37. rész- "Az lehetetlen."

Picike Manókáim!:)
Ez a rész afféle "karácsonyi ajándék" tőlem Nektek. Igyekeztem minél jobbra megírni ezt a részt, ami remélem, sikerült is. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik!:) Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, és élményekben teli Újévet! Remélem, mindenki lezárja a gonosz Óévet, és boldog szemmel, na meg fogadalmakkal kezd bele a következő évbe, ami ránk vár.☺
U.i.: komizni és feliratkozni ne felejtsetek el!:)
Karácsonyi csokinyuszipuszi: Kata xxx

1 hónappal később

Kelsey szemszöge

Egy hosszú, bézs színű ruhában pózoltam a kamerának. Két oldalról szélgépek lebegtették az anyagot rajtam és a hajamat. A fotós megkért, hogy most tűnjek finomnak és sebezhetőnek, amit jelen állapotomban nem volt nehéz eljátszani.

Miután Liam kitálalt nekem a szerelmi életéről, rávettem, hogy a fiúknak is elmondja. És, hogyha már a fiúk tudták, mindenki szerint az lett volna a legjobb, ha Leeyum elmondja az újságoknak is, ezzel tisztázva minden dolgot, ami a "Sophiam" pár kapcsán felmerült. Paul mindenben támogatta a srácot, így pár nap múlva már mindenki ezen csámcsogott. 

Csakhogy a rajongóknak még az is feltűnt, hogy Zayn semmilyen életjelet nem adott magáról, ami a bandát illeti, és trendelésekbe kezdtek Twitter-en, aminek köszönhetően Zayn egyáltalán nem mehetett net közelébe, nehogy véletlenül válaszoljon egy tweet-re. (Ez egyébként Paul ötlete volt, meglepő módon.) És, bár Zayn-t innentől nem "zaklatták", engem totálisan is megszállt mindenki. Josh nem győzte lemondani a fotózásokat, és a hívásokat (újabban elég felkapott lettem), valamint teljes mértékben azt hangoztatni, hogy "nem, Kelsey Payne-nek semmi köze Zayn pihenéséhez". Úgyhogy, miközben a fiúk kissé lenyugodhattak, én teljes gőzzel dolgoztam; minden reggel 8-ra jártam be, és köbö addig tartottak bent, amíg vagy 450 tökéletesre sikerült képet nem csináltak rólam. Ez általában olyan délután 7 órát jelentett.

Finoman szólva is totálisan kimerültem, és ez olyannyira látszott, hogy egyre többet volt szükségem az alvásra, egyre éhesebb voltam munka után, és gyakran éreztem magam pocsékul felkelés után. Kész idegroncs voltam.

- Gyengédséget sugározzon a tekinteted!- nézett ki a gép mögül a fotós. Próbáltam azt tenni, amit mondott.- Testtartás is fontos, tudod, kedvesem!

Megfeszítettem a kezem, mire kattintott egyet a gépével az ember. Éppen pózt váltottam, amikor az ajtón Amanda bicegett be, egy tál sajtos chips-el. Amint megcsapta az orrom a rágcsálnivaló szaga, felfordult a gyomrom, és úgy éreztem, menten elhányom magam. Sosem kedveltem ezt az erős sajt-szagot, de még ilyen intenzíven sosem voltam tőle rosszul. 

- Kels, nem kérsz?- tartotta felém a tálat, amint közelebb ért hozzánk.

- Én...- ezt is alig bírtam kinyögni, ugyanis a reggelim a számba csúszott, én pedig mind a két kezemet a számra tapasztottam, nehogy lehányjam a kellékeket, és se szó, se beszéd, kiviharzottam a helyiségből. 

Berontottam a mosdóba, és éppen hogy térdre estem a WC előtt, amikor már jött is ki belőlem a reggel gyorsan bekapott nutellás-melegszendvics uborkával és sült krumplival. Megmarkoltam a vécécsészét, és próbáltam úgy hányni, hogy a hajam ne legyen olyan. A gyomromat görcs húzta össze, a torkomat pedig marta a sav. 

Hirtelen valaki összefogta a hajam a hátam mögött, ezzel nem hagyva, hogy leokádjam. Még mindig görcsösen a vécé fölé hajoltam, amikor Amanda megszólalt.

- El kéne menned orvoshoz, Kelsey.

Egyet nyögve még kiadtam magamból mindent, majd kifulladva lehúztam a klotyót és nekidőltem a csempének. Amanda leguggolt elém; bubifrizkója még most is tökéletesen állt, nagy zöld szemeit aggódva függesztette rám.
- Jól vagyok- mormogtam, majd a segítségével felálltam, kiöblítettem a számat a csapnál, és megmostam az arcomat is.
- Ez már a harmadik- emlékeztetett Amanda, amikor durván két napja ugyanígy jártam.
- Mostanában össze-vissza eszem- sóhajtottam, majd beletúrtam a hajamba, és visszavonultam a fotózás helyszínére.
- Minden rendben, drágám?- sietett felém Josh.- A frászt hozod rám.
- Oké vagyok- mosolyogtam rá.- De... megkérhetlek, hogy kividd azt a chips-et? Azt hiszem, nem bírom a szagát.
A fotózás egyébként ugyanúgy folytatódott. Én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem kerülgetne szörnyű fáradtság, éhség és a sírhatnék, amiért már régen otthon lehetnék.

Pár óra múlva már hazafelé lépkedtem. Kezdett sötétedni, így az utcán nem is voltak sokan. Ha pedig elment mellettem valaki, az vagy egy képet szeretett volna, vagy undorral az arcán megbámult. Kinek mi. Ja, és volt még olyan is, aki fel sem ismert: egy egyszerű leggingset viseltem, kötött fehér pulcsival (az őszre tekintve) és a hajam is kontyba fogtam.
A házba lépve nem is számítottam a fiúkra, hiszen Zayn kivételével mind autogramm osztásra voltak hivatalosak. A barátom pedig... róla fogalmam sem volt.
Ledobtam a táskámat az egyik kanapéra, kiléptem a cipőmből és becsörtettem a konyhába. Olyan farkas éhes voltam, hogy egyből kirántottam a hűtőből a Nutellát, a reggelről megmaradt melegszendvicseket betettem a mikróba, elővettem uborkát, olívabogyót, mustárt, virslit, sajtot, és minden olyan dolgot, amit jelen pillanatban szívesen ettem volna.
Végül lehuppantam a sárga kanapéra, a kajákat az asztalra tettem, majd a térdeimet felhúzva elkezdtem enni. Hihetetlenül éhes voltam, így csak úgy tömtem magamba a Nutellát, és közben olívabogyókat majszoltam. A tévében egy amerikai vígjáték ment éppen, én pedig azt bámulva fogyasztottam el a kajákat.
Percek múlva kinyílt a bejárati ajtó. Oda sem nézve, csupán a szemem sarkából állapítottam meg, hogy Zayn lépett be az ajtón. Kibújt a cipőjéből, és fintorogva leült mellém.
- Fúj- reagálta le a töméntelen mennyiségű kaját, ami a kis asztalon állt.
- Neked is szia- dünnyögtem, majd megkentem az egyik melegszendvicset Nutellával, és beleharaptam.- Mi újság?
- Áh, nem sok- hátradőlve felpakolta a lábait az asztalra, mire rácsaptam egyet a combjára, ő pedig sóhajtva levette a csülkeit.- Átmentem Channing-ékhez.
- Na. Hogyhogy?- pislogtam rá, közben pedig bekaptam még egy kanál Nutellát.
- Csak szerettem volna beszélni Channing-el, hogy akkor majd hogy lesz a legénybúcsú- mondta, emlékeztetve ezzel arra, hogy mostoha apám megkérte, segítsen neki a legénybúcsú lebonyolításában, ami cirka nyolc nap múlva lesz esedékes.
- Tényleg, nemsokára esküvő- vigyorodtam el. Zayn megtámasztotta könyökét a térdein, és rám mosolygott.
- Veled mi volt ma?
- Josh-al elkezdtük az Angel-fotózás utolsó állomását- mondtam lelkesen, és bekaptam egy olívabogyót.- Úgy néztem ki ma, abban a nagy estélyiben, mint egy előkelő asszonyság, vagy mi.
- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy- nevetett fel a srác, és hozzám hajolva nyomott egy puszit az arcomra.
- Kérsz?- mutattam az előttem elterülő ételekre, mire Zayn az orrát ráncolva megrázta a fejét.
- Kihagynám.
- De izé...- kezdtem volna, amikor hirtelen undorítóvá vált a számban lévő Nutella. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom,de összekeveredett az olíva ízével, meg a mustáros melegszendvics maradékaival, és olyan förtelmes íze volt, hogy azonnal felfordult a gyomrom. Amint ránéztem az üvegére, éreztem, hogy ennyi mindent talán nem kellett volna ennem.
A szám elé kapva a kezem berongyoltam a földszinten lévő fürdőbe, és az ajtót kivágva lerogytam a vécé elé.
- Kels!- már csak Zayn meglepett kiáltását érzékeltem, ugyanis a gyomrom görcsbe rándult és már ömlött is belőlem az előbb elfogyasztott sok gusztustalanság.
Egy tetkós kéz nyúlt át előttem, és összefogta a szemembe lógó kisebb tincseket. Én eközben próbáltam nem kiadni magamból a vesémet. Görcsösen markoltam a vécécsészét, mert hirtelen úgy szédültem, hogy azt hittem, lehullok a föld alá, és ott fogok pörögni.
Miután kiadtam magamból mindent, kifulladva lehuppantam a csempére, és a fejemet a jéghideg falnak döntve próbáltam elérni, hogy ne lüktessen. Zayn gyorsan lehúzta a klotyót, és egy pohár vízzel tért vissza.
- Köszi- motyogtam, felnézve rá. Aggódott.
- Jól vagy?- kérdezte fojtott hangon. Belekortyoltam a vízbe, ami jólesően enyhítette a torkomban lévő maró ízt.
- Persze- mosolyodtam el, és megpróbáltam felállni. Zayn a kezét nyújtva segített ezt véghezvinni, majd aggódva figyelte minden egyes mozdulatom. A mosdóhoz sétálva megmostam az arcom, mire a barátom mögém lépve magához ölelt.
- Biztos?- dörmögte. Megfordulva magamhoz öleltem, mire nyugtatóan végigsimított a hátamon.
- Azt hiszem- sóhajtottam. Zayn egy puszit nyomott a homlokomra, majd kivezetett a fürdőből.
- Legközelebb nem kéne ennyi gusztustalanságot enned- szidott le, majd leültetve a kanapéra, elkezdett összepakolni. Elfordítottam a fejem, hogy még csak ne is lássam azokat az utálatos kajákat.
Miután Zayn elpakolt, mellém kuporodott, és magához ölelve belepuszilt a hajamba.  

Zayn-nel még vagy két filmet végignéztünk, mikor megjöttek a fiúk. Hulla fáradtak voltak, de tele voltak élményekkel, és éppen azt ecsetelték, mennyire csodálatos rajongóik vannak, amikor megcsörrent Liam telefonja mellettem. Odanyúltam, hogy átadjam a bátyámnak, aki velem szemben ült, de akkor a tekintetem megakadt a kijelzőn. Stella.
- Öhm, Liam- köszörültem meg a torkom, és vigyoromat elrejtve átnyújtottam neki a telefont.- Valami lány az.
A testvérem elpirult, mint egy kis kamasz, kikapta a kezemből a tárgyat és felrohant vele az emeletre, miközben odamormolt nekem egy "köszönöm"-öt.
- Milyen lány?- vonogatta a szemöldökét Louis, mire felnevettünk.
- Nem tudom- vontam vállat, és visszadőltem Zayn mellkasára.- Csak a nevét láttam.
- Ha Leeyum akarja, majd elmondja- mosolygott Niall, és az asztalon lévő chips-es tálba nyúlt.- Ahh, elfogyott. Ki akar hozni?
- Niall- csapta vállon Hazz.- Itt az idő, hogy megtanuld kiszolgálni magad.
- Kegyetlen vagy- fintorgott neki a szőkeség, de azért kelletlenül kiment a konyhába chips-ért.

Másnap reggel
Arra ébredtem, hogy forog velem a világ.
Tegnap este eleve korán aludtam el, még úgy, hogy a kanapén beszélgettünk a fiúkkal, így valószínűleg Zayn hozott fel a szobába. Bugyi volt rajtam, meg Zayn egyik pólója, mikor felültem az ágyban.
A fejem lüktetett, és úgy éreztem, mintha az egész szoba egy rohadék ringlispíl lenne, ami sohasem fog megállni. A fejemre szorítottam a kezem, várva, hogy csillapodjon az érzés, de ehelyett szörnyű hányingerem is támadt. Már akkor tudtam, mi fog történni, mikor ledobtam magamról a takarót, és a számra tapasztott kézzel berongyoltam Zayn fürdőjébe.
Öröm volt lerogyni a vécé elé, és újból mindent kiadni magamból, úgy, hogy tegnap este ettem utoljára- és azt is kihánytam.
- Minden oké?- hallottam Zayn rekedt hangját a becsukott ajtón keresztül. Rekedt volt, tehát abban a pillanatban kelt fel.
- Aha- nyögtem, majd egy újabb gyomorgörcsöt követően majdnem kinyúvadtam. A hajamat próbáltam félrekotorni, de nem jártam sok sikerrel.
Kinyílt a fürdő ajtaja, és Zayn lépett be. Egyből mellém térdelt, hátrafogta a hajam, és nyugtatóan simogatta a hátam, miközben engem összerántott az erőlködés.
- Kicsim- szólalt meg, miközben a csapból öblítettem ki a számat.- El kéne menned orvoshoz.
Megtámaszkodtam a mosdókagyló szélén, és nagyot sóhajtottam. Fogalmam sem volt, mi okozta az állandó rosszulléteket, a hányásokat és az éhséget, így megadóan bólintottam.
- Igazad van- motyogtam.- Ez már nem lehet gyomorrontás. Szerintem... ma el is kellene mennem.
- Elkísérhetlek?
- Nincs más dolgod?- kérdeztem, majd gyorsan ki is javítottam magam, hogy ne úgy tűnjön, mintha le akarnám rázni.- Vagyis.. ráérsz?
- Szerintem megoldható, igen- töprengett el.
- Rendben. De, ha esetleg nem jó, megkérhetem Amandát, ő is biztos szívesen eljön velem- mosolyogtam rá.
Tetkós kezeivel megragadta a derekam, és szorosan magához húzott, majd nyomott egy csókot a számra.
- Jó lenne, ha nem kapnád el tőlem a betegséget- nevettem fel, és megpusziltam az arcát.
- Sajnálom- nevetett ő is, majd ellenállva annak, hogy hosszasan megcsókoljon, inkább csak adott egy puszit a homlokomra. 

Délelőtt aztán rácsörögtem Josh-ra, hogy ne is számítsanak rám ma, mivel orvoshoz kell mennem. Jó fej főnököm felfogta a dolgokat, és a lelkemre kötötte, hogy vigyem magammal Amandát is. Innentől kezdve mondhattam akármit, ugyanis Josh olyan makacs, akár egy öszvér, és még egyszer megkért (utasított), hogy az asszisztense is legyen velem, mondván, "ha Amanda velem van, az olyan, mintha ő lenne velem, és márpedig ő nagyon szeretne velem jönni, csak nem tud". Miután biztosítottam arról, hogy értettem, gyorsan felöltöztem, és lebattyogtam a fiúkhoz, akik még a nappaliban döglöttek.
- Jó reggelt- mosolyogtam rájuk, és lehajolva a kanapén ülő Louis-hoz, kivettem a kezéből a Nutellát, és bekaptam egy hatalmas kanállal.
- Hé!- dörrent fel a srác, mire visszaadtam neki, és kuncogva elcsórtam Niall egyik melegszendvicsét.
- Szívesen- öltötte ki rám a nyelvét, mire összeborzoltam a haját, és beslisszantam a konyhába, ahol Hazz tevékenykedett a hűtő körül.
- Mizu?- osontam mögé, ő pedig ijedtében beverte a fejét a hűtő tetejébe, mire felröhögtem.
- Én is örülök neked- dörzsölte a fájó pontot göndör fején, majd játékosan meglökte a vállam.
- Van sajt?- átnyúltam előtte, és kikaptam a hűtőből az említett ételt.
- Ma nem mész dolgozni?- kérdezte, majd elengedve a kobakját kivette a lekvárt, amit eddig keresett. Csak ekkor vettem észre az asztalon illatozó gofrikat.- Ilyenkor már nem szoktál itthon lenni.
- Ja, csak orvoshoz kell mennem- vontam meg a vállam, majd megkentem egy gofrit lekvárral, és egy vállvonogatás után rátettem a sajtot is.- Mostanában nem érzem jól magam.
- El tudom képzelni- fintorogva meredt az ételemre, amit én jóízűen fogyasztottam.- Talán le kéne állnod a lekváros-sajt evésével.
- Lou-nál van még a Nutella?- kérdeztem tőle, miután villámgyorsan bepusziltam a sajtos gofrit.
- Valaki szólított?- dugta be a fejét az ajtón Louis, mire vigyorogva felé nyújtottam a kezem, ő pedig unottan rám meredt.- Nutella?
- Szeretlek- nevettem fel, mire vigyorogva felém nyújtotta az üveget.
Én újból kentem egy lekváros gofrit, majd rákanalaztam egy kis Nutellát (majdnem a fél üveget, de sebaj), és a nappaliban lekuporodtam Zayn mellé, aki időközben végzett a fürdéssel.
- Hol van Liam?- kérdeztem, miközben Zayn kitátott szájjal böködött, én pedig készségesen adtam neki egy falatot a gofrimból.
- Telefonál- forgatta a szemét Niall, és a példámat követve ő is megkente Nutellával, majd lekvárral a gofriját. Kis lopós.
- Zayn- fordultam a fiúm felé, miután megettem a gofrimat.- Amanda mondta, hogy eljön velem orvoshoz.
- Oké- biccentett.- Channing úgyis hívott nemrég, hogy át tudnék-e menni. Tudod, a legénybúcsú...
- Persze- mosolyogtam rá, majd sóhajtva hátradőltem, egyenesen Zayn mellkasára.

Mikor pár perc múlva csengettek, a fiúk még nagyban poshadtak, így nekem kellett ajtót nyitnom. Később kiderült, hogy jól is tettem: Amanda ácsorgott a küszöbön. Vörös haja kifogástalanul állt, zöld szemeivel felpislogott rám, majd elmosolyodott.
- Jaj, de örülök neked!- öleltem boldogan magamhoz.
- Én is neked, Kelsey!- nevette el magát.
- Gyere beljebb.
Karon ragadtam, és behúztam a nappaliba. Miután bemutattam a fiúknak (akiket persze ismert, de így személyesen még nem) és adtam neki egy kis gofrit (ha kért, ha nem, kapott), diszkréten szóvá tette, hogy nem ártana indulnunk. Gyorsan felszaladtam megmosni a fogamat, kispirálozni magam, hogy azért nézzek már ki valahogy, majd teljes harci díszben visszatértem közéjük.
- Mehetünk?- mosolygott rám Amanda.
- Persze- feleltem izgatottan, majd beleugrottam a cipőmbe, magamra vettem egy kardigánt, és odaszaladtam Zayn-hez, hogy adjak neki egy búcsúcsókot, elköszöntem a fiúktól, és már mentünk is.

Az orvosnál vagy ezren voltak, és ebből köbö ezren felismertek. Képet ugyan csak ötöt csináltak velem, a többiek nagyon pislogtak rám. Még akkor is éreztem a tekinteteket, amikor bevonultam a rendelőbe.
- Jó napot kívánok!- köszöntem mosolyogva, majd, mielőtt becsuktam volna az ajtót, ránéztem a váróban ülő Amandára, aki csak feltartotta a hüvelykujját.
- Üdvözlöm- nézett rám a doktor, és az asszisztense is kedvesen pislogott rám.- Kelsey Payne?
- Pontosan- biccentettem.
A doktor az ágyra mutatott, hogy üljek fel rá. Előtte gyorsan ledobtam a kabátom a székre, meg a táskámat, és felpattantam az ágyra.
- Mik a panaszok?- kérdezte, miközben a nyakába akasztotta a sztetoszkópot.
- Mostanában nagyon sokat eszem- kezdtem.- Ez nem is lenne baj, de ezeket ki is adom magamból. Érti. Nagyon sokszor vagyok rosszul, és hányingerem is nagyon sokszor van. Aztán baromira álmosnak érzem magam, aztán éhesnek, de mikor lefekszem aludni és utána felkelek, rögtön rám jön a hányinger. Fogalmam sincs, mi lehet ez... Valami vírus esetleg.
Az orvos összevont szemöldökkel nézett maga elé, majd rám emelte tekintetét. Eközben az asszisztens sejtelmesen rám mosolygott.
- Ne haragudjon meg a kérdésért, de- kezdte az állát dörzsölgetve.- Zayn Malikkal még együtt van, nemde?
- De igen- zavartan a fülem mögé kotortam a hajamat.- Nem értem, ez hogy jön most ide.
- Elnézést, de- a szemembe nézett.- Mikor volt vele együtt utoljára?
- Hát nem is tudom...- hirtelen baromi vörös lett a fejem. Hogy a fenébe jön ez ide? Úristen.- Utoljára talán egy hónapja.
- Védekeztek?
- Tessék?- a fejem pirossága egy rákéval egyezhetett meg, amin pirosító van.
- Védekeztek?- ismételte a kérdést.
- Hát... Én...- amint tudatosult bennem, hogy mire akar kilyukadni a doki, megráztam a fejem.- Az lehetetlen.
- Nem az- a doktor felállt, és nyugtatólag a vállamra tette a kezét.- Szedett fogamzásgátlót?
- Nem lehet- suttogtam, figyelmen kívül hagyva a kérdést. A szememet könnyek szúrták, és a kezem a hasamra csúszott.
- Minden rendben?- hajolt le, hogy láthassa az arcomat, amit a hajam eltakart.
- Hívja be Amandát- motyogtam.- Kérem, hívja be.
Az asszisztens már pattant is, és kikiáltott a váróba. Amanda pillanatok múlva megjelent az ajtóban, és amint látta az arcom, levette, hogy eléggé szar a helyzet.
- Mi történt?- kérdezte rosszat sejtve.
- Nos, előfordulhat, hogy Kelsey Payne...- kezdte az orvos, de gyorsan félbeszakítottam.
- Ki ne mondja! Ne mondja ki.
- De mi történt?- kérdezte újból Amanda, és a szemembe nézett.- Kelsey...
- Van itt egy terhességi teszt?- kérdeztem keményen.
Az asszisztens gyorsan bólintott, majd az egyik fiókból kivett egy bontatlan tesztet.
- Arra van a mosdó- mutatta a privát helyiségüket, mivel nyilván érezte a helyzet komolyságát.
Amanda arcára egyszerre ült ki a felismerés és a döbbenet, miközben engem figyelt, ahogyan bevonultam a mosdóba. Magamra zártam az ajtót, és elvégeztem a tesztet. A dobozára rá volt írva, hogy körülbelül 5 perc múlva mutatja ki a szitut.
Eszem ágában sem volt kimenni, ezért leültem a lehajtott vécéülőkére, és az ujjaimat tördelve vártam az eredményt. A szívem hevesen dobogott a bordáim között, a vérem pedig úgy hullámzott a mellkasomban, hogy kis híján szörnyethaltam. A gyomrom görcsbe rándult, és folyamatosan rajtam volt a sírhatnék. Bármelyik pillanatban elbőghettem volna magam, amikor megnéztem a tesztet.
- Nem. Nem. Nem. Ez nem lehet- suttogtam egyre kétségbeesetten, míg eltört a mécses, és bőgve a kezembe temettem az arcom.
Folyamatosan Zayn járt a fejemben. Mit fogok neki mondani? Mi lesz velünk? Mi lesz ezzel az egész fossal? Mit fogok csinálni? És Zayn mit fog csinálni, ha megtudja?
Mintegy utolsó reményként kitöröltem a szememből a könnyeket, és megint a tesztre néztem, hátha az előbb rosszul láttam.
De az a piros + jel most is ott virított rajta.

36. rész- "Még szép."

Pici Csibéim!:)
Próbálom behozni a késéseket, de nem könnyítik meg a tanárok a helyzetemet... Minden esetre, meghoztam a 36. részt (rohan az idő, gyerekek), amiben egy pici, de tényleg csak egy leheletnyi +18-as rész is el van rejtve. Szinte észre sem fogjátok venni, de azért többször is utalok rá, szóóóval. :) 
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)<3
"Kiss me, like you wanna be loved": Kata xxx

Kelsey szemszöge

Kemény 10 percig tartott, míg a kórház kijáratától elvergődtünk a limuzinig. A fiúk folyamatosan integettek, meg vigyorogtak, miközben Zayn betolt az autóba, én pedig igyekeztem egyre beljebb húzódni, hogy ők is be tudjanak nyomulni mellém. Közben folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, és vad sikoltások kereszttüzében néha vaku is villant. Addig mentem arrébb, míg bele nem ütköztem az elválasztó cuccba, ami a sofőrt különítette el az utasoktól. Zayn mellém ült, a sort pedig Liam zárta. Éppen behúzta a lábát, amikor kintről becsapták az ajtót.
- Ú, mi ez?- csillantak fel a szemeim, és előrehajolva leemeltem a kis polcról az ott elhelyezett pár darab újságot.- Nem is tudom, mikor olvastam utoljára...- a legfelső újság címlatját nézve elakadt a szavam,
A fiúk kíváncsian fordultak felém, de én csak ültem, és próbáltam felfogni, mit látok. A címlapon ugyanis Zayn volt, a legutolsó koncerten. Olyan pillanat volt megörökítve, amit nem is gondoltam volna... Szóval. A képen velem beszélt. Ez akkor volt, mikor a koncert után félreálltunk a backstage-ben, hogy gratuláljak neki. Oldalt álltunk, én óvatosan rá mosolyogtam, ő pedig a kezemet fogva nézett rám. Észre se vettem, hogy akkor csináltak rólunk képet, így engem is meglepett. Főleg, ami a kép alá volt írva: "Zayn Kelsey miatt hagyta volna ott a turnét?".
- Fiúk!- néztem fel az újságból.- Ez mi?
Liam kivette a kezemből, és a srácok a lap fölé hajolva tanulmányozták az oldalt. Én eközben a következő újságot kezdtem lapozgatni. A címlapon ezúttal én voltam. Egy modell fotóm volt az oldalon, alá pedig a következő szöveg volt írva: "Mit történik ezzel a lánnyal?". Kapásból belelapoztam az újságba, míg el nem érkeztem a rólam írt cikkig. A cikkben kifejtette az író, hogy eléggé megváltozott a viselkedésem, és valószínűleg az sem tett jobbat nekem, hogy most egy jelenleg eléggé felkapott menedzser intézi modelles ügyeimet (itt szerintem mindenki Josh-ra gondol), valamint azt, hogy Zayn hirtelen pihenőre ment (mivel a rajongók nem tudják, hogy végleg kilépett a bandából) is a viselkedésem számlájára írták.
"Itt senki sem tudja, hogy mi ütött a fiatal modellbe. Bennfentesek véleménye szerint az ifjú leányzó mindent igyekszik megtenni azért, hogy világhírű modell válhasson belőle- és, ha ez azt jelenti, hogy a barátját kell hazarángatnia a turnéról, akkor megteszi. Senki sem érti a viselkedését, mivel, mint kiderült, Kelsey Liam Payne-el áll testvéri rokonságban. De úgy tűnik, a lány még a saját fivérére sincsen tekintettel."
Folyamatosan a könnyeimet nyeltem, miközben a sorokon száguldott a tekintetem. El sem hittem. Minden szó, amit itt leírtak, aljas hazugság volt. Viszont ezt az emberek nem tudják. Nem is tudhatják, hiszen a valóságot csak mi tudhattuk, a srácokkal. Na, meg Paul, de ebben az ő véleménye most aligha számított. Valószínűleg szipogni kezdtem, ugyanis a fiúk egy emberként bámultak rám, én pedig az arcomat feltörölve mutattam fel nekik az újságot.
- Hát- kezdtem, és erőteljesen arra koncentráltam, nehogy elkezdjenek ömleni a könnyeim.- Ez a cikk... Hogy is mondjam.
- Kels, nyugi- Zayn kivette a kezemből a lapot, és a limuzin végébe hajította. Szipogva hagytam, hogy a mellkasára húzzon, és átölelve hátradőljön velem az ülésen.- Hazugság az egész.
- Tudom- motyogtam.- De hogy írhatnak ennyire... valótlant?
- Most valami okosat kellene mondani, de az a helyzet, hogy ez gyakran megtörténik- nézett rám Harry, együttérzéssel a hangjában.
- Az újságoknak általában nincsen igazuk- szólalt meg Louis, és elém guggolva úgy nézett rám, mint egy aranyos kiskutya.- Mi tudjuk, hogy nincs. Más meg nem számít.
- Pontosan- értett vele egyet Niall, mire a szőkére függesztettem a tekintetem, aki cukin mosolyogva a szemembe nézett.- Annyiszor állították már rólam, hogy meleg vagyok, meg minden.
Hitetlenül felnevettem, mert, bár én még sohasem hallottam ezt, nagy volt a valószínűsége, hogy ilyet is képesek kitalálni az olvasottságért.
- Nem szabad ezen felhúznod magad- puszilta meg a fejem Zayn, én pedig összeszedtem magam. Eléggé gyerekesen reagáltam le a szitut, de hát. Ez van.

Otthon aztán a fiúk felmentek pihenni, mi pedig, Zayn-el, felkucorodtunk a kanapéra, és benyomtuk a tévét. Miközben belefolytunk a Fogadom című filmbe (Zayn egy ideig nyávogott, amiért nem hagytam, hogy elkapcsoljon), Zayn hátradőlt a kanapén, én pedig felfeküdtem mellé, és a hátamat az oldalának döntöttem, mire belepuszilt a hajamba és magához ölelt.
- Úgy szerencsétlenkednek- sóhajtottam, ugyanis Channing Tatum barátnője nagyon béna volt.- Hogy felejthet el valaki mindent ilyen...bénán?
Zayn kuncogott mellettem, és megpuszilta a fejem.
- Szegény srác tökre meg van ijedve- folytattam felháborodva.
- Szerintem én ma jobban megijedtem- dörmögte. Megdobbant a szívem, és szinte kicsavarva a törzsem, felnéztem rá.
- Én...- kezdtem volna bocsánatot kérni, vagy valami, ő viszont odahajolt és hosszasan megcsókolt. Azon kívül, hogy majdnem meghaltam (jó értelemben, persze) nem tudtam hova tenni.
- Soha nem féltem még ennyire- ismerte be, mire felgyorsult a szívverésem.- Amikor láttam, hogy ott fekszel... Tudod, mielőtt megismertelek volna, sohasem voltam ennyire... érzelgős. Mert amúgy nem volt kiért. Soha nem féltettem senkit, mint téged, mert tudom, hogy mindennél jobban szeretlek, és hogyha valami történne veled, abba belehalnék.
A szemeimet elfutotta a könny, és olyan hirtelen öleltem magamhoz Zayn-t, hogy felnevetett. Az ölébe vont, és hosszú puszit nyomott a homlokomra. Magamhoz szorítottam, ő pedig végigsimította a hátam.
- Ez nagyon édes volt- jegyeztem meg.
- Tudom- vigyorodott el, én pedig megsimogattam az arcát.
- Sosem mondtál még ilyeneket.
- Mert akkor nem érdemelted meg- vont vállat pimaszul, mire elképedve megcsaptam a karját.
- Hülye.
- Viccelek- csücsörített, én pedig a példáját követve közel hajoltam hozzá. De sem ő, sem én nem mozdultunk egymás felé, hanem csak ültünk, csücsörített szájjal, és bámultuk egymást. Végül ő nevette el magát először, majd a derekamnál fogva az ölébe húzott. Innentől már én túrtam elsőnek a hajába, és hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon. Ő végigdöntött az ágyon, nem szakítva meg ezzel csókunkat. Két kézzel a hajába túrtam, ő pedig hatalmas tenyerét lapos hasamra fektette. Beleharaptam a szájába, ő pedig felmordult.
- Menjünk fel- suttogtam.
Zayn szeme csillogott, amikor elvigyorodva egy csókot nyomott a számra. Lelépett a kanapéról, és a karjába emelt. Kuncogásban törtem ki, és orromat a vállába fúrva hagytam, hogy felsiessen velem az emeletre. Lábbal berúgta szobájának ajtaját, majd ugyanilyen mozdulattal be is csukta.
Ledöntött az ágyra, én pedig a hűvös ágyneműt éreztem először, amint a hátamhoz préselődött. Zayn fölém mászott, és hosszasan megcsókolt. Ösztönösen a pólója aljához vezettem a kezemet, és a segítségével kibújtattam belőle. Végigsimítottam izmos hasán, mire beleharapott a számba. Elnevettem magam, ő pedig felültetve kibújtatott a pólómból.
Végigcsókolta a nyakamat, mire próbáltam nem hangosan felnyögni, vagy elnevetni magam.
Nem sokkal később már mind a ketten megszabadultunk ruháinktól, és egymásba feledkezve csókolóztunk.
- Biztos?- kérdezte Zayn. Szája fel volt duzzadva, szeme még a félhomályban is csillogott, a haja pedig kócosan állt, mint egy kiskutyának.
- Biztos- felülve csókot nyomtam a szájára, ő pedig elmosolyodva a lábaim közé férkőzött.
Felnyögtem, mire végigsimított az arcomon, és lehajolva hosszasan megcsókolt. Belemarkoltam az ágyneműbe. Zayn nagyon óvatos volt, és pont ez tette tökéletessé az egészet.
Végül pihegve feküdtünk egymás mellett. Zayn magához ölelt, magunkra húzta a takarót, és belepuszilt a hajamba.
- Szeretlek- suttogta. Tudtam. Még szép. :)

Pár összebújással töltött órával később kezdtem megéhezni, úgyhogy előkerestem egy bugyit, majd Zayn pólóját magamra rángatva (a lustaság sok mindenre képes) visszahuppantam az ágyra.
- Te nem vagy éhes?- hajoltam oda, és egy puszit nyomtam kissé borostás arcára.
- Deee- nyújtotta el, majd rám kacsintva magára húzott, és hosszasan megcsókolt.
- Jaj már- nevettem fel, majd lemásztam az ágyról, és az ajtóhoz léptem.- Lementem enni.
Alig léptem ki az ajtón, Zayn, egy alsót magára rángatva, követte a példámat, Lementünk a lépcsőn, és nem meglepő módon már az egész banda lent csücsült, csak ránk várva.
- Na, mi újság?- vigyorgott ránk Harry, én pedig a kis lábujjamig elpirultam.
- El lehet kussolni- röhögte el magát Zayn és mellém érve megpuszilta a halántékom.
- Ti sem kussoltatok- kacsintott ránk Lou, mire a kezembe temettem az arcomat és elnevettem magam.
- Fiúk!
- Jól van, na- tette fel a kezét Hazz.- De, csak hogy tudjátok. Már régóta erre a pillanatra vártunk.
- Elég lesz- öltöttem ki rájuk a nyelvem, mire Niall nekem vágott egy párnát, és vihogva vette tudomásul, hogy fejbe dobott vele. Én csak zavartan ráztam a fejem, amikor Zayn megragadta a karom, magához húzott és egy csókot nyomott a homlokomra. A fiúk fütyülni és tapsolni kezdtek, én pedig végre őszintén elmosolyodtam.
Kiderült, hogy az egész banda éhes. Ugyanis, amikor Zayn-nel összedobtunk egy gyors szendvicset, mind a négyen ott kuncsorogtak az ajtóban, így csinálnom kellett nekik is kaját. Aztán önelégülten vigyorogva beinvitáltak a nappaliba, hogy filmezzünk. Persze Harry elsütötte a poént, miszerint "nyugi, most nem ti lesztek a szereplők", amit a fiúk rendkívül szórakoztatónak találtak, én viszont csak egy vállon csapással értékeltem.
Lekuporodtunk a kanapékra, és Niall elindította a filmet. A Lázadó-t néztük, ami nekem borzasztóan tetszett, a fiúk viszont mindig elbaromkodták a megható részeket, így nem tudtam megkönnyezni, mikor Tris ott függött, és mindenki azt hitte, meghalt. Louis valami olyasmit nyögött be akkor, hogy "milyen filmdráma ez", mire Harry közölte vele, hogy ne lője már le a poént, kíváncsi, mi lesz Tris anyjával. Erre mondtam neki, hogy az már az előző részben meghalt, mire Liam oltári röhögésben tört ki. Végül már mindenki szakadt, csak Hazz bámult maga elé, hogy ő ezt most nem érti, és hogy "eddig tévedésben élt".
Lassacskán kezdett sötétedni, a társaság viszont nem kezdett fáradni. Felálltam Zayn mellől, majd a fiúk tányérjait összeszedve bementem a konyhába. Éppen a sajtot tettem vissza a hűtőbe, amikor Nutellát pillantottam meg az egyik sarokban. Kikaptam a hűtőből, majd azt becsukva kanál után nyúltam, és elkezdtem kanalazni a masszát.
Végül a mosogatással sehogyan sem haladtam, annyira lefoglalt a csokikrém, szóval erővel kellett rávennem magam, hogy félretegyem, és a végén így bírtam elmosogatni. Na, szép. Modell létemre itt tömöm a fejem ezzel a fossal. Azaz, ezzel a finom fossal.
Liam lépett be a konyhába, arcán apás mosollyal, és mellém érve belebökött az oldalamba.
- Mizu?- nevettem rá, ő pedig rázta a fejét, majd a Nutellát észrevéve magához vette és felült vele a pulthoz.
- Szeretnék beszélni veled.
Megtöröltem a kezem a konyharuhába, és felültem Liam mellé. Útközben felvettem egy másik kanalat, hogy segíthessek a bátyámnak a Nutella elfogyasztásában. Na, igen. Én már csak ilyen rendes vagyok.
- Mesélj- vigyorogtam rá, majd félrelökve a kanalát, belekotortam az üvegbe.
- Szakítottam Sophia-val- közölte, nekem pedig a meglepetéstől a torkomon akadt a csokikrém.- Neked akartam először elmondani.
- Mi?- kerekedtek el a szemeim. Először borzasztóan mérges lettem, amiért folyamatosan csak Zayn-re és saját magamra gondolok, miközben a többiekkel alig foglalkozom.- Mikor történt mindez?
- A turné alatt- nézett a szemembe, én pedig még jobban elszégyelltem magam. Persze akkor is csak magamra gondoltam, miközben Liam-nek szüksége lett volna rá. Csodás testvér vagy, igazán, Kelsey.
- Úgy sajnálom, Liam- tettem a kezem a kezére.- Sajnálom, hogy szakítottatok, és azt is, hogy nem foglalkoztam veled. Én...
- Nem kell bocsánatot kérned- mosolygott rám.- Neked is minden összejött, és jobb is volt úgy, hogy először csak saját magammal beszéltem meg a dolgokat.
- Akkor...ez végleges?
- Attól tartok- mondta, és bár egy hosszú kapcsolatnak vetett véget, nem tűnt szomorúnak. Inkább beletörődöttnek, vagy megkönnyebbültnek, vagy... nem is tudom. Olyan volt, mint általában: nyugodt és végtelenül Liam-es.
Elhúztam a számat, és magamhoz öleltem a testvéremet. Mostanában hagytam, hogy megint minden rám dőljön, amiből a srácoknak kellett talpra állítaniuk. És ezért borzasztóan mérges voltam magamra; amíg ők mindent megtettek értem, én a nyakukba akasztottam egy asztmás rohamot is. Tutira örültek neki.
És akkor, ott, Liam-et ölelve megfogadtam, hogy rendet teszek magamban. Legyen a helyzet bármilyen kétségbeesett is, nem kérhetem mindenben a srácok segítségét. Nekik is meg vannak a maguk gondjai, hát én nem fogok rájuk csimpaszkodni, mint valami pióca. Bár, az inkább tapad, mint csimpaszkodik. Mindegy.

35. rész- "Van, ami sosem változik."

Kedves Manócskáim!:)
Jaj, nagyon, nagyon, de nagyon sokat késtem... Tudooom. De egyszerűen nem jött az ihlet. Most viszont, mivel készen lettem, remélem, elnyeri a tetszéseteket a rész. Annyiszor olvastam át, és annyiszor igazítottam bele, hogy ne "töredezzen", hogy el sem tudom mondani. Úgyhogy, baromira jó lenne, ha tetszene Nektek!:) Egyébként, mint észrevettétek, az idő átállt "téliesre", és a hidegnek köszönhetően gondoskodik arról, hogy kellően befagyjon a fenekünk. Ilyenkor jön az összebújás, meg a szoros ölelés, amolyan "romcsis" helyzetben. Aha. Már, ha van kivel..☺ 
U.i.: komizzatok, és iratkozzatok fel!:)<3
Mindenkinek csokit: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Este aztán szörnyen megszomjaztam, szóval átmászva a már mélyen alvó Zayn-en, leszaladtam a konyhába egy pohár narancsléért. Nem gondoltam volna, hogy belebotlok Harry-be, aki (valamilyen különös okból kifolyólag) a szőnyegen feküdt. Amikor azt mondtam, hogy 'belebotlok', azt szó szerint értettem. 

- Hazz!- nevettem fel, és leguggoltam mellé.- Mit csinálsz itt? Már tíz óra.

- Shh, Kels- felemelte a fejét, és rám vigyorgott.- Most érzem a padlót.

- Mi?

- A padlót- mondta újra, mintha már először is értenem kellett volna.- Ne zavarj.

- Jól van- tettem fel a kezeim, és elindultam a konyhába.- Úgyis csak narancsléért jöttem.

- Ó, azt nekem is hozhatsz.

- Héj, már nem is zavarlak?- röhögtem, miközben azért neki is szedtem elő egy poharat.

- Az más- vonogatta a vállát majd, mikor mellé értem, fellökte magát a földről, és leült a kanapéra. A példáját követve mellé kucorodtam.
- És figyu...- kezdtem, hogy megtörjem a csendet- Mi lesz a bandával?
Harry-t látszólag meglepte a kérdés, mert kissé lefagyott. De pár másodperc múlva megint megszólalt.
- Azt hiszem, megmaradunk. Bár biztos, hogy Zayn kilépésével valami elszakadt- annyira megsajnáltam a göndör fejét, hogy legszívesebben megsimítottam volna a karját.- De a rajongók többsége ezek után is mellettünk áll. Nem tudom, igazából. Lehetne, hogy ne beszéljünk most erről?
- Persze- halványan elmosolyodtam, és Harry vállára hajtottam a fejem.- Ne haragudj, hogy felhoztam.
- Nem történt semmi.
Csendben ültünk, és közben a kikapcsolt tévét bámultuk.
- Hoznál még egy pohárral?- Hazz időközben beszippantotta a narancslevet, és ahogy felém fordult, hosszúra nőtt haja megcsikizte az orromat.
- Ha szépen kéred- vigyorodtam el, ő pedig összeráncolta az orrát.
- Rafinált a kisasszony- motyogta, mire felnevettem.- Kérlek szépen.
- Hát oké- felálltam, elvettem a poharát, majd kisasszéztam a konyhába.
A hűtőhöz lépve kitártam az ajtaját, és kivettem a narancslevet. Amikor becsuktam az ajtót, levegőt akartam venni, de az a torkomon akadt, mint egy hatalmas, szúrós gombóc. Mielőtt kicsúszott volna a pohár a kezemből, a narancslével együtt, eszembe jutott, hogy hatodikban volt utoljára ilyen: amikor futottunk, én pedig hirtelen nem kaptam levegőt. Összeestem, és mentő vitt a kórházba. Akkor állapították meg, hogy asztmám van.
Elfojtva érzékeltem, ahogyan a pohár a csempére érve összetörik, millió szilánkra hullva. Ugyanekkor a narancslé is kicsúszott a kezemből, és szép tócsát varázsolt a fehér csempére. Léptem egyet, hogy meg tudjak kapaszkodni az asztalban. Tompán érzékeltem, ahogy a szilánkok ropognak a lábam alatt, és néhány a talpamba fúródott. Kétségbeesetten küszködtem, hogy valami levegő jusson a tüdőmbe, de az úgy zárult le, mintha csak a víz alatt akartam volna levegőt venni. Végül már csak azt éreztem, ahogyan a hideg csempe hozzám préselődik.

Zayn szemszöge

- Fiúk! FIÚK! Keljetek már fel, az istenit!

A hang baromi ismerős volt, ahogyan próbáltam kinyitni a szemeimet. Oldalra fordultam: Kelsey helye mellettem üres volt. A lepedő még langyos volt, így nem mehetett el olyan régen. Kikászálódtam az ágyból, miközben Harry (akinek felismertem a hangját) folyamatosan ordított. 

- A picsába is! Gyertek már ide!- ordította, teljes hangon. 

Általában nem szokott ilyet csinálni, így random, úgyhogy sietve feltéptem az ajtót. Ugyanekkor lépett ki a szobájából Niall és Liam is, totál álmos fejjel. Kérdőn néztünk össze, majd megpillantottam, hogy Lou szobájának ajtaja már nyitva áll.

- De rohadt gyorsan!- Louis kétségbeesett hangja hasított az éjszakába. 

Egyszerre robogtunk le a lépcsőn, be a konyhába.

Nem is tudom, mit láttam először: Kelsey-t, amint a földön fekszik, a sok üvegszilánkot, vagy a narancslét, ami hatalmas foltot hagyva feküdt a földön. Harry a földön guggolva ordított. Annyira ledermedtem, hogy először csak lassítva érzékeltem mindent: Hazz loboncos haja finoman az arcához ütődött, ahogyan gesztikulált. Louis vele szemben térdelt, Kels hátát támasztva és folyamatosan magyarázott. Hallottam, mit mondtak, de nem értettem. Niall elzúgott mellettem, arcán a rémület tükröződött, az eddig karikás szemei egy pillanat alatt felpattantak, és most szinte futva ment az emelet felé. Majd, mintha megnyomtak volna egy gombot, a lábaim ösztönösen Kels-hez vittek, és hirtelen megint hallottam az ordításokat, és tisztán láttam Kelsey-t, amint Louis karján sípolva veszi a levegőt. Az arca hamuszürke volt, és láthatólag baromira megijedt. 

- Semmi baj, nyugi- Lou mélyen a szemébe nézett, miközben én megsimítottam a lány haját.- Nyugodtan lélegezz, oké? Csak semmi rohanás. 

Kelsey gyengén bólintott, de a levegőt továbbra is nehezen vette. Liam a fejéhez kapott, és kirontott a konyhából, így hárman maradtunk. 

- Egyenletesen vedd a levegőt- adtam az utasítást, amint eszembe jutott, hogyan kell az ilyet kezelni.- Nyugodtan. Szépen, egyenletesen.

Óvatosan megfogtam a kezét, mire ő erre csak kissé görcsös szorítással válaszolt. Hirtelen Liam vágta ki a konyhaajtót, és sietve letérdelt Kels elé. A sarkában Niall loholt.

- Itt van- egy kis inhalálót emelt fel, és a lány felé tartotta, akinek felcsillant a szeme.- Na, gyere.

A szájához nyomta a szerkezetet, mire Kels elengedte a kezem, megnyomta magának a kis cuccot, és még én is éreztem, ahogyan hűvös levegő áramlik a tüdejébe.
Kelsey teste elgyengült, és a csempére hanyatlott volna, ha nem tartom meg. Az ölembe húztam, ő pedig újra, meg újra beszívta az inhalátor levegőjét.
- Semmi baj- csitítottam, és szorosan magamhoz öleltem. Soha nem féltem még ennyire. Annyira megijedtem, hogy valami történhet vele...
Niall lépett be az ajtón, arca kemény volt.
- Itt vannak a mentősök.
- Már jól vagyok..- kezdte Kels, de akkor újból elkezdett sípolni.
Kinyílt az ajtó, és két magas, széles vállú mentős srác lépett a konyhába. A fiúkkal ösztönösen szétrebbentünk, mire ők Kelsey föl hajoltak. Az egyik gyorsan egy maszkot tartott az arca elé, mire Kels két kézzel nyomta közelebb az arcához, hogy levegőt legalább kapjon.
- Kérdéseket fogok feltenni. Bólogass, vagy rázd a fejed, oké?- nézett rá az egyik mentős, mire Kels bólintott. A másik eközben a lányt vizsgálta.- Ért valamilyen stressz mostanában?- Kelsey megrázta a fejét.- Dohányzol?- megint a fejét rázta.- Valamire allergiás vagy?- a lány újból megrázta a fejét.- Volt már rohamod?- bólintott.- Régen?- megint bólintott.- Szóval nem szedsz gyógyszert, igaz?- bólintás.- Értem.
- Minden rendben van- nézett rá a másik, és kivette a füléből a sztetoszkópot.
A pasi, aki Kels-t faggatta, most felénk fordult.
- Mikor volt utoljára rohama?
- 12 évesen- szólalt meg Liam.- Azóta semmi ilyesmi nem történt.
- De ez- emelte fel az apró inhalátort.- itt volt.
- Kels hozta magával, mikor idejött- mondta újból Leeyum.- Mikor kipakolt, akkor láttam, és most eszembe jutott.
- Rendben- halványan elmosolyodott, és gyengéden Kels-re nézett, akinek még mindig az arca előtt volt a maszk.- Az lenne a legjobb, ha estére bevinnénk a kórházba.
- Persze- Liam közelebb lépett.
- Egy valaki jöhet a mentővel- nézett körbe a pasas. Mindannyian kicsit hátrébb léptünk. Oké, hogy én mindennél jobban szeretem Kels-t, de úgy éreztem, Liam jobb helyen lenne mellette.
- Biztos?- nézett rám, mire bólintottam.- Én megyek.
A mentős lehajolt, és a karjába emelte Kelsey-t, akin még mindig rajta volt a maszk. Kimasíroztak a konyhából, majd a házból, nyomukban Liam-el. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, a kanapéra rogytam, és beletúrtam a hajamba.

Kelsey szemszöge

Kórházi ágyon ébredtem. A fejem hasogatott, és szörnyű hányingerem volt. Feljebb toltam magam az ágyon, és mélyen beszívtam a keserű, kórházi levegőt. Valaki megmozdult az ágyam mellett.
- Hogy vagy?- nézett rám Zayn.
Éppen válaszolni akartam, amikor hirtelen felcsúszott a gyomrom tartalma a számba. A szám elé kellett kapnom a kezem, és ha Zayn nem mozdul olyan sebesen és nem tart elém egy fehér tálat, valószínűleg belehányok az ölembe. De így a tálba öklendeztem. A gyomrom fájdalmas görcsbe húzódott, a torkomat pedig marta a sav.
- Azt akartam mondani, hogy jól- töröltem meg a számat, és visszahanyatlottam a párnára.
- Az orvos mondta, hogy előfordulhatnak ilyen mellékhatások- a tálat megfogva bement a kis mosdóba. Hamarosan visszatért.- De ettől a gyógyszertől jobban leszel.
Leült mellém, és gyengéden megsimította az arcomat. Megfogtam a kezét, és az arcomhoz nyomtam.
- Olyan jó, hogy itt vagy.
Zayn halványan elmosolyodott.- Még jó.
Kinyílt a kórterem ajtaja, és a kis csapatom csoszogott be. Elmosolyodva leengedtem összekulcsolt kezünket. Közben Liam az ágyam mellé ért, és egy hosszú puszit nyomott a homlokomra. Harry leült az ágyam mellett, Zayn-el szembe, és miközben rám mosolygott, megsimította a karomat. Niall felkuporodott a lábam mellé, Lou pedig összeborzolta a hajamat.
- Itt akartunk lenni, mikor felébredsz- közölte Nialler, édesen mosolyogva.- Csak már kilyukadt a belünk, és muszáj volt valamit ennünk.
- Nem gond- intettem.- Jobb is, hogy nem voltatok tanúi felébredésem első percének.
Riadtan meredtek rám, mire Zayn megcsóválta a fejét.
- Csak hányt.
- Tényleg, te nem vagy éhes?- kapott a fejéhez Liam.
- Picit- ismertem be.
- Szerzek kaját- indult ki a teremből Louis. Szeretetteljesen néztem utána, aztán a srácokhoz fordultam.
- Hogy hogy idejöttetek?
- Miért ne jöttünk volna?- vonta fel a szemöldökét Niall.
- Hát, értitek. Nem rohantak le benneteket az újság írók, vagy valami?- vontam meg a vállam.
- De igen. Bár különösebben nem érdekel- legyintett Liam, mire boldogság töltött el. De édesek már.- Valószínűleg velünk lesz tele az újság.
- De legalább itt vagyunk- mosolygott rám Hazz.
- Azért annyira nem vészes a szitu- nevettem el magam, hogy nyugodjanak már meg, csak volt egy kis rohamom. De a srácok úgy néztek rám, mintha csak valami idióta lennék.
- Nem azért, de kicsit megijedtünk- köhintett Niall.
- Hát...- húztam el a számat.
- Rohadtul megijedtünk- javította ki Zayn, nekem pedig összeszorult a szívem.
- Ne haragudjatok.
- Ne hülyülj- nézett rám Harry, olyan gondoskodó szempárral, hogy kedvem lett volna magamhoz szorítani a göndör Rapunzel fejét.
- Nem akartam rátok ijeszteni- biggyesztettem le a számat, de én is tudtam, mennyire hülyén hangozhat ez a számból.
- Itt a kaja- süvöltött Louis. Beszambázott a kórterembe, kezében egy kartonnal, és miután a lábával berúgta maga mögött az ajtót, az ágyamhoz szökkent, és az ölembe tette az illatozó dobozt.- Imponált nekik, hogy egy ilyen jóképű ember ment ebédért, mint szerény személyem, ezért voltak olyan kedvesek, és egy sütit is hozzácsaptak a menühöz, ami szerintem nem járt volna, de szívesen.
Elnevettem magam, és felnyitottam a doboz tetejét. Csak akkor vettem észre, milyen éhes vagyok, amikor elkezdtem enni. Csak habzsoltam, és nem is figyeltem, miről beszélnek a fiúk körülöttem. Végül, mikor már a sütinél tartottam, felnéztem. Nevetésüket elfojtva meredtek rám.
- Most mi van?- nevettem el magam, és beleharaptam a sütibe.
- Semmi- tette fel a kezeit Louis sunyin vigyorogva, mire megdobtam a kezem ügyébe eső, legelső tárggyal... a kartondobozzal.- Hé!
Magamban nevetve eszegettem a sütit, közben Zayn mosolyogva rám nézett.
- Jó látni, hogy eszel.
Éppen válaszoltam volna valamit, amikor megcsörrent Liam mobilja.
- Mondd, Paul- szólt bele fáradtan. Aztán Liam már nem is szólt semmit, csak menedzserüket hallgatta, aki megállás nélkül dumált. Végül bólintott és letette.- Megérkeztek az újságírók- nézett ránk.
- Eddig is itt voltak- vonta össze a szemöldökét Louis.
- Úgy értem- Liam felállt, és az ablakhoz lépett.- Ide- egy mozdulattal elrántotta a függönyt, mire őrüt hangos sikoltást lehetett hallani, még így, a falakon keresztül is. Liam visszaejtette a függönyt, és zsebre vágta a kezét.
- Én nem akartam ekkora felfordulást- nyeltem le a falatot.
- Ezt úgy mondod, mintha te akartál volna rohamot- pislogott Niall, én pedig elhúztam a számat.
- Bocsi, hogy mindig felhívom rátok a figyelmet.
A fiúk a fejüket rázva elmosolyodtak.
- Igazából egy dolog érdekelne- szólalt meg Zayn.- Hogy fogunk hazamenni?

Nos, miután az orvos meggyőzött minket arról, hogy a parkoló tele van rajongókkal, akik a fiúkra utaztak, eléggé meglepődtünk. Jó, Liam (vagyis inkább Paul) felkészített minket, csakhogy az emberek egyre csak jöttek és jöttek és úgy tűnt, egyre többen lesznek. Aztán a doki azt is mondta, hogy akár ma hazamehetek (ha tudok). És persze felírt nekem egy rakat gyógyszert, ami "ha szükséges" alapon legyen nálam mindig.
Én a mosdóban vettem magamra a farmeromat, amikor Zayn slisszolt be az ajtón.
- Mizu?- vigyorgott rám. Én még egy szál melltartóban voltam, és hitetlenül nevetve intettem, hogy menjen már ki.
- Zayn!
- Most mi van?- kacsintott rám.- Nem jöhetek be csak úgy?
- Öltöznék- tettem csípőre a kezem, Zayn pedig mellém lépett, és csupasz derekamat átkarolva magához húzott. Hozzászokhattam volna, hogy ő csakis akkor képes benyitni, amikor éppen öltözök.
- Valaki keres- dörmögte, hangja egészen rekedt volt. Lábujjhegyre álltam, és egy csókot nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.
- Ki?
- Az titok- vágta rá, én pedig felnevettem.
- Ne már. Mondd meg.- kértem, és kibújva az öleléséből, magamra vettem a felsőmet.
- Úgyis rájössz, ha kimész- csücsörített nekem, mire kiöltöttem rá a nyelvem.
A tükör elé állva gyorsan feltettem egy kis spirált, és már mentem is volna, amikor Zayn visszarántott.
- Mi az?- néztem fel rá, mire előttem átnyúlva beletúrt a kis retikülömbe, és előkotorta belőle a cseresznyés szájfényem.
- Ezt kend már a szádra- nevette el magát.- Olyan finom.
- Nem is vettem észre, hogy ízlik neked- nevettem fel, Zayn pedig megfordított, hátamat neki döntve a mellkasának, így magunkat láthattuk a tükörben.
- Pedig de- vigyorgott, majd előrehajolva letekerte a kupakot, és óvatosan felkente a számra. A tükörből figyeltem, ahogyan csak a feje búbja látszik, miközben felkeni a számra. Annyira aranyos volt, hogy felnevettem, mire a szájfény megsiklott a kezében, és végig szántotta az arcomat vele.
- Jaj!- nevettem még jobban. Emeltem a kezemet, hogy letöröljem vele, de Zayn maga felé fordított és vigyorogva végignyalta az arcom szájfényes részét.- Zayn! Naaa.
Végül eljutott a számig, amire egy hatalmas csókot nyomott. Aztán lassan szétnyitotta az övével, és derekamnál fogva szorosan magához vont. Átkaroltam a nyakát, és az sem zavart, hogy kárba vész a szájfényem. Szerintem maximálisan megérte.
- Mmm- dünnyögte a srác, én pedig elmosolyodva beleharaptam a szájába.- Hé!
- Kiengednél végre?- nevettem el magam.- Látni szeretném, aki itt van!
- Josh tud várni- vágta rá, mire felcsillantak a szemeim.
- Josh van itt? Ú, engedj csak ki!- kikerülve Zayn-t visszamentem a kórterembe.
Josh az ágyam szélén ült, és szórakozottan meredt maga elé. A többiek is vadul vigyorogva figyeltek. Mikor Josh megpillantott, felállt, én pedig a nyakába ugrottam.
- Igazán jól szórakoztam rajtatok- vigyorgott Josh, mire a fejemet rázva elnevettem magam.
- Ne haragudj, Zayn a hibás- kentem a barátomra, mire az elkerekedett szemekkel csukta be a fürdő ajtaját.
- Kösz szépen.
- Valójában- szólalt meg Josh.- Azért jöttem, hogy megnézzem, mi újság a kis modellemmel.
- Jól vagyok- mosolyodtam el.
- Csak azért, mert holnaptól vissza kéne lendülnöd a fotózásokba. Nagyon sokan akarnak fotózni, alig bírtam velük- forgatta a szemeit.
- Szerintem menni fog- biztosítottam Josh-t, miközben eszembe jutott, hogy nemrég pont a modellkedésen vesztem össze Zayn-nel.
- Rendben- csapta össze hatalmas tenyerét.- Igazából csak ezért jöttem.- és már indult is az ajtó felé.
- Sokan vannak még kint?- kérdezte tőle Harry.
- Eléggé- vigyorodott el Josh.- Na, nekem tényleg mennem kell. Akkor Kelsey- rám nézett.- Még látjuk egymást.
Kilépett az ajtón, én pedig mosolyogva néztem utána.
- Szóval- megfordultam, és a fiúkra néztem.- Megyünk?
- Pakolj össze- mutatott körbe Liam, mire felsóhajtottam, és villámgyorsan összedobáltam a cuccaimat, amit reggel hoztak nekem a fiúk. Mikor készen lettem, felvettem a vékony pulcsimat, és csillogó szemekkel néztem rájuk.
- Kész vagyok.
Zayn mellém lépett, és egy hosszú homlokpuszit követően megfogta a kezem, másik kezébe pedig a cuccaimmal teli sporttáskát, és hátranézett a fiúkra.- Na?
Halál menőn sétáltunk végig a kórházi folyosón. Lassított felvételnek tűnt, ahogyan a kis huzat szembe szélként szolgált, és meglebegtette a hajunkat. Még valami ütős zenét is elképzeltem, ami alatt lépkedünk. Már a bejárat előtt 20 méterrel is lehetett hallani a sikoltásokat. Zayn kicsit megszorította a kezemet, amiért hálásan elmosolyodtam. Ilyenkor mindig annyira izgultam, de a srácok állandóan megnyugtattak, mivel nincs értelme.
Liam kitárta az ajtót, mire fülrepesztő sikításba kezdett a tömeg. Kedvem lett volna befogni a fülem, de az több, mint pofátlan lett volna, így csak kedvesen körbemosolyogtam, és intettem a tömegnek. A fiúk is integetni kezdtek, majd, mikor a szokásos őreik mellénk szegődtek, elindultunk a limuzin felé. Nem kérdeztem, de sejtettem, hogy Zayn velük jött. Hát, hiába.
Van, ami sosem változik.

34. rész- "Nagyon."

Drága Törpéim!:)
Húú. Késtem. Megint. Tudooom. De, ha látnátok, milyen mesébe illően gyönyörű helyen voltam, megértenétek. Tudtátok, hogyha hullámzó tengerben bukdácsoltok, este még a fületek is homokos lesz? És azt tudtátok, hogy milyen isteni az olasz pasta? És tudjátok, milyen a Luna Park? Eszméletlen. És jézusom, nyár közepén kezdtem el írni a részt, és csak most hozom el Nektek!:o Csapjatok agyon. Ó, és most gonosz leszek, de egy kicsit reklámozom a legújabb blogom nektek:3
                                                                   Every Day Is Sunshine
Nézzetek be ide is, drágáim:)
U.i.: komizni és feliratkozni se elejtsetek el:)<3
Csao Amigo: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Másnap reggel Zayn karja lazán át volt rajtam dobva, amikor felébredtem. Hatalmasat ásítva az oldalamra vergődtem, és csak néztem, ahogy Zayn szuszog. Óvatosan megpiszkáltam az orrát, mire megrándult az arca, én pedig felkuncogtam.

- Alszok- dörmögte, mire újból elnevettem magam. 

Közelebb hajoltam, és megfújtam a szemeit, mire felmordult. Majdnem megpukkadtam az elfojtott nevetéstől, amikor résnyire kinyitotta a szemeit.

- Te szeretsz engem szadizni?

- Most hazudjam azt, hogy nem?- nevetgéltem, mire visszacsukta a szemeit, és a derekamnál fogva magához húzott. 

- Aludjunk még- motyogta.

- Mi? Nem aludhatsz- szálltam vele vitába, és elszántan fel akartam ülni, csakhogy Zayn megfeszítette a karját, én pedig nem tudtam elszabadulni.- Zayn. Elengednél?

- Nem- közölte egyszerűen.- Feküdj vissza.

- De nem akarok- nyervogtam, amikor megcsörrent a telefonom.- Hívnak. Na. Zayn! Csörög a telóm!

- Megvár- dörmögte. 

Sóhajtottam egyet, majd, miközben Zayn tetkós keze még mindig az oldalamra feszült, elkezdtem kapálózni, az éjjeliszekrény felé. Próbálkozásom sikertelen volt, ugyanis még csak a közelébe se tudtam vergődni. A hasamra fordultam, és a jobb kezemmel próbáltam elérni azt a nyamvadt telefont. Végül a mutatóujjammal meg tudtam pöckölni, pár pillanat múlva pedig már kifulladva a fülemhez emeltem. 

- Igen?

- Kelsey?- anya hangja volt az, mire elmosolyodtam, és felültem. Zayn még mindig nekem dőlve bóbiskolt.

- Én vagyok az. Mi újság?

- Meg van az esküvő időpontja- közölte az örömhírt, mire hallattam egy rövid öröm-sikoltást, és vigyorogva a szám elé kaptam a kezem.

- Úristeen. Mikor lesz?- kérdeztem izgatottan.

- Hát- anya tartott egy kis hatásszünetet, majd ünnepélyesen bejelentette:- Október 27.

- Jézusom, de klassz- sikongatta.- Segíthetek megszervezni? Had segítsek!

- Persze, drága- anya boldogan felnevetett.- Rád gondoltam ebben, amúgy is. 

- Na, de várj- kaptam észbe.- Mikor születik meg a picúr?

- Az orvos azt mondta, olyan március környékén, szóval ne aggódj- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hirtelen csörömpölés hallatszott a háttérben, és egy cifra káromkodás.- Istenem- szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit, mire felnevettem.- Mit ejtett le már megint? Chh.

- Ez a rohadt porszívó!- szitkozódott a háttérben Channing, mire megint felnevettem.

- Óvatosabban, az istenért is- szólt oda neki anya, mire már nyerítettem.- Te ne nevess- komor próbált lenni, de ő is elnevette magát.- Jhaj, istenem. Channing! Vigyázz már a vázára! Az ég áldjon meg. Na haragudj, kincsem, de most le kell tennem.

- Oké, nem gáz- fojtottam el a nevetésem, mire anya sóhajtott egyet, és megint elkiáltotta magát.

- Dől a polc!- csattanás, mire felvihogtam, anya pedig kuncogva szólt bele.- Majd még beszélünk. Csók!

- Puszi- mosolyogva letettem a készüléket, és egy kicsit visszabújtam a csendben szuszogó Zayn karjai közé. 

Harry szemszöge

A bőröndömmel caplattam le a hotel lépcsőjén. A hajam úgy állt, mint egy elmebeteg Aranyhajnak, a fejem pedig úgy nézett ki a kialvatlanságtól, mintha valaki megsimogatott volna egy úthengerrel. 

Már ilyen korán fent voltunk. Ch. 

A hallban még csak Liam volt lent; Louis és Niall még fent punnyadtak, Paul pedig előrement a magángéppel, hogy lerendezze a terepet, 10 órakor pedig mi is utána indulunk. 

Hihetetlen, milyen gyorsan elszaladt ez a két hónap... Ma pedig már az estét Londonban töltjük. Ahh, olyan fantasztikus. Végre láthatom Kelsey-t (igaz, őt azon a koncerten is láttam, amikor Zayn még itt volt), és végre fürödhetek úgy, hogy nem kell amiatt fosnom, hogy a takarítónő pont akkor kezd el a szobámban porszívózni, ami lecsapja a biztosítékot, és hideg lesz a víz.
- Jó reggelt- ásítottam, majd amint megálltam Liam mellett, kifulladva rogytam le a bőröndömre.- Kész vagyok.
- Nem vagy egyedül- sóhajtott, majd követte a példámat.- Szeretnék már egy jót aludni.
- Hiányzik az ágyam- közöltem.- Már az első éjszaka hiányzott, amikor rájöttem, hogy ezen nincsen meg az a horpadás a seggemnek, ami az otthonin megvan.
- Ömm- Liam furcsán nézett rám, majd egyszerre elröhögtük magunkat.
- Jó reggelt- vigyorgott Lou, felénk húzva gurulós bőröndjét. Nyoma sem látszott rajta a fáradtságnak.
- Mi bajod, ember?- dörmögtem.
- Semmi- vonta meg a vállát vidáman.
- Érdekes- nézett rá Liam, összehúzott szemekkel, és sokat tudóan bólogatott.
- Hé, ott jön a szöszke- mutattam élénkebben a lépcsőre.
Niall a bőröndjét rángatta le a lépcsőről. Vigyorogva intett nekünk, majd, mikor az utolsó lépcsőfokra ért, egy "laza vagyok" biccentést követően elkezdte húzni a bőröndjét, csakhogy, a kereke beleakadt a szőnyegbe. Niall észre se vette, mi viszont majdnem megpukkadtunk, amikor megállt előttünk, fején széles vigyorral, mögötte pedig az egész lépcső, bordó szőnyege gyűrődött, amit magával húzott, miután beleakadt a bőröndje kerekébe.
- Hogy vagytok?- biccentett, a világ leglazább mosolyával.
- Jól- bólintott Liam, tettetett közömbösséggel a fején. Lou-val egymást csapkodtuk, majdnem megfulladtunk a röhögéstől.
Hirtelen a recepciós kirobbant a pult mögül, és bosszúsan elkezdett ordibálni, a szőnyegre mutogatott, és felénk sietett.
- Mi a frászt csinálnak?- dörrent ránk.
- Parancsol?- Niall kedvesen rámosolygott a kis kosztümben lévő nőre, és feltolta a napszemüvegét a hajára.
- Mi ez?!- a nő hitetlenül Nialler mögé mutatott. Niall a legnyugodtabb mosollyal az arcán hátrafordult, de ott lefagyott.
- Ú- húzta el a száját. És kész. Már nem bírtuk visszatartani a röhögést: az egész hotel a mi nyerítésünktől rezgett.

Mikor a repülő elérte Nagy- Britannia partjait, bekötöttük az öveket, és izgatottan összevigyorogtunk. El se lehet mondani, mennyire vártam már, hogy újra londoni levegőt szívjak.

Kelsey szemszöge

Zayn még bent szöszölt, amikor én már kint topogtam az autó előtt. Megbeszéltük, hogy kimegyünk a reptérre a srácok elé, Zayn viszont eltökélte, hogyha lesznek ott újságok, akkor tökéletesen fog kinézni. Szóval, már vagy fél órája a haját lőtte be.
- Na, most már elég lesz- ordítottam be a házba.- Zayn, egy szexisten vagy. De kérlek, gyere már!
- Jól van, na- Zayn robogott le a lépcsőn, majd felém villantott egy szívdöglesztő mosolyt.
- Szexuál állat vagy- közöltem vele, mire felröhögött.- Lehetne, hogy most már induljunk?
- Csak, ha ilyen szépen kéred- lépett hozzám, mire hitetlenül dobbantottam egyet a lábammal.
- Zayn, menjünk máááár- kérleltem, és erősen a hiszti közepén voltam.
- Imádom, amikor hisztizel- húzta az agyam, én pedig elnevettem magam. Ez direkt szekál.
- Mehetnénk?
- Puszi?
- Jaj már- nevettem, és csókot nyomtam a szájára.
- Ez nem elég- biggyesztette le a száját.
- Zayn. Ha most nem indulunk el, többet nem is kapsz, még csak puszit se- fenyegettem meg.
- Ez ijesztően hangzik- gúnyolódott aranyosan.
- Menj a fenébe- nevettem fel, és hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon.- Most már indulhatunk?
- Igen- nevetett ki, és egy puszit nyomott az arcomra, kitolt a házból, és bezárta utánunk az ajtót.
Benyomultunk az autóba, és amikor kigurultunk az utcáról, úgy sikongattam, mintha valami idegbeteg fan lennék, aki most találkozik először a srácokkal. Oké, az előbbi igaz rám, az utóbbi nem.
Mikor megálltunk a reptéren, fénysebességgel vágódtam ki az autóból, és idegbetegen rohangáltam, hátha meglátom valahol a fiúkat. Zayn lazán kiszállt, elmosolyodott, és mellém lépve átkarolta a derekam.
- Mikor jönnek?- kérdeztem izgatottan, és annyira remegett a térdem, hogy Zayn-be kapaszkodtam.
- Nyugalom- óvatosan mosolyogva egy puszit nyomott a halántékomra.- Nézz csak oda.
Követtem az ujját, egészen egy kis repülőig, ami akkor kezdett el leereszkedni. A szám elé kaptam a kezem, és a gyomrom annyira ugrált, hogy majdnem kidobtam a taccsot.
Az elmúlt két és fél hónapban rengetegszer feküdtem le sírva. Iszonyatosan elveszettnek éreztem magam a fiúk nélkül, és mindenem fájt, amikor arra gondoltam, hogy egy jó ideig nem is fogom látni őket. Emlékszem, mennyire vágytam Liam, Hazz, Niall, Lou és Zayn ölelésére. Úgy szerettem volna érezni az illatukat, hogy az már fájt. Szörnyen szenvedtem a hiányuktól, és legszívesebben kifutottam volna a világból, csakhogy ennél rosszabb már ne legyen.
És most, amikor leszállt a kis repülőgép, mintha megállt volna az idő. Hallottam minden egyes szívdobbanásom, éreztem Zayn leheletét a bőrömön. Mindent tompán érzékeltem, csak azt nem, ahogyan kinyílik a gép ajtaja, és lelépkednek róla a srácaim.
Őrült hangosan felsikítottam, és hirtelen tengernyi vér ömlött a lábamba, én pedig kirobbantam Zayn karjaiból, és egyenesen a fiúkhoz rohantam.
Először Hazz lépett felém, én pedig sírva, nevetve, és végtelenül boldogan ugrottam a nyakába.
- Jézusom, kislány- dörmögte a hajamba, mire kirobbantak a könnyeim.- Annyira hiányoztál.
- Harry- bömböltem, mire a göndör szorítása erősödött. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az élete múlna rajta. Iszonyatosan boldog voltam, hogy újra láthatom ezeket a hülyéket.
- Kels- vigyorgott rám Louis, mire Harry karjából átvándoroltam Lou-éba, aki szorosan megölelt.
- Úgy hiányoztatok- suttogtam, mire Lou megpuszilta a fejem, és átadott Niall-nek.
- Milyen cuki vagy már- kuncogott, és ringatni kezdett.
- Te vagy cuki, szöszke- kuncogtam én is, mire felnevetett, aztán továbbadott Liam-nek.
Mivel testvérek vagyunk, és, mivel az ölelésén éreztem, ő is ugyanannyit szenvedhetett nélkülem, mint én nélküle. Oké, ő biztosan nem bőgött, meg minden, de na. Amikor magához ölelt, mintha a helyére kattant volna bennem valami. Éreztem, hogy itt van, éreztem, hogy mennyire hiányzott, és most valahogy minden, de minden a helyére állt.
- Ne ríkass már meg- tolt el magától, és láttam, hogy könnyesek a szemei.
Fátyolos szemekkel elnevettem magam, és még egyszer belefúrtam az arcom a vállába.
- Nekem már nem is köszöntök?- Zayn hangján hallatszott, hogy vigyorog.
Miután a barátom kellően szétrobbantotta a meghitt pillanatot, kiörültük magunkat, aztán elindultunk haza.
Útközben a fiúk egyfolytában azt akarták megtudni, hogy mit csináltam itthon egyedül, mit ettem, hol pisiltem (?), milyen gyakran néztem tévét, tisztítottam-e ereszt (?), és hogy megágyaztam-e nekik.
Amelyik értelmes kérdés volt, arra értelmesen is válaszoltam, de a pisiléses kérdésnél elakadt a szavam.
- Mi van?- röhögtem rá Niall-re.
- Na. Hol pisiltél?
- Te hülye vagy- nevettem ki, mire röhögve félrelökte a fejem.
Egyébként a ház akkora hatással volt rájuk, hogy Harry többször is megtörölte a szemét, Louis állandóan szipogott (mikor felajánlottam neki egy zsepit, közölte velem, hogy "hallgassak, mert elrontom a pillanatot"), Niall azt üvöltözte, hogy "ave, Plankton", ki tudja miért, Liam pedig meghatottan ellenőrizte a ház szigetelését- mindezt, mielőtt bementünk volna.
Viszont, mikor beléptünk, a fiúk az előszoba szőnyegre vágták magukat, és tekergőztek.
- Jól van, most már- nevetve átléptem őket.
- Úristen- képedt el Liam, mikor utánam lépve a nappaliba ért.- Rend van.
- De csak azért, mert nem voltunk itt- vigyorgott Harry. Én a pultnál álltam, mosolyogva figyelve a jelenetet, mire a göndör mellém lépett, és a derekamat átkarolva magához ölelt. Vigyorogva ráhajtottam a fejem a vállára. Elképesztő érzés volt. Bár mindannyiukkal találkoztam az utolsó koncerten, az érzés, hogy itthon tudhattam őket, felemelő volt. Harry-vel az utóbbi hónapokban milliószor beszéltem skype-on, nagyon sok mindent köszönhetek neki. Megbeszéltük, hogy a mi titkunk marad minden, ami azokon az estéken elhangzott. Ő sokat segített nekem, én pedig neki. Hivatalosan is ő lett a legjobb barátom, aminek elmondhatatlanul örülök. Nála jobb nincsen.
- Jézusom, de hiányzott már- sóhajtott fel Louis, és színpadiasan belevetette magát az egyik kanapéba. Niall hangosan felröhögött, és Lou példáját követve a másikba ugrott.
Zayn keserűen mosolyogva figyelte a jelenetet. Néha, mikor elkaptam a pillantását, némán próbáltam lelket önteni belé, mire óvatos mosollyal felelt.
- Oké, élvezzétek az ittlét örömeit- léptem el Hazz mellől, miután nyomtam egy puszit az arcára.- Én felmegyek, és ledőlök egy kicsit, aztán összedobok valami ebédet, oksi?
Éljenzésben törtek ki, én pedig Zayn mellett elhaladva megfogtam a srác kezét, és vigyorogva elkezdtem felhúzni a lépcsőn.
- Halkak legyetek- kacsintott vigyorogva Harry, mire nevetve megforgattam a szemeimet, Zayn pedig kiöltötte rá a nyelvét.
Az emeleten Zayn hagyta, hogy behúzzam a szobánkba (ami amúgy az övé), mikor pedig becsuktam az ajtót, nekinyomva hosszasan megcsókolt.
- Nahát- nevettem fel, és hagytam, hogy megint megcsókoljon.- Mi történt?
- Csak nagyon szeretlek- suttogta mosolyogva, én pedig nyomtam egy csókot a szájára, és szorosan magamhoz öleltem.
- Olyan édes vagy- mosolyogtam a vállába, mire erősödött a szorítása.- Én is szeretlek. Nagyon.
Végül Zayn előszedte a telefonját, és csinált egy képet rólunk. Azt mondta, kell valami visszajelzés a népnek, hogy "még él", és bár nemrég feltöltött egy képet rólunk, azt mondta, most egyel több, vagy kevesebb igazán nem számít. Úgyhogy, cirka 5 perc múlva a neten landolt a kép.
A képen nekem nem látszik az arcom, mivel éppen Zayn-t öleltem, aki elénk tartva a telefonját, egyik kezével átölelte a derekam (a hajam alatt kilátszódtak a tetkói), arcát pedig belefúrta a hajamba, és csak a szeme látszik ki. A képet fekete-fehérre szerkesztette, és egy "mindenem" kép aláírással feltette Insta-ra, Twitter-re, Facebook-ra, Snapchat-re, WeHeartIt-re, meg minden olyan cuccra, amin fent van.
- Ez tök jó kép lett- állapítottam meg.
Az ágyon feküdtünk, és a mellkasának dőlve telóztam, ő pedig azt nézte. Azonnal jött is egy komment, mire gyorsan rámentem. Egyszerre röhögtünk fel Zayn-el, Niall kommentjén; "oh, azt hittem, az én vagyok :(".
- Ez a hülye- röhögtem.- Elrontja a kép varázsát.
- Így még jobb- mormolta Zayn a vállamba.- Legalább nem túl nyálas.

33. rész- "Szeretem."

Pici Manóim!:)

Hát. Elérkezett a nyár közepe. Félelmetes, mennyire rohan az a nyamvadt idő:( Remélem, jól telik a nyár, begyűjtöttetek jó pár élményt, és mosolyogtok!:) A nap is nemsokára kisüt, élvezzétek a gondtalan (néha) pihenést, sasoljátok a kockás hasú srácokat a strandon, legyetek észvesztőek a bikinikben, és örüljetek a nyárnak!:)

U.i.: feliratkozni és komzini se felejtsetek el!:)<3

Ne vágódjatok el úgy, mint Hazz: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Miután Zayn-el megbeszéltük a dolgokat, újra totálisan és véglegesen beleszerettem. 

Megint.

Még este Zayn felhívta Paul-t, hogy megenged-e egy képet. Mármint, feltenni a netre. Paul hosszas győzködés árán beleegyezett, de közölte, hogy nem írhat Zayn a kép alá semmit. Úgyhogy, még este, fél tízkor Zayn feltöltött egy képet, amin mindketten rajta vagyunk. Iszonyatosan édes kép lett.

Az ágyon fekszünk. Zayn fotózta a képet, így ő van rajta elöl. Én mellette fekszem, és csupasz vállába fúrom az orromat úgy, hogy csak a szemem látszik ki. Zayn aranyosan mosolyog, a haja a szemébe lóg. Látszik a kockás hasa is, amin az összekulcsolt kezünk van. 

Amint Zayn feltette, rögtön ezrek kedvelték, és írtak alá. A legtöbb komment olyasféle volt, mint pl.: "hol vagy, Zayn??", meg "édesek:)", meg "pihend ki magad, drágám!".  De Zayn instagramján is rögtön érkezett rá egy halom szív, és komment. Lényegében; az a kép, amit fél tízkor feltöltött, tízre már százezreknek "tetszett", és vagy ugyanannyian "retweetelték", meg írtak hozzá. 

- Híres vagy- ez egy tényszerű megállapítás volt, miközben a saját oldalamat csekkoltam. Zayn persze néhol megjelölt a képen, így nekem is jött egy vagon értesítésem. 

- Te is- szólt ki Zayn a fürdőből. A víz lustán csobogott a háttérben. 

Rámentem a twitter oldalamra, és mosolyogva néztem a képet. Amikor, hirtelen egy halom tweet jelent meg az oldalamon. Összevont szemöldökkel kezdtem el őket olvasni. Nagyon édesek voltak, mindenki azt írta, mennyire szép vagyok, és, hogy mennyire jót teszek Zayn-nek. 

Kinyílt a fürdő ajtaja, és Zayn vizes tincsekkel, boxerban kicsattogott a fürdőből. 

- Na, mizu?- kérdezte, és felvetődött mellém az ágyra.

Örömtől könnyes szemekkel ránéztem, mire elmosolyodva felvonta a szemöldökét. 

- Nézd meg- nyújtottam át neki a telefonom szipogva.

Zayn, miközben olvasta, folyamatosan mosolygott.

- Ez mind igaz- közölte nyugodtan, és magához húzott. Ráfeküdtem csupasz mellkasára, ő pedig belepuszilt a hajamba.

- Annyira kedvesek- mosolyogtam Zayn bőrébe.

- Tudom. A Directionerek a legjobbak.

Reggel, mikor felkeltem, Zayn még nagyban szuszogott mellettem. Mosolyogva egy puszit nyomtam az arcára, és óvatosan átmásztam fölötte. Bár csak mi voltunk itthon, csendben lépkedtem le a lépcsőről, és ugyanilyen halkan elővettem két bögrét. Tejet öntöttem beléjük, majd beraktam őket a mikróba. Éppen azt néztem, hogyan forognak ott bent, amikor hirtelen két tetkós kéz kulcsolta át a derekam. Hevesen dobogó szívvel megfordultam Zayn karjaiban, majd a nyaka köré fontam a kezeimet.
- Jó reggelt, Napsugár!- suttogta, én pedig elmosolyodva lábujjhegyre álltam.
- Jó reggelt- és hagytam, hogy közel húzva magához hosszasan megcsókoljon.
- Napos idő lesz- mondta.
Elfordultam, mert leállt a mikró. Kivettem belőle a két bögrét, és egy kanállal tettem bele kakaóport is.
- Mit csináljunk?- kérdeztem mosolyogva, miközben visszafordultam, és a kezébe nyomtam az egyik bögrét.
- Pancsizzunk- csillantak fel a szemei, mire felnevettem. Megfogtam a kezét, és elhúztam a kanapéig. Leültünk, én pedig a mellkasának dőlve benyomtam a tévét.
- De csak három után- néztem rá.- Előtte veszélyesen sütni fog a nap.
- Valaki itt okos- vigyorgott.
Belekortyoltam a kakaómba, és végigpörgettem a csatornákat.
- Nincsen semmi jó- nyávogtam, és a fejemet hátradöntöttem Zayn vállára.
- Menjünk ki az udvarra- Zayn finoman belebökött az oldalamba. Csillogó szemekkel ránéztem.
- Jó- gyorsan lehúztam a kakaómat, és felálltam, őt is felhúzva.- De előbb öltözzünk fel.
- Minek?
- Zayn- felnevettem, és végignéztem magunkon.- Félmeztelen vagy. Én meg itt feszítek bugyiban és az egyik pólódban. Nem fogok így kimenni az udvarra.
- Jól van, na- elvette a bögrémet, és letette a kis asztalra, majd ahogy lehajolt, átfogta a combomat és a vállára penderített.
- Zayn!- sikítottam fel, majd elnevettem magam.- Tegyél le.
- Majd az udvaron- felelte, és elindult az ajtó felé, miközben én nevettem és sikítottam egyszerre.
Zayn amúgy nem blöffölt; tényleg csak kint pakolt le. Bár azt hittem, nem voltam egyáltalán zavarban. Sőt, halál nyugodtan nevettem, és még Zayn-t is vállon löktem, aki ezért letepert a földre. Szó szerint.
- Valami csikizi a lábam- nevettem, miközben Zayn rajtam feküdt, eltökélve, hogy nem enged el.
- Egy béka- kerekedtek el a szemei, és mosolyogva felállt, majd lépett párat, ahol a béka volt.
Ösztönösen felsikítottam, és nekifutásból Zayn hátára ugrottam, a lábaimat pedig összekulcsoltam a derekán.
- Mi az?- nevetett Zayn, és a békát figyelmen kívül hagyva elkezdett velem pörögni.
- Béka volt- nevettem el magam, és lefejeltem a vállát, mire levette a kezeimet a válláról, és megfordított magával szembe úgy, hogy a lábam egyszer sem tettem le.
- Béka?- kérdezte csücsörítve, mire elvigyorodtam.
- Béka- válaszoltam, majd a szájára tapasztottam a számat. Ő a combom alatt összekulcsolta a kezeit, és bevitt a házba. Közben egyszer sem váltak szét egymástól ajkaink.
- Öltözzünk fel- kértem aztán, mikor a lépcsőn mentünk fel.
- Csak, ha kapok egy puszit- vigyorgott, majd a száját csücsörítette. Én viszont, nevetve kikerültem és egy puszit nyomtam az arcára, mire totál elképedt.- Hé!
- Puszit mondtál- vontam meg a vállam, majd lemásztam a karjából, és bementem a saját szobámba.
- Mit csinálsz?- Zayn furán összeráncolta a szemöldökeit, és ő is elindult befelé, amikor elálltam az útját.
- Felöltözök.
- De...- kezdte, én viszont mosolyogva rákoppintottam az orrára, és egy "mindjárt jövök"-el becsuktam előtte az ajtót.
Ledobtam magamról a pólót, meg a bugyit és beálltam a zuhany alá. Öt perccel később már fehérneműben rángattam magamra egy rövidnadrágot, amikor mindenféle előzmény nélkül kinyílt az ajtó. Hitetlenül mosolyogva néztem, ahogyan Zayn (immár felöltözve) lazán besétál a szobába, és hozzám lépve megragadja a karomat, majd magához húzva átkulcsolja csupasz derekam.
- És mi van, ha éppen meztelen vagyok?- kérdezem, arra célozva, hogy nem is kopogott, meg semmi.
- Akkor is bejöttem volna- vont vállat, majd lehajolt, hogy megcsókoljon. Nevetve fontam a kezeimet a nyaka köré, és lábujjhegyre állva hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon.
Csak álltunk a szoba közepén, fogalmam sincs meddig, de csak álltunk. Azt vettem észre, hogy egyáltalán nem bánom, hogy csak állunk, és hogy nem akartam egy pillanatra sem elszakadni Zayn-től. Érezni akartam az illatát, a száját, a haja puhaságát, a mosolyát, a bőrét, érezni akartam, ahogyan összesimulunk.
Végül meg kellett szakítanom a csókot.
- Mennyi az idő?
- Dél körül lehet- dörmögte Zayn, majd elsötétült szemekkel, óvatosan a falnak nyomott.- Miért?
- Piknikezzünk- kuncogtam Zayn szájába, mire elvigyorodott, és a számra tapasztotta a száját.- Csak előbb...- elhallgattatott, de elhúztam a fejem.- Fel kéne öl...- a szája megint az enyémre tapadt, ezzel totálisan elhallgattatva.
Végül nevetve eltoltam magamtól, és vigyorogva ránéztem.
- Zayn!
- Mi az?- vonta fel ártatlanul a szemöldökét.
- Had vegyek már fel egy pólót- kértem nevetve.
- Vegyél- megvonta a vállát.
Viszont, még akkor sem engedte el a derekam, amikor a szekrényben turkáltam, valami felvehető felső után. Ugyanolyan szorosan ölelt át hátulról akkor is, amikor belebújtam egy koptatott kék, kiss haspólós, mellnél zsebes felsőbe.
- Kész vagyok- mosolyodtam el vidáman, mire Zayn is elmosolyodott és hozzám hajolva megpuszilta az arcomat.
Lent aztán kiadtam parancsba (jó érzés, hogy én vagyok az asszony a háznál), hogy keressen egy plédet, én pedig addig csináltam pár szendvicset, meg kikevertem piskótatésztát, és bedobtam a sütőbe. Nem sokkal később egy tetkós kéz rákulcsolódott a derekamra, és magához ölelt. A hátam nekisimult Zayn izmos mellkasának. Előrehajolva megpuszilta az arcomat, és a kezeit még szorosabbra vonta a derekamon.
- Kész a kaja?- kérdezte, és mélyet szívott a levegőből, amiben már érződött a piskóta illata.
- Még sül a piskóta- mondtam neki. A hűtőhöz mentem, és kivettem egy bontatlan epret, meg tejszínhabot.
- Szendvics?
- Szedd ki- mondtam neki, és tartottam a hűtőajtót, amíg kivette a szendvicseket.
- Addig kimegyek, és előkészítem a terepet- egy puszit nyomott az arcomra, miközben elment mellettem.
Hallottam, ahogy becsukódik mögötte az üvegajtó. Megfordulva láttam, ahogy keresztül lépdel a teraszon, majd megáll a kockás pléd előtt, amit a nagy tölgyfa árnyékába terített le. Mosolyogva figyeltem, amikor ő is rám nézett, és elvigyorodva kacsintott egyet. Nevetve megráztam a fejem. Pont akkor csipogott a sütő, így egy sütőkesztyűt megfogva kinyitottam a sütőt, és kiszedtem belőle a forró tepsit. Mikor kissé kihűlt, felvágtam, és óvatosan egy tálcára tettem a szeleteket.
Megfogtam a tálcát, és az üvegajtón keresztül kimentem az udvarra.
Zayn a medence szélén állt. Nem hallotta, hogy kijöttem, így, mikor letettem a plédre a piskótát, halkan mögé sétáltam, és hátulról átöleltem.
- Jaj- nevetett fel, majd megfogta maga előtt a két kezemet, és hagyta, hogy még jobban magamhoz szorítsam.
- Kész a piskóta- mondtam neki, mire megfordulva magához szorított.
- Menjünk.
Odasétáltunk a plédhez. Lehuppantam az egyik felére, Zayn pedig a másikra.
Pár perccel később már nem bírtam abbahagyni a nevetést; Zayn azt mesélte, hogy hogyan vágódott el Harry a színpadon. Amint magam elé képzeltem, ahogyan a nagy göndör feje eltűnik, önkéntelenül is elnevettem magam.
- Szegény- nevettem, és Zayn-re néztem.- Mondd el még egyszer, hogy volt!
- Szóval- előre dőlt, én pedig a nevetésem visszafojtva figyeltem.- Én éppen elöl énekeltem, amikor Hazz-nek kellett becsatlakoznia. Mellém lépett, és nagy lendülettel a vállamra akarta csapni a kezét. Viszont volt ott egy kábel, amit nem vett észre, szóval ahelyett, hogy a vállamra csapta volna a kezét, pofára esett.
Hangosan felnevettem, és magam elé képzeltem. Zayn elvigyorodott.
- Először kicsit megijedtünk, de aztán hülyére röhögtük magunkat rajta.
- Istenem- a kezembe temettem az arcomat, és hagytam, hogy Zayn maga mellé húzzon, ezzel lefektetve.
A hátunkon feküdtünk, és csak néztük a felhőket. Néha megszólaltunk, hogy pl. melyik felhő mire hasonlít, de azon kívül csendben feküdtünk egymás mellett. Megnyugtató volt a csönd.
Hirtelen furcsa érzésem támadt. Kesernyés íz a szájban, lekonyuló fej, szúró oldal... Csak akkor jöttem rá, mi bajom, amikor beszívtam Zayn illatát.
Mocskosul hiányoztak a fiúk. Nem is ők. A bátyáim. Zayn itt volt mellettem, ez enyhítette valamennyire azt a fájdalmat, amit mindig éreztem, az üres házban. De nem voltak itt a testvéreim. Nem voltak itt a bátyáim.
- A srácok mikor jönnek haza?- kérdeztem Zayn-től közömbösen.
- Nem tudom- sóhajtotta.- Pár nap. Gyorsan eltelik az idő.
- Még sosem láttalak titeket turnéból visszatérve- beharaptam a számat, és a felhős eget néztem, amin éppen egy kanál alakú felhő úszott.
.- Engem már nem is fogsz.
- Tudod, hogy értettem.
- Tudom hát- megenyhült a hangja, és oldalra fordulva magához ölelt.- Nem fürdünk?
- Most veszélyesen süt a nap- mondtam neki.
Az egyik pillanatban még feküdtem, a másik pillanatban pedig Zayn karjában volt. A barátom nagyban cipelt a medence felé. Felsikítottam.
- Zayn! Most azonnal tegyél le.
- Miért?- kérdezett vissza pimaszul, mire elkezdtem nevetve sikítani, és szorosan a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet.
- Nem dobhatsz be!- közöltem vele, amint megállt a medence szélén.
- De én fürödhetek, nem?- kérdezte, majd szorosan magához ölelt, és mielőtt sikíthattam volna, azt vettem észre, hogy a vízben vagyok. Hatalmasat csobbantunk. A hideg egyből körülölelt. Igazából kellemes volt, de amint feljöttem alóla, nevetve lefröcsköltem Zayn-t.
- Te majom- ránevettem, ő pedig válaszul rám ugrott.
Bár tényleg eléggé sütött a nap, ruhában voltunk. Szóval, kihasználva az alkalmat, én a válláról ugráltam a vízbe, ő pedig a medence széléről. Baromira jó volt, amúgy.
Bent aztán, levettük a vizes ruháinkat, és száraz ruhákban, nedves tincsekkel bújtunk össze a kanapén, a kedvenc rajzfilmünket nézve.
Szeretem. Nagyon. 

32. rész -"De az én barmom."

Pici Manóim!:)
Ezt a részt én az utolsó sulis hétre terveztem, csak hát... Nem jött össze. :D De, azért nagyon igyekeztem vele, és, valahogy a nyár közepe felé meg is hoztam:) Remélem, azért az előző rész elnyerte tetszéseteket, és nem haragszotok meg rám, amiért ennyit késtem vele:o 
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)<3
Napos időt: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Eleanor háza előtt állva megint elővettem a telefonom. Zayn hívott. Vagy hatodszorra. Nem volt kedvem felvenni. Ugyan minek? Megvitatni vele, hogy mennyire megbántott? Nem volt kedvem feltépni a sebeket. Így is alig tudtam elviselni, hogy rosszban vagyunk. Épp, hogy hazaértünk,máris veszekedéssel kezdtük. Oké, talán nekem sem kellett volna azonnal erőltetni ezt a "mi lesz tovább" dolgot, de nem bírtam nyugodtan megmaradni a seggemen, az agyam egyfolytában azon kattogott, hogy mihez kezdjünk. Tudom, hogy butaság volt erőltetnem, de Zayn-nek meg kellett volna értenie, hogy fogalmam sincs, mi legyen. Igaz, talán nekem is meg kellett volna értenem, hogy ő pedig kétszeresen nem tudja, mi legyen... Úristen. Mindketten hibásak vagyunk. Persze, ez így szokott lenni. De, azért Zayn hibásabb. Vagyis nem... te jó ég, miattam vesztünk össze! Basszus... 

Addig-addig őrlődtem magamban,míg végül felcsengettem El-hez. Imádkoztam, hogy már otthon legyen.

Hamarosan kisípolt a mikrofon, és El szólt bele:

- Kels? Gyere!

Belöktem az ajtót, majd felvágtattam az emeletre. A 12-es szoba előtt megálltam, és amikor emeltem a kezem, kinyílt az ajtó, és Eleanor már be is rántott az előszobába.

- Hogy vagy?- kérdezte szomorúan.

Sóhajtva meg töröltem az arcomat, majd az emlékek fellobbanása miatt elsírtam magam.

- Ugyan, drágám, ne sírj-csitított El, majd a nappaliba terelt. Lenyomott a kanapéra, és kivette a kezemből a táskámat, miközben engem folyamatosan rázott a sírás.- Shh, ne sírj. Nagy levegő, és mesélj el mindent!

Az orromat törölgetve elkezdtem az egészet onnantól, hogy felszálltunk a repülőre, egészen odáig, hogy vérig sértett. El egyszer sem szólt közbe, mindvégig megértően hallgatott, csak akkor állt fel zsepiért, amikor az előzőt összetaknyoltam, és folyamatosan bőgtem. Miután befejeztem a monológot, a szemeim a kétszeresére dagadtak, a torkom kiszáradt, és kellőképpen úgy éreztem magam, mint a frissen mosott fos. 

- Hű- szólalt meg El, én pedig lesütöttem a szemeim.- Mekkora bunkó!

- Miattam vesztünk össze...- suttogtam, mire Eleanor vadul megrázta a fejét. 

- Ez nem igaz! Lehet, hogy te hoztad fel,de akkor sem kellett volna ilyet mondania neked!- felállt, és pár pillanatra eltűnt. Mikor visszatért, kezében egy nagy fagyis dobozzal, meg két kanállal, az arca elvetemült volt.- Nem is tudom, hogy lehetett ilyen! Jézusom. Tökre nem érdemelted meg, amit mondott.
- Biztos?
- Persze. Na, de most pedig- lehuppant mellém, a kezembe nyomott egy kanalat, majd felnyitotta a fagyit.- Figyelj, a kaja boldogsághormonokat termel. És most felejtsük el, hogy vigyázni kell az alakunkra, oké?
Kanalaztam egy nagyot, és egyből a számba is toltam. Nem érdekelt, hogy lefagyott a fél agytekém, csak arra gondoltam, hogy ettől boldogabb leszek.
- És figyelj- nézett rám El, miközben ő is vadul kanalazott a csokifagyiból.- A veszekedés minden kapcsolat alapja. Mi is szoktunk Lou-val veszekedni. Mikor átjön, szanaszét hagyja a dolgait- forgatta a szemeit, mire felnevettem.- Imádom, hogy olyan rumlis- mosolygott maga elé, én pedig, miközben megsimítottam a karját, elgondolkodtam, mit is szeretek Zayn-ben.
Szeretem, hogy mindig össze-vissza áll a haja. Szeretem, hogy tele van tetkókkal. Szeretem, hogy sosem tudja, mit kell csinálni. Szeretem, hogy olyan édes. Hogy olyan tökéletes a hangja. Szeretem, hogy olyan kockás a hasa. Szeretem, hogy amikor átölelem, erősen magához szorít és mélyen beszívja a hajam illatát. Szeretem, hogy tiszta bolond. Szeretem, hogy olyan jó a humora. Hogy bármit mond, elnevetem magam. Szeretem, hogy ő olyan... olyan Zayn.
- Na, de ez most pasi-mentes övezet- tapsolt párat El, majd felállt, és az ölembe tette a fagyisdobozt, majd a hatalmas hifihez ment, ami a szoba végében állt.- Szóval. Karaoke?

Zayn szemszöge

A hajamba túrva a kanapéra rogytam. Hogy mondhattam ekkora baromságot? Az agyam eldobom.
Már azon voltam, hogy utána induljak, amikor eszembe jutottak Paul szavai: "Jobb, ha nem hívjátok fel magatokra a figyelmet. Így is mindenhol ti folytok a csapból.". Nem tudtam, mit tegyek. Kimenni most nem lenne jó, nem akarok a srácoknak még több gondot okozni. Telefonon egyedül Kels-t lett volna kedvem felhívni, de mivel kedve sem volt hozzá (tök jogosan), ezért inkább csak belevetődtem a kanapéba, és próbáltam rájönni, hogyan hozhatom helyre, amit elcsesztem.

Kelsey szemszöge

El rémesen rendes volt. Minden tőle telhetőt megtett, hogy elterelje a gondolataimat, ami részben sikerült is neki. Részben. Ugyanis, amikor kimentem mosdóba, elhagyva azt a békés kis zugot, amit kialakítottunk, úgy ereszkedett rám a bánat, mintha kellett volna. Nem tudtam elfelejteni azt a rohadt mondatot. Bármikor lehunytam a szemem, láttam az arcát, amint kimondja azt az utálatos mondatot.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és farkasszemet néztem a tükörképemmel.
Egy vörösre sírt szemű, frusztrált lány nézett vissza rám. A szemeim vészjóslóan csillogtak, és a számat is beszívtam, hogy ne sírjam el magam.
Engedtem egy kis hideg vizet, és megmostam az arcomat. Utána megtöröltem törölközővel, és visszamentem El-hez.
A kanapén ült törökülésben, ölében egy nagy tál popcornnal. Mikor meglátott, elvigyorodott, és megpaskolta maga mellett a bőrhuzatot.
- Mit szólsz egy eszement röhögős filmhez? Csak semmi nyáladzás!
- Oké, az klassz lenne- mosolyodtam el én is, és felkucorodtam Eleanor mellé a kanapéra, az ölembe vettem egy párnát, és teljes odaadással élveztem a filmet.

A kanapén ébredtem. Alig bírtam megmozdítani a kezemet, mivel magam alá szorult, és piszkos módon elzsibbadt. Ásítva az oldalamra vergődtem, és a plafont bámultam. Nem emlékeztem, hogy végignéztem-e a filmet. Biztos elnyomott közben az álom, gondoltam. Felkönyököltem. El nem volt sehol, ezért arra gondoltam, hogy a szobájában alszik. A kanapé mellett volt a félig teli popcornos tál, mellette a távirányító, és néhány díszpárna volt még félredobva. Teljesen felültem, és nagyot ásítva nekidőltem a kanapé támlájának.
- Felébredtél?- köszöntött El hangja, mire elmosolyodtam, és magam köré csavarva a plédet elindultam a konyhába.
- Nehéz volt- mondtam, miközben beléptem a helyiségbe. és felültem egy bárszékre.- Baromi kényelmes a kanapéd.
El a válla fölött hátranevetett, majd fordult is vissza a reggelihez.
- Ha nem bánod, omlettet kapsz- megperdült, letette a serpenyőt egy alátétre, közvetlenül egy tányér és egy narancslével teli pohár mellé.- Nekem el kell mennem. Nemrég hívtak, hogy megbeszélés van. Boldogulsz?
- Persze- biccentettem, melegen mosolyogva.- Ez így is több, mint amennyit kérhettem volna.
- Ne bomolj!- mosolygott El, majd szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.- Tudod, hogy én itt vagyok.
- Igen. És ezért nagyon hálás vagyok- suttogtam. El mosolyogva elengedett, majd egy a fejemre nyomott puszi után felvette a táskáját a pultról, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna, visszaszólt.
- Hogyha elmennél, van egy pótkulcs a pulton. Zárj be, és tartsd meg!
Azzal elment.

Igazság szerint szívesen mászkáltam volna El lakásában, azt játszva, hogy én lakok itt, de volt még pár dolog, amit el kellett intéznem.
Amint kiléptem a lakásból, legelőször anyáék felé vettem az irányt. Régen beszéltem anyával,és már Channing is kezdett hiányozni.
El házához egészen közel laknak, szóval pár percen belül már a kapu előtt ácsorogtam. Miután becsengettem, már ki is nyílt az ajtó.
- Kelsey!- Channing szélesen mosolyogva üdvözölt. Egészen fiatalnak látszott ettől a mosolytól.- De jó, hogy itt vagy.
- Már hiányoztatok- nevettem, majd hagytam, hogy pót-apám magához öleljen.- Gondoltam, benézek.
- Gyere csak, épp most ebédelünk.
Channing becsukta mögöttem az ajtót, és el is tűnt az első ajtó mögött. Amint a vállfára akasztottam a dzsekimet, összeugrott a gyomrom, és a szívem vad vágtába kezdett.
Ott volt Zayn dzsekije is.

Zayn szemszöge

Reggel egyetlen dolog járt a fejemben: ki kell engesztelnem Kels-t. És este már ki is agyaltam, hogyan fog történni. 

Gyorsan felöltöztem, és amint kiléptem a kapun, elindultam Elizabett-ékhez. Tudtam, hogy a nő mindent megtesz most már a lánya boldogságáért, és jelen pillanatban ő volt az egyetlen ember, akitől segítséget kérhettem. Szörnyen megbántottam Kelsey-t, és ha vissza forgathatnám az időt, fix, hogy nem mondtam volna akkora baromságot. Mert persze, hogy együtt szeretnék maradni Kels-el. Hülye is lennék, ha nem szeretnék vele lenni. De ez nem csak arról szól. Ő az egyetlen ember az életemben, aki mellett el tudnám képzelni magam, amint a tornácon ülünk, cirka 50 év múlva. Nekem ő a másik felem. És megint. Megint kihozza belőlem a költőt ez a lány. És ezért is imádom. Mert ő tesz olyanná, ami nem akartam lenni... de mellette még ezzé is szívesen válok.

Rátenyereltem a csengőre, és vadul kalapáló szívvel vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Kissé lihegtem, mivel futva tettem meg az utat hazulról idáig. Nem akartam autóval jönni, ráadásul a futás még jót is tett.
- Zayn?- Channing döbbent arcával találtam szembe magam, mire féloldalasan elmosolyodtam, és elfogadtam a felém nyújtott kezet.- Hát te?
- Segítség kellene- szívtam be a számat, és zavartan beletúrtam a hajamba.- Fontos.
- Gyere be- engedett be Channing.
A házban kissé Kelsey-illat volt, amitől önkéntelenül is elmosolyodtam. Te jó ég. Mikor lettem én ilyen, hogy a lányok illatára elvigyorodok? Oké, ha ez nem szerelem, akkor semmi sem az.
Levetettem a dzsekimet, és követtem Channing-et, be, az ebédlőbe. Elizabett az asztalnál ült, és éppen egy csokoládét csámcsogott, amikor felnézett rám, és felcsillantak a szemei.
- Zayn!- azzal kíváncsian mögém nézett, majd a csillogás lefagyott szemeiről.- Kelsey hol van?
- Pont ezért jöttem...- kezdtem. Elizabett elfehéredett, úgyhogy gyorsan megnyugtattam.- Nem történt semmi, ne aggódj. Csak baromságot csináltam.
- Ismerős- nevetett fel, majd letört egy újabb kocka csokit, és pajkosan mosolyogva maga mellé intett.- Na, mesélj.
És az elejétől a végéig elmondtam nekik mindent. Channing néha felhorkant, máskor elmosolyodott. Elizabett pedig végigmosolyogta az egészet.
Mikor a sztori végéhez értem, kikértem a véleményüket. Az egész egészen délig elhúzódott. Épp menni készültem, amikor Elizabett megragadta a karom.
- Maradj ebédre, Zayn. Legalább nem vesz kárba a sok kaja.
- Úgysem veszne kárba- kotyogott közbe vigyorogva Channing, majd kedvesére kacsintott.- Elizabett felfal mindent.
Elizabett nevetve vállon lökte, majd a szemeit forgatva mosolyogva rám nézett.
- Látod, milyen?
Mosolyogva néztem a jelenetet, és a szívem fájdult meg a gondolatra, hogy Kelsey-vel is hasonlót szeretnék átélni- ha még nem szúrtam el végleg.

Úgyhogy, az asztalnál ültem akkor is, amikor megint csengettek. Channing felállt, hogy kinyissa az ajtót, én pedig elbeszélgettem Elizabett-el, mivel úgy találta, nem sült meg rendesen a hús, én viszont megnyugtattam, hogy a hús tökéletes.
Ismerős hang ütötte meg a fülemet, de az elején nem is törődtem vele. Kels hiányától szenvedve már mindenben őt látom, szóval simán el tudtam képzelni, hogy egy vad motorost tituláltam a barátnőmnek.
Elizabett-el szemben ülve azt vettem észre, hogy elkerekednek a szemei, és mögém mosolyog. Összevont szemöldökkel fordultam meg én is. Oké, nem hazudok, ha nem lennék eszméletlenül tökéletes karizmokkal megáldva, simán leesem a székről. Ugyanis, az ajtóban, Kelsey állt.
Olyan gyönyörű volt, hogy még az én megingathatatlan bicepszeim is megremegtek kissé, miközben az asztal szélét markoltam. Hullámos haja egy vastag fonatban hajlott a vállára. Kissé ziláltnak tűnt, mivel a hajából is már kijöttek a rövidebb hajszálak, de nekem pont ettől volt tökéletes. Újra eszembe jutott, miért is szeretem.
Kissé zavart csend támadt, amit Elizabett tört meg.
- Édesem, csüccs le- és felállt, hogy tányért adjon Kelsey-nek.- Mi újság?
- Csak gondoltam...- összevont szemöldökkel rám nézett, majd megrázta a fejét, és az anyjára mosolygott.- Csak erre jártam.
- Ebédelj velünk- invitálta Elizabett.
Kels a füle mögé kotorta a haját, majd elindult, és leült a mellettem megterített részhez. Channing is leült, majd, hogy oldja a feszültséget, a szombaton esedékes focimeccsről kezdett el beszélni.

Kelsey szemszöge

Nem fogok hazudni. Ez volt a legkínosabb ebéd az egész életemben. Bár anyáék nagyon édesek voltak, ahogyan próbálták oldani a kínos csöndet, legszívesebben kirohantam volna az utcára. Mondjuk, azzal is megelégedtem volna, ha csak simán bezárom magam a WC-be, de, mivel nem akartam totál idiótának tűnni, ezt persze nem tettem meg. Helyette inkább folyamatosan ettem, és, amikor tele lettem, elnézést kértem, és kimentem a mosdóba.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és megmostam az arcom. Felegyenesedtem, és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Hitetlenül megráztam a fejem, majd megmostam a kezeimet is.
Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig ijedtemben felsikkantottam.
- Csak én vagyok az- mosolygott Zayn, én pedig nagyot sóhajtva, elzártam a csapot.
Zayn eközben belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ú, bocsi, beengedlek- és már kerültem is ki, amikor megragadta a karomat és visszarántott.
- Hé- a szemembe nézett.- Beszélnünk kell.- lesütöttem a szememet, mire Zayn az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.- Egy barom vagyok.
- Azért nem annyira...- elmosolyodtam, Zayn viszont a fejét rázta.
- Tudom, hogy az vagyok. És, úr isten. Baromságot mondtam.
- Na, ez viszont igaz.
- De nem gondoltam komolyan. Ha vissza mehetnék az időben, alaposan szájon vágnám magam. Helyetted is- mélyen a szemembe nézett.- Mert soha, még csak nem is gondoltam ekkora baromságra. Csak megijesztett, hogy értem lemondanál a modellkedésről. És, összefutott a fejemben minden, a számon pedig kicsúszott ez a hülyeség...
- Zayn...- kezdtem volna, hogy azért én is mondtam baromságokat, de közbevágott.
- Nem. Én voltam az, aki az egészet felbujtotta. Én senkivel sem élnék szívesebben, mint veled, Kels.- könnybe lábadtak a szemeim.- És, hogyha már nem mondtam volna elég nyálasakat, akkor ezt még tudnod kell: mindennél jobban szeretlek.
- Zayn...- a szám elé kaptam a kezem, és a látásom elhomályosult a könnyektől.
- És utálom, amikor megbántalak. De, basszus- a hajába túrt.- Egy barom vagyok.
A szívem őrült dobogása, valamint a gyomromban feléledő lepkék miatt Zayn nyakába borultam, belefúrtam az arcomat a vállába, és éreztem, hogy egyre szorosabban magához ölel.
- De az én barmom- mormoltam a vállába, mire megpuszilta az arcom, és még szorosabban magához ölelt. 

- Csak egyvalamit kérek- eltolt magától, és miközben megsimította az arcomat, azt mondta:- Ne hagyd abba a modellkedést.
- De...
- Nincs de- elmosolyodott, és újra magához húzott.- Bírom, hogy a barátnőm modell. Nem mondhatsz le erről.
- Szeretlek- suttogtam halál boldogan.
- Szeretlek- mondta, majd hosszasan megcsókolt.