosolyogva felém indult, és leült mellém az ágyra.
- Miért dobtad ki azt a képet?- kérdeztem.
- Mert az már a múlt. Új életet szeretnék kezdeni.
- Jó, ezt értem, de az a kép...
- Az a kép régi emlékeket ébreszt fel bennem- szakított félbe.- Olyanokat, amikre ne szeretnék visszaemlékezni.
- De akkor is egy része az életednek- értetlenkedtem.
- De akkor is meg szeretnék tőle válni- közölte, majd megsimította az arcomat.- Kels, lehet, hogy neked ez fura, de Perrie mellett sosem voltam boldog... igazán. Persze, voltak szép pillanataink, de engem már nem érdekel. Ez is csak egy korszak volt. Egy olyan korszak, ami nem jelentett semmit az életemben. Illetve. Megváltoztatott.
- És mi kerül a képed helyére?
- Majd meglátod- rám kacsintott, és engem félretolva bebújt mellém az ágyba.
Nem mondom, hogy halálosan reménykedtem abban, hogy esetleg a mi képünket teszi oda, de... halálosan reménykedtem abban, hogy a mi képünket teszi oda.

Reggel
Mikor kinyitottam a szemeim (vagyis próbáltam, de összeragadtak), Zayn karja védelmezően fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt, Napsugár- motyogta álmos, rekedt hangon, mire kuncogva megfordultam, hogy vele szembe legyek.
- Mióta vagy ébren?
- Egy ideje.
- Miért nem mentél ki?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudod, soha többet nem hagylak egyedül- mosolygott, majd egy puszit nyomott az orromra.
- Én viszont most elsétálok- mosolyogtam, majd felültem, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
- Mi? Ne máár'- tetkós kezével visszahúzott az ágyra, és rám feküdt, hogy még véletlenül se tudjak elmenni.
- Zayn, kinyomod belőlem a pisit!- nevettem, és tényleg úgy éreztem, hogy szétrobban a hólyagom.
- Pisilned kell?- döbbent le Zayn.
- Aha- nevettem, mire Malik gyorsan leszállt rólam.- Azért gondoltam elmenni.
- Tedd belátásod szerint- közölte Zayn, majd elröhögte magát.
Miután elmentem pisilni (tényleg baromira kellett, vagy fél percet csurogtam a budin), Zayn már felöltözött.
- De naa- nyervogtam.- Miért nem vártál meg? Most sietnem kell- húztam el a számat, Zayn pedig felnevetett.
- Kels, hozd át a ruhádat- kacsintott rám.
Nevetve indultam az ajtó felé, de aztán fél úton megtorpantam.
- Úgy érted... a szobámból hozzam át a ruhámat?? Abból a szobámból, amiben EGÉR VAN??
- Aha- furán nézett rám, aztán hitetlenül elröhögte magát.- Ijedjek meg, hogy a barátnőm nem mer bemenni a szobájába egy egértől?
- Inkább érezz együtt- mosolyogtam vörös fejjel. A BARÁTNŐJÉNEK NEVEZETT.
Végül pizsiben mentem le. (Bő gatya, bő póló, és fejtetőn összekontyolt haj, ami félig kijött.) Óh, és Zayn-nel az oldalamon. Mikor kiléptünk a szobából, Zayn megfogta a kezem, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem, ugyanis ÖSSZEKULCSOLTA AZ UJJAINKAT. Komolyan.
- Már értem, hol voltál- szólalt meg mosolyogva Liam, mire minden tekintet ránk szegeződött.
- Hazz- szólt a göndörhöz Louis.- Add ide a pénzem.
- Mi?- röhögte el magát Zayn.
- Áh, semmi érdekes- legyintett Harry, majd Louis kezébe csúsztatott egy tízest.- Csak a szerencsén múlott, öcsi.
- Fogadtatok?- kérdeztem nevetve.
- Csak kíváncsiak voltak, melyikőtök jön le előbb- heherészett Niall.- Harry azt mondta, hogy Zayn, mert ő nem alszik sokáig, Lou viszont azt mondta, hogy együtt jöttök le.
- Honnan tudtad, te szerencsétlen?- kérdezte nevetve Zayn Louis-tól.
- Megérzés- vigyorgott a srác.
- Reggeli?- kérdeztem riadtan.
- Üres a hűtő- szipogott Niall, majd elkezdett "sírni".
- Miért nem mentek el boltba?- értetlenkedtem, mire a fiúk afféle "hijjjjjj" hangot hallattak. Igen. Még Zayn is.
- Ember, mi van a barátnőddel?- kérdezte megrökönyödve Liam. A BÁTYÁM. Hát mi lenne velem?? Hjajj.
- Miért nem mentek el boltba?- kérdeztem újra, kissé erőteljesebben.
- Mi nem járunk boltba- jelentette be Zayn halálra vált arccal.
- Miért is nem?- kezdtem úgy érezni, hogy ezek szórakoznak velem.- Srácok, ha üres a hűtő, el kell menni boltba- magyaráztam. Erre mindenki "hijjj" hangot hallatott, és Louis meg is dobott egy párnával.
- Kelsey- nézett rám Zayn, majd elkezdett magyarázni.- Élet. Figyelj. A bolt... hogy is mondjam... nem nekünk való.
- Miért nem?- kérdeztem furán.
- Hahó! Híresség- mutatott az arcára körbe-körbe Harry.
- Jaj istenem- nyögtem fel, majd Zayn kezét elengedve elkezdtem a srácoknak magyarázni, hogy attól még, hogy hírességek, el lehet menni boltba. De olyan makacs mindegyikük, mint egy csacsi, szóval magyarázhattam, meg mondhattam a magamét, hogy "van napszemüveg, meg nagykabát, meg fejkendő, azzal el lehet takarni a fejüket", de közölték, hogy nem csinálnak magukból komplett idiótát, és szimplán kiröhögtek, amiért javasolni mertem nekik, hogy "menjenek el boltba".
- Akkor elmegyek én, hogyha már ilyen lusták vagytok- közöltem velük "sértetten", és elindultam fel a szobámba.
- Kels...- szólt utánam Zayn, mire meg se fordultam, úgy mondtam.
- Nem mondj semmit, Zayn. Ne mondj semmit.
Komolyan mondom, filmre kellett volna venni, ahogy bekommandózom a szobámba, ügyelve arra, nehogy lelépjek a földre, majd ahogy megfogtam egy ruhát, és ami kiesett a szekrényből, azt egy seprű segítségével kapartam fel a földről. Alig rángattam magamra a ruháimat, máris tűztem ki onnan, és Zayn fürdőjében gyorsan megcsináltam a hajam, meg tettem fel egy kis sminket (szempillaspirál, szájfény... szolid). Kész harci díszben mentem le a földszintre, ahol a fiúk éppen azon röhögtek, hogyan nyalja meg egy zsiráf az orrát, és utánozni próbálták. Úgyhogy miután elköszöntem tőlük (gyors csók Zayn-nel), húztam a boltba.
Viszonylag könnyen megtaláltam, és miután telefonon konzultáltam a fiúkkal, hogy mit kell venni, alaposan bevásároltam. Csak azzal nem számoltam, hogy köbö fél tonna cuccot kell egyedül hazavinnem... gyalog. És mivel a srácok olyan lovagiasak (a telefonból közölték, hogy vigyázzak, amikor átmegyek az úton...), ezért cipekedhettem egymagam. Aha. Köbö a kijáratig. Ott ugyanis kiejtettem a bal kezemből, ami benne volt, és minden szétszóródott a járdán.
- Klassz- néztem idegesen a holmikra, majd leguggoltam, és (folyamatosan a másik táskára vigyázva, nehogy az is felboruljon) elkezdtem összeszedni a cuccaimat.
- Kell segítség?- jött egy ismeretlen hang felőlem, mire felnéztem. Egy srác nézett le rám mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

- Elkelne- nevettem el magam. A srác leguggolt mellém, és együtt gyorsan összedobáltuk a dolgokat.

- Egyedül...? Ennyi cuccal?- kérdezte mosolyogva a srác, mire biccentettem.

- Valahogy úgy.

- Add, segítek- nyúlt az egyik szatyor után, majd elvette tőlem.

- Ahh, köszi- hálálkodtam megkönnyebbülten, ugyanis igen nagy tehertől szabadította meg a karomat.

- Egyébként Luke vagyok- mondta, mikor elindultunk.- Luke Hemmings. 

- Az 5SOS-ból?- kérdeztem izgatottan, mire Luka vigyorogva bólintott.- Imádlak titeket! Óh, ja és.. Kelsey vagyok. Kelsey Payne.

- Leeyum húga?- esett le az álla, mire nevetve bólintottam.

- Ismered?- kérdeztem mosolyogva.

- Persze! A srácokkal nagyon jóban vagyunk velük. Gyakran járunk össze, csak mostanában nekünk is sok dolgunk van, meg nekik is- magyarázta boldogan.- Mondjuk nagyon ismerős is voltál...

- Igen, most mindenhol ez szól- legyintettem unottan, de Luke megrázta a fejét.

- Neem. Totál olyan a szemed, mint Liam-nek- közölte, mélyen a szemembe nézve.

- Köszi- mosolyogtam zavartan.- Merre hagytad a banda többi tagját?

- Lusták- nevetett.- Engem küldtek el maguk helyett boltba.

- És mit vettél?- kérdeztem, ugyanis ahogy végignéztem rajta, nemigen láttam nála semmiféle táskát.

- Rágót- húzta széles mosolyra a száját, és kissé kidugta a nyelvéve a rágóját.

Hitetlenül felnevettem.

- Nem vitted túlzásba.

- Nem szokásom- kacsintott rám, mire elpirultam. Aztán emlékeztettem magam, hogy nekem barátom van... vagyis remélem. 

- Itt is vagyunk- álltam meg a ház előtt.

Luke hunyorítva felnézett a házra, majd mosolyogva hozzám fordult.

- Szép ház.

- Köszi- vigyorodtam el, majd ügyetlenül az ajtóhoz botorkáltam, és a csengőnek dőltem.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó, és Niall már nyúlt is a zacskóért, amikor megpillantotta Luke-ot.

- Luke!- kiáltott fel, és azonnal odalépett a sráchoz.- Hogy vagytok?- kérdezte, miközben lepacsiztak.

- Klasszul- mosolygott Luke, majd tekintete rám villant.- A boltnál találkoztam Kelsey-vel. Elejtette az egyik zacskót, és azt mondta, senki sem segít neki.

- Pedig én mondtam neki, hogy elmegyek vele, de nem engedett- csóválta a fejét Niall hitetlenül, mire Luke ráröhögött. 

- Na, de tényleg, csak bedobom ezt, és már megyek is haza- magyarázta a srác, úgyhogy elkezdtünk betolulni az ajtón.

A fiúk mind megörültek Luke-nak, és míg röhögtek egy sort, addig én elpakoltam a boltban vásárolt holmikat.

- Húú, jó volt bennetek látni, srácok- vigyorgott körbe Luke.- Majd mondom a fiúknak, hogy valamikor találkozni kéne megint. 

- Csörögjetek ránk, és akkor megbeszélünk egy időpontot- tárta szét a karját Liam.

- Oké- emelte fel a kezeit Luke, majd elindult az ajtó felé.- Akkor majd... Kelsey!- nézett rám, mire mosolyogva a szemébe néztem.- Később!

Mosolyogva néztem, ahogyan Luke még lepacsizott a fiúkkal. Zayn mellém lépett, és miközben átkarolta a derekam, egy puszit nyomott a halántékomra. 

Amint Luke kilépett az ajtón, mindenki a konyhaasztal köré tódult, és kaját követeltek. 

- Tudnátok várni egy percet?- kérdeztem, miközben Louis Niall fejét rángatta, Harry az asztalt fejelgette, Zayn és Liam pedig rajtam röhögtek, amiért nem bírtam velük. Végül egy igazán lányos megoldást választottam. Akkorát sikítottam, hogy be is rekedtem.

- Normális vagy?- tapogatta a fülét Lou, én pedig elégedetten elmosolyodtam. 

Első DÍJAM !!!!! *o*

Sziasztooook!!

Mielőtt elkezdenék egy új részt, szeretném NAGYON-NAGYON-NAGYON, de NAGYOOON megköszönni, életem ELSŐ díját, Poppy -nak:333 Köszönöm, és nagyon puszillak:*

                                                     

Szabályok:

- Írd ki, kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Iratkozz fel a küldő blogjára

10 dolog magamról:

- IMÁDOM, SZERETEM, LEGNAGYOBB RAJONGÓJUK VAGYOK= One Direction.

- Fél éve gitározom, és néha (néha, mondom NÉHA) még énekkel is szoktam kísérni magamat.

- Kedvenc számaim között van: Ed Sheeran- Photograph, One Direction- Steal My Girl, és Demi Lovato- Really I Don't Care-je. 

- Kedvenc sorozatom, amin mindig röhögök az Éjjel-Nappal Budapest.

- A második szerelmem (a gitárom után) az öcsim (a húgomat csak azért nem mondom, hogy ne gondoljanak rólam rosszat az emberek XD) és a sütés.

- Az agyam 90%-át dalszövegek alkotják. 

- 7 éve röplabdázom, és sokan félnek az ütésemtől... nem értem, miért, én csak erősen megütöm a labdát. 

- A szüleim pedagógusok.

- Az angol mellett horvátot is tanulok, immár hét kerek éve. 

- Az osztálytársaim a második testvéreim (22-en vannak), és nagyon szeretem őket. :)

10 válasz a kérdésekre:

1. Mi az álom munkád?

- Sokáig divattervező szerettem volna lenni, de miután beláttam, hogy az nem igen lehetek, egyre feltűnőbben kacsingatok az írás, és az űrhajóskodás felé. 

2. Mi vett rá, hogy blogot írj?

- Hogy őszinte legyek, legelőször egy, az osztályomról szóló irománnyal kezdtem, amit gondosan írogattam egy Word dokumentumba. És mikor, edzés előtt átjött két barátnőm, megmutatták, hogyan lehet bloggert csinálni. Én pedig annyira megörültem, hogy azonnal másba is belekezdtem. Ez az igazság. 

3. Ki a példaképed?

- Nem is kérdés: ED SHEERAN. Mivel elkezdtem gitározni, és amúgy is alapból nagy rajongója voltam a műfajának, és az egész lényének, megfogadtam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő. Persze csak lányban. 

4. Mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre?

- Bikinit, laptopot (hogy tudjak írni) és a barátomat (ha lenne).

5. Mit szeretnél karácsonyra kapni? (hahaha, közelednek az ünnepek)

- Már szeptember óta azzal nyúzom anyáékat, hogy egy akusztikus gitárt szeretnék. Olyat, mint Ed Sheeran-nak. :3

6. Ki motivál a legjobban?

- Azt hiszem, a legnagyobb motivációt Leiner Laura adja: attól függetlenül, hogy olyan szeretnék lenni, mint Ed Sheeran, nagyon sok mindent kapok Laurától is. Nagyon sokat jelent az életemben, mindegyik könyve (kivéve az Késtél, mert azt még nem szereztem meg :( ). Meg persze Meg Cabot, akinek minden könyve (amit olvastam eddig tőle) nagy hatással volt rám és egyiket sem bírtam letenni. Én csak reménykedem abban, hogy feleannyira jók az írásaim, mint nekik. 

7. Melyik helyet választanád? London, Párizs vagy New York? Miért?

- Nos, hogy totálisan őszinte legyek: New York. És nem csak azért, mert az unokatesóim nagyon közel laknak New York-hoz.. nem. Azért is, mert mindig szerettem volna látni a Szabadság-szobrot, vagy a Nagy Almát... és persze New York hemzseg a hírességektől, akikért rémesen rajongok. Példának okáért Debby Ryen is. Meg igazából, New York mindig elérhetetlennek tűnt számomra, de ha mégis elmehetnék valahova, akkor ezt választanám. Persze jobb lenne mindhárom helyre elmenni, mivel az az elvem, hogy "annyi a világ, amennyit látsz belőle", de hát sajnos... És így befejezésképpen: New York az a hely, ahol felfedezhetik az embert, ahogy éppen sétál az utcán. És bár én még Pest levegőjét is alig bírom, azért ezt szerintem kibírnám. ;)

8. Mi a hobbid?

- Egyértelműen a gitározás, rajzolás és a röplabdázás. 

9. Mit tennél, ha... Elrabolnának? Felfedeznének? El kéne költöznöd egy másik országba?

- Ha elrabolnának, valószínűleg rekedtségig sikítanék, és ordítanék. És megpróbálnék kiszabadulni.

Ha felfedeznének, akkor nagyon boldog lennék. Komolyan. Erre nem igazán tudok mit mondani, mivel nem tudom elképzelni. Na jó, el tudom képzelni. És. Hát, szerintem én lennék a legboldogabb ember a világon, és valószínűleg azonnal szólnék Muccsinak. (Anyumnak. Azért így hívom, mert ez idegesíti, én viszont szeretem.)

Ha el kéne költöznöm egy másik országba, szerintem sírnék. Nem csak azért, mert mindent itt hagynék, hanem mert minden megváltozna. És a rossz értelemben. 

10. Mi adta az ihletet a blogodhoz?

- Eredetileg egy szintén One Direction-os blog adta az ötletet, amit azonnal el kellett kezdenem. Később rájöttem, hogy ez nem csak nekem tetszik, hanem az olvasóknak is, és hogy imádom írni. Így hát, miután szereztem egy fejlécet, és az oldalt is kedvemre alakítgattam, meg jött pár feliratkozóm, és néhány aranyos komment nem csak itt, de a facebook-on is, úgy éreztem, hogy ez már az életem részévé vált. Mint minden blogom, ugye. És szerintem, hogyha ez a blog befejeződik, BIZTOSAN számíthattok egy újabbra. :3

Az én 10 kérdésem

1. Mit szeretnél elérni az életedben?

2. Mik azok a dolgok, amiken sosem változtatnál?

3. Mi a kedvenc idézeted, ami illik az életedre?

4. Ki az az ember, aki a legtöbbet segít neked?

5. Mitől félsz a legjobban?

6. Ki a "szerencsecsillagod"? 

7. Kitől kapod a legtöbb motivációt?

8. Mikor kezdted el az írást?

9. Mi a legszebb emléked?

10. Mi az, amit azoknak mondanál, akiknek szükségük van bátorításra?

Akiknek küldöm

Dream Work
An exciting summer

Köszönöm még egyszer, hogy megkaptam ezt a díjat!:3 Azért nekik küldöm, mert az ő blogjuk isteni, és azt hiszem, nap mint nap várom az új részeket^^ Persze más jó blog is van még, de itt nem csak az írók, hanem a történetük is közel áll a szívemhez, annyira szeretem őket:3<3
Puszi: Kata xxx

18. rész- "Ha tudtam volna utálni..."

Sziasztok, Madárkáim^^
Köszönöm a megtekintéseket, nagyon sokat jelentenek:) Óh, és a plusz egy feliratkozót is ÖLELEM:) Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:) Sajnos hétköznap rémesen kevés időm van írni, de most, az őszi szünetben egy kicsit rákapcsolok Nektek;) Most amúgy is padlón vagyok, szóval az írás majd egy kicsit segít;)
U.i.: komizni, és feliratkozni se felejtsetek el:)<3
Puszi: Kata xxx

Liam szemszöge

Miután Kelsey végre el tudta mondani, mi bántja, és hozzám bújva megint elsírta magát, kezdtem egyre jobban aggódni. Addig minden világos, hogy ketten Zayn-nel... nos hát. Megcsókolták egymást. És tudom milyen, hogyha az ember fülig szerelmes... Hiszen ott van nekem Sophia. Ha ő nem lenne, valószínűleg nehezen élném túl a nagy világban. De visszakanyarodva a húgomhoz. Zayn ugye megcsókolta, és... és aztán itt hagyta. Nem mondom, hogy direkt csinált volna ilyet, mert mi, fiúk, eleve sok olyan baromságot csinálunk, amit később megbánunk... De azt nem tudom, hogy ezt miért csinálta. Valószínűleg elég megalázó lehetett Kels-nek is... Szegény. 

Miközben Kels még továbbra is csendben sírdogált, próbáltam lenyugtatni. 

- Ssssss- simogattam a hátát, és közben jobbra-balra elkezdtem ringatni.- Sssss. Semmi baj. Sssss.

Kelsey lassan kezdett megnyugodni, de továbbra is ramatyul volt. Nagy nehezen kirángattam a ugyanis- állítása szerint -nem akart kimenni onnan, nehogy felidézze újra az emlékeket. Szóval becsukta a szemét, én pedig végigvonszoltam Malik szobájában, és a sajátomba vittem. Bebújtam mellé az ágyba, és addig vigasztaltam, míg törött lelkét el nem nyomta az álom. 

Halkan leosontam a földszintre, ahol a fiúk a fürdőszoba ajtaján dörömböltek.

- Zayn, gyere ki! Mi történt?- kérdezte Harry idegesen.

- Liam..- pillantott meg Niall, és aggódva közelebb lépett hozzám.- Mi történt?? Hol van Kelsey?

Csak szomorú mosollyal megráztam a fejem, és a fürdő ajtajához léptem.

- Zayn?- szóltam be.

- Elcsesztem- szűrődött ki Zayn csalódott hangja.- Elcsesztem, hallod?! 

- Nem akarlak elszomorítani...- vakartam meg a tarkómat.- De igen, nagyon úgy tűnik.

- Menjek fel Kelsey-hez?- kérdezte halkan Harry, mire csak megráztam a fejem.

- Elaludt...

- Srácok. Kérhetek valamit?- hallatszott ki Zayn hangja.

- Persze.- bólintott Louis.

- Ha kimegyek...- kezdte.- verjetek össze.

- Mi van?- röhögte el magát kínosan Louis.

- Verjetek meg- ismételte Zayn.

- Malik, te beteg vagy- rázta a fejét Harry.

- Nem fogunk megverni- erősítette meg Niall.

- De miért nem?- kérdezte türelmetlenül Zayn.- Megérdemelném.

- Ez igaz, de... biztos volt okod rá- vontam meg a vállam.

- Tudjátok, mi a gáz?- kérdezte halkabban Zayn. Vártunk, hogy folytassa.- Én sem tudom, miért hagytam ott.

És kész. Nem tudtunk mit mondani. Én csak egy hatalmasat sóhajtva dőltem a falnak, Harry csalódottan túrt a hajába, Lou jobb felé lenézett, és behunyta a szemét, Nialler pedig szomorúan elhúzta a száját. 

- Most akkor mi lesz?- kérdezte halkan Niall.
- Elfelejtjük egymást- hallatszott Zayn hangja az ajtó mögül.- Hogy többet ne tudjam bántani.
- De szeret téged!- jelentettem be kétségbeesetten.
- De megbántom- magyarázta lemondóan Zayn.
- De jóvá teheted!- erősködött riadtan Niall.
- De már elcsesztem- sóhajtotta Zayn.
- De fejezd ezt be!- kiáltotta el magát Lou, mire mindenki megdöbbent.- Kelsey egy gyönyörű lány, akit szeretsz! Nem?! De! Akkor mégis mire vársz??
- Arra, hogy elmúljon ez az egész!- kiáltott vissza dühösen Zayn.
- Ömm...- szólalt meg rémülten Niall, mire mindenki felé fordult. A szöszi a lépcsőre pillantott, ahonnan Kelsey nézett ránk. Szemében zaklatottság, és összetörtség tükröződött. Nem szóltunk semmit, csak lesütött szemekkel vártuk, mi fog történni. Kelsey szeme megtelt könnyel, szólni nem tudott, csak mondani akart valamit, de inkább lenyelte. Nem tudtam, mennyi mindent hallhatott, de szerintem az is épp elég volt neki.
- Fiúk?- szólt ki Zayn.- Mi történt?
Azzal résnyire kinyitotta az ajtót. Egy pillanat volt az egész. Zayn meglátta Kelsey-t a lépcsőn, és lefagyott. Nem tudott mit mondani, csak összeakasztotta tekintetét Kels-ével. De a lány elfordította a fejét, és szó nélkül felsétált a lépcsőn.
- Kelsey- szólt utána Zayn, majd felszaladt utána a lépcsőn.- Engedj be, hallod?! Hadd magyarázzam el, Kelsey!- kérte, az ajtón dörömbölve.- Kels...- kérte halkan a lányt.
Aztán lesétált a lépcsőn, és azzal a lendülettel a kanapéba rúgott.
- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- kérdezte inkább magától, mint tőlünk.
Niall az arab srác mellé lépett, és óvatosan átölelte. Zayn próbált erősnek tűnni, de visszaölelt. Én is odamentem hozzájuk. És bár, hogyha Zayn nem lenne az egyik legjobb haverom, valószínűleg már rég kinyírtam volna, amiért megbántotta a húgomat, de mégis. Az ő helyzetét is meg lehet érteni. Bonyolult ez az egész.
- Felmegyek, megnézem, hogy van Kelsey- közölte halkan Hazz, és felszaladt a húgomhoz. Szívesen lettem volna én is mellette, de az a helyzet, hogy néha csak egy barát segíthet.

Harry szemszöge

Egyből Liam szobájába indultam. Tudtam, hogy ott lesz Kelsey. Viszont az ágyon nem találtam. Úgyhogy a fürdő felé vettem az irányt. Nem volt zárva, szerencsémre, úgyhogy gyorsan beslisszoltam rajta. Kelsey a kád szélén ült, és egy pengét szorított a karjához.

- Úristen, Kels!- kiáltottam fel, és azonnal odaugrottam hozzá.

Sajnos, későn, mert Kelsey karjából elkezdett csurogni a vér, a hófehér kádba folyva. Rögtön elvettem tőle a pengét, és a mosdóba hajítottam, a még véres darabot.

- Normális vagy?? Ezt nem teheted! Kelsey! Nézz rám!- kiabáltam hozzá rémülten, és közben egy tiszta törölközőt szorítottam a csuklójára.

Kelsey csak sírt, és szabad kezével megtörölte az arcát. Esetlenül magamhoz öleltem, és közben az sem érdekelt, hogy összevérez a kezével. Így is tiszta vér volt az egész lány, a sebei miatt.

- Kelsey, ezt nem teheted!- mondtam neki halkan. Kicsit elolt magától, és a még mindig könnyes szemeivel a szemembe nézett.

- Tudom- bólogatott.

- Akkor?- kérdeztem tőle, fojtott hangon.- Nem érdemled meg!

- Tudom- mosolyodott el halványan, de én nem úgy éreztem, mint aki komolyan tudja.

- Azért vagyunk itt, hogy neked segítsünk, hogyha szükséged van ránk!- magyaráztam neki.- Sose felejtsd el, hogy a penge nem megoldás!

- Nem kell nekem senkinek sem a segítsége!- bukott ki belőle dühösen.- Nézd meg, Malik is "segíteni akart"... Mondhatom, rohadt nagy segítség volt... lesmárolt, aztán kiment! Azt sem tudom, mi van!

- Szeret, Kelsey- közöltem vele.- És mindig is szeretni fog!

- Ha eddig szeretett- vágta rá szomorúan.

- Ő sem tudja, miért csinálta!

- Persze, persze- sóhajtott lemondóan, majd a kezébe temette az arcát.- Csak azt nem tudom, ezek után hogy fogok a szemébe nézni...

Megértően bólintottam, majd megpusziltam a fejét.

- Ha kell segítség, akkor nekünk mondjad, ne a pengének- mondtam neki halkan.

- Rendben- biccentett. És ezúttal úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja.

- Hagyjalak?- kérdeztem halvány mosollyal. Ilyenkor az ember természetesen szeretne egy kicsit egyedül lenni. 

- Egy picit, aha- mosolyodott el halványan.
Viszont az volt a feltételem, hogy egyedül hagyjam, hogy kirángattam a fürdőből, kivittem a pengét, bezártam az ajtót, és Kelsey-t leültettem az ágyra. Biztos, ami biztos.
Mikor leszaladtam a lépcsőn, magam előtt tartva a véres pengét, a fiúk a kanapén ültek, és beszélgettek.
- Hazz, mi az a kezedben?- vonta össze a szemöldökét Liam, mire sóhajtva beletúrtam a hajamba, és az orra alá dugtam a tárgyat.
- Ugye... nem??- rémült meg Louis.
Nem válaszoltam, csak megdörzsöltem az arcomat. Mindannyian tudták, hogy ez igent jelent.
- Úristen- képedt el Zayn, nem bírta nézni a véres darabot.
- Jézusom- sápadt el Liam, és kivette a kezemből. Óvatosan megforgatta az ujjai között, és magyarázatot várva nézett fel rám.
- Pont bementem hozzá, és akkor....- mutattam rá szomorúan.- Időben érkeztem, de még így is sikerült megvágnia magát... Mondtam neki, hogy ez nem megoldás, meg minden, de... csak sírt.
- Oké. Valaki verjen meg- motyogta Zayn. Tiszta fehér volt, szerintem neki nehezebben sikerült feldolgoznia a történteket, mint nekünk.
- Nem fogunk megverni- rázta a fejét Liam, majd felállt, és a mosogatóban lemosta a pengét.- Kelsey viselkedése mögött szerintem más is van, nem csak ez.
- Hogy érted?- vonta össze a szemöldökét Niall.
- Gyerekkorában apa elhagyta őket is- rázta a fejét hitetlenkedve Liam, mint aki még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént.- És akkor Elizabett nagyon maga alá került. Elkezdett inni, és csak néha jutott eszébe, hogy lánya is van. Persze szerette Kelsey-t..és még mindig szereti, de a fájdalma akkor sokkal erősebb volt. Gondoljatok bele; akit szeretett, és akiben megbízott, elhagyta, és elfelejtette őket.
- De... nem azt mondtad, hogy az apád a nagyanyádnál van?- kérdeztem döbbenten.
- Állítólag- fintorgott gúnyosan Liam.- Kelsey pedig- bár titkolja -rémesen szenved attól, hogy amikor kicsi volt, neki nem adatott meg az a rendes család, mint a legtöbb társának. Én mindig mellette voltam, de sosem voltak barátnői, és barátai. Pedig jó lány volt. Szeretett tanulni, és okosodni, és mindig mások érdekeit nézte maga előtt. Folyton mosolygott, és mindenkivel végtelenül kedves volt. Mint ma is. De mivel sokkal több irigye volt, mint akikkel szimpatizált, ezért nem voltak barátai sem.
- Ne mesélj már ilyeneket- biggyesztette le a száját Nialler.- Nem tudom elhinni, hogy Kelsnek.. a MI Kelsey-nknek nem volt egy barátja sem...
- Komolyan, valaki üssön már meg- morgott ingerülten Zayn, mire Louis együtt érzőn a vállára csapott.
- Nyugi, Zayn- mosolyogtam rá halványan.
- Na, viszont én felmegyek Kelsey-hez- állt fel Liam, és elindult a lépcső felé.- Lassan szerintem ti is menjetek, mert Paul tegnap szólt, hogy holnap dedikálásra kell mennünk.
- Oké, apa- mosolygott rá Nialler, mire felnevettünk.
- Jó éjt, fiaim- röhögött le Liam, majd felsietett a lépcsőn. Amint meghallottuk az ajtó csukódását, elhatároztuk, hogy Kelsey életét ezennel szebbé tesszük.

Kelsey szemszöge

Harry leültetett az ágyra, kivitte a pengét, és bezárta a fürdő ajtaját. Majd ellátott pár jó tanáccsal, és miután egy puszit nyomott a fejemre, kiment.

Sóhajtva dőltem hanyatt az ágyon. A plafont bámulva az jutott eszembe, hogy pedig olyan jól indult ez a nap.És Zayn is olyan kedves volt, meg tökéletes... mint mindig. Aztán óvatosan letekertem a karomról a törölközőt, ami kicsit átvéresedett. Közben sziszegtem, mert a törcsi szöszei beleragadtak, a még friss hegembe, és rémesen csípték. 

Közelebbről szemügyre vettem a heget: mély volt, és véres. Meg gusztustalan. A hideg is kirázott, valahányszor lepörgött a szemem előtt, hogy ezt ÉN tettem, MAGAMMAL. Fogalmam sincs, mi sarkallt erre az egészre, de akkor nem is igazán érdekelt. Csak szerettem volna valahogy véget venni a fájdalomnak. És ezt választottam. Gratulálok, Kelsey. Viszont a lelkemen nem segített, mert az még mindig szilánkokra törve hevert, valahol a megalázott, apró szívem mélyén. Újra könny szökött a szemembe, valahányszor eszembe jutott, hogy csókolt Zayn. Gyengéden, de elég érzelem volt benne ahhoz, hogy tudjam; szeret engem. Aztán pofátlan módon megszakította a csókot, és KISÉTÁLT. Na igen. Ezt a szót valószínűleg ki fogom törölni az összes rohadt szótárból. Vagy. Átírom a jelentését: kisétált=összetört, megalázott. Pipa. 

Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig levegőt is elfelejtettem venni, annyira megijedtem. Lehet, hogy rossz a lelkiismeretem. Na, már azon sem lepődnék meg...
- Megijesztettelek?- kérdezte mosolyogva Liam, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Picit- mosolyogtam halványan.
Liam leült mellém az ágyra, és óvatosan az ölébe tette a kezemet, amit megvágtam.
- Miért csináltad?- kérdezte halkan, és közben óvatosan körberajzolta ujjával a heget.
- Mert fájt- adtam meg a logikus választ.
- Ez nem segít- nézett mélyen a szemembe. Már azért is megbántam ezt az egész pengés ügyet, mert láttam a szemén, hogy komolyan aggódik. Értem.- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet.
- Meg ígérem- bólintottam, és odabújtam a bátyámhoz.- És sajnálom. Nem akarok szerencsétlennek tűnni.
- Nem haragszom rád- mosolygott.- Senki sem haragszik rád. Szeretünk, Kelsey, de ez nem jó dolog. Szerinted anyád mit szólna, ha megtudná?
- Igazad van- sütöttem le a szemem, majd felnéztem rá.- De összezavarodtam. Tudod, hogy én általában nem vagyok valami szerelmes típus, és hát... így jött ki.
- Zayn hibásnak érzi magát.
- Hibás is- durcáztam be, és tiltakozásképpen keresztbe fontam a karomat.
- Jaj, Kels, ne csináld már! Szeret téged!
- Szeret, nem szeret.. akkor is kijátszott- makacsoltam meg magam.
- Szenvedni?! Azt tudtok- rázta a fejét hitetlenül nevetve a bátyám, mire csak mosolyogva megforgattam a szemeimet.- Te... te most komolyan szemet forgattál??- esett le az álla, tettetett elképedtséggel.
- Igen- pimaszkodtam vele nevetve, mire Liam az ágyra lökött, és elkezdett csikizni.
- Pimaszkodol? Pimaszkodol?- röhögött, mire fejbe vágtam egy párnával.
- Hülye vagy!- nevettem, és tovább püföltem, mert nem akart elengedni.- Engedj el!
Leeyum-nak viszont esze ágában sem volt elengedni; keresztbe vetette a csípőmön a lábát, és úgy kezdte el az oldalamat csikizni. Sikítozva próbáltam kiszabadulni alóla, de Liam olyan, mint a beton; kőkemény és kitartó. És nehéz.
- Ó jaj, hogy itt zavarok- röhögött az ajtóban Hazz, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Harold, húzzál ki- röhögött rá Liam, és a göndörnek dobott egy párnát.
- Csak hangokat hallottam, és gondoltam..- kezdte Hazz.
- Elkapjuk?- nézett rám nevetve Liam.
- El- biccentettem. Egyszerre indultunk meg a göndör felé. Számoltam, pontosan 3 másodperc múlva kapcsolt, és ordítva kezdett lerohanni a lépcsőn. A Payne testvérek meg utána.
- Harry, nem lehetne halkabban?- szólt rá mérgesen Niall.- Spongya Bob ismétlés megy!
- Ki kér répát??- ordított ki a konyhából teli szájjal Louis.
- Ki eszik ilyenkor répát?- fintorgott felé Zayn, majd a szájába tömött egy nagy adag chipset. Igen, ez tényleg sokkal jobb.
Lényegében mindenki elvolt, meg ordibált... mindezt, este fél 11-kor. Én viszont mocskos mód fáradt voltam, szóval szóltam a fiúknak, hogy fent leszek, és ha nem hallanak hangokat, akkor alszom. Mondjuk, én ezt úgy értettem, hogy ha TV hangokat nem hallanak, de mint tudjuk, a fiúknak alapból más az agyuk, úgyhogy ezen röhögtek egy sort, és mikor közöltem velük, hogy hülyék, Niall bekapott egy párnát (??). Pislogás nélkül meredtem rá, és amíg a fiúk hülyére röhögték magukat, inkább felsétáltam a lépcsőn. Nem ártana, hogyha néha áthívnám Sophiá-t, vagy Eleanor-t. Kicsit úgy érzem, hogy egyedül én vagyok itt a normális.
Fent aztán szó szerint beestem az ágyba. Totál ki voltam fulladva, ráadásul az sem segített, hogy lekapcsoltam a villanyt. Mert hát... szégyellem bevallani, de rémesen féltem. Lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de úgy éreztem, mintha figyelnének. Oké, tényleg nem vagyok normális... először megvágom a kezemet, aztán meg azt halucinálom, hogy valaki figyel. Gratulálok, Kelsey.



Liam mellettem aludt, nekem viszont akkor sem sikerült alvásra bírni a szemeimet, amikor mellém feküdt. A telefonom kijelzője (amit minden második percben megnéztem) minden gombnyomás után egyre erősebb lett, ez pedig még inkább kiűzte a fejemből az álmot. Hiába... van, ami nekem se megy. Úgyhogy- ami nem megy, azt nem kell erőltetni alapon -lementem a földszintre, hogy egyek valamit. Gondoltam, hogyha már aludni nem tudok, legalább értelmes dologgal üssem el az időt. Hú. Niall büszke lett volna rám.
Szóval leosontam a lépcsőn, és... kisebb szívrohamot kaptam, amikor valakit megláttam a hűtőben kutakodni. Próbáltam halk lenni, hogy lecsaphassam egy serpenyővel, vagy nem is tudom, de pechemre, felkapcsoltam a villanyt. (Öreg hiba.)
Zayn kezéből kiesett a tej, és riadtan pillantott felém. Hozzátenném, én se voltam nyugodtabb. Viszont arra volt időm, hogy az éjjel fél kettőkor is tökéletes tincseit megcsodáljam... na meg, a sötétbarna szemeit, amik úgy csillogtak, és... na jó, eléggé elkalandoztam.
- Hát te?- mosolyodott el. Nos. Próbáltam leplezni, de kis incidensünk után is nagy hatással volt rám az a mosoly.
- Nem tudtam aludni- motyogtam zavartan. Esküszöm, nem sokon múlott, hogy a hajamhoz kapjak és elkezdjem rendezgetni.
- Én se.. kérsz tejet?- mutatott a földön lévő pacsnira, mire önkéntelenül is felnevettem.
Zayn is elmosolyodott. Aztán rám nézett. Nem is tudom, mennyi mindent tudtam kiolvasni a szeméből. Csak arra tudtam figyelni, hogy a bocsánatkérés fénye a legerősebb, sötétbarna szemében. Utálta magát a tudattól, amit velem tett. És, én is utáltam volna őt... ha tudtam volna utálni.
- Figyelj..- kezdte, és közelebb lépett.- Ami történt.. én...

17. rész- "De nincsenek véletlenek..."

Szijasztoook, Madárkáim:'3
Annyira, de annyira örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat, hogy el nem lehet mondani:') Imádlak Titeket, és köszönöm szépen a sok támogatást és aranyos dolgot, amit tőletek kaptam:)<3 Nagyon igyekezni fogok a részekkel, de mostanában egyre kevesebb időm lesz rá:c De azért egy héten egy rész BIZTOSAN lesz!! Hogyha vasárnaponként teszem is fel, fent lesz;)
U.i.: feliratkozni és komizni se felejtsetek el:')<3
Csokoládés piskóta: Kata xxx

Kelsey szemszöge

- Oké, mi a frász ez itt?- röhögött fel jóízűen Hazz, amint belépett a konyhába.

Louis totál habos feje az asztalra fektetett könyökén rezgett; rázta a röhögés. Zayn a hajából próbálta kimosni a ragacsos, mosószer szagú habot, a pólója pedig tiszta víz lett. Én a pulton ültem, és "ennek már úgy is mindegy" alapon a ruhámról és a hajamról leszedett fehér habot fújkáltam le a tenyeremről, ami apró pelyhekben hullott a földre, és olvadt szét rajta. Körülöttünk pedig minden csupa víz volt, és persze tiszta mosószer. De a tányérokat legalább elpakoltuk... 

- Mosogattunk- nevettem fel, majd újra elfújtam a tenyeremből egy habcsomót.- Habcsókot?
- Takarítsatok fel!- rázta felénk röhögve a mutatóujját, majd inkább a fejét rázva visszament a nappaliba.
- Na, gyertek- kezdte el a takarítást Zayn. Persze, hogy csatlakoztunk hozzá... választásunk nem volt...

Harry szemszöge

Röhögve mentem ki a konyhából.

- Mi van odabent? Vagy jobb, hogyha nem látom?- kérdezte röhögve Liam.

- Meghiszem azt- bólogattam vigyorogva, majd nekidőltem a kanapénak.- Nagyon helyesek lennének együtt.

- Mármint Zayn és Kels?- mosolyodott el Nialler, a távirányítót nyomkodva.

- Jaja- biccentettem, majd visszanéztem a konyhába, ahonnan nevetés szűrődött ki.- Én szurkolok nekik!

- De azért én leszek a keresztapa- tette fel a kezét Liam.

- Oké, nekem annyi elég, ha én leszek a násznagy- röhögtem el magam.

- De akkor én ki leszek?- szomorodott el Nialler, és tekintetét elszakította az éppen menő mesefilmről.

- A pap- javasoltam.

Percekkel később lépett ki az konyhából Louis, és Kels.
- Zayn-t merre hagytátok?- kérdeztem röhögve.
- A hajából mossa ki a habot- legyintett Kelsey, majd lehuppant Liam mellé, és a vállának dőlt.
- Hát, legalább legközelebb nem fogtok ott vandálkodni- kacsintott Liam a húgára. Kelsey kuncogva belebökött a bátyja oldalába, aztán felállt.
- Én viszont azt hiszem, kimegyek egy picit futni- közölte, és felsétált a lépcsőn.
- Menyek veled?- kiabált utána Liam.
- Nem kell- szólt vissza a lány.- Tudok vigyázni magamra!
Aztán ajtócsukódás következett. Én csak leültem a kanapéra, és azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd, hogyha Zayn és Kelsey összejönnek. Mert az tuti, hogy össze kell jönniük. Egymásnak vannak teremtve, hahó! És majd én leszek a násznagy... Hajj, de szép is lesz. Ó, és majd az is biztos, hogy csodaszép gyerekeik lesznek. Mi is lesz a nevük? Emily és Benny. Vagy Emily és Carlos? Héé, legyen inkább Emily és Harry. Igen, ez lesz a nevük.
- Mind töprengesz?- dobott meg egy párnával Louis, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből.
- A pici Emily és Harry jövőjét tervezgetem...- válaszoltam merengve, mire mindenki felröhögött.
- Nem úgy volt, hogy Emily és Carlos?- röhögött Liam.
- Én Emily-re és Benny-re emlékszem- jelentette be Lou.
- Akik lisztérzékenyek lesznek- egészítette ki Niall.
- Na neem- rázta hevesen a fejét Liam.- Tuti, hogy nem lesznek lisztérzékenyek!
- Mi? Miért nem?- döbbent le Niall.- Előfordulhat.
- De nem fog!- szálltam be én is a vitába.
Aztán kivágódott a konyhaajtó, és Zayn lépett be a nappaliba. Abban a pillanatban oltári nagy röhögés rázta meg a házat. Ugyanis, Malik, drága, kicsit elfelejtette, hogy nem tanácsos hosszú ujjú pólóban turkálni a mosogató körül. Simán beszippantotta a pólója ujját a lefolyó, így a bal kezén csak könyékig ért, és rojtokban lógott az alkarjára a póló.
- Megtámadott a lefolyó?- röhögött teli szájjal Niall.
- Istenem, eskü, mintha egy rock együttesből léptél volna ki- röhögve csapkodtam a combomat.
- Ha-ha, rohadt vicces- forgatta a szemeit mosolyogva Zayn, majd elindult felfele a lépcsőn.- Szóljatok, ha tudtok röhögés nélkül rám nézni!
- Jójó, majd felébresztünk az esküvődön- szólt utána Louis, amire még jobban szakadt belőlünk a röhögés.
- Idióták- röhögött le a lépcsőről Zayn, majd becsukta magam mögött a szobája ajtaját.
Ha lehet, pontosan ugyanakkor nyílt ki Kels ajtaja, és a lány leszökdécselt a lépcsőn.
- Malik még mindig takarít?- kérdezte mosolyogva.
- Megette a lefolyó- közölte rezzenéstelen arccal Liam, mire hangosan felröhögtem.
- Oké- bólintott furán Kels, majd az ajtó felé indult.- Elmentem. Majd jövök.
Azzal kiszaladt az ajtón.
- Ti nem aggódtok érte?- fordult felénk Liam, szemében egy kis ijedtség tükröződött.
- Nyugi van- intettem le, és a csukott bejárati ajtóra néztem.- Nem kell félteni. Tuti meglesz.

Kelsey szemszöge

Az ajtón kilépve mosolyogva megráztam a fejem, és a derekamra kötöttem a pulcsimat. Lassan kezdtem el szaladni, és közben a fülemben dübörgött a kedvenc számom, Christina Perri- Human-je. Miközben magamban dúdolgattam, egyre messzebb kerültem a háztól. Néha megfordultam, mert úgy éreztem, hogy valaki követ, de sosem láttam senkit magam mögött. Azért a lelkiismeretem sem volt nyugodt, mert folyton rémülten hallottam lépéseket mögöttem, úgyhogy egyre hangosabbra tekertem a zenét, míg végül már a dobhártyám is kiszakadt. Mikor elég messzire futottam, és kezdtem kifáradni, úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Azért megint hátranéztem, mert újra lépéseket hallottam magam mögött. Remegő lehelettel fújtam ki a levegőt, és rászántam magam, hogy elkezdjek futni, mert annyi erő sem maradta a lábamban, mint egy döglött lóban. Éppen fordultam volna be a sarkon, amikor oldalról valaki nagy erővel nekem vágódott. Hatalmasat estem, és csúsztam is egy nagyot az aszfalton, aminek köszönhetően csupa seb lett a jobb karom, és a lábam. A fülemben üvöltött P!nk- Perfect című száma. Hangosan felsikítottam, amikor a tag úgy lépett át rajtam, hogy közbe belerúgott az oldalamba. Riadtan rántottam ki a fülemből a fülhallgatót, és könnyes szemekkel néztem az alak után. Világos nappal csodáltam is, hogy senki sem látta, mi történt. A beton véres lett, egy hosszú csíkban, ahol felszakította a bőrömet. Remegő kezekkel nyúltam a sebhez, amely égetett, és csípett, a legapróbb mozdulatra is. Valahogy felálltam, és sántikálva bicegtem haza, miközben arcomat könnyek áztatták, és rémesen sajgott a sebem. A ház elé majdnem hogy odaestem, alig bírtam felkapaszkodni az ajtóhoz. A sebem olyan szörnyen égetett, hogy alig bírtam elfojtani a sírásomat. Rátenyereltem a csengőre, mert erőm nem volt, hogy kinyissam az ajtót. A falnak támaszkodva vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót.

- Kelsey, miért nem vetted fel a...- kezdte Liam, de amikor meglátott, azonnal elképedt.- Mi történt??

Választ nem is várva, behúzott a házba.

- Úristen, Kelsey!- rohantak hozzám a fiúk.- Mi történt?

- Valaki fellökött- pityeregtem, miközben Zayn is odaért hozzám. Szemében aggódás és ijedtség tükröződött. 

- Minden oké?- kérdezte fojtott hangon, ami nála az ideges kategóriát jelenti.

Csak sírva megráztam a fejem. A fiúk leültettek a kanapéra, és rögtön lekezelték a sebemet. Eléggé csípett az a vacak, de Zayn mellém ült, és a kezemet fogva próbált nyugtatgatni. Ami rémesen jó volt. Mondjuk, jobban szerettem volna, hogyha nem a sebeim miatt fogdossa a kezemet, de hát. Ez így is pörfikt volt.
- Mi történt?- kérdezte újra Liam, amikor már csak az arcom volt sírástól maszatos, és Zayn vállának dőlve pihegtem.
- Valaki fellökött- mondtam halkan, mire Zayn megpuszilta a homlokomat.
- Ki volt az?- kérdezte feszülten.
- Nem tudom- mondtam.- De miközben átlépett, belerúgott az oldalamba...- azzal kezemet a még mindig sajgó pontra nyomtam.
- Mutasd- tűrte fel a pólóm, majd csekkolta a lila zúzódást az oldalamon.- Ez nem szép- húzta el a száját, majd óvatosan visszaejtette rá a pólómat.
- Fáj?- biggyesztette le a száját Niall, mire halvány mosollyal bólintottam.
Zayn visszahúzott a vállára, én pedig lehunyt szemekkel dőltem neki.
- Ha megtalálom...- dühödött be Liam.
- Biztos véletlenül csinálta- bizonygattam, még mindig csukott szemekkel.
- Aha...- felelte cinikusan, mire csak elmosolyodtam.
- Miért csinálna bárki is ilyet.. direkt?- kérdeztem.
Éreztem, hogy Zayn megrándul mellettem, szóval csak kezemet a kezére tettem. Kezdett megnyugodni. Nekem pedig egyszerre éledtek fel a pillangók a gyomromban.
- Nem tudom... De nincsenek véletlenek..- dünnyögte Hazza,és mindenki egyetértően bólogatott.

Mikor az ég alja már rózsaszín volt, szerettem volna egy kicsit pihenni. A sok sírástól (nem volt sok, inkább a heges sebeim miatt, na) fájt a szemem, és a torkom is kiszáradt. Egy szó, mint száz: mocskos szarul voltam. És, mivel a szobámba a rohadék egér miatt nem sikerült bemennem, valamit ki kellett találnunk.
- Elmegyek egérragasztót venni- robogott le a lépcsőn Liam, majd felkapta a fogasról a dzsekijét.
- Én is megyek veled- lépett hozzá Hazza.- Kell oda a szakértelem, vágod.
- Ja- biccentett furán Liam, mire elröhögtük magunkat.
- Dobjatok már ki minket addig a Nando's-ba- vette fel a kabátját Louis és Niall.
- Zayn? Kelsey?- nézett ránk Liam.- Maradtok?
- Nincs kedvem sehova se menni- húztam el a számat.
- Vigyázok rá- intett mosolyogva Zayn.
- Tudok magamra vigyázni!- közöltem sértődötten, mire a fiúk kínosan elröhögték magukat.
- Persze, persze- rázta a fejét Harry.- Aztán csak okosan!
- Mi?- pirultam el a fülem tövéig, a fiúk pedig kiröhögtek. Klassz.
- Másfél óra múlva itt vagyunk- mutogatott befele Liam, miközben elindultak ki az ajtón.- Malik, vigyázz a húgomra!
- Igenis, kapitány!- vigyorgott Zayn, majd kitolta őket az utcára, és behúzta mögöttük az ajtót.
- Nem kell vigyázni rám!- fontam össze magam előtt nagy nehezen a karomat.
- Kels, mikor legutóbb ezt mondtad, felnyaltad a betont- vonta össze furán az orrát Zayn, mire önkéntelenül elnevettem magam.
- Arról nem én tehettem!
- Persze, persze- bólogatott mosolyogva Malik, majd az ép kezemnél fogva felhúzott a kanapéról.
- Hova megyünk?- nevettem el magam, miközben Zayn a lépőcső felé húzott.
- Pihenj egy kicsit- kacsintott rám, majd betolt a szobájába. Elég furán néztem rá, úgyhogy gyorsan folytatta.- Mármint. Ha nem akarsz az egered mellett szundizni.
Ennek meglett a hatása: ész nélkül vetettem be magam az ágyába, és hagytam hogy mellém feküdjön.
- Jááj- sziszegtem, amikor a fájó oldalamra fordultam, úgyhogy gyorsan egy kényelmes pozícióba tornáztam magamat.
- Nagyon fáj?- kérdezte Zayn idegesen.
- Túlélem- mosolyogtam, és próbáltam elnyelni a grimaszom, amikor megigazítottam magamon a takarót.
- Na várj- szólt Zayn.
Felállt, és a szekrényében kutakodni kezdett. Egy kis tégellyel tért vissza, aminek sietősen letekerte a tetejét, úgy kuporodott fel mellém az ágyra.
- Tűrd fel a pólód- utasított, mire összevont szemöldökkel óvatosan felhajtottam a felsőmet.
Pontosan a derekam fölött egy hatalmas, lila folt éktelenkedett, zöld, meg kék foltokkal pettyezve. Zayn a mutató és a középső ujját a tégelybe mártotta, és lehelet finoman szétkente a krémet a zúzódásomon. Még csak meg sem éreztem, utána viszont sokkal jobban éreztem magam. Aztán... aztán olyan dolog történt, amit elég nehezen hiszek el, és valahányszor visszagondolok rá, meg kell győznöm magamat, hogy tényleg megtörtént. Huh. Szóval.
Mikor Zayn alaposan elkente a zúzódásomon a kenőcsöt, lassan lehajolt, és egy óvatos puszit nyomott rá. Itt a pulzusom már a nem normális szintet ütögette. Aztán... aztán sötét szempillái alól felnézett rám. Majdnem elakadt a lélegzetem, ahogyan a sötét szempárba bámultam. Sötét haja kócosan keretezte arcát. Közelebb kezdett hajolni. Nagyon lassan. Nagyon lassan, hogy ha akarok, ellenkezzem. De nem tettem. Ugyan, ki a bánat hajolna el Zayn Malik elől???? Na. Hol is tartottam? Ja igen. Szóval lassan elkezdett közelebb hajolni. Hogy én is hajoltam felé, vagy nem, azt már nem tudom... De folyamatosan a szemébe néztem. Aztán ajkait puhán a számra nyomta. Az idő abban a pillanatban megfagyott, és mi benne ragadtunk. Pár másodpercig a számon tartotta az övét. Az egész még tökéletesebb lett, amikor is ugyanabban a pillanatban egyik kezével megtámaszkodott mellettem, és szájával szétnyitotta az enyémet. Az egész tinifilmbe illő volt... Hosszasan csókolt, és közben nyomott le a párnákra. Mikor fejem már a párnán landolt, egyik kezemet a tarkójára vezettem, és beletúrtam a hajába. Az egész olyan volt, mint egy romantikus regényben... vagy éppen egy csöpögős filmben. Olyanokban, amiket mindig is imádtam nézni. Mindig arról álmodtam, hogy majd nekem is lesz egy "hercegem", aki megvéd, és szeret...
Zayn még egyszer megcsókolt, majd lassan elszakadtak egymástól ajkaink. Nem akartam kinyitni a szememet, hogy tartson örökké a pillanat... De sajnos, sokkal kíváncsibb voltam Zayn-re...
- Ne... ne haragudj, ezt nem kellett volna- rázta meg a fejét, majd ellökte magát mellőlem, és leült az ágy szélére, majd megdörzsölte az arcát.
- Mi van???- értetlenkedtem.
- Most kimegyek...- állt fel, majd komolyan elindult az ajtó felé.- Sajnálom...
Azzal kiment. KIMENT. Értetlenül pislogtam párat, majd szorosan behunytam a szemem, és újra kinyitottam. Reméltem, hogy valami hülye álom az egész, vagy egy eszement képzelgés, de mikor újra kinyitottam a szemem, harmadszorra is ott ültem, Zayn szobájában, összetört szívvel, Zayn nélkül. A fejemben olyan hatalmas káosz uralkodott, hogy többször is megráztam, míg végre tisztán láttam a dolgokat: Zayn megcsókolt, majd itt hagyott. ITT HAGYOTT. Egyszerűen fogta magát, és KISÉTÁLT. Még ilyet! De... akkor miért csinálta ezt??? Miért csókolt meg, ha tudta, hogy úgy is ki fog menni??? Szórakozik velem?!
Már csak arra lettem figyelmes, hogy langyos könnycseppek öntik el az arcomat, és hogy nem kapok levegőt. Oké, ennyire megalázva még sosem voltam. Kedvem lett volna hangosan bőgni, de nem akartam, hogy Zayn szánalmat érezzen, vagy valami... Csak arra volt erőm, hogy becsoszogjak a fürdőjébe. Magamra zártam az ajtót, és felkuporodtam a WC-re. Nem éreztem, ahogy felszakadnak az immáron kissé behegesedett sebeim, ugyanis jelenleg a szívem sokkal jobban fájt.
Mikor kellőképpen összevéreztem a falat (kellett nekem olyan pózba ülnöm, hogy a frankón behegesedett sebeim felszakadjanak...) és magamat, kopogtak az ajtón. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, de egy ismerős, és számomra kellemes hang kérte kétségbeesetten, hogy nyissam ki az ajtót.
- Kelsey! Azonnal engedj be!- dörömbölt öklével az ajtón a bátyám, és megrángatta a kilincset.- Mi történt??? Kelsey, mondj már valamit!
Nem akartam, hogy így lásson, de szükségem volt egy ölelésre. Lassan kinyitottam az ajtót, mire Liam szó szerint beesett rajta.
- Úristen, mi történt??- kérdezte aggódva, amint a szétbőgött fejemet meglátta... na meg, hogy tiszta véres vagyok.
Szipogva makogtam valamit, de sokkal jobban vágytam egy ölelésre, szóval Liam karjaiba vetettem magam, és szorosan megöleltem. A vállán aztán újra elsírtam magam, és az még rátett egy lapáttal, hogy a hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Leültetett a kád szélére, és óvatosan megmosta hideg vízzel az arcomat, hogy értsen valamit abból, amit a bőgés közbe próbálok neki elmondani. Gyorsan elhadartam a történteket, és közben Liam arcát figyeltem. Aggódott. Mikor befejeztem a monológomat, a kezembe temettem az arcomat, és próbáltam nem sírni. Liam türelmesen várta, hogy történjen valami, míg végül odabújtam hozzá.