34. rész- "Nagyon."

Drága Törpéim!:)
Húú. Késtem. Megint. Tudooom. De, ha látnátok, milyen mesébe illően gyönyörű helyen voltam, megértenétek. Tudtátok, hogyha hullámzó tengerben bukdácsoltok, este még a fületek is homokos lesz? És azt tudtátok, hogy milyen isteni az olasz pasta? És tudjátok, milyen a Luna Park? Eszméletlen. És jézusom, nyár közepén kezdtem el írni a részt, és csak most hozom el Nektek!:o Csapjatok agyon. Ó, és most gonosz leszek, de egy kicsit reklámozom a legújabb blogom nektek:3
                                                                   Every Day Is Sunshine
Nézzetek be ide is, drágáim:)
U.i.: komizni és feliratkozni se elejtsetek el:)<3
Csao Amigo: Kata xxx

Kelsey szemszöge

Másnap reggel Zayn karja lazán át volt rajtam dobva, amikor felébredtem. Hatalmasat ásítva az oldalamra vergődtem, és csak néztem, ahogy Zayn szuszog. Óvatosan megpiszkáltam az orrát, mire megrándult az arca, én pedig felkuncogtam.

- Alszok- dörmögte, mire újból elnevettem magam. 

Közelebb hajoltam, és megfújtam a szemeit, mire felmordult. Majdnem megpukkadtam az elfojtott nevetéstől, amikor résnyire kinyitotta a szemeit.

- Te szeretsz engem szadizni?

- Most hazudjam azt, hogy nem?- nevetgéltem, mire visszacsukta a szemeit, és a derekamnál fogva magához húzott. 

- Aludjunk még- motyogta.

- Mi? Nem aludhatsz- szálltam vele vitába, és elszántan fel akartam ülni, csakhogy Zayn megfeszítette a karját, én pedig nem tudtam elszabadulni.- Zayn. Elengednél?

- Nem- közölte egyszerűen.- Feküdj vissza.

- De nem akarok- nyervogtam, amikor megcsörrent a telefonom.- Hívnak. Na. Zayn! Csörög a telóm!

- Megvár- dörmögte. 

Sóhajtottam egyet, majd, miközben Zayn tetkós keze még mindig az oldalamra feszült, elkezdtem kapálózni, az éjjeliszekrény felé. Próbálkozásom sikertelen volt, ugyanis még csak a közelébe se tudtam vergődni. A hasamra fordultam, és a jobb kezemmel próbáltam elérni azt a nyamvadt telefont. Végül a mutatóujjammal meg tudtam pöckölni, pár pillanat múlva pedig már kifulladva a fülemhez emeltem. 

- Igen?

- Kelsey?- anya hangja volt az, mire elmosolyodtam, és felültem. Zayn még mindig nekem dőlve bóbiskolt.

- Én vagyok az. Mi újság?

- Meg van az esküvő időpontja- közölte az örömhírt, mire hallattam egy rövid öröm-sikoltást, és vigyorogva a szám elé kaptam a kezem.

- Úristeen. Mikor lesz?- kérdeztem izgatottan.

- Hát- anya tartott egy kis hatásszünetet, majd ünnepélyesen bejelentette:- Október 27.

- Jézusom, de klassz- sikongatta.- Segíthetek megszervezni? Had segítsek!

- Persze, drága- anya boldogan felnevetett.- Rád gondoltam ebben, amúgy is. 

- Na, de várj- kaptam észbe.- Mikor születik meg a picúr?

- Az orvos azt mondta, olyan március környékén, szóval ne aggódj- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hirtelen csörömpölés hallatszott a háttérben, és egy cifra káromkodás.- Istenem- szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit, mire felnevettem.- Mit ejtett le már megint? Chh.

- Ez a rohadt porszívó!- szitkozódott a háttérben Channing, mire megint felnevettem.

- Óvatosabban, az istenért is- szólt oda neki anya, mire már nyerítettem.- Te ne nevess- komor próbált lenni, de ő is elnevette magát.- Jhaj, istenem. Channing! Vigyázz már a vázára! Az ég áldjon meg. Na haragudj, kincsem, de most le kell tennem.

- Oké, nem gáz- fojtottam el a nevetésem, mire anya sóhajtott egyet, és megint elkiáltotta magát.

- Dől a polc!- csattanás, mire felvihogtam, anya pedig kuncogva szólt bele.- Majd még beszélünk. Csók!

- Puszi- mosolyogva letettem a készüléket, és egy kicsit visszabújtam a csendben szuszogó Zayn karjai közé. 

Harry szemszöge

A bőröndömmel caplattam le a hotel lépcsőjén. A hajam úgy állt, mint egy elmebeteg Aranyhajnak, a fejem pedig úgy nézett ki a kialvatlanságtól, mintha valaki megsimogatott volna egy úthengerrel. 

Már ilyen korán fent voltunk. Ch. 

A hallban még csak Liam volt lent; Louis és Niall még fent punnyadtak, Paul pedig előrement a magángéppel, hogy lerendezze a terepet, 10 órakor pedig mi is utána indulunk. 

Hihetetlen, milyen gyorsan elszaladt ez a két hónap... Ma pedig már az estét Londonban töltjük. Ahh, olyan fantasztikus. Végre láthatom Kelsey-t (igaz, őt azon a koncerten is láttam, amikor Zayn még itt volt), és végre fürödhetek úgy, hogy nem kell amiatt fosnom, hogy a takarítónő pont akkor kezd el a szobámban porszívózni, ami lecsapja a biztosítékot, és hideg lesz a víz.
- Jó reggelt- ásítottam, majd amint megálltam Liam mellett, kifulladva rogytam le a bőröndömre.- Kész vagyok.
- Nem vagy egyedül- sóhajtott, majd követte a példámat.- Szeretnék már egy jót aludni.
- Hiányzik az ágyam- közöltem.- Már az első éjszaka hiányzott, amikor rájöttem, hogy ezen nincsen meg az a horpadás a seggemnek, ami az otthonin megvan.
- Ömm- Liam furcsán nézett rám, majd egyszerre elröhögtük magunkat.
- Jó reggelt- vigyorgott Lou, felénk húzva gurulós bőröndjét. Nyoma sem látszott rajta a fáradtságnak.
- Mi bajod, ember?- dörmögtem.
- Semmi- vonta meg a vállát vidáman.
- Érdekes- nézett rá Liam, összehúzott szemekkel, és sokat tudóan bólogatott.
- Hé, ott jön a szöszke- mutattam élénkebben a lépcsőre.
Niall a bőröndjét rángatta le a lépcsőről. Vigyorogva intett nekünk, majd, mikor az utolsó lépcsőfokra ért, egy "laza vagyok" biccentést követően elkezdte húzni a bőröndjét, csakhogy, a kereke beleakadt a szőnyegbe. Niall észre se vette, mi viszont majdnem megpukkadtunk, amikor megállt előttünk, fején széles vigyorral, mögötte pedig az egész lépcső, bordó szőnyege gyűrődött, amit magával húzott, miután beleakadt a bőröndje kerekébe.
- Hogy vagytok?- biccentett, a világ leglazább mosolyával.
- Jól- bólintott Liam, tettetett közömbösséggel a fején. Lou-val egymást csapkodtuk, majdnem megfulladtunk a röhögéstől.
Hirtelen a recepciós kirobbant a pult mögül, és bosszúsan elkezdett ordibálni, a szőnyegre mutogatott, és felénk sietett.
- Mi a frászt csinálnak?- dörrent ránk.
- Parancsol?- Niall kedvesen rámosolygott a kis kosztümben lévő nőre, és feltolta a napszemüvegét a hajára.
- Mi ez?!- a nő hitetlenül Nialler mögé mutatott. Niall a legnyugodtabb mosollyal az arcán hátrafordult, de ott lefagyott.
- Ú- húzta el a száját. És kész. Már nem bírtuk visszatartani a röhögést: az egész hotel a mi nyerítésünktől rezgett.

Mikor a repülő elérte Nagy- Britannia partjait, bekötöttük az öveket, és izgatottan összevigyorogtunk. El se lehet mondani, mennyire vártam már, hogy újra londoni levegőt szívjak.

Kelsey szemszöge

Zayn még bent szöszölt, amikor én már kint topogtam az autó előtt. Megbeszéltük, hogy kimegyünk a reptérre a srácok elé, Zayn viszont eltökélte, hogyha lesznek ott újságok, akkor tökéletesen fog kinézni. Szóval, már vagy fél órája a haját lőtte be.
- Na, most már elég lesz- ordítottam be a házba.- Zayn, egy szexisten vagy. De kérlek, gyere már!
- Jól van, na- Zayn robogott le a lépcsőn, majd felém villantott egy szívdöglesztő mosolyt.
- Szexuál állat vagy- közöltem vele, mire felröhögött.- Lehetne, hogy most már induljunk?
- Csak, ha ilyen szépen kéred- lépett hozzám, mire hitetlenül dobbantottam egyet a lábammal.
- Zayn, menjünk máááár- kérleltem, és erősen a hiszti közepén voltam.
- Imádom, amikor hisztizel- húzta az agyam, én pedig elnevettem magam. Ez direkt szekál.
- Mehetnénk?
- Puszi?
- Jaj már- nevettem, és csókot nyomtam a szájára.
- Ez nem elég- biggyesztette le a száját.
- Zayn. Ha most nem indulunk el, többet nem is kapsz, még csak puszit se- fenyegettem meg.
- Ez ijesztően hangzik- gúnyolódott aranyosan.
- Menj a fenébe- nevettem fel, és hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon.- Most már indulhatunk?
- Igen- nevetett ki, és egy puszit nyomott az arcomra, kitolt a házból, és bezárta utánunk az ajtót.
Benyomultunk az autóba, és amikor kigurultunk az utcáról, úgy sikongattam, mintha valami idegbeteg fan lennék, aki most találkozik először a srácokkal. Oké, az előbbi igaz rám, az utóbbi nem.
Mikor megálltunk a reptéren, fénysebességgel vágódtam ki az autóból, és idegbetegen rohangáltam, hátha meglátom valahol a fiúkat. Zayn lazán kiszállt, elmosolyodott, és mellém lépve átkarolta a derekam.
- Mikor jönnek?- kérdeztem izgatottan, és annyira remegett a térdem, hogy Zayn-be kapaszkodtam.
- Nyugalom- óvatosan mosolyogva egy puszit nyomott a halántékomra.- Nézz csak oda.
Követtem az ujját, egészen egy kis repülőig, ami akkor kezdett el leereszkedni. A szám elé kaptam a kezem, és a gyomrom annyira ugrált, hogy majdnem kidobtam a taccsot.
Az elmúlt két és fél hónapban rengetegszer feküdtem le sírva. Iszonyatosan elveszettnek éreztem magam a fiúk nélkül, és mindenem fájt, amikor arra gondoltam, hogy egy jó ideig nem is fogom látni őket. Emlékszem, mennyire vágytam Liam, Hazz, Niall, Lou és Zayn ölelésére. Úgy szerettem volna érezni az illatukat, hogy az már fájt. Szörnyen szenvedtem a hiányuktól, és legszívesebben kifutottam volna a világból, csakhogy ennél rosszabb már ne legyen.
És most, amikor leszállt a kis repülőgép, mintha megállt volna az idő. Hallottam minden egyes szívdobbanásom, éreztem Zayn leheletét a bőrömön. Mindent tompán érzékeltem, csak azt nem, ahogyan kinyílik a gép ajtaja, és lelépkednek róla a srácaim.
Őrült hangosan felsikítottam, és hirtelen tengernyi vér ömlött a lábamba, én pedig kirobbantam Zayn karjaiból, és egyenesen a fiúkhoz rohantam.
Először Hazz lépett felém, én pedig sírva, nevetve, és végtelenül boldogan ugrottam a nyakába.
- Jézusom, kislány- dörmögte a hajamba, mire kirobbantak a könnyeim.- Annyira hiányoztál.
- Harry- bömböltem, mire a göndör szorítása erősödött. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az élete múlna rajta. Iszonyatosan boldog voltam, hogy újra láthatom ezeket a hülyéket.
- Kels- vigyorgott rám Louis, mire Harry karjából átvándoroltam Lou-éba, aki szorosan megölelt.
- Úgy hiányoztatok- suttogtam, mire Lou megpuszilta a fejem, és átadott Niall-nek.
- Milyen cuki vagy már- kuncogott, és ringatni kezdett.
- Te vagy cuki, szöszke- kuncogtam én is, mire felnevetett, aztán továbbadott Liam-nek.
Mivel testvérek vagyunk, és, mivel az ölelésén éreztem, ő is ugyanannyit szenvedhetett nélkülem, mint én nélküle. Oké, ő biztosan nem bőgött, meg minden, de na. Amikor magához ölelt, mintha a helyére kattant volna bennem valami. Éreztem, hogy itt van, éreztem, hogy mennyire hiányzott, és most valahogy minden, de minden a helyére állt.
- Ne ríkass már meg- tolt el magától, és láttam, hogy könnyesek a szemei.
Fátyolos szemekkel elnevettem magam, és még egyszer belefúrtam az arcom a vállába.
- Nekem már nem is köszöntök?- Zayn hangján hallatszott, hogy vigyorog.
Miután a barátom kellően szétrobbantotta a meghitt pillanatot, kiörültük magunkat, aztán elindultunk haza.
Útközben a fiúk egyfolytában azt akarták megtudni, hogy mit csináltam itthon egyedül, mit ettem, hol pisiltem (?), milyen gyakran néztem tévét, tisztítottam-e ereszt (?), és hogy megágyaztam-e nekik.
Amelyik értelmes kérdés volt, arra értelmesen is válaszoltam, de a pisiléses kérdésnél elakadt a szavam.
- Mi van?- röhögtem rá Niall-re.
- Na. Hol pisiltél?
- Te hülye vagy- nevettem ki, mire röhögve félrelökte a fejem.
Egyébként a ház akkora hatással volt rájuk, hogy Harry többször is megtörölte a szemét, Louis állandóan szipogott (mikor felajánlottam neki egy zsepit, közölte velem, hogy "hallgassak, mert elrontom a pillanatot"), Niall azt üvöltözte, hogy "ave, Plankton", ki tudja miért, Liam pedig meghatottan ellenőrizte a ház szigetelését- mindezt, mielőtt bementünk volna.
Viszont, mikor beléptünk, a fiúk az előszoba szőnyegre vágták magukat, és tekergőztek.
- Jól van, most már- nevetve átléptem őket.
- Úristen- képedt el Liam, mikor utánam lépve a nappaliba ért.- Rend van.
- De csak azért, mert nem voltunk itt- vigyorgott Harry. Én a pultnál álltam, mosolyogva figyelve a jelenetet, mire a göndör mellém lépett, és a derekamat átkarolva magához ölelt. Vigyorogva ráhajtottam a fejem a vállára. Elképesztő érzés volt. Bár mindannyiukkal találkoztam az utolsó koncerten, az érzés, hogy itthon tudhattam őket, felemelő volt. Harry-vel az utóbbi hónapokban milliószor beszéltem skype-on, nagyon sok mindent köszönhetek neki. Megbeszéltük, hogy a mi titkunk marad minden, ami azokon az estéken elhangzott. Ő sokat segített nekem, én pedig neki. Hivatalosan is ő lett a legjobb barátom, aminek elmondhatatlanul örülök. Nála jobb nincsen.
- Jézusom, de hiányzott már- sóhajtott fel Louis, és színpadiasan belevetette magát az egyik kanapéba. Niall hangosan felröhögött, és Lou példáját követve a másikba ugrott.
Zayn keserűen mosolyogva figyelte a jelenetet. Néha, mikor elkaptam a pillantását, némán próbáltam lelket önteni belé, mire óvatos mosollyal felelt.
- Oké, élvezzétek az ittlét örömeit- léptem el Hazz mellől, miután nyomtam egy puszit az arcára.- Én felmegyek, és ledőlök egy kicsit, aztán összedobok valami ebédet, oksi?
Éljenzésben törtek ki, én pedig Zayn mellett elhaladva megfogtam a srác kezét, és vigyorogva elkezdtem felhúzni a lépcsőn.
- Halkak legyetek- kacsintott vigyorogva Harry, mire nevetve megforgattam a szemeimet, Zayn pedig kiöltötte rá a nyelvét.
Az emeleten Zayn hagyta, hogy behúzzam a szobánkba (ami amúgy az övé), mikor pedig becsuktam az ajtót, nekinyomva hosszasan megcsókolt.
- Nahát- nevettem fel, és hagytam, hogy megint megcsókoljon.- Mi történt?
- Csak nagyon szeretlek- suttogta mosolyogva, én pedig nyomtam egy csókot a szájára, és szorosan magamhoz öleltem.
- Olyan édes vagy- mosolyogtam a vállába, mire erősödött a szorítása.- Én is szeretlek. Nagyon.
Végül Zayn előszedte a telefonját, és csinált egy képet rólunk. Azt mondta, kell valami visszajelzés a népnek, hogy "még él", és bár nemrég feltöltött egy képet rólunk, azt mondta, most egyel több, vagy kevesebb igazán nem számít. Úgyhogy, cirka 5 perc múlva a neten landolt a kép.
A képen nekem nem látszik az arcom, mivel éppen Zayn-t öleltem, aki elénk tartva a telefonját, egyik kezével átölelte a derekam (a hajam alatt kilátszódtak a tetkói), arcát pedig belefúrta a hajamba, és csak a szeme látszik ki. A képet fekete-fehérre szerkesztette, és egy "mindenem" kép aláírással feltette Insta-ra, Twitter-re, Facebook-ra, Snapchat-re, WeHeartIt-re, meg minden olyan cuccra, amin fent van.
- Ez tök jó kép lett- állapítottam meg.
Az ágyon feküdtünk, és a mellkasának dőlve telóztam, ő pedig azt nézte. Azonnal jött is egy komment, mire gyorsan rámentem. Egyszerre röhögtünk fel Zayn-el, Niall kommentjén; "oh, azt hittem, az én vagyok :(".
- Ez a hülye- röhögtem.- Elrontja a kép varázsát.
- Így még jobb- mormolta Zayn a vállamba.- Legalább nem túl nyálas.