37. rész- "Az lehetetlen."

Picike Manókáim!:)
Ez a rész afféle "karácsonyi ajándék" tőlem Nektek. Igyekeztem minél jobbra megírni ezt a részt, ami remélem, sikerült is. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik!:) Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, és élményekben teli Újévet! Remélem, mindenki lezárja a gonosz Óévet, és boldog szemmel, na meg fogadalmakkal kezd bele a következő évbe, ami ránk vár.☺
U.i.: komizni és feliratkozni ne felejtsetek el!:)
Karácsonyi csokinyuszipuszi: Kata xxx

1 hónappal később

Kelsey szemszöge

Egy hosszú, bézs színű ruhában pózoltam a kamerának. Két oldalról szélgépek lebegtették az anyagot rajtam és a hajamat. A fotós megkért, hogy most tűnjek finomnak és sebezhetőnek, amit jelen állapotomban nem volt nehéz eljátszani.

Miután Liam kitálalt nekem a szerelmi életéről, rávettem, hogy a fiúknak is elmondja. És, hogyha már a fiúk tudták, mindenki szerint az lett volna a legjobb, ha Leeyum elmondja az újságoknak is, ezzel tisztázva minden dolgot, ami a "Sophiam" pár kapcsán felmerült. Paul mindenben támogatta a srácot, így pár nap múlva már mindenki ezen csámcsogott. 

Csakhogy a rajongóknak még az is feltűnt, hogy Zayn semmilyen életjelet nem adott magáról, ami a bandát illeti, és trendelésekbe kezdtek Twitter-en, aminek köszönhetően Zayn egyáltalán nem mehetett net közelébe, nehogy véletlenül válaszoljon egy tweet-re. (Ez egyébként Paul ötlete volt, meglepő módon.) És, bár Zayn-t innentől nem "zaklatták", engem totálisan is megszállt mindenki. Josh nem győzte lemondani a fotózásokat, és a hívásokat (újabban elég felkapott lettem), valamint teljes mértékben azt hangoztatni, hogy "nem, Kelsey Payne-nek semmi köze Zayn pihenéséhez". Úgyhogy, miközben a fiúk kissé lenyugodhattak, én teljes gőzzel dolgoztam; minden reggel 8-ra jártam be, és köbö addig tartottak bent, amíg vagy 450 tökéletesre sikerült képet nem csináltak rólam. Ez általában olyan délután 7 órát jelentett.

Finoman szólva is totálisan kimerültem, és ez olyannyira látszott, hogy egyre többet volt szükségem az alvásra, egyre éhesebb voltam munka után, és gyakran éreztem magam pocsékul felkelés után. Kész idegroncs voltam.

- Gyengédséget sugározzon a tekinteted!- nézett ki a gép mögül a fotós. Próbáltam azt tenni, amit mondott.- Testtartás is fontos, tudod, kedvesem!

Megfeszítettem a kezem, mire kattintott egyet a gépével az ember. Éppen pózt váltottam, amikor az ajtón Amanda bicegett be, egy tál sajtos chips-el. Amint megcsapta az orrom a rágcsálnivaló szaga, felfordult a gyomrom, és úgy éreztem, menten elhányom magam. Sosem kedveltem ezt az erős sajt-szagot, de még ilyen intenzíven sosem voltam tőle rosszul. 

- Kels, nem kérsz?- tartotta felém a tálat, amint közelebb ért hozzánk.

- Én...- ezt is alig bírtam kinyögni, ugyanis a reggelim a számba csúszott, én pedig mind a két kezemet a számra tapasztottam, nehogy lehányjam a kellékeket, és se szó, se beszéd, kiviharzottam a helyiségből. 

Berontottam a mosdóba, és éppen hogy térdre estem a WC előtt, amikor már jött is ki belőlem a reggel gyorsan bekapott nutellás-melegszendvics uborkával és sült krumplival. Megmarkoltam a vécécsészét, és próbáltam úgy hányni, hogy a hajam ne legyen olyan. A gyomromat görcs húzta össze, a torkomat pedig marta a sav. 

Hirtelen valaki összefogta a hajam a hátam mögött, ezzel nem hagyva, hogy leokádjam. Még mindig görcsösen a vécé fölé hajoltam, amikor Amanda megszólalt.

- El kéne menned orvoshoz, Kelsey.

Egyet nyögve még kiadtam magamból mindent, majd kifulladva lehúztam a klotyót és nekidőltem a csempének. Amanda leguggolt elém; bubifrizkója még most is tökéletesen állt, nagy zöld szemeit aggódva függesztette rám.
- Jól vagyok- mormogtam, majd a segítségével felálltam, kiöblítettem a számat a csapnál, és megmostam az arcomat is.
- Ez már a harmadik- emlékeztetett Amanda, amikor durván két napja ugyanígy jártam.
- Mostanában össze-vissza eszem- sóhajtottam, majd beletúrtam a hajamba, és visszavonultam a fotózás helyszínére.
- Minden rendben, drágám?- sietett felém Josh.- A frászt hozod rám.
- Oké vagyok- mosolyogtam rá.- De... megkérhetlek, hogy kividd azt a chips-et? Azt hiszem, nem bírom a szagát.
A fotózás egyébként ugyanúgy folytatódott. Én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem kerülgetne szörnyű fáradtság, éhség és a sírhatnék, amiért már régen otthon lehetnék.

Pár óra múlva már hazafelé lépkedtem. Kezdett sötétedni, így az utcán nem is voltak sokan. Ha pedig elment mellettem valaki, az vagy egy képet szeretett volna, vagy undorral az arcán megbámult. Kinek mi. Ja, és volt még olyan is, aki fel sem ismert: egy egyszerű leggingset viseltem, kötött fehér pulcsival (az őszre tekintve) és a hajam is kontyba fogtam.
A házba lépve nem is számítottam a fiúkra, hiszen Zayn kivételével mind autogramm osztásra voltak hivatalosak. A barátom pedig... róla fogalmam sem volt.
Ledobtam a táskámat az egyik kanapéra, kiléptem a cipőmből és becsörtettem a konyhába. Olyan farkas éhes voltam, hogy egyből kirántottam a hűtőből a Nutellát, a reggelről megmaradt melegszendvicseket betettem a mikróba, elővettem uborkát, olívabogyót, mustárt, virslit, sajtot, és minden olyan dolgot, amit jelen pillanatban szívesen ettem volna.
Végül lehuppantam a sárga kanapéra, a kajákat az asztalra tettem, majd a térdeimet felhúzva elkezdtem enni. Hihetetlenül éhes voltam, így csak úgy tömtem magamba a Nutellát, és közben olívabogyókat majszoltam. A tévében egy amerikai vígjáték ment éppen, én pedig azt bámulva fogyasztottam el a kajákat.
Percek múlva kinyílt a bejárati ajtó. Oda sem nézve, csupán a szemem sarkából állapítottam meg, hogy Zayn lépett be az ajtón. Kibújt a cipőjéből, és fintorogva leült mellém.
- Fúj- reagálta le a töméntelen mennyiségű kaját, ami a kis asztalon állt.
- Neked is szia- dünnyögtem, majd megkentem az egyik melegszendvicset Nutellával, és beleharaptam.- Mi újság?
- Áh, nem sok- hátradőlve felpakolta a lábait az asztalra, mire rácsaptam egyet a combjára, ő pedig sóhajtva levette a csülkeit.- Átmentem Channing-ékhez.
- Na. Hogyhogy?- pislogtam rá, közben pedig bekaptam még egy kanál Nutellát.
- Csak szerettem volna beszélni Channing-el, hogy akkor majd hogy lesz a legénybúcsú- mondta, emlékeztetve ezzel arra, hogy mostoha apám megkérte, segítsen neki a legénybúcsú lebonyolításában, ami cirka nyolc nap múlva lesz esedékes.
- Tényleg, nemsokára esküvő- vigyorodtam el. Zayn megtámasztotta könyökét a térdein, és rám mosolygott.
- Veled mi volt ma?
- Josh-al elkezdtük az Angel-fotózás utolsó állomását- mondtam lelkesen, és bekaptam egy olívabogyót.- Úgy néztem ki ma, abban a nagy estélyiben, mint egy előkelő asszonyság, vagy mi.
- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy- nevetett fel a srác, és hozzám hajolva nyomott egy puszit az arcomra.
- Kérsz?- mutattam az előttem elterülő ételekre, mire Zayn az orrát ráncolva megrázta a fejét.
- Kihagynám.
- De izé...- kezdtem volna, amikor hirtelen undorítóvá vált a számban lévő Nutella. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom,de összekeveredett az olíva ízével, meg a mustáros melegszendvics maradékaival, és olyan förtelmes íze volt, hogy azonnal felfordult a gyomrom. Amint ránéztem az üvegére, éreztem, hogy ennyi mindent talán nem kellett volna ennem.
A szám elé kapva a kezem berongyoltam a földszinten lévő fürdőbe, és az ajtót kivágva lerogytam a vécé elé.
- Kels!- már csak Zayn meglepett kiáltását érzékeltem, ugyanis a gyomrom görcsbe rándult és már ömlött is belőlem az előbb elfogyasztott sok gusztustalanság.
Egy tetkós kéz nyúlt át előttem, és összefogta a szemembe lógó kisebb tincseket. Én eközben próbáltam nem kiadni magamból a vesémet. Görcsösen markoltam a vécécsészét, mert hirtelen úgy szédültem, hogy azt hittem, lehullok a föld alá, és ott fogok pörögni.
Miután kiadtam magamból mindent, kifulladva lehuppantam a csempére, és a fejemet a jéghideg falnak döntve próbáltam elérni, hogy ne lüktessen. Zayn gyorsan lehúzta a klotyót, és egy pohár vízzel tért vissza.
- Köszi- motyogtam, felnézve rá. Aggódott.
- Jól vagy?- kérdezte fojtott hangon. Belekortyoltam a vízbe, ami jólesően enyhítette a torkomban lévő maró ízt.
- Persze- mosolyodtam el, és megpróbáltam felállni. Zayn a kezét nyújtva segített ezt véghezvinni, majd aggódva figyelte minden egyes mozdulatom. A mosdóhoz sétálva megmostam az arcom, mire a barátom mögém lépve magához ölelt.
- Biztos?- dörmögte. Megfordulva magamhoz öleltem, mire nyugtatóan végigsimított a hátamon.
- Azt hiszem- sóhajtottam. Zayn egy puszit nyomott a homlokomra, majd kivezetett a fürdőből.
- Legközelebb nem kéne ennyi gusztustalanságot enned- szidott le, majd leültetve a kanapéra, elkezdett összepakolni. Elfordítottam a fejem, hogy még csak ne is lássam azokat az utálatos kajákat.
Miután Zayn elpakolt, mellém kuporodott, és magához ölelve belepuszilt a hajamba.  

Zayn-nel még vagy két filmet végignéztünk, mikor megjöttek a fiúk. Hulla fáradtak voltak, de tele voltak élményekkel, és éppen azt ecsetelték, mennyire csodálatos rajongóik vannak, amikor megcsörrent Liam telefonja mellettem. Odanyúltam, hogy átadjam a bátyámnak, aki velem szemben ült, de akkor a tekintetem megakadt a kijelzőn. Stella.
- Öhm, Liam- köszörültem meg a torkom, és vigyoromat elrejtve átnyújtottam neki a telefont.- Valami lány az.
A testvérem elpirult, mint egy kis kamasz, kikapta a kezemből a tárgyat és felrohant vele az emeletre, miközben odamormolt nekem egy "köszönöm"-öt.
- Milyen lány?- vonogatta a szemöldökét Louis, mire felnevettünk.
- Nem tudom- vontam vállat, és visszadőltem Zayn mellkasára.- Csak a nevét láttam.
- Ha Leeyum akarja, majd elmondja- mosolygott Niall, és az asztalon lévő chips-es tálba nyúlt.- Ahh, elfogyott. Ki akar hozni?
- Niall- csapta vállon Hazz.- Itt az idő, hogy megtanuld kiszolgálni magad.
- Kegyetlen vagy- fintorgott neki a szőkeség, de azért kelletlenül kiment a konyhába chips-ért.

Másnap reggel
Arra ébredtem, hogy forog velem a világ.
Tegnap este eleve korán aludtam el, még úgy, hogy a kanapén beszélgettünk a fiúkkal, így valószínűleg Zayn hozott fel a szobába. Bugyi volt rajtam, meg Zayn egyik pólója, mikor felültem az ágyban.
A fejem lüktetett, és úgy éreztem, mintha az egész szoba egy rohadék ringlispíl lenne, ami sohasem fog megállni. A fejemre szorítottam a kezem, várva, hogy csillapodjon az érzés, de ehelyett szörnyű hányingerem is támadt. Már akkor tudtam, mi fog történni, mikor ledobtam magamról a takarót, és a számra tapasztott kézzel berongyoltam Zayn fürdőjébe.
Öröm volt lerogyni a vécé elé, és újból mindent kiadni magamból, úgy, hogy tegnap este ettem utoljára- és azt is kihánytam.
- Minden oké?- hallottam Zayn rekedt hangját a becsukott ajtón keresztül. Rekedt volt, tehát abban a pillanatban kelt fel.
- Aha- nyögtem, majd egy újabb gyomorgörcsöt követően majdnem kinyúvadtam. A hajamat próbáltam félrekotorni, de nem jártam sok sikerrel.
Kinyílt a fürdő ajtaja, és Zayn lépett be. Egyből mellém térdelt, hátrafogta a hajam, és nyugtatóan simogatta a hátam, miközben engem összerántott az erőlködés.
- Kicsim- szólalt meg, miközben a csapból öblítettem ki a számat.- El kéne menned orvoshoz.
Megtámaszkodtam a mosdókagyló szélén, és nagyot sóhajtottam. Fogalmam sem volt, mi okozta az állandó rosszulléteket, a hányásokat és az éhséget, így megadóan bólintottam.
- Igazad van- motyogtam.- Ez már nem lehet gyomorrontás. Szerintem... ma el is kellene mennem.
- Elkísérhetlek?
- Nincs más dolgod?- kérdeztem, majd gyorsan ki is javítottam magam, hogy ne úgy tűnjön, mintha le akarnám rázni.- Vagyis.. ráérsz?
- Szerintem megoldható, igen- töprengett el.
- Rendben. De, ha esetleg nem jó, megkérhetem Amandát, ő is biztos szívesen eljön velem- mosolyogtam rá.
Tetkós kezeivel megragadta a derekam, és szorosan magához húzott, majd nyomott egy csókot a számra.
- Jó lenne, ha nem kapnád el tőlem a betegséget- nevettem fel, és megpusziltam az arcát.
- Sajnálom- nevetett ő is, majd ellenállva annak, hogy hosszasan megcsókoljon, inkább csak adott egy puszit a homlokomra. 

Délelőtt aztán rácsörögtem Josh-ra, hogy ne is számítsanak rám ma, mivel orvoshoz kell mennem. Jó fej főnököm felfogta a dolgokat, és a lelkemre kötötte, hogy vigyem magammal Amandát is. Innentől kezdve mondhattam akármit, ugyanis Josh olyan makacs, akár egy öszvér, és még egyszer megkért (utasított), hogy az asszisztense is legyen velem, mondván, "ha Amanda velem van, az olyan, mintha ő lenne velem, és márpedig ő nagyon szeretne velem jönni, csak nem tud". Miután biztosítottam arról, hogy értettem, gyorsan felöltöztem, és lebattyogtam a fiúkhoz, akik még a nappaliban döglöttek.
- Jó reggelt- mosolyogtam rájuk, és lehajolva a kanapén ülő Louis-hoz, kivettem a kezéből a Nutellát, és bekaptam egy hatalmas kanállal.
- Hé!- dörrent fel a srác, mire visszaadtam neki, és kuncogva elcsórtam Niall egyik melegszendvicsét.
- Szívesen- öltötte ki rám a nyelvét, mire összeborzoltam a haját, és beslisszantam a konyhába, ahol Hazz tevékenykedett a hűtő körül.
- Mizu?- osontam mögé, ő pedig ijedtében beverte a fejét a hűtő tetejébe, mire felröhögtem.
- Én is örülök neked- dörzsölte a fájó pontot göndör fején, majd játékosan meglökte a vállam.
- Van sajt?- átnyúltam előtte, és kikaptam a hűtőből az említett ételt.
- Ma nem mész dolgozni?- kérdezte, majd elengedve a kobakját kivette a lekvárt, amit eddig keresett. Csak ekkor vettem észre az asztalon illatozó gofrikat.- Ilyenkor már nem szoktál itthon lenni.
- Ja, csak orvoshoz kell mennem- vontam meg a vállam, majd megkentem egy gofrit lekvárral, és egy vállvonogatás után rátettem a sajtot is.- Mostanában nem érzem jól magam.
- El tudom képzelni- fintorogva meredt az ételemre, amit én jóízűen fogyasztottam.- Talán le kéne állnod a lekváros-sajt evésével.
- Lou-nál van még a Nutella?- kérdeztem tőle, miután villámgyorsan bepusziltam a sajtos gofrit.
- Valaki szólított?- dugta be a fejét az ajtón Louis, mire vigyorogva felé nyújtottam a kezem, ő pedig unottan rám meredt.- Nutella?
- Szeretlek- nevettem fel, mire vigyorogva felém nyújtotta az üveget.
Én újból kentem egy lekváros gofrit, majd rákanalaztam egy kis Nutellát (majdnem a fél üveget, de sebaj), és a nappaliban lekuporodtam Zayn mellé, aki időközben végzett a fürdéssel.
- Hol van Liam?- kérdeztem, miközben Zayn kitátott szájjal böködött, én pedig készségesen adtam neki egy falatot a gofrimból.
- Telefonál- forgatta a szemét Niall, és a példámat követve ő is megkente Nutellával, majd lekvárral a gofriját. Kis lopós.
- Zayn- fordultam a fiúm felé, miután megettem a gofrimat.- Amanda mondta, hogy eljön velem orvoshoz.
- Oké- biccentett.- Channing úgyis hívott nemrég, hogy át tudnék-e menni. Tudod, a legénybúcsú...
- Persze- mosolyogtam rá, majd sóhajtva hátradőltem, egyenesen Zayn mellkasára.

Mikor pár perc múlva csengettek, a fiúk még nagyban poshadtak, így nekem kellett ajtót nyitnom. Később kiderült, hogy jól is tettem: Amanda ácsorgott a küszöbön. Vörös haja kifogástalanul állt, zöld szemeivel felpislogott rám, majd elmosolyodott.
- Jaj, de örülök neked!- öleltem boldogan magamhoz.
- Én is neked, Kelsey!- nevette el magát.
- Gyere beljebb.
Karon ragadtam, és behúztam a nappaliba. Miután bemutattam a fiúknak (akiket persze ismert, de így személyesen még nem) és adtam neki egy kis gofrit (ha kért, ha nem, kapott), diszkréten szóvá tette, hogy nem ártana indulnunk. Gyorsan felszaladtam megmosni a fogamat, kispirálozni magam, hogy azért nézzek már ki valahogy, majd teljes harci díszben visszatértem közéjük.
- Mehetünk?- mosolygott rám Amanda.
- Persze- feleltem izgatottan, majd beleugrottam a cipőmbe, magamra vettem egy kardigánt, és odaszaladtam Zayn-hez, hogy adjak neki egy búcsúcsókot, elköszöntem a fiúktól, és már mentünk is.

Az orvosnál vagy ezren voltak, és ebből köbö ezren felismertek. Képet ugyan csak ötöt csináltak velem, a többiek nagyon pislogtak rám. Még akkor is éreztem a tekinteteket, amikor bevonultam a rendelőbe.
- Jó napot kívánok!- köszöntem mosolyogva, majd, mielőtt becsuktam volna az ajtót, ránéztem a váróban ülő Amandára, aki csak feltartotta a hüvelykujját.
- Üdvözlöm- nézett rám a doktor, és az asszisztense is kedvesen pislogott rám.- Kelsey Payne?
- Pontosan- biccentettem.
A doktor az ágyra mutatott, hogy üljek fel rá. Előtte gyorsan ledobtam a kabátom a székre, meg a táskámat, és felpattantam az ágyra.
- Mik a panaszok?- kérdezte, miközben a nyakába akasztotta a sztetoszkópot.
- Mostanában nagyon sokat eszem- kezdtem.- Ez nem is lenne baj, de ezeket ki is adom magamból. Érti. Nagyon sokszor vagyok rosszul, és hányingerem is nagyon sokszor van. Aztán baromira álmosnak érzem magam, aztán éhesnek, de mikor lefekszem aludni és utána felkelek, rögtön rám jön a hányinger. Fogalmam sincs, mi lehet ez... Valami vírus esetleg.
Az orvos összevont szemöldökkel nézett maga elé, majd rám emelte tekintetét. Eközben az asszisztens sejtelmesen rám mosolygott.
- Ne haragudjon meg a kérdésért, de- kezdte az állát dörzsölgetve.- Zayn Malikkal még együtt van, nemde?
- De igen- zavartan a fülem mögé kotortam a hajamat.- Nem értem, ez hogy jön most ide.
- Elnézést, de- a szemembe nézett.- Mikor volt vele együtt utoljára?
- Hát nem is tudom...- hirtelen baromi vörös lett a fejem. Hogy a fenébe jön ez ide? Úristen.- Utoljára talán egy hónapja.
- Védekeztek?
- Tessék?- a fejem pirossága egy rákéval egyezhetett meg, amin pirosító van.
- Védekeztek?- ismételte a kérdést.
- Hát... Én...- amint tudatosult bennem, hogy mire akar kilyukadni a doki, megráztam a fejem.- Az lehetetlen.
- Nem az- a doktor felállt, és nyugtatólag a vállamra tette a kezét.- Szedett fogamzásgátlót?
- Nem lehet- suttogtam, figyelmen kívül hagyva a kérdést. A szememet könnyek szúrták, és a kezem a hasamra csúszott.
- Minden rendben?- hajolt le, hogy láthassa az arcomat, amit a hajam eltakart.
- Hívja be Amandát- motyogtam.- Kérem, hívja be.
Az asszisztens már pattant is, és kikiáltott a váróba. Amanda pillanatok múlva megjelent az ajtóban, és amint látta az arcom, levette, hogy eléggé szar a helyzet.
- Mi történt?- kérdezte rosszat sejtve.
- Nos, előfordulhat, hogy Kelsey Payne...- kezdte az orvos, de gyorsan félbeszakítottam.
- Ki ne mondja! Ne mondja ki.
- De mi történt?- kérdezte újból Amanda, és a szemembe nézett.- Kelsey...
- Van itt egy terhességi teszt?- kérdeztem keményen.
Az asszisztens gyorsan bólintott, majd az egyik fiókból kivett egy bontatlan tesztet.
- Arra van a mosdó- mutatta a privát helyiségüket, mivel nyilván érezte a helyzet komolyságát.
Amanda arcára egyszerre ült ki a felismerés és a döbbenet, miközben engem figyelt, ahogyan bevonultam a mosdóba. Magamra zártam az ajtót, és elvégeztem a tesztet. A dobozára rá volt írva, hogy körülbelül 5 perc múlva mutatja ki a szitut.
Eszem ágában sem volt kimenni, ezért leültem a lehajtott vécéülőkére, és az ujjaimat tördelve vártam az eredményt. A szívem hevesen dobogott a bordáim között, a vérem pedig úgy hullámzott a mellkasomban, hogy kis híján szörnyethaltam. A gyomrom görcsbe rándult, és folyamatosan rajtam volt a sírhatnék. Bármelyik pillanatban elbőghettem volna magam, amikor megnéztem a tesztet.
- Nem. Nem. Nem. Ez nem lehet- suttogtam egyre kétségbeesetten, míg eltört a mécses, és bőgve a kezembe temettem az arcom.
Folyamatosan Zayn járt a fejemben. Mit fogok neki mondani? Mi lesz velünk? Mi lesz ezzel az egész fossal? Mit fogok csinálni? És Zayn mit fog csinálni, ha megtudja?
Mintegy utolsó reményként kitöröltem a szememből a könnyeket, és megint a tesztre néztem, hátha az előbb rosszul láttam.
De az a piros + jel most is ott virított rajta.