Nos, nincs is nagyon mit mondanom... köszönöm a megtekintéseket, a kommentet, a feliratkozókat:') Nagyon jól estek:) Bár, kissé sajnálom, hogy ilyen kevesen néztek be hozzám mostanában, és csak reménykedem, hogy nem az írásom miatt...:DD Ha azzal a szokásos cuclival szeretnélek untatni benneteket, amit általában a dőltbetűs részbe írok, akkor elmondom, hogy olyan beteg vagyok, amilyen négy éve nem voltam. Komolyan. :D
U.i.: feliratkozni és komzizni se felejtsetek el:3 [ESSEN MEG A SZÍVETEK A BETEGEKEN *O*]
Puszka: Kata xxx
Harry szemszöge
Amint Zayn és Kelsey kiléptek a házból, Louis felhívta a barátnőjét, Liam pedig dobott Sophiának egy SMS-t, hogy találkozzanak. Eközben én és Niall levetettük magunkat a kanapéra, és a "jobbnál jobb" csatornák között válogattunk.
- Ááá!- szisszent fel a szöszi, mire odakaptam a fejem.- Mi a tököm ez?
Felemelt egy rózsaszín telefont, majd a szemöldökét felvonva nekem dobta.
- Ez nem Kels-é?- kérdeztem furán.
- Mutasd- kérte Liam, mire átpasszoltam neki a mobilt.- De. Ez az övé.
- Nem hiányzik neki?- kérdeztem furán. Pont ekkor megcsörrent Liam kezében, aki ordítva dobta Louis-nak, aki éppen El-el beszélt. A készülékből egyre hangosabban üvöltött Zayn hangja.
- Nem nekem énekel Zayn, drágám, ez csak egy telefon-mondta a telefonba, majd eltartotta magától, és felénk fordulva sziszegni kezdett:- Ki az a Josh?- megint visszavette a telefont a füléhet.- Igen, El. Jól vagyok.
- Hé, az nem az a modelles csóka?- kérdezte Niall.
- De. Valami ilyesmi a neve- bólintott Liam. A telefon elhallgatott, mire kissé megkönnyebbültünk. Aztán újra rákezdett- megint az a Josh hívta.
- Felveszem- sóhajtottam, majd a telefon után nyúlva a fülemhez emeltem.- Halló?
- Kelsey?- hallottam egy férfihangot.- Hol az életben vagy, édesem? Az az egy óra már negyed órája letelt! Merre vagy?
- Ömm... Harry vagyok- furán összevontam a homlokom.- Kelsey nincs ott?
- Üdv, Harry Styles. Josh vagyok. És nem, nincs. De jobb lenne, ha nem falaznál neki, hanem ideküldenéd, mert a fotózás perceken belül kezdetét veszi, és még nincs itt az Angel-em!- a hangja kiáltássá erősödött.
- Mi az, hogy nincsen ott? Innen már vagy egy órája elmentek... Zayn még el is kísérte.
- Mi? Ezt nem értem...- mondta halkan. Szék csikorgását hallottam, aztán, mintha levertek volna valamit.- Te jó isten!
- Mi az? Valami baj van?- kérdeztem ijedten. A srácok közben körém gyűltek, és érdeklődve hallgatták a beszélgetést.
- Küldjenek le testőröket a kapu elé!- hallatszott valamivel távolabbról,majd megint közelebbi lett Josh hangja.- Azt hiszem, Kelsey megismerkedett az utálóival.
- Mi van?- kérdeztem egyre idegesebben, és kezdett felmenni bennem a pumpa.- Mi a frász folyik ott?
- Jézusom... Kelsey, ki tette ezt veled? Jézusom! Amanda! Szólj az orvosnak.- majd megint közelebbről jött a hangja.- Most nem érek rá. Siessetek.
Azzal letette.
- Nem nekem énekel Zayn, drágám, ez csak egy telefon-mondta a telefonba, majd eltartotta magától, és felénk fordulva sziszegni kezdett:- Ki az a Josh?- megint visszavette a telefont a füléhet.- Igen, El. Jól vagyok.
- Hé, az nem az a modelles csóka?- kérdezte Niall.
- De. Valami ilyesmi a neve- bólintott Liam. A telefon elhallgatott, mire kissé megkönnyebbültünk. Aztán újra rákezdett- megint az a Josh hívta.
- Felveszem- sóhajtottam, majd a telefon után nyúlva a fülemhez emeltem.- Halló?
- Kelsey?- hallottam egy férfihangot.- Hol az életben vagy, édesem? Az az egy óra már negyed órája letelt! Merre vagy?
- Ömm... Harry vagyok- furán összevontam a homlokom.- Kelsey nincs ott?
- Üdv, Harry Styles. Josh vagyok. És nem, nincs. De jobb lenne, ha nem falaznál neki, hanem ideküldenéd, mert a fotózás perceken belül kezdetét veszi, és még nincs itt az Angel-em!- a hangja kiáltássá erősödött.
- Mi az, hogy nincsen ott? Innen már vagy egy órája elmentek... Zayn még el is kísérte.
- Mi? Ezt nem értem...- mondta halkan. Szék csikorgását hallottam, aztán, mintha levertek volna valamit.- Te jó isten!
- Mi az? Valami baj van?- kérdeztem ijedten. A srácok közben körém gyűltek, és érdeklődve hallgatták a beszélgetést.
- Küldjenek le testőröket a kapu elé!- hallatszott valamivel távolabbról,majd megint közelebbi lett Josh hangja.- Azt hiszem, Kelsey megismerkedett az utálóival.
- Mi van?- kérdeztem egyre idegesebben, és kezdett felmenni bennem a pumpa.- Mi a frász folyik ott?
- Jézusom... Kelsey, ki tette ezt veled? Jézusom! Amanda! Szólj az orvosnak.- majd megint közelebbről jött a hangja.- Most nem érek rá. Siessetek.
Azzal letette.
Josh szemszöge
Kelsey Payne állt a testőr oldalán. Orra tövében vérfolt éktelenkedett, a szája felrepedt, és csillogott a szeme az elfojtott könnyektől.
- Jézusom- sóhajtottam, majd leültettem Kelsey-t az irodámban lévő kanapéra, és lehuppantam mellé.- Mi a fene volt ez? Láttam az ablakban, ahogyan rád rontanak.
- Nem szerethet mindenki- motyogta, és mosolyogva elfogadta Amandától a zsebkendőjét, amibe megtörölte a száját.- Csak kicsit fáj a szám.
- Biztos az újságok miatt van- szólt halkan Amanda.- Most mindenhonnan ők folynak.
- Az egyszer biztos, hogy nem lelkesednek értem- közölte Kelsey, és már kezdett visszatérni az arcába a szín.- Utálnak.
- Ne hülyéskedj már- intettem le, és megsimítottam a vállát.- Édesem, az embereknek idő kell. Te is tudod, hogy nem mindenki lelkesedik az új dolgokért, de amint rájönnek, hogy barát vagy és nem ellenség, elcsendesülnek ezek a dolgok.
- Tévedsz. Mindig lesz, aki gyűlölni fog.
- Hékás! Hova tűnt a napsugaram?- felsóhajtottam, és felálltam.- Jobb lesz, ha lenyugszol. Idehívtam a fiúkat.
- Mi?
- Ja. Úgyhogy szedd össze magad, édesem, mert nem szeretném, ha a One Direction azt hinné, verlek. Na. Amanda, készítsd fel a fotózásra!
- Te idehívtad a fiúkat?- Kelsey dühösen felállt, de hirtelen megszédült, úgyhogy gyorsan vissza is ült.- Még csak az hiányzik, hogy megtudják! Elég nekem ez a rohadék szerződés is!
Sietve pillantottam Amandára, mielőtt bármit mondhatott volna, majd visszanéztem Kelsey arcába.
- Édesem, te is tudod, hogy ez úgysem sokáig maradhatott volna titok...
- De pont mos? Könyörgöm, Josh, mondd meg nekik, hogy nem történt semmi! Nem akarom, hogy ezen görcsöljenek. Ez az én bajom, nem az övék.
- Joguk van tudni, mi történik körülötted!
- De ezt nem akarom, hogy tudják!- suttogta, és láttam, hogy az arcán legördül egy könnycsepp.
- Jaj, ne, ne sírj itt nekem!- kértem, és sóhajtva megpaskoltam a haját.- Nyugodj meg. Még nincsenek itt. És, hogyha befejezed a bőgést, akkor egy kis sminkkel el tudjuk tüntetni a sebeket, és talán nem veszik észre.- felcsillantak a szemei, mire kissé mosolyogva folytattam.- De, ha kiderül, nem vállalok érte felelősséget.
Zayn szemszöge
Amint hazaértünk, sorban berobbantak a fiúk a kocsiba.
- Mi a frász van itt?- pislogtam meglepetten, amint Niall előreordított Dereck-nek, hogy "irány a modellügynökség".- Miért mennénk oda? Elvittük Kels-t.
- És meg is vártátok, amíg bemegy?- szegezte nekem a kérdést frusztráltan Louis, mire megráztam a fejem.- Otthon hagyta a telefonját, és Josh vagy ezerszer hívogatta.
- Josh?- értetlenül ráncoltam a homlokom.- Az meg ki?
- A modelles pasas- legyintett Liam.- Azt mondta, "Kelsey megismerkedett az utálóival".
- Ja, és tisztára szörnyülködött, amikor meglátta.- szólt Harry is.- Hallottam, ahogyan beszél vele. Telefonon.
- Te jó ég- esett le hirtelen a tantusz. Az nem lehet....- Akkor azért volt ott olyan sok lány?
- Mi van?- emelte fel a hangját Liam, és hirtelen tiszta feszült lett.- Milyen sok lány?
- Hát... amikor mentünk, akkor vagy ezren álltak ott- magyaráztam.
- És ott hagytad velük?
- Nem tudhattam. Azt hittem...
- Hogy barátkozni akarnak?- Niall a kezébe temette az arcát. Rég nem láttam ilyen idegesnek.- Zayn, kérlek, csak ezt ne!
Egész úton nem szólaltam meg. Nem hiszem, hogy ezek után meg akartam szólalni. Csak az kattogott a fejemben, hogy semmi baja ne legyen Kels-nek. Főleg ne miattam.
- Ja, és tisztára szörnyülködött, amikor meglátta.- szólt Harry is.- Hallottam, ahogyan beszél vele. Telefonon.
- Te jó ég- esett le hirtelen a tantusz. Az nem lehet....- Akkor azért volt ott olyan sok lány?
- Mi van?- emelte fel a hangját Liam, és hirtelen tiszta feszült lett.- Milyen sok lány?
- Hát... amikor mentünk, akkor vagy ezren álltak ott- magyaráztam.
- És ott hagytad velük?
- Nem tudhattam. Azt hittem...
- Hogy barátkozni akarnak?- Niall a kezébe temette az arcát. Rég nem láttam ilyen idegesnek.- Zayn, kérlek, csak ezt ne!
Egész úton nem szólaltam meg. Nem hiszem, hogy ezek után meg akartam szólalni. Csak az kattogott a fejemben, hogy semmi baja ne legyen Kels-nek. Főleg ne miattam.
Kelsey szemszöge
Miután megcsinálták a sminkem, már egyáltalán nem égett az arcom. Lehet, hogy ez a gyorsan bevett fájdalomcsillapítónak (is) köszönhető, de egyértelműen jobban éreztem magam. És jobban is néztem ki: vagy egy kiló alapozó került a fejemre, meg szemfesték, meg rúzs, meg minden, ami kell. Josh beállított egy fantasy fotózásra, amin kifejezetten jól jött a néhol sötétes arcbőröm. Igaz, a profi sminkesek mindent megtettek, de azért nem tudtak mindent teljesen elfedni. Viszont, bónusz az egészben, hogy a kamera előtt irtó jól éreztem magam. Úgy pózoltam, mintha ez tök természetes lenne. A fotós folyton dumált, Josh büszkén méregetett, Amanda mosolygott, a többi modell pedig éppen eszeveszetten rohangált körülöttem. Néha megálltak, hogy csekkolják, mit csinálok, de csak egy mosolyt eresztettek meg, aztán mentek is tovább.
- Hol van?- ismerős hangot hallottam a folyosóról, mire lefagytam, és döbbenten meredtem az ajtóra. Eközben a fotós folyamatosan fotózott.
- Oda nem mehetnek be!- sikított utánuk egy női hang.
A hatalmas faajtó kivágódott, és hat srác rohant be rajta. Amint Niall észrevett, felém rohant, és olyan erővel vágódott nekem, hogy majdnem elestünk. Eközben is fotózgatott a fotós. Erősen magához szorított, és az arcomat kezdte tanulmányozni.
- Minden rendben?
- Persze- erőltetetten elnevettem magam.- Hogy kerültök ide?
- Tőle kérdezd- Liam Josh-ra mutatott, aki karba font kézzel nézte a történteket. Közelebb jött.- Azt mondta, "megismerkedtél az utálóiddal".
- Tényleg?- próbáltam a pillantásommal megsemmisíteni Josh-t.- Hát, semmi ilyen nem volt. Josh szeret túlozni.
- Akkor minden rendben?- kérdezte Zayn, és láttam rajta, hogy nagyon ideges.
- Persze- mosolyogtam. Sosem tudtam hazudni, de ezúttal úgy érzem, sikereset alakítottam.
- Öhm.- köhintett közbe Josh, amiért hálásan ránéztem.- Éppen egy Angel- fantasy fotózást zavartatok meg, fiúk. Örülnék, ha tudnánk folytatni.
- Elnézést- motyogták. Niall elengedett, és odaáll a fiúk mellé, majd árgus szemekkel azt kezdték figyelni, ahogyan pózolok a kamerának. Kissé zavaró volt. Kissé.
2 óra múlva
- Szenzációs voltál!- rohant le Josh.
Kemény 2 órán keresztül lőtte a fotókat a fotós, én pedig olyan fáradt voltam, hogy köbö megmozdulni se bírtam.
- Nem érzem a lábam- közöltem, és nagy nehezen lesétáltam a fotóvászonról.- Meg a hátam is fáj. Sőt, azt hiszem, beállt a derekam.
- Ez ilyen, édesem- mosolygott rám Josh, mire halványan visszamosolyogtam rá.
Ha nem lenne az a rohadt szerződés, biztosan anya mellett ülnék a kórházban, gondoltam sértődötten. Azért volt ebben a gondolatban egy kis büszkeség is, hiszen ki ne akarna úgy bemenni az anyjához, hogy tudja, egész délelőtt modellkedett. Na, pont erről beszélek.
Amanda megragadta a karomat, és elkezdett a sminkes felé terelni. Útközben kiléptem a magassarkúmból, és gyorsan csináltam pár bokakörzést. A szépségért szenvedni kell, de az nincs megírva, hogy utána is.
- Persze- erőltetetten elnevettem magam.- Hogy kerültök ide?
- Tőle kérdezd- Liam Josh-ra mutatott, aki karba font kézzel nézte a történteket. Közelebb jött.- Azt mondta, "megismerkedtél az utálóiddal".
- Tényleg?- próbáltam a pillantásommal megsemmisíteni Josh-t.- Hát, semmi ilyen nem volt. Josh szeret túlozni.
- Akkor minden rendben?- kérdezte Zayn, és láttam rajta, hogy nagyon ideges.
- Persze- mosolyogtam. Sosem tudtam hazudni, de ezúttal úgy érzem, sikereset alakítottam.
- Öhm.- köhintett közbe Josh, amiért hálásan ránéztem.- Éppen egy Angel- fantasy fotózást zavartatok meg, fiúk. Örülnék, ha tudnánk folytatni.
- Elnézést- motyogták. Niall elengedett, és odaáll a fiúk mellé, majd árgus szemekkel azt kezdték figyelni, ahogyan pózolok a kamerának. Kissé zavaró volt. Kissé.
2 óra múlva
- Szenzációs voltál!- rohant le Josh.
Kemény 2 órán keresztül lőtte a fotókat a fotós, én pedig olyan fáradt voltam, hogy köbö megmozdulni se bírtam.
- Nem érzem a lábam- közöltem, és nagy nehezen lesétáltam a fotóvászonról.- Meg a hátam is fáj. Sőt, azt hiszem, beállt a derekam.
- Ez ilyen, édesem- mosolygott rám Josh, mire halványan visszamosolyogtam rá.
Ha nem lenne az a rohadt szerződés, biztosan anya mellett ülnék a kórházban, gondoltam sértődötten. Azért volt ebben a gondolatban egy kis büszkeség is, hiszen ki ne akarna úgy bemenni az anyjához, hogy tudja, egész délelőtt modellkedett. Na, pont erről beszélek.
Amanda megragadta a karomat, és elkezdett a sminkes felé terelni. Útközben kiléptem a magassarkúmból, és gyorsan csináltam pár bokakörzést. A szépségért szenvedni kell, de az nincs megírva, hogy utána is.
Gyorsan visszabújtam az utcai ruháimba. Mikor a sminkes le szerette volna mosni a sminkemet, megkértem, hogy az alapozót hagyja rajta.
Igaza van Josh-nak: előbb utóbb rá fognak jönni a fiúk, hogy valójában mi történt. De nem akartam, hogy miattam - pont miattam - kínos helyzet alakuljon ki köztük és a rajongóik között. Úgyhogy, makulátlan arcbőrrel, melegítőbe bújtatott lábakkal és bő pulóverrel tértem vissza hozzájuk.
- Mehetünk?- mosolyogtam körbe, mint ha minden rendben lenne. Igazából minden rendben is volt. Illetve ez attól függ, honnan nézzük.- Be szeretnék menni anyához. Channing tegnap azt mondta, még nem árulták el az orvosok, meddig tartják bent.
- Elmegyek veled- szólt Zayn.
Ha őszinte akarok lenni, nem voltam túlzottan boldog attól, hogy Zayn velem szeretne jönni. Persze. a szívem belül irtóra elkezdett kalapálni, és az arcomra is hálás mosoly került.... de valójában nem vágytam akkor másra, mint egy beszélgetésre az anyukámmal. És, bár pontosan tudtam, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatok el neki (legalábbis addig nem, amíg a kórházban van), azért jó lett volna úgy beszélni vele, hogy csak ketten vagyunk.
- Biztos?- mosolyogva hagytam, hogy átkarolja a derekamat. Hülye vagyok. Nagyon is boldog voltam a tudattól, hogy mellettem lesz.
- Biztos.
Ő is mosolygott, én is mosolyogtam, Josh is mosolygott, Amanda is mosolygott, Liam is mosolygott, Harry is mosolygott, Louis is mosolygott, Niall is mosolygott, nekem megcsörrent a telefonom. Még mindig kisebb hidegrázásként reagáltam Zayn hangjára, ami minden alkalommal felcsendül a telefonomból, valahányszor hívnak. Megszállottság e? Igazából lehet. De akkor nagyon szeretek megszállott lenni.
- Mikor szándékozod lecserélni a csengőhangodat?- kérdezte furán Zayn,miközben a táskámból kerestem elő a mobilomat. Felnevettem.
- Soha?
- De ne már!- "háborodott" fel.- Nem hallod? Hamis a hangom!
- Jaj,menj már!- intettem le, majd felvettem a telefont.- Channing?
Először nem is hallottam a hangját, hanem valami zúgást, úgyhogy újra meg kellett ismételnem a nevét, csak utána, ahogyan próbálta túlüvölteni a zúgást.
- Kelsey! Be tudnál menni anyádhoz?
- Channing? Channing, merre vagy?- az egyik fülemet lefogtam, mintha így valamennyire jobban hallanám, mit próbál mondani.
- A városban. Leszaladtam a boltba valami ehetőt venni, de bekerültem egy 5 km-es dugóba.
- A városban? Dugó?
- Na jó, nem a városban, hanem kicsit messzebb...- hangos dudálás szakította félbe, mire felkiáltott.- A jó édesanyád, nem bírok menni!- megint lehalkította a hangját.- Kelsey, be tudnál menni hozzá?
- Persze, most akartam indulni.
- Csak mert nem tudtam, hogy hogy van a fotózás, meg minden..- ezúttal, mintha ő dudált volna.- Ezek szerint vége van?
- Igen, vége- elmosolyodtam a gondolatra, hogy Channing most már valóban olyan, mintha a családunk szerves része lenne, miközben még csak egy hónapja ismeri anyámat.- De ott minden rendben?
- Persze, persze, csak ez a barom!- ezúttal hármat dudált egymás után.- Én meg nem akarom egyedül bent hagyni a kórházban... érted.
- Értem, persze, meg én is azért akarok most sietni anyához- mondtam, majd Zayn-re mosolyogtam.- És Zayn azt mondta, eljön velem.
- Zayn? A barátod?
- Igen.- basszus, hogy ez milyen jól hangzik!
- Rendben, akkor meg vagyok nyugodva, hogy valaki normális is lesz veletek-poénkodott, mire felnevettem.- Na, de most már tényleg le kell tennem. Majd hívj fel, hogy mi van anyáddal, rendben?
- Rendben. Szia!- mosolyogva kinyomtam, majd visszadobtam a táskámba a telefonom.- Akkor irány anya!
Fél óra múlva
A kórházban Zayn-nel rögtön anya kórtermébe rongyoltunk be. Éppen egy nővérkével beszélgetett, amikor berobbantunk az ajtón.
- Kelsey!- anya mosolyogva köszöntött minket, és intett a nővérnek, hogy a további szolgálataira egyenlőre nincs szükség, így ki is ment.- Channing?
- Felhívott, hogy dugóba került a városban- magyaráztam, majd leültem az anya ágya mellé odahúzott székre, megragadtam anya kezét, és ránéztem.- Hogy vagy?
- Igazából semmi bajom. De a doktor úr szerint még bent kell maradnom pár napot... Vizsgálatok, meg minden.
- Á, igen. Azzal a doktorral jóban vagyok- biccentett Zayn cinikusan, mire én felnevettem, anya pedig nem értette, ezért el kellett neki magyarázni az egész sztorit.
A végén hitetlenkedve mosolygott ránk.
- Zayn! El sem hiszem, hogy megvédted a kis Kelsey-met!
- Hát...- Zayn elnézően mosolygott, miközben egy puszit nyomott a halántékomra.
- Olyan jó látni, hogy az egész világ boldog!- anya totál meghatódott, én pedig kezdtem zavarban érezni magam, úgyhogy anyára is szóltam:
- Anya!!
Miközben anya folyamatosan égetett, és Zayn is odahúzott mellém egy széket, egyszer csak megcsörrent a telefonom- a kijelzőn Channing neve villogott.
- Egy pillanat!- szóltam oda anyáéknak, majd kisiettem a folyosóra, és felvettem.- Channing? Merre vagy? Minden rendben?
- Persze, persze- a hangján hallottam, hogy mosolyog.- Gyere ki a kórház elé, kérlek.
- De.. ugye nincsen semmi gond?
- Nincs!!- szinte nevetett.- Csak gyere ki, kérlek!
- Jól van, megyek már- mosolyogva letettem a telefont, majd kisiettem az épület elé. Channing ott állt, mosolyogva, izgatottan, és a kezében egy kis dobozt tartott.- Ugye... ez nem az, amire gondolok?
- Ha arra gondolsz- mosolyogva mellém sétált, miközben szabad kezével a kis dobozhoz nyúlt, és felnyitotta.-. hogy meg szeretném kérni anyád kezét, akkor....
- ÚRISTEN!- sikítottam fel, és a szám elé kaptam a kezem, köbö, mintha az én kezemet kérték volna meg.
- Na? Milyen?
- Channing! Ez... ez egyszerűen gyönyörű!
- Komolyan? Mert, nem is tudom, talán kissé egyszerű...- rám pislantott. Ez a pillantás két dolgot jelenthetett:
1. komolyan érdekelte, tetszik-e nekem, és
2. azt akarta tudni, a percekig tartó sikításom miatt jól vagyok-e.
Jól voltam.
Igaza van Josh-nak: előbb utóbb rá fognak jönni a fiúk, hogy valójában mi történt. De nem akartam, hogy miattam - pont miattam - kínos helyzet alakuljon ki köztük és a rajongóik között. Úgyhogy, makulátlan arcbőrrel, melegítőbe bújtatott lábakkal és bő pulóverrel tértem vissza hozzájuk.
- Mehetünk?- mosolyogtam körbe, mint ha minden rendben lenne. Igazából minden rendben is volt. Illetve ez attól függ, honnan nézzük.- Be szeretnék menni anyához. Channing tegnap azt mondta, még nem árulták el az orvosok, meddig tartják bent.
- Elmegyek veled- szólt Zayn.
Ha őszinte akarok lenni, nem voltam túlzottan boldog attól, hogy Zayn velem szeretne jönni. Persze. a szívem belül irtóra elkezdett kalapálni, és az arcomra is hálás mosoly került.... de valójában nem vágytam akkor másra, mint egy beszélgetésre az anyukámmal. És, bár pontosan tudtam, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatok el neki (legalábbis addig nem, amíg a kórházban van), azért jó lett volna úgy beszélni vele, hogy csak ketten vagyunk.
- Biztos?- mosolyogva hagytam, hogy átkarolja a derekamat. Hülye vagyok. Nagyon is boldog voltam a tudattól, hogy mellettem lesz.
- Biztos.
Ő is mosolygott, én is mosolyogtam, Josh is mosolygott, Amanda is mosolygott, Liam is mosolygott, Harry is mosolygott, Louis is mosolygott, Niall is mosolygott, nekem megcsörrent a telefonom. Még mindig kisebb hidegrázásként reagáltam Zayn hangjára, ami minden alkalommal felcsendül a telefonomból, valahányszor hívnak. Megszállottság e? Igazából lehet. De akkor nagyon szeretek megszállott lenni.
- Mikor szándékozod lecserélni a csengőhangodat?- kérdezte furán Zayn,miközben a táskámból kerestem elő a mobilomat. Felnevettem.
- Soha?
- De ne már!- "háborodott" fel.- Nem hallod? Hamis a hangom!
- Jaj,menj már!- intettem le, majd felvettem a telefont.- Channing?
Először nem is hallottam a hangját, hanem valami zúgást, úgyhogy újra meg kellett ismételnem a nevét, csak utána, ahogyan próbálta túlüvölteni a zúgást.
- Kelsey! Be tudnál menni anyádhoz?
- Channing? Channing, merre vagy?- az egyik fülemet lefogtam, mintha így valamennyire jobban hallanám, mit próbál mondani.
- A városban. Leszaladtam a boltba valami ehetőt venni, de bekerültem egy 5 km-es dugóba.
- A városban? Dugó?
- Na jó, nem a városban, hanem kicsit messzebb...- hangos dudálás szakította félbe, mire felkiáltott.- A jó édesanyád, nem bírok menni!- megint lehalkította a hangját.- Kelsey, be tudnál menni hozzá?
- Persze, most akartam indulni.
- Csak mert nem tudtam, hogy hogy van a fotózás, meg minden..- ezúttal, mintha ő dudált volna.- Ezek szerint vége van?
- Igen, vége- elmosolyodtam a gondolatra, hogy Channing most már valóban olyan, mintha a családunk szerves része lenne, miközben még csak egy hónapja ismeri anyámat.- De ott minden rendben?
- Persze, persze, csak ez a barom!- ezúttal hármat dudált egymás után.- Én meg nem akarom egyedül bent hagyni a kórházban... érted.
- Értem, persze, meg én is azért akarok most sietni anyához- mondtam, majd Zayn-re mosolyogtam.- És Zayn azt mondta, eljön velem.
- Zayn? A barátod?
- Igen.- basszus, hogy ez milyen jól hangzik!
- Rendben, akkor meg vagyok nyugodva, hogy valaki normális is lesz veletek-poénkodott, mire felnevettem.- Na, de most már tényleg le kell tennem. Majd hívj fel, hogy mi van anyáddal, rendben?
- Rendben. Szia!- mosolyogva kinyomtam, majd visszadobtam a táskámba a telefonom.- Akkor irány anya!
Fél óra múlva
A kórházban Zayn-nel rögtön anya kórtermébe rongyoltunk be. Éppen egy nővérkével beszélgetett, amikor berobbantunk az ajtón.
- Kelsey!- anya mosolyogva köszöntött minket, és intett a nővérnek, hogy a további szolgálataira egyenlőre nincs szükség, így ki is ment.- Channing?
- Felhívott, hogy dugóba került a városban- magyaráztam, majd leültem az anya ágya mellé odahúzott székre, megragadtam anya kezét, és ránéztem.- Hogy vagy?
- Igazából semmi bajom. De a doktor úr szerint még bent kell maradnom pár napot... Vizsgálatok, meg minden.
- Á, igen. Azzal a doktorral jóban vagyok- biccentett Zayn cinikusan, mire én felnevettem, anya pedig nem értette, ezért el kellett neki magyarázni az egész sztorit.
A végén hitetlenkedve mosolygott ránk.
- Zayn! El sem hiszem, hogy megvédted a kis Kelsey-met!
- Hát...- Zayn elnézően mosolygott, miközben egy puszit nyomott a halántékomra.
- Olyan jó látni, hogy az egész világ boldog!- anya totál meghatódott, én pedig kezdtem zavarban érezni magam, úgyhogy anyára is szóltam:
- Anya!!
Miközben anya folyamatosan égetett, és Zayn is odahúzott mellém egy széket, egyszer csak megcsörrent a telefonom- a kijelzőn Channing neve villogott.
- Egy pillanat!- szóltam oda anyáéknak, majd kisiettem a folyosóra, és felvettem.- Channing? Merre vagy? Minden rendben?
- Persze, persze- a hangján hallottam, hogy mosolyog.- Gyere ki a kórház elé, kérlek.
- De.. ugye nincsen semmi gond?
- Nincs!!- szinte nevetett.- Csak gyere ki, kérlek!
- Jól van, megyek már- mosolyogva letettem a telefont, majd kisiettem az épület elé. Channing ott állt, mosolyogva, izgatottan, és a kezében egy kis dobozt tartott.- Ugye... ez nem az, amire gondolok?
- Ha arra gondolsz- mosolyogva mellém sétált, miközben szabad kezével a kis dobozhoz nyúlt, és felnyitotta.-. hogy meg szeretném kérni anyád kezét, akkor....
- ÚRISTEN!- sikítottam fel, és a szám elé kaptam a kezem, köbö, mintha az én kezemet kérték volna meg.
- Na? Milyen?
- Channing! Ez... ez egyszerűen gyönyörű!
- Komolyan? Mert, nem is tudom, talán kissé egyszerű...- rám pislantott. Ez a pillantás két dolgot jelenthetett:
1. komolyan érdekelte, tetszik-e nekem, és
2. azt akarta tudni, a percekig tartó sikításom miatt jól vagyok-e.
Jól voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése