14. rész- "Let's go, baby..."

Sziasztoooook!!:3
Köszönöm, köszönöm és köszönöm az előző kommentet, nagyon jól esett:') És annyira, de annyira örülnék még több kominak, hogy csak wuu*.* Ez értelmes megnyilvánulás volt:'D Semmi baj, rá se ránts:P Szóval. Most már hivatalosan is elkezdődött a suli, és az a szörnyű hírem van, hogy most már tuti biztos, nem fogunk felébredni, hogy ez csak egy rossz álom. Mert nem az:/ Minden esetre sok sikert a dogákhoz/felelésekhez, éééés sok-sok erőt a tanuláshoz, mert szerintem nem csak a hetedikesek (köztük én is) szenvednek meg a fizikával, biosszal, föcivel ééés a kémiával. ^.^
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!!!<3
Kézcsók: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Zayn gyorsan a kijelzőre pillantott, majd sietősen zsebre vágta a készüléket. Kérdőn pillantottunk rá, mire csak idegesen körbemosolygott, és erősebben szorított magához.

Én még javában a szememet törölgettem egy Niall-től kapott zsepivel, amik köbö a háromszorosára dagadtak. Imádom a srácokat, de ez szerintem túlzás volt. Jó, jó, értem én, hogy ők is a testvérükként szeretnek, de egyszerűen nem bírtam ki száraz szemekkel. Főleg Malik-ét nem... Jézusom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen nyálas is tud lenni. Azt meg végképp nem, hogy miattam ilyen. Meg, hogy miközben beszélt, a szemembe nézett... húú, én esküszöm, majdnem meghaltam. Jaj, de megint eltértünk a tárgytól... Hm, ezen még csiszolnom kell. 

- Fiúk, egyszerűen mesések voltatok!

Claire szaladt hozzánk, az élő műsor után. Szőke bubifrizkója és rózsaszín rúzsa mint mindig, tökéletesen állt. Ő maga pedig még annál is tökéletesebb volt; nadrágkosztüm, és fekete, elképesztően magas tűsarkú. Én nyomtam a másik végletet: ezüst topánka, halvány szájfény, halvány smink és egy pánt nélküli, tavaszi, irtó aranyos ruha. Na, meg a vállamra omló, hullámos barna hajam... Hm.

- Kösz!- mosolygott Liam.

- És Kelsey!- fordult felém, derűs arccal.- Egyszerűen lenyűgöző vagy! Ahogyan halál nyugodtan beleszóltál a mikrofonba! Édesem, kis híján milliókhoz beszéltél! Le a kalappal!

- Ümm...- rémülten nyeltem egyet, és most az sem tudta lekötni a figyelmem, hogy Zayn még mindig magához szorít.- Nem..nem is tudtam, hogy milliók néznek..

- Jaj, drágám, most már úgyis mindegy!- nevetett fel csilingelő hangján, majd mosolyogva megsimította a karomat.- De szerencsére nem látszott, hogy elkented a rúzsod...

- Mi??- riadtam meg, és ösztönösen a szám elé kaptam a kezem.

- Ugyan, csak viccelek!- nevetett még mindig a saját poénján Claire, majd elnézést kérve elkopogott az egyik producerhez, hogy segítsen neki összevágni az ismétlést. 

- Ne is foglalkozz vele- rázta a fejét Zayn, a szőke bubi után nézve.- Mindig ilyen.

- Azért ez elég para...- közöltem velük.

- Ja, én is félek tőle- bólogatott Niall, mire felröhögtem.

- A milliós nézettségre értettem!

- Az sem olyan vészes- vont vállat Hazz, majd vigyorogva utat engedett egy pezsgős poharakat egyensúlyozó hölgynek.- De az after-party miatt maximálisan megéri.

- After-party?- mosolyodtam el, és kezdtem megszokni, hogy Zayn keze a derekam köré fonódik... mint egy védelmezően.- Nem csak a koncertek után szokott lenni?

- Hát, általában- vont vállat Louis.- De a mai kivételes alkalom, és Paul jó ötletnek tartotta, hogy az emberek megismerjenek. 

- Így jött a party- fejezte be Liam.- Mondjuk az nekem nem party...

- Nem értem, miért nem iszol...- lökte vállon Hazz.- Egy felesbe még senki sem halt bele.

- Jól teszi, hogy nem iszik- keltem a tesóm védelmére, mint mindig.- Én sem szoktam inni. Csak néha.

- 'Csak néha'- nevette el magát aranyosan Zayn.- Ez jó térítés.

- Hé!- nevettem én is.- Nem térít senki!
Aztán megint pittyegett Zayn telója...

Zayn szemszöge

Idegesen kikaptam a zsebemből a készüléket, majd bocsánatot kérve, félrevonultam. A kijelzőre pillantottam:

"Tetszik nekem az a kis ruhácska rajta... Szerintem majd megtartom;)

Dereck"

Dühtől remegve csúsztattam vissza a telefonom a zsebembe, majd idegesen körbepásztáztam a mennyezetet. Fűtéscsövek, levegőelvezetők, mindenféle rács, és... Hopp. Ott egy piros pont. Hunyorogva próbáltam meresztgetni a szemeimet, és kivenni egy kamera körvonalait. És siker. Ingerülten belemarkoltam a hajamba, majd visszamentem a többiekhez.
- Na, Zayn is itt van! Mehetünk!- tapsikolt Kelsey, én pedig mosolyt erőltettem magamra.
Kels Hazza-ba karolt, mi pedig mellettük sétáltunk ki a nagy buszunkig, amiben "sajnos" nem ülhetett Kels az ölembe, de így legalább tudtam gondolkodni. Hogyha Dereck látta Kels-t, akkor lehet, hogy azt is hallotta, hogy ma este lesz after-party. Hogyha igen, akkor valószínűleg ott lesz, és valamit megpróbál majd tenni annak érdekébe, hogy elvállaljam a rohadt munkáját. Hogyha pedig Kelsey-t találja meg, akkor őt meg kell védenem. De ezt nem mondhatom el senkinek, mert nem szeretném, hogyha a fiúk belekeverednének ebbe az egészbe... Elég annyi, hogy Kelsey-t belekevertem.
A ház előtt parkolt le a busz, és Paul, miközben folyamatosan tanácsokkal és megjelenési intésekkel bombázott minket, egyenesen a party helyszínére ment, hogy segédkezzen az előkészületekben.
- Oké, akkor maradjatok lent, pár perc múlva divatbemutató következik!- nevetett ránk Kels, majd mosolyogva felszaladt a lépcsőn.
Vigyorogva néztünk utána, majd Nialler a hűtőhöz robogott, és sorra kezdte kipakolni a cuccokat.
- Hé, hé!- állította meg Louis, majd átnyúlt a válla fölött, és kiragadott a hűtőből egy zacsit.- A répámhoz ne nyúlj!
Köbö fél másodpercig néma csönd volt, majd egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés. Ez egy picit félreérthető volt. Picit.
- Figy, srácok, én felszaladok, mert nem leszek kész- riadtam meg, a telóm kijelzőjére pillantva, majd elindultam a lépcső felé.
- Zayn, még van a partiig durván két óra- röhögött Harry.
- Tudom- fordultam vissza.- Nem leszek kész.
Vigyorogva mentem fel a lépcsőn és hallgattam, ahogy a fiúk ki szórakozzák magukat rajtam. Miután becsuktam magam után az ajtót, gyorsan ledobtam magamról a felsőmet, és az ágyra hajítottam. Odaálltam a szekrény elé, majd sorra nézegettem a pólókat, ingeket, hogy melyiket vehetném fel. Paul azt mondta, hogy most az ing menő, valamilyen zakóval, úgyhogy előkotortam egy fehér darabot. Épp a második gombot gomboltam be, amikor kopogtak az ajtón. Érdeklődve figyeltem, amint az résnyire kinyílik, és Kelsey dugja be rajta a fejét.
- Vas happenin?- mosolygott aranyosan, mire én is elmosolyodtam, és gyorsan begomboltam a gombokat.
Kels betáncolt a szobámba, majd megállt a közepén, és kitárt karokkal körbeforgott.
- Milyeen?- kérdezte mosolyogva. Olyan szép volt, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Jóóó- húztam el a végét, ahogy ő is kérdezte.
- Hülye- nevetett fel, majd lehuppant az ágyamra.
- Nee, ráültél a zakómra!- sápadtam el, majd megpróbáltam kirángatni alóla az előbb említett darabot.
- Zakó?? Ne már- sóhajtott, majd előkotort egy kötött sapit a nagy ruhakupacból, és a kezembe nyomta.- Ezt vedd fel, éés... Tűrd fel az ing ujját. Így, oké. És. Ezt a farmert... jó, ez így jó... De várj!! Kimaradt..ez!- egy széles, lapos medálos nyakláncot akasztott a nyakamba, majd elém rúgta a csukáimat, és büszkén elmosolyodott.- Szuper.
Furán mosolyogva néztem bele a tükörbe, majd leesett az állam. Állati menőn néztem ki!
- Ezt hogy?? Nem az ing a menő?- fordultam mosolyogva Kels felé, aki  ruháimat dobálta vissza a szekrénybe.
- De- nézett fel rám, majd miután még egy pólót a gardróbba hajított, becsukta az ajtót, és megigazította az elől kilógó hajamat.- Viszont, mivel híres vagy, ezzel akkor divatot fogsz teremteni, hogy Paul-nak is leesik az álla.
Hitetlenül elnevettem magam, majd átkaroltam a vállát és egy puszit nyomtam a fejére.
- Hijj, várj!- kapott a fejéhez, majd elszaladt és egy vastag, bőr karkötővel tért vissza.- Vedd ezt fel!
- Ez nem a tiéd?- mosolyogtam rá aranyosan, mire visszamosolygott, arcán halvány pír látszott.
- De.. viszont ez kell a divatodhoz.
- Hihetetlen vagy- nevettem fel elismerően, majd homlokon pusziltam a szépséges lányt.
Nevetve mentünk le a lépcsőn, ahol a srácok ingben és zakóban azon röhögtek, ahogyan Nialler mustáros-ketchupos-vajas kenyeret eszik.
- Malik- nézett rám Louis, majd megrebegtette a pilláit.- Jól nézel ki.
Röhögve bólogattam, majd átkaroltam Kels vállát.
- De az ő érdeme!
- Te vagy a stylistja??- rökönyödött meg, maszatos arccal Niall.- Ne máár, én is szeretnék egy stylistot!
- Oké, maradjatok- nevetett körbe Kels, majd felszaladt az emeletre.
Zsebre dugtam a kezem, és a pultnak dőltem. Nem sokkal később Kels jött vissza, egy halom ruhával, ami mögül ki se látszott. A ruhákat ledobta a kanapéra, majd kiválogatott pár darabot.
- Okés, Liam, te a komolyabb osztálynak leszel stílusirányzat mutató- dobta a bátyja felé a szettet, aki feltartott kézzel elkapta.- Jó, Hazz a macsó- dobta a göndörnek, majd kisöpört egy tincset az arcából.- Louis a vidám, Niall pedig az aranyos. Kész!
A fiúk lecserélték a pólójukat, ezalatt Kelsey felment sminkelni. Igazából, tényleg jó stylist lenne: Liam-en egy kötött, szürke pulcsi volt, csőfarmerrel és fekete csukával, és egy snapbeck-el. Harry szintén csőfarmert viselt, elegáns cipővel és szürke inggel, amihez egy fekete mellényt vett fel. Louis-on kék, vicces cipő volt, lila gatyával, és fekete plóval, amihez egy fehér bőrdzsekit vett fel, amin lila pöttyök voltak. Niall pedig fekete csukát, bordó farmert és egy fehér, kötött, kutyus mintás pulcsit, szőke haját pedig félig egy fekete, mackós sapka takarta. (Tudjátok, mackó fej, bojt fülekkel...). Végül, mikor Kels lepattogott a lépcsőn, a rózsaszín, virágos ruhájában, amihez egy fekete bőrdzsekit, és egy kocka mintás fekete harisnyát vett fel, fekete bakanccsal, és rózsaszín-füstöt szemfestékkel, meg kedves mosollyal, egészen úgy nézett ki, mint egy punk virágtündér.
- Csinik vagytok- mosolygott kedvesen, majd felnevetett, mert Liam összeborzolta a haját. Kels nem nyúlt oda, hogy elrendezze, csak megállt az ajtó előtt, és várakozóan nézett hátra ránk.- Mehetünk?
- Let's go, baby- szólalt meg Niall azon, a műsorvezetős hangján, amit imádunk.
Röhögve ültünk be a kocsiba, amit Paul küldött értünk. Kels mellé ültem, aki folyamatosan a fiúk hülyeségén röhögött miközben én az ablakon kibámulva azon gondolkodtam, hogy ezer százalék, hogy nem fogok elmozdulni Kelsey mellől.

Az after-party-k helyszíne mindig változik.. a koncertektől függően. A mostani alkalommal a város végében béreltek ki egy bárt, ahova csak meghívott vendégek jöhettek. Dereck miatt, ha hülye lennék, nem is aggódnék, de mivel nem vagyok az, nem gondolom úgy, hogy nem tudna bejutni. Elvégre egy drogdílerről van szó, aki ki tudja, honnan szerzi a füvet, úgyhogy ez csak gyerekjáték lehet neki. Mégis, mikor kiléptem a kocsiból, nem voltam ideges, sem riadt. Csupán tudtam, hogy Kelsey mellett kel maradnom, mert ő olyan elvarázsolt, hogy simán besétálna egy egércsapdába, mikor azt hinné, hogy egy nagy vattacukor.
A bárban a szokásos nyüzsgésből már csak a One Direction hiányzott. Rengeteg riporter és fotós iszogatta nyugodtan a koktélját, amikor beléptünk, viszont mindegyikük letette, vagy eldobta(?) és felénk sietett.
- Liam! Igaz, hogy Kelsey az ikred?
- Fiúk! Komolyan a testvéreteknek tekintitek Kelsey-t?
- Kelsey! Miért nem beszélt rólad eddig Liam?
Ezek, és ehhez hasonló kérdések hangzottak el. Miután válaszoltunk az összes kérdésre, totál kiszáradt a szánk, úgyhogy leültünk egy kis sarokkanapéra, és miután Liam elment italokért (egyszer lefejelt egy pasit, mert valami löttyöt kevert az italainkba, szóval benne teljesen megbízunk ezen a téren), Kelsey-n röhögtünk, aki megállás nélkül csuklott, holott még egy kortyot sem ivott.
- Oké, megjöttek!- tette le elénk az asztalra Liam az italokat, miközben Afrojack állt a pult előtt.
- Úúristen, de imádom ezt a számot!- örült meg Kels, majd belekortyolt a narancslevébe, és rajtam átmászva a táncparkett felé szlalomozott.
- Zayn- biccentett felé Liam, miután leült.- Menj.
- Kösz- röhögtem, majd gyorsan Kels után szaladtam.
Elég nehezen találtam meg a tömegben, mikor viszont a második sorban megláttam, ahogyan ugrál, mosolyogva mellé álltam, és néha, amikor a karomat rángatva kért, hogy én is ugráljak vele, ketten néztünk ki totál hülyén. De nem érdekel, mert érte szívesen hülyét csinálok magamból.
- Oké, igyunk valamit!- nevetett fáradtan.
- Gyere!- hátranyúltam, és a karját megfogva kivezettem a tömegből.
Mikor az asztalunk elé értünk, Hazz hangosan elröhögte magát.
- Ember, ki a barátod?
- Mi?- értetlenkedtem, majd elengedtem Kels karját, és..- Te ki vagy?- kérdeztem kulturáltan, az erősen beivott lánytól, aki alig állt a lábán.
- Johanna Brooks, a hírekben- motyogott ferde szemekkel, majd bengán elkiáltotta magát.- Egyes csatorna, tessék!
- Hol van Kelsey?- kérdezte ijedten Liam.
- Ha nem őt hoztam ide, akkor...- ijedten a sapkámhoz kaptam.- Te jó ég! Kels!- azzal berontottam a tömegbe, és oda mentem, ahol az előbb ugráltunk. De Kels nem volt ott...

13. rész- "Megvan a gyenge pontod."

Sziasztok, Madárkáim!:)
Meghoztam a 13. részt, és "sajnos" már teljesen meggyógyultam, szóval egy hatalmas seggest ugrok a suliba, és a tanulásba:c De Ti sem jártok jobban, ahogyan ismerem ezeket a fránya oskolákat, szóval sok sikert mindenkinek:3 Viszont, ennek, ugyebár sokkal több árnyoldala van, mint fényes, és az is az árnyoldalt erősíti, hogy előfordulhat, hogy nem lesz időm írni:O De azért mindent megpróbálok, és ígérem, hogy heti egy rész TUTI lesz!!:)
U.i.: komizzatok és iratkozzatok fel, és csaljatok mosolyt az arcomra... vagy éppen hervasszátok le! c:

Sokszor csókol: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Zayn a derekamat átölelve kerülgette a velem a fákat, amikor megszólalt.

- Miből gondolod, hogy az emberek gyengének látnak?

- Mi?- kérdeztem, a szemöldököm ráncolva.

- Hát, az előbb mondtad...

- Ja, igen- nevettem el magam zavartan.- És... nem tudom. Ezen még sosem gondolkodtam.

- Nem lehet, hogy csak te látod magad annak?- kérdezte, a szemöldökét felvonva.

Pár másodpercig eltöprengtem, majd hangosan felnevettem, és finoman belebokszoltam Zayn oldalába.

- Nem gondoltam volna, hogy terapeuta is vagy!

- Fő a biztos szakma- kacsintott vigyorogva, majd elröhögte magát.

Vele együtt nevettem, aztán a távolban megpillantottam pár emberi alakot. Riadtan Zayn-re pillantottam, aki ugyanolyan riadtan nézett vissza rám.

- Úristen, miért nem vettél fel egy nyamvadt fejkendőt vagy napszemüveget???- idegeskedtem, és a járda szélére húztam a srácot.

- Mert kiment a fejemből- védekezett, és a közeledő alakok felé lesett.

- Mi? Hogy híres vagy?- hitetlenkedtem, és gyorsan megragadtam a karját.- Mi lesz, hogyha észrevesznek?

- Valószínűleg képeket készítenek, és sikítoznak, és lerohannak, és nekem is rohannom kell...- sorolta, majd aggodalmas pillantást vetett a lábamra.- Oké, kell egy terv.

- Mégis milyen terv? Zayn, mindjárt ideérnek, te pedig itt vagy, teljesen valóságosan!- emeltem fel a hangomat.

- Nyugi van- a számra tette a kezét, körülnézett, majd halkabban folytatta.- Ne csinálj semmit! Csak kövess!

Mi?- kérdeztem gondolatban, ugyanis a keze még mindig a számon volt. Aztán elvette onnan, és amint a két méteres körzetünkbe értek a tagok, szorosan magához ölelt, arcát beletemette a vállgödrömbe, és a hajamba. Miután kiolvadoztam magamat, szaporán verdeső szívvel átkulcsoltam a nyakát és magamhoz húztam, az arcomat pedig a vállába temettem.

- Itt vannak?- dörmögte a vállamba, mire végigfutott a hátamon a hideg.

- Ühüm, most jönnek...- suttogtam, alig hallhatóan. 

És pont akkor mentek el előttünk: ügyet sem vetettek, a fekete srácra, és a barna lányra, akik egymást ölelve álltak a kerítések mellett. Miután elmentek, Zayn kicsit lassabban engedett el, amit nem is bántam, mert rendbe kellett tennem a gyomromban tomboló pillangókat.

- Öhm...- sötét hajába túrt, kicsit ellépett tőlem, majd zavartan megdörzsölte az arcát.- Elmentek.

- El- feleltem halkan, majd zavartan a fülem mögé kotortam egy hajtincsem.

- Ne menjünk haza?

- De, az jó lenne- vágtam rá, bólogatva, mire Zayn átkarolta a derekam, magához húzott és a segítségével hazaballagtunk.

Az út néma, de annál sokatmondóbb csendben telt. Úgy éreztem, Zayn is azt érezte, amit én. Fura volt. Mármint. Én tudom, hogy mit érzek, és miért, de azt nem tudtam, hogy Zayn miért érzi- ha érzi- ugyanazt, mint én. Szóval én leginkább mosolyogva bámultam magam elé, és egyszer-egyszer, amikor elcsíptem Zayn kósza mozdulatait, megláttam, hogy ő pedig sunyin mosolyogva rendezgeti a haját, szabad kezével.

Zayn belökte előttünk az ajtót, majd belépett és engem is behúzott maga után. A többiek egy emberként fordultak felénk: azt hiszem, épp Wii-ztek. Ezt onnan tudom, hogy abban a pózban maradtak a kis cuccokkal a kezükben, ahogy épp mozdultak; Liam úgy állt, mint egy szerencsétlen madárijesztő, Louis két kézzel eltakarta a szemét, és ujjai közt kukucskált ki, Harry baseball-játékos-pózban maradt, Nialler pedig balerinát játszott éppen.

- Sziasztok- köszönt Liam természetesen.

- Helló- nevettem el magam, a szemöldökömet a plafonig emelve.

- Fent leszek- szólt körbe Zayn és a szája sarkában bujkáló mosollyal felrohant a lépcsőn.

Szerelmesen vigyorogva odatámolyogtam a kanapéhoz, és felhúzott térdekkel lehuppantam rá. Amint Zayn szobájának ajtaja becsukódott, a fiúk eldobták a konzolokat, és körém gyűltek.

- Mi volt???- ült le mellém Niall, szemei izgatottan csillogtak.

- Összejöttetek?- kíváncsiskodott Lou.

- Bevallotta?- kapta a kezét a szája elé Hazz.

- Vigyázni fog rád?- kérdezte nyugodtan Liam.

- Nem, nem. Semmi ilyen nem történt- ráztam a fejem, majd vigyorogva a kezembe temettem az arcom.- Semmi ilyen...

- Óh, te jó ég- kiáltott fel Hazza.- Mi volt?

- Semmi- vigyorogtam.- De komolyan.

- Kels, minket nem vághatsz át- mutatott rá Louis.- Zayn félmosollyal a képén felszáguldott a szobájába, te pedig szívecske alakú pupillákkal és széles vigyorral a fejeden ülsz itt. Tuti, hogy valami történt.

- Nem is szívecske alakúak a pupilláim- próbáltam menteni a menthetőt, de ez oltári nagy hazugság volt, mivel jelen pillanatban mindent szívecske alakúnak láttam.

- Kelsey!- szólt rám Harry izgatottan, mire csak megvontam a vállam.

- Nem volt semmi... Illetve.

- Na, lényegnél vagyunk!

- Nyugi van- nevettem rá, majd megdörzsöltem az arcomat.- Csak megölelt.

- MI?- tátotta el a száját Niall.

- Megölelt- ismételtem, és egyre jobban tetszett ez a szó.

- Megölelt?- csillogott Louis szeme.

- Meg- biccentettem.

- Jézusom- vigyorgott Harry.

- Asszem, nyert ügyed van- bökött oldalba Lou.

- De hogy ölelt meg?- kérdezte Liam, azon a szeretni való, apás hangján, amit egy kis izgatottsággal fűszerezett meg.

- Hát, igazából jöttek ilyen emberek, és mivel nem volt nála semmi kendő, meg ilyenek, ezért megölelt, hogy... hát hogy izé, ne vegyék észre- motyogtam.

- És hogy ölelt meg?- ismételte a kérdését halvány mosollyal a bátyám.

- Szorosan- feleltem fülig érő szájjal.

A négy srác egy emberként szisszent fel, majd büszke mosollyal összepacsiztak. 

- Mi az?- pislogtam zavartan.

- Kelsey, ha egy fiú-főleg olyan, mint Zayn,- így megölel, az csak egyet jelenthet!- paskolta meg a fejem Harry.- Keresztapa leszek!

- Honnan veszed, hogy te leszel a keresztapa?- csattant fel Niall.- Mi van, ha engem kérnek meg?

- Fiúk, fiúk- nyugtatgatta őket Liam.- Ne vesszetek össze ezen. Egyértelműen ÉN leszek a keresztapja, a kicsi Carlos-nak.

- Nem Carlos lesz a neve- rázta a fejét Lou.- Hanem Benny. 

- De mi van, ha két gyerekük lesz?- derült fel Harry.- Akkor az egyik Benny lesz, a másik meg Carlos.

- Lehet, hogy az egyik lány lesz- vetette fel Niall.

- Akkor Emily lesz- mosolyodott el büszkén Liam.

- Emily és Benny- töprengett Hazz, majd elvigyorodott.- Ez jó.

- FIÚK!- kiáltottam el magam, mire felém fordultak.- Elárulnátok, mi folyik itt?

- Szerintem Emily lisztérzékeny lett- szólalt meg Niall, mire hitetlenkedve elkerekedett a szemem.

- Nem lesz lisztérzékeny a lányom- ráztam a fejem, aztán észbe kaptam.- Te jó ég! Fejezzétek be!

- Hm. Igaza van. Benny lesz az- bólintott Louis, mire vállon löktem.

- Nem lesznek lisztérzékeny gyerekeim! Istenem!

- Szerintetek ki lesz a fekete? Emily vagy Benny?- töprengett Hazz.

- Hát, úgy lenne reális, hogy "apja lánya", úgyhogy szerintem Emily lesz a fekete hajú- magyarázta Liam.

- Jaja- bólogatott Niall.- Benny pedig majd barna hajú lesz, mint Kels.

- Istenem- fogtam a fejem. 

A fiúk egész egyszerűen megtervezték a gyerekeimet (!!!). Amúgy, nem is olyan rossz elgondolások... Na, ne, nekem is elment az eszem! 

- De lehet, hogy Kelsey-nek nem is lehet gyereke- riadt meg Niall.

- Úristeeen- szörnyülködött Louis.

- Az nem fordulhat elő- túrt a hajába Liam.

- LEÁLLNÁTOK EGY PERCRE?- kiáltottam rájuk.- Lesz gyerekem, nyugi van! És amúgy. Vegyetek vissza, mert semmi sincs köztünk, világos?! Egyszerű ölelés volt az egész!

Azzal a mellettem lévő párnára csaptam, és dühösen összefontam magam előtt a karomat. Kisebb töprengés után azonban megszólaltam.

- Vissza tudnátok vinni a kórházba? Azt hiszem, el kéne egy láb rögzítő...

Pont abban a pillanatban lépett le Zayn a lépcsőről, ajkán huncut félmosoly látszott. Fél kézzel felkapta a dzsekijét, majd a falnak dőlt.

- Akkor megyünk?

A kórház előtt parkolt le Hazz, a sötét autójával. Én a szokott helyemen, Zayn ölében üldögéltem, ami már lassan kezdett megszokottá válni. 

- Oké, mindannyian menjünk be?- fordult hátra Liam.

- Nem kell- szólalt meg Zayn.- Bekísérem Kels-t.

A fiúk sokat sejtően egymásra vigyorogtak, én pedig fülig pirultam.

- Oké, menjetek- szólt ránk Hazz. 

Zayn odahajolt, hogy kinyissa az ajtót, közbe a pillantásom összetalálkozott Hazza-jéval, aki csak mosolyogva kacsintott egyet. Hitetlenkedve megforgattam a szemeimet, majd a kezemet nyújtottam Zayn-nek, aki időközben kiszállt, hogy húzzon ki.

A derekamat kissé szorosabban ölelte át, ami részemről irtó jó volt. Szerencsére a kórház körül senki sem figyelt minket, ezért gyorsan besurrantunk a bejáraton.

- Lám-lám- hallottam meg a doktor hangját, aki mindkétszer tette a lábamat rendbe.- Gondoltam, hogy még viszontlátjuk egymást, Ms. Payne.

- Csak rögzítő kötés kell, nincs szükségem gipszre.-vágtam vissza.

- Nos, én ebben nem vagyok olyan biztos...- kezdte az orvos, de Zayn félbeszakította.

- A hölgy azt mondta, csak rögzítés kell. Akkor csak az.

- Khm, értem- köhintett a doki, majd intett, hogy kövessük.

Zayn átölelte a derekam, mire én mosolyogva felpillantottam rá.

- Hölgy?!- kérdeztem, visszatartva a nevetésem.

- Meg kell adni a módját- közölte, majd halkan elnevette magát, és egy puszit nyomott a fejem búbjára, amitől kis híján elájultam. 

Pillanatok alatt felkerült a lábamra a rögzítés. A doktor még felajánlott egy pár mankót, de én viszont mosolyogva biztosítottam róla, hogy ha a ideadja, azzal fogom fejbe verni. Ezután megjegyezte, hogy milyen neveletlen vagyok, aztán már el is engedett minket. 

- Ahogy a fejedre néztem, simán elhittem, hogy képes vagy az ürge fején széttörni a mankókat- paskolgatta meg büszkén a fejem.

- Kösz, ez kedves- nevettem fel, majd belebokszoltam a vállába.

- De ugye tudod, hogy megakadályoztam volna?- mosolyodott el, mire felvontam a szemöldököm.

- Miért?

- Mert akkor tuti visszaüt.

Melegség töltötte el a szívemet. Mosolyogva néztem fel rá, ő pedig ugyanilyen mosollyal nézett rám. 

- Deee...- kezdtem, és kikerültem egy széket, aminek amúgy nekimentem volna.- Ha megütött volna, akkor megvédtél volna, nem?!

- Na, én azt hittem, nem akarsz gyengének látszani- húzta félmosolyra a száját, mire lehajtottam a fejem. Ez talált. 1:0. - Nyugi már- röhögött fel, a fejemet látva, majd átkarolta a vállamat és magához húzott.- Persze, hogy megvédtelek volna.

Boldogan elmosolyodtam, és próbáltam nem levenni a szemem a rögzítésemről, de igen nehezen ment. Mikor azonban végre kiértünk Hazz autójához, a fiúk egy emberként kapták felénk a fejüket. A fejemet rázva előre engedtem Zayn-t, majd miután beült, engem pedig az ölébe húzott, elindultunk.

Az úton senki sem szólalt meg, és én sem rajzolgattam Zayn karján át a tetkókat, csak mosolyogva bámultam ki az ablakon és hagytam, hogy az arab srác a hátamon leomló hajammal játsszon.

Zayn szemszöge

Mikor Hazz a ház elé gördült, Liam kihúzta Kelsey-t az ölemből. Én is mentem volna be, csakhogy Harry hátrahúzott, megvárta, míg a többiek elmennek, majd felém fordult.

- Mi volt?- szegezte nekem izgatottan a kérdést.

- Mi?- vontam fel a szemöldököm mosolyogva, holott pontosan tudtam, mire érti ezt.

- Az az ölelés, meg most iis....- magyarázta elvigyorodva, én pedig a hajamba túrva felröhögtem.

- Hazz, lehetsz a keresztapa, és szerintem is Emily lesz a fekete, Benny pedig a barna hajú- nevettem.

- Hallottad?- esett le a göndör álla.

- Ja- bólintottam.

- Figyu, hogyha ez neked gáz, akkor valahogy...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én mosolyogva félbeszakítottam.

- Nem kell, Hazz. Tudod, mit érzek, és nem teszek ellene. Most már nem. De ugyanakkor nem fogok Kelsey-re mászni, vagy ilyenek. Sokkal inkább azon leszek, hogy segítsek neki, meg megvédjem... És mivel olyan dolgokat mondott el nekem, amiket szerintem senkinek, nem fogok visszaélni vele, mert 1, nem olyan vagyok, és 2, mert még egyszer nem megyek bele ugyanabba a hibába, mint Pezz-zel. Ez a helyzet- tártam szét a karom.

Harry döbbent fejet vágott, aztán büszkén elmosolyodott.

- Tudtam én- karolta át a vállam.- Nem vagy te hülye. És szerintem, hogyha lány lennék, akkor tuti beléd lennék zúgva.

- Hülye- röhögtem fel, majd besétáltunk a házba.

Liam a mikrofonhoz hajolt, és apás mosolyával szólt bele.

Paul addig zaklatott minket, míg kerítettünk egy olyan időpontot, ahol szabadok vagyunk. Egy reggeli talkshow-ban ültünk, és Kelsey-t is elrángattuk. A rögzítő kötés még mindig a lábán feszített, de már elég ügyesen tudott benne botladozni. Liam mellett ült, és szélesen mosolygott. Mindannyian mosolyogtunk, és kedvesen válaszolunk Claire kérdéseire. Kels-nek amúgy elég jól áll, hogy mosolyogva válaszol. Hm. Majd hajthatjuk el a pasikat. Remek.

- Hát, Claire- mosolygott bele a mikrofonba Liam, majd megköszörülte a torkát, és rekedt hangon elnevette magát.- Láthatod mellettem ezt a csodás lányt... Nos, sok urban legend kering rólunk, és az igazságra senki sem gondolna. 

- Valóban?- csendült fel Claire hangja, mire Leeyum bólintott.

- A srácokkal úgy beszéltük meg, hogy amíg nem kell, nem hozzuk nyilvánosságra, és ez így is a legjobb. Most viszont, azt hiszem, be kell mutatnom nektek...- magához ölelte a húgát.- a húgomat.

A nézőtér egy emberként morajlott fel, és Claire-nek is leesett az álla.

- Hogyan?- kérdezte zavartan.

- Nos- szólalt meg Kels, így minden kamera őt kezdte venni, ezért láthatólag zavarba jött.- Igazából csak az apukánk közös. Féltestvérek vagyunk. Viszont Liam-mel nagyon sokat vagyunk együtt, most még inkább. Régebben azért nem mondta el, hogy a húga vagyok, mert még nagyon fiatal voltam, és nem tudtam volna kezelni a helyzetet. De ma már minden rendben, és üzenem bizonyos lányoknak, hogy NEM a barátnője vagyok, hanem a húga! Ennyi- mosolyodott el bátrabban, mire mindenki tapsolni és füttyögni kezdett.

- Értem- biccentett Claire.- És srácok- felénk fordult.- Ti mit szóltok ehhez?

- Mi mindenben támogatjuk őket- hangzott Hazz aranyos hangja, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.- Liam és mi már egy család vagyunk. És ez a család befogadta Kelsey-t is, még a kezdetek kezdetén. És ez sosem fog változni.- tapsvihar.

- Ami ezt az egészet illeti- szólt a mikibe Niall.- Kels a legrendesebb, legaranyosabb, legőszintébb és legszebb lány, akit valaha láttam. És kötelességemnek érzem, hogy kiálljak amellett, hogy őt minden rajongó, egytől egyig elfogadja. És ki fogok.- még nagyobb taps.

- Liam testvére a mi testvérünk is- mosolygott Louis.- És hatalmas bónusz, hogy szereti a répát- mindenki felnevetett, majd Lou folytatta.- Minden egyes nappal úgy érzem, jobban kötődik hozzánk. Én részemről nagyon szeretem ezt a lökött lányt, és szeretnék neki segíteni. Amennyire tudok.- hatalmas tapsvihar.

- Zayn?- mutatta felém széles mosollyal a mikrofont Claire.

Mosolyogva vártam pár pillanatot, majd beszélni kezdtem.

- Kels nekem olyan, mint a napsugár, amikor minden beborul. Hihetetlen, hogy ez a lány mindig meg tud nevettetni minket, a puszta jelenlétével. Nagyon szeretjük, és abban is biztos vagyok, hogy ő is szeret minket.- sóhajtva Kelsey szemébe néztem, ami nemcsak az én szavamtól, de a srácokétól is már könnyben úszott. Elvigyorodtam, és őszintén folytattam, miközben végig Kels szemébe bámultam.- És miatta vagyok mostanában ilyen nyálas... És tudjátok mit? Kellett valami a One Direction-ba... Kellett valami egészen más... Kellett valami Kelsey... És. Olyanokat beszélhetek meg vele, amit senki mással, mert úgy érzem, benne megbízhatok. És úgy érzem, már most olyan maximálisan megbízik bennem, hogy hivatalosan is az életem nagybetűs részének tekinthetem. Illetve. A One Direction nagybetűs részévé.

A taps és kiáltások vihara olyan nagy volt, hogy félő volt, leszakad a mennyezet. Most már Kels egész arca könnyektől ázott volt, és olyan boldogan mosolygott, hogy én is majdnem elsírtam magam. Aztán, mikor Claire végszóként azt mondta a mikibe, hogy "ez az igazi One Direction!", szegény lány annyira sírt, hogy nem kapott levegőt, ezért Liam karjába bújt. Mind felálltunk, és végül egy csoportos ölelés alakult ki. Ezer vaku villant, mi pedig szinte megkönnyeztük, ahogyan Kels egyenként átölel bennünket, és bucira sírja a fejét. Végül, mikor szorosan (és a kelleténél kicsit hosszabban) megöleljük egymást, és én a haját simogatva próbálom megnyugtatni, eltol magától, és miközben én még mindig a derekát fogom, a szemét törölgetve körbenéz.

- Olyan hülyék vagytok- nevette el magát sírva, majd mikor mosolyogva megpusziltam a fejét, szipogva folytatja.- És annyira szeretlek titeket... de. Olyan lököttek vagytok- nevette el magát, mire még jobban könnyes lett a szemünk.- Nem is értem... Én vagyok mindig az a szerencsétlen, az a hülye, aki sehova sem illik be... de ti. SZERETLEK TITEKET, a fenébe is- sírja el magát újra, mire megint megöleljük egymást.

- Kelsey- szólal meg Hazz, a szemét törölgetve.- Miattad rájöttem, hogy én is gyenge vagyok...

Itt már mindannyian a szemünket törölgettük.

- Szeretünk, Kelsey- mosolygott könnyes szemmel Niall.

És akkor jött egy sms-em...

"Hoppá... Megvan a gyenge pontod.

Dereck"

12. rész- "Kelsey a mi kis hugink."

Szépséges iskolát, Rizslabdacsok!^^
Én még a héten otthon "lábadozom", és mélyen együtt érzek veletek:( Gondolom, mindenkinek sokat kell tanulnia, úgyhogy csak sok sikert a dogákhoz, felelésekhez, és jöttem egy újabb résszel, hogy boldogítsalak Titeket!:)
U.i.: komizzatok, és iratkozzatok fel!!!:)
Csókol: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Liam iszonyú gyorsan hazahajtott, nekünk pedig csak annyit mondott magyarázatképpen, hogy 'megint' címlapon vagyunk. Én halkan kijavítottam, hogy "csak ők", mivel hogy én még egyszer sem voltam címlapon, nos, mint kiderült, egészen mostanáig.
Amint beestünk az ajtón (én szó szerint, mivel nem engedtem senkinek, hogy segítsen), Paul felpattant a kanapéról, és dühösen az orrunk alá tolta az újságot. Hazz megfogta, mi pedig körbeálltuk. Az államat Zayn vállára támasztottam, hogy kilássak mögüle, mire ő csak elmosolyodott.
"A One Direction (Harry Styles, Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson és Niall Horan) pár napja többször is megfordult a helyi kórházban. Bennfentesek véleménye szerint, minden alkalommal egy ismeretlen lány társaságában flangáltak az utcán: 'Éppen a barátnőmmel sétáltunk, amikor megláttuk a srácok autóját... Persze, először nem tudtuk, hogy az övék, csak aztán, amikor kiszálltak belőle! És ott volt az a lány is. Többen mondták, hogy már látták, egyesek pedig állították, hogy ismerik is, és hogy a legjobb barátnőjük. (...) Mikor azonban kijöttek a kórházból, állandóan a karjukban tartották a lányt. De leginkább Liam-et láttam, hogy ÚGY nézett rá. Értik. Részemről ez szörnyű lenne, mert Sophiam-fan vagyok, és nem tartom helyesnek(...).' - Clara Shawne
Nem csak Clara (fent) beszélt felháborodva a kórházi látottakról, viszont amit a paparazzók képeiből megtudtunk, hogy valóban van valami kapcsolat Liam Payne (21) és az ismeretlen szépség között."
- MII??- kiáltottunk fel tökéletes összhangban.
- Uram atyám, azt hiszik, van kapcsolat...- döbbenten meredtem Liam-re.- ...közted és köztem!!!!
- Ezt most hogy javítjuk ki?- idegeskedett Zayn.
- Erre lennék én is kíváncsi- csapta az asztalra Paul a napilapot.- Miért nem közölted a rajongókkal, hogy van egy húgod???- idegesen nézett Liam-re.
- Már elnézést- szólaltam meg, mert sosem tetszett, hogyha valaki a bátyámat szidta, vagy éppen rászólt.- De Liam-nek sem volt könnyű ez az egész, sőt. Tudja, min ment keresztül?! Nem. Értem. Akkor meg nyugodjon meg, és együtt majd kitaláljuk. Senkinek sem kellemes ez a szitu, de mindenki NYUGODT!- az utolsó szavakat szinte kiáltottam. Gyorsan körbenéztem, majd a vállamat megvonva ilyet szóltam.- Khm. Majdnem.
Paul pár másodpercig döbbenten nézett, majd megrázta magát, és egyik kezével megtámaszkodott a kanapé háttámláján.
- Nagyra értékellek, Kelsey. Viszont jobban esne, ha tegeznél, mert így egész öregnek érzem magam. Szóval- összecsapta a tenyerét, mire összerezzentem.- Amíg ki nem találunk valamit, addig sajnos el kell játszanotok, hogy együtt vagytok.
- Mi van?- esett le az állam.
- Tessék?- Liam-nek kulturáltabb módon esett le az álla.
- Sajnálom srácok- idegesen megdörzsölte a homlokát, majd az ajtó felé indult.- Majd holnap- azzal kisétált a házból.
Halálra váltan meredtem a srácokra. Éreztem, hogy nem nagyon bírom tovább ezt a mai napot, és nemsokára bomba robban, úgyhogy próbáltam nyugodt lenni: mélyeket lélegeztem, a hajamat csavargattam, és fel-alá sétálgattam (botladoztam). A többiek sem viselték könnyebben: Liam falfehér arccal ült a kanapén, Zayn idegesen dobolt a falon, Hazz csak ült, Nialler a szája szélét rágta, Louis pedig répát rágcsált (???) a konyhában. Egyszerűen NEM HITTEM EL. Most komolyan. Mennyire lehet agyatlan egy olyan társadalom, amelyik egy gondoskodó bátyus pillantását összekeveri egy, a törvények elől bujkáló, hősszerelmes ürgével. Ha meglátom valahol azt a bizonyos 'Clara'-t kéz kézzel tekerem ki a nyakát. Fú. Hogyha én egyszer agresszív leszek. Na, akkor van baj.
- Igazából...- kezdte Niall, de leintettem.
- Tudjátok mit?- kérdeztem, enyhén hisztérikus állapotban, mire mindenki felém kapta a tekintetét.- Én most felmegyek a szobámba. Ordítást fogtok hallani, de ne foglalkozzatok vele. Csak kicsit...- elakadtam, majd remegő kezekkel a fülem mögé kotortam a hajamat.- ... Csak kicsit ideges vagyok. Nincs gáz. Mindjárt jövök.
Azzal a korlátba kapaszkodva felbicegtem a szobámig. A fiúk pillantása szinte lyukat égetett a hátamba. De nekem ilyenkor ez kellett. Hogy kiüvöltsem magamból a sok stresszt. Érettségi környékén is gyakran jöttek hozzánk a rendőrök, mert zavartam (!) a környék nyugalmát.
Úgyhogy amint becsuktam magam mögött az ajtót, éreztem, hogy egyszerre rám zúdul az egész mai nap: hogy anyát elvittem az elvonóra, hogy olyan fura volt, hogy a Channing Tatum kaliberű doktor milyen jól nézett ki, hogy Paul mennyire ki volt akadva ránk, hogy el kell majd játszanom, hogy a bátyámmal együtt vagyunk, hogy Zayn-nel minden olyan kusza, és a végén az idegesített a legeslegjobban, hogy az a szájon vágott gipsz ott terpeszkedett a lábamon, és hogy minden rohadt bukkanóban hasra vágódtam!
- AJJ, EZT NEM HISZEM EL!- kiáltottam fel dühödten, majd hadarva a hajamba túrtam, és folytattam a dühöngést.- NEM AKARTAM!! NEM! MIÉRT VAN RAJTAM EZ A SZAR?! MIÉRT??? MIÉRT?!
Aztán Liam berontott az ajtón, és a kezemet megragadva kirántott a szobámból.
- Tudod, van egy sokkal jobb módszer is, hogy levezesd a feszültséget- vigyorgott rám, azzal lehúzott a földszintre.
Kissé megdöbbenten álltam a brutál nagy bokszzsák előtt, ami a nappali közepén függött. Zayn kezében egy pár bokszkesztyű himbálózott.
- Istenem- nevettem fel megkönnyebbülten.- Azt hittem, már kidobtad ezt a vacakot.
- Ez a közös erőlevezetőnk- mosolygott rám Zayn.
Emlékszem, egyik karácsonyra vettem neki ezt a zsákot. Rémesen örült neki: pont akkor kezdett el bokszolni, én pedig pontosan tudtam, hogy ilyen cucca nincsen.
Megsimítottam az öreg bőrt: ugyanaz volt, mint régen, pár éve, és egyszer sem lett lecserélve vagy letisztítva. Persze a kesztyű helyett újat vett, de a zsákot nem cserélte le.
- Hihetetlen, hogy ennyi éven át őrizted- mosolyodtam el.- És tényleg mindannyian használjátok?
- Hát, szerinted miért mosolygunk folyton?- borzolta össze a hajamat Lou.- Nincs bennünk feszültség csajszi!
- Niall, még te is?- kérdeztem a szöszit.
- Niall? Most viccelsz? Majdnem olyan jó, mint Liam- közölte derűs mosollyal Harry.
- Azért én sem vagyok olyan jó- tette fel a kezét vigyorogva Liam, mire Zayn röhögve vállon lökte.- Kels engem is felülmúl.
- Ja, mondjuk mondta már párszor, hogy te vagy a legjobb- bökött az oldalamba huncutul Hazz, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Ez nem igaz- jelentettem be vigyorogva.- Csak egyszer győztem le, de akkor is csak azért, mert kiment a válla!
- Te ficamítottad ki!- kiáltott fel "felháborodottan" Leeyum, mire mindenki felröhögött.
- Nem is!
- Dehogynem!
- Nem- erősködtem nevetve.- Csak beleütöttem a válladba. Nem direkt volt.
- Haha, bevallotta- röhögött Zayn, mire csak nevetve megforgattam a szemeimet.
- Gonoszok vagytok- közöltem velük tettetett sértettséggel.
- Mutasd meg- adta a kezembe Zayn a kesztyűket.
Kuncogva felvettem a kesztyűimet, és miután becsatoltam, unottan belevertem egyet a zsákba.
- Naa, ez semmi- csapott vállon Niall.- Gyerünk!
- De törött lábbal nagyon nehéz!- tártam szét esetlenül a bokszkesztyűs kezem.
- Na, gyere ide- intett Zayn, majd mögém állt és előrenyúlva megfogta az alkarom. Amint megéreztem a leheletét a nyakamon, tiszta libabőr lettem, és alig győztem úrrá lenni a mosolyomon. Állítólag, ha egy lány szerelmes, azt látod a mosolyából. Ha egy fiú, azt pedig a szeméből. Lehet benne valami. Zayn ösztönösen rángatni kezdte a karomat, amitől úgy éreztem magam, mint egy roppant szerencsés rongybaba. A kezemmel adott egy jobb horgot, majd egy bal horgot a zsáknak, aztán jöttek a bal és jobb egyenesek. Iszonyatosan boldognak éreztem magam, és a többiek is szakadtak a röhögéstől, ahogyan "én" "szétverem" a bokszzsákot. Mikor viszont kellőképpen kifáradtam, szóltam a fiúknak, hogy felmegyek a szobámba egy picit.
Zayn nagy nehezen elengedett, mert igazán élvezte, hogy kedvére csapkodhatta a zsákot helyettem. Mondjuk én is élveztem, de szerintem egészen más ok miatt, mint tudjuk. Hihi.

Zayn szemszöge

Miután Kelsey felbicegett az emeletre, Liam vette át e kesztyűket. Mind egyetértettünk azzal, hogy most neki van a legnagyobb szüksége az ideg levezetésére, mivel elég nehezen sikerült feldolgoznia, hogy a húgával kell a "boldog szerelmespárt" eljátszania. Nekem is fájt a szívem, mert Liam helyett szívesen átvállaltam volna ezt, bár én inkább igaziból, mintsem színészkedésből. 

Liam egy jobb egyenessel ütött a zsákba, Louis pedig hátulról tartotta azt.

- Nem tudom, hogy fogom- egy bal egyenes.- elmagyarázni majd az anyjának, hogy mi nem- jobb horog.- vagyunk ÚGY- jobb térd, majd bal egyenes.- együtt.

- Lazíts, Leeyum- szóltam rá, miközben felültem a pultra, és az egyik lábamat magam mellé húztam.- Amúgy szerintem rögtön meg kéne magyarázni ezt az egészet, mert ebből nem fogtok egykönnyen majd kimászni, ha elhitetitek mindenkivel, hogy együtt vagytok.

- Tudom- közölte lihegve, majd izomból belevágott a bokszzsákba, amitől Lou majdnem hátraesett.- Bocs.

- Semmi, püföld csak ki magad- intett Louis, mire Liam erőből elkezdte ütni a zsákot.

- Zayn! Dobj már meg egy szendviccsel!- kiáltott hozzám Niall. A hűtőhöz nyúltam, és kikaptam belőle egyet, majd Nialler felé hajítottam, aki feltartott kézzel elkapta.- Kösz.

Tovább beszélgettünk, és Liam-et néztünk, aki bivaly erővel vágott a zsákba, amikor Kels libegett le a lépcsőn, a gipsze nélkül(!!!).

- Sziasztok- intett mosolyogva, majd mivel majdnem előre esett, a korlátba kapaszkodott. Gyorsan végigfuttattam a szememet rajta: egy térdig érő, fekete cicanadrágot viselt, fehér, bő fazonú pólóval, és egyszerű tornacsukával.

- Na na na, kislány- pattant mellé Hazz, és megfogta a könyökét, nehogy megint elessen.- Hol a gipszed?

- Leszedtem- vont vállat, mire mindenkinek leesett az álla, és én is leugrottam a pultról. 

- De még nem vagy jól- közöltem vele, miközben aggódva fürkésztem.
- Dehogyisnem erősködött, majd lerázta magáról Harry kezét.- És elmegyek sétálni. Nem vagyok béna.
- Kels, senki sem mondta, hogy az vagy, de amíg a lábad nincs rendben, addig nem szedheted le a gipszed- fordult felé zihálva Liam, és leszedte a kezéről a kesztyűket, majd a kanapéra dobta őket.
- Csak sétálni megyek- vont vállat, és továbbra is a falba kapaszkodva az ajtó felé indult. Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban kimenjen az utcára, ráadásul egyedül. Kels nagyon makacs, de ugyanakkor vonzza a baleseteket, és bár erős csajszi, attól még törött lábbal nem sokra megy. Gondolkodás nélkül léptem mellé.
- Elkísérlek.
- Zayn, nem kell- a szemembe nézett, amiben könyörgést láttam, de nem inoghattam meg: ha baja esik, akkor végem.- Tudok magamra vigyázni.
- Aha, akkor ezt most a lábadnak mond- mutattam rá, majd kikerültem, és kinyitottam az ajtót.- Nemsokára jövünk.
- Vigyázz rá- szólt Liam mosolyogva, mikor Kels kilépett (kiesett) az ajtón. Biccentettem, és én is mentem volna utána, amikor Liam utánam szólt.- Zayn!- visszafordultam.- Kösz.
Elmosolyodva rájuk pillantottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kels a kerítésnek dőlve várt, és mikor meglátott, hitetlenül elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy nem kell itt lenned?- kérdezte, amint elindultam felé.
- Igen- rántottam vállat.- Viszont szeretnék itt lenni.
- De nem kell segítség.- makacskodott, és megpróbált elindulni. Meglepően könnyen lépett egyet, majd hangosan felszisszent, és visszahúzta a lábát.
- Nem jó, amit csinálsz- léptem mellé, majd átkaroltam a derekát.- Egyre rosszabb lesz a lábad, és a végén használni se fogod tudni.
- Hű- nézett rám elismerően.- Azt hittem, énekes vagy, nem pedig doki.
- Marha vicces- ingattam elfojtott mosollyal a fejem, majd magamhoz szorítva Kels-t, elindultunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem- mondta alig hallhatóan, mire csak mosolyogva ránéztem.
- Azt hittem, nem kell segítség- mondtam neki cinikus mosollyal.
- Hülye- kuncogott, majd finoman megtaszította a vállamat.
- Miért csinálod ezt?- kérdeztem, rövid hallgatás után, mire kérdőn fordult felém.
- Mit?
- Hát ezt- mutattam a lábára.- Miért nem akarsz nyugton maradni, hogy meggyógyulj?
- Mert nem akarok gyengének látszani- mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve. Ledöbbenten bámultam rá, mire folytatta.- Nem akarok az a lány lenni, akinek folyton segítségre van szüksége, akit folyton meg kell védeni. Most is csak azért engedem, hogy segíts, mert nélküled elesnék- mutatott rá, majd a távolba bámult.- Mindenki úgy érzi, hogy meg kell védenie, de közben én csak szeretném megmutatni a világnak, hogy menni fog egyedül is.
- De azzal, hogy magadat sanyargatod, nem sokra mész- emlékeztettem arra, hogy leszedte magáról a gipszét(!!!).
- Nem sanyargatom- vágott vissza makacsul.- Csak zavart.
- Tényleg?- röhögtem el magam.- Hogyha valaki zavar, akkor azt eltünteted?
- De hülye vaagy- röhögött Kels is, és megtaszította a vállamat.- Nem úgy értettem.
- Tudom- mosolyodtam el, majd elhúztam egy fa elől, aminek különben nekiment volna.- Viszont így nem fog egyhamar lekerülni rólad a gipsz, hacsak nem szeded le.
- Le fogom, ne aggódj- vigyorgott aranyosan Kelsey.
- Dehogy fogod- mosolyogtam, előre nézve.- Nem engedem, hogy többször elfűrészeld.
Kelsey zavart mosollyal lehajtotta a fejét, és az arca halványpiros színt vett fel. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezt a dilis csajt, de azt hiszem, a szerelmet nem lehet definiálni. Hazz szavait idézve eszembe jutott, Kels milyen kedves volt az anyukájával, aki (szerintem) meg sem érdemelte volna. És hogy mindig mosolyt tudott az arcunkra csalni. Az egész lénye egy pazar vidámságbomba, és olyan lány, amiből nagyon kevés van a világon... cirka 1. Tudom, hogy makacs, persze, hogy az. Azt is tudom, hogy nem szeretne gyengének látszani... de valójában az. Mert ha mi nem vagyunk itt, akkor szerintem már mindenét szilánkosra törte volna. De, az igazat megvallva... nagyon szeretjük Kels-t, és nekünk eléggé jó érzés, hogy valaki ennyire függ tőlünk, hogy valakiről lehet gondoskodni, hogy valakire lehet vigyázni. Kelsey a mi kis hugink; Liam-nek az igazi, nekem meg... nekem pedig a szerelmem. Hm. Mostanában eléggé nyálas vagyok.

11. rész- "Ez direkt volt."

Szioooo, Mindenki!^^
Remélem, titeket nem szorongatott meg ez az idióta idő, mert én már pénteken ágynak estem:S Köhögök, folyik az orrom, kettőt lépek, elfáradok, úgy nézek ki, mint egy élőhulla, ergo kevesebb életerő van bennem, mint egy elázott kutyagumiban... :DD De remélem, ti még álltok, és egészségesek vagytok:) 
U.i.: ne felejtsetek el komizni és feliratkozni, mert rémesen szomi leszeeeek:( Óh, és köszönöm a 3 (!!!) feliratkozómnak!:) Szeretlek Titeket:)<3
Zsepis-puszedli: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Hullafáradtan zuhantam az ágyamba. Nem elég, hogy eltört a lábam, még ráadásul össze-vissza rohangálok a srácokkal Londonban, mint egy félkegyelmű, az eszement orvosom meg közli velem, hogy "nemsokára" leszedi a gipszemet, addig legyek "türelemmel". Hát, én esküszöm, majdnem lefejeltem. Hogy lehet ilyet mondani??! Legyél türelemmel. Te meg rohadj meg. Magamra rántottam a takarómat, és valahogy egy olyan pózt próbáltam találni, amiben nem fáj a lábam. De mivel nem sikerült, így csak forgolódtam az ágyamban és rettenetesen éhes lettem. Aztán megszólalt a telefonom. "Ilyen nincs" arccal ültem fel, és vettem magamhoz a telefonom. A kijelzőre pillantva megfordult a fejemben, hogy leteszem a fenébe, de mivel én 'kedves' lány vagyok, készségesen beleszóltam.

- Halló?

Zavart csend következett a vonal végén, majd az ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Kelsey?- anya hangja józannak tűnt.

- Ühüm. Mit akarsz?

- Kicsim... Gondolkodtam.

- Az sose jó- flegmultam bunkón. 

- Ne légy szemtelen!- szólt rám anya.

- Na jó. Mi van?

- Rájöttem, hogy te csak jót akarsz nekem, édes. El fogok menni elvonóra. Már én is belátom, hogy ez nem állapot, és hogy ezen csak szakember segíthet. 

- Na, ez fantasztikus- feleltem cseppet sem vidáman.

- És ehhez szeretném a segítségedet kérni.

- Miért is?- egyszerűen annyira éreztem, hogy ha anya hív, akkor valami "szívességet" kér tőlem. 

- Nem szeretnék egyedül odamenni- vallotta be.

Szánakozva emeltem a tekintetem a plafon felé.- Én viszont úgy gondolom, felnőtt vagy, és egyedül is odatalálsz. 

- Kelsey, ne csináld már! Egy szem édesanyád csak annyit kér tőled, hogy kísérd el.

- És mégis miért tenném azok után, amiket csináltál?

- Mert úgy érzem, nem fogok eljutni oda...- jelentette be halkan anya, mire ösztönösen ökölbe szorítottam a kezemet. 

- Jó, rendben- sóhajtottam.- Mikor akarsz menni?

- Köszönöm- hálálkodott.- És szerintem olyan fél óra múlva jó lenne, ha el tudnál értem jönni.

- Nem egyedül fogok menni- közöltem.- Mindegy. Majd fél óra múlva. Szia.

Gyorsan lecsaptam a kagylót, és kiszálltam az ágyamból. Persze nem tudtam, melyik srác lesz hajlandó velem eljönni, de bíztam benne, hogy nem hagynak egyedül. A mankóimat megragadva (annyira ki nem állhatom őket, brrr) kiszenvedtem magam az ajtón. Az emeleti folyosón éppen láttam, ahogy Zayn lemegy a lépcsőn. Követtem. 

- Fiúk!- szóltam le a lépcső közepéről.- Valaki el...

Hirtelen elakadtam, ugyanis a rohadt mankóm (mondtam már, hogy utálom??) megcsúszott az egyik lépcsőfokon és mivel arra támaszkodtam, lezúgtam a lépcsőről. A többiek egy emberként pattantak fel és hozzám rohantak. Először Zayn lépett elém, és a karomat megragadva, felhúzott a földről.

- Valahogy gondoltam, hogy ma még párszor összetöröd magad- mosolygott rám édesen, majd a kanapéhoz támogatott.

- Jézusom, Kels- jajdult fel Liam, és a konyhából kilépve megragadta a másik karomat és Zayn-nel közösen leültettek a kanapéra.

- Minden oké?- kérdezte Hazz.

- Persze- hebegtem zavartan, majd a gipszemhez nyúltam, hogy egyben van-e még. Sajnos egyben volt.

- Esküszöm, nem is te lettél volna- Louis a kanapé mögött két kézzel megragadta a vállamat, és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Kösz- nevettem fel hitetlenül.- Szerettem volna kérni valamit.

- Mit?- pislogott Niall.

- Valaki eljön velem anyát elvonóra vinni?- tettem fel a kérdést behúzott nyakkal.

Liam arca elborult, és halkan megkérdezte:

- Felhívott?

A számba harapva bólintottam.

- Oké- biccentett.- Elviszlek.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd nyújtottam neki a kezemet, hogy húzzon fel. Liam megragadta a karom, magához húzott, és miközben átkarolta a derekam, a többiek felé fordult.

- Hazz, Zayn. Eljöttök?

A srácok némán bólintottak, és ők is elkezdtek készülődni. Liam bocsánatkérő arccal fordult Lou és Nialler felé.

- Ne haragudjatok fiúk, de nektek gyenge az idegrendszeretek. 

Ezzel mindannyian egyetértettünk. Mondjuk, ha már gyenge idegrendszerről beszéltünk, nem értettem, én mit is keresek ott, de miután megnyugtattam magamat azzal, hogy az anyámról van szó, valahogy elfogadtam ezt az egészet.

Liam kitámogatott a kocsiig. Zayn és Hazza szerették volna hozni a mankóimat, de rájuk szóltam,hogy az felejtős, így az undok eszközök nélkül indultunk útnak. A bátyám ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen, mi pedig nem ellenkeztünk; csak engedelmesen beültünk hátra, mert mikor Liam sóhajtozik, jobb nem ellentmondani neki.

Az utunk némán telt, de nem is vártam, hogy majd bájcsevegünk. Azért imádom annyira a fiúkat, mert tényleg együtt tudnak érezni velem. Zayn és Harry között ücsörögve bámultam az elsuhanó tájakat. Észre sem vettem, de hirtelen elfogott az az ismerős érzés, amikor a számat elönti a keserűség, és nem is tudom, mi a frászt keresek itt. Lenéztem a kezemre, hátha csillapítani tudom a bennem tomboló kételyeket, de csak annyit vettem észre, hogy szörnyen remeg a kezem. Ezt Zayn is észrevette, ezért óvatosan összekulcsolta (!!!) ujjainkat. Eszeveszetten dübörgő szívvel pillantottam fel rá. Ő csak óvatos mosolyra húzta a száját, és szórakozottan rákoppintott az orromra. Eskü, azt hittem, a mentő visz el.
Mélyet sóhajtva rájöttem, hogy lassan kezd elönteni a nyugalom, ezért óvatosan Zayn vállának döntöttem a fejem. Lehunytam a szemem és hagytam, és Zayn kissé magához húzzon. Minden érintésétől kirázott a hideg, de jólesett érezni az illatát, és az ujjaiba kulcsolni az enyémeket. Felpillantottam, és a szemem sarkából láttam, hogy Harry mosolyogva néz minket, engem viszont akkor nem érdekelt semmi, csak szerettem volna végre megnyugodni, és egy váratlan pillanat töredékéig valóban úgy is éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Aztán az autó megállt alattunk.
- Itt vagyunk- Liam hangja üresnek érződött a patthelyzetben.
Mintha csak a fogamat húznák, olyan fejjel engedtem el Zayn kezét, hogy ki tudjon mászni az autóból. A karomat megragadva kiszedett engem is.
A ház előtt álltunk. Ami valaha az én házam is volt. Most már inkább akartam volna visszafordulni, minthogy szembenézzek azzal, ami rám vár: anyával. Ez azért elég beteges.
Liam oda segített az ajtóhoz, ezután pedig visszaküldtem a többiekhez az autó mellé, hogy ha úgy esik, akkor el tudjanak menekülni. Szerintem nem volt rossz poén, de sajnos senki sem nevetett rajta. Még én se.
Bátortalanul megnyomtam a csengőt, és mialatt az ütemes timm-timm-tamm-tümm kihallatszott az utcára, egyre jobban olyan érzésem támadt, hogy "na, akkor most nyomás", és szerintem minden bizonnyal el is szaladtam volna, ha 1. nincs a lábamon egy bazi nagy gipsz, és 2, ha nem nyílt volna ki az ajtó.
- Kelsey!- anyától fura volt az "őszinte" mosoly, így kissé ledöbbentem.- Úgy örülök, hogy itt vagy!
- Szia- motyogtam összezavarodva.
- Te jó ég, mi történt a lábaddal?- sápítozott. Különös, gondoltam, hirtelen érdekelni kezdte, mi van egy szem lányával.
- Csak elestem- füllentettem, és lassan felé nyújtottam a kezem, amivel szinte kimondtam, hogy "húzzunk már innen".
Anya a kezemet megragadva becsukta maga mögött az ajtót, majd miután bezárta, a táskájával együtt lesegített a fiúkhoz. Hirtelen valamiféle büszke fintor suhant át az arcán, amitől úgy éreztem, egy helyben elsüllyedek: nyilván azt gondolta, hogy milyen jóképű kísérőtáborom van.
- Anya- törtem meg a kínos csendet, és próbáltam megszabadítani a srácokat anya fürkésző pillantásától azzal, hogy rám figyel. Sikerült, így folytattam.- Ők itt Liam, Harry és Zayn.
- Óh, sziasztok- fordult újra feléjük anya, mire kötelességemnek éreztem, hogy valamennyire megvédjem őket.
- A One Direction-ból- tettem hozzá, majd Liam mellé léptem (az csak részlet kérdés, hogy inkább kinyújtottam a kezem, mire maga mellé tett).- Ő pedig Liam Payne... Tudod, apa másik gyereke. A tesóm.
- Óh, nos- anya arca egyszerre lett ellenséges és hideg.- Ez esetben nem értem, mit keres itt.
- Segít- szűrtem a fogaim közül, mert nagyon nem csipázom, hogy ha valaki a tesómat szapulja, legyen az bárki.
- Értem- egész gúnyos lett a feje, és éreztem, hogy kezdem elveszíteni a türelmem, így csak parancsolóan megszólaltam.
- Menjünk, rendben?
Mindenki némán beleegyezett, és bár harcoltam is rendesen Liam-mel, hogy ne merje maga mellé ültetni anyát, erősebbnek bizonyult, így anya az anyósülésre ült, én pedig hátra, Hazz és Zayn közé. Annyira feszült voltam, hogy végig magam előtt összefontam a karomat. Kicsit fájt Zayn keze után a szívem, de azzal nyugtattam magamat, hogy úgyis mindjárt ott leszünk a dokinál.
Mikor valóban odaértünk, Zayn kihúzott az autóból, és a derekamnál fogva segített állva maradni. Persze az érintésétől kirázott a hideg. Szerintem ezt ő is érezte, mivel elmosolyodva némán kuncogott. Kár, hogy nem tudtam másra fogni, mert a nap tökéletes június közepe volt: szikrázott a nyári nap sugara a betonon, és egyes brutál szexi egyedek (Zayn) mosolyán, valamint a kis szél is hordozta ezen egyedek illatát. Én pedig kész voltam.
- Köszönöm, hogy elhoztatok, gyerekek, innentől már betalálok- anya rezzenéstelen arcát látva előtört belőlem az anyatigris, és szinte kényszerítettem magamat, hogy Zayn elengedve odabicegjek hozzá, és kedvesen átkaroljam a vállát.
- Bekísérlek, rendben?- kérdeztem.
- Nem muszáj, biztos rengeteg dolgod van, édes- finoman megpaskolta az arcomat, és épp a karom után nyúlt, hogy lerázza magáról, amikor megfogtam a kezét, és szó nélkül kezdtem a bejárat felé húzni.
- Nincs dolgom- közöltem vele "kedvesen".- Illetve. Az a dolgom, hogy most egy kicsit veled legyek- javítottam ki magam.
- Ó- anya látszólag zavarba jött. 

Nekem viszont, anya kezét szorongatva, határozottan melegség töltötte el a szívemet. Hiányzott már nekem az életemből. Két kopogás után kinyílt az elvonó ajtaja, és egy őszes hajú, kifejezetten jóképű pasas lépett ki rajta. Eskü, mint valami Channing Tatum, csak idősebb kiadásban.
- Üdv, Kelsey Payne vagyok- nyújtottam kezet mosolyogva.
- Payne..?- hökkent meg a doktor, mire gyorsan intettem a fiúknak.
- Igen, mint Liam Payne- mellém értek, és széles mosollyal intettek a doktornak, aki csak levegő hiányától elfehéredett, és remegő kézzel fogott a srácokkal kezet.
- Öhm, hát nagyon örvendek. Miben segíthetek?
- Az anyukámmal, Elizabett Warohl-lal beszélt meg egy találkát- ismertettem a helyzetet röviden.
- Óh, igen, már emlékszem- mosolyodott el az öreg.- Maga hívott fel az elvonóval kapcsolatban, nemde?
- Igen, én voltam- közölte anya széles mosollyal, és kezet nyújtott a bácsinak. Igazából, minden hülyesége ellenére anya a legszebb nő, akit valaha is láttam; dús, barna haja van (mint az enyém), nevető szeme (mint nekem), és karcsú alakja, ami az idők során bár felszedett pár kilót, még mindig hódít. Egyszóval: úgy nézett ki mint én, csak idősebb kiadásban, és ráncokkal. Na, meg pár ősz hajszállal a homlokánál.
- Rendben, akkor jöjjenek beljebb- elállt az útból, nekem viszont sehogy sem akaródzott bemenni.
- Muszáj mindkettőnknek?- kérdeztem kedvesen, mert nem akartam úgy tűnni, mint akinek nincsen kedve ehhez az egészhez, holott nem is volt.
- Nos. Nem. Amennyiben viszont szeretne itt lenni, nem bánom.
- Öhm...- nem szerettem volna anyát megbántani, viszont a gipszemben kezdett viszketni a lábam, így elnézést kérő arccal fordultam hozzá.- Nem haragszol, ha...?
- Nem, édesem, dehogy is- mosolygott kedvesen, és úgy éreztem, ezúttal őszintén is.- Köszönöm, hogy idáig eljöttetek velem. És neked is, kedves. Köszönöm- azzal hozzám hajolt, és nyomott egy puszit az arcomra, majd eltűnt az ajtó mögött az őszes (és jóképű) orvossal.

Liam szemszöge

Amint becsukódott az ajtó, Kels döbbenten fordult felénk. Köbö mi is ugyanolyan döbbenten meredtünk vissza rá.

- Na jó- túrt zavartan a hajába.- Ez fura volt.

Erőtlenül bólintottam, és épp a húgom után akartam nyúlni, hogy segítsek neki lejönni, ő viszont elrántotta a karját, és pimasz mosollyal egyedül jött (bicegett) le mellénk.

- Megy ez egyedül is- amint ezt kimondta, a gipsze sarka (amire eddig támaszkodott), mily meglepő módon kicsúszott alóla, így, ha nem kapunk utána hárman is, simán hátraesett volna, de így csak Zayn pólójába kapaszkodva zavartan elnevette magát.- Ez direkt volt.

- Aha- vontuk össze furán a szemöldökünket, majd elnevettük magunkat.
Kels bemászott az anyósülésre, a többiek hátra, én pedig, miután beültem a vezetőülésre, mosolyogva fordultam a hugim felé.
- Amúgy. Ez egész kedves volt tőled.
- Mármint?- ráncolta mosolyogva a homlokát. Ettől a nézésétől hirtelen az ugrott be, amikor 9 évesen kérdőre vontam, hogy mégis mi a frászt keres nála a kártyagyűjteményem.
- Tudod te azt- kacsintottam rá, majd odanyúltam és összeborzoltam a haját, amitől felnevetett.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom, úgyhogy mielőtt bárhova indultunk volna, felvettem.
- Halló.
- Liam? Te vagy az?- Paul eléggé idegesnek tűnt.- Most rögtön gyertek haza. AZONNAL.
- Mi történt?- kérdeztem aggódva. Sose jó, amikor Paul ilyen.
- Hát, ha eddig nem féltünk a paparazzóktól, akkor most már lehet.- közölte.- Minden egyes nyamvadt képüket a MAI számban adták ki, szóval SÜRGŐSEN INDÍTSATOK VISSZAFELE!
- Oké. 20 perc- szóltam gyorsan, majd miután letettem, behúzott nyakkal fordultam előre.- Attól tartok, címlapsztárok lettünk... megint. 

10. rész- "Sose fogja bevallani."

Sziasztok, Életeim!^^
Igen, meghoztam a 10. részt, és igen. Elkezdődött a suli:( Remélem, ti is annyira utáljátok ezt az egészet, mint én:P De be kell ismerni, hogy a haverok viszont mocskosul hiányoztak a nyárból:) Amúgy képzeljétek, hogy Ed Sheeran pár dalt írt a srácok új albumára!*.* Nem nagyszerű??:3 De, az.
U.i.: kérlek titeket, komizzatok, és iratkozzatok fel, mert nagyon szomi leszek:( 
Puszedli: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Reggel hunyorogva nyitottam ki a szememet. Először a plafont pillantottam meg, ami kék volt. Érdekes, gondoltam. Már vagy ezerszer bámultam a szobámban a plafont, mégsem vettem észre, hogy esetleg kék lenne. Lassan felültem. Kissé ledöbbentem, amikor leesett, hogy nem is a saját szobámban vagyok. Aztán kisebb sokkot kaptam, hogy Zayn szobájában vagyok. Végül pedig ledöbbenten kaptam sokkot, amikor oldalra néztem, és a világ leghelyesebb sráca feküdt mellettem. Zavartan elkezdtem a hajamat igazgatni. Te jó ég, gondoltam, mi a fenét keresek itt??? Kissé megnyugodtam, amikor tudatosult bennem, hogy ruhában vagyok. Különös érzés kerített hatalmába: bár szívesen lennék Zayn szobájában, azért az mégiscsak elég fura, hogy nem tudtam, mit csináltam itt az este. Aztán kapcsoltam: este be lettem ide rángatva, hogy Zayn rajzolni tudjon a gipszemre. Biztos elaludtunk, vagy valami. De Zayn miért nem vitt át?? Szeretett volna mellettem aludni, vagy mi?

- Jó reggelt- zökkentett ki egy rekedt, édes hang az elmélkedésemből. 

- Jó reggelt- fordultam felé mosolyogva.

Zayn pár másodpercig még fekve maradt, majd feltolta magát, és felült mellém.

- Hogy aludtál?- vigyorgott rám álmosan, miközben játékosan meglökte a vállam.

- Jól- nevettem el magam, majd visszalöktem.- Nah, lassan elmegyek fogat mosni, meg ilyenek...

- Menj- kacsintott rám vigyorogva Zayn, mire a szívem irtózatos bukfencet vetett a mellkasomban. 

Totál zavarban felkeltem, és a mankóimat felkapva elbicegtem az ajtóig. Résnyire kinyitottam az ajtót, amin sorra estek be a srácok. A sor legvégén Liam próbált úgy csinálni, mintha éppen csak arra járt volna.
- Mit csináltok?- kérdeztem rezzenéstelen arccal, majd felrángattam a földről Niall-t.
- Éppen csak erre jártunk- közölte a szöszi.
Hitetlenkedve meredtem rájuk.
- Milyen volt az este?- kérdezte hirtelen Louis, mire Liam oldalba könyökölte, és afféle "elnézést" arccal nézett rám.
- Úgy érti... minden rendben...?
A szemem sarkából láttam, hogy Zayn feláll, és mellém sétál.
- Mi van?- kérdeztük tökéletes összhangban, olyan döbbent képpel, hogy festeni se lehetett volna jobbat.
- Hát, tudjátok...- kezdte zavartan Harry.- Kels itt aludt, és...
- Na jó, álljunk meg!- szólt Zayn, és előrébb lépett, míg kezeit maga előtt tartotta.- Először is. Mi a frászt képzeltek ti rólam, mi? Egyáltalán... miért vagytok itt? És mi van?
- Akkor ti... nem...?- vakarta meg zavartan Louis a tarkóját.
- NEM- kiáltottuk egyszerre Zayn-nel.
- De hát...- kezdte Niall, de Zayn félbeszakította.
- Kels egyedül botladozott fel a lépcsőn, én pedig megkértem, hadd rajzoljak a gipszére. Viszont itt elaludt. Nem akartam felemelni, mert féltem, hogy felkelne, vagy fájna a lábának, meg ilyesmi. Ennyi.
- Ó- döbbent le Liam.
Én pedig afféle "mit akartok?" arccal vontam meg a vállam. Nekem sem esett jól, hogy AZT gondolták, hogy mi AZT csináltuk az este. Te jó ég. Azért ez elég bizarr. Főleg, hogy én még sosem... Úgy értem... Oké, mindenki tudja, mire gondolok, na.
Szóval a srácok persze rögtön szabadkozni kezdtek, hogy nem úgy értették, meg minden. Oké, nem hibáztatom őket, mert valószínűleg én sem tudtam volna másra gondolni kínomban. De ez azért tényleg fura volt.
Mikor a fiúk lesegítettek a lépcsőn, kezdtem úgy érezni, hogy megbolondulok a gipszemtől. Nem csak azért, mert rémesen nehéz darab, hanem mert átkozottul viszketett a sípcsontom, és úgy éreztem, ha nem vakarom meg, leszakad a lábam. De nem tudtam megvakarni. Így csak a gipszemet csapkodtam, psziho módon.
- Oké, nem tudtuk, mikor keltek fel, de azért megvártunk titeket- mosolyodott el Liam, majd együtt leültünk reggelizni.
Még mindig nem bírtam megszokni a látványt, ahogyan mindannyian együtt eszünk. Rémesen jó volt a tudat, hogy már szinte testvérek között vagyok. Nem lepődtem volna meg, ha nem fogadtak volna be, de mivel eszméletlen édes srácokról beszélünk, ezen nem gondolkodhattam, mert olyan aranyosan mosolyogtak rám, hogy önkéntelenül is melegséget éreztem a szívem azon táján, amit eddig halottnak és hidegnek gondoltam. Egyszerűen csak jól esett, hogy törődnek velem, és hogy egy családnak tekintik magukat, amiben én is szerepet kaptam. Úgy éreztem, hogyha valaki megbánt, akkor nem hagyják majd szó nélkül, és én is simán tűzbe megyek értük, ha kell. Már most testvérek voltunk, és olyan erősen tartott minket egy láthatatlan kötelék, hogy ha szerettünk volna, akkor sem tudtunk volna elszakadni egymástól. Túl sok minden tartott minket egyben. Hihetetlenül hálás voltam a sorsnak, mert hogyha nem adja meg nekem ezt az egész életet, akkor nem is tudom, mi lenne velem. Olyannyira a részemé váltak a fiaim, hogy szinte nekem is fájt, hogyha bármelyikük fájdalmat érzett.
- Min gondolkozol?- legyezte az arcom előtt Harry a kezét. Csak mosolyogva megráztam a fejem.
- Mindegy. Mi a kaja?- néztem körbe.
- Oké, most lett kész gofri, de mivel mindig azt eszünk, ezért egész különlegessel készültem- jelentette be ünnepélyesen Liam, mire érdeklődve néztünk rá.- Pirítóssal! Ki kér?
Egyszerre nevettünk fel. Tény, hogy Daddy Direction tud sütni meg főzni, de legszívesebben ő is halál alap dolgokat kreál. Ez nem azért van, mert nem szereti ezt csinálni. Nem. Csupán ő is pasi.
Mikor mindenki röhögcsélve enni kezdett, olyan hirtelen váltott át az agyam, hogy pár pillanatig nem bírtam megmozdulni, csak dalszövegeket látott a fejem. Hiába pislogtam, megrohanták egymást a szövegek, és a legváratlanabb pillanatban elkezdtem énekelni. Sose gondoltam, hogy jó hangom van, de kifejezetten szerettem énekelni, amikor szomorú voltam, meg ilyenek. És amikor boldog voltam, természetesen akkor is. Annyira imádtam azt a számot, hogy álmomból is felkelve is kívülről fújom. És bármennyire is hihetetlen, még tudtam is énekelni. Bizonyos mértékig. Ment a hangomhoz. Szóval tökre elengedtem magam, és ahelyett, hogy körbenéztem volna, csak lehunytam a szemem, és kissé hangosabban kezdtem el énekelni. A fiúk elnémultak, és engem hallgattak. Sosem fogom elfelejteni, milyen átéléssel sikerült a refrén. The Band Perry nagy kedvencem, tőle pedig az If I Die Young a hivatalos kedvencem. Sosem értettem, mit eszek ezen a dalon, mert alapjáraton arról szól, hogy (idézem) "ha fiatalon meghalok". Eleve utálom a 'halál' szót, de ez a dal az örök favom maradt. Minden részét kívülről tudom. Így persze azt sem vettem észre, hogy folyamatosan éneklek, és. Juj. És nem is halkulok el. Éreztem, hogy egyszer meghajlik a hangom, és elég fura lesz, de nem érdekelt. Úgy éreztem, ezt el kell énekelnem, még ha el is megy a hangom. Mert minden szavával egyet értettem. Zene nem volt, én is rémesen hallottam magam. De elénekeltem. Aztán, kinyitottam a szemem:
Liam meghatódva, full könnyes szemekkel bámult, Harry olyan szomorúan mosolygott, hogy majdnem megettem, Niall szájában megakadt a nutellás gofri, így félig kilógott belőle, a szemében pedig könnyek csillogtak. Louis rém büszkén pislogott felém, Zayn pedig. Hjaj, igen. Zayn pedig csak mosolyogva figyelt.
Egy (számomra) kínos csend következett, amit nem tudtam hová tenni, így csak zavartan elkezdtem a hajamat piszkálni.
- Ez azért ott volt- törte meg a csendet Louis, mire a fiúk elismerően bólintottak.
- Ugyan- vontam meg zavarban a vállam, és haraptam egyet a gofrimból.
- De nem, ez tényleg... brutál jó volt- helyeselt vadul bólogatva Hazz is.
- Hát. Amit idebent hallottam, az elég fura volt- nevettem fel, majd összevont szemöldökkel bámultam a srácokat, akik viszont nem nevettek.- Mi az?
- Szerintem pont ettől volt olyan baromi érdekes- nézett a szemembe Zayn, mire kissé elszorult a torkom.
- Köszi, srácok, tényleg, de csak eszembe jutott, mert ez a kedvencem, és...- kezdtem bele, de nem bírtam folytatni, mert Nialler úgy lerohant, hogy együtt (székestül) borultunk hátra.
A szöszke csak ölelt, nem mondott semmit. Nem is kellett. Én csak halkan nevetve szorosan magamhoz öleltem. Miután megvolt a szőkeség kis rohama, készségesen felhúzott a padlóról.
- Elmegyek felöltözni- mosolyogtam rájuk, és mikor bólintottak, a mankóimat megfogva (már iszonyatosan idegesített az a szer) felbattyogtam a lépcsőn.
A szobámba esve megint viszketni kezdett a gipszem, így egy hosszabb tárggyal próbáltam megvakarni: a cél érdekében egy vonalzót kutattam elő, azzal nyúlkáltam a lábamban. Aztán egy váratlan pillanatban...
- FIÚK! BELETÖRT A VONALZÓM A GIPSZEMBE!!!- azonnal leordítottam a földszintre, ahol pár pillanat csend után oltári nagy röhögés rázta a házat. Majd berontottak a srácok, rázkódó vállal, és könnyes szemmel.- Ez nem vicces- közöltem velük, de én is dőltem a röhögéstől.
- Mit tettél?- térdelt le elém vigyorogva Liam.
- Megvakartam a lábam- feleltem, mire egyszerre röhögtünk fel.
- Na, mutasd- emelte fel a lábam Harry, és nemes egyszerűséggel rázni (???) kezdte.
- De naa. Héj. Elég, na. Harry. Ez fáj!- kiáltottam rá nevetve, mert tényleg elég kellemetlen volt, ahogy cibálta, a törött (!!!) lábam.
- Upszi- húzta el a száját, én pedig elrántottam előle a lábam, és a vonalzó másik felével elkezdtem reszelni a gipszemet.
- Mit csinálsz?- kérdezte lassan, és tagolva Louis, mire felnéztem rá.
- Reszelek.
Dőltünk a nevetéstől, még a hasam is megfájdult. Viszont nem értem el vele semmit, csupán... csupán sikerült "kettéfűrészelnem" a gipszemet.
- Ööö... izé, fiúk- szóltam halkan, mert közben mindenki elfoglalta magát. Érdeklődve pillantottak rám.- Asszem, elfűrészeltem a gipszemet.

Harry szemszöge

A rendelőben ülve Kels-t és Liam-et vártuk. Igazából, mindig sejtettem, hogy Kelsey anélkül tud galibát keverni, hogy megszólalna. Ez a gipszes incidens is csak egy volt, a CD-s és a fürdőszobás mögött. Bár mind imádtuk benne, hogy ennyire esetlen, és hogy akarata ellenére is szüksége van ránk, különben még magára borítja a szekrényt, azért persze ennek rengeteg árnyoldala is van. Vegyük például ezt a gipszet: annyira nem illik hozzá az a batár fehér gipsz, hogy szinte fájdalmas látni rajta. Éppen ezért jogos a féltés mindannyiunkban, nehogy esetleg még valamijét eltörje az a szeleburdi lányka. Viszont az eléggé fúrta az oldalamat; hogy hogy került Kels Zayn szobájába. Én a részemről hihetetlenül örültem volna, hogyha van köztük valami, de mivel elég gyorsan lehűtöttek minket, hogy "ne lássunk már rémképeket, nincs köztük semmi", abbahagytuk a kutakodást. Én viszont ezzel a válasszal nem vagyok megelégedve. Szóval a mostani volt a megfelelő alkalom ahhoz, hogy kifaggassam az arab srácot. Kelsey-t még ugyan nem sikerült, de a lányt ismerem, mint a rossz pénzt, és egy kósza pillantásából is rájövök, hogy mit érez. Főleg, mivel nem bírja elrejteni a vörösödő fejét. Így azért egyszerűbb. 

- Te figyelj- löktem meg Zayn karját.

- Hm?

- Mi van veled?- mosolyodtam el barátságosan.

- Mi?- lepődött meg Zayn, mivel szent igaz, nem szoktam rá 'így' mosolyogni. Ezt a mosolyomat inkább a csini csajoknak tartogatom, de hát na. 

- Mi van veled?- ismételtem meg a kérdést, rázkódó vállakkal, mire Zayn jóízűen felnevetett.
- Hazz. Mit akarsz?- hiába, túl jól ismer.
- Csak kérdezni valamit- közöltem komolyan, mire felvonta a szemöldökeit.- Mi a helyzet köztetek?
Persze, mondanom sem kell, azonnal vágta, mire gondolok, így kissé elpirult, és zavartan beletúrt a hajába.
- Nincsen köztünk semmi.
- Aha. Na, akkor most játsszuk azt, hogy én megint megkérdezem, mi a helyzet, te pedig válaszolsz.
- Harry, mondom, nincsen semmi- szólt zavartan. Felpattant, és elsétált a kávéautomatához.
Gondolkodás nélkül indultam utána. Mikor megálltam mellette, ő pedig bedobta az érméket, nagyot sóhajtva, mintegy megadóan fordult felém.
- Csak rajzoltam a gipszére.
Hitetlenkedve felvontam a szemöldököm, majd sunyin elvigyorodtam.
- De nemcsak oda szeretnél rajzolni, mi?
- Jesszus, Harry!- jajdult fel, és amíg a fekete kávéja a pohárba bugyogott, meglökte a vállam.- Hogy lehetsz ekkora állat?!
- Jól van, na, csak hülyülök- nyugtatgattam nevetve.
- Akkora barom vagy- fordult vissza röhögve a kávéjához, és miután elvette azt, óvatosan megfújta, és a szeme sarkából mosolyogva nézett rám.- Csak annyi, hogy szép lány.
- Az- biccentettem vigyorogva, mire Zayn megint meglökte a vállam.
- Ne gondolj rosszra.
- Eszemben sincs- emeltem fel a kezeimet.- De...
- Figyelj, Harry- nézett rám komolyan, és kicsit leengedte a kávéját.- Persze, nagyon kedves személyiség. És tényleg, őszintén kedvelem. De ennél több nem lehet köztünk. Komolyan. Viszont, ha bárki bántja, akkor...
- Akkor?- vontam össze a szemöldököm, mire csak meglötyögtette a kezében a kávéját.
- Ezt borítom a képébe.
Büszkén elfintorodtam, mert hogyha nem ismerném ennyire Zayn-t, akkor tényleg azt hinném, nem érdekli őt különösebben Kels. De ezután már büszkén kijelenthetem, hogy ez volt a legszebb szerelmi vallomás, amit valaha hallottam. Persze, hogy egy szavát sem hittem, amikor arról papolt, hogy "ennél nem lehet több köztük". Tiszta hülye. Engem akar átvágni. Engem. Mindegy, azért sok sikert kívánok neki.
Percek múlva Kelsey bicegett ki a mankóival, az oldalán pedig Liam lépkedett. Kels tiszta ideg volt, a bátyja viszont, mint mindig, halál nyugodtan közölte velünk, hogy valószínűleg Kels lába jobban van, és ha így halad, akkor nemsokára leveszik róla a gipszet.
- ... mikor ezt mondta a doktor, Kelsey lekiabálta a fejét, hogy neki nem 'nemsokára' kell leszedni a gipszet, hanem 'azonnal'- mesélte Liam, mi pedig büszkén ráröhögtünk a Zayn ölében ücsörgő lányra.
Éppen hazafelé tartottunk a kocsimmal, így én csak a visszapillantóból láttam valamennyit abból, ahogyan a fiatal gerlepár (persze, erről nem tudtak, hogy így hívom őket, erről valójában csak én tudtam) halkan beszélget. Mikor kanyarodtam, be az utcánkba, csak akkor vettem észre, hogy Kels a Zayn karján lévő tetkókat rajzolja át az ujjaival. Vigyorogva meredtem magam elé, és már éreztem, mivel fogom majd folyton szívatni a srácot.
A házba érve Liam gyorsan nekiállt, hogy összeüssön valami ebédet, mivel már erősen elmúlt dél. Kels közölte, hogy addig felmegy a szobájába, és pihen egy kicsit. Mosolyogva figyeltem, ahogy a mankóival szenvedve felbattyog a lépcsőn, majd rögtön Zayn felé fordultam, aki mellettem szintén Kelsey után nézett. De ő korántsem azzal a mosollyal, ahogyan én néztem a lányt. Zayn mosolya tökéletesen mutatta, hogy igenis, odavan Kelsey-ért. Na meg a szeme. Pláne.
Óvatosan a jobb kezéhez nyúltam, és én is körberajzoltam a tetkóit: a szerencsét mutató kezet, a ZAP! feliratot, és mikrofont is.
- Mi a...- Zayn elkerekedett szemekkel meredt rám, és elkapta a karját.- Mit. Csinálsz?
- Láttam ám- ráztam fel a mutatóujjamat, mire kissé elpirult.- Tudom.
- Jaj, hagyj már, Hazz- fújtatott, és inkább félrelökte a fejem.- A hülye fejedet, nem igaz, hogy ilyen kíváncsi vagy.
- Én támogatlak titeket!
- Mi van? Honnan veszed...- kezdte, de én csak megint megérintettem a karját, és 'lányos' mosolyt varázsolva a képemre, az arab srácra néztem. Zayn felröhögött, és inkább felállt.- Jól van, fejezd már be.
Azzal felrobogott az emeletre.
- Sose fogja bevallani- szólt Louis, az alsó ajkát beszívva.
- Nem- sóhajtottam, majd megdörzsöltem az arcom.