Ezt a részt én az utolsó sulis hétre terveztem, csak hát... Nem jött össze. :D De, azért nagyon igyekeztem vele, és, valahogy a nyár közepe felé meg is hoztam:) Remélem, azért az előző rész elnyerte tetszéseteket, és nem haragszotok meg rám, amiért ennyit késtem vele:o
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)<3
Napos időt: Kata xxx
Kelsey szemszöge
Eleanor háza előtt állva megint elővettem a telefonom. Zayn hívott. Vagy hatodszorra. Nem volt kedvem felvenni. Ugyan minek? Megvitatni vele, hogy mennyire megbántott? Nem volt kedvem feltépni a sebeket. Így is alig tudtam elviselni, hogy rosszban vagyunk. Épp, hogy hazaértünk,máris veszekedéssel kezdtük. Oké, talán nekem sem kellett volna azonnal erőltetni ezt a "mi lesz tovább" dolgot, de nem bírtam nyugodtan megmaradni a seggemen, az agyam egyfolytában azon kattogott, hogy mihez kezdjünk. Tudom, hogy butaság volt erőltetnem, de Zayn-nek meg kellett volna értenie, hogy fogalmam sincs, mi legyen. Igaz, talán nekem is meg kellett volna értenem, hogy ő pedig kétszeresen nem tudja, mi legyen... Úristen. Mindketten hibásak vagyunk. Persze, ez így szokott lenni. De, azért Zayn hibásabb. Vagyis nem... te jó ég, miattam vesztünk össze! Basszus...
Addig-addig őrlődtem magamban,míg végül felcsengettem El-hez. Imádkoztam, hogy már otthon legyen.
Hamarosan kisípolt a mikrofon, és El szólt bele:
- Kels? Gyere!
Belöktem az ajtót, majd felvágtattam az emeletre. A 12-es szoba előtt megálltam, és amikor emeltem a kezem, kinyílt az ajtó, és Eleanor már be is rántott az előszobába.
- Hogy vagy?- kérdezte szomorúan.
Sóhajtva meg töröltem az arcomat, majd az emlékek fellobbanása miatt elsírtam magam.
- Ugyan, drágám, ne sírj-csitított El, majd a nappaliba terelt. Lenyomott a kanapéra, és kivette a kezemből a táskámat, miközben engem folyamatosan rázott a sírás.- Shh, ne sírj. Nagy levegő, és mesélj el mindent!
Az orromat törölgetve elkezdtem az egészet onnantól, hogy felszálltunk a repülőre, egészen odáig, hogy vérig sértett. El egyszer sem szólt közbe, mindvégig megértően hallgatott, csak akkor állt fel zsepiért, amikor az előzőt összetaknyoltam, és folyamatosan bőgtem. Miután befejeztem a monológot, a szemeim a kétszeresére dagadtak, a torkom kiszáradt, és kellőképpen úgy éreztem magam, mint a frissen mosott fos.
- Hű- szólalt meg El, én pedig lesütöttem a szemeim.- Mekkora bunkó!
- Miattam vesztünk össze...- suttogtam, mire Eleanor vadul megrázta a fejét.
- Ez nem igaz! Lehet, hogy te hoztad fel,de akkor sem kellett volna ilyet mondania neked!- felállt, és pár pillanatra eltűnt. Mikor visszatért, kezében egy nagy fagyis dobozzal, meg két kanállal, az arca elvetemült volt.- Nem is tudom, hogy lehetett ilyen! Jézusom. Tökre nem érdemelted meg, amit mondott.
- Biztos?
- Persze. Na, de most pedig- lehuppant mellém, a kezembe nyomott egy kanalat, majd felnyitotta a fagyit.- Figyelj, a kaja boldogsághormonokat termel. És most felejtsük el, hogy vigyázni kell az alakunkra, oké?
Kanalaztam egy nagyot, és egyből a számba is toltam. Nem érdekelt, hogy lefagyott a fél agytekém, csak arra gondoltam, hogy ettől boldogabb leszek.
- És figyelj- nézett rám El, miközben ő is vadul kanalazott a csokifagyiból.- A veszekedés minden kapcsolat alapja. Mi is szoktunk Lou-val veszekedni. Mikor átjön, szanaszét hagyja a dolgait- forgatta a szemeit, mire felnevettem.- Imádom, hogy olyan rumlis- mosolygott maga elé, én pedig, miközben megsimítottam a karját, elgondolkodtam, mit is szeretek Zayn-ben.
Szeretem, hogy mindig össze-vissza áll a haja. Szeretem, hogy tele van tetkókkal. Szeretem, hogy sosem tudja, mit kell csinálni. Szeretem, hogy olyan édes. Hogy olyan tökéletes a hangja. Szeretem, hogy olyan kockás a hasa. Szeretem, hogy amikor átölelem, erősen magához szorít és mélyen beszívja a hajam illatát. Szeretem, hogy tiszta bolond. Szeretem, hogy olyan jó a humora. Hogy bármit mond, elnevetem magam. Szeretem, hogy ő olyan... olyan Zayn.
- Na, de ez most pasi-mentes övezet- tapsolt párat El, majd felállt, és az ölembe tette a fagyisdobozt, majd a hatalmas hifihez ment, ami a szoba végében állt.- Szóval. Karaoke?
- Biztos?
- Persze. Na, de most pedig- lehuppant mellém, a kezembe nyomott egy kanalat, majd felnyitotta a fagyit.- Figyelj, a kaja boldogsághormonokat termel. És most felejtsük el, hogy vigyázni kell az alakunkra, oké?
Kanalaztam egy nagyot, és egyből a számba is toltam. Nem érdekelt, hogy lefagyott a fél agytekém, csak arra gondoltam, hogy ettől boldogabb leszek.
- És figyelj- nézett rám El, miközben ő is vadul kanalazott a csokifagyiból.- A veszekedés minden kapcsolat alapja. Mi is szoktunk Lou-val veszekedni. Mikor átjön, szanaszét hagyja a dolgait- forgatta a szemeit, mire felnevettem.- Imádom, hogy olyan rumlis- mosolygott maga elé, én pedig, miközben megsimítottam a karját, elgondolkodtam, mit is szeretek Zayn-ben.
Szeretem, hogy mindig össze-vissza áll a haja. Szeretem, hogy tele van tetkókkal. Szeretem, hogy sosem tudja, mit kell csinálni. Szeretem, hogy olyan édes. Hogy olyan tökéletes a hangja. Szeretem, hogy olyan kockás a hasa. Szeretem, hogy amikor átölelem, erősen magához szorít és mélyen beszívja a hajam illatát. Szeretem, hogy tiszta bolond. Szeretem, hogy olyan jó a humora. Hogy bármit mond, elnevetem magam. Szeretem, hogy ő olyan... olyan Zayn.
- Na, de ez most pasi-mentes övezet- tapsolt párat El, majd felállt, és az ölembe tette a fagyisdobozt, majd a hatalmas hifihez ment, ami a szoba végében állt.- Szóval. Karaoke?
Zayn szemszöge
A hajamba túrva a kanapéra rogytam. Hogy mondhattam ekkora baromságot? Az agyam eldobom.
Már azon voltam, hogy utána induljak, amikor eszembe jutottak Paul szavai: "Jobb, ha nem hívjátok fel magatokra a figyelmet. Így is mindenhol ti folytok a csapból.". Nem tudtam, mit tegyek. Kimenni most nem lenne jó, nem akarok a srácoknak még több gondot okozni. Telefonon egyedül Kels-t lett volna kedvem felhívni, de mivel kedve sem volt hozzá (tök jogosan), ezért inkább csak belevetődtem a kanapéba, és próbáltam rájönni, hogyan hozhatom helyre, amit elcsesztem.
Már azon voltam, hogy utána induljak, amikor eszembe jutottak Paul szavai: "Jobb, ha nem hívjátok fel magatokra a figyelmet. Így is mindenhol ti folytok a csapból.". Nem tudtam, mit tegyek. Kimenni most nem lenne jó, nem akarok a srácoknak még több gondot okozni. Telefonon egyedül Kels-t lett volna kedvem felhívni, de mivel kedve sem volt hozzá (tök jogosan), ezért inkább csak belevetődtem a kanapéba, és próbáltam rájönni, hogyan hozhatom helyre, amit elcsesztem.
Kelsey szemszöge
El rémesen rendes volt. Minden tőle telhetőt megtett, hogy elterelje a gondolataimat, ami részben sikerült is neki. Részben. Ugyanis, amikor kimentem mosdóba, elhagyva azt a békés kis zugot, amit kialakítottunk, úgy ereszkedett rám a bánat, mintha kellett volna. Nem tudtam elfelejteni azt a rohadt mondatot. Bármikor lehunytam a szemem, láttam az arcát, amint kimondja azt az utálatos mondatot.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és farkasszemet néztem a tükörképemmel.
Egy vörösre sírt szemű, frusztrált lány nézett vissza rám. A szemeim vészjóslóan csillogtak, és a számat is beszívtam, hogy ne sírjam el magam.
Engedtem egy kis hideg vizet, és megmostam az arcomat. Utána megtöröltem törölközővel, és visszamentem El-hez.
A kanapén ült törökülésben, ölében egy nagy tál popcornnal. Mikor meglátott, elvigyorodott, és megpaskolta maga mellett a bőrhuzatot.
- Mit szólsz egy eszement röhögős filmhez? Csak semmi nyáladzás!
- Oké, az klassz lenne- mosolyodtam el én is, és felkucorodtam Eleanor mellé a kanapéra, az ölembe vettem egy párnát, és teljes odaadással élveztem a filmet.
A kanapén ébredtem. Alig bírtam megmozdítani a kezemet, mivel magam alá szorult, és piszkos módon elzsibbadt. Ásítva az oldalamra vergődtem, és a plafont bámultam. Nem emlékeztem, hogy végignéztem-e a filmet. Biztos elnyomott közben az álom, gondoltam. Felkönyököltem. El nem volt sehol, ezért arra gondoltam, hogy a szobájában alszik. A kanapé mellett volt a félig teli popcornos tál, mellette a távirányító, és néhány díszpárna volt még félredobva. Teljesen felültem, és nagyot ásítva nekidőltem a kanapé támlájának.
- Felébredtél?- köszöntött El hangja, mire elmosolyodtam, és magam köré csavarva a plédet elindultam a konyhába.
- Nehéz volt- mondtam, miközben beléptem a helyiségbe. és felültem egy bárszékre.- Baromi kényelmes a kanapéd.
El a válla fölött hátranevetett, majd fordult is vissza a reggelihez.
- Ha nem bánod, omlettet kapsz- megperdült, letette a serpenyőt egy alátétre, közvetlenül egy tányér és egy narancslével teli pohár mellé.- Nekem el kell mennem. Nemrég hívtak, hogy megbeszélés van. Boldogulsz?
- Persze- biccentettem, melegen mosolyogva.- Ez így is több, mint amennyit kérhettem volna.
- Ne bomolj!- mosolygott El, majd szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.- Tudod, hogy én itt vagyok.
- Igen. És ezért nagyon hálás vagyok- suttogtam. El mosolyogva elengedett, majd egy a fejemre nyomott puszi után felvette a táskáját a pultról, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna, visszaszólt.
- Hogyha elmennél, van egy pótkulcs a pulton. Zárj be, és tartsd meg!
Azzal elment.
Igazság szerint szívesen mászkáltam volna El lakásában, azt játszva, hogy én lakok itt, de volt még pár dolog, amit el kellett intéznem.
Amint kiléptem a lakásból, legelőször anyáék felé vettem az irányt. Régen beszéltem anyával,és már Channing is kezdett hiányozni.
El házához egészen közel laknak, szóval pár percen belül már a kapu előtt ácsorogtam. Miután becsengettem, már ki is nyílt az ajtó.
- Kelsey!- Channing szélesen mosolyogva üdvözölt. Egészen fiatalnak látszott ettől a mosolytól.- De jó, hogy itt vagy.
- Már hiányoztatok- nevettem, majd hagytam, hogy pót-apám magához öleljen.- Gondoltam, benézek.
- Gyere csak, épp most ebédelünk.
Channing becsukta mögöttem az ajtót, és el is tűnt az első ajtó mögött. Amint a vállfára akasztottam a dzsekimet, összeugrott a gyomrom, és a szívem vad vágtába kezdett.
Ott volt Zayn dzsekije is.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és farkasszemet néztem a tükörképemmel.
Egy vörösre sírt szemű, frusztrált lány nézett vissza rám. A szemeim vészjóslóan csillogtak, és a számat is beszívtam, hogy ne sírjam el magam.
Engedtem egy kis hideg vizet, és megmostam az arcomat. Utána megtöröltem törölközővel, és visszamentem El-hez.
A kanapén ült törökülésben, ölében egy nagy tál popcornnal. Mikor meglátott, elvigyorodott, és megpaskolta maga mellett a bőrhuzatot.
- Mit szólsz egy eszement röhögős filmhez? Csak semmi nyáladzás!
- Oké, az klassz lenne- mosolyodtam el én is, és felkucorodtam Eleanor mellé a kanapéra, az ölembe vettem egy párnát, és teljes odaadással élveztem a filmet.
A kanapén ébredtem. Alig bírtam megmozdítani a kezemet, mivel magam alá szorult, és piszkos módon elzsibbadt. Ásítva az oldalamra vergődtem, és a plafont bámultam. Nem emlékeztem, hogy végignéztem-e a filmet. Biztos elnyomott közben az álom, gondoltam. Felkönyököltem. El nem volt sehol, ezért arra gondoltam, hogy a szobájában alszik. A kanapé mellett volt a félig teli popcornos tál, mellette a távirányító, és néhány díszpárna volt még félredobva. Teljesen felültem, és nagyot ásítva nekidőltem a kanapé támlájának.
- Felébredtél?- köszöntött El hangja, mire elmosolyodtam, és magam köré csavarva a plédet elindultam a konyhába.
- Nehéz volt- mondtam, miközben beléptem a helyiségbe. és felültem egy bárszékre.- Baromi kényelmes a kanapéd.
El a válla fölött hátranevetett, majd fordult is vissza a reggelihez.
- Ha nem bánod, omlettet kapsz- megperdült, letette a serpenyőt egy alátétre, közvetlenül egy tányér és egy narancslével teli pohár mellé.- Nekem el kell mennem. Nemrég hívtak, hogy megbeszélés van. Boldogulsz?
- Persze- biccentettem, melegen mosolyogva.- Ez így is több, mint amennyit kérhettem volna.
- Ne bomolj!- mosolygott El, majd szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.- Tudod, hogy én itt vagyok.
- Igen. És ezért nagyon hálás vagyok- suttogtam. El mosolyogva elengedett, majd egy a fejemre nyomott puszi után felvette a táskáját a pultról, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna, visszaszólt.
- Hogyha elmennél, van egy pótkulcs a pulton. Zárj be, és tartsd meg!
Azzal elment.
Igazság szerint szívesen mászkáltam volna El lakásában, azt játszva, hogy én lakok itt, de volt még pár dolog, amit el kellett intéznem.
Amint kiléptem a lakásból, legelőször anyáék felé vettem az irányt. Régen beszéltem anyával,és már Channing is kezdett hiányozni.
El házához egészen közel laknak, szóval pár percen belül már a kapu előtt ácsorogtam. Miután becsengettem, már ki is nyílt az ajtó.
- Kelsey!- Channing szélesen mosolyogva üdvözölt. Egészen fiatalnak látszott ettől a mosolytól.- De jó, hogy itt vagy.
- Már hiányoztatok- nevettem, majd hagytam, hogy pót-apám magához öleljen.- Gondoltam, benézek.
- Gyere csak, épp most ebédelünk.
Channing becsukta mögöttem az ajtót, és el is tűnt az első ajtó mögött. Amint a vállfára akasztottam a dzsekimet, összeugrott a gyomrom, és a szívem vad vágtába kezdett.
Ott volt Zayn dzsekije is.
Zayn szemszöge
Reggel egyetlen dolog járt a fejemben: ki kell engesztelnem Kels-t. És este már ki is agyaltam, hogyan fog történni.
Gyorsan felöltöztem, és amint kiléptem a kapun, elindultam Elizabett-ékhez. Tudtam, hogy a nő mindent megtesz most már a lánya boldogságáért, és jelen pillanatban ő volt az egyetlen ember, akitől segítséget kérhettem. Szörnyen megbántottam Kelsey-t, és ha vissza forgathatnám az időt, fix, hogy nem mondtam volna akkora baromságot. Mert persze, hogy együtt szeretnék maradni Kels-el. Hülye is lennék, ha nem szeretnék vele lenni. De ez nem csak arról szól. Ő az egyetlen ember az életemben, aki mellett el tudnám képzelni magam, amint a tornácon ülünk, cirka 50 év múlva. Nekem ő a másik felem. És megint. Megint kihozza belőlem a költőt ez a lány. És ezért is imádom. Mert ő tesz olyanná, ami nem akartam lenni... de mellette még ezzé is szívesen válok.
Rátenyereltem a csengőre, és vadul kalapáló szívvel vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Kissé lihegtem, mivel futva tettem meg az utat hazulról idáig. Nem akartam autóval jönni, ráadásul a futás még jót is tett.
- Zayn?- Channing döbbent arcával találtam szembe magam, mire féloldalasan elmosolyodtam, és elfogadtam a felém nyújtott kezet.- Hát te?
- Segítség kellene- szívtam be a számat, és zavartan beletúrtam a hajamba.- Fontos.
- Gyere be- engedett be Channing.
A házban kissé Kelsey-illat volt, amitől önkéntelenül is elmosolyodtam. Te jó ég. Mikor lettem én ilyen, hogy a lányok illatára elvigyorodok? Oké, ha ez nem szerelem, akkor semmi sem az.
Levetettem a dzsekimet, és követtem Channing-et, be, az ebédlőbe. Elizabett az asztalnál ült, és éppen egy csokoládét csámcsogott, amikor felnézett rám, és felcsillantak a szemei.
- Zayn!- azzal kíváncsian mögém nézett, majd a csillogás lefagyott szemeiről.- Kelsey hol van?
- Pont ezért jöttem...- kezdtem. Elizabett elfehéredett, úgyhogy gyorsan megnyugtattam.- Nem történt semmi, ne aggódj. Csak baromságot csináltam.
- Ismerős- nevetett fel, majd letört egy újabb kocka csokit, és pajkosan mosolyogva maga mellé intett.- Na, mesélj.
És az elejétől a végéig elmondtam nekik mindent. Channing néha felhorkant, máskor elmosolyodott. Elizabett pedig végigmosolyogta az egészet.
Mikor a sztori végéhez értem, kikértem a véleményüket. Az egész egészen délig elhúzódott. Épp menni készültem, amikor Elizabett megragadta a karom.
- Maradj ebédre, Zayn. Legalább nem vesz kárba a sok kaja.
- Úgysem veszne kárba- kotyogott közbe vigyorogva Channing, majd kedvesére kacsintott.- Elizabett felfal mindent.
Elizabett nevetve vállon lökte, majd a szemeit forgatva mosolyogva rám nézett.
- Látod, milyen?
Mosolyogva néztem a jelenetet, és a szívem fájdult meg a gondolatra, hogy Kelsey-vel is hasonlót szeretnék átélni- ha még nem szúrtam el végleg.
Úgyhogy, az asztalnál ültem akkor is, amikor megint csengettek. Channing felállt, hogy kinyissa az ajtót, én pedig elbeszélgettem Elizabett-el, mivel úgy találta, nem sült meg rendesen a hús, én viszont megnyugtattam, hogy a hús tökéletes.
Ismerős hang ütötte meg a fülemet, de az elején nem is törődtem vele. Kels hiányától szenvedve már mindenben őt látom, szóval simán el tudtam képzelni, hogy egy vad motorost tituláltam a barátnőmnek.
Elizabett-el szemben ülve azt vettem észre, hogy elkerekednek a szemei, és mögém mosolyog. Összevont szemöldökkel fordultam meg én is. Oké, nem hazudok, ha nem lennék eszméletlenül tökéletes karizmokkal megáldva, simán leesem a székről. Ugyanis, az ajtóban, Kelsey állt.
Olyan gyönyörű volt, hogy még az én megingathatatlan bicepszeim is megremegtek kissé, miközben az asztal szélét markoltam. Hullámos haja egy vastag fonatban hajlott a vállára. Kissé ziláltnak tűnt, mivel a hajából is már kijöttek a rövidebb hajszálak, de nekem pont ettől volt tökéletes. Újra eszembe jutott, miért is szeretem.
Kissé zavart csend támadt, amit Elizabett tört meg.
- Édesem, csüccs le- és felállt, hogy tányért adjon Kelsey-nek.- Mi újság?
- Csak gondoltam...- összevont szemöldökkel rám nézett, majd megrázta a fejét, és az anyjára mosolygott.- Csak erre jártam.
- Ebédelj velünk- invitálta Elizabett.
Kels a füle mögé kotorta a haját, majd elindult, és leült a mellettem megterített részhez. Channing is leült, majd, hogy oldja a feszültséget, a szombaton esedékes focimeccsről kezdett el beszélni.
- De...
- Nincs de- elmosolyodott, és újra magához húzott.- Bírom, hogy a barátnőm modell. Nem mondhatsz le erről.
- Szeretlek- suttogtam halál boldogan.
- Szeretlek- mondta, majd hosszasan megcsókolt.
Rátenyereltem a csengőre, és vadul kalapáló szívvel vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Kissé lihegtem, mivel futva tettem meg az utat hazulról idáig. Nem akartam autóval jönni, ráadásul a futás még jót is tett.
- Zayn?- Channing döbbent arcával találtam szembe magam, mire féloldalasan elmosolyodtam, és elfogadtam a felém nyújtott kezet.- Hát te?
- Segítség kellene- szívtam be a számat, és zavartan beletúrtam a hajamba.- Fontos.
- Gyere be- engedett be Channing.
A házban kissé Kelsey-illat volt, amitől önkéntelenül is elmosolyodtam. Te jó ég. Mikor lettem én ilyen, hogy a lányok illatára elvigyorodok? Oké, ha ez nem szerelem, akkor semmi sem az.
Levetettem a dzsekimet, és követtem Channing-et, be, az ebédlőbe. Elizabett az asztalnál ült, és éppen egy csokoládét csámcsogott, amikor felnézett rám, és felcsillantak a szemei.
- Zayn!- azzal kíváncsian mögém nézett, majd a csillogás lefagyott szemeiről.- Kelsey hol van?
- Pont ezért jöttem...- kezdtem. Elizabett elfehéredett, úgyhogy gyorsan megnyugtattam.- Nem történt semmi, ne aggódj. Csak baromságot csináltam.
- Ismerős- nevetett fel, majd letört egy újabb kocka csokit, és pajkosan mosolyogva maga mellé intett.- Na, mesélj.
És az elejétől a végéig elmondtam nekik mindent. Channing néha felhorkant, máskor elmosolyodott. Elizabett pedig végigmosolyogta az egészet.
Mikor a sztori végéhez értem, kikértem a véleményüket. Az egész egészen délig elhúzódott. Épp menni készültem, amikor Elizabett megragadta a karom.
- Maradj ebédre, Zayn. Legalább nem vesz kárba a sok kaja.
- Úgysem veszne kárba- kotyogott közbe vigyorogva Channing, majd kedvesére kacsintott.- Elizabett felfal mindent.
Elizabett nevetve vállon lökte, majd a szemeit forgatva mosolyogva rám nézett.
- Látod, milyen?
Mosolyogva néztem a jelenetet, és a szívem fájdult meg a gondolatra, hogy Kelsey-vel is hasonlót szeretnék átélni- ha még nem szúrtam el végleg.
Úgyhogy, az asztalnál ültem akkor is, amikor megint csengettek. Channing felállt, hogy kinyissa az ajtót, én pedig elbeszélgettem Elizabett-el, mivel úgy találta, nem sült meg rendesen a hús, én viszont megnyugtattam, hogy a hús tökéletes.
Ismerős hang ütötte meg a fülemet, de az elején nem is törődtem vele. Kels hiányától szenvedve már mindenben őt látom, szóval simán el tudtam képzelni, hogy egy vad motorost tituláltam a barátnőmnek.
Elizabett-el szemben ülve azt vettem észre, hogy elkerekednek a szemei, és mögém mosolyog. Összevont szemöldökkel fordultam meg én is. Oké, nem hazudok, ha nem lennék eszméletlenül tökéletes karizmokkal megáldva, simán leesem a székről. Ugyanis, az ajtóban, Kelsey állt.
Olyan gyönyörű volt, hogy még az én megingathatatlan bicepszeim is megremegtek kissé, miközben az asztal szélét markoltam. Hullámos haja egy vastag fonatban hajlott a vállára. Kissé ziláltnak tűnt, mivel a hajából is már kijöttek a rövidebb hajszálak, de nekem pont ettől volt tökéletes. Újra eszembe jutott, miért is szeretem.
Kissé zavart csend támadt, amit Elizabett tört meg.
- Édesem, csüccs le- és felállt, hogy tányért adjon Kelsey-nek.- Mi újság?
- Csak gondoltam...- összevont szemöldökkel rám nézett, majd megrázta a fejét, és az anyjára mosolygott.- Csak erre jártam.
- Ebédelj velünk- invitálta Elizabett.
Kels a füle mögé kotorta a haját, majd elindult, és leült a mellettem megterített részhez. Channing is leült, majd, hogy oldja a feszültséget, a szombaton esedékes focimeccsről kezdett el beszélni.
Kelsey szemszöge
Nem fogok hazudni. Ez volt a legkínosabb ebéd az egész életemben. Bár anyáék nagyon édesek voltak, ahogyan próbálták oldani a kínos csöndet, legszívesebben kirohantam volna az utcára. Mondjuk, azzal is megelégedtem volna, ha csak simán bezárom magam a WC-be, de, mivel nem akartam totál idiótának tűnni, ezt persze nem tettem meg. Helyette inkább folyamatosan ettem, és, amikor tele lettem, elnézést kértem, és kimentem a mosdóba.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és megmostam az arcom. Felegyenesedtem, és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Hitetlenül megráztam a fejem, majd megmostam a kezeimet is.
Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig ijedtemben felsikkantottam.
- Csak én vagyok az- mosolygott Zayn, én pedig nagyot sóhajtva, elzártam a csapot.
Zayn eközben belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ú, bocsi, beengedlek- és már kerültem is ki, amikor megragadta a karomat és visszarántott.
- Hé- a szemembe nézett.- Beszélnünk kell.- lesütöttem a szememet, mire Zayn az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.- Egy barom vagyok.
- Azért nem annyira...- elmosolyodtam, Zayn viszont a fejét rázta.
- Tudom, hogy az vagyok. És, úr isten. Baromságot mondtam.
- Na, ez viszont igaz.
- De nem gondoltam komolyan. Ha vissza mehetnék az időben, alaposan szájon vágnám magam. Helyetted is- mélyen a szemembe nézett.- Mert soha, még csak nem is gondoltam ekkora baromságra. Csak megijesztett, hogy értem lemondanál a modellkedésről. És, összefutott a fejemben minden, a számon pedig kicsúszott ez a hülyeség...
- Zayn...- kezdtem volna, hogy azért én is mondtam baromságokat, de közbevágott.
- Nem. Én voltam az, aki az egészet felbujtotta. Én senkivel sem élnék szívesebben, mint veled, Kels.- könnybe lábadtak a szemeim.- És, hogyha már nem mondtam volna elég nyálasakat, akkor ezt még tudnod kell: mindennél jobban szeretlek.
- Zayn...- a szám elé kaptam a kezem, és a látásom elhomályosult a könnyektől.
- És utálom, amikor megbántalak. De, basszus- a hajába túrt.- Egy barom vagyok.
A szívem őrült dobogása, valamint a gyomromban feléledő lepkék miatt Zayn nyakába borultam, belefúrtam az arcomat a vállába, és éreztem, hogy egyre szorosabban magához ölel.
- De az én barmom- mormoltam a vállába, mire megpuszilta az arcom, és még szorosabban magához ölelt.
- Csak egyvalamit kérek- eltolt magától, és miközben megsimította az arcomat, azt mondta:- Ne hagyd abba a modellkedést.Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, és megmostam az arcom. Felegyenesedtem, és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Hitetlenül megráztam a fejem, majd megmostam a kezeimet is.
Hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig ijedtemben felsikkantottam.
- Csak én vagyok az- mosolygott Zayn, én pedig nagyot sóhajtva, elzártam a csapot.
Zayn eközben belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ú, bocsi, beengedlek- és már kerültem is ki, amikor megragadta a karomat és visszarántott.
- Hé- a szemembe nézett.- Beszélnünk kell.- lesütöttem a szememet, mire Zayn az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.- Egy barom vagyok.
- Azért nem annyira...- elmosolyodtam, Zayn viszont a fejét rázta.
- Tudom, hogy az vagyok. És, úr isten. Baromságot mondtam.
- Na, ez viszont igaz.
- De nem gondoltam komolyan. Ha vissza mehetnék az időben, alaposan szájon vágnám magam. Helyetted is- mélyen a szemembe nézett.- Mert soha, még csak nem is gondoltam ekkora baromságra. Csak megijesztett, hogy értem lemondanál a modellkedésről. És, összefutott a fejemben minden, a számon pedig kicsúszott ez a hülyeség...
- Zayn...- kezdtem volna, hogy azért én is mondtam baromságokat, de közbevágott.
- Nem. Én voltam az, aki az egészet felbujtotta. Én senkivel sem élnék szívesebben, mint veled, Kels.- könnybe lábadtak a szemeim.- És, hogyha már nem mondtam volna elég nyálasakat, akkor ezt még tudnod kell: mindennél jobban szeretlek.
- Zayn...- a szám elé kaptam a kezem, és a látásom elhomályosult a könnyektől.
- És utálom, amikor megbántalak. De, basszus- a hajába túrt.- Egy barom vagyok.
A szívem őrült dobogása, valamint a gyomromban feléledő lepkék miatt Zayn nyakába borultam, belefúrtam az arcomat a vállába, és éreztem, hogy egyre szorosabban magához ölel.
- De az én barmom- mormoltam a vállába, mire megpuszilta az arcom, és még szorosabban magához ölelt.
- De...
- Nincs de- elmosolyodott, és újra magához húzott.- Bírom, hogy a barátnőm modell. Nem mondhatsz le erről.
- Szeretlek- suttogtam halál boldogan.
- Szeretlek- mondta, majd hosszasan megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése