Iszonyatosan örülök a 14 feliratkozómnak!:3 Nagyon-nagyon köszönöm, hogy az előző részt ennyien pislogtátok meg, és remélem, a mostani is annyira fog tetszeni nektek:) Úgy érzem, ez a rész kissé lapos lett, de persze nyugodtan meg feddhettek, hogyha szerintetek nem így van...:)
U.i.: feliratkozni és kommentelni se felejtsetek el!!<3
Csókos-fánk: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Alig láttam a könnyektől, amik tömegverekedésbe keveredve csorogtak az arcomon. Előszedtem egy edzőtáskát Zayn ágya alól. Az ajtó felé vettem az irányt, de akkor megakadt a szemem a tévén. Próbáltam nem oda figyelni, és komolyan minden erőmmel azon voltam, hogy elhúzzam a csíkot, de a lábaim önálló életre keltek, és a tévé elé vezettek engem. Tulajdonképpen nem is a tévé érdekelt, hanem az, ami a tetején volt. Egy képkeret. AZ a képkeret, ami egykor a kukában volt. AZ, amit Zayn dobott a kukába.
Most a tévé tetején állt.
De nem volt benne kép.
Szipogva, megbántva, és a könnyeimet törölgetve baktattam át a szobámba. Nem is néztem, milyen ruhákat pakolok be a táskámba- csak minél előbb ki akartam jutni a házból.
Lesiettem a lépcsőn. A fiúk bűnbánó arccal gubbasztottak a kanapén. Liam felállt.
- Kels...Anyukádék még kórházban vannak.
Beharaptam a számat, és úgy tettem, mintha tudtam volna.
- Tudom.
Kínos csönd. A hajamat a fülem mögé kotortam, és az ajtó felé indultam.
- Élet, ne csináld már ezt.
Zayn. De bakker. Miért ilyen édes?
- Ma szerintem mindenkinek jobb, ha a sértett hercegnő nem alszik itt- olyan gúnyosan beszéltem... tulajdonképpen saját magamról, hogy szinte marta a számat.
- De én ma szeretnék a hercegnőmmel aludni.
ZAYN. MIÉRT VAGY ILYEN ÉDES?
- Ma nem, Zayn. Ma nem.
Nem akartam visszanézni, amikor kilépek az ajtón, úgyhogy csak becsuktam magam mögött, és kisétáltam az utcára.
Délután 5 óra volt. Egész London csendes ilyenkor: mintha megnyomná valaki az "alvás" gombot. Csak pár pillanatig tétováztam, majd elindultam. Fogalmam sem volt, merre kéne mennem. Csak azt tudtam, kihez kell mennem.
Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
Josh szemszöge
Amanda egy halom papírt tett az asztalomra. A hajamba túrva konstatáltam, hogy ezek szerint a mai éjszakát is az irodában töltöm.
- Rendezte már Kelsey-vel a papírokat?- kérdeztem Amanda, visszafordulva az ajtóból.
- Még nem- fáradtan elmosolyodtam.- De rajta vagyok.
És abban a pillanatban megszólalt az asztali telefon. Odanyúltam, és a gombot megnyomva kihangosítottam, hogy addig írhassak.
- Josh Chong- mondtam. Amanda kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Josh?
- Kelsey?
- Igen- rekedt volt a hangja.
- Kelsey? Minden rendben?
- Hát...- erőset szippantott, majd a hangja eltompult, mintha gombóc lett volna a torkában.- Ami azt illeti nem.
- Mi történt?- kérdeztem azonnal.
- Nem vagyok otthon- vallotta be, én pedig majdnem eldobtam az agyamat.
- Mi? Nem vagy otthon? Akkor hol vagy?
- Sétálok...
- Te jó ég... Hol van ilyenkor a pasid?
- Összevesztünk.
- És a bátyád?
- Összevesztem velük- zokogta el magát.- Mindenkivel.
- Mi? De miért?
- Ma tudtam meg, hogy a hétvégén két hónapos turnéra mennek... Nem mondták el, érted?
- Te jó ég, édesem!- összecsaptam a tenyerem, és próbáltam nem nevetni.- Tény, hogy eléggé paraszt módjára viselkedtek. De ha hétvégén mennek, akkor mit keresel az utcán?
- Mert haragszom rájuk. Ma nem is alszom otthon.
- Jaj, istenem, Kelsey! Akkor hol alszol?
- Nos. Azt még nem tudom...- szipogott, és úgy hallottam, mintha futna.
- Merre vagy?- ez a lány még egyszer a sírba visz! Mielőtt válaszolhatott volna, megszólaltam.- Gyere az ügynökségbe.
- Komolyan?
- Komolyan. Úgyis olyan sok munkám van, hogy szerintem bent kell maradnom éjszakára, úgyhogy... szívesen látlak.
- De még csak hat óra..
- Kelsey. Vagy idejössz, vagy elküldök érted valakit- megráztam a fejem.- Nem lehetsz örökké haragban a fiúkkal.
- De most abban vagyok- szippantott egy nagyot, majd, mintha belépett volna valahová, mert megszűnt az utcazaj, amiben eddig beszéltünk.- Mindegy. Itt vagyok. Felmegyek hozzád.
Egyszerre tettük le a telefont.És Kels nem hazudott. A telefon letétele után 10 másodperccel kopogtak az ajtómon.
Odamentem, és amint kinyitottam, egy könnyes szemű Kelsey-vel találtam magam szemben.
- Jaj, te lány- keserűen elmosolyodtam, és behúztam az irodába.- Minden rendben?
- Elmennek- motyogta.- És nem is készítettek fel arra, hogy két hónapig magamra hagynak... Félek, Josh. Baromira félek.
Kedvesen rámosolyogtam, és inkább leültettem a kanapéra.
- Nézd. Ha valamit nem szeretek, akkor az a sírás. Főleg, mivel te ilyen gyönyörű vagy- elmosolyodott.- Na látod. Megy ez. Szóval. Most lemossuk rólad ezt a sminket.
A kezébe nyomtam egy doboz vattát, és arclemosót, amit a fiókomból kotortam elő.
Kelsey mosolyogva lemosta magáról az "álarcát", és nuku sminkben felhúzta a térdeit a kanapéra.
- Mennyi alapozót kentek neked a fejedre?- szörnyülködtem.
- Sokat- nevetett fel őszintén.- Látszik még a számon, hogy fel volt repedve?
- Nem, édesem. Na, de akkor- összecsaptam a kezemet.- Mit szoktak csinálni a csajok, amikor szomorúak?
- Nem tudom- vont vállat.- Talán csokit esznek...?
- Csokit? Remek. AMANDA- elüvöltöttem magam, mire Kelsey felnevetett, az ajtón pedig Amanda robbant be.
- Igen?- a szeme Kelsey-re siklott.- Kels... hogyhogy itt vagy? Valami gond van?
- Csak beugrottam- mosolygott rá Kelsey. Meglepődtem, milyen jól kijön Amandával.- Amanda, kérlek, hoznál fel valahonnan egy tucat csokit?
- Persze- bólogatott lelkesen Amanda. Aha. Szóval kedvesnek kell lenni a dolgozókkal. Oké.- Azonnal.
- És tudod mit? Hogyha feljöttél, itt is maradhatnál- Kelsey rám nézett, ezzel egy időben pedig Amanda is.- Ugye nem lenne gond?
- Most erre tudok nemet mondani?- tártam szét a kezeimet.
- Remélem, nem- nevetett fel Kelsey, Amanda pedig vigyorogva kiszambázott az irodából.
- Kelsey. Vagy idejössz, vagy elküldök érted valakit- megráztam a fejem.- Nem lehetsz örökké haragban a fiúkkal.
- De most abban vagyok- szippantott egy nagyot, majd, mintha belépett volna valahová, mert megszűnt az utcazaj, amiben eddig beszéltünk.- Mindegy. Itt vagyok. Felmegyek hozzád.
Egyszerre tettük le a telefont.És Kels nem hazudott. A telefon letétele után 10 másodperccel kopogtak az ajtómon.
Odamentem, és amint kinyitottam, egy könnyes szemű Kelsey-vel találtam magam szemben.
- Jaj, te lány- keserűen elmosolyodtam, és behúztam az irodába.- Minden rendben?
- Elmennek- motyogta.- És nem is készítettek fel arra, hogy két hónapig magamra hagynak... Félek, Josh. Baromira félek.
Kedvesen rámosolyogtam, és inkább leültettem a kanapéra.
- Nézd. Ha valamit nem szeretek, akkor az a sírás. Főleg, mivel te ilyen gyönyörű vagy- elmosolyodott.- Na látod. Megy ez. Szóval. Most lemossuk rólad ezt a sminket.
A kezébe nyomtam egy doboz vattát, és arclemosót, amit a fiókomból kotortam elő.
Kelsey mosolyogva lemosta magáról az "álarcát", és nuku sminkben felhúzta a térdeit a kanapéra.
- Mennyi alapozót kentek neked a fejedre?- szörnyülködtem.
- Sokat- nevetett fel őszintén.- Látszik még a számon, hogy fel volt repedve?
- Nem, édesem. Na, de akkor- összecsaptam a kezemet.- Mit szoktak csinálni a csajok, amikor szomorúak?
- Nem tudom- vont vállat.- Talán csokit esznek...?
- Csokit? Remek. AMANDA- elüvöltöttem magam, mire Kelsey felnevetett, az ajtón pedig Amanda robbant be.
- Igen?- a szeme Kelsey-re siklott.- Kels... hogyhogy itt vagy? Valami gond van?
- Csak beugrottam- mosolygott rá Kelsey. Meglepődtem, milyen jól kijön Amandával.- Amanda, kérlek, hoznál fel valahonnan egy tucat csokit?
- Persze- bólogatott lelkesen Amanda. Aha. Szóval kedvesnek kell lenni a dolgozókkal. Oké.- Azonnal.
- És tudod mit? Hogyha feljöttél, itt is maradhatnál- Kelsey rám nézett, ezzel egy időben pedig Amanda is.- Ugye nem lenne gond?
- Most erre tudok nemet mondani?- tártam szét a kezeimet.
- Remélem, nem- nevetett fel Kelsey, Amanda pedig vigyorogva kiszambázott az irodából.
Másnap
Kelsey szemszöge
Amint felkeltem, és olyan óvatosan próbáltam felülni, nehogy a nekem dölő Amanadát felkeltsem, kikúsztam a takaró alól, és mosolyogva néztem végig a kanapén, amire Josh, Amanda és én tömörültünk fel. Csak azért, mert én megkértem őket, csokit hozattak nekem, és aludtak velem ezen a kis kanapén azért, hogy ne érezzem egyedül magam. De édesek!
Kilenc óra volt, én pedig idejét éreztem annak, hogy egy boldog befejezéssel "indítsak", úgyhogy csak hagytam nekik egy üzenetet, és a kapucnit a fejembe húzva, halkan kimentem az irodából, ügyelve arra, nehogy felkeltsem a barátaimat. Olyan jó ezt kimondani!!
Az utcán friss, napos idő volt. Mosolyogva mentem, mert tudtam, hogy a mai napomat semmi sem ronthatja el. Útközben kaptam egy SMS-t anyától, hogy kiengedték a kórházból, úgyhogy Channing haza vitte. Ő is jól van, meg a baba is. Ijj, de jó!
A ház előtt vettem egy mély levegőt, és becsengettem. Igaz, nálam volt a kulcs, de azt szerettem volna, hogyha a belépőm nagyot szól. Nem tudom, miért, egyszerűen csak így szerettem volna.
Ordibálás, és az ajtó kinyílt.
- Kelsey!- sikított fel Niall, majd a nyakamba ugrott.- Figyelj, ami a tegnapot illeti, én már eleve mondtam, hogy el kéne mondanunk neked, de a fiúk nem hallgattak ránk... Ez minden. Kérlek, kérlek, kérlek, ne haragudj meg rám!
- Niall- felnevettem, mire érdeklődve pislantott egyet.- Már rájuk sem haragszom.
- Senkire?
- Senkire.
- Huh. Az jó. Mert én is mondtam, hogy ne mondjuk el neked, de akkor már mindegy...
Nevetve hagytam, hogy még egyszer megöleljen, és berántson a házba.
Ott köbö mindenki egyszerre rohant le. Megbeszéltük, hogy megbocsátok mindenkinek mindent, csak had menjek fel Zayn-hez. Ó, igen. Ő nem jött le.
Halkan bekopogtam a szobájának ajtaján.
- Gyere- szólt ki rekedten.
Résnyire kinyitottam, és bedugtam a fejem. Zayn az ajtó felé se nézett, csak feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Ó. Hát lehet valaki ennél édesebb? Nem, nem hiszem.
- Tudod- szólaltam meg, mire felült, én pedig elmosolyodtam.- Reméltem, hogy legalább rám nézel.
Be se tudtam fejezni a mondatot, mert Zayn lepattant az ágyról, és a vállára kapott. Csak annyi időm volt, hogy becsapjam magam mögött az ajtót, és hangosan nevessek, ugyanis körbeforgatott, és alaposan megölelgetett.
- Életem, én annyira sajnálom! Komolyan! Ha tudtam volna, hogy ez lesz, soha, de soha nem csinálok ilyet... vagyis, csinálunk. Kérlek, ne haragudj...
Megpusziltam a száját, ezzel elhallgattatva.
- Nem haragszom, Zayn.
- Komolyan?
- Ühüm.
Megkönnyebbülten magához szorított, majd hosszasan megcsókolt. Az összes eddigi gondomat elfelejtettem, amikor beletúrhattam a hajába. Éreztem a hasamra feszülő hasának kockáit, és éreztem az illatát.
Ledőltünk az ágyra, és miközben ő fölém könyökölt egyik kezével, a másikkal a hajammal játszott.
- Nem is tudom mi lenne velem, hogyha rövid hajad lenne- mondta mosolyogva, mire elnevettem magam, és figyeltem, ahogy a tetkós kezével az ujjai köré csavarja egy hajtincsemet.
- Én se.
Zayn rám nézett a szempillái mögül, és arcon puszilt.
- Tudod, mit?- kérdezte, mire én is felkönyököltem, ő pedig ülésbe tolta magát.- Az a képkeret...
- Nézd- szóltam közbe gyorsan, mielőtt magyarázkodni kezdene.- Ha nem akarsz bele képet tenni, akkor nem kell, komolyan. Megértem, hogy neked ez nem jelent annyit, mint nekem... illetve megértem, hogy ha nem akarsz esetleg képet tenni bele, meg minden...
- Öhm- Zayn furán összevonta a szemöldökét, és elnevette magát.- Tudod, pont arra gondoltam, hogy tegyünk bele képet.
- Komolyan?- jaj. De ciki.
- Aha. De, hogyha neked gáz...- vigyorogva nézett rám, én pedig paradicsom vörösre pirultam.
- Nem, nem dehogyis- habogtam, és a nyakába borultam, hogy ne is lássa a szánalmas fejemet.- Én lennék a legboldogabb, hogyha a képünk felkerülhetne a tévédre.
Zayn alaposan kinevetett, de hát, ez is benne van a pakliban.
- De ne a szobában csináljunk már képet- rángattam fel az ágyról, amikor kereste elő a fényképezőgépét a fiókjából.
- Hanem?- kissé, mintha megrettent volna.
- Kérjük meg a srácokat, hogy csináljanak rólunk képet a kertben- magamnak is megtetszett ez az ötlet, úgyhogy megragadtam Zayn kezét, és lerángattam a földszintre,
Már az emeleten is valami furcsa szagot éreztünk, de a nappaliban már szinte elviselhetetlenné vált, úgyhogy először összenéztünk, aztán berontottunk a konyhába. Liam éppen egy törlőkendővel hessegette ki a füstöt, míg Niall és Harry valamit nagyon kavartak, Louis pedig az asztalról a kukába söpört... valamit.
- Öhm... fiúk- furán felnevettem.- Mi ez a szag?
- Pizzát akartunk csinálni- vallotta be Harry, aztán feladta a kavargatást, és inkább a telefonja után nyúlt.- De feladom. Inkább rendeljük pizzát.
Mindenki egyből belement, úgyhogy én is rábólintottam a "rendeljünk kaját" dologra. Ebédig elhülyültünk a nappaliban, és habot nyomtunk az alvó Louis kezére, aztán megpiszkáltuk az orrát. Szakállas trükk, de a srácok úgy ítélték meg, ennek Twitter-en a helye.
- Fiúk- szóltam, amikor a betömött pizzáktól mindenki kifeküdt a kanapén.- Mi lenne, hogyha a kertben csinálnánk pár képet?
Azt hittem, hogy többszöri rábeszélés után fognak belemenni, de totál belelkesedtek, és sikoltozva vonultak fel egy szuper jó fényképezőgépért.
Én valami normális ruhába bújtam, majd lent vártam őket, miközben megpróbáltam a fára felmászni.
Mikor egy elég vastag ágra ültem le, a fiúk még nem voltak sehol, így egy régi klasszist próbáltam ki: a lábaimmal kapaszkodtam (beakasztottam a térdemet) és óvatosan hátradőltem. A hajam lágyan lengett a friss szélben, és miközben a kezemmel a fát markoltam, egy fényképezőgép kattanását hallottam a hátam mögül.
Felültem, és leugrottam a fáról, miközben a fiúk röhögése miatt forgattam a szemeimet.
- Biztosan remek kép lett- mentem oda hozzájuk gúnyosan mosolyogva. Odahajoltam, hogy megnézzem, mit kattintott Louis, de elrántotta a gépet, hogy ne láthassam a "művét".
- Na, mindenki itt van?
Mikor már mindenki az udvaron állt, megbeszéltük, hogy először ők készítenek rólam meg Zayn-ről képeket, aztán én a fiúkról, végül mindenki egyet velem, és mindenből egyet felteszünk Twitter-re, Instagramra, és a srácok hivatalos Facebook oldalára.
Az egész délutánunk elment arra, hogy a srácokkal össze-vissza röhögve képeket csináljunk. Ezek közül a legjobbak felkerültek az internetre, de az én személyes kedvenceim közül is pár nyilvánosságra került.
1. kép
Ezen Liam-mel vagyok rajta. Mindenkinek tetszett, ezért mindenféle közösségi oldalra felkerült, amin rajta vannak a srácok. A képen Liam éppen egy puszit nyom az arcomra, miközben én átkarolom a nyakát. Olyan mosolygós rajta az arcom, hogy akárki látja, azonnal levágja, hogy testvér-szeretetről van szó.
2. kép
Niall-el vagyok rajta. Mind a ketten egymásra nevetünk, azt hiszem, éppen Niall egyik beszólásán. Olyan, de olyan édes lett ez a kép, hogy Niall szerint a következő újság címlapján fogunk szerepelni vele. Ámen.
3.kép
Louis ezen a képen kézen áll, én pedig a lábait tartom. Igazán vicces kép lett, mert Lou az egyik kezével a hasát fogja, és viccesen a kamerába néz, miközben én lefele nézek, és nevetek. Más kérdés, hogyha én nem tartom, akkor Louis úgy eldől, mint egy darab fa, de mindannyian jobbnak láttuk, ha ezt nem osztjuk meg senkivel. :)
4. kép
Harry egyik lábát feltartja, amit én fogok meg az egyik kezemmel, és én is feltartom az egyik lábamat, amit ő fog meg. Mindketten a kamerára nevetünk. Klassz kép lett, valahányszor csak meglátom, mosolyogni támad kedvem.
5. kép
Ragaszkodtam hozzá, hogy valami eszméletlen cuki helyzetben kapjam le őket, így valamennyire nevettek a fotózás közben, ezért a kép visszaadta a való életbeli iszonyatosan édes személyiségüket. Szerintem, ez lesz a Twitter és Facebook profilképük. Hihi.
6. kép
Rengeteg képet csináltak rólunk a fiúk, Zayn-nel, de közös megegyezés alapján ezt választottuk. Nem csak azért, mert ez lett a legjobb, hanem mert annyira édes, és annyira látszik rajta, hogy összetartozunk, hogy azt nem lehet leírni. Zayn hátán vagyok. A háttérben az ég már kezd rózsaszín lenni, de felül még mindig kék. A háttérben egy zöld fa köszön vissza, és mindkét oldalunkon zöld fű ölel körül minket. A kép csinálása közben egyébként Zayn éppen pörget. A hajam oldalt hullámzik, és egészen jól sikerült Louis-nak elkapnia az arcomat is: szélesen mosolygok, és nem pislogok!! Nyereség. Zayn kissé előredől, de úgy néz rám, olyan mosollyal, amitől, mikor először láttam a képet, könnyek gyűltek a szemembe. Tetkós karja védelmezően fonódik körém, és ezen az egyetlen egy képen is azonnal le lehet szűrni, hogy bármit megtenne értem. Ahogy én is érte.
Ledőltünk az ágyra, és miközben ő fölém könyökölt egyik kezével, a másikkal a hajammal játszott.
- Nem is tudom mi lenne velem, hogyha rövid hajad lenne- mondta mosolyogva, mire elnevettem magam, és figyeltem, ahogy a tetkós kezével az ujjai köré csavarja egy hajtincsemet.
- Én se.
Zayn rám nézett a szempillái mögül, és arcon puszilt.
- Tudod, mit?- kérdezte, mire én is felkönyököltem, ő pedig ülésbe tolta magát.- Az a képkeret...
- Nézd- szóltam közbe gyorsan, mielőtt magyarázkodni kezdene.- Ha nem akarsz bele képet tenni, akkor nem kell, komolyan. Megértem, hogy neked ez nem jelent annyit, mint nekem... illetve megértem, hogy ha nem akarsz esetleg képet tenni bele, meg minden...
- Öhm- Zayn furán összevonta a szemöldökét, és elnevette magát.- Tudod, pont arra gondoltam, hogy tegyünk bele képet.
- Komolyan?- jaj. De ciki.
- Aha. De, hogyha neked gáz...- vigyorogva nézett rám, én pedig paradicsom vörösre pirultam.
- Nem, nem dehogyis- habogtam, és a nyakába borultam, hogy ne is lássa a szánalmas fejemet.- Én lennék a legboldogabb, hogyha a képünk felkerülhetne a tévédre.
Zayn alaposan kinevetett, de hát, ez is benne van a pakliban.
- De ne a szobában csináljunk már képet- rángattam fel az ágyról, amikor kereste elő a fényképezőgépét a fiókjából.
- Hanem?- kissé, mintha megrettent volna.
- Kérjük meg a srácokat, hogy csináljanak rólunk képet a kertben- magamnak is megtetszett ez az ötlet, úgyhogy megragadtam Zayn kezét, és lerángattam a földszintre,
Már az emeleten is valami furcsa szagot éreztünk, de a nappaliban már szinte elviselhetetlenné vált, úgyhogy először összenéztünk, aztán berontottunk a konyhába. Liam éppen egy törlőkendővel hessegette ki a füstöt, míg Niall és Harry valamit nagyon kavartak, Louis pedig az asztalról a kukába söpört... valamit.
- Öhm... fiúk- furán felnevettem.- Mi ez a szag?
- Pizzát akartunk csinálni- vallotta be Harry, aztán feladta a kavargatást, és inkább a telefonja után nyúlt.- De feladom. Inkább rendeljük pizzát.
Mindenki egyből belement, úgyhogy én is rábólintottam a "rendeljünk kaját" dologra. Ebédig elhülyültünk a nappaliban, és habot nyomtunk az alvó Louis kezére, aztán megpiszkáltuk az orrát. Szakállas trükk, de a srácok úgy ítélték meg, ennek Twitter-en a helye.
- Fiúk- szóltam, amikor a betömött pizzáktól mindenki kifeküdt a kanapén.- Mi lenne, hogyha a kertben csinálnánk pár képet?
Azt hittem, hogy többszöri rábeszélés után fognak belemenni, de totál belelkesedtek, és sikoltozva vonultak fel egy szuper jó fényképezőgépért.
Én valami normális ruhába bújtam, majd lent vártam őket, miközben megpróbáltam a fára felmászni.
Mikor egy elég vastag ágra ültem le, a fiúk még nem voltak sehol, így egy régi klasszist próbáltam ki: a lábaimmal kapaszkodtam (beakasztottam a térdemet) és óvatosan hátradőltem. A hajam lágyan lengett a friss szélben, és miközben a kezemmel a fát markoltam, egy fényképezőgép kattanását hallottam a hátam mögül.
Felültem, és leugrottam a fáról, miközben a fiúk röhögése miatt forgattam a szemeimet.
- Biztosan remek kép lett- mentem oda hozzájuk gúnyosan mosolyogva. Odahajoltam, hogy megnézzem, mit kattintott Louis, de elrántotta a gépet, hogy ne láthassam a "művét".
- Na, mindenki itt van?
Mikor már mindenki az udvaron állt, megbeszéltük, hogy először ők készítenek rólam meg Zayn-ről képeket, aztán én a fiúkról, végül mindenki egyet velem, és mindenből egyet felteszünk Twitter-re, Instagramra, és a srácok hivatalos Facebook oldalára.
Az egész délutánunk elment arra, hogy a srácokkal össze-vissza röhögve képeket csináljunk. Ezek közül a legjobbak felkerültek az internetre, de az én személyes kedvenceim közül is pár nyilvánosságra került.
1. kép
Ezen Liam-mel vagyok rajta. Mindenkinek tetszett, ezért mindenféle közösségi oldalra felkerült, amin rajta vannak a srácok. A képen Liam éppen egy puszit nyom az arcomra, miközben én átkarolom a nyakát. Olyan mosolygós rajta az arcom, hogy akárki látja, azonnal levágja, hogy testvér-szeretetről van szó.
2. kép
Niall-el vagyok rajta. Mind a ketten egymásra nevetünk, azt hiszem, éppen Niall egyik beszólásán. Olyan, de olyan édes lett ez a kép, hogy Niall szerint a következő újság címlapján fogunk szerepelni vele. Ámen.
3.kép
Louis ezen a képen kézen áll, én pedig a lábait tartom. Igazán vicces kép lett, mert Lou az egyik kezével a hasát fogja, és viccesen a kamerába néz, miközben én lefele nézek, és nevetek. Más kérdés, hogyha én nem tartom, akkor Louis úgy eldől, mint egy darab fa, de mindannyian jobbnak láttuk, ha ezt nem osztjuk meg senkivel. :)
4. kép
Harry egyik lábát feltartja, amit én fogok meg az egyik kezemmel, és én is feltartom az egyik lábamat, amit ő fog meg. Mindketten a kamerára nevetünk. Klassz kép lett, valahányszor csak meglátom, mosolyogni támad kedvem.
5. kép
Ragaszkodtam hozzá, hogy valami eszméletlen cuki helyzetben kapjam le őket, így valamennyire nevettek a fotózás közben, ezért a kép visszaadta a való életbeli iszonyatosan édes személyiségüket. Szerintem, ez lesz a Twitter és Facebook profilképük. Hihi.
6. kép
Rengeteg képet csináltak rólunk a fiúk, Zayn-nel, de közös megegyezés alapján ezt választottuk. Nem csak azért, mert ez lett a legjobb, hanem mert annyira édes, és annyira látszik rajta, hogy összetartozunk, hogy azt nem lehet leírni. Zayn hátán vagyok. A háttérben az ég már kezd rózsaszín lenni, de felül még mindig kék. A háttérben egy zöld fa köszön vissza, és mindkét oldalunkon zöld fű ölel körül minket. A kép csinálása közben egyébként Zayn éppen pörget. A hajam oldalt hullámzik, és egészen jól sikerült Louis-nak elkapnia az arcomat is: szélesen mosolygok, és nem pislogok!! Nyereség. Zayn kissé előredől, de úgy néz rám, olyan mosollyal, amitől, mikor először láttam a képet, könnyek gyűltek a szemembe. Tetkós karja védelmezően fonódik körém, és ezen az egyetlen egy képen is azonnal le lehet szűrni, hogy bármit megtenne értem. Ahogy én is érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése