36. rész- "Még szép."

Pici Csibéim!:)
Próbálom behozni a késéseket, de nem könnyítik meg a tanárok a helyzetemet... Minden esetre, meghoztam a 36. részt (rohan az idő, gyerekek), amiben egy pici, de tényleg csak egy leheletnyi +18-as rész is el van rejtve. Szinte észre sem fogjátok venni, de azért többször is utalok rá, szóóóval. :) 
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)<3
"Kiss me, like you wanna be loved": Kata xxx

Kelsey szemszöge

Kemény 10 percig tartott, míg a kórház kijáratától elvergődtünk a limuzinig. A fiúk folyamatosan integettek, meg vigyorogtak, miközben Zayn betolt az autóba, én pedig igyekeztem egyre beljebb húzódni, hogy ők is be tudjanak nyomulni mellém. Közben folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, és vad sikoltások kereszttüzében néha vaku is villant. Addig mentem arrébb, míg bele nem ütköztem az elválasztó cuccba, ami a sofőrt különítette el az utasoktól. Zayn mellém ült, a sort pedig Liam zárta. Éppen behúzta a lábát, amikor kintről becsapták az ajtót.
- Ú, mi ez?- csillantak fel a szemeim, és előrehajolva leemeltem a kis polcról az ott elhelyezett pár darab újságot.- Nem is tudom, mikor olvastam utoljára...- a legfelső újság címlatját nézve elakadt a szavam,
A fiúk kíváncsian fordultak felém, de én csak ültem, és próbáltam felfogni, mit látok. A címlapon ugyanis Zayn volt, a legutolsó koncerten. Olyan pillanat volt megörökítve, amit nem is gondoltam volna... Szóval. A képen velem beszélt. Ez akkor volt, mikor a koncert után félreálltunk a backstage-ben, hogy gratuláljak neki. Oldalt álltunk, én óvatosan rá mosolyogtam, ő pedig a kezemet fogva nézett rám. Észre se vettem, hogy akkor csináltak rólunk képet, így engem is meglepett. Főleg, ami a kép alá volt írva: "Zayn Kelsey miatt hagyta volna ott a turnét?".
- Fiúk!- néztem fel az újságból.- Ez mi?
Liam kivette a kezemből, és a srácok a lap fölé hajolva tanulmányozták az oldalt. Én eközben a következő újságot kezdtem lapozgatni. A címlapon ezúttal én voltam. Egy modell fotóm volt az oldalon, alá pedig a következő szöveg volt írva: "Mit történik ezzel a lánnyal?". Kapásból belelapoztam az újságba, míg el nem érkeztem a rólam írt cikkig. A cikkben kifejtette az író, hogy eléggé megváltozott a viselkedésem, és valószínűleg az sem tett jobbat nekem, hogy most egy jelenleg eléggé felkapott menedzser intézi modelles ügyeimet (itt szerintem mindenki Josh-ra gondol), valamint azt, hogy Zayn hirtelen pihenőre ment (mivel a rajongók nem tudják, hogy végleg kilépett a bandából) is a viselkedésem számlájára írták.
"Itt senki sem tudja, hogy mi ütött a fiatal modellbe. Bennfentesek véleménye szerint az ifjú leányzó mindent igyekszik megtenni azért, hogy világhírű modell válhasson belőle- és, ha ez azt jelenti, hogy a barátját kell hazarángatnia a turnéról, akkor megteszi. Senki sem érti a viselkedését, mivel, mint kiderült, Kelsey Liam Payne-el áll testvéri rokonságban. De úgy tűnik, a lány még a saját fivérére sincsen tekintettel."
Folyamatosan a könnyeimet nyeltem, miközben a sorokon száguldott a tekintetem. El sem hittem. Minden szó, amit itt leírtak, aljas hazugság volt. Viszont ezt az emberek nem tudják. Nem is tudhatják, hiszen a valóságot csak mi tudhattuk, a srácokkal. Na, meg Paul, de ebben az ő véleménye most aligha számított. Valószínűleg szipogni kezdtem, ugyanis a fiúk egy emberként bámultak rám, én pedig az arcomat feltörölve mutattam fel nekik az újságot.
- Hát- kezdtem, és erőteljesen arra koncentráltam, nehogy elkezdjenek ömleni a könnyeim.- Ez a cikk... Hogy is mondjam.
- Kels, nyugi- Zayn kivette a kezemből a lapot, és a limuzin végébe hajította. Szipogva hagytam, hogy a mellkasára húzzon, és átölelve hátradőljön velem az ülésen.- Hazugság az egész.
- Tudom- motyogtam.- De hogy írhatnak ennyire... valótlant?
- Most valami okosat kellene mondani, de az a helyzet, hogy ez gyakran megtörténik- nézett rám Harry, együttérzéssel a hangjában.
- Az újságoknak általában nincsen igazuk- szólalt meg Louis, és elém guggolva úgy nézett rám, mint egy aranyos kiskutya.- Mi tudjuk, hogy nincs. Más meg nem számít.
- Pontosan- értett vele egyet Niall, mire a szőkére függesztettem a tekintetem, aki cukin mosolyogva a szemembe nézett.- Annyiszor állították már rólam, hogy meleg vagyok, meg minden.
Hitetlenül felnevettem, mert, bár én még sohasem hallottam ezt, nagy volt a valószínűsége, hogy ilyet is képesek kitalálni az olvasottságért.
- Nem szabad ezen felhúznod magad- puszilta meg a fejem Zayn, én pedig összeszedtem magam. Eléggé gyerekesen reagáltam le a szitut, de hát. Ez van.

Otthon aztán a fiúk felmentek pihenni, mi pedig, Zayn-el, felkucorodtunk a kanapéra, és benyomtuk a tévét. Miközben belefolytunk a Fogadom című filmbe (Zayn egy ideig nyávogott, amiért nem hagytam, hogy elkapcsoljon), Zayn hátradőlt a kanapén, én pedig felfeküdtem mellé, és a hátamat az oldalának döntöttem, mire belepuszilt a hajamba és magához ölelt.
- Úgy szerencsétlenkednek- sóhajtottam, ugyanis Channing Tatum barátnője nagyon béna volt.- Hogy felejthet el valaki mindent ilyen...bénán?
Zayn kuncogott mellettem, és megpuszilta a fejem.
- Szegény srác tökre meg van ijedve- folytattam felháborodva.
- Szerintem én ma jobban megijedtem- dörmögte. Megdobbant a szívem, és szinte kicsavarva a törzsem, felnéztem rá.
- Én...- kezdtem volna bocsánatot kérni, vagy valami, ő viszont odahajolt és hosszasan megcsókolt. Azon kívül, hogy majdnem meghaltam (jó értelemben, persze) nem tudtam hova tenni.
- Soha nem féltem még ennyire- ismerte be, mire felgyorsult a szívverésem.- Amikor láttam, hogy ott fekszel... Tudod, mielőtt megismertelek volna, sohasem voltam ennyire... érzelgős. Mert amúgy nem volt kiért. Soha nem féltettem senkit, mint téged, mert tudom, hogy mindennél jobban szeretlek, és hogyha valami történne veled, abba belehalnék.
A szemeimet elfutotta a könny, és olyan hirtelen öleltem magamhoz Zayn-t, hogy felnevetett. Az ölébe vont, és hosszú puszit nyomott a homlokomra. Magamhoz szorítottam, ő pedig végigsimította a hátam.
- Ez nagyon édes volt- jegyeztem meg.
- Tudom- vigyorodott el, én pedig megsimogattam az arcát.
- Sosem mondtál még ilyeneket.
- Mert akkor nem érdemelted meg- vont vállat pimaszul, mire elképedve megcsaptam a karját.
- Hülye.
- Viccelek- csücsörített, én pedig a példáját követve közel hajoltam hozzá. De sem ő, sem én nem mozdultunk egymás felé, hanem csak ültünk, csücsörített szájjal, és bámultuk egymást. Végül ő nevette el magát először, majd a derekamnál fogva az ölébe húzott. Innentől már én túrtam elsőnek a hajába, és hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon. Ő végigdöntött az ágyon, nem szakítva meg ezzel csókunkat. Két kézzel a hajába túrtam, ő pedig hatalmas tenyerét lapos hasamra fektette. Beleharaptam a szájába, ő pedig felmordult.
- Menjünk fel- suttogtam.
Zayn szeme csillogott, amikor elvigyorodva egy csókot nyomott a számra. Lelépett a kanapéról, és a karjába emelt. Kuncogásban törtem ki, és orromat a vállába fúrva hagytam, hogy felsiessen velem az emeletre. Lábbal berúgta szobájának ajtaját, majd ugyanilyen mozdulattal be is csukta.
Ledöntött az ágyra, én pedig a hűvös ágyneműt éreztem először, amint a hátamhoz préselődött. Zayn fölém mászott, és hosszasan megcsókolt. Ösztönösen a pólója aljához vezettem a kezemet, és a segítségével kibújtattam belőle. Végigsimítottam izmos hasán, mire beleharapott a számba. Elnevettem magam, ő pedig felültetve kibújtatott a pólómból.
Végigcsókolta a nyakamat, mire próbáltam nem hangosan felnyögni, vagy elnevetni magam.
Nem sokkal később már mind a ketten megszabadultunk ruháinktól, és egymásba feledkezve csókolóztunk.
- Biztos?- kérdezte Zayn. Szája fel volt duzzadva, szeme még a félhomályban is csillogott, a haja pedig kócosan állt, mint egy kiskutyának.
- Biztos- felülve csókot nyomtam a szájára, ő pedig elmosolyodva a lábaim közé férkőzött.
Felnyögtem, mire végigsimított az arcomon, és lehajolva hosszasan megcsókolt. Belemarkoltam az ágyneműbe. Zayn nagyon óvatos volt, és pont ez tette tökéletessé az egészet.
Végül pihegve feküdtünk egymás mellett. Zayn magához ölelt, magunkra húzta a takarót, és belepuszilt a hajamba.
- Szeretlek- suttogta. Tudtam. Még szép. :)

Pár összebújással töltött órával később kezdtem megéhezni, úgyhogy előkerestem egy bugyit, majd Zayn pólóját magamra rángatva (a lustaság sok mindenre képes) visszahuppantam az ágyra.
- Te nem vagy éhes?- hajoltam oda, és egy puszit nyomtam kissé borostás arcára.
- Deee- nyújtotta el, majd rám kacsintva magára húzott, és hosszasan megcsókolt.
- Jaj már- nevettem fel, majd lemásztam az ágyról, és az ajtóhoz léptem.- Lementem enni.
Alig léptem ki az ajtón, Zayn, egy alsót magára rángatva, követte a példámat, Lementünk a lépcsőn, és nem meglepő módon már az egész banda lent csücsült, csak ránk várva.
- Na, mi újság?- vigyorgott ránk Harry, én pedig a kis lábujjamig elpirultam.
- El lehet kussolni- röhögte el magát Zayn és mellém érve megpuszilta a halántékom.
- Ti sem kussoltatok- kacsintott ránk Lou, mire a kezembe temettem az arcomat és elnevettem magam.
- Fiúk!
- Jól van, na- tette fel a kezét Hazz.- De, csak hogy tudjátok. Már régóta erre a pillanatra vártunk.
- Elég lesz- öltöttem ki rájuk a nyelvem, mire Niall nekem vágott egy párnát, és vihogva vette tudomásul, hogy fejbe dobott vele. Én csak zavartan ráztam a fejem, amikor Zayn megragadta a karom, magához húzott és egy csókot nyomott a homlokomra. A fiúk fütyülni és tapsolni kezdtek, én pedig végre őszintén elmosolyodtam.
Kiderült, hogy az egész banda éhes. Ugyanis, amikor Zayn-nel összedobtunk egy gyors szendvicset, mind a négyen ott kuncsorogtak az ajtóban, így csinálnom kellett nekik is kaját. Aztán önelégülten vigyorogva beinvitáltak a nappaliba, hogy filmezzünk. Persze Harry elsütötte a poént, miszerint "nyugi, most nem ti lesztek a szereplők", amit a fiúk rendkívül szórakoztatónak találtak, én viszont csak egy vállon csapással értékeltem.
Lekuporodtunk a kanapékra, és Niall elindította a filmet. A Lázadó-t néztük, ami nekem borzasztóan tetszett, a fiúk viszont mindig elbaromkodták a megható részeket, így nem tudtam megkönnyezni, mikor Tris ott függött, és mindenki azt hitte, meghalt. Louis valami olyasmit nyögött be akkor, hogy "milyen filmdráma ez", mire Harry közölte vele, hogy ne lője már le a poént, kíváncsi, mi lesz Tris anyjával. Erre mondtam neki, hogy az már az előző részben meghalt, mire Liam oltári röhögésben tört ki. Végül már mindenki szakadt, csak Hazz bámult maga elé, hogy ő ezt most nem érti, és hogy "eddig tévedésben élt".
Lassacskán kezdett sötétedni, a társaság viszont nem kezdett fáradni. Felálltam Zayn mellől, majd a fiúk tányérjait összeszedve bementem a konyhába. Éppen a sajtot tettem vissza a hűtőbe, amikor Nutellát pillantottam meg az egyik sarokban. Kikaptam a hűtőből, majd azt becsukva kanál után nyúltam, és elkezdtem kanalazni a masszát.
Végül a mosogatással sehogyan sem haladtam, annyira lefoglalt a csokikrém, szóval erővel kellett rávennem magam, hogy félretegyem, és a végén így bírtam elmosogatni. Na, szép. Modell létemre itt tömöm a fejem ezzel a fossal. Azaz, ezzel a finom fossal.
Liam lépett be a konyhába, arcán apás mosollyal, és mellém érve belebökött az oldalamba.
- Mizu?- nevettem rá, ő pedig rázta a fejét, majd a Nutellát észrevéve magához vette és felült vele a pulthoz.
- Szeretnék beszélni veled.
Megtöröltem a kezem a konyharuhába, és felültem Liam mellé. Útközben felvettem egy másik kanalat, hogy segíthessek a bátyámnak a Nutella elfogyasztásában. Na, igen. Én már csak ilyen rendes vagyok.
- Mesélj- vigyorogtam rá, majd félrelökve a kanalát, belekotortam az üvegbe.
- Szakítottam Sophia-val- közölte, nekem pedig a meglepetéstől a torkomon akadt a csokikrém.- Neked akartam először elmondani.
- Mi?- kerekedtek el a szemeim. Először borzasztóan mérges lettem, amiért folyamatosan csak Zayn-re és saját magamra gondolok, miközben a többiekkel alig foglalkozom.- Mikor történt mindez?
- A turné alatt- nézett a szemembe, én pedig még jobban elszégyelltem magam. Persze akkor is csak magamra gondoltam, miközben Liam-nek szüksége lett volna rá. Csodás testvér vagy, igazán, Kelsey.
- Úgy sajnálom, Liam- tettem a kezem a kezére.- Sajnálom, hogy szakítottatok, és azt is, hogy nem foglalkoztam veled. Én...
- Nem kell bocsánatot kérned- mosolygott rám.- Neked is minden összejött, és jobb is volt úgy, hogy először csak saját magammal beszéltem meg a dolgokat.
- Akkor...ez végleges?
- Attól tartok- mondta, és bár egy hosszú kapcsolatnak vetett véget, nem tűnt szomorúnak. Inkább beletörődöttnek, vagy megkönnyebbültnek, vagy... nem is tudom. Olyan volt, mint általában: nyugodt és végtelenül Liam-es.
Elhúztam a számat, és magamhoz öleltem a testvéremet. Mostanában hagytam, hogy megint minden rám dőljön, amiből a srácoknak kellett talpra állítaniuk. És ezért borzasztóan mérges voltam magamra; amíg ők mindent megtettek értem, én a nyakukba akasztottam egy asztmás rohamot is. Tutira örültek neki.
És akkor, ott, Liam-et ölelve megfogadtam, hogy rendet teszek magamban. Legyen a helyzet bármilyen kétségbeesett is, nem kérhetem mindenben a srácok segítségét. Nekik is meg vannak a maguk gondjai, hát én nem fogok rájuk csimpaszkodni, mint valami pióca. Bár, az inkább tapad, mint csimpaszkodik. Mindegy.