A blogom eredeti! Nem másolat! Ha valamihez hasonlít, az csupán totál véletlen, mert az egész történet a képzeletem szüleménye!! :-)

2015. január 18., vasárnap

24. rész- "Zayn a miénk!"

Hali!!:)
13 FELIRATKOZÓÓÓ:333 Úristen, de örülök:3 Am remélem, észrevettétek, hogy megváltoztattam a blog desing-ját^^ Írjatok, hogy milyen lett:) Óh, és ami az előző részeket illeti: sajnos elég kevesen láttátok ( :c ), azért remélem, tetszettekˇˇ A mostaniban nagyon bízom, úgyhogy, ha kérhetek pár visszajelzést, az nagyon jó lenne:)<3
U.i.: komzizni és feliratkozni se felejtsetek el!!<3  
Kelsey szemszöge
Ha bárki azt meri nekem mondani ezentúl, hogy a modellkedés könnyű meló, akkor szemberöhögöm. Az újságokban, meg minden címlapon csak azt látja az ember, hogy egy gyönyörű lány mosolyog önfeledten, és semmi sem zavarja fotózás közbe. Na, ez az első dolog, amit cáfolok: ugyanis mindenki (de komolyan, szerintem még a takarítók is ott voltak) engem nézett, a legkisebb jelét sem mutatva semmilyen érzelemnek. Szóval úgy éreztem magam, mint akit éppen ki akarnának végezni, és ha nem nézek Eleanor-ra, meg Sophiára, szerintem elbőgöm magam. 
- Rendben, édesem, csak állj be a kamera elé, és legyél természetes!- szólt rám Josh, mire magamban elhordtam mindennek, hogy mégis hogy a csudába lehet ilyen tanácsot adni?
- Ne feledd, most varázslatos vagy, szóval legyen az arcod kifejezéstelen!- nézett ki a kamera mögül a fotós, mire unottan rámeredtem. Erre ellőtt egy képet.- Fantasztikus!
- Nem is vágtam semmilyen fejet!- csodálkoztam, de Josh leintett.
- Angyalom, te maga vagy a fej! 
Időm se volt meglepődni, ugyanis a fotós újabb képeket kezdett csinálni, úgyhogy gyorsan elkezdtem pózolni. Josh durván háromszor szólt rám, hogy "emeljem fel a fejem", meg hogy "húzzam ki magam", és hogy "a szememmel beszéljek". Nos, én igyekeztem. És a fotós száját sem hagyta el semmi más, csak a "fantasztikus", meg a "csodás". Úgy tűnt, elégedettek velem, és nekem sem volt bajom velük. Egyre jobban kezdtem élvezni, hogy csak én pózolok a kamerának. És az sem zavart, hogy minden tekintet rám szegeződött. Úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna, holott korántsem erről volt szó. Különös érzés volt az egész. Mintha... mintha megtaláltam volna magamat. Persze lehet, hogy ez csak a kezdők szerencséje volt. De minden olyan simán ment, mintha erre születtem volna. 

Zayn szemszöge

Miután a lányok elmentek, a fiúkkal úgy döntöttünk, bevesszük a nappalit, és valamit hatalmasat fogunk nézni- horrort. Louis csinált popcornt, Harry pedig felment a szobájába üdítőért (valamiért ott tárolja...), amíg Niall elrendezgette(?) a párnákat a két kanapén. Liam keresett horrort, és bár ügyelt arra, hogy ne olyan ijesztőt válasszon (éltkor, és nem ide vagy oda, attól még nekünk is kell aludni), mégis sikerült egy olyat választania, aminek az első öt percében sikítottunk. Jó, kijavítom: FÉRFIASAN sikítottunk.
- Miért ezt választottad?- kérdezte suttogva Harry. Nagyon remélem, hogy rekedt volt, és nem azért nem beszélt hangosabban, mert félt, hogy elkapja a "szörny" és megeszi.
- Mert- suttogta vissza Liam. Szerintem nem voltak rekedtek.
Köbö még vagy fél óráig bírtuk ki (hozzáteszem, az is egy örökkévalóságnak tűnt), amikor csengettek. Ha lehetséges, olyan egyszerre ordítottunk fel, mintha begyakoroltuk volna. Egyszerre pattantunk az ajtóhoz, és miután Liam felkapcsolta a villanyt, megkönnyebbülten néztünk körbe, hogy sehol sem várt ránk halál a szobában.
- Kelsey?
Niall meglepődött hangja volt az. Ugyanis a szőkeség időközben kinyitotta az ajtót. Úgy helyezkedtem, hogy lássam Kelsey-t: gyönyörű, combközépig érő ruhát viselt, kifogástalan sminkkel és szálanként rendezgetett hajjal, amik időközben kicsúsztak a helyükről. Kels lihegett, mintha futott volna- minden bizonnyal a fotózásról rohant el. Az arca kétségbeesett volt, a szeme könnyben úszott, és a magassarkúját a kezében tartotta, ezáltal totál csupasz volt a lába, mellé pedig a telefonját szorongatta. 
- Minden rendben?- kérdezte meghökkenve Harry.
- Anya...- lihegte a lány, mire aggódva összevontam a szemöldökömet.- Kórházban van.


A kórház fehér falai kietlenek voltak, és simán beillettek volna valami horror filmbe. Azokon a kényelmetlen narancssárga kórházi székeken kuporogtunk hatan, és azt vártuk, hogy végre Channing kijöjjön Kels anyukája kórterméből. Kelsey a vállamnak dőlve, lesírt sminkkel, és Harry kezét szorongatva mustrálta az ajtót, ami közvetlen előttünk állt. Mindannyian azt vártuk, hogy kinyíljon. 
Mindenki nagyon nyugtalan volt, de a legnyugtalanabb minden bizonnyal Kels volt. A ruhája időközben összegyűrődött, és a talpa is tiszta kosz volt, meg seb. Pont a hajamba túrtam, amikor hirtelen kinyílt az a bizonyos ajtó, Kelsey pedig iszonyat gyorsan pattant fel, és az orvos elé ugrott.
- Mi van? Mi történt? Anya? Hogy van? És a baba?- bombázta a kérdésekkel a fehér köpenyest, aki lenézett Kels-re (kicsit nagy volt a pasas), és elmosolyodott. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi a frász ezen a mosolyogni való, de inkább nem mondtam ki hangosan.
- Anyukád rendben van- szólt.- Csak egy egyszerű kis rosszullétről van szó. 
- És a baba?- ismételte Kelsey.
- Minden rendben, a babával is. 
- DE MI TÖRTÉNT?- Kels szinte kiabálta a szavakat, úgyhogy Hazz-zel szinte egyszerre fogtuk meg a vállait.
- Először is, nyugodjon meg- emelte fel a hangját az orvos is, nekem pedig egyre jobban kezdett ellenszenves lenni. Csak ne kiabáljon a barátnőmmel.- Másodszor pedig: anyukád és apukád elmentek sétálni, amikor a parkban anyukád rosszul lett.
- Te jó ég- sápadt el Kelsey, és erősen gyanítottam, hogy a sírás kerülgeti.
- Nem tudta?- dörrent rá a doktort, nekem pedig kezdett elszállni az agyvizem. Még egy rossz szó...- Az előbb mondtam el!
- Már ne is haragudjon- kértem szót magamnak, mire minden tekintet rám szegeződött.- De sürgősen váltson hangnemet a barátnőmmel szemben. 
Oké. Ezt talán nem kellett volna.
- Zayn- suttogta döbbenten Niall. És akkor még csak nem is értettem, miért.


Sztár-pár
Zayn Malik és Kelsey Payne együtt vannak?
Úgy tűnik, nem csak Liam Payne (21) lett szerelmes a napokban. Bennfentesek véleménye szerint, Zayn Malik (21) már akkor erősen vonzódott Liam húgához, Kelsey Payne-hez (19), amikor először együtt látták a bandával. Mint kiderült, a mostani kis sztorijuk is ugyanahhoz a kórházhoz köti őket, mint a legelső. Riporterünk (Amanda Wheel) látta őket, amint Kelsey-vel együtt a kórház várótermében ültek. Bennfentesek véleménye szerint igazán meghitt pillanatok voltak. Később kiderült, hogy Kelsey Payne terhes, és állítólag kisfiú lesz a jövendőbeli Malik-baba. 





Botrány
Zayn Malik beszólt egy orvosnak
Zayn Malik (21) beszólt egy orvosnak. Nemrég tudomást szereztünk arról, hogy a One Direction és Kelsey Payne (19) a londoni kórházban tartózkodtak a minap. Néhány szemtanú szerint Kelsey nem volt a legjobb passzban. Nem tudni, mi okozta a botrányt, de amint látható a képeken, Zayn Malik (21) arckifejezése nem utal semmi jóra. A fiatal énekesnek állítólag nem felelt meg a kórházi ellátás, ezért leszólított egy doktort, és beszámolt neki a kórház szörnyűségeiről, mire a doktor (Mr. Champion) eképp nyilatkozott újságunknak: "Sosem gondoltam volna, hogy Zayn Malik tud ilyen is lenni. A lányom nagy rajongójuk. Talán meg kéne mondanom neki, hogy egy nagyszerű csalódás az egész."
Vajon a One Direction tényleg a rossz irányba tart? Kelsey Payne tényleg annyira felforgatta a fiúk életét, hogy eltérítette őket a helyes úttól? 


Kelsey szemszöge
A reggelem amúgy se indult jól. 
Késő estig a kórházban maradtam anyával (még a ruháimat se cseréltem le), és bár a fiúk felajánlották, hogy hoznak vissza nekem ruhákat, kedvesen elutasítottam, és megparancsoltam nekik, hogy húzzanak haza pihenni. Zayn-t is győzködtem egy darabig, de ő makacsul ahhoz ragaszkodott, hogy itt marad velem, és majd hazakísér, hogyha arra kerül sor. Mondjuk, egyáltalán nem bántam: anya is megismerte, és a helyzettől függetlenül szerintem meg is kedvelte. Channing is egyre rendesebb ember lett a szememben: nem csak fogta anya kezét végig, mint valami romantikus-film hőse, hanem velünk is tök jól elbeszélgetett. 
Egyébként rájöttem valamire: Zayn még este 11-kor is a leghelyesebb srác, akit a világ a földre szült. Mikor ugyanis a vállának dőlve felnéztem rá, a szeme alatti karikák olyanok voltak az arcán, mint a világ legcsodásabb festményei, és a haja is úgy kuszálódott össze, amikor beletúrt, mintha csak direkt állította volna be így. 
Este fél egykor aztán anya elküldött minket a kórházból, de még előtte megmondtam neki, hogy reggel úgy is visszatérek. Mondjuk, azzal nem számoltam, hogy olyan kimerült leszek, hogy Zayn-nek kell végighúznia a járdán, hogy be tudjon emelni a taxiba... és onnan ki is, mivel elaludtam. 
Úgyhogy, mire reggel felkeltem, a többiek már rég lent voltak, Zayn-t is beleértve. Mondjuk, amikor az órára ránéztem, és megállapítottam, hogy 12 múlt, kissé gyorsabban battyogtam le a lépcsőn.
És akkor, amikor a Niall által készített kakaómat kortyolgattam, miközben a fiúk PSP-ztek, megpillantottam az újságcikket. 
Annyira meghökkentem, hogy félrenyeltem a kakaót, és kis híján megfulladtam.
- Mi a szar ez?- böktem, szinte kiáltva a cikkre.
- Újság- szólt oda Zayn fél vállról, mire dühösen felálltam, és bevittem nekik az újságot. Régi jó szokásukhoz híven NEM olvasták el.
- Nézd meg jobban!
Köbö egyszerre fagytak le, aztán egyszerre néztek rám, majd megint vissza az összegyűrődött papírra, megint rám, egymásra, aztán vissza a papírra. Először Niall szólalt meg.
- Miért nem mondtad, hogy terhes vagy?
Köbö egyszerre meredtünk rá, mire ő csak megvonta a vállát, és pislogva nézett rám.
- Rossz poén?
Mindettől függetlenül elnevettem magam, és inkább Niall mellé kuporodva a kanapénak döntöttem a hátam, és azt hallgattam, hogyan vitatkoznak a fiúk.
- Fel kell hívnunk Paul-t!- Liam.
- Tuti kicsapná nála a biztosítékot, hogy beszóltam az orvosnak!- Zayn egyre idegesebb lett. Szegény.
- Ki a frász találta ki, hogy Kels terhes?- Hazz elég gondterheltnek tűnt.
- Most akkor mi lesz?- Louis.
Mindenki totál tehetetlennek bizonyult. A szememet lehunyva Niall vállának döntöttem a homlokomat, és inkább odaadtam neki a kakaómat. A gyomrom sehogyan sem akarta befogadni az italt. Féltettem a fiúkat, féltettem a karrierjüket, féltettem a jó hírüket. És pontosan tudtam, miért van mindez. Miattam. Azért, mert csak úgy betoppantam az életükbe, alaposan felforgattam, és eszem ágában sem volt továbbállni, holott egyre inkább csak bevontam őket a saját gondjaimba. Önző dolog. Nagyon önző.
Olyan halkan hallottam meg először a telefonom csörgését, hogy egy pillanatig azt hittem, hallucinálok. Aztán felismertem: Zayn hangja édesen csengett fel. Akkor állítottam be, amikor először énekelt nekem altatót. Mindig megnyugodtam ettől a hangtól, úgyhogy, mire felértem az emeletre, kissé nyugodtabban vettem fel.
- MIÉRT NEM MONDTAD, HOGY TERHES VAGY?- Josh olyan erővel visított bele a telefonba, hogy el kellett tartanom magamtól.- Édesem, tudod, mi jár ezért? Kismamákat alkalmazni?! Sittre kerülök!
- Josh, nyugodj már le! Nem vagyok terhes!- kiáltottam idegesen. Mikor Josh elnémult, sóhajtva folytattam.- Nem tudom, ki találta ezt ki, de nem lehetett sok agya. Hidd el nekem, nem vagyok terhes. Esküszöm.
- Mindig tudtam- erősködött, pedig a hangján hallottam, hogy brutálisan megkönnyebbült.- Akkor?
- Akkor?
- ELKÉSTÉL!- rikácsolta Josh, én pedig hevesen elkezdtem rázni a fejem.
- Ma nem mehetek be.
- Mi az, hogy nem jöhetsz be?- hüledezett a vonal túlsó végén.- Kelsey, édesem. Neked mindig be KELL jönnöd. Leszerződtettelek.
- Nem is!- háborodtam fel.
- De is! Nem emlékszel a papírra, amit azelőtt aláfirkantottál, hogy elrohantál volna?- nem igaz. Baszki...- Az volt a szerződés, angyalom. Fél évig az Angel- project része vagy. Ha tetszik, ha nem. 
- Josh, ezt nem teheted velem!- jelentettem ki, és a sírás kerülgetett.- Anya kórházban van!
- Remek. Akkor a nap végén elmehetsz hozzá.
- Most fogok bemenni hozzá!- ordítottam dühösen. Miután rájöttem, hogy Josh valószínűleg semmiről sem tehet. lehuppantam az ágy szélére és sóhajtva megdörzsöltem az arcom.- Ne haragudj. Csak valószínűleg elszúrtam a bátyámék életét, és köbö anyáékét is, amint lerohanják őket az idegbeteg újságírók. Egy nagy csődtömeg vagyok.
- Édesem, te semmit sem tudsz elszúrni- kissé megenyhült a hangja, amire önkéntelenül is könnyek szöktek a szemembe.- Csak érdekesebbé teszed az életet. Nagy különbség. 
- Féltem a fiúkat...- csendesen szipogtam.- Főleg Zayn-t. 
- A barátod. Érthető- Josh mintha mosolygott volna a vonal túl végén.- Most mindenhonnan ez szól.
- Hát. Örültem volna, hogyha ez máshogy derül ki.
- Megértem, édesem. De, ugye tudod, hogy bármikor hívhatsz?
- Köszönöm, Josh- könnyeken keresztül elmosolyodtam, és éreztem, hogy egyre jobban kezdek belesüllyedni az önsajnálatba. 
- Na, de siess, édesem! Jó barát vagyok, a fene egyen meg, de a munka az munka! Van egy órád, hogy ideérj. És ne feledd: nem jó unalmas életet élni- szinte láttam magam előtt, ahogyan kacsint, majd mosolyogva leteszi a kagylót.

Josh szemszöge
Mosolyogva figyeltem a telefonomat. Egész aranyos lány ez a Kelsey Payne. És szép is. Márpedig az ilyen nagyon fontos a szakmában. Szép arc, karcsú alak, és az ügyfelek bomlanak. Ahogy azt mondani szokás. 
- Uram- Amanda tipegett elém. Ledobott az asztalomra egy köteg papírt, majd a tetején lévőt felém fordította.- Kelsey Payne szerződését érvénytelenítették.
Kis híján leborultam a székemről.
- Hogy mi?- hüledeztem, és azonnal elkaptam a kezéből a papírt, és erősen olvasni kezdtem.
- Reggel hívtak a főnöktől, hogy a cégnek új vezetője lett- magyarázta sietve Amanda. Vörös haja szemébe hullott, olyan vadul gesztikulált.- és elrendelte, hogy minden eddigi szerződés érvénytelenítve van, és majd két nap múlva küldik az újat, ami már az új főnök által készült el.
- Úristen- a tenyerembe temettem az arcomat, és igyekeztem megnyugodni.
- Most mi lesz?- pislogott Amanda, és zavartan elkezdte gyűrögetni a blézere alját.
- Nem szólhatunk neki, Amanda, világos?- elvettem a kezemet az arcom elől, és összehajtogattam a papírt, majd becsúsztattam az előttem álló laptop alá.- Úgy érzi, mindent elszúrt. Nem közölhetem vele, hogy úgy tűnik, a modell karrierje is zátonyra futott egy rohadt cégváltás miatt!
- Valójában a főnököt váltották le...- motyogta Amanda.
- A lényeg, hogyha nem tetszik neki Kelsey, simán megteheti, hogy nem küld el semmilyen szerződést. Az Angel- project a legnagyobb durranás ebben az évben. Minden az új főnökön múlik. Ha nem tetszik neki, egyet gondol, és újat tesz helyette. Ezzel nem számoltam...
- Mit mondjunk neki?
- Egyelőre semmit- sóhajtottam, majd felálltam.- Tartsd a szád, Amanda, kérlek. Ne romboljuk össze még jobban. Különben is: iderendeltem azzal, hogy szerződése van, miközben az anyja kórházban van. Nem tehetem meg vele, hogy csak úgy megszívatom. 
- Szólok a fotósnak, hogy meg lesz tartva a fotózás- biccentett Amanda, majd kis tűsarkain kitopogott a szobából. 

Kelsey szemszöge
Zayn vállának dőlve bámultam ki a kocsi sötétített ablakán. Ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, hiába mondtam neki, hogy szerintem elleszek a sofőrrel, nem tartotta jó poénnak.
- Itt is vagyunk- szólt hátra Dereck, amint leparkolt az ügynökség előtt. Zayn felé fordultam.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Tudod, hogy szívesen tettem- elmosolyodott, és megpuszilta a homlokom. Mindig tudtam, hogy a homlok-puszi a törődést jelenti, és most is majdnem kiugrott a szívem a helyéről. De nem hagyott nyugodni a Zayn arcán uralkodó feszültség. Az arcára simítottam a tenyerem, és mélyen a szemébe néztem.
- Ugye tudod, hogy ez nem a te hibád? 
- Kels..
- Engem nem zavar- vontam vállat. Amúgy zavart.- Még szerencse, hogy a modellkedésben nem vallottam kudarcot.
- Édes- sóhajtotta Zayn, de én csak rámosolyogtam, és kimásztam az autóból. 
Intettem egyet az üvegnek, és a távolodó autó után néztem. Mikor szembefordultam az épülettel, kissé ledöbbentem a hatalmas lánytömeg láttán. Zavartan intettem egyet nekik, és igyekeztem nem észrevenni a szúró pillantásaikat. 
- Sziasztok- mosolyodtam el, és őszintén könyörögtem magamban, hogy ne...
- RIBANC!- süvöltött valaki a tömeg közepéből, mire mindenki elkezdte mondani a magáét. 
- ELLOPOD A FIÚKAT!
- TE ÁTKOZOTT LIBA! ZAYN A MIÉNK!
- MEGÖLLEK, HA NEM TARTOD MAGAD TÁVOL TŐLE!
És elkezdtek felém jönni. 
Oké: ha eddig nem voltam biztos abban, hogy a fiúk rajongói nem szeretnek, akkor mára már biztos lehetek benne. Éljen.
- Ömm... lányok- próbáltam megmagyarázni, hogy "ez nem az, aminek látszik" vagy ilyesmi, de akkor hirtelen egy kéz csapódott teljes erővel az arcomnak. Az ütés erejétől oldalra vágódott a fejem, és azonnal odakaptam a kezemet az égő bőrömhöz.- Hé!
- Megérdemelted!- a szőke lány szeme szikrákat szórt, ahogyan máris hátrahúzta a kezét, hogy megint arcon csapjon. Kissé bizarr látvány lehetett.- Gyűlöllek! Annyira gyűlöllek, hogy már nem is érdemled meg!
Azzal megint arcon vágott. Ezúttal próbáltam nem elhajolni, de - a fene essen belém - sikerült felrepesztenem a számat. Azonnal éreztem a fémes ízt, és a meleg folyadékot, amint végigcsurog az államon.












2015. január 8., csütörtök

23. rész- "LIAM PAYNE HÚGA!"

Drága Bogyóim!:)
Nagyon-nagyon boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívánok Nektek! Mint látjátok, a blognak már 11 feliratkozója van (!!!), és az oldalmegjelenítések száma egészen tökéletes! Annyira nagyon köszönöm Nektek, hogy el sem tudom mondani!:) Minden kedves, vagy esetleg kritikus megnyilvánulásotok hatalmas örömöt okoz. Minden egyes aranyos mondatotok után eldöntöm, hogy egyre jobb részekkel fogok nektek jönni... Eszméletlen, milyen sok visszajelzést kaptam Tőletek, ámbár az előző résznél kissé meginogtam, már ami a visszajelzéseket illeti. De remélem, hogy az is tetszett Nektek!:) Igazából azért is kések ennyit a részekkel, mert egy könyvön dolgozok éppen, teljes erővel arra koncentrálok, hogy minden klasszul menjen benne. Hogyha kíváncsiak vagytok rá, akkor nagyon szívesen megmutatom, de még én sem vagyok benne biztos, hogy sikeresen be tudom fejezni. Rengeteg új ötlet kavarog a fejemben, ami a regényeimet illeti, és fogalmam sincs, melyikhez kezdjek hozzá. Végül egyet kiválasztottam... Nem is tudom. Talán nem ez lesz a befutó. 
U.i.: komizzatok, és bírjátok ki a sulit, Bogyókák,mert még egy ideig részünk lesz benne:O<3
Puszkó-Nyuszkó: Kata xxx


Kelsey szemszöge
Farkasszemet néztem a tükörképemmel.
Mindig tudtam, mihez akarok kezdeni, ha nagy leszek. Most mégis, halvány lila gőzöm sem volt, mit is akarok kezdeni az életemmel. Szeretnék kipróbálni minél több dolgot, hogy tudjam, melyik áll hozzám a legközelebb. Hogy melyikben vagyok a legjobb. De olyan nehéz. Mégis, ki a fészkes fene akar olyan életet, amit nem szeret? Senki. Na. Én viszont nem tudom, miért ilyen nehéz ez az egész. Még csak egyetemet se végeztem! Mondjuk, szerintem erre majd később is rá fogok jönni.
Azóta, hogy a srácok felhozták ezt a modelles dolgot, pontosan három nap telt el. Az életemben elég befolyásos három nap. Apa itt volt. El is ment, ami azt illeti. De örülök neki, hogy nem haragban váltunk el. Igaz, a szívem szakadt meg érte, de úgy érzem, hogy ez még mindig jobb volt, mintha nem is láttam volna, ahogyan elhajt a ház elől. Kicsit összeroppantam. (És akkor nem említem a "hangosan bőgök, miközben Zayn, Harry, Louis, Niall és Liam vigasztalni próbálnak" dolgot...) De apa egy teljesen új életet kezd majd. Azért, remélem, nem fog elfeledkezni rólunk. Soha.
Anyával is beszéltem. Tegnap, miután apa elment, meglátogattam. Channing-gel nagyon klasszul el vannak. Olyan, mintha világ életükben együtt lettek volna. Nyálasan szerelmesek. Bleö.
- Kelsey, édesem!- mondta akkor anya. Tisztán emlékszem, ahogyan boldogan a szemembe nézett, tekintetéből támogatás és bátorítás sugárzott.- Engem nem érdekel, mit akarsz kezdeni az életeddel. Tudom, bármi is lesz belőled, remekül fogod csinálni. Ha a modellkedés lesz az, amiben jól érzed magad, akkor az lesz az. Ha esetleg gyerekorvos szeretnél lenni, akkor az leszel. Ha főállású anya, akkor az. Én tudom, hogy mindenben meg fogod állni a helyed. Hiszen, nézz csak rám! Pont ugyanilyen tanácstalan voltam, amikor annyi idős voltam, mint te, édesem. Tudod, nem az ember választja az életét. Az ember csak úgy alakítja, hogy neki jó legyen. Isten már régen tudja, mi lesz veled, angyalom. Neked jó lesz, én tudom. 
Kicsit megnyugtattak a szavai, és egészen hazáig tartottam is magam. Úgy éreztem, semmi sincs a világon, ami eltántoríthat. Viszont, amint beléptem a házba, úgy süllyedt rám az önsajnálat, mint ahogy a Titanic elmerült.
- Ez így nem mehet tovább!- szólt rám aggódva Liam.- Most azonnal hívd fel Eleanort, Louis.
Jól esett, hogy így törődtek velem, de olyan esetlennek éreztem magam, hogy nem igazán tudtam örülni nekik.
Most viszont, ahogyan a tükörbe bámultam magam, rájöttem, hogy közel sem olyan nehéz ez az egész. Nemsokára megérkezik El és Sophia, és együtt elkísérnek ahhoz a fotós ürgéhez. Zayn egy ideig tudni akarta, hogy ki ez a tag, de miután biztosítottam róla, hogy tőlem senki se akar semmit, Sophia pedig megmutatta, hogy fekete öves, valamennyire jobban állt a dologhoz.
- Készen vagy?- kérdezte a fürdő ajtaja mögül Zayn. Éppen felelni akartam, hogy igen, de Zayn választ nem várva benyitott.
- És ha nem lettem volna készen?- kérdeztem nevetve, mire ő csak vállat vont.
- Akkor is bejöttem volna.
Elnevettem magam, ő pedig megragadta a karomat, és magához húzva átölelt. Belefúrtam az orromat a vállába, és hagytam, hogy "megdajkáljon", aztán nyomjon egy cuppanós puszit az arcomra.
- Minden rendben?
- Hogyne- bólintottam, nem túl meggyőzően.- Vagyis tudod, hogy van ez: még mindig nem tudom, mit is akarok kezdeni magammal. De ne is beszéljünk erről, oké? Nem akarom sajnáltatni magam neked...
- Oké, Kels- tette fel a kezeit.- De, ha ettől jobban érzed magad, szerintem azonnal leszerződtetnek modellnek.
- Nem igazán, de kösz- nevettem fel, közben pedig elindultunk kifele a szobából.
- Most mi bajod? Nézd, édes, hogyha van egy alkalma rá az embernek, hogy elkezdje formálgatni a jövőjét, vagy kipróbálni magát valamiben, akkor igenis ragadja meg azt az alkalmat, és minél többet próbáljon ki az életében!
Annyira elérzékenyültem ettől a szép beszédtől, hogy oldalt átöleltem Zayn derekát.
- Kérdezhetek valamit?- néztem fel rá, mire biccentett.- Te mikor találod ki ezeket a szövegeket?
Hangosan felröhögött, és összeborzolta a hajamat.
Pont akkor értünk le a nappaliba, amikor csengettek. Egyébként a szokásos őrület uralkodott: Louis és Niall éppen tejjel gargarizáltak, és azon versenyeztek, ki bírja tovább fulladás nélkül. Közben Harry velük üvöltözött, hogy "kevésbé gusztustalanul, nem hallom a főzőműsort", Liam pedig elment ajtót nyitni. Zayn elengedte a derekam, és leült Hazz mellé, hogy vele együtt szurkoljon a szakácsnak, hogy sikerüljön neki feldarabolni 3 másodperc alatt egy egész répát.
- Mi van itt?- nevetett körbe Eleanor, amint belépett. Mögötte Sophia épp olyan értetlen fejet vágott.
- Csak a szokásos- tártam szét a karom. El és Soph mosolyogva megöleltek, majd a kabátjukat ledobva tétlenül néztek körül. Liam odament Sophiahoz, és megölelte a kedvesét. Louis is valami ilyesmi céllal közelített Eleanor felé, de ő csak nevetve hátrált.
- Láttam, mit csináltál az előbb! Menj, mosd meg a szád! Ide ne gyere!
Miközben én rajtuk nevettem, Niall egész szép pacsát kreált a konyhaasztal közepére, és miközben a tej a torkán "akadt", és azt próbálta felöklendezni (??? fúúúj), röhögve rázta a fejét.
- Jézusom, Niall!- nevettem rajta, majd mellé siettem, és alaposan megcsapkodtam a hátát.- Normális vagy?
- Igen, Kels, én is szeretlek- köhögött nagy nehezen, majd elröhögte magát.
- Takaríts fel!- utasítottam, és bár komolyan akartam tűnni, azért sikerült belemosolyognom.
- Segíts!
- Dehogy segítek! Nekem megjelenésem van valami ügynöknél...
- De kérleeek!- lebiggyesztette a száját, és hatalmas szemeivel úgy bámult, hogy önkéntelenül is meglágyult a szívem.
- Ajj, Niall, menj a francba!- szóltam rá hitetlenül, majd a szivacsot megragadva segítettem neki eltüntetni a tej tócsát.


Az ember, egy egyszerű, fotóstúdiót egy kis házba képzelné el, ahol rengeteg díszlet, meg ruha van, és minden második szobában valaki éppen a kamerának pózol. Csakhogy, ahova El hozott, az valami egészen más világ volt: mintha a fehér házba léptem volna be, köbö. Hatalmas épület magasodott a főút mellett, és ha tudtam volna, hogy ez egy ilyen modelles cucc, akkor biztosan nem bámulom olyan nagy csodálva, hanem egyszerűen besétálok. Mondjuk, így utólag látva az is elég nehéz lett volna, mivel két hatalmas biztonsági őr állt az ajtó előtt, teljesen eltakarva az üvegajtó mögötti dolgokat.
- Biztos, hogy jó helyen járunk?- kérdeztem suttogva a lányoktól, mivel félő volt, hogy a nagy emberek meghallják, és kicsapnak- szó szerint.
- Igen, nyugi- mosolygott vissza Sophia nyugtatóan, és bár aranyos gesztus volt, csak még inkább ráparáztam az egészre.
Eleanor odasétált a két őrhöz, felmutatta nekik, a nyakában lógó kártyát, majd miután a szekrények félre álltak, a nyakamat behúzva besiettem a lányokkal az épületbe.
Egy bazi nagy előtér tárult elénk: a padló sima volt, és hasonlított a márványra, bár szerintem köze se volt hozzá. Mindegy is. A lényeg, hogy két folyosó nyílt, szemben egymással, a nagy tér két oldalán. El magabiztos léptekkel indult meg jobbra, és miközben intett, hogy kövessük, fel is mutatta a kártyáját az ajtónállónak, aki régi ismerősként üdvözölte. Sophiaval csak gyorsan követtük.
Eleanor mindig is gyönyörű lány volt, csak úgy, mint Soph. De azt hiszem, azok a lányok, akik ott elhaladtak mellettünk, különböző fotózásokra öltözve és sminkelve, azt hiszem, még őket is felülmúlják.
Végül El a folyosó végén lévő, hatalmas faajtó előtt megtorpant, megvárt minket, majd egy egyszerű kézmozdulattal benyomta a gombot a falon, és beleszólt a kis telefonba.
- Itt vagyunk, Josh!
Válasz helyett kinyílt az ajtó. El csak óvatosan ránk mosolygott a válla fölött, majd előre lépett. Sophia követte. Bennem még átfutott a gyors mérlegelés, hogy vajon, ha elfutok, mennyi esélyem van kijutni innen... de inkább én is bementem.
Mikor beléptem, El már régi ismerősként üdvözölt egy fiatal, magas, izmos, és jóképű, öltönyös pasast.
- Eleanor! Istenem, de régen láttalak!
- Részemről a szerencse, Josh!- mosolygott kedvesen El.- Itt van az a lány, akiről beszéltem neked.
- Liam Payne kishúga?- kérdezte összevont szemöldökkel, majd felém fordult.- Te lennél az?
- Igen- bólintottam zavartan, majd a fülem mögé kotortam a hajamat.- Kelsey Payne vagyok.
Azt hiszem, arra a hirtelen jött hangulatváltozására még Eleanor sem volt felkészülve: Josh arca eltorzult, izgatott lett, majd boldog, aztán totál derű, végül széles mosollyal összecsapta kezét, és mindenféle kertelés nélkül hozzám ugrott, és szorosan megölelt.
- El tudod hinni, milyen gyönyörű vagy?- kiáltotta, amitől kábé egy kellemes kis halláskárosodásom született.
- Öhm... nem igazán- nyögtem elhalóan, mert Josh még mindig kitartóan szorított. Csak ezután engedett el, és olyan erősen mélyedtek az ujjai a vállamba, hogy belesajdult a bőröm.
- LIAM PAYNE HÚGA!- kiáltotta, teljes extázisban, amitől kissé hátra hőköltem.- EL TUDOD KÉPZELNI, MEKKORA KASSZASIKER LESZEL?
- Én?- kérdeztem erőtlenül, és hirtelen elátkoztam az eget, amiért Zayn van olyan korrekt, és tiszteletben tartotta a döntéseimet, és nem kísért el, hogy ha kell, kirángasson. Most kifejezetten jól jött volna.
- Emberek! Kerítsetek egy csinos ruhát ennek a lánynak! Betty, sminket! Azonnal!- és már tovább is adott egy hatalmas műszempillás, sminkelt arcú lánynak, aki azonnal elsodort, és lenyomott egy székre, ami egy bazi nagy tükörrel állt szemben, aminek a szélén kis lámpácskák égtek.- Csak óvatosan!- rikkantott oda Josh.- Ő Liam Payne húga! Szépen fessed ki, Betty! Csak semmi lazsálás! Máris szólok telefonon az ügyfeleknek, hogy ma üres járat van! Kelsey Payne a legfontosabb ma! Gyerünk, gyerünk! Betty, az ég szerelmére, sminkeld már!
A sminkes (ezek szerint Betty) azonnal leráncigálta rólam a kabátomat, és egy gyors arctörlést követően vagy ezer alapozóval kente be a fejem. Utána, mikor a bőröm már olyan volt, mint egy babának, nekilátott kifesteni a szemem. Csak ezzel, vagy egy fél órát pepecselt: meghúzta a tusvonalat, befestette a szemhéjamat, kipótolta a szemöldökömet (vagy nem tudom, mit csinált, csak azt éreztem, hogy egy ceruza végigsiklik a szemöldökömön...), majd végül a számat is kikente. A tükörből ezúttal azonban nem a "csak-szempillaspirál-van-rajtam" Kelsey nézett vissza rám, hanem a "nem-is-én-vagyok-az-ennyi-sminkkel" Kelsey.
- De gyönyörű vagy!- pislogott aranyosan Sophia. Őt, és Eleanort Josh meginvitálta egy kis teázásra, ugyanis egy üvegasztalnál ültek, és kellemes beszélgetésbe elegyedtek, gőzölő csészékkel előttük.
- Tökéletes!- szipogott El is.
- Nagyszerű- reagálta le Josh.- Amanda, kérlek, öltöztesd fel az Angel-fotózáshoz! MOST!
Mialatt Josh az intelmeket süvítette, egy alacsony, bubis frizurás, vörös hajú, zöld szemű lány vonszolt arrébb. Behúzott egy fülkébe, és sietve elkezdte leszedni rólam a ruháimat.
- Nyugi, én is le tudom venni!- mosolyogtam rá kedvesen, mire látszólag meglepődött.
- De nekem az a feladatom, hogy levegyem önről...- hebegte.
- Nem ön- szakítottam félbe.- Kelsey vagyok.
- Mi?- látszólag nem értette, mi a fene folyik itt.
- Nem értem, miért ne vehetném le a saját ruháimat...
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam...
- Ne, ne magázz, légyszíves!- tettem fel nevetve a kezeimet. Amanda félresöpörte az arcából a vastag szálú tincseit, és felpillantott rám.
- Komolyan?- kérdezte megilletődve.
- Komolyan! Ne aggódj emiatt! Amúgy meg... tudod, hogy mibe is keveredtem bele?- kérdeztem halványan mosolyogva.
- Jaj, te egész jó fej vagy! Tudod, nem igazán szoktak ilyenek lenni a modellek. Mindegyik beképzelt... persze, vannak kivételek, mint például te, de tudod, a legtöbben még arra sem méltatnak, hogy hozzám szóljanak- hadarta izgatottan, majd, mikor kifogyott a szuszból, leállt, és érdeklődve pislogott rám, mire hangosan felnevettem.
- Értem, értem. De... milyen Angel-fotózásról beszélt az előbb Josh?
- Ó, tényleg. Na, szóval, tudod, Josh rajong mindenféle nagy kihívásért, és a mostani is ilyen... igazából nem neki szánták, hanem egy sokkal nagyobb ügynöknek, de ő azonnal lecsapott rá, és most a semmiből akar felemelni egy csodaszép lányt, hogy kasszasikert csináljon belőle, aztán hogy majd vele szárnyalhasson, és hogy annyi pénzt kaszálhasson be, amennyit lehetséges- megint elfogyott a levegője, úgyhogy lihegve mosolygott rám.
- Értem- biccentettem kuncogva, majd kibújtam a pólómból, és a nadrágomból, hogy az Amanda nyújtotta ruhába bele tudjak lépni.- Nem nézek ki kicsit furán?
- Minden modell furán néz ki- jegyezte meg mosolyogva Amanda, majd a szempillái alól rám pillantott, miközben egy díszt igazított meg a ruhám mellrészén.
Hirtelen elrántotta a függönyt, és odatolt a fodrász mellé, aki állva megcsinálta a hajamat, és belökött Josh elé.
- Nagyszerű! Csodálatos! Egyszerűen ZSE-NI-Á-LIS! Perfektó!- megragadta a vállam, és büszkén vigyorogva mutatott körbe a termen.- Íme emberek! A Celebrate- vállalat legújabb csillaga! Köszöntelek a szakmában, Kelsey Payne.
Fülsüketítő taps töltötte be a termet, és csak azt hallottam, hogy El és Soph hisztérikus sikításban tör ki, majd a nyakamba ront.
- Te jó ég, Kels!- sikongatott Eleanor, és úgy pattog mellettem, mint egy gumilabda.- El tudod hinni, mennyien fognak megismerni a világban???
- ATYÁM!- visította Sophia, és arcon puszilt.- Olyan büszke vagyok rád!
- Vigyázz a sminkére- csapott Soph kezére Josh, mire elnevettem magam.
- Nos, nem igazán tudom, hogy ez nekem való-e...- kezdtem.- Tényleg nagyon klassz, meg még élvezem is... de talán nem ez lesz a befutó.
- Most hülyéskedsz? Hogy mondhatod azt, hogy nem neked való?- kérte ki magának El.- Te vagy a legmodellesebb modell, akit valaha láttam! Erre születtél!
- És, ha Zayn miatt aggódsz, hidd el, ő fog örülni a legjobban neked- mosolygott rám Sophia, én pedig éreztem, hogy a sok kiló smink alatt erősen elpirultam- ugyanis Soph eltalálta. Féltem attól, hogy Zayn esetleg nem nézi majd jó szemmel ezt az egészet... De Sophia őszintének tűnt, nekem pedig akkor ez volt a legnagyobb riadalmam, ami ezzel el is lett oszlatva.
- Nos, hogyha már mindannyian megvagyunk, akkor javasolnám, készítsünk pár képet!- kiabált Josh, mire mindenki elhallgatott. Úgy tűnt, az egész "fehér ház" befogta.- Amanda! Vezesd Kelsey Payne-t a 12-es szektorba.