22. rész- "...modell leszek."

Halii!!!!!:)
Köszönöm a megtekintéseket:3 Remélem, még "élvezitek" a sulit, ugyanis cirka pár nap múlva itt a TÉLI SZÜNET!!:) Karácsonnyal, meg Szilveszterrel, és én már rémesen várom:3 Mit kértetek karácsonyra? *o* Hol töltitek a szilveszter, és kikkel?:3 
Puszikállak Titeket: Kata xxx

Liam szemszöge

- Apa???????

Apa ott állt, teljes életnagyságban, ingben, farmerban, és egy bőrönd állt mellette. A haja rendesen be volt állítva, a kabátja a karján feküdt, és a fekete autója a felhajtón, a ház előtt parkolt. 

- Liam- halványan elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét.

- Mit keresel itt?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kezét. Visszahúzta a karját, és rám nézett.

- Jöttem- adta meg a választ.

- Miért?- kérdeztem, és keresztbe fontam a karomat a mellkasomon.

- Nem mehetnék be?- kérdezte esetlenül.- Már két órája utazom... Kelsey itt van?

- Nem fogom felébreszteni miattad- közöltem vele, majd sóhajtva félreálltam, hogy be tudjon jönni.

Bevezettem a nappaliba, és leültem vele szemben.

- Akkor igazából miért is vagy itt?- kérdeztem tőle szenvtelenül. 

- Liam...- komolyan a szemembe nézett. Csak akkor vettem észre, milyen fáradt, nyúzott az arca.- Tudod, a nagyi mostanában sokat betegeskedett. 

- Csak nem otthagytad?- rögtön felpattantam.- Te jó ég, apa! 

- Nem én hagytam ott....

- Hanem? Jézusom! Nem hiszem el... Egy 80 éves öregasszony biztosan nem ugrik ki az ablakon.

- Meghalt, Liam.

Mintha lerántottak volna róla egy leplet, olyan gyorsan változott meg az arca, Megdörzsölte az arcát, és a szemei könnybe lábadtak. Keserű íz töltötte el a számat, és leültem mellé. 

Nagyi mindig ott volt nekünk. Igaz, mióta felnőttem, nagyon ritkán láttam, de kiskoromban szinte minden hétvégén nála voltam. Olyan volt, mint egy összeaszott mazsola... de imádtam. Kicsit furcsa volt a tudat, hogy többet nem dobban a szíve, nem jár el a vécére, nem szürcsölgeti a teát, nem rendel sütiket, amikről azt állítja, ő csinálta, nem hordja a fogsorát a zsebében, és NEM KÜLD KI, HOGY ADJAK ENNI A KUTYÁNAK, HOLOTT NINCS IS KUTYÁJA.
Apa teljesen elfáradt, én pedig eléggé megsajnáltam. Elvesztette az édesanyját... na, akkor én is padlón lennék. De nem mondhattam azt neki, hogy menjen egy motelba vagy ilyesmi. Elég bunkó voltam vele már az ajtóban is, de az csak úgy jött. Most viszont nem köcsögösködhetek vele tovább.
- Aludj itt, apa- mondtam neki, miután a kezébe nyomtam egy pohár kávét.- Nem szeretném, hogy elmenj.
- Köszönöm, Liam- fáradtan felnézett, rám, majd kortyolt egyet a kávéból.- De nem hiszem, hogy Kelsey szívesen látna.
- Most ne ezzel foglalkozz- mondtam neki.- Egyébként Kels ugyanolyan csillámpóni, mint kiskorában. Meg fogsz rajta lepődni. Egészen megváltozott.
- Köszönöm- mondta apa, én pedig csak bólintottam.
Kihúztuk a kanapét, és leterítettük egy pokróccal. Hoztam apának egy párnát meg egy takarót, és felmentem a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy szólok Kels-nek, de nem akartam őket felébreszteni. Úgyhogy hagytam neki egy cetlit, amit becsúsztattam Zayn ajtaja alá.

Kelsey szemszöge

- Jó reggelt, Napsugár!- mosolygott rám Zayn. A hangja rekedt volt, a haja pedig össze-vissza meredezett a párnán. 

- Jó reggelt- nevettem rá, majd hagytam, hogy összeborzolja a hajamat.- Most furát fogok mondani.

- Tudsz te normálisat is?- röhögött, mire meglöktem a vállát, majd felkönyököltem. 

- Haha. Na, szóval. Hozzak neked fel kakaót?

- Hm. Ez tényleg fura volt.

- Mondtam- nevettem fel.- Na?

- Hozz- nevetett ő is.

Gyorsan lemásztam az ágyról, majd az ajtóhoz csattogtam. Útközben valami rátapadt a talpamra, úgyhogy megpróbáltam lerázni. Egy kis cetli repült a földre. 

"Ne ijedj meg, ha lemész!"

Csodálkozva meredtem Liam írására. Miért is kéne megijednem? Mindegy.

Leszambáztam a lépcsőn, és keresztül vágtam a nappalin. A többiek még nagyban nyomták a szunyát, mikor elkezdtem kakaót kotyvasztani. Aztán egyszer csak krákogásra lettem figyelmes. Úgy megijedtem, hogy majdnem leszédültem a pultról. Biztos Liam van lent, gondoltam. Nyilván azért szólt, hogy ne ijedjek meg. Kiosontam a nappaliba, és mosolyogva megszólaltam.

- Jó reggelt!

De arra azt hiszem, nem készültem fel, ami fogadott: a nagy fej felemelkedett a párnáról, én pedig szembe találtam magam... APÁVAL! Annyira meglepődtem, és megijedtem, hogy ijedten hátraugrottam, és hangosan felsikítottam.

- Kelsey! Ssssss! Nyugi, csak én vagyok az!- csitítgatott apa.

- Hogy kerülsz ide?- kérdeztem zihálva, és többször erősen pislogtam, hátha megbuggyantam, és ez csak egy hallucináció. 

- Kelsey!- Zayn robogott le a lépcsőn. Tiszta ijedt volt.- Minden rendben???

Halálra váltan meredtem rá. Mikor meglátta apát, kissé megilletődött, de már valamivel nyugodtabban jött közelebb.

- Jó reggelt... ömm...

- Frank vagyok- mondta mosolyogva. Pff.- Frank Payne. 

- Oh- Zayn kezet nyújtott.- Örülök... igazán. Én Zayn Malik vagyok.

- Tudom- kacsintott apa, Zayn pedig felnevetett.

Normál esetben nagyon örültem volna, hogy apa és a barátom bírja egymást.. csakhogy ez egyáltalán nem volt normál eset. Apa remek színész. De komolyan. Mikor kicsik voltunk, sokszor szerepelt a karácsonyi műsorokban. De azért nem gondoltam volna, hogy lenyom ez Oscar-díjas alakítást. Zayn nem ismeri igazán, de én pontosan tudtam, hogy valamire készül.
- Még mindig nem mondtad el, hogy mit keresel itt!- vágtam közbe. Arrébb taszigáltam Zayn-t, én pedig apa elé álltam.
- Kelsey...- kezdte volna, de Liam és Harry robogott le a lépcsőn.
- Szépjónapot!- kurjantott Hazz, és vigyorogva átkarolta a vállam.
- Hogy aludtál?- kérdezte Liam apától, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. PEDIG NEM VOLT AZ!
- Te tudtad, hogy itt van???- hüledeztem, és megpróbáltam elhajolni Harry elől, aki a hajamat kezdte el fonogatni (?).
- Persze- bólintott Leeyum.- Én engedtem be.
- Ne szívass már! Miért van itt?
- Búcsúzni jöttem- szólt bele apa. Az arcán csak most látszott, mennyire szomorú. Összeszorult a szívem, de ugyanakkor tartanom kellett magam. Csak egy trükk- kattogott folyton az agyamban.
- Miért? Nem nagyi halt meg?- kérdezte döbbenten Liam, én pedig kis híján elestem.
- Hogy mi????
Harry-be kellett kapaszkodnom, nehogy elboruljak, de a térdeim így is vészjóslóan inogtak.
- Kels, nagyi meghalt- közölte velem Liam, én pedig azt hittem, komolyan szörnyethalok.
Azonnal lesápadtam, és két kézzel kellett Harry-be kapaszkodnom, nehogy komolyan hasra essek. Szinte szólnom kellet magamra, hogy vegyek levegőt, különben tényleg elájultam volna. Kissé megzavarodtam. Mi az, hogy meghalt a nagyi? Nem halhat meg! Még élnie kell!!! Ez nem igaz...
- Hahó!- legyezte az arcom előtt a kezét apa, mire visszazökkentem a dolgokba.
- Mi az, hogy búcsúzol??? Ne búcsúzz!!- ordítottam, majd kiszabadítottam magam Harry karjából.- Nem búcsúzni kell! Nem menekülhetsz el a problémáid elől! Meghalt a nagyi??? Sajnálom. Nekem is nehéz. De akkor ne menekülj el, mint egy szerencsétlen, hanem szervezz neki egy normális temetést! Olyan nehéz ez???
- Ne beszélj így velem!- szólt rám apa dühösen. Megijedhettem volna... de az a helyzet, hogy ezt már régóta meg szerettem volna mondani neki:
- Ne beszéljek így? Ne beszéljek így?????! Minden okom meg van rá, hogy így beszéljek veled! Nem fogok máshogy beszélni veled! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz így itt mindent! nem teheted meg a saját anyáddal azt, amit velünk tettél! Nem!
- Kelsey!- próbált csitítani Liam is.
- Hagyd- intette le apa, majd közelebb lépett hozzám. Kicsit elbizonytalanodtam..- Igazad van, Kelsey. Nem menekülök el. Egy új életet fogok kezdeni.
- Mi?- a hangom elég erőtlen lett, és nyelnem kellett egyet, nehogy elkezdjen kaparni a torkom.
- Sajnálom...- apa lerogyott a kanapéra.- De nem bírom tovább. Anyád megint férjhez megy... te itt jól elvagy. Rám nincs szükség sehol.
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor itt hagytál minket!- mondtam halkan, és már erősen a sírás szélén álltam.
- El fogok innen menni- motyogta.
És akkor nem gondolkodtam. Minek azt? Apa akkor is az apukám, amikor hülyeséget csinál. Akkor is szeretem. Mindig. Úgyhogy... odaültem mellé, és átöleltem.
- Nem mehetsz el- suttogtam, miközben a szemeim megteltek könnyel.- Szükség van rád... Csak.. régen nem láttalak.. Ennyi.
Apa könnyes szemekkel magához ölelt, én pedig újra kisgyereknek éreztem magam.
- A fenébe- szólt Harry, és elkezdett szipogni, mire elnevettük magunkat.
- Még pár napig nem tudnál itt maradni?- kérdezte Liam reménykedve.
- Nem akarok én itt a terhetekre lenni...- mosolygott apa, azon a mosolyán, amitől legszívesebben megöleltem volna.
- Nincs a terhünkre- szólt közbe gyorsan Zayn.- Szeretjük a vendégeket.
- Maradj, kérlek- gügyögtem, mire apa felnevetett.
- Rendben!- mindenki tapsolni, meg huhogni kezdett.- De csak két nap!
- Mi van itt?- lépkedett le hókás fejjel a lépcsőn Louis és Nialler.
- Vendégünk lesz- mosolygott rájuk Hazz.
- Julia Roberts?- csillant fel Nialler szeme.- Mondjátok, hogy Jula Roberts lesz!!
- Hát hogyne- legyintett Louis, mire felnevettünk.

Részben azért örülök apának, mert most mellettem szeretett volna lenni. Tetszett, hogy ő keresett fel, nem pedig én hívogattam, mint egy félkegyelmű. De ahogy teltek az órák, kezdtem ráébredni, hogy talán már soha többet nem fogom látni. Azt mondta, elmegy, és hogy egy teljesen új életet kezd majd. Nélkülünk. Megértem. Valószínűleg én is ki lennék borulva. De az ég szerelmére!! Ő férfi! Hát nehogy már hagyja, hogy bárki is belefolyjon az életébe! Ne fusson már el a problémái elől. Az nem lenne jó. De már eldöntötte.
Szerencsére remekül kijön a srácokkal, és Zayn-t is kedveli. Huh. Mondjuk, más választása nagyon nem lett volna, de azért okos ember ő, mert egyből tudja, mit kell tennie.


Mikor délután fáradtan estünk haza a városnézésből, apa elment lefürödni, mi pedig addig elfoglaltuk a nappalit. Zayn vállának dőlve figyeltem, ahogyan Niall és Louis dzsengáznak, és hangosan röhögnek(?). Közben Harry firkálgatott valamit, és azt mutogatta Liam-nek, aki halálra cikizte érte.
- Min kattog az agyad?- kérdezte Zayn halkan. Mosolyogva felnéztem rá.
- Adj egy puszit- kuncogtam. Zayn nyomott az orromra egy csókot, majd átölelt.
- Én azon gondolkodtam- kezdte lassan, én pedig érdeklődve füleltem.-, hogy mi lesz majd nyár végén.
- Hát mi lenne?- kérdeztem tőle meghökkenve.- Ti mentek a dolgotokra.
- És veled mi lesz?
Ahogyan a szemébe bámultam, kezdett derengeni a dolog. Mi lesz velünk a nyár végén? Különválunk? Elméletileg csak a nyarat szándékoztam itt tölteni, de pár dolog alaposan megforgatta a gondolataimat. Első helyen pölö Zayn. Na, nem. Biztosan nem megyek el tőlük. Majd a közelükben leszek. Vagy nem is tudom.
- Megoldjuk- mondtam neki komolyan.
Halványan elmosolyodott, és ahogyan visszahúzott a mellkasára, éreztem, hogy korántsem olyan optimista, mint én. És akkor már én is kezdtem elbizonytalanodni.
Mi van, hogyha szakítanunk kell? Hogyha szét kell válnunk? Nem. Azt én nem élném túl. Kell, hogy legyen valami megoldás. Mindig van.
- Majd... beiratkozom egy egyetemre itt valahol- jelentettem be, hosszas csend után.
Mindenki felém fordult.
- Nem is rossz ötlet- mondta Liam, büszkén méregetve engem.
- Dehogynem- háborodott fel Niall.- Nehogy már ilyen külsővel tanulni menj!
- Mi?- lepődtem meg.
- Igaza van a szöszinek- csapott az említett srác vállára Louis.
- Mi van????
- Kels, ilyen alakkal simán mehetnél modellnek- vigyorgott Harry.
- Modellnek?- ez egy teljesen új megközelítése volt a dolgoknak.
- Igen- bólintott Lou.- El biztos tud valakit, aki segítene neked.
- Hát....- töprengve Zayn-re néztem, aki csak mosolygott.- Zayn? Mit gondolsz...?
- Ha neked jó, nekem is jó- puszilta meg a homlokom.
A fiúk nagyon megörültek, én viszont korántsem tudtam, mi ilyen jó ebben az egészben. Azt sem tudtam, mit csinál egy modell. Meg voltam kavarodva. De jelen pillanatban nem tudhatom biztosan, mi is fog történni majd a jövőben. Egy dolog csak a biztos. Nem fogok elmenni. Nem szeretnék. És remélem, nem is kell majd. Ha pedig mégis, akkor megoldjuk. Okosak vagyunk.
De addig úgy tűnik, hogy modell leszek. 

21. rész- "Mostantól minden más lesz."

Sziasztoooook^^
Igazából nagyon nem tudok mit mondani... Talán csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen lassan jönnek a részek:( Igyekszem velük, de sokat kell tanulnom, és alig van időm az edzések mellett... Viszont, nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek a blogomat:) Nem is tudjátok, mekkora örömet szerez nekem, amikor valami édit kommenteltek a részhez:') Köszönöm.
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!!:3
Csók: Kata xxx 

Zayn szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, Kels még hozzám bújva aludt, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni. Ahogyan halkan szuszogott, megdobogtatta a szívemet. Na, ilyet se mondtam régebben... Tiszta gáz. 

Aztán a tekintetem önkéntelenül is arra a kezére tévedt, amit megvágott. Az emlékeket felidézve szorosabban öleltem magamhoz. Olyan dühös vagyok magamra. Kellett nekem kimenni! Fhú. Gyökér vagyok. De mostanra már szerencsére nem követem el többször ugyanazt a hibát. Tudom, hogy felelősséggel tartozom érte- ha ő erről nem is tud. Védeni fogom... mert szeretem. És valamit sürgősen kell csinálnom, hogy befejezzem végre ezt a mártír szöveget. Lassan Kelsey megmozdult mellettem, és mosolyogva nyitotta ki a szemeit.

- Jó reggelt, Napsugár!- mondtam halkan neki, mire felnézett rám, és egy ásítás után kinyújtóztatta a karjait.

- Mióta vagy ébren?- kérdezte álmos hangon.

- Pár perce- mosolyogtam, és megpusziltam a homlokát.
- Mennyi az idő?- kérdezte, majd felült és előre hajolva csekkolta az éjjeliszekrényen lévő órát.- Akkor még visszabújok- motyogta, majd visszafeküdt mellém.
- Ma mit csináljunk?- kérdeztem tőle. A nap sugarai egyre jobban be törtek a redőny résein keresztül.
- Nem tudom- vont vállat, majd mosolyogva felnézett rám.- Hogyha meleg lesz, akkor elmehetnénk valahova strandolni...
- Nem is rossz ötlet- vigyorogtam.- Majd megbeszéljük a srácokkal... Szerintem nekik is tetszeni fog. Régen jártunk már szabad strandon.
Kelsey mosolyogva nézett, mire hosszasan megcsókoltam.
- Te nem vagy éhes?- kérdezte tőlem, két csók között.
- Éhen veszek- kuncogtam, mire Kels elhúzódott, és felült. Bánatosan néztem rá.- Na de ezt most miért kellett??
- Menjünk le enni- nevetett, majd még egyszer visszahajolt, és befejezte a pusziját.
Át akart mászni rajtam, hogy előbb jusson az ajtóhoz, de mikor áttette fölöttem a lábát, a derekánál fogva magamra húztam.
- Istenem, Malik- nevetett fel, miközben megcsókoltam.
- Miért kell úgy sietni?- kérdeztem tőle huncutul. Kelsey elvigyorodott, majd a hajamba túrva egészen közel hajolt, és egy cuppanós puszit nyomott a számra.- Csak ennyit tudsz?- kérdeztem tőle vigyorogva, mire hitetlenül megrázta a fejét.
- Gyere most már, kezdek nagyon éhes lenni.
Felállt, és elindult az ajtó felé, úgyhogy én is gyorsan kibújtam a takaró alól, és követtem.
A nappaliban a többiek már valami rajzfilmet néztek, és közben müzlit ropogtattak.
- Jó reggelt- köszönt nekik mosolyogva Kelsey.
- Haló- intettem én is.- Mit eszünk?
- Találtam csokis müzlit- közölte teli szájjal Louis, és közben potyogott a szájából a kaja.
- Fúj, Lou, ez gusztustalan- röhögött Kelsey, mire Tomlinson megdobta egy párnával.
Nevetve mentem be a konyhába, Kels pedig jött utánam. Felült a pultra, és a lábait lóbálva nézte, ahogyan kivadászom a hűtőből a tejet.
- Meg vagy ott?- kérdeztem tőle, miközben azon gondolkodtam, hogyha egyből kirántom a tejet, akkor vajon magával húzza-e a sajtot.
- Igen- nevetett, majd mögém lépett, és átölelte a derekamat.- Mit nem találsz?
- Nem tudom kivenni- hátra néztem rá, mire megpuszilta a számat, átnyúlt a vállam fölött,és könnyed mozdulattal kiemelte a tejet.- Óh.
Nevetve az asztalhoz ment, és két tálkába öntött tejet, én pedig mögé álltam, és megpusziltam a vállát. Kuncogva fordult meg, és összekulcsolta kezeit a nyakam körül, én meg kezeimet a derekára vezettem. Mosolyogva lábujjhegyre állt, és megcsókolt, én pedig szorosan magamhoz húztam. Elmosolyodtam, majd hosszasan megcsókoltam, ő pedig a hajamba túrva követelt még többet.
Hosszúra sikeredett csókunkat a telefonja szakította félbe.
- Fene...- motyogta vörös fejjel, majd beletúrt a pizsamagatyája zsebébe, és kikereste a telefonját. Közben még mindig a vállamon volt az egyik keze, és én meg a derekán nyugtattam a kezemet.

Kelsey szemszöge

- Halló?- szóltam bele, miközben Zayn elől akartam elbújni, merthogy folyton puszilgatott.

- Én vagyok az, kicsim- szólt bele anya, a hangja csupa boldogság volt.

- Anya!- rögtön megörültem neki.- Mi újság? Mikor jöttök haza? Minden rendben?

- Igen, édes, igen- nevetett.- És ma már otthon leszünk. Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek Liam-mel.

- Szóval ennyire komoly a dolog?- kérdeztem sokat tudóan. 

- Nos... addig nem mondok semmit, amíg nem lesz biztos- nevetett fel, én pedig boldogan az ajkamba haraptam: tuti komoly a dolog.

- Mikor menjünk át?- kérdeztem mosolyogva.

- Tudod mit? Majd elétek megyek.

- Rendben. Az klassz lesz. És.. te anya..

- Mondjad, kicsim.

- Szeretnék neked bemutatni valakit- mondtam mosolyogva, és közbe Zayn szemébe néztem, aki aranyosan mosolyogva nézett vissza rám.

- Na! Csak nem...?- kérdezte izgatottan.

- De. A barátomat- Zayn elmosolyodott, és magához húzott.

- Ó, már nagyon várom!- lelkendezett anya.- Biztos csodás fiú.

- Az- nevettem. Igazából nem nevettem volna, hanem büszkén mosolyogtam volna vagy valami, de Zayn belepuszilt a nyakamba, amitől kibuggyant belőlem a nevetés.

- Hallom, zavarok- nevetett anya is, azzal a felnőttes elnézéssel a hangjában.- Na. De ma viszont szeretném, hogyha csak Liam és te jönnétek. Lesz egy kis meglepetésem számotokra.

- Rendben- mondtam anyának, közben meg Zayn kezét próbáltam lesöpörni magamról, amivel az oldalamat böködte. 

- Akkor később! Szia, édesem! 

- Szia, Anya!- köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat.

Zayn maga felé fordított, és hosszasan megcsókolt, a hajamba túrva. Nem akart elengedni, én viszont már farkas éhes voltam.

- Még mindig éhes vagyok- nevettem, majd elfordulva tőle, szedtem magamnak egy kis müzlit. Valójában teletömtem az egész tálat, de ez mellékes.

Két tállal vonultunk ki a nappaliba, ahol a fiúk éppen egy filmen röhögtek.

- Mi ez?- kérdeztem nevetve, és leültem a földre.

- Valami maffia családról szól- röhögött Niall.

A filmben ugyanis éppen e maffia-papa verte szét a vízvezeték szerelőt egy baseball ütővel... majd egy kalapáccsal. Valljuk be, nekem is tetszett. De Hazz vitte a pálmát: egy vicces résznél ugyanis annyira röhögött, hogy a tej az orrán jött ki. Erre Louis magára borította a müzlijét, Niall pedig kis híján megfulladt a röhögéstől. Liam nem borított semmit a magára.. hanem nemes egyszerűséggel a nyakamba zúdította az ölében tartott tálat, mikor nagyon röhögött. Zayn pedig, mint valami lovag kihozott egy tekercs papírt a konyhából, hogy azzal töröljük fel a kiömlött kajákat, csakhogy.. Útközben elhasalt a SAJÁT táljában, amit halál ügyesen letett a földre. Szóval. Igen. 

- Egyedül én vagyok itt a normális- jelentettem ki, mire.... leettem magam. Mindegy. 

2 órával később

Mindenki átöltözött, meg lefürdött, és a nappalit is kicsutakoltuk, ugyanis minden tiszta tejes volt. Miután közöltem Liam-mel, hogy ma anya eljön értünk, meg hogy majd megyünk hozzájuk, teljesen megörült. Jó, igazából csak bólintott. 

A kanapén feküdtünk- legalább is én -és a kérésemre egy csajos filmet néztünk, mégpedig az A macskám, a családom és a fiúk ment éppen a tévében. Nem kis harcomba került, hogy be tudjam tenni, de a végén még az ő figyelmüket is lekötötte. Mondjuk hülyére röhögték magukat, amikor szegény csajszinak meglátták a lábát, meg szerintük nagyon gyenge kifogásai voltak. Viszont nekem fölöttébb tetszett az egész. Nagyon szórakoztató volt.

Mikor csengettek, mindenki várakozva nézett rám, én pedig nagyot sóhajtva álltam fel ajtót nyitni.
- Kelsey!- ugrott a nyakamba anya, és alaposan megölelgetett.
- Anya!- örültem meg én is.- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazaértek...
- Channing már nagyon várta, hogy találkozhasson veletek- mosolygott.- Nagyon jóban lettünk.
- Óóóh- vigyorodtam el szélesen.- Akkor? Szóljak Liam-nek?
- Megköszönném- mondta anya, mire beordítottam a nappaliba.- Látom, a stílusod még mindig ugyanaz...
- Igen- nevettem, majd beleugrottam a cipőmbe.
Közben Liam is megérkezett, és miután köszönt anyának, én beszaladtam, hogy elköszönjek a fiúktól, és Zayn-től is, persze.
- Pár óra múlva jövök- mormoltam a vállába.
- Siess- mosolygott Zayn, majd megcsókolt, utána pedig máris szaladtam ki, anya kocsijához.

Útközben anya elmesélte, hogy a vártnál jobban alakulnak a dolgok közte, és Channing között. Büszke voltam rá. Büszke, amiért sikerült túllépnie ezen az egész ivásos dolgon. És azért is büszke voltam rá, mert úgy tűnik, ezúttal komolyan megtalálta a lelki békéjét. És ez a pasas nem is tűnik rossz arcnak... Talán még a végén...
- Úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk!
A torkomon akadt a sült hús, és a mellkasomat ütögetve fullákolni kezdtem. Liam gyorsan a hátamra vert párszor, mire normálisan meg tudtam rágni a falatot. Anya és Channing előttünk ültek, és szerelmesen markolászták egymás kezét. Boldogok voltak. Én pedig majdnem megfulladtam.
- Hogy mi?- krákogtam, és közben ittam egy korty narancslevet. Liam köbö ugyanolyan sokkos állapotban tologatta a krumplipüréjét a salátájába.
- Drágám, összekötjük az életünket!- mosolygott anya, de a szemében tisztán láttam az "úristen a lányom totál idióta" érzést.
- Alig egy hete ismeritek egymást!- magyaráztam. Persze, én lennék a legboldogabb, hogyha összejönnének, na de könyörgöm, még csak egy hete ismerik egymást!- Legalább hagyjatok még egy kis időt, hogy jobban megismerjétek egymást!
- Kelsey, mi már eldöntöttük, mit szeretnék- mondta biztatóan Channing.
- Kérlek, csak gondoljátok át!- kapaszkodtam kétségbeesetten az utolsó szálakba. Ha kiderül, hogy Channing egy barom, majd megint kaparhatom fel anyámat a padlóról.- Örülnék nektek, de nem gyors ez egy kicsit?
- Kelsey. Életem- anya halál nyugodt volt.- Együtt boldogok lehetnénk.
- És nem lehetne először házasság nélkül? Csak fél évet kérek, utána felőlem a State Buliding-en is megesküdhettek!
- Nem, édes. Mi már eldöntöttük.
- Anya, kérlek! Channing! Légyszi! Nem is ismeritek egymást! Akkor meg miért házasodnátok össze egy hét ismeretség után?- kérdeztem könyörögve.
- Az ég szerelmére, Kelsey!- csattant fel anya.- Babát várok!
Ezután minden olyan egyszerre történt... Liam majdnem megfulladt a narancsléjével, én pedig ijedtemben félrenyeltem a nyálam. Szóval mindketten fuldokolni kezdtünk.
- Mi van???- kérdeztem meghökkenve, miközben Liam kiszaladt, nehogy kidobja a taccsot. Szegény. Mindegy.
- Mi sem így terveztük...- motyogta bűnbánóan Channing, én pedig totál felháborodtam.
- Mi az, hogy TI?- kérdeztem, emelt hanggal.- Mikor történt mégis mindez? És... mennyi idős a magzat?- itt hozzá kell tennem, eléggé tárgyilagosan fogalmaztam...
- Amikor elmentünk hétvégén... Olyan jó volt. Channing kibérelt egy szép kis szabadidőházat- anya szerelmesen mosolygott Channing-re, nekem pedig rögtön felfordult a gyomromban, a nehezen lenyelt sült hús.- És este...
- NEM érdekelnek a szaftos részek, oké?- kérdeztem elborzadva. Elképzelni se lehet... De fujj. Sikerült... Bleö.
- A lényeg- szólt közbe az emlékektől bódultan Channing.-, hogy nem szeretném elhagyni anyádat, mivel jön majd ez a baba...
- Mennyi idős?
- Alig öt napos a szentem...- anya egészen meghatódott. Fura.- Furcsán éreztem magam másnap, meg azután, úgyhogy a legrosszabbra gondolva elmentem egy orvoshoz, aki meg azonnal a kezembe nyomozz egy tesztet,amit a kórházban kellett megcsinálnom... Mire hazaértem, már biztos voltam abban, hogy egy kisbaba növekszik bennem. Megint.
És anya ekkor elsírta magát. Tudniillik, hogyha anyát sírni látom, nekem is mindig sírhatnékom támad. Nem hiszem, hogy ez amúgy kölcsönös lenne, de a lényeg... Én is elbőgtem magam. Úgyhogy, mire Liam visszaért, már mindkét tyúk bőgött, ők pedig, Channing-gel, tétlenül néztek össze, hogy ilyenkor mi a teendő. Nos, az éppen nem volt. Ugyanis amint kibőgtük magunkat, lázasan elkezdtük anyával megbeszélni, milyen lesz a baba, meg milyen lesz az esküvő. (Ezután persze rögtön belementem az egészbe... És talán lelkesebb is voltam, mint anyuék...)

Mikor Channing kocsija megállt, én régi apaként búcsúztam el tőle, Liam pedig öreg haver módjára fogott vele kezet. Érdekesen kezdődött, de egész jól alakult a mai közös kaja.
Amint beléptünk a házba, a srácok rögtön elkezdtek érdeklődni, hogy mi volt. Liam csak meglökte a karom- én is jobbnak láttam, ha én regélem el az egészet.
- Keresztanya leszek!- közöltem velük boldogan.
Ők csak összevont szemöldökkel összenéztek, majd Liam-re, hátha meg tudja magyarázni. De Leeyum csak nevetve széttárta a kezét. Szerintem azon gondolkodott, hogy honnan szedtem, hogy én leszek a pici keresztanyja. Erről egyébként nekem sincs fogalmam, de a lényegre visszatérve:
- Mi van?- kérdezte kulturáltan Louis.
- Anya és Channing összeházasodnak!- vigyorogtam önfeledten.
- És...?- kérdezte Niall.
- Anya babát vár!
A fiúk boldogan felröhögtek, és elkezdtek tapsolni. Én pedig nevetve meghajoltam. A rádióhoz ugrottam, és boldogan benyomtam. A rádiós éppen akkor kezdte el Sia Chandelier- jét pörgetni, én pedig a ritmusnak megörülve, elkezdtem énekelni. Pár sorral később már mindannyian a nappaliban táncoltunk, és énekeltünk.
Zayn magához húzott, és az egyik kezemet a vállára vezette, a másikat hatalmas tenyerében vette, amiben az én kezem szinte elveszett, és miközben a derekamnál fogva irányított, össze-vissza ugráltunk meg keringtünk a srácok körül a nappaliban. Néha ők is elkapták egymást- olyankor hatalmas röhögés tört ki. De egyértelműen boldogok voltunk. Nagyon boldogok.

Elizabett szemszöge

Amint Channing visszatért az autóval, boldogan jött be a konyhába. Éppen az edényeket mosogattam, mikor belépett. Közben bekaptam pár falatot, ha néha megéheztem; a terhességgel jár.

- Tüneményesek- mosolygott boldogan, és eltette a tányérokat, amiket a kezébe nyomtam.

- Mondtam neked- kacsintottam rá, majd eltettem még a maradék evőeszközt.- Szuper család leszünk!

- Bizony- a szeménél összefutottak a nevetőráncok, mire átöleltem a nyakát. 

Bőréből, és ingéből a drága parfüm érződött, amit a nyaralásunkon is éreztem rajta. Mosolyogva egy csókot nyomott a számra, majd hatalmas tenyerét a hasamra vezette.

- Úgy érzem, jó helyre fog születni a pici...- mondta halkan, én pedig nevetve újra megöleltem.

Mikor este lekapcsoltam az olvasólámpát, és készültünk elaludni, bevillant a fejembe, hogy milyen szerencsés is vagyok. Kelsey csodálatos lány. És még azok után is rendes velem, amiken átmentem... Mindent neki köszönhetek. És persze Liam-nek is. Remek srác. Csak még erre a Zayn-re lennék kíváncsi. De, hogyha az én kicsimet boldoggá teszi, nem lehet rossz pasi. Ebben biztos vagyok. Mostantól minden más lesz.

Liam szemszöge

Mindenki lekapcsolta a tévét, és csönd telepedett a házra. Kelsey és Zayn Zayn szobájába mentek aludni. Olyan mértékben megbízom Zayn-ben, mintha tényleg a testvérem lenne. Tudom, hogy vigyázni fog rá. Jó srác. És- mint minden fiú -azért persze elég hülye is, de mostantól hiszem, hogy mindig szeretni fogja a húgomat. Jut eszembe. Majd holnap áthívom Sophiát. Már kellene kettesben lennünk egy picit... Na, majd elmegyünk sétálni.

Hajnali fél kettő volt, amikor éles csengő hasította félbe az álmom. Szitkozódva botorkáltam le a lépcsőn, útközben kis híján elnyaltam. Mikor biztonságosan eljutottam az ajtóig, nagyot ásítva kinyitottam, és...

- Apa???????????