Nagyon-nagyon boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívánok Nektek! Mint látjátok, a blognak már 11 feliratkozója van (!!!), és az oldalmegjelenítések száma egészen tökéletes! Annyira nagyon köszönöm Nektek, hogy el sem tudom mondani!:) Minden kedves, vagy esetleg kritikus megnyilvánulásotok hatalmas örömöt okoz. Minden egyes aranyos mondatotok után eldöntöm, hogy egyre jobb részekkel fogok nektek jönni... Eszméletlen, milyen sok visszajelzést kaptam Tőletek, ámbár az előző résznél kissé meginogtam, már ami a visszajelzéseket illeti. De remélem, hogy az is tetszett Nektek!:) Igazából azért is kések ennyit a részekkel, mert egy könyvön dolgozok éppen, teljes erővel arra koncentrálok, hogy minden klasszul menjen benne. Hogyha kíváncsiak vagytok rá, akkor nagyon szívesen megmutatom, de még én sem vagyok benne biztos, hogy sikeresen be tudom fejezni. Rengeteg új ötlet kavarog a fejemben, ami a regényeimet illeti, és fogalmam sincs, melyikhez kezdjek hozzá. Végül egyet kiválasztottam... Nem is tudom. Talán nem ez lesz a befutó.
U.i.: komizzatok, és bírjátok ki a sulit, Bogyókák,mert még egy ideig részünk lesz benne:O<3
Puszkó-Nyuszkó: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Farkasszemet néztem a tükörképemmel.
Mindig tudtam, mihez akarok kezdeni, ha nagy leszek. Most mégis, halvány lila gőzöm sem volt, mit is akarok kezdeni az életemmel. Szeretnék kipróbálni minél több dolgot, hogy tudjam, melyik áll hozzám a legközelebb. Hogy melyikben vagyok a legjobb. De olyan nehéz. Mégis, ki a fészkes fene akar olyan életet, amit nem szeret? Senki. Na. Én viszont nem tudom, miért ilyen nehéz ez az egész. Még csak egyetemet se végeztem! Mondjuk, szerintem erre majd később is rá fogok jönni.
Azóta, hogy a srácok felhozták ezt a modelles dolgot, pontosan három nap telt el. Az életemben elég befolyásos három nap. Apa itt volt. El is ment, ami azt illeti. De örülök neki, hogy nem haragban váltunk el. Igaz, a szívem szakadt meg érte, de úgy érzem, hogy ez még mindig jobb volt, mintha nem is láttam volna, ahogyan elhajt a ház elől. Kicsit összeroppantam. (És akkor nem említem a "hangosan bőgök, miközben Zayn, Harry, Louis, Niall és Liam vigasztalni próbálnak" dolgot...) De apa egy teljesen új életet kezd majd. Azért, remélem, nem fog elfeledkezni rólunk. Soha.
Anyával is beszéltem. Tegnap, miután apa elment, meglátogattam. Channing-gel nagyon klasszul el vannak. Olyan, mintha világ életükben együtt lettek volna. Nyálasan szerelmesek. Bleö.
- Kelsey, édesem!- mondta akkor anya. Tisztán emlékszem, ahogyan boldogan a szemembe nézett, tekintetéből támogatás és bátorítás sugárzott.- Engem nem érdekel, mit akarsz kezdeni az életeddel. Tudom, bármi is lesz belőled, remekül fogod csinálni. Ha a modellkedés lesz az, amiben jól érzed magad, akkor az lesz az. Ha esetleg gyerekorvos szeretnél lenni, akkor az leszel. Ha főállású anya, akkor az. Én tudom, hogy mindenben meg fogod állni a helyed. Hiszen, nézz csak rám! Pont ugyanilyen tanácstalan voltam, amikor annyi idős voltam, mint te, édesem. Tudod, nem az ember választja az életét. Az ember csak úgy alakítja, hogy neki jó legyen. Isten már régen tudja, mi lesz veled, angyalom. Neked jó lesz, én tudom.
Kicsit megnyugtattak a szavai, és egészen hazáig tartottam is magam. Úgy éreztem, semmi sincs a világon, ami eltántoríthat. Viszont, amint beléptem a házba, úgy süllyedt rám az önsajnálat, mint ahogy a Titanic elmerült.- Ez így nem mehet tovább!- szólt rám aggódva Liam.- Most azonnal hívd fel Eleanort, Louis.
Jól esett, hogy így törődtek velem, de olyan esetlennek éreztem magam, hogy nem igazán tudtam örülni nekik.
Most viszont, ahogyan a tükörbe bámultam magam, rájöttem, hogy közel sem olyan nehéz ez az egész. Nemsokára megérkezik El és Sophia, és együtt elkísérnek ahhoz a fotós ürgéhez. Zayn egy ideig tudni akarta, hogy ki ez a tag, de miután biztosítottam róla, hogy tőlem senki se akar semmit, Sophia pedig megmutatta, hogy fekete öves, valamennyire jobban állt a dologhoz.
- Készen vagy?- kérdezte a fürdő ajtaja mögül Zayn. Éppen felelni akartam, hogy igen, de Zayn választ nem várva benyitott.
- És ha nem lettem volna készen?- kérdeztem nevetve, mire ő csak vállat vont.
- Akkor is bejöttem volna.
Elnevettem magam, ő pedig megragadta a karomat, és magához húzva átölelt. Belefúrtam az orromat a vállába, és hagytam, hogy "megdajkáljon", aztán nyomjon egy cuppanós puszit az arcomra.
- Minden rendben?
- Hogyne- bólintottam, nem túl meggyőzően.- Vagyis tudod, hogy van ez: még mindig nem tudom, mit is akarok kezdeni magammal. De ne is beszéljünk erről, oké? Nem akarom sajnáltatni magam neked...
- Oké, Kels- tette fel a kezeit.- De, ha ettől jobban érzed magad, szerintem azonnal leszerződtetnek modellnek.
- Nem igazán, de kösz- nevettem fel, közben pedig elindultunk kifele a szobából.
- Most mi bajod? Nézd, édes, hogyha van egy alkalma rá az embernek, hogy elkezdje formálgatni a jövőjét, vagy kipróbálni magát valamiben, akkor igenis ragadja meg azt az alkalmat, és minél többet próbáljon ki az életében!
Annyira elérzékenyültem ettől a szép beszédtől, hogy oldalt átöleltem Zayn derekát.
- Kérdezhetek valamit?- néztem fel rá, mire biccentett.- Te mikor találod ki ezeket a szövegeket?
Hangosan felröhögött, és összeborzolta a hajamat.
Pont akkor értünk le a nappaliba, amikor csengettek. Egyébként a szokásos őrület uralkodott: Louis és Niall éppen tejjel gargarizáltak, és azon versenyeztek, ki bírja tovább fulladás nélkül. Közben Harry velük üvöltözött, hogy "kevésbé gusztustalanul, nem hallom a főzőműsort", Liam pedig elment ajtót nyitni. Zayn elengedte a derekam, és leült Hazz mellé, hogy vele együtt szurkoljon a szakácsnak, hogy sikerüljön neki feldarabolni 3 másodperc alatt egy egész répát.
- Mi van itt?- nevetett körbe Eleanor, amint belépett. Mögötte Sophia épp olyan értetlen fejet vágott.
- Csak a szokásos- tártam szét a karom. El és Soph mosolyogva megöleltek, majd a kabátjukat ledobva tétlenül néztek körül. Liam odament Sophiahoz, és megölelte a kedvesét. Louis is valami ilyesmi céllal közelített Eleanor felé, de ő csak nevetve hátrált.
- Láttam, mit csináltál az előbb! Menj, mosd meg a szád! Ide ne gyere!
Miközben én rajtuk nevettem, Niall egész szép pacsát kreált a konyhaasztal közepére, és miközben a tej a torkán "akadt", és azt próbálta felöklendezni (??? fúúúj), röhögve rázta a fejét.
- Jézusom, Niall!- nevettem rajta, majd mellé siettem, és alaposan megcsapkodtam a hátát.- Normális vagy?
- Igen, Kels, én is szeretlek- köhögött nagy nehezen, majd elröhögte magát.
- Takaríts fel!- utasítottam, és bár komolyan akartam tűnni, azért sikerült belemosolyognom.
- Segíts!
- Dehogy segítek! Nekem megjelenésem van valami ügynöknél...
- De kérleeek!- lebiggyesztette a száját, és hatalmas szemeivel úgy bámult, hogy önkéntelenül is meglágyult a szívem.
- Ajj, Niall, menj a francba!- szóltam rá hitetlenül, majd a szivacsot megragadva segítettem neki eltüntetni a tej tócsát.
Az ember, egy egyszerű, fotóstúdiót egy kis házba képzelné el, ahol rengeteg díszlet, meg ruha van, és minden második szobában valaki éppen a kamerának pózol. Csakhogy, ahova El hozott, az valami egészen más világ volt: mintha a fehér házba léptem volna be, köbö. Hatalmas épület magasodott a főút mellett, és ha tudtam volna, hogy ez egy ilyen modelles cucc, akkor biztosan nem bámulom olyan nagy csodálva, hanem egyszerűen besétálok. Mondjuk, így utólag látva az is elég nehéz lett volna, mivel két hatalmas biztonsági őr állt az ajtó előtt, teljesen eltakarva az üvegajtó mögötti dolgokat.
- Biztos, hogy jó helyen járunk?- kérdeztem suttogva a lányoktól, mivel félő volt, hogy a nagy emberek meghallják, és kicsapnak- szó szerint.
- Igen, nyugi- mosolygott vissza Sophia nyugtatóan, és bár aranyos gesztus volt, csak még inkább ráparáztam az egészre.
Eleanor odasétált a két őrhöz, felmutatta nekik, a nyakában lógó kártyát, majd miután a szekrények félre álltak, a nyakamat behúzva besiettem a lányokkal az épületbe.
Egy bazi nagy előtér tárult elénk: a padló sima volt, és hasonlított a márványra, bár szerintem köze se volt hozzá. Mindegy is. A lényeg, hogy két folyosó nyílt, szemben egymással, a nagy tér két oldalán. El magabiztos léptekkel indult meg jobbra, és miközben intett, hogy kövessük, fel is mutatta a kártyáját az ajtónállónak, aki régi ismerősként üdvözölte. Sophiaval csak gyorsan követtük.
Eleanor mindig is gyönyörű lány volt, csak úgy, mint Soph. De azt hiszem, azok a lányok, akik ott elhaladtak mellettünk, különböző fotózásokra öltözve és sminkelve, azt hiszem, még őket is felülmúlják.
Végül El a folyosó végén lévő, hatalmas faajtó előtt megtorpant, megvárt minket, majd egy egyszerű kézmozdulattal benyomta a gombot a falon, és beleszólt a kis telefonba.
- Itt vagyunk, Josh!
Válasz helyett kinyílt az ajtó. El csak óvatosan ránk mosolygott a válla fölött, majd előre lépett. Sophia követte. Bennem még átfutott a gyors mérlegelés, hogy vajon, ha elfutok, mennyi esélyem van kijutni innen... de inkább én is bementem.
Mikor beléptem, El már régi ismerősként üdvözölt egy fiatal, magas, izmos, és jóképű, öltönyös pasast.
- Eleanor! Istenem, de régen láttalak!
- Részemről a szerencse, Josh!- mosolygott kedvesen El.- Itt van az a lány, akiről beszéltem neked.
- Liam Payne kishúga?- kérdezte összevont szemöldökkel, majd felém fordult.- Te lennél az?
- Igen- bólintottam zavartan, majd a fülem mögé kotortam a hajamat.- Kelsey Payne vagyok.
Azt hiszem, arra a hirtelen jött hangulatváltozására még Eleanor sem volt felkészülve: Josh arca eltorzult, izgatott lett, majd boldog, aztán totál derű, végül széles mosollyal összecsapta kezét, és mindenféle kertelés nélkül hozzám ugrott, és szorosan megölelt.
- El tudod hinni, milyen gyönyörű vagy?- kiáltotta, amitől kábé egy kellemes kis halláskárosodásom született.
- Öhm... nem igazán- nyögtem elhalóan, mert Josh még mindig kitartóan szorított. Csak ezután engedett el, és olyan erősen mélyedtek az ujjai a vállamba, hogy belesajdult a bőröm.
- LIAM PAYNE HÚGA!- kiáltotta, teljes extázisban, amitől kissé hátra hőköltem.- EL TUDOD KÉPZELNI, MEKKORA KASSZASIKER LESZEL?
- Én?- kérdeztem erőtlenül, és hirtelen elátkoztam az eget, amiért Zayn van olyan korrekt, és tiszteletben tartotta a döntéseimet, és nem kísért el, hogy ha kell, kirángasson. Most kifejezetten jól jött volna.
- Emberek! Kerítsetek egy csinos ruhát ennek a lánynak! Betty, sminket! Azonnal!- és már tovább is adott egy hatalmas műszempillás, sminkelt arcú lánynak, aki azonnal elsodort, és lenyomott egy székre, ami egy bazi nagy tükörrel állt szemben, aminek a szélén kis lámpácskák égtek.- Csak óvatosan!- rikkantott oda Josh.- Ő Liam Payne húga! Szépen fessed ki, Betty! Csak semmi lazsálás! Máris szólok telefonon az ügyfeleknek, hogy ma üres járat van! Kelsey Payne a legfontosabb ma! Gyerünk, gyerünk! Betty, az ég szerelmére, sminkeld már!
A sminkes (ezek szerint Betty) azonnal leráncigálta rólam a kabátomat, és egy gyors arctörlést követően vagy ezer alapozóval kente be a fejem. Utána, mikor a bőröm már olyan volt, mint egy babának, nekilátott kifesteni a szemem. Csak ezzel, vagy egy fél órát pepecselt: meghúzta a tusvonalat, befestette a szemhéjamat, kipótolta a szemöldökömet (vagy nem tudom, mit csinált, csak azt éreztem, hogy egy ceruza végigsiklik a szemöldökömön...), majd végül a számat is kikente. A tükörből ezúttal azonban nem a "csak-szempillaspirál-van-rajtam" Kelsey nézett vissza rám, hanem a "nem-is-én-vagyok-az-ennyi-sminkkel" Kelsey.
- De gyönyörű vagy!- pislogott aranyosan Sophia. Őt, és Eleanort Josh meginvitálta egy kis teázásra, ugyanis egy üvegasztalnál ültek, és kellemes beszélgetésbe elegyedtek, gőzölő csészékkel előttük.
- Tökéletes!- szipogott El is.
- Nagyszerű- reagálta le Josh.- Amanda, kérlek, öltöztesd fel az Angel-fotózáshoz! MOST!
Mialatt Josh az intelmeket süvítette, egy alacsony, bubis frizurás, vörös hajú, zöld szemű lány vonszolt arrébb. Behúzott egy fülkébe, és sietve elkezdte leszedni rólam a ruháimat.
- Nyugi, én is le tudom venni!- mosolyogtam rá kedvesen, mire látszólag meglepődött.
- De nekem az a feladatom, hogy levegyem önről...- hebegte.
- Nem ön- szakítottam félbe.- Kelsey vagyok.
- Mi?- látszólag nem értette, mi a fene folyik itt.
- Nem értem, miért ne vehetném le a saját ruháimat...
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam...
- Ne, ne magázz, légyszíves!- tettem fel nevetve a kezeimet. Amanda félresöpörte az arcából a vastag szálú tincseit, és felpillantott rám.
- Komolyan?- kérdezte megilletődve.
- Komolyan! Ne aggódj emiatt! Amúgy meg... tudod, hogy mibe is keveredtem bele?- kérdeztem halványan mosolyogva.
- Jaj, te egész jó fej vagy! Tudod, nem igazán szoktak ilyenek lenni a modellek. Mindegyik beképzelt... persze, vannak kivételek, mint például te, de tudod, a legtöbben még arra sem méltatnak, hogy hozzám szóljanak- hadarta izgatottan, majd, mikor kifogyott a szuszból, leállt, és érdeklődve pislogott rám, mire hangosan felnevettem.
- Értem, értem. De... milyen Angel-fotózásról beszélt az előbb Josh?
- Ó, tényleg. Na, szóval, tudod, Josh rajong mindenféle nagy kihívásért, és a mostani is ilyen... igazából nem neki szánták, hanem egy sokkal nagyobb ügynöknek, de ő azonnal lecsapott rá, és most a semmiből akar felemelni egy csodaszép lányt, hogy kasszasikert csináljon belőle, aztán hogy majd vele szárnyalhasson, és hogy annyi pénzt kaszálhasson be, amennyit lehetséges- megint elfogyott a levegője, úgyhogy lihegve mosolygott rám.
- Értem- biccentettem kuncogva, majd kibújtam a pólómból, és a nadrágomból, hogy az Amanda nyújtotta ruhába bele tudjak lépni.- Nem nézek ki kicsit furán?
- Minden modell furán néz ki- jegyezte meg mosolyogva Amanda, majd a szempillái alól rám pillantott, miközben egy díszt igazított meg a ruhám mellrészén.
Hirtelen elrántotta a függönyt, és odatolt a fodrász mellé, aki állva megcsinálta a hajamat, és belökött Josh elé.
- Nagyszerű! Csodálatos! Egyszerűen ZSE-NI-Á-LIS! Perfektó!- megragadta a vállam, és büszkén vigyorogva mutatott körbe a termen.- Íme emberek! A Celebrate- vállalat legújabb csillaga! Köszöntelek a szakmában, Kelsey Payne.
Fülsüketítő taps töltötte be a termet, és csak azt hallottam, hogy El és Soph hisztérikus sikításban tör ki, majd a nyakamba ront.
- Te jó ég, Kels!- sikongatott Eleanor, és úgy pattog mellettem, mint egy gumilabda.- El tudod hinni, mennyien fognak megismerni a világban???
- ATYÁM!- visította Sophia, és arcon puszilt.- Olyan büszke vagyok rád!
- Vigyázz a sminkére- csapott Soph kezére Josh, mire elnevettem magam.
- Nos, nem igazán tudom, hogy ez nekem való-e...- kezdtem.- Tényleg nagyon klassz, meg még élvezem is... de talán nem ez lesz a befutó.
- Most hülyéskedsz? Hogy mondhatod azt, hogy nem neked való?- kérte ki magának El.- Te vagy a legmodellesebb modell, akit valaha láttam! Erre születtél!
- És, ha Zayn miatt aggódsz, hidd el, ő fog örülni a legjobban neked- mosolygott rám Sophia, én pedig éreztem, hogy a sok kiló smink alatt erősen elpirultam- ugyanis Soph eltalálta. Féltem attól, hogy Zayn esetleg nem nézi majd jó szemmel ezt az egészet... De Sophia őszintének tűnt, nekem pedig akkor ez volt a legnagyobb riadalmam, ami ezzel el is lett oszlatva.
- Nos, hogyha már mindannyian megvagyunk, akkor javasolnám, készítsünk pár képet!- kiabált Josh, mire mindenki elhallgatott. Úgy tűnt, az egész "fehér ház" befogta.- Amanda! Vezesd Kelsey Payne-t a 12-es szektorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése