21. rész- "Mostantól minden más lesz."

Sziasztoooook^^
Igazából nagyon nem tudok mit mondani... Talán csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen lassan jönnek a részek:( Igyekszem velük, de sokat kell tanulnom, és alig van időm az edzések mellett... Viszont, nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat:) Nem is tudjátok, mekkora örömet szerez nekem, amikor valami édit kommenteltek a részhez:') Köszönöm.
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!!:3
Csók: Kata xxx 

Zayn szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, Kels még hozzám bújva aludt, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni. Ahogyan halkan szuszogott, megdobogtatta a szívemet. Na, ilyet se mondtam régebben... Tiszta gáz. 

Aztán a tekintetem önkéntelenül is arra a kezére tévedt, amit megvágott. Az emlékeket felidézve szorosabban öleltem magamhoz. Olyan dühös vagyok magamra. Kellett nekem kimenni! Fhú. Gyökér vagyok. De mostanra már szerencsére nem követem el többször ugyanazt a hibát. Tudom, hogy felelősséggel tartozom érte- ha ő erről nem is tud. Védeni fogom... mert szeretem. És valamit sürgősen kell csinálnom, hogy befejezzem végre ezt a mártír szöveget. Lassan Kelsey megmozdult mellettem, és mosolyogva nyitotta ki a szemeit.

- Jó reggelt, Napsugár!- mondtam halkan neki, mire felnézett rám, és egy ásítás után kinyújtóztatta a karjait.

- Mióta vagy ébren?- kérdezte álmos hangon.

- Pár perce- mosolyogtam, és megpusziltam a homlokát.
- Mennyi az idő?- kérdezte, majd felült és előre hajolva csekkolta az éjjeliszekrényen lévő órát.- Akkor még visszabújok- motyogta, majd visszafeküdt mellém.
- Ma mit csináljunk?- kérdeztem tőle. A nap sugarai egyre jobban be törtek a redőny résein keresztül.
- Nem tudom- vont vállat, majd mosolyogva felnézett rám.- Hogyha meleg lesz, akkor elmehetnénk valahova strandolni...
- Nem is rossz ötlet- vigyorogtam.- Majd megbeszéljük a srácokkal... Szerintem nekik is tetszeni fog. Régen jártunk már szabad strandon.
Kelsey mosolyogva nézett, mire hosszasan megcsókoltam.
- Te nem vagy éhes?- kérdezte tőlem, két csók között.
- Éhen veszek- kuncogtam, mire Kels elhúzódott, és felült. Bánatosan néztem rá.- Na de ezt most miért kellett??
- Menjünk le enni- nevetett, majd még egyszer visszahajolt, és befejezte a pusziját.
Át akart mászni rajtam, hogy előbb jusson az ajtóhoz, de mikor áttette fölöttem a lábát, a derekánál fogva magamra húztam.
- Istenem, Malik- nevetett fel, miközben megcsókoltam.
- Miért kell úgy sietni?- kérdeztem tőle huncutul. Kelsey elvigyorodott, majd a hajamba túrva egészen közel hajolt, és egy cuppanós puszit nyomott a számra.- Csak ennyit tudsz?- kérdeztem tőle vigyorogva, mire hitetlenül megrázta a fejét.
- Gyere most már, kezdek nagyon éhes lenni.
Felállt, és elindult az ajtó felé, úgyhogy én is gyorsan kibújtam a takaró alól, és követtem.
A nappaliban a többiek már valami rajzfilmet néztek, és közben müzlit ropogtattak.
- Jó reggelt- köszönt nekik mosolyogva Kelsey.
- Haló- intettem én is.- Mit eszünk?
- Találtam csokis müzlit- közölte teli szájjal Louis, és közben potyogott a szájából a kaja.
- Fúj, Lou, ez gusztustalan- röhögött Kelsey, mire Tomlinson megdobta egy párnával.
Nevetve mentem be a konyhába, Kels pedig jött utánam. Felült a pultra, és a lábait lóbálva nézte, ahogyan kivadászom a hűtőből a tejet.
- Meg vagy ott?- kérdeztem tőle, miközben azon gondolkodtam, hogyha egyből kirántom a tejet, akkor vajon magával húzza-e a sajtot.
- Igen- nevetett, majd mögém lépett, és átölelte a derekamat.- Mit nem találsz?
- Nem tudom kivenni- hátra néztem rá, mire megpuszilta a számat, átnyúlt a vállam fölött,és könnyed mozdulattal kiemelte a tejet.- Óh.
Nevetve az asztalhoz ment, és két tálkába öntött tejet, én pedig mögé álltam, és megpusziltam a vállát. Kuncogva fordult meg, és összekulcsolta kezeit a nyakam körül, én meg kezeimet a derekára vezettem. Mosolyogva lábujjhegyre állt, és megcsókolt, én pedig szorosan magamhoz húztam. Elmosolyodtam, majd hosszasan megcsókoltam, ő pedig a hajamba túrva követelt még többet.
Hosszúra sikeredett csókunkat a telefonja szakította félbe.
- Fene...- motyogta vörös fejjel, majd beletúrt a pizsamagatyája zsebébe, és kikereste a telefonját. Közben még mindig a vállamon volt az egyik keze, és én meg a derekán nyugtattam a kezemet.

Kelsey szemszöge

- Halló?- szóltam bele, miközben Zayn elől akartam elbújni, merthogy folyton puszilgatott.

- Én vagyok az, kicsim- szólt bele anya, a hangja csupa boldogság volt.

- Anya!- rögtön megörültem neki.- Mi újság? Mikor jöttök haza? Minden rendben?

- Igen, édes, igen- nevetett.- És ma már otthon leszünk. Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek Liam-mel.

- Szóval ennyire komoly a dolog?- kérdeztem sokat tudóan. 

- Nos... addig nem mondok semmit, amíg nem lesz biztos- nevetett fel, én pedig boldogan az ajkamba haraptam: tuti komoly a dolog.

- Mikor menjünk át?- kérdeztem mosolyogva.

- Tudod mit? Majd elétek megyek.

- Rendben. Az klassz lesz. És.. te anya..

- Mondjad, kicsim.

- Szeretnék neked bemutatni valakit- mondtam mosolyogva, és közbe Zayn szemébe néztem, aki aranyosan mosolyogva nézett vissza rám.

- Na! Csak nem...?- kérdezte izgatottan.

- De. A barátomat- Zayn elmosolyodott, és magához húzott.

- Ó, már nagyon várom!- lelkendezett anya.- Biztos csodás fiú.

- Az- nevettem. Igazából nem nevettem volna, hanem büszkén mosolyogtam volna vagy valami, de Zayn belepuszilt a nyakamba, amitől kibuggyant belőlem a nevetés.

- Hallom, zavarok- nevetett anya is, azzal a felnőttes elnézéssel a hangjában.- Na. De ma viszont szeretném, hogyha csak Liam és te jönnétek. Lesz egy kis meglepetésem számotokra.

- Rendben- mondtam anyának, közben meg Zayn kezét próbáltam lesöpörni magamról, amivel az oldalamat böködte. 

- Akkor később! Szia, édesem! 

- Szia, Anya!- köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat.

Zayn maga felé fordított, és hosszasan megcsókolt, a hajamba túrva. Nem akart elengedni, én viszont már farkas éhes voltam.

- Még mindig éhes vagyok- nevettem, majd elfordulva tőle, szedtem magamnak egy kis müzlit. Valójában teletömtem az egész tálat, de ez mellékes.

Két tállal vonultunk ki a nappaliba, ahol a fiúk éppen egy filmen röhögtek.

- Mi ez?- kérdeztem nevetve, és leültem a földre.

- Valami maffia családról szól- röhögött Niall.

A filmben ugyanis éppen e maffia-papa verte szét a vízvezeték szerelőt egy baseball ütővel... majd egy kalapáccsal. Valljuk be, nekem is tetszett. De Hazz vitte a pálmát: egy vicces résznél ugyanis annyira röhögött, hogy a tej az orrán jött ki. Erre Louis magára borította a müzlijét, Niall pedig kis híján megfulladt a röhögéstől. Liam nem borított semmit a magára.. hanem nemes egyszerűséggel a nyakamba zúdította az ölében tartott tálat, mikor nagyon röhögött. Zayn pedig, mint valami lovag kihozott egy tekercs papírt a konyhából, hogy azzal töröljük fel a kiömlött kajákat, csakhogy.. Útközben elhasalt a SAJÁT táljában, amit halál ügyesen letett a földre. Szóval. Igen. 

- Egyedül én vagyok itt a normális- jelentettem ki, mire.... leettem magam. Mindegy. 

2 órával később

Mindenki átöltözött, meg lefürdött, és a nappalit is kicsutakoltuk, ugyanis minden tiszta tejes volt. Miután közöltem Liam-mel, hogy ma anya eljön értünk, meg hogy majd megyünk hozzájuk, teljesen megörült. Jó, igazából csak bólintott. 

A kanapén feküdtünk- legalább is én -és a kérésemre egy csajos filmet néztünk, mégpedig az A macskám, a családom és a fiúk ment éppen a tévében. Nem kis harcomba került, hogy be tudjam tenni, de a végén még az ő figyelmüket is lekötötte. Mondjuk hülyére röhögték magukat, amikor szegény csajszinak meglátták a lábát, meg szerintük nagyon gyenge kifogásai voltak. Viszont nekem fölöttébb tetszett az egész. Nagyon szórakoztató volt.

Mikor csengettek, mindenki várakozva nézett rám, én pedig nagyot sóhajtva álltam fel ajtót nyitni.
- Kelsey!- ugrott a nyakamba anya, és alaposan megölelgetett.
- Anya!- örültem meg én is.- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazaértek...
- Channing már nagyon várta, hogy találkozhasson veletek- mosolygott.- Nagyon jóban lettünk.
- Óóóh- vigyorodtam el szélesen.- Akkor? Szóljak Liam-nek?
- Megköszönném- mondta anya, mire beordítottam a nappaliba.- Látom, a stílusod még mindig ugyanaz...
- Igen- nevettem, majd beleugrottam a cipőmbe.
Közben Liam is megérkezett, és miután köszönt anyának, én beszaladtam, hogy elköszönjek a fiúktól, és Zayn-től is, persze.
- Pár óra múlva jövök- mormoltam a vállába.
- Siess- mosolygott Zayn, majd megcsókolt, utána pedig máris szaladtam ki, anya kocsijához.

Útközben anya elmesélte, hogy a vártnál jobban alakulnak a dolgok közte, és Channing között. Büszke voltam rá. Büszke, amiért sikerült túllépnie ezen az egész ivásos dolgon. És azért is büszke voltam rá, mert úgy tűnik, ezúttal komolyan megtalálta a lelki békéjét. És ez a pasas nem is tűnik rossz arcnak... Talán még a végén...
- Úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk!
A torkomon akadt a sült hús, és a mellkasomat ütögetve fullákolni kezdtem. Liam gyorsan a hátamra vert párszor, mire normálisan meg tudtam rágni a falatot. Anya és Channing előttünk ültek, és szerelmesen markolászták egymás kezét. Boldogok voltak. Én pedig majdnem megfulladtam.
- Hogy mi?- krákogtam, és közben ittam egy korty narancslevet. Liam köbö ugyanolyan sokkos állapotban tologatta a krumplipüréjét a salátájába.
- Drágám, összekötjük az életünket!- mosolygott anya, de a szemében tisztán láttam az "úristen a lányom totál idióta" érzést.
- Alig egy hete ismeritek egymást!- magyaráztam. Persze, én lennék a legboldogabb, hogyha összejönnének, na de könyörgöm, még csak egy hete ismerik egymást!- Legalább hagyjatok még egy kis időt, hogy jobban megismerjétek egymást!
- Kelsey, mi már eldöntöttük, mit szeretnék- mondta biztatóan Channing.
- Kérlek, csak gondoljátok át!- kapaszkodtam kétségbeesetten az utolsó szálakba. Ha kiderül, hogy Channing egy barom, majd megint kaparhatom fel anyámat a padlóról.- Örülnék nektek, de nem gyors ez egy kicsit?
- Kelsey. Életem- anya halál nyugodt volt.- Együtt boldogok lehetnénk.
- És nem lehetne először házasság nélkül? Csak fél évet kérek, utána felőlem a State Buliding-en is megesküdhettek!
- Nem, édes. Mi már eldöntöttük.
- Anya, kérlek! Channing! Légyszi! Nem is ismeritek egymást! Akkor meg miért házasodnátok össze egy hét ismeretség után?- kérdeztem könyörögve.
- Az ég szerelmére, Kelsey!- csattant fel anya.- Babát várok!
Ezután minden olyan egyszerre történt... Liam majdnem megfulladt a narancsléjével, én pedig ijedtemben félrenyeltem a nyálam. Szóval mindketten fuldokolni kezdtünk.
- Mi van???- kérdeztem meghökkenve, miközben Liam kiszaladt, nehogy kidobja a taccsot. Szegény. Mindegy.
- Mi sem így terveztük...- motyogta bűnbánóan Channing, én pedig totál felháborodtam.
- Mi az, hogy TI?- kérdeztem, emelt hanggal.- Mikor történt mégis mindez? És... mennyi idős a magzat?- itt hozzá kell tennem, eléggé tárgyilagosan fogalmaztam...
- Amikor elmentünk hétvégén... Olyan jó volt. Channing kibérelt egy szép kis szabadidőházat- anya szerelmesen mosolygott Channing-re, nekem pedig rögtön felfordult a gyomromban, a nehezen lenyelt sült hús.- És este...
- NEM érdekelnek a szaftos részek, oké?- kérdeztem elborzadva. Elképzelni se lehet... De fujj. Sikerült... Bleö.
- A lényeg- szólt közbe az emlékektől bódultan Channing.-, hogy nem szeretném elhagyni anyádat, mivel jön majd ez a baba...
- Mennyi idős?
- Alig öt napos a szentem...- anya egészen meghatódott. Fura.- Furcsán éreztem magam másnap, meg azután, úgyhogy a legrosszabbra gondolva elmentem egy orvoshoz, aki meg azonnal a kezembe nyomozz egy tesztet,amit a kórházban kellett megcsinálnom... Mire hazaértem, már biztos voltam abban, hogy egy kisbaba növekszik bennem. Megint.
És anya ekkor elsírta magát. Tudniillik, hogyha anyát sírni látom, nekem is mindig sírhatnékom támad. Nem hiszem, hogy ez amúgy kölcsönös lenne, de a lényeg... Én is elbőgtem magam. Úgyhogy, mire Liam visszaért, már mindkét tyúk bőgött, ők pedig, Channing-gel, tétlenül néztek össze, hogy ilyenkor mi a teendő. Nos, az éppen nem volt. Ugyanis amint kibőgtük magunkat, lázasan elkezdtük anyával megbeszélni, milyen lesz a baba, meg milyen lesz az esküvő. (Ezután persze rögtön belementem az egészbe... És talán lelkesebb is voltam, mint anyuék...)

Mikor Channing kocsija megállt, én régi apaként búcsúztam el tőle, Liam pedig öreg haver módjára fogott vele kezet. Érdekesen kezdődött, de egész jól alakult a mai közös kaja.
Amint beléptünk a házba, a srácok rögtön elkezdtek érdeklődni, hogy mi volt. Liam csak meglökte a karom- én is jobbnak láttam, ha én regélem el az egészet.
- Keresztanya leszek!- közöltem velük boldogan.
Ők csak összevont szemöldökkel összenéztek, majd Liam-re, hátha meg tudja magyarázni. De Leeyum csak nevetve széttárta a kezét. Szerintem azon gondolkodott, hogy honnan szedtem, hogy én leszek a pici keresztanyja. Erről egyébként nekem sincs fogalmam, de a lényegre visszatérve:
- Mi van?- kérdezte kulturáltan Louis.
- Anya és Channing összeházasodnak!- vigyorogtam önfeledten.
- És...?- kérdezte Niall.
- Anya babát vár!
A fiúk boldogan felröhögtek, és elkezdtek tapsolni. Én pedig nevetve meghajoltam. A rádióhoz ugrottam, és boldogan benyomtam. A rádiós éppen akkor kezdte el Sia Chandelier- jét pörgetni, én pedig a ritmusnak megörülve, elkezdtem énekelni. Pár sorral később már mindannyian a nappaliban táncoltunk, és énekeltünk.
Zayn magához húzott, és az egyik kezemet a vállára vezette, a másikat hatalmas tenyerében vette, amiben az én kezem szinte elveszett, és miközben a derekamnál fogva irányított, össze-vissza ugráltunk meg keringtünk a srácok körül a nappaliban. Néha ők is elkapták egymást- olyankor hatalmas röhögés tört ki. De egyértelműen boldogok voltunk. Nagyon boldogok.

Elizabett szemszöge

Amint Channing visszatért az autóval, boldogan jött be a konyhába. Éppen az edényeket mosogattam, mikor belépett. Közben bekaptam pár falatot, ha néha megéheztem; a terhességgel jár.

- Tüneményesek- mosolygott boldogan, és eltette a tányérokat, amiket a kezébe nyomtam.

- Mondtam neked- kacsintottam rá, majd eltettem még a maradék evőeszközt.- Szuper család leszünk!

- Bizony- a szeménél összefutottak a nevetőráncok, mire átöleltem a nyakát. 

Bőréből, és ingéből a drága parfüm érződött, amit a nyaralásunkon is éreztem rajta. Mosolyogva egy csókot nyomott a számra, majd hatalmas tenyerét a hasamra vezette.

- Úgy érzem, jó helyre fog születni a pici...- mondta halkan, én pedig nevetve újra megöleltem.

Mikor este lekapcsoltam az olvasólámpát, és készültünk elaludni, bevillant a fejembe, hogy milyen szerencsés is vagyok. Kelsey csodálatos lány. És még azok után is rendes velem, amiken átmentem... Mindent neki köszönhetek. És persze Liam-nek is. Remek srác. Csak még erre a Zayn-re lennék kíváncsi. De, hogyha az én kicsimet boldoggá teszi, nem lehet rossz pasi. Ebben biztos vagyok. Mostantól minden más lesz.

Liam szemszöge

Mindenki lekapcsolta a tévét, és csönd telepedett a házra. Kelsey és Zayn Zayn szobájába mentek aludni. Olyan mértékben megbízom Zayn-ben, mintha tényleg a testvérem lenne. Tudom, hogy vigyázni fog rá. Jó srác. És- mint minden fiú -azért persze elég hülye is, de mostantól hiszem, hogy mindig szeretni fogja a húgomat. Jut eszembe. Majd holnap áthívom Sophiát. Már kellene kettesben lennünk egy picit... Na, majd elmegyünk sétálni.

Hajnali fél kettő volt, amikor éles csengő hasította félbe az álmom. Szitkozódva botorkáltam le a lépcsőn, útközben kis híján elnyaltam. Mikor biztonságosan eljutottam az ajtóig, nagyot ásítva kinyitottam, és...

- Apa???????????