Prológus- "A mostohahúgomat veri az alkoholista anyja, apám lelécelt, én meg 200 kilométerre tőlük,nem tudok semmit tenni ellene!"

Sziasztok:) Íme a prológus, ami, remélem, tetszeni fog, és a többi részbe is benéztek majd:)
U.i.: Komizni se felejtsetek el:))<3
Puszi: Kata<33

Kelsey szemszöge

Reggel kómás fejjel ébredtem. Már 8 óra volt, de július 2-án szerencsére nem vártak iskolába. És szeptemberben sem fognak. Két hete érettségiztem. Mindenből megvan az a jegy amit szerettem volna. Csak anyám nem elégedett ezzel... Tegnap este kiverte a palávert, és iszonyatosan berúgott... Minden hétvégén kicsit kirúg a hámból. Na jó, a 'kicsit', az egy erős túlzás. Mindig én takarítom ki a hányásából.

A telefonom csörgésére keltem ki az ágyból. Emelkedő hangerőn szólalt meg a One Direction- You and I című száma, a kijelzőn pedig a Liam név villogott.
- Szia- szóltam bele boldogan, mert mindig felvidulok, ha a féltesóm csörög rám.
- Kels, helló- hallottam melegen mosolygós hangját.- Mi újság arrafelé?
- Semm...- elakadt a hangom, mert lent anyám morbid üvöltözését meghallottam.- Várjál egy pillanatot!- suttogtam kétségbeesetten a készüléknek,majd a kezembe szorítva azt, lerohantam a lépcsőn.-Mi a...- amint beléptem üres piás üvegekkel, szanaszét vert bútorokkal és a holtrészeg anyámmal találtam szembe magam.
- Na végre...-böffentette oda anyám, majd feltápászkodott és a karom után nyúlt.- Gyere, menjünk el a piacra...
- Anya! Engedj el!- rántottam ki a karom a szorításából.- Tisztára be vagy rúgva!
- De én le akarok menni a piacra- ordított rám.
- Részeg vagy, anya- estem kétségbe.- Menj fel, pihenj egy kicsit...
- Hagyjál már!- röhögött a képembe. Erős alkohol szaga volt.- Akkor megyek fel, amikor akarok!
- Anya! Menjél fel, kérlek- kezdtem el finoman fölfele tolni a lépcsőn.
- Eressz már el!- ordítozott, majd hátrafordult,és lekevert egy pofont, amitől esetlenül estem a falnak, kezemet a fájó pontra szorítva.- Hülye liba..- pufogott magában,majd feltántorgott a lépcsőn.
Ezerszer láttam már így... Minden alkalommal próbálok rajta segíteni, de ő mindig megüt...
- Kelsey! Kels, itt vagy még?- hallottam bátyám ijedt hangját a vonal másik végén.
- I-igen..-szipogtam az orromat törölgetve, remegő kezemmel.- Mindent hallottál?
- Igen- felelte ridegen.- Mégis mi volt ez?
- Anya..- mondtam halkan.
- Apa merre van?- kérdezte ingerülten.
- Ki..kiköltözött a nagyihoz, már vagy két hete...- motyogtam, torkomat pedig a sírás fojtogatta. Pár másodpercig kínos csönd honolt, amit végül én törtem meg.- Veled mizu? Milyen London?- mindig ezeket kérdezem, már vagy 3 éve egyfolytában. Nagyon hiányzik nekem Liam, és ezt ő is tudja..
- Kels, ne terelj- vágta rá dühösen.
- A fiúkkal mi van? Minden oké?- folytattam, mintha nem is hallottam volna, mit mond Liam.
- Kelsey!- váltott "apa-stílusra".
- Niall meggyógyult?Jobban van a lába?És Zayn? Túl élte a szakítást Perrie-vel?
- Kelsey!- kiabált a telefonba Liam, amitől ijedten rezzentem össze.- Ajj, ne haragudj, Kels. Nem akartam...
- Semmi baj, már megszoktam...- töröltem meg az arcomat, ami még mindig égett anya ütésétől.
- Tényleg ne haragudj, nem kellett volna.. csak elborult az agyam, hogy az a némber már megint bánt téged...
- Ne beszélj így anyáról- figyelmeztettem.
- Ajj, hagyd már!- dühöngött Liam.- Nem értem, hogy képes ilyen lenni..pont veled.
- Mindegy- tereltem át a szót.- Na, mennem kell. Összepakolom a nappalit.
- Megint?- kérdezte fájdalmas hangon, arra célozva, hogy alig egy hete tettem rendet benne.
- Hát..tudod, elég rumlis vagyok..- védtem anyámat, sikertelenül.
- Elizabett volt az, ugye?- tapintott rögtön a lényegre.
- Hát öö...
- Miért hagyod, hogy ezt tegye veled?
- Na megyek- hunytam be a szemem, majd gyorsan elköszöntem Liam-től.- Szia, és vigyázz magadra! Szeretlek...
Miután letettem a telefont, sóhajtva felálltam, és elkezdtem kidobálni az üvegeket a szemeteszacskóba, utána pedig leültem egy kicsit tévét nézni. Nagyon fáj, hogy anyám egy alkoholista, de, ha én nem csinálom meg ezeket a dolgokat, akkor senki.

Liam szemszöge

Miután Kels letette a telefont, ingerülten hajítottam a készüléket a szobám sarkába,majd pár percig a kezembe temetett arccal ültem az ágyamon. Aztán kopogtak.

- Gyere- szóltam ki, majd megdörzsöltem az arcomat.

Harry lépett be az ajtón, majd miután becsukta maga mögött, lehuppant mellém.

- Minden rendben?- kérdezte szomorkásan mosolyogva.

- Fogjuk rá..- feleltem kelletlenül.

- Kelsey-vel beszéltél?

- Igen..- bólogattam.

- Minden rendben lesz, hidd el- borzolta össze mosolyogva a hajamat.

- Ugyan, Harry- álltam fel idegesen, majd fel-alá járkáltam a szobában.- A mostohahúgomat veri az alkoholista anyja,apám lelécelt, én meg 200 kilométerre tőlük, nem tudok semmit tenni ellene!

- Miért nem hozod ide?- vetette fel hirtelen Hazz,mire megtorpantam.

- Hogy?- kérdeztem vissza.

- Miért nem hozod ide?- ismételte Hazza, már kicsit mosolyogva.

- Gyere- téptem fel az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn, Harry-vel a nyomomban. A srácok a nappaliban ökörködtek.

- Niall, nekem is hagyj!- kiabált Louis,majd kitépett Niall kezéből egy fél szelet gofrit. Nialler utána kapott,de Lou gyorsabban szájába tömte, majd a szájából félig kilógó gofrival, elvigyorodott.

- Srácok!- szólt rájuk szigorúan Zayn, majd a szájába nyomott egy adag tejszínhabot,és teli szájjal közölte velük.- Gusztustalanok vagytok.

Nevetve lépkedtem hozzájuk.

- Figyeljetek, srácok- kezdtem. Mikor elcsendesedtek, nagyot sóhajtva belekezdtem.- Tudjátok, a mostohahúgom, Kelsey..

- Mi történt?-kérdezte riadtan Zayn. Ők pontosan tudták,mi zajlik körülötte.

- Hát..- vakartam meg a tarkómat.- Elizabett megint.. szóval megint szétitta magát. Éppen Kelsey-vel beszéltem, és hallottam..hallottam, ahogy az anyja megüti és ordibál vele...

- Jesszus...- túrt a hajába Louis.

- Igen...- sóhajtottam, majd folytattam.-Szóval. Arra gondoltam,hogy esetleg.. Kelsey ide jöhetne egy időre, míg nem rendeződnek otthon a dolgok...Mit szóltok hozzá?
A fiúk egymásra néztek, én pedig nyeltem egy nagyot.
- Liam- kezdte Niall mosolyogva.
- Felőlünk örökre itt maradhat Kelsey- fejezte be mosolyogva Louis.
- Tényleg?-tátottam el a számat.
- Figyelj,Kels már nekünk is olyan, mintha a húgunk lenne- vigyorgott Niall.- Két éve nem láttuk, de kit érdekel? Már ő is a családunk része, és szeretnénk segíteni neki!
- Köszönöm, srácok- túrtam a hajamba.- Aranyosak vagytok... De. Mikor hozzam el..?
- Akarod mondani, mikor hozzuk el- nyomta meg a 'hozzuk el' szavakat Harry.- Mi is veled megyünk.
- Ugyan, nem kell.
- Hát, nem hagyunk egyedül egy alkoholista nővel- vont vállat Zayn.
- Most miért?- kérdeztem "sértődötten".
- Nem neked való látvány, kisfiam- tette csípőre a kezét Louis, amolyan "anyás- stílusban".
- Hallgass, egérke!- mutattam "dühösen" Louis-ra, mire egy emberként röhögtünk fel.
- Jól van, nem tehetek róla, hogy olyan ijesztő!
- Nem volt ijesztő!- röhögtünk rá egyszerre.
- De! Nagyon félelmetes volt, ahogyan azzal a nyavalyás sajttal tömte magát a ketrecben!- röhögte el magát Lou.
Röhögve vonultunk a kanapéra, ahol azonnal benyomtuk a tévét,és Spongya Bob-ot néztünk, ezerrel. Elvoltunk...