Köszönöm a megtekintéseket:3 Remélem, még "élvezitek" a sulit, ugyanis cirka pár nap múlva itt a TÉLI SZÜNET!!:) Karácsonnyal, meg Szilveszterrel, és én már rémesen várom:3 Mit kértetek karácsonyra? *o* Hol töltitek a szilveszter, és kikkel?:3
Puszikállak Titeket: Kata xxx
Liam szemszöge
- Apa???????
Apa ott állt, teljes életnagyságban, ingben, farmerban, és egy bőrönd állt mellette. A haja rendesen be volt állítva, a kabátja a karján feküdt, és a fekete autója a felhajtón, a ház előtt parkolt.
- Liam- halványan elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét.
- Mit keresel itt?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kezét. Visszahúzta a karját, és rám nézett.
- Jöttem- adta meg a választ.
- Miért?- kérdeztem, és keresztbe fontam a karomat a mellkasomon.
- Nem mehetnék be?- kérdezte esetlenül.- Már két órája utazom... Kelsey itt van?
- Nem fogom felébreszteni miattad- közöltem vele, majd sóhajtva félreálltam, hogy be tudjon jönni.
Bevezettem a nappaliba, és leültem vele szemben.
- Akkor igazából miért is vagy itt?- kérdeztem tőle szenvtelenül.
- Liam...- komolyan a szemembe nézett. Csak akkor vettem észre, milyen fáradt, nyúzott az arca.- Tudod, a nagyi mostanában sokat betegeskedett.
- Csak nem otthagytad?- rögtön felpattantam.- Te jó ég, apa!
- Nem én hagytam ott....
- Hanem? Jézusom! Nem hiszem el... Egy 80 éves öregasszony biztosan nem ugrik ki az ablakon.
- Meghalt, Liam.
Mintha lerántottak volna róla egy leplet, olyan gyorsan változott meg az arca, Megdörzsölte az arcát, és a szemei könnybe lábadtak. Keserű íz töltötte el a számat, és leültem mellé.
Nagyi mindig ott volt nekünk. Igaz, mióta felnőttem, nagyon ritkán láttam, de kiskoromban szinte minden hétvégén nála voltam. Olyan volt, mint egy összeaszott mazsola... de imádtam. Kicsit furcsa volt a tudat, hogy többet nem dobban a szíve, nem jár el a vécére, nem szürcsölgeti a teát, nem rendel sütiket, amikről azt állítja, ő csinálta, nem hordja a fogsorát a zsebében, és NEM KÜLD KI, HOGY ADJAK ENNI A KUTYÁNAK, HOLOTT NINCS IS KUTYÁJA.
Apa teljesen elfáradt, én pedig eléggé megsajnáltam. Elvesztette az édesanyját... na, akkor én is padlón lennék. De nem mondhattam azt neki, hogy menjen egy motelba vagy ilyesmi. Elég bunkó voltam vele már az ajtóban is, de az csak úgy jött. Most viszont nem köcsögösködhetek vele tovább.
- Aludj itt, apa- mondtam neki, miután a kezébe nyomtam egy pohár kávét.- Nem szeretném, hogy elmenj.
- Köszönöm, Liam- fáradtan felnézett, rám, majd kortyolt egyet a kávéból.- De nem hiszem, hogy Kelsey szívesen látna.
- Most ne ezzel foglalkozz- mondtam neki.- Egyébként Kels ugyanolyan csillámpóni, mint kiskorában. Meg fogsz rajta lepődni. Egészen megváltozott.
- Köszönöm- mondta apa, én pedig csak bólintottam.
Kihúztuk a kanapét, és leterítettük egy pokróccal. Hoztam apának egy párnát meg egy takarót, és felmentem a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy szólok Kels-nek, de nem akartam őket felébreszteni. Úgyhogy hagytam neki egy cetlit, amit becsúsztattam Zayn ajtaja alá.
Apa teljesen elfáradt, én pedig eléggé megsajnáltam. Elvesztette az édesanyját... na, akkor én is padlón lennék. De nem mondhattam azt neki, hogy menjen egy motelba vagy ilyesmi. Elég bunkó voltam vele már az ajtóban is, de az csak úgy jött. Most viszont nem köcsögösködhetek vele tovább.
- Aludj itt, apa- mondtam neki, miután a kezébe nyomtam egy pohár kávét.- Nem szeretném, hogy elmenj.
- Köszönöm, Liam- fáradtan felnézett, rám, majd kortyolt egyet a kávéból.- De nem hiszem, hogy Kelsey szívesen látna.
- Most ne ezzel foglalkozz- mondtam neki.- Egyébként Kels ugyanolyan csillámpóni, mint kiskorában. Meg fogsz rajta lepődni. Egészen megváltozott.
- Köszönöm- mondta apa, én pedig csak bólintottam.
Kihúztuk a kanapét, és leterítettük egy pokróccal. Hoztam apának egy párnát meg egy takarót, és felmentem a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy szólok Kels-nek, de nem akartam őket felébreszteni. Úgyhogy hagytam neki egy cetlit, amit becsúsztattam Zayn ajtaja alá.
Kelsey szemszöge
- Jó reggelt, Napsugár!- mosolygott rám Zayn. A hangja rekedt volt, a haja pedig össze-vissza meredezett a párnán.
- Jó reggelt- nevettem rá, majd hagytam, hogy összeborzolja a hajamat.- Most furát fogok mondani.
- Tudsz te normálisat is?- röhögött, mire meglöktem a vállát, majd felkönyököltem.
- Haha. Na, szóval. Hozzak neked fel kakaót?
- Hm. Ez tényleg fura volt.
- Mondtam- nevettem fel.- Na?
- Hozz- nevetett ő is.
Gyorsan lemásztam az ágyról, majd az ajtóhoz csattogtam. Útközben valami rátapadt a talpamra, úgyhogy megpróbáltam lerázni. Egy kis cetli repült a földre.
"Ne ijedj meg, ha lemész!"
Csodálkozva meredtem Liam írására. Miért is kéne megijednem? Mindegy.
Leszambáztam a lépcsőn, és keresztül vágtam a nappalin. A többiek még nagyban nyomták a szunyát, mikor elkezdtem kakaót kotyvasztani. Aztán egyszer csak krákogásra lettem figyelmes. Úgy megijedtem, hogy majdnem leszédültem a pultról. Biztos Liam van lent, gondoltam. Nyilván azért szólt, hogy ne ijedjek meg. Kiosontam a nappaliba, és mosolyogva megszólaltam.
- Jó reggelt!
De arra azt hiszem, nem készültem fel, ami fogadott: a nagy fej felemelkedett a párnáról, én pedig szembe találtam magam... APÁVAL! Annyira meglepődtem, és megijedtem, hogy ijedten hátraugrottam, és hangosan felsikítottam.
- Kelsey! Ssssss! Nyugi, csak én vagyok az!- csitítgatott apa.
- Hogy kerülsz ide?- kérdeztem zihálva, és többször erősen pislogtam, hátha megbuggyantam, és ez csak egy hallucináció.
- Kelsey!- Zayn robogott le a lépcsőn. Tiszta ijedt volt.- Minden rendben???
Halálra váltan meredtem rá. Mikor meglátta apát, kissé megilletődött, de már valamivel nyugodtabban jött közelebb.
- Jó reggelt... ömm...
- Frank vagyok- mondta mosolyogva. Pff.- Frank Payne.
- Oh- Zayn kezet nyújtott.- Örülök... igazán. Én Zayn Malik vagyok.
- Tudom- kacsintott apa, Zayn pedig felnevetett.
Normál esetben nagyon örültem volna, hogy apa és a barátom bírja egymást.. csakhogy ez egyáltalán nem volt normál eset. Apa remek színész. De komolyan. Mikor kicsik voltunk, sokszor szerepelt a karácsonyi műsorokban. De azért nem gondoltam volna, hogy lenyom ez Oscar-díjas alakítást. Zayn nem ismeri igazán, de én pontosan tudtam, hogy valamire készül.
- Még mindig nem mondtad el, hogy mit keresel itt!- vágtam közbe. Arrébb taszigáltam Zayn-t, én pedig apa elé álltam.
- Kelsey...- kezdte volna, de Liam és Harry robogott le a lépcsőn.
- Szépjónapot!- kurjantott Hazz, és vigyorogva átkarolta a vállam.
- Hogy aludtál?- kérdezte Liam apától, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. PEDIG NEM VOLT AZ!
- Te tudtad, hogy itt van???- hüledeztem, és megpróbáltam elhajolni Harry elől, aki a hajamat kezdte el fonogatni (?).
- Persze- bólintott Leeyum.- Én engedtem be.
- Ne szívass már! Miért van itt?
- Búcsúzni jöttem- szólt bele apa. Az arcán csak most látszott, mennyire szomorú. Összeszorult a szívem, de ugyanakkor tartanom kellett magam. Csak egy trükk- kattogott folyton az agyamban.
- Miért? Nem nagyi halt meg?- kérdezte döbbenten Liam, én pedig kis híján elestem.
- Hogy mi????
Harry-be kellett kapaszkodnom, nehogy elboruljak, de a térdeim így is vészjóslóan inogtak.
- Kels, nagyi meghalt- közölte velem Liam, én pedig azt hittem, komolyan szörnyethalok.
Azonnal lesápadtam, és két kézzel kellett Harry-be kapaszkodnom, nehogy komolyan hasra essek. Szinte szólnom kellet magamra, hogy vegyek levegőt, különben tényleg elájultam volna. Kissé megzavarodtam. Mi az, hogy meghalt a nagyi? Nem halhat meg! Még élnie kell!!! Ez nem igaz...
- Hahó!- legyezte az arcom előtt a kezét apa, mire visszazökkentem a dolgokba.
- Mi az, hogy búcsúzol??? Ne búcsúzz!!- ordítottam, majd kiszabadítottam magam Harry karjából.- Nem búcsúzni kell! Nem menekülhetsz el a problémáid elől! Meghalt a nagyi??? Sajnálom. Nekem is nehéz. De akkor ne menekülj el, mint egy szerencsétlen, hanem szervezz neki egy normális temetést! Olyan nehéz ez???
- Ne beszélj így velem!- szólt rám apa dühösen. Megijedhettem volna... de az a helyzet, hogy ezt már régóta meg szerettem volna mondani neki:
- Ne beszéljek így? Ne beszéljek így?????! Minden okom meg van rá, hogy így beszéljek veled! Nem fogok máshogy beszélni veled! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz így itt mindent! nem teheted meg a saját anyáddal azt, amit velünk tettél! Nem!
- Kelsey!- próbált csitítani Liam is.
- Hagyd- intette le apa, majd közelebb lépett hozzám. Kicsit elbizonytalanodtam..- Igazad van, Kelsey. Nem menekülök el. Egy új életet fogok kezdeni.
- Mi?- a hangom elég erőtlen lett, és nyelnem kellett egyet, nehogy elkezdjen kaparni a torkom.
- Sajnálom...- apa lerogyott a kanapéra.- De nem bírom tovább. Anyád megint férjhez megy... te itt jól elvagy. Rám nincs szükség sehol.
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor itt hagytál minket!- mondtam halkan, és már erősen a sírás szélén álltam.
- El fogok innen menni- motyogta.
És akkor nem gondolkodtam. Minek azt? Apa akkor is az apukám, amikor hülyeséget csinál. Akkor is szeretem. Mindig. Úgyhogy... odaültem mellé, és átöleltem.
- Nem mehetsz el- suttogtam, miközben a szemeim megteltek könnyel.- Szükség van rád... Csak.. régen nem láttalak.. Ennyi.
Apa könnyes szemekkel magához ölelt, én pedig újra kisgyereknek éreztem magam.
- A fenébe- szólt Harry, és elkezdett szipogni, mire elnevettük magunkat.
- Még pár napig nem tudnál itt maradni?- kérdezte Liam reménykedve.
- Nem akarok én itt a terhetekre lenni...- mosolygott apa, azon a mosolyán, amitől legszívesebben megöleltem volna.
- Nincs a terhünkre- szólt közbe gyorsan Zayn.- Szeretjük a vendégeket.
- Maradj, kérlek- gügyögtem, mire apa felnevetett.
- Rendben!- mindenki tapsolni, meg huhogni kezdett.- De csak két nap!
- Mi van itt?- lépkedett le hókás fejjel a lépcsőn Louis és Nialler.
- Vendégünk lesz- mosolygott rájuk Hazz.
- Julia Roberts?- csillant fel Nialler szeme.- Mondjátok, hogy Jula Roberts lesz!!
- Hát hogyne- legyintett Louis, mire felnevettünk.
Részben azért örülök apának, mert most mellettem szeretett volna lenni. Tetszett, hogy ő keresett fel, nem pedig én hívogattam, mint egy félkegyelmű. De ahogy teltek az órák, kezdtem ráébredni, hogy talán már soha többet nem fogom látni. Azt mondta, elmegy, és hogy egy teljesen új életet kezd majd. Nélkülünk. Megértem. Valószínűleg én is ki lennék borulva. De az ég szerelmére!! Ő férfi! Hát nehogy már hagyja, hogy bárki is belefolyjon az életébe! Ne fusson már el a problémái elől. Az nem lenne jó. De már eldöntötte.
Szerencsére remekül kijön a srácokkal, és Zayn-t is kedveli. Huh. Mondjuk, más választása nagyon nem lett volna, de azért okos ember ő, mert egyből tudja, mit kell tennie.
Mikor délután fáradtan estünk haza a városnézésből, apa elment lefürödni, mi pedig addig elfoglaltuk a nappalit. Zayn vállának dőlve figyeltem, ahogyan Niall és Louis dzsengáznak, és hangosan röhögnek(?). Közben Harry firkálgatott valamit, és azt mutogatta Liam-nek, aki halálra cikizte érte.
- Min kattog az agyad?- kérdezte Zayn halkan. Mosolyogva felnéztem rá.
- Adj egy puszit- kuncogtam. Zayn nyomott az orromra egy csókot, majd átölelt.
- Én azon gondolkodtam- kezdte lassan, én pedig érdeklődve füleltem.-, hogy mi lesz majd nyár végén.
- Hát mi lenne?- kérdeztem tőle meghökkenve.- Ti mentek a dolgotokra.
- És veled mi lesz?
Ahogyan a szemébe bámultam, kezdett derengeni a dolog. Mi lesz velünk a nyár végén? Különválunk? Elméletileg csak a nyarat szándékoztam itt tölteni, de pár dolog alaposan megforgatta a gondolataimat. Első helyen pölö Zayn. Na, nem. Biztosan nem megyek el tőlük. Majd a közelükben leszek. Vagy nem is tudom.
- Megoldjuk- mondtam neki komolyan.
Halványan elmosolyodott, és ahogyan visszahúzott a mellkasára, éreztem, hogy korántsem olyan optimista, mint én. És akkor már én is kezdtem elbizonytalanodni.
Mi van, hogyha szakítanunk kell? Hogyha szét kell válnunk? Nem. Azt én nem élném túl. Kell, hogy legyen valami megoldás. Mindig van.
- Majd... beiratkozom egy egyetemre itt valahol- jelentettem be, hosszas csend után.
Mindenki felém fordult.
- Nem is rossz ötlet- mondta Liam, büszkén méregetve engem.
- Dehogynem- háborodott fel Niall.- Nehogy már ilyen külsővel tanulni menj!
- Mi?- lepődtem meg.
- Igaza van a szöszinek- csapott az említett srác vállára Louis.
- Mi van????
- Kels, ilyen alakkal simán mehetnél modellnek- vigyorgott Harry.
- Modellnek?- ez egy teljesen új megközelítése volt a dolgoknak.
- Igen- bólintott Lou.- El biztos tud valakit, aki segítene neked.
- Hát....- töprengve Zayn-re néztem, aki csak mosolygott.- Zayn? Mit gondolsz...?
- Ha neked jó, nekem is jó- puszilta meg a homlokom.
A fiúk nagyon megörültek, én viszont korántsem tudtam, mi ilyen jó ebben az egészben. Azt sem tudtam, mit csinál egy modell. Meg voltam kavarodva. De jelen pillanatban nem tudhatom biztosan, mi is fog történni majd a jövőben. Egy dolog csak a biztos. Nem fogok elmenni. Nem szeretnék. És remélem, nem is kell majd. Ha pedig mégis, akkor megoldjuk. Okosak vagyunk.
De addig úgy tűnik, hogy modell leszek.
- Még mindig nem mondtad el, hogy mit keresel itt!- vágtam közbe. Arrébb taszigáltam Zayn-t, én pedig apa elé álltam.
- Kelsey...- kezdte volna, de Liam és Harry robogott le a lépcsőn.
- Szépjónapot!- kurjantott Hazz, és vigyorogva átkarolta a vállam.
- Hogy aludtál?- kérdezte Liam apától, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. PEDIG NEM VOLT AZ!
- Te tudtad, hogy itt van???- hüledeztem, és megpróbáltam elhajolni Harry elől, aki a hajamat kezdte el fonogatni (?).
- Persze- bólintott Leeyum.- Én engedtem be.
- Ne szívass már! Miért van itt?
- Búcsúzni jöttem- szólt bele apa. Az arcán csak most látszott, mennyire szomorú. Összeszorult a szívem, de ugyanakkor tartanom kellett magam. Csak egy trükk- kattogott folyton az agyamban.
- Miért? Nem nagyi halt meg?- kérdezte döbbenten Liam, én pedig kis híján elestem.
- Hogy mi????
Harry-be kellett kapaszkodnom, nehogy elboruljak, de a térdeim így is vészjóslóan inogtak.
- Kels, nagyi meghalt- közölte velem Liam, én pedig azt hittem, komolyan szörnyethalok.
Azonnal lesápadtam, és két kézzel kellett Harry-be kapaszkodnom, nehogy komolyan hasra essek. Szinte szólnom kellet magamra, hogy vegyek levegőt, különben tényleg elájultam volna. Kissé megzavarodtam. Mi az, hogy meghalt a nagyi? Nem halhat meg! Még élnie kell!!! Ez nem igaz...
- Hahó!- legyezte az arcom előtt a kezét apa, mire visszazökkentem a dolgokba.
- Mi az, hogy búcsúzol??? Ne búcsúzz!!- ordítottam, majd kiszabadítottam magam Harry karjából.- Nem búcsúzni kell! Nem menekülhetsz el a problémáid elől! Meghalt a nagyi??? Sajnálom. Nekem is nehéz. De akkor ne menekülj el, mint egy szerencsétlen, hanem szervezz neki egy normális temetést! Olyan nehéz ez???
- Ne beszélj így velem!- szólt rám apa dühösen. Megijedhettem volna... de az a helyzet, hogy ezt már régóta meg szerettem volna mondani neki:
- Ne beszéljek így? Ne beszéljek így?????! Minden okom meg van rá, hogy így beszéljek veled! Nem fogok máshogy beszélni veled! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz így itt mindent! nem teheted meg a saját anyáddal azt, amit velünk tettél! Nem!
- Kelsey!- próbált csitítani Liam is.
- Hagyd- intette le apa, majd közelebb lépett hozzám. Kicsit elbizonytalanodtam..- Igazad van, Kelsey. Nem menekülök el. Egy új életet fogok kezdeni.
- Mi?- a hangom elég erőtlen lett, és nyelnem kellett egyet, nehogy elkezdjen kaparni a torkom.
- Sajnálom...- apa lerogyott a kanapéra.- De nem bírom tovább. Anyád megint férjhez megy... te itt jól elvagy. Rám nincs szükség sehol.
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor itt hagytál minket!- mondtam halkan, és már erősen a sírás szélén álltam.
- El fogok innen menni- motyogta.
És akkor nem gondolkodtam. Minek azt? Apa akkor is az apukám, amikor hülyeséget csinál. Akkor is szeretem. Mindig. Úgyhogy... odaültem mellé, és átöleltem.
- Nem mehetsz el- suttogtam, miközben a szemeim megteltek könnyel.- Szükség van rád... Csak.. régen nem láttalak.. Ennyi.
Apa könnyes szemekkel magához ölelt, én pedig újra kisgyereknek éreztem magam.
- A fenébe- szólt Harry, és elkezdett szipogni, mire elnevettük magunkat.
- Még pár napig nem tudnál itt maradni?- kérdezte Liam reménykedve.
- Nem akarok én itt a terhetekre lenni...- mosolygott apa, azon a mosolyán, amitől legszívesebben megöleltem volna.
- Nincs a terhünkre- szólt közbe gyorsan Zayn.- Szeretjük a vendégeket.
- Maradj, kérlek- gügyögtem, mire apa felnevetett.
- Rendben!- mindenki tapsolni, meg huhogni kezdett.- De csak két nap!
- Mi van itt?- lépkedett le hókás fejjel a lépcsőn Louis és Nialler.
- Vendégünk lesz- mosolygott rájuk Hazz.
- Julia Roberts?- csillant fel Nialler szeme.- Mondjátok, hogy Jula Roberts lesz!!
- Hát hogyne- legyintett Louis, mire felnevettünk.
Részben azért örülök apának, mert most mellettem szeretett volna lenni. Tetszett, hogy ő keresett fel, nem pedig én hívogattam, mint egy félkegyelmű. De ahogy teltek az órák, kezdtem ráébredni, hogy talán már soha többet nem fogom látni. Azt mondta, elmegy, és hogy egy teljesen új életet kezd majd. Nélkülünk. Megértem. Valószínűleg én is ki lennék borulva. De az ég szerelmére!! Ő férfi! Hát nehogy már hagyja, hogy bárki is belefolyjon az életébe! Ne fusson már el a problémái elől. Az nem lenne jó. De már eldöntötte.
Szerencsére remekül kijön a srácokkal, és Zayn-t is kedveli. Huh. Mondjuk, más választása nagyon nem lett volna, de azért okos ember ő, mert egyből tudja, mit kell tennie.
Mikor délután fáradtan estünk haza a városnézésből, apa elment lefürödni, mi pedig addig elfoglaltuk a nappalit. Zayn vállának dőlve figyeltem, ahogyan Niall és Louis dzsengáznak, és hangosan röhögnek(?). Közben Harry firkálgatott valamit, és azt mutogatta Liam-nek, aki halálra cikizte érte.
- Min kattog az agyad?- kérdezte Zayn halkan. Mosolyogva felnéztem rá.
- Adj egy puszit- kuncogtam. Zayn nyomott az orromra egy csókot, majd átölelt.
- Én azon gondolkodtam- kezdte lassan, én pedig érdeklődve füleltem.-, hogy mi lesz majd nyár végén.
- Hát mi lenne?- kérdeztem tőle meghökkenve.- Ti mentek a dolgotokra.
- És veled mi lesz?
Ahogyan a szemébe bámultam, kezdett derengeni a dolog. Mi lesz velünk a nyár végén? Különválunk? Elméletileg csak a nyarat szándékoztam itt tölteni, de pár dolog alaposan megforgatta a gondolataimat. Első helyen pölö Zayn. Na, nem. Biztosan nem megyek el tőlük. Majd a közelükben leszek. Vagy nem is tudom.
- Megoldjuk- mondtam neki komolyan.
Halványan elmosolyodott, és ahogyan visszahúzott a mellkasára, éreztem, hogy korántsem olyan optimista, mint én. És akkor már én is kezdtem elbizonytalanodni.
Mi van, hogyha szakítanunk kell? Hogyha szét kell válnunk? Nem. Azt én nem élném túl. Kell, hogy legyen valami megoldás. Mindig van.
- Majd... beiratkozom egy egyetemre itt valahol- jelentettem be, hosszas csend után.
Mindenki felém fordult.
- Nem is rossz ötlet- mondta Liam, büszkén méregetve engem.
- Dehogynem- háborodott fel Niall.- Nehogy már ilyen külsővel tanulni menj!
- Mi?- lepődtem meg.
- Igaza van a szöszinek- csapott az említett srác vállára Louis.
- Mi van????
- Kels, ilyen alakkal simán mehetnél modellnek- vigyorgott Harry.
- Modellnek?- ez egy teljesen új megközelítése volt a dolgoknak.
- Igen- bólintott Lou.- El biztos tud valakit, aki segítene neked.
- Hát....- töprengve Zayn-re néztem, aki csak mosolygott.- Zayn? Mit gondolsz...?
- Ha neked jó, nekem is jó- puszilta meg a homlokom.
A fiúk nagyon megörültek, én viszont korántsem tudtam, mi ilyen jó ebben az egészben. Azt sem tudtam, mit csinál egy modell. Meg voltam kavarodva. De jelen pillanatban nem tudhatom biztosan, mi is fog történni majd a jövőben. Egy dolog csak a biztos. Nem fogok elmenni. Nem szeretnék. És remélem, nem is kell majd. Ha pedig mégis, akkor megoldjuk. Okosak vagyunk.
De addig úgy tűnik, hogy modell leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése