Meghoztam a ... *dobpergés* ... aaaaz 5. részt!!!:3 Istenem, el sem hiszem, hogy már 300-an jelenítettétek meg a blogomat:') Köszönöm:)<3 Ti vagytok a legjobbak:'3 Remélem, nagyon jól telik a nyaratok:')
U.i.: komizni se felejtsetek el:**
Csók: Kata xxx
Liam szemszöge
Rémülten pillantottunk egymásra, majd a sikítást követően egyszerre kezdtünk el rohanni a lépcső felé. Legelöl már készen voltam arra, hogy lecsapjak egy baltás gyilkost a húgom szobájában.
Mikor az emeletre értünk, Kelsey szobájának ajtaja kivágódott, mire megtorpantam, a többiek, mögöttem, pedig szinte belém ütköztek.
Kels rohant ki a szobájából, sírva, mint egy kisgyerek. Nagyon megijedtem, mert így még sosem láttam. Egyenesen felém rohant, és szorosan átölelte a törzsem, a zokogása azonban nem maradt abba.
- Sssss, Kelsey- dörzsölgettem a hátát.- Mi történt?
Kels elállíthatatlanul sírt, reszketett, és remegett. Rettentően megijedtem. A srácok is hasonlóképpen.
- Kels- simította meg a karját, nyugtatólag, Zayn.- Mi történt?
Kelsey a pólómba temetett arccal sírt, ezzel teljesen összekönnyezve.
- Hé, kislány!- simogatta a haját Hazz.- Minden rendben! Itt vagyunk!
A húgom nem válaszolt; megállíthatatlannak tűnő sírása kezdett alább hagyni, de a rémület a szeméből nem tűnt el.
- Gyertek, vigyük le- mondtam halkan, majd letámogattam, a még mindig a pólómba kapaszkodó Kelsey-t.
Mikor leértünk, leültem a kanapéra, Kels pedig szorosan mellém.
- Feküdj le- mondta kedvesen, a mellé ülő Louis.- Ide teheted a lábad.
Kelsey-t óvatosan az ölembe húztam, míg a lábát, ahogy mondta, Lou-ra tettem fel, a srác segítségével. Addig csöndben maradtunk, amíg Kelsey újra el nem aludt.
- Mi a fene volt ez?- szólalt meg először Niall.
- Mi történhetett?- túrt a hajába Zayn, mire Lou mosolyogva megsimogatta Kels lábát.
- Nem tudom...rosszat álmodott, vagy...nemtom- sóhajtottam, majd kisimítottam egy, Kelsey arcába hulló, hajtincset.- De ez így nem mehet tovább...
- Ki kéne valamit szedni belőle, mert az ilyenektől frászt kapok- húzta el a száját Nialler.
- Jaja- bólogatott Lou.
- Van egy ötletem- dörzsöltem össze a tenyerem.- Szóval. Közel kéne kerülnünk Kelsey-hez. Mármint, olyannyira, hogy elmondja, amit nem mond el... Úgy érzem, még nem teljesen bízik meg bennetek.
- És veled mi van?- mutatott rám, hatalmas vigyorral az arcán, Hazz.
- Én tökéletesen megbízható vagyok- nyújtottam rá a nyelvem, mire halkan felröhögtünk.
- Nem hiszem, hogy ennek olyan jó vége lesz...- túrt a hajába Nialler, mire kérdőn néztünk rá.- Értitek.. közel kerülünk hozzá, és amikor megtudja a miértjét...
- Összetörne, de- ült fel Zayn.- Nem lesz rá lehetősége, mert nem hagyjuk, hogy rájöjjön. Meg alapból is. Már olyan, mintha a húgunk lenne! Semmi hazugság nem lenne az egészben!
- Igazad van- bólogattam sokat tudóan.
Kelsey szemszöge
A kanapén ébredtem, elég kómás fejjel. Csak arra emlékeztem, hogy bűn rosszat álmodtam. Megborzongtam, még az emlékére is, így gyorsan másra tereltem a gondolataimat. Például arra, hogy a srácok sehol sem voltak.
- Fiúk!- lassan felkászálódtam a kanapéról.- Merre vagytok?
Sehol senki, mindenhol néma csönd. A vállamat vonogatva ugráltam a hűtőhöz és a tejszínhabot kivéve, egy adagot a számba nyomtam. Teli szájjal indultam ki az udvarra.
- Hahó!- kiáltottam el magam. Mindenhol néma csönd.
Körbejártam a házat, de tényleg sehol semmi. Mindenkit elnyelt a föld.
Egy fél órát a kertben üldögéltem, végül pedig felbaktattam a szobámba. Az ágyamon pedig egy papírcetlit találtam. Hangosan felolvastam az írást, ami rajta volt.
"Kels! A srácokkal el kellett mennünk dedikálásra. Téged is vittünk volna, de aludtál, így nem akartunk felébreszteni. Pihend ki magad:)"
Végül pedig mind a négyen aláírták. Azt nem írta le Liam (az írásából jöttem rá, hogy ő írta), hogy mikor érnek haza. Pár percig tanácstalanul álltam a szobám közepén, végül úgy döntöttem, kimegyek az udvarra, egy kicsit jógázni. Szinte felborítottam a szekrényemet, ahogyan a tornás cuccaimat kerestem. Végül pedig egy sporttopnál és egy rövid shortnál maradtam, felfogtam a hajamat, és már készen is álltam.
Majd a telefonomat felkaptam, a fülembe dugtam a fülesem, és kisiettem a kertbe. Gyorsan leterítettem a jóga matracomat, és nekikezdtem, miközben a fülemben a fiúk You And I- című száma üvöltött.
Percek...vagy órák múlva (nem tudtam pontosan követni) kifulladva feküdtem hanyatt a matracon, és a kék eget pásztáztam. Aztán kocsifékezés, ajtócsapódás és a srácaim röhögése zavarta meg a kellemes csendet. Fel sem kellett emelnem a fejem, ugyanis léptek rázták meg a földet, és egy rám ugró Louis.
- Ne! Hülye- röhögtem, miközben próbáltam elfordulni Lou alól.
- Most megvagy- nevetett fel ördögien, majd elkezdett csikizni.
- Szállj le rólam!- vinnyogtam, alig kapva levegőt.
Majd a telefonomat felkaptam, a fülembe dugtam a fülesem, és kisiettem a kertbe. Gyorsan leterítettem a jóga matracomat, és nekikezdtem, miközben a fülemben a fiúk You And I- című száma üvöltött.
Percek...vagy órák múlva (nem tudtam pontosan követni) kifulladva feküdtem hanyatt a matracon, és a kék eget pásztáztam. Aztán kocsifékezés, ajtócsapódás és a srácaim röhögése zavarta meg a kellemes csendet. Fel sem kellett emelnem a fejem, ugyanis léptek rázták meg a földet, és egy rám ugró Louis.
- Ne! Hülye- röhögtem, miközben próbáltam elfordulni Lou alól.
- Most megvagy- nevetett fel ördögien, majd elkezdett csikizni.
- Szállj le rólam!- vinnyogtam, alig kapva levegőt.
- Louis, engedd el- röhögött rá Hazz, mire Louis vigyorogva leszállt rólam.
- Köszönöm- mondtam, vicces éllel a hangomban, mire egyszerre nevettünk fel.- A többiek?
- Bent lepakolják a cuccokat- biccentett Hazza a fejével a ház felé.
Szó nélkül, mindent otthagyva pattantam fel, és bevágtattam.
- Itt vagyok!- kiáltottam el magam, majd az első ember hátára ugrottam, aki ez esetben Niall volt.
- Érzem- bólintott fájdalmasan, mire felröhögtem.
- Mit hoztatok?- pillantottam az asztalra, mire Nialler, velem együtt, odasétált Zayn-hez és Liam-hez.
- Csak egy kis kaját- mondta Liam, és felborította az asztalra az egész zacskót.
- Egy kicsit?- vizslattam mosolyogva, hogy a fele cucli leborult az asztalról.- És mit akartok ebből csinálni?
- Mi semmit- vigyorgott rám Zayn.- Csak te.
- Mi?- értetlenkedtem, és lemásztam Niall hátáról.- Ezt nem értem.
- Meséltem nekik a híres csokis sütidről- dörzsölte össze a tenyerét Liam, mire felnevettem.
- Utoljára két éve ettél belőle, te lökött!
- Az emléke szép...
- Hülye.
A srácok felmentek, hogy rendbe szedjék magukat, addig én pedig eltettem azt a temérdek kaját, és előkerestem azokat, amik a sütihez kellenek.
Nem sokkal később már konyharuhában sürögtem-forogtam a konyhában.
- Finom illatokat érzek- robogott le a lépcsőn Liam, egy szürke pamut melegítőben.
- Mi készül?- jött le rögtön utána mosolyogva Harry.
- Éhes vagyok- ugrott a hátára Niall.
- Én meg szomjas- követte őket Lou, mire mind felröhögtünk.
Végül pedig Zayn baktatott le a lépcsőn, a haját igazgatva. Rögtön hozzám lépett, és az ujjával, szinte könyékig belenyúlt a nyers (!!) tésztás tálba.
- Hülye. Nyers tojás van benne!- csaptam rá a kezére, mire nemes egyszerűséggel az orromra koppintott a tésztás ujjával.
- Amúgy finom- nyalta le szélesen vigyorogva a tésztát az ujjáról.
- Nem vagy normális- röhögtem, miközben az arcomat tisztítottam meg az amúgy tényleg finom tésztától.
- Segíthetek?- nézett rám kiskutya szemekkel Zayn, mire beletúrtam a hajába, és felnevettem.
- Nem is tudom...
- Gonosz vagy- röhögött ki kedvesen, majd megcsikizte az oldalamat. Erre a tésztás kanállal elkezdtem hadakozni. Liam-ék röhögve figyeltek minket. Aztán..véletlen Zayn hajába állítottam a tésztás (!!!!!!!!!!) kanalat.- Mi a...- riadtan a hajához kapott, majd elképedve meredt rám.
- Sajnálom- mondtam, összeszorított fogakkal, nehogy felröhögjek.
- Na megállj csak!- mondta "bedühödve", és felkapta a kanalat, megmerítette a tálban, és egész egyszerűen rám kente...
- Héj!- röhögtem fel, majd a tálba markolva picit megfürdettem Zayn arcát a csokis tésztában.
Erre Zayn visszadobott egy marék cukorral, ami szépen beleragadt a konyharuhámon száradni próbáló tésztába. Felbátorodtam, és már röhögve szórtam Zayn-re egy zacskó színes díszítőcukrot. Ettől úgy nézett ki, mint egy instant csoki szörny. Hehe.
- Gyerekek- szólt ránk Liam, mire nevetve fordultunk felé.- Minden tiszta retek!
- Ő kezdte- mondtuk egyszerre, a másikra mutatva. Majd összenéztünk, és egyszerre nevettünk fel.
- Oké, na- tette fel a kezét vigyorogva Zayn.- Megyünk fürdeni- erre a srácok persze "húúú"-ztak egy nagyot. Hát még szép, hogy már megint rosszra gondoltak...
- Hülyék- a fejemet rázva rohantam fel a lépcsőn.
A szobám előtt megtorpantam, mert Zayn utánam szólt. Megperdültem a tengelyem körül, és vigyorogva meredtem az arab srácra.
- Majd holnap lerendezzük- mutatott rám, félig röhögve, félig komolyan.
Nevetve bólogattam, magamban parancsoltam a hasamban tomboló borzongásnak, hogy nagyon gyorsan álljon le, majd beléptem a szobámba.
- Köszönöm- mondtam, vicces éllel a hangomban, mire egyszerre nevettünk fel.- A többiek?
- Bent lepakolják a cuccokat- biccentett Hazza a fejével a ház felé.
Szó nélkül, mindent otthagyva pattantam fel, és bevágtattam.
- Itt vagyok!- kiáltottam el magam, majd az első ember hátára ugrottam, aki ez esetben Niall volt.
- Érzem- bólintott fájdalmasan, mire felröhögtem.
- Mit hoztatok?- pillantottam az asztalra, mire Nialler, velem együtt, odasétált Zayn-hez és Liam-hez.
- Csak egy kis kaját- mondta Liam, és felborította az asztalra az egész zacskót.
- Egy kicsit?- vizslattam mosolyogva, hogy a fele cucli leborult az asztalról.- És mit akartok ebből csinálni?
- Mi semmit- vigyorgott rám Zayn.- Csak te.
- Mi?- értetlenkedtem, és lemásztam Niall hátáról.- Ezt nem értem.
- Meséltem nekik a híres csokis sütidről- dörzsölte össze a tenyerét Liam, mire felnevettem.
- Utoljára két éve ettél belőle, te lökött!
- Az emléke szép...
- Hülye.
A srácok felmentek, hogy rendbe szedjék magukat, addig én pedig eltettem azt a temérdek kaját, és előkerestem azokat, amik a sütihez kellenek.
Nem sokkal később már konyharuhában sürögtem-forogtam a konyhában.
- Finom illatokat érzek- robogott le a lépcsőn Liam, egy szürke pamut melegítőben.
- Mi készül?- jött le rögtön utána mosolyogva Harry.
- Éhes vagyok- ugrott a hátára Niall.
- Én meg szomjas- követte őket Lou, mire mind felröhögtünk.
Végül pedig Zayn baktatott le a lépcsőn, a haját igazgatva. Rögtön hozzám lépett, és az ujjával, szinte könyékig belenyúlt a nyers (!!) tésztás tálba.
- Hülye. Nyers tojás van benne!- csaptam rá a kezére, mire nemes egyszerűséggel az orromra koppintott a tésztás ujjával.
- Amúgy finom- nyalta le szélesen vigyorogva a tésztát az ujjáról.
- Nem vagy normális- röhögtem, miközben az arcomat tisztítottam meg az amúgy tényleg finom tésztától.
- Segíthetek?- nézett rám kiskutya szemekkel Zayn, mire beletúrtam a hajába, és felnevettem.
- Nem is tudom...
- Gonosz vagy- röhögött ki kedvesen, majd megcsikizte az oldalamat. Erre a tésztás kanállal elkezdtem hadakozni. Liam-ék röhögve figyeltek minket. Aztán..véletlen Zayn hajába állítottam a tésztás (!!!!!!!!!!) kanalat.- Mi a...- riadtan a hajához kapott, majd elképedve meredt rám.
- Sajnálom- mondtam, összeszorított fogakkal, nehogy felröhögjek.
- Na megállj csak!- mondta "bedühödve", és felkapta a kanalat, megmerítette a tálban, és egész egyszerűen rám kente...
- Héj!- röhögtem fel, majd a tálba markolva picit megfürdettem Zayn arcát a csokis tésztában.
Erre Zayn visszadobott egy marék cukorral, ami szépen beleragadt a konyharuhámon száradni próbáló tésztába. Felbátorodtam, és már röhögve szórtam Zayn-re egy zacskó színes díszítőcukrot. Ettől úgy nézett ki, mint egy instant csoki szörny. Hehe.
- Gyerekek- szólt ránk Liam, mire nevetve fordultunk felé.- Minden tiszta retek!
- Ő kezdte- mondtuk egyszerre, a másikra mutatva. Majd összenéztünk, és egyszerre nevettünk fel.
- Oké, na- tette fel a kezét vigyorogva Zayn.- Megyünk fürdeni- erre a srácok persze "húúú"-ztak egy nagyot. Hát még szép, hogy már megint rosszra gondoltak...
- Hülyék- a fejemet rázva rohantam fel a lépcsőn.
A szobám előtt megtorpantam, mert Zayn utánam szólt. Megperdültem a tengelyem körül, és vigyorogva meredtem az arab srácra.
- Majd holnap lerendezzük- mutatott rám, félig röhögve, félig komolyan.
Nevetve bólogattam, magamban parancsoltam a hasamban tomboló borzongásnak, hogy nagyon gyorsan álljon le, majd beléptem a szobámba.
Zayn szemszöge
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, nem tudtam mit kezdeni a szaporán dobogó szívemmel. Megráztam a fejem, és beletúrtam a hajamba. Mikor azonban a kezem beleragadt a csokis tésztába, ami a fejem tetején tanyázott, hitetlenül elnevettem magam és elvonultam zuhanyozni. Valamit érzek Kels iránt... De nem tudom, mi is az pontosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése