27. rész- "Hihi."

Hahooo:)
Iszonyatosan örülök a 14 feliratkozómnak!:3 Nagyon-nagyon köszönöm, hogy az előző részt ennyien pislogtátok meg, és remélem, a mostani is annyira fog tetszeni nektek:) Úgy érzem, ez a rész kissé lapos lett, de persze nyugodtan meg feddhettek, hogyha szerintetek nem így van...:)
U.i.: feliratkozni és kommentelni se felejtsetek el!!<3
Csókos-fánk: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Alig láttam a könnyektől, amik tömegverekedésbe keveredve csorogtak az arcomon. Előszedtem egy edzőtáskát Zayn ágya alól. Az ajtó felé vettem az irányt, de akkor megakadt a szemem a tévén. Próbáltam nem oda figyelni, és komolyan minden erőmmel azon voltam, hogy elhúzzam a csíkot, de a lábaim önálló életre keltek, és a tévé elé vezettek engem. Tulajdonképpen nem is a tévé érdekelt, hanem az, ami a tetején volt. Egy képkeret. AZ a képkeret, ami egykor a kukában volt. AZ, amit Zayn dobott a kukába.

Most a tévé tetején állt.

De nem volt benne kép. 

Szipogva, megbántva, és a könnyeimet törölgetve baktattam át a szobámba. Nem is néztem, milyen ruhákat pakolok be a táskámba- csak minél előbb ki akartam jutni a házból.

Lesiettem a lépcsőn. A fiúk bűnbánó arccal gubbasztottak a kanapén. Liam felállt.

- Kels...Anyukádék még kórházban vannak.

Beharaptam a számat, és úgy tettem, mintha tudtam volna.

- Tudom.

Kínos csönd. A hajamat a fülem mögé kotortam, és az ajtó felé indultam.

- Élet, ne csináld már ezt.

Zayn. De bakker. Miért ilyen édes?

- Ma szerintem mindenkinek jobb, ha a sértett hercegnő nem alszik itt- olyan gúnyosan beszéltem... tulajdonképpen saját magamról, hogy szinte marta a számat.

- De én ma szeretnék a hercegnőmmel aludni.

ZAYN. MIÉRT VAGY ILYEN ÉDES?

- Ma nem, Zayn. Ma nem.

Nem akartam visszanézni, amikor kilépek az ajtón, úgyhogy csak becsuktam magam mögött, és kisétáltam az utcára.

Délután 5 óra volt. Egész London csendes ilyenkor: mintha megnyomná valaki az "alvás" gombot. Csak pár pillanatig tétováztam, majd elindultam. Fogalmam sem volt, merre kéne mennem. Csak azt tudtam, kihez kell mennem. 

Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.

Josh szemszöge

Amanda egy halom papírt tett az asztalomra. A hajamba túrva konstatáltam, hogy ezek szerint a mai éjszakát is az irodában töltöm.

- Rendezte már Kelsey-vel a papírokat?- kérdeztem Amanda, visszafordulva az ajtóból.

- Még nem- fáradtan elmosolyodtam.- De rajta vagyok.

És abban a pillanatban megszólalt az asztali telefon. Odanyúltam, és a gombot megnyomva kihangosítottam, hogy addig írhassak.

- Josh Chong- mondtam. Amanda kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Josh?

- Kelsey?

- Igen- rekedt volt a hangja.

- Kelsey? Minden rendben?

- Hát...- erőset szippantott, majd a hangja eltompult, mintha gombóc lett volna a torkában.- Ami azt illeti nem.

- Mi történt?- kérdeztem azonnal.

- Nem vagyok otthon- vallotta be, én pedig majdnem eldobtam az agyamat.

- Mi? Nem vagy otthon? Akkor hol vagy?

- Sétálok...

- Te jó ég... Hol van ilyenkor a pasid?

- Összevesztünk.

- És a bátyád?

- Összevesztem velük- zokogta el magát.- Mindenkivel. 

- Mi? De miért?

- Ma tudtam meg, hogy a hétvégén két hónapos turnéra mennek... Nem mondták el, érted?

- Te jó ég, édesem!- összecsaptam a tenyerem, és próbáltam nem nevetni.- Tény, hogy eléggé paraszt módjára viselkedtek. De ha hétvégén mennek, akkor mit keresel az utcán?

- Mert haragszom rájuk. Ma nem is alszom otthon.

- Jaj, istenem, Kelsey! Akkor hol alszol?

- Nos. Azt még nem tudom...- szipogott, és úgy hallottam, mintha futna.

- Merre vagy?- ez a lány még egyszer a sírba visz! Mielőtt válaszolhatott volna, megszólaltam.- Gyere az ügynökségbe.

- Komolyan?

- Komolyan. Úgyis olyan sok munkám van, hogy szerintem bent kell maradnom éjszakára, úgyhogy... szívesen látlak.

- De még csak hat óra..
- Kelsey. Vagy idejössz, vagy elküldök érted valakit- megráztam a fejem.- Nem lehetsz örökké haragban a fiúkkal.
- De most abban vagyok- szippantott egy nagyot, majd, mintha belépett volna valahová, mert megszűnt az utcazaj, amiben eddig beszéltünk.- Mindegy. Itt vagyok. Felmegyek hozzád.
Egyszerre tettük le a telefont.És Kels nem hazudott. A telefon letétele után 10 másodperccel kopogtak az ajtómon.
Odamentem, és amint kinyitottam, egy könnyes szemű Kelsey-vel találtam magam szemben.
- Jaj, te lány- keserűen elmosolyodtam, és behúztam az irodába.- Minden rendben?
- Elmennek- motyogta.- És nem is készítettek fel arra, hogy két hónapig magamra hagynak... Félek, Josh. Baromira félek.
Kedvesen rámosolyogtam, és inkább leültettem a kanapéra.
- Nézd. Ha valamit nem szeretek, akkor az a sírás. Főleg, mivel te ilyen gyönyörű vagy- elmosolyodott.- Na látod. Megy ez. Szóval. Most lemossuk rólad ezt a sminket.
A kezébe nyomtam egy doboz vattát, és arclemosót, amit a fiókomból kotortam elő.
Kelsey mosolyogva lemosta magáról az "álarcát", és nuku sminkben felhúzta a térdeit a kanapéra.
- Mennyi alapozót kentek neked a fejedre?- szörnyülködtem.
- Sokat- nevetett fel őszintén.- Látszik még a számon, hogy fel volt repedve?
- Nem, édesem. Na, de akkor- összecsaptam a kezemet.- Mit szoktak csinálni a csajok, amikor szomorúak?
- Nem tudom- vont vállat.- Talán csokit esznek...?
- Csokit? Remek. AMANDA- elüvöltöttem magam, mire Kelsey felnevetett, az ajtón pedig Amanda robbant be.
- Igen?- a szeme Kelsey-re siklott.- Kels... hogyhogy itt vagy? Valami gond van?
- Csak beugrottam- mosolygott rá Kelsey. Meglepődtem, milyen jól kijön Amandával.- Amanda, kérlek, hoznál fel valahonnan egy tucat csokit?
- Persze- bólogatott lelkesen Amanda. Aha. Szóval kedvesnek kell lenni a dolgozókkal. Oké.- Azonnal.
- És tudod mit? Hogyha feljöttél, itt is maradhatnál- Kelsey rám nézett, ezzel egy időben pedig Amanda is.- Ugye nem lenne gond?
- Most erre tudok nemet mondani?- tártam szét a kezeimet.
- Remélem, nem- nevetett fel Kelsey, Amanda pedig vigyorogva kiszambázott az irodából.

Másnap

Kelsey szemszöge

Amint felkeltem, és olyan óvatosan próbáltam felülni, nehogy a nekem dölő Amanadát felkeltsem, kikúsztam a takaró alól, és mosolyogva néztem végig a kanapén, amire Josh, Amanda és én tömörültünk fel. Csak azért, mert én megkértem őket, csokit hozattak nekem, és aludtak velem ezen a kis kanapén azért, hogy ne érezzem egyedül magam. De édesek!

Kilenc óra volt, én pedig idejét éreztem annak, hogy egy boldog befejezéssel "indítsak", úgyhogy csak hagytam nekik egy üzenetet, és a kapucnit a fejembe húzva, halkan kimentem az irodából, ügyelve arra, nehogy felkeltsem a barátaimat. Olyan jó ezt kimondani!! 

Az utcán friss, napos idő volt. Mosolyogva mentem, mert tudtam, hogy a mai napomat semmi sem ronthatja el. Útközben kaptam egy SMS-t anyától, hogy kiengedték a kórházból, úgyhogy Channing haza vitte. Ő is jól van, meg a baba is. Ijj, de jó! 

A ház előtt vettem egy mély levegőt, és becsengettem. Igaz, nálam volt a kulcs, de azt szerettem volna, hogyha a belépőm nagyot szól. Nem tudom, miért, egyszerűen csak így szerettem volna.

Ordibálás, és az ajtó kinyílt.

- Kelsey!- sikított fel Niall, majd a nyakamba ugrott.- Figyelj, ami a tegnapot illeti, én már eleve mondtam, hogy el kéne mondanunk neked, de a fiúk nem hallgattak ránk... Ez minden. Kérlek, kérlek, kérlek, ne haragudj meg rám!

- Niall- felnevettem, mire érdeklődve pislantott egyet.- Már rájuk sem haragszom.

- Senkire?

- Senkire.

- Huh. Az jó. Mert én is mondtam, hogy ne mondjuk el neked, de akkor már mindegy...

Nevetve hagytam, hogy még egyszer megöleljen, és berántson a házba.

Ott köbö mindenki egyszerre rohant le. Megbeszéltük, hogy megbocsátok mindenkinek mindent, csak had menjek fel Zayn-hez. Ó, igen. Ő nem jött le.

Halkan bekopogtam a szobájának ajtaján.

- Gyere- szólt ki rekedten.

Résnyire kinyitottam, és bedugtam a fejem. Zayn az ajtó felé se nézett, csak feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Ó. Hát lehet valaki ennél édesebb? Nem, nem hiszem.

- Tudod- szólaltam meg, mire felült, én pedig elmosolyodtam.- Reméltem, hogy legalább rám nézel.

Be se tudtam fejezni a mondatot, mert Zayn lepattant az ágyról, és a vállára kapott. Csak annyi időm volt, hogy becsapjam magam mögött az ajtót, és hangosan nevessek, ugyanis körbeforgatott, és alaposan megölelgetett.

- Életem, én annyira sajnálom! Komolyan! Ha tudtam volna, hogy ez lesz, soha, de soha nem csinálok ilyet... vagyis, csinálunk. Kérlek, ne haragudj...

Megpusziltam a száját, ezzel elhallgattatva. 

- Nem haragszom, Zayn.

- Komolyan?

- Ühüm.

Megkönnyebbülten magához szorított, majd hosszasan megcsókolt. Az összes eddigi gondomat elfelejtettem, amikor beletúrhattam a hajába. Éreztem a hasamra feszülő hasának kockáit, és éreztem az illatát.
Ledőltünk az ágyra, és miközben ő fölém könyökölt egyik kezével, a másikkal a hajammal játszott.
- Nem is tudom mi lenne velem, hogyha rövid hajad lenne- mondta mosolyogva, mire elnevettem magam, és figyeltem, ahogy a tetkós kezével az ujjai köré csavarja egy hajtincsemet.
- Én se.
Zayn rám nézett a szempillái mögül, és arcon puszilt.
- Tudod, mit?- kérdezte, mire én is felkönyököltem, ő pedig ülésbe tolta magát.- Az a képkeret...
- Nézd- szóltam közbe gyorsan, mielőtt magyarázkodni kezdene.- Ha nem akarsz bele képet tenni, akkor nem kell, komolyan. Megértem, hogy neked ez nem jelent annyit, mint nekem... illetve megértem, hogy ha nem akarsz esetleg képet tenni bele, meg minden...
- Öhm- Zayn furán összevonta a szemöldökét, és elnevette magát.- Tudod, pont arra gondoltam, hogy tegyünk bele képet.
- Komolyan?- jaj. De ciki.
- Aha. De, hogyha neked gáz...- vigyorogva nézett rám, én pedig paradicsom vörösre pirultam.
- Nem, nem dehogyis- habogtam, és a nyakába borultam, hogy ne is lássa a szánalmas fejemet.- Én lennék a legboldogabb, hogyha a képünk felkerülhetne a tévédre.
Zayn alaposan kinevetett, de hát, ez is benne van a pakliban.
- De ne a szobában csináljunk már képet- rángattam fel az ágyról, amikor kereste elő a fényképezőgépét a fiókjából.
- Hanem?- kissé, mintha megrettent volna.
- Kérjük meg a srácokat, hogy csináljanak rólunk képet a kertben- magamnak is megtetszett ez az ötlet, úgyhogy megragadtam Zayn kezét, és lerángattam a földszintre,
Már az emeleten is valami furcsa szagot éreztünk, de a nappaliban már szinte elviselhetetlenné vált, úgyhogy először összenéztünk, aztán berontottunk a konyhába. Liam éppen egy törlőkendővel hessegette ki a füstöt, míg Niall és Harry valamit nagyon kavartak, Louis pedig az asztalról a kukába söpört... valamit.
- Öhm... fiúk- furán felnevettem.- Mi ez a szag?
- Pizzát akartunk csinálni- vallotta be Harry, aztán feladta a kavargatást, és inkább a telefonja után nyúlt.- De feladom. Inkább rendeljük pizzát.
Mindenki egyből belement, úgyhogy én is rábólintottam a "rendeljünk kaját" dologra. Ebédig elhülyültünk a nappaliban, és habot nyomtunk az alvó Louis kezére, aztán megpiszkáltuk az orrát. Szakállas trükk, de a srácok úgy ítélték meg, ennek Twitter-en a helye.
- Fiúk- szóltam, amikor a betömött pizzáktól mindenki kifeküdt a kanapén.- Mi lenne, hogyha a kertben csinálnánk pár képet?
Azt hittem, hogy többszöri rábeszélés után fognak belemenni, de totál belelkesedtek, és sikoltozva vonultak fel egy szuper jó fényképezőgépért.
Én valami normális ruhába bújtam, majd lent vártam őket, miközben megpróbáltam a fára felmászni.
Mikor egy elég vastag ágra ültem le, a fiúk még nem voltak sehol, így egy régi klasszist próbáltam ki: a lábaimmal kapaszkodtam (beakasztottam a térdemet) és óvatosan hátradőltem. A hajam lágyan lengett a friss szélben, és miközben a kezemmel a fát markoltam, egy fényképezőgép kattanását hallottam a hátam mögül.
Felültem, és leugrottam a fáról, miközben a fiúk röhögése miatt forgattam a szemeimet.
- Biztosan remek kép lett- mentem oda hozzájuk gúnyosan mosolyogva. Odahajoltam, hogy megnézzem, mit kattintott Louis, de elrántotta a gépet, hogy ne láthassam a "művét".
- Na, mindenki itt van?
Mikor már mindenki az udvaron állt, megbeszéltük, hogy először ők készítenek rólam meg Zayn-ről képeket, aztán én a fiúkról, végül mindenki egyet velem, és mindenből egyet felteszünk Twitter-re, Instagramra, és a srácok hivatalos Facebook oldalára.
Az egész délutánunk elment arra, hogy a srácokkal össze-vissza röhögve képeket csináljunk. Ezek közül a legjobbak felkerültek az internetre, de az én személyes kedvenceim közül is pár nyilvánosságra került.
1. kép
Ezen Liam-mel vagyok rajta. Mindenkinek tetszett, ezért mindenféle közösségi oldalra felkerült, amin rajta vannak a srácok. A képen Liam éppen egy puszit nyom az arcomra, miközben én átkarolom a nyakát. Olyan mosolygós rajta az arcom, hogy akárki látja, azonnal levágja, hogy testvér-szeretetről van szó.
2. kép
Niall-el vagyok rajta. Mind a ketten egymásra nevetünk, azt hiszem, éppen Niall egyik beszólásán. Olyan, de olyan édes lett ez a kép, hogy Niall szerint a következő újság címlapján fogunk szerepelni vele. Ámen.
3.kép
Louis ezen a képen kézen áll, én pedig a lábait tartom. Igazán vicces kép lett, mert Lou az egyik kezével a hasát fogja, és viccesen a kamerába néz, miközben én lefele nézek, és nevetek. Más kérdés, hogyha én nem tartom, akkor Louis úgy eldől, mint egy darab fa, de mindannyian jobbnak láttuk, ha ezt nem osztjuk meg senkivel. :)
4. kép
Harry egyik lábát feltartja, amit én fogok meg az egyik kezemmel, és én is feltartom az egyik lábamat, amit ő fog meg. Mindketten a kamerára nevetünk. Klassz kép lett, valahányszor csak meglátom, mosolyogni támad kedvem.
5. kép
Ragaszkodtam hozzá, hogy valami eszméletlen cuki helyzetben kapjam le őket, így valamennyire nevettek a fotózás közben, ezért a kép visszaadta a való életbeli iszonyatosan édes személyiségüket. Szerintem, ez lesz a Twitter és Facebook profilképük. Hihi.
6. kép
Rengeteg képet csináltak rólunk a fiúk, Zayn-nel, de közös megegyezés alapján ezt választottuk. Nem csak azért, mert ez lett a legjobb, hanem mert annyira édes, és annyira látszik rajta, hogy összetartozunk, hogy azt nem lehet leírni. Zayn hátán vagyok. A háttérben az ég már kezd rózsaszín lenni, de felül még mindig kék. A háttérben egy zöld fa köszön vissza, és mindkét oldalunkon zöld fű ölel körül minket. A kép csinálása közben egyébként Zayn éppen pörget. A hajam oldalt hullámzik, és egészen jól sikerült Louis-nak elkapnia az arcomat is: szélesen mosolygok, és nem pislogok!! Nyereség. Zayn kissé előredől, de úgy néz rám, olyan mosollyal, amitől, mikor először láttam a képet, könnyek gyűltek a szemembe. Tetkós karja védelmezően fonódik körém, és ezen az egyetlen egy képen is azonnal le lehet szűrni, hogy bármit megtenne értem. Ahogy én is érte.

26. rész- "NEVETÉS!"

Csuma!!:)
Nos, nagyon örülök, hogy folyamatosan csekkoljátok a blogomat, de komolyan:) Viszont... Kissé szomorú vagyok amiatt, hogy a pár hónappal ezelőtti részek megtekintése magasan túlszárnyalja az előző részeket... Nem tudom, hogy írásom lett-e rosszabb, vagy csak ti látogatjátok kevesebbet az oldal... Minden esetre tudom, hogy nincs két ugyanolyan rész, ezért mindig próbálom a legjobbakat hozni a kis Csibéimnek!:)
U.i.: feliratkozni és komizni se felejtsetek el!!!<3
Millió csók: Kata xxx

Liam szemszöge

Rémesen örültem, hogy Zayn elkísérte Kelsey-t az anyjához. Nem nagyon hittem, hogy olyan tökéletesen lenne a húgom, de próbáltam bízni benne, hogy valóban nem történt semmi olyan, ami miatt rosszul lehetne, és amiről nekünk tudnunk kéne.

A kanapén feküdtünk és videó játékoztunk, amikor csengettek.

- Nem tudnak már minket békén hagyni?- sóhajtotta Niall, miközben félrelökte Harry-t, aki újra, meg újra rá akart dőlni (?).- Tiszta fáradt vagyok.

- Te mondod?- szólt közbe Louis, lelógatva a fejét a kanapéról.- Van róla fogalmad, mit kellett kimagyaráznom Elanornál? Azt hitte, már megint a répáimon kotlok.

Fél percig némán meredtünk rá, mire csak gyorsan intett, amolyan "nyugi, semmi komoly" stílusban, és inkább felállt kinyitni az ajtót.

- Niall! Nem hiszem el, hogy már megint kilöktél a pályáról!- kiáltottam felháborodva.- Ez nem volt sportszerű.

- Ez Harry volt! Elvette a konzolomat- panaszolta a szöszi. Félrecsapott nyelvvel koncentráltam arra, hogy a kis gokartomat vissza hozzam az egyenesbe. Eközben Niall és Harry bunyóval próbálták eldönteni, kinél maradjon a konzol. 

- Mi ez a lárma?

Semmi.

- Srácok!

Semmi.

- PAPARAZZIK!

Sikítva pattantunk fel, elejtve a konzolokat. Paul lépett be a nappaliba, szokatlanul nyugodtan tűnt. Az baj.

- Szia, Paul- köszöntünk neki kórusban.

- Merre van Zayn?- tekergette a nyakát.

- Kelsey-t kísérte a kórházba- magyaráztam.

- Minek?

- Kels anyja...- kezdte volna Hazz, de Paul leintette.

- Nem is érdekel igazából. Csak azt akartam tudni, hogy miért nincs itt.

- Baj van?- kérdezte Louis, miközben mellénk oldalazott.

- Igazából nincs. Csak gondoltam, most, hogy van egy nap szabadidőm, elmehetnénk lerendezni ezt a "barátnős" dolgot. A nép választ vár.

- Bocs, de ma nem tudunk menni- mondta kedvesen Niall.- Pihenünk.

- Pihentek? Ez jó- erőltetett nevetés hagyta el szeretett menedzserünk száját.- Akkor másként fogalmazok: MOST AZONNAL ELMEGYÜNK LEADNI A DRÓTOT AZ ÚJSÁGOKNAK, MERT A RAJONGÓITOK VÁRJÁK A SZAFTOS PLETYKÁKAT!

- De Zayn...- kezdte volna Louis. Pontosan tudtam, hogy mi lenne a folytatás.

- Zayn most éppenséggel nem érdekel. Illetve érdekel, csak az nem, hogy mit csinál. Nem tudom el hinni, mit gondolt: hogy majd szárazon megússza ezt az egészet- idegesen rázta a fejét. Mind tudtuk, hogy a pár nappal ezelőtti újságokra gondol.- Örüljetek, hogy eddig próbáltam elsimítani a nagy érdeklődést, és nem azonnal ugrottam nektek. De ma lezárjuk ezt a témát! Mégpedig egy talkshowban. 

- Értettük- bólintottam, mielőtt a többiek még nagyobb port kavartak volna.- De Kelsey-t hagyjuk ki ebből, rendben? Szerintem túl sok neki a modelles cucc, meg most az is, hogy az anyja kórházban van...

- Hülyéskedtek? Kelsey mindennek a mozgatója! Nem fogjuk kihagyni ebből a showból. Elmegyünk érte is.

- De...- kezdtük egyszerre. 

- Nincs de. És, most mondom utoljára, ha valaki még egyetlenegyszer is el meri azt mondani, hogy Kelsey nem bírja a reflektor fényt, akkor annak kitekerem a nyakát. Nem kell mindentől megvédeni a kis csajt. Értettem?

- Értetted...

- Rendben. Na, most pedig készüljetek el! Claire nem fog örökké várni.

Zayn szemszöge

Elnézést kértem Elizabett-től, majd kisétáltam, és felvettem a telefonom.

- Halló.

- Zayn, Niall vagyok.

- Szasz', szöszi- mosolyogva a falnak dőltem.- Mizu?

- Miben vagy?- kérdezte azonnal. Összevont szemöldökkel néztem végig magamon.

- Farmer, póló, cipő... miért?

- Elvisszük azt a menő pulcsidat, meg egy láncot az oldaladra, oké?- valami leesett a háttérben.- Azt hiszem, levertem a CD-idet.

- Mi? Niall, mi folyik ott?- ellöktem magam a faltól.

- Paul most volt itt, és azt mondta, azonnal el kell mennünk Claire talkshow-jába.

- Minek?

- Hogy "elsimítsuk azt a porfelhőt, amit a szerelmetek kavart"- szinte láttam, ahogyan nyuszifüleket rajzol a levegőbe.- Mindent megpróbáltunk, de totál bekattant.
- Nem értem...
- Jól van. Szóval. Paul leszervezett nekünk egy találkát a Claire talkshow-ban, hogy te és Kels tisztázzátok a dolgaitokat.
- Ezen mit kell tisztázni?- emeltem fel idegesen a hangomat.
- Nyugi, Malik- mondta Niall. Hirtelen a többiek hangját is meghallottam a háttérben- Niall biztos lement a földszintre.- Minden újság szerint Kelsey terhes. És, hogyha nem akarsz az "elvetemült híresség, aki egy ártatlan lányt ejtett teherbe" néven szerepelni mostantól minden újságban, akkor igen ajánlatos, hogy elrendezzétek a pletykákat.
- Oké, persze- megdörzsöltem az arcomat. Hirtelen fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, úgy éreztem, minden erőm elszállt.- Akkor szólok Kels-nek.
- Ja. Neki is viszünk valami cuccot. Te..- ajtócsukódást hallottam.- Szerinted itt van még az egere?
- Nem tudom. De azért...- az jött volna, hogy "vigyázz", de ekkor Niall hangosan felsikított, amitől el kellett tartanom a fülemtől a telefont.
- ITT VAN AZ EGERE!
- Még él? Már el kellett volna kapnia a ragasztónak...
- Nem. Fúj. Elkapta. Csak itt... fúj, de gusztustalan. Szegény egér. Í. Hányingerem van.
És letette.

Kelsey szemszöge

Éppen azt ecseteltem Channing-nek, hogy milyen átkozott jó gyűrűt választott anyának, amikor Zayn robbant ki az ajtón, kezében a dzsekimmel.

- Gond van?- kérdeztem azonnal, és egyik kezemmel felé nyúltam.

- Nincs- vágta rá, aztán elgondolkodott.- Vagyis, tulajdonképpen van.

- Te jó ég! Mi történt?

- Nem nagy cucc- vont vállat.- Csak el kell mennünk. Gyorsan.

- Mi? De miért?

- Niall most hívott, hogy mennünk kell. Hoznak nekünk ruhát, meg minden- hadarta, miközben egy kukkot sem értettem belőle.- Anyukádtól már elköszöntem, azt mondta, megérti, hogy el kell mennünk, meg minden.

- Akkor menjetek- mondta Channing is mosolyogva, miközben a hátsó zsebébe gyömöszölte a kis dobozkát.- Úgyis be akartam menni Elizabett-hez. 

- De miért ilyen sürgős?- amint ezt kimondtam, egy fekete limuzin kanyarodott mellénk, lehúzódott az ablak, és Louis ordított ki rajta, hogy "nyomás". Oké.

- Majd útközben elmagyarázom, élet, de most komolyan sietnünk kéne- Zayn gyorsan kezet fogott Channing-gel, majd megragadta a karom és elkezdett a limuzin felé húzni.

- De ajj! El se búcsúztam anyától!- kezemmel a levegőt kapirgáltam, hátha meg tudok benne kapaszkodni.

- Majd megmondom neki, hogy el kellett menned!- Chan gyorsan megsimította a hajam, majd hagyta, hogy Zayn behúzzon a limuzinba, aminek az ajtaját direkt kinyitotta nekünk Lou. 

Szó szerint végighasaltam a limuzinon, keresztül a fiúkon, keresztül Paul-on. Remek.

- Mi folyik itt?- kérdeztem tőlük, miközben ülő helyzetbe tornásztam magamat.

- Megyünk a Claire-showba- közölte Paul, én pedig elkerekedett szemekkel meredtem rá. """Imádtam""" Claire-t, és a szaros show-ját.- Hogy elrendezzük ezt a ti- ránk mutatott Zayn-nel.- kavarásotokat. 

- Nem is kavartunk- próbáltam menteni a menthetőt, de behúztam a nyakam.

- Nem?- uppsz. 

- Nyugi- szólt közbe Zayn. előrehajolva, hogy valamennyire eltakarjon Paul elől.- Lerendezzük.

- Oké- Paul hatalmasat sóhajtott, és elfordult.

Kissé nyugodtabban dőltem Zayn vállának, aki csak egy puszit nyomott a fejemre. Aztán valaki egy halom ruhát hajított az ölembe.

- Mi ez?- néztem fel. Ismerős cuccok voltak.

- Ja, csak pár váltó cucc- mondta Niall.- Hogy tudod, mégse utcai ruhákban jelenj meg Claire-nél.

Csak akkor vettem észre, hogy mindenkin márkás, menő holmi van, nem az, amiben otthon szoktak lenni. Zayn is éppen akkor húzott magára egy menő pulóvert, amikor megszólaltam.

- Át kell öltöznöm?

- Jaja- egyszerre válaszoltak, én pedig hitetlenül néztem körbe.

- De ez egy ruha!- meglengettem az említett darabot.- Komolyan mondod, hogy vetkőzzek le előttetek?

- Hé!- emelte fel a kezeit vigyorogva Harry.- Azt hittem, egy család vagyunk.

- Az is- helyeseltem, majd kínosan a hajamba túrtam.- Végül is igazatok van... csak.. forduljatok el!

Engedelmesen elfordultak (amennyire egy limóban el lehet fordulni), én pedig gyorsan lekaptam a pólómat, amikor észrevettem, hogy Zayn mosolyogva figyel.

- Hé!- mosolyogva magam elé rántottam a pólómat. Zayn hozzám hajolt, elhúzta, és megpuszilta a vállamat.

- A barátod vagyok. Ennyi élvezet kijár nekem egy napra.

- Adok én neked olyan élvezetet!- suttogtam nevetve, majd hosszasan megcsókoltam.

- Khm- köhintett, nem túl diszkréten Harry, és félig hátrafordult, így láthattuk a hatalmas vigyorát.- Azért... na.

- Szűnj meg, Styles!- röhögött rá Zayn, és nekidobott valami csillámlót.

- Az anyád kiskésit!- vihogott Harry, és miközben elfordult, visszahajította a kis fényes cuccot. Egy lánc volt az.

- Na, most már!- kiáltottam el magam röhögve, majd félretoltam Zayn-t, és gyorsan magamra vettem a ruhát, aztán letoltam a nadrágomat. Még szerencse, hogy tegnapelőtt legyantáztam a lábaimat.
- Oké, most már fordulhattok- mondtam a fiúknak, miközben a telefonom képernyője segítségével megigazítottam a hajamat. Nuku smink, lelapult haj... kafa.- Halljátok...- feléjük fordultam, miközben ők megint rám néztek.- Mennyire gáz a megjelenésem?
- Miért?- kérdezte Liam, én pedig "hisztis" arccal megrángattam egy tincsemet.
- Mert totál gázul nézek ki!
- Kels, ez nem igaz- nézett rám Zayn, de nem hallgattam rá.
- Modell vagyok és úgy nézek ki, mint egy takarító!- csapkodtam hisztérikusan. Komolyan kiborító volt, hogy ilyen idiótán nézek ki.
- Egy szép takarító- mondták szinte egyszerre a srácok. Kissé megenyhültem, de továbbra is idegesen kutattam a limóban, hátha van valahol egy szemceruza... vagy egy fésű.
- Nyugi, Kelsey- mosolygott rám Louis.- Claire-nél úgyis mindig ingyen kifestenek minket.
- Ja- mondta Zayn is, miközben elrángatott a kis polctól, amit éppen igyekeztem kipakolni.- Ha megkérjük, biztos felajánlja, hogy kisminkelnek, ha ez ennyire zavar.
- Biztos?
- Biztos.


- Rendben- Claire szélesen elmosolyodott, és úgy helyezkedett, hogy a felkarja kissé feljebb tolja a melleit. Lopom.- Akkor most térjünk át egy kis személyességre.
Liam és Zayn mellett ültem. Én is mosolyogtam (azt mondták, mosolyogjunk), és miközben Zayn kezét fogtam, egy hajtincset söpörtem ki a szememből. Igazuk volt a fiúknak- Claire tényleg tud normális lenni: felajánlotta, hogy az emberei kifestenek, és még a hajamat is megcsinálják. Nem mondtam nemet.
Úgyhogy mind a hatan a piros kanapén ültünk, a nézőtéren több százan, velünk szemben pedig Claire fészkelődött a szuper szűk miniruhájában.
- Amikor ezt mondod, mindig kiráz a hideg- jegyezte meg Zayn széles mosollyal, mire mindenki felnevetett a stúdióban. Fél szemmel láttam, hogy egy fekete ruhás srác a "NEVETÉS!" táblát tartja fel.
- Szeretem az embereket összezavarni- Claire felhúzott vállakkal ránk vigyorgott, aztán a kamerákba, majd a közönség felé. Megint a "NEVETÉS!" tábla, majd a "TAPS!".- De komolyra fordítva a szót.
- Igen?- mosolygott aranyosan Louis.
- Az újságokban nagyon sok minden kavarog rólatok- rám és Zayn-re nézett, amitől kissé zavarba jöttem.- Arra lennék... vagyis, arra LENNÉNK kíváncsiak, hogy mi igaz ebből.
- Nos, Claire- Zayn remekül szerepelt. Ezt is tökéletesen csinálta. Franc.- Mi is kissé megzavarodtunk, annyi minden derült ki rólunk.
- Aminek a feléről nem is tudtunk- tettem hozzá, mire megint... "NEVETÉS!".
- Pontosan- nevetett Zayn, majd a hangja komolyabbra fordult, és összekulcsolt kezünkre pillantott.- Úgyhogy úgy érezzük, itt az ideje minden olyan feltételezést eloszlatni, ami nem igaz.
- Ó! Ezek szerint az újságok hazudtak?- Claira döbbent fejet vágott...
- A legtöbb dolog rólunk kitaláció volt- mondtam, most én. A hirtelen figyelemtől kissé megingott a magamba vetett hitem, amit a tökéletes sminkem váltott ki. Klassz.- Nem vagyok terhes!
"NEVETÉS!" "TAPS!"
- Viszont... Zayn-nel komolyan együtt vagyunk. És nem érzem úgy, hogy a mi szerelmünk olyan "kamasz"-szerűség, ha értitek- "NEVETÉS!".
- Wow!- Claire büszkén rám mosolygott.- Elismerésem, amiért ilyen kitartóan hiszel ebben a kapcsolatban.- Mi van?- De vajon Zayn is így gondolja?- na, erről EGYÁLTALÁN nem volt szó.
- Öhm... persze- Zayn felnevetett.m miközben a fiúk is kelletlenül mozgolódtak. Nem erről volt szó.- Miért kérdezel ilyeneket?
- Óh, semmiség- rántott vállat a kék ruhás.- Csak gondoltam, mindenkinek látnia kell, hogy Kelsey és Zayn a mostani két hónapos turnéjukon is együtt maradnak.
Kis híján ledőltem a kanapéról.
- Tessék?- zavartan vissza kellett kérdeznem, mert tényleg nem értettem, miről van szó.
- Tudod, Kels. Az a rövid kis turné, amit a srácok a hétvégén indítanak. Nem emlékszel?- kedvesen rám mosolygott, mire leblokkoltam.
Először az jutott eszembe, hogy mennyire "imádom" Claire-t, és ezt a szar talkshow-ját. Másodszor pedig egy kérdés: MI A FENE EZ? Milyen turné? Milyen hétvége? És ha ez igaz (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az), akkor a srácok miért nem szóltak róla? MI VAN?
De amint észrevettem, hogy mindenki a döbbent fejemet bámulta, úgy döntöttem, a show-nak akkor is mennie kell, ha mindjárt meghalok. Ja.
- Igen, teljesen kiment a fejemből- rebegtem zavartan, és lesütöttem a szemeim, azt remélve, hogy elrejti az arcom pirosságát, és a könnyeket a szememből.
- Hát, legalább emlékeztettelek- nevetgélt Claire, mire én is vele nevettem. A szemem sarkából láttam, hogy a fiúknak nagy erőfeszítésbe kerül, hogy tudjanak uralkodni a vonásaikon.
- Igen, szuper- olyan szélesen mosolyogtam, amennyire lehetséges.
Zayn észrevétlenül megszorította a karomat, mire ránéztem. Olyan sok mindent próbált mondani a szemével, hogy normális esetben megsimítottam volna az arcát. De mivel ez közel sem volt normális eset, keserűen rámosolyogtam, és a fejemet Claire felé fordítottam, aki éppen Harry-t faggatta az életéről. "Szegény" göndör zavartan válaszolgatott, és ha egy idegen nézi, nem lát különbséget, én viszont észrevettem, hogy kellemetlenül érzi magát.


A talkshow után
Dühösen rontottam ki a limuzinból, egyenesen a házba.
Addig türtőztettem magam, amíg voltak ott mások. Sőt. Még a limóban is végig mosolyogtam az utat, de a srácok halálra vált arcáról tudtam, hogy ők már számítanak legrosszabbra.
Bevágtattam a házba, és addig meg sem fordultam, amíg be nem csukódott mögöttük az ajtó.
- Kelsey...- kezdte Zayn, de én ingerülten megfordultam.
- Ne "kelseyzz" itt nekem!- kiáltottam fel.- Mégis mikor akartátok elmondani nekem, hogy két hónapos turnéra mentek???
- El akartuk mondani...- mondta Liam, de ezúttal belé fojtottam a szót.
- Mikor? Esetleg úgy keltettetek volna az utazás napján, hogy "jó reggelt, elmegyünk két hónapra, hát nem szép ez a reggel"?
- Kels, ne legyél pipa- szólt Harry, de dühösen elordítottam magam.
- Ne legyek pipa? NE LEGYEK PIPA? Mondok én nektek valamit: MOST ROHADTUL ELCSESZTÉTEK!
- Mi nem akartunk semmi rosszat...- motyogta Niall, de mérgesen leintettem.
- Nem kell magyarázkodni, oké?
- Kels...- Zayn megindult felém, de én feltartott kézzel a lépcsőig hátráltam.
- Ma anyáéknál alszom.
Azzal felszaladtam, és hangosan bevágtam magam mögött az ajtót.

25. rész- "Jól voltam."

Hali!:)
Nos, nincs is nagyon mit mondanom... köszönöm a megtekintéseket, a kommentet, a feliratkozókat:') Nagyon jól estek:) Bár, kissé sajnálom, hogy ilyen kevesen néztek be hozzám mostanában, és csak reménykedem, hogy nem az írásom miatt...:DD Ha azzal a szokásos cuclival szeretnélek untatni benneteket, amit általában a dőltbetűs részbe írok, akkor elmondom, hogy olyan beteg vagyok, amilyen négy éve nem voltam. Komolyan. :D
U.i.: feliratkozni és komzizni se felejtsetek el:3 [ESSEN MEG A SZÍVETEK A BETEGEKEN *O*]
Puszka: Kata xxx

Harry szemszöge

Amint Zayn és Kelsey kiléptek a házból, Louis felhívta a barátnőjét, Liam pedig dobott Sophiának egy SMS-t, hogy találkozzanak. Eközben én és Niall levetettük magunkat a kanapéra, és a "jobbnál jobb" csatornák között válogattunk. 

- Ááá!- szisszent fel a szöszi, mire odakaptam a fejem.- Mi a tököm ez?

Felemelt egy rózsaszín telefont, majd a szemöldökét felvonva nekem dobta.

- Ez nem Kels-é?- kérdeztem furán.

- Mutasd- kérte Liam, mire átpasszoltam neki a mobilt.- De. Ez az övé.

- Nem hiányzik neki?- kérdeztem furán. Pont ekkor megcsörrent Liam kezében, aki ordítva dobta Louis-nak, aki éppen El-el beszélt. A készülékből egyre hangosabban üvöltött Zayn hangja.
- Nem nekem énekel Zayn, drágám, ez csak egy telefon-mondta a telefonba, majd eltartotta magától, és felénk fordulva sziszegni kezdett:- Ki az a Josh?- megint visszavette a telefont a füléhet.- Igen, El. Jól vagyok.
- Hé, az nem az a modelles csóka?- kérdezte Niall.
- De. Valami ilyesmi a neve- bólintott Liam. A telefon elhallgatott, mire kissé megkönnyebbültünk. Aztán újra rákezdett- megint az a Josh hívta.
- Felveszem- sóhajtottam, majd a telefon után nyúlva a fülemhez emeltem.- Halló?
- Kelsey?- hallottam egy férfihangot.- Hol az életben vagy, édesem? Az az egy óra már negyed órája letelt! Merre vagy?
- Ömm... Harry vagyok- furán összevontam a homlokom.- Kelsey nincs ott?
- Üdv, Harry Styles. Josh vagyok. És nem, nincs. De jobb lenne, ha nem falaznál neki, hanem ideküldenéd, mert a fotózás perceken belül kezdetét veszi, és még nincs itt az Angel-em!- a hangja kiáltássá erősödött.
- Mi az, hogy nincsen ott? Innen már vagy egy órája elmentek... Zayn még el is kísérte.
- Mi? Ezt nem értem...- mondta halkan. Szék csikorgását hallottam, aztán, mintha levertek volna valamit.- Te jó isten!
- Mi az? Valami baj van?- kérdeztem ijedten. A srácok közben körém gyűltek, és érdeklődve hallgatták a beszélgetést.
- Küldjenek le testőröket a kapu elé!- hallatszott valamivel távolabbról,majd megint közelebbi lett Josh hangja.- Azt hiszem, Kelsey megismerkedett az utálóival.
- Mi van?- kérdeztem egyre idegesebben, és kezdett felmenni bennem a pumpa.- Mi a frász folyik ott?
- Jézusom... Kelsey, ki tette ezt veled? Jézusom! Amanda! Szólj az orvosnak.- majd megint közelebbről jött a hangja.- Most nem érek rá. Siessetek.
Azzal letette.

Josh szemszöge

Kelsey Payne állt a testőr oldalán. Orra tövében vérfolt éktelenkedett, a szája felrepedt, és csillogott a szeme az elfojtott könnyektől.

- Jézusom- sóhajtottam, majd leültettem Kelsey-t az irodámban lévő kanapéra, és lehuppantam mellé.- Mi a fene volt ez? Láttam az ablakban, ahogyan rád rontanak.

- Nem szerethet mindenki- motyogta, és mosolyogva elfogadta Amandától a zsebkendőjét, amibe megtörölte a száját.- Csak kicsit fáj a szám.

- Biztos az újságok miatt van- szólt halkan Amanda.- Most mindenhonnan ők folynak. 

- Az egyszer biztos, hogy nem lelkesednek értem- közölte Kelsey, és már kezdett visszatérni az arcába a szín.- Utálnak.

- Ne hülyéskedj már- intettem le, és megsimítottam a vállát.- Édesem, az embereknek idő kell. Te is tudod, hogy nem mindenki lelkesedik az új dolgokért, de amint rájönnek, hogy barát vagy és nem ellenség, elcsendesülnek ezek a dolgok. 

- Tévedsz. Mindig lesz, aki gyűlölni fog. 

- Hékás! Hova tűnt a napsugaram?- felsóhajtottam, és felálltam.- Jobb lesz, ha lenyugszol. Idehívtam a fiúkat.

- Mi?

- Ja. Úgyhogy szedd össze magad, édesem, mert nem szeretném, ha a One Direction azt hinné, verlek. Na. Amanda, készítsd fel a fotózásra!

- Te idehívtad a fiúkat?- Kelsey dühösen felállt, de hirtelen megszédült, úgyhogy gyorsan vissza is ült.- Még csak az hiányzik, hogy megtudják! Elég nekem ez a rohadék szerződés is!

Sietve pillantottam Amandára, mielőtt bármit mondhatott volna, majd visszanéztem Kelsey arcába.

- Édesem, te is tudod, hogy ez úgysem sokáig maradhatott volna titok...

- De pont mos? Könyörgöm, Josh, mondd meg nekik, hogy nem történt semmi! Nem akarom, hogy ezen görcsöljenek. Ez az én bajom, nem az övék.

- Joguk van tudni, mi történik körülötted!

- De ezt nem akarom, hogy tudják!- suttogta, és láttam, hogy az arcán legördül egy könnycsepp.

- Jaj, ne, ne sírj itt nekem!- kértem, és sóhajtva megpaskoltam a haját.- Nyugodj meg. Még nincsenek itt. És, hogyha befejezed a bőgést, akkor egy kis sminkkel el tudjuk tüntetni a sebeket, és talán nem veszik észre.- felcsillantak a szemei, mire kissé mosolyogva folytattam.- De, ha kiderül, nem vállalok érte felelősséget.

Zayn szemszöge

Amint hazaértünk, sorban berobbantak a fiúk a kocsiba.

- Mi a frász van itt?- pislogtam meglepetten, amint Niall előreordított Dereck-nek, hogy "irány a modellügynökség".- Miért mennénk oda? Elvittük Kels-t.

- És meg is vártátok, amíg bemegy?- szegezte nekem a kérdést frusztráltan Louis, mire megráztam a fejem.- Otthon hagyta a telefonját, és Josh vagy ezerszer hívogatta.

- Josh?- értetlenül ráncoltam a homlokom.- Az meg ki?

- A modelles pasas- legyintett Liam.- Azt mondta, "Kelsey megismerkedett az utálóival".
- Ja, és tisztára szörnyülködött, amikor meglátta.- szólt Harry is.- Hallottam, ahogyan beszél vele. Telefonon.
- Te jó ég- esett le hirtelen a tantusz. Az nem lehet....- Akkor azért volt ott olyan sok lány?
- Mi van?- emelte fel a hangját Liam, és hirtelen tiszta feszült lett.- Milyen sok lány?
- Hát... amikor mentünk, akkor vagy ezren álltak ott- magyaráztam.
- És ott hagytad velük?
- Nem tudhattam. Azt hittem...
- Hogy barátkozni akarnak?- Niall a kezébe temette az arcát. Rég nem láttam ilyen idegesnek.- Zayn, kérlek, csak ezt ne!
Egész úton nem szólaltam meg. Nem hiszem, hogy ezek után meg akartam szólalni. Csak az kattogott a fejemben, hogy semmi baja ne legyen Kels-nek. Főleg ne miattam. 

Kelsey szemszöge

Miután megcsinálták a sminkem, már egyáltalán nem égett az arcom. Lehet, hogy ez a gyorsan bevett fájdalomcsillapítónak (is) köszönhető, de egyértelműen jobban éreztem magam. És jobban is néztem ki: vagy egy kiló alapozó került a fejemre, meg szemfesték, meg rúzs, meg minden, ami kell. Josh beállított egy fantasy fotózásra, amin kifejezetten jól jött a néhol sötétes arcbőröm. Igaz, a profi sminkesek mindent megtettek, de azért nem tudtak mindent teljesen elfedni. Viszont, bónusz az egészben, hogy a kamera előtt irtó jól éreztem magam. Úgy pózoltam, mintha ez tök természetes lenne. A fotós folyton dumált, Josh büszkén méregetett, Amanda mosolygott, a többi modell pedig éppen eszeveszetten rohangált körülöttem. Néha megálltak, hogy csekkolják, mit csinálok, de csak egy mosolyt eresztettek meg, aztán mentek is tovább.

- Hol van?- ismerős hangot hallottam a folyosóról, mire lefagytam, és döbbenten meredtem az ajtóra. Eközben a fotós folyamatosan fotózott.

- Oda nem mehetnek be!- sikított utánuk egy női hang.

A hatalmas faajtó kivágódott, és hat srác rohant be rajta. Amint Niall észrevett, felém rohant, és olyan erővel vágódott nekem, hogy majdnem elestünk. Eközben is fotózgatott a fotós. Erősen magához szorított, és az arcomat kezdte tanulmányozni.

- Minden rendben?
- Persze- erőltetetten elnevettem magam.- Hogy kerültök ide?
- Tőle kérdezd- Liam Josh-ra mutatott, aki karba font kézzel nézte a történteket. Közelebb jött.- Azt mondta, "megismerkedtél az utálóiddal".
- Tényleg?- próbáltam a pillantásommal megsemmisíteni Josh-t.- Hát, semmi ilyen nem volt. Josh szeret túlozni.
- Akkor minden rendben?- kérdezte Zayn, és láttam rajta, hogy nagyon ideges.
- Persze- mosolyogtam. Sosem tudtam hazudni, de ezúttal úgy érzem, sikereset alakítottam.
- Öhm.- köhintett közbe Josh, amiért hálásan ránéztem.- Éppen egy Angel- fantasy fotózást zavartatok meg, fiúk. Örülnék, ha tudnánk folytatni.
- Elnézést- motyogták. Niall elengedett, és odaáll a fiúk mellé, majd árgus szemekkel azt kezdték figyelni, ahogyan pózolok a kamerának. Kissé zavaró volt. Kissé.

2 óra múlva
- Szenzációs voltál!- rohant le Josh.
Kemény 2 órán keresztül lőtte a fotókat a fotós, én pedig olyan fáradt voltam, hogy köbö megmozdulni se bírtam.
- Nem érzem a lábam- közöltem, és nagy nehezen lesétáltam a fotóvászonról.- Meg a hátam is fáj. Sőt, azt hiszem, beállt a derekam.
- Ez ilyen, édesem- mosolygott rám Josh, mire halványan visszamosolyogtam rá.
Ha nem lenne az a rohadt szerződés, biztosan anya mellett ülnék a kórházban, gondoltam sértődötten. Azért volt ebben a gondolatban egy kis büszkeség is, hiszen ki ne akarna úgy bemenni az anyjához, hogy tudja, egész délelőtt modellkedett. Na, pont erről beszélek.
Amanda megragadta a karomat, és elkezdett a sminkes felé terelni. Útközben kiléptem a magassarkúmból, és gyorsan csináltam pár bokakörzést. A szépségért szenvedni kell, de az nincs megírva, hogy utána is.

Gyorsan visszabújtam az utcai ruháimba. Mikor a sminkes le szerette volna mosni a sminkemet, megkértem, hogy az alapozót hagyja rajta.
Igaza van Josh-nak: előbb utóbb rá fognak jönni a fiúk, hogy valójában mi történt. De nem akartam, hogy miattam - pont miattam - kínos helyzet alakuljon ki köztük és a rajongóik között. Úgyhogy, makulátlan arcbőrrel, melegítőbe bújtatott lábakkal és bő pulóverrel tértem vissza hozzájuk.
- Mehetünk?- mosolyogtam körbe, mint ha minden rendben lenne. Igazából minden rendben is volt. Illetve ez attól függ, honnan nézzük.- Be szeretnék menni anyához. Channing tegnap azt mondta, még nem árulták el az orvosok, meddig tartják bent.
- Elmegyek veled- szólt Zayn.
Ha őszinte akarok lenni, nem voltam túlzottan boldog attól, hogy Zayn velem szeretne jönni. Persze. a szívem belül irtóra elkezdett kalapálni, és az arcomra is hálás mosoly került.... de valójában nem vágytam akkor másra, mint egy beszélgetésre az anyukámmal. És, bár pontosan tudtam, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatok el neki (legalábbis addig nem, amíg a kórházban van), azért jó lett volna úgy beszélni vele, hogy csak ketten vagyunk.
- Biztos?- mosolyogva hagytam, hogy átkarolja a derekamat. Hülye vagyok. Nagyon is boldog voltam a tudattól, hogy mellettem lesz.
- Biztos.
Ő is mosolygott, én is mosolyogtam, Josh is mosolygott, Amanda is mosolygott, Liam is mosolygott, Harry is mosolygott, Louis is mosolygott, Niall is mosolygott, nekem megcsörrent a telefonom. Még mindig kisebb hidegrázásként reagáltam Zayn hangjára, ami minden alkalommal felcsendül a telefonomból, valahányszor hívnak. Megszállottság e? Igazából lehet. De akkor nagyon szeretek megszállott lenni.
- Mikor szándékozod lecserélni a csengőhangodat?- kérdezte furán Zayn,miközben a táskámból kerestem elő a mobilomat. Felnevettem.
- Soha?
- De ne már!- "háborodott" fel.- Nem hallod? Hamis a hangom!
- Jaj,menj már!- intettem le, majd felvettem a telefont.- Channing?
Először nem is hallottam a hangját, hanem valami zúgást, úgyhogy újra meg kellett ismételnem a nevét, csak utána, ahogyan próbálta túlüvölteni a zúgást.
- Kelsey! Be tudnál menni anyádhoz?
- Channing? Channing, merre vagy?- az egyik fülemet lefogtam, mintha így valamennyire jobban hallanám, mit próbál mondani.
- A városban. Leszaladtam a boltba valami ehetőt venni, de bekerültem egy 5 km-es dugóba.
- A városban? Dugó?
- Na jó, nem a városban, hanem kicsit messzebb...- hangos dudálás szakította félbe, mire felkiáltott.- A jó édesanyád, nem bírok menni!- megint lehalkította a hangját.- Kelsey, be tudnál menni hozzá?
- Persze, most akartam indulni.
- Csak mert nem tudtam, hogy hogy van a fotózás, meg minden..- ezúttal, mintha ő dudált volna.- Ezek szerint vége van?
- Igen, vége- elmosolyodtam a gondolatra, hogy Channing most már valóban olyan, mintha a családunk szerves része lenne, miközben még csak egy hónapja ismeri anyámat.- De ott minden rendben?
- Persze, persze, csak ez a barom!- ezúttal hármat dudált egymás után.- Én meg nem akarom egyedül bent hagyni a kórházban... érted.
- Értem, persze, meg én is azért akarok most sietni anyához- mondtam, majd Zayn-re mosolyogtam.- És Zayn azt mondta, eljön velem.
- Zayn? A barátod?
- Igen.- basszus, hogy ez milyen jól hangzik!
- Rendben, akkor meg vagyok nyugodva, hogy valaki normális is lesz veletek-poénkodott, mire felnevettem.- Na, de most már tényleg le kell tennem. Majd hívj fel, hogy mi van anyáddal, rendben?
- Rendben. Szia!- mosolyogva kinyomtam, majd visszadobtam a táskámba a telefonom.- Akkor irány anya!

Fél óra múlva
A kórházban Zayn-nel rögtön anya kórtermébe rongyoltunk be. Éppen egy nővérkével beszélgetett, amikor berobbantunk az ajtón.
- Kelsey!- anya mosolyogva köszöntött minket, és intett a nővérnek, hogy a további szolgálataira egyenlőre nincs szükség, így ki is ment.- Channing?
- Felhívott, hogy dugóba került a városban- magyaráztam, majd leültem az anya ágya mellé odahúzott székre, megragadtam anya kezét, és ránéztem.- Hogy vagy?
- Igazából semmi bajom. De a doktor úr szerint még bent kell maradnom pár napot... Vizsgálatok, meg minden.
- Á, igen. Azzal a doktorral jóban vagyok- biccentett Zayn cinikusan, mire én felnevettem, anya pedig nem értette, ezért el kellett neki magyarázni az egész sztorit.
A végén hitetlenkedve mosolygott ránk.
- Zayn! El sem hiszem, hogy megvédted a kis Kelsey-met!
- Hát...- Zayn elnézően mosolygott, miközben egy puszit nyomott a halántékomra.
- Olyan jó látni, hogy az egész világ boldog!- anya totál meghatódott, én pedig kezdtem zavarban érezni magam, úgyhogy anyára is szóltam:
- Anya!!
Miközben anya folyamatosan égetett, és Zayn is odahúzott mellém egy széket, egyszer csak megcsörrent a telefonom- a kijelzőn Channing neve villogott.
- Egy pillanat!- szóltam oda anyáéknak, majd kisiettem a folyosóra, és felvettem.- Channing? Merre vagy? Minden rendben?
- Persze, persze- a hangján hallottam, hogy mosolyog.- Gyere ki a kórház elé, kérlek.
- De.. ugye nincsen semmi gond?
- Nincs!!- szinte nevetett.- Csak gyere ki, kérlek!
- Jól van, megyek már- mosolyogva letettem a telefont, majd kisiettem az épület elé. Channing ott állt, mosolyogva, izgatottan, és a kezében egy kis dobozt tartott.- Ugye... ez nem az, amire gondolok?
- Ha arra gondolsz- mosolyogva mellém sétált, miközben szabad kezével a kis dobozhoz nyúlt, és felnyitotta.-. hogy meg szeretném kérni anyád kezét, akkor....
- ÚRISTEN!- sikítottam fel, és a szám elé kaptam a kezem, köbö, mintha az én kezemet kérték volna meg.
- Na? Milyen?
- Channing! Ez... ez egyszerűen gyönyörű!
- Komolyan? Mert, nem is tudom, talán kissé egyszerű...- rám pislantott. Ez a pillantás két dolgot jelenthetett:
1. komolyan érdekelte, tetszik-e nekem, és
2. azt akarta tudni, a percekig tartó sikításom miatt jól vagyok-e.
Jól voltam.