Drága Manóim!!:)
Mivel kaptam néhány pozitív visszajelzést, az előző résszel kapcsolatban, szeretném Nektek nagyon-nagyon megköszönni, mivel az a rész kifejezetten fontos számomra, így örülök, hogy Nektek ennyire tetszett... Nagyon igyekeztem vele!!:) Remélem, jól telnek a mindennapjaitok, vagy ha rosszul, akkor remélem, néhány résszel fel tudom dobni Nektek!:) Aki ezerrel hajt az év végére, annak nagyon szorítok, és mélyen együtt érzek vele, mivel én is hasonló cipőben járok..:PP
Mivel kaptam néhány pozitív visszajelzést, az előző résszel kapcsolatban, szeretném Nektek nagyon-nagyon megköszönni, mivel az a rész kifejezetten fontos számomra, így örülök, hogy Nektek ennyire tetszett... Nagyon igyekeztem vele!!:) Remélem, jól telnek a mindennapjaitok, vagy ha rosszul, akkor remélem, néhány résszel fel tudom dobni Nektek!:) Aki ezerrel hajt az év végére, annak nagyon szorítok, és mélyen együtt érzek vele, mivel én is hasonló cipőben járok..:PP
U.i.: komzini és feliratkozni se felejtsetek el!:)<3
Boldogságot: Kata xxx
Kelsey szemszöge
A repülőn, amin Zayn vállára döntött fejjel bámultam ki az ablakon, eszembe jutott egy csomó dolog. Köztük szerepelt az is, hogy most mindenképpen Zayn mellett kell maradnom. Hogy miért? Mert biztos vagyok benne, hogy a rajongók 80%-a nem fogja megérteni Zayn döntését. Már, ha rájönnek. Ugyanis Paul szerint finoman adagoljuk be a népeknek a hírt; úgy nyilatkoztak a srácok, hogy Zayn csak pihen egy kicsit. Persze mi már mind tudjuk, hogy ez a "pici" majdhogynem örökre szól.
Aztán eszembe jutott anya és Channing. Szóltam nekik, hogy eljövök, de a részletekbe nagyon még nem avattam be őket. Ami érthető, tekintve, hogy anyának most egyáltalán nem hiányzik az idegeskedés, mivelhogy egy picit hord a hasában. Amúgy anya már az ötödik hónapban van, így már eléggé látszik a pocakján a jövevény.
És eszembe jutottak még a srácok is. Persze, Zayn-nek nehezebb, mert rengeteg utálkozást kell ezért elfogadnia, de azért Hazz-éknek sem lehet könnyű. A megszokottból átállni valami olyanra, amihez nincs igazán közöd... nehezen megy. Rémesen sajnálom őket, és amint lehet, segíteni fogok rajtuk. Mert igazán megérdemlik.
- Alszol?- kérdezte halkan Zayn, mire mosolyogva felnéztem rá.
- Csak elgondolkodtam. Te jól aludtál?
- Melletted nem lehet rosszul- kacsintott, mire felkuncogtam, ő pedig a vállamat átkarolva a mellkasához húzott, és miközben hosszasan belepuszilt a hajamba, mélyen beszívta a levegőt.- Örülök, hogy itt vagy.
- Tudom- mosolyogtam boldogan, és felnéztem rá.
- Valamit nem értek- rázta a fejét, mire összevontam a szemöldököm, ő pedig elvigyorodott.- Hogy lehetsz még mindig ilyen szép?
- Jaj, istenem- nevettem fel, és Zayn-nek dőlve a kezembe temettem az arcom.- Már megint kezded!
- Mit?
- Hát ezt- motyogtam elpirulva, még mindig a tenyerembe nézve.- Olyanokat mondasz, amik nem is igazak.
- Ezt meg sem hallottam- mondta komolyan, mire kikukucskáltam az ujjaim közül. Zayn olyan szeretetteljes szemekkel nézett rám, hogy elvettem a kezemet az arcom elől és hagytam, hogy megsimítsa az arcomat.- Kelsey, nekem tökéletes vagy. Nem akarom, hogy bármi is változzon rajtad. Eltelt két hónap, én viszont még mindig ugyanúgy érzek veled kapcsolatban. Szóval hízz magadra pár kilót, mert észrevettem, hogy lefogytál!
- Mi?- nevettem el magam.- Hogy vetted észre?
- Tudod, az ilyet észreveszi az ember.
- Azért fogytam le, mert "túlsúlyos" voltam egy fotózáshoz- rajzoltam ujjaimmal idézőjeleket a levegőbe, Zayn pedig felvonta a szemöldökét.
- Sosem értettem ezt a modell-ipart- forgatta a szemeit, mire elvigyorodtam és a hasába temettem az arcom. Az a tipikus Zayn-illat most is megremegtette a gyomromat, és teljesen biztonságban éreztem magam.
Egy ideig nem szóltunk semmit. Én csak némán feküdtem Zayn karjában, ő pedig csak némán simogatta a hajamat. A magángépen teljes volt a csend. Egy idő után viszont a csend szörnyen álmosító lett, úgyhogy Zayn felé fordítottam a fejemet, mire kérdőn nézett le rám.
- Zayn.
- Igen?- mosolyodott el a világ legédesebb mosolyával.
- Hogyan tovább?
Zayn mosolya nem hervadt le, csak egy árnyalatnyival halványabb lett.
- Egy ideig csendben kell maradnunk- célzott arra, hogy nem tanácsos, ha most felhívjuk magunkra a figyelmet.- Aztán majd meglátjuk. Szerintem első lépésben venni kéne egy lakást, mert nem maradhatunk örökké a srácok nyakán.
- Ez igaz- gondolkodtam el, miközben magamban azt sikoltoztam, hogy "te jó ég, összeköltözünk!!".- Talán, ha megkérem Channing-et, akkor segít nekünk keríteni egy lakást.
- Jó ötlet- mosolyodott el Zayn, majd lehajolt és megpuszilta a homlokomat.- Köszönöm.
- Ugyan mit?- mosolyodtam el boldogan, holott tudtam, mit akar megköszönni.
- Hogy itt vagy nekem.
Egyik kezemmel felnyúltam az arcához, majd a másik kezemmel feltoltam magam, és hagytam, hogy hosszasan megcsókoljon. Beletúrtam a hajába, ő pedig a derekamnál fogva az ölébe ültetett. Kissé hosszúra sikeredett csókunkat Zayn zavarta meg.
- Kell pisilni.
- Most szórakozol?- röhögtem el magam, de Zayn fején láttam, hogy nem.- Na jó, elengedlek... Csak még egyet.
Így Zayn kapott még egy csókot.
Utána elszaladt a mosdóba, én pedig addig felálltam és kicsit kinyújtóztattam megmerevedett végtagjaimat. Odamentem a kis asztalhoz, ami a repülőgép másik végében volt és belemarkoltam a kis tálkába, amiben kesudió volt. Magamban dúdolgatva szemezgettem a kezemből, miközben a kis ablakon bámultam kifele. A táj gyönyörű volt. Néhány puha felhő eltakarta néhol a látképet, de azért elég messzire elláttam. Kezdett sötétedni, így elég sok helyen már felkapcsolták az utcai lámpákat, amitől úgy nézett ki az egész, mint egy összezsugorított Monopoly játék, a sok kis autóval meg járókelővel- akiket ilyenkor már alig lehetett látni. Az utolsó szemet is bekaptam, ami a kezemben volt, majd elgondolkozva felsóhajtottam, mikor valaki elkapta a derekam, mire felnevettem.
- Végeztél?- kérdeztem, Zayn pedig megpuszilta a vállam, miközben még mindig hátulról ölelte át a derekam.
- Nem volt olyan nagy a dolog- kuncogott, majd halkabbra vette a hangját.- Hol is hagytuk abba?
Maga felé fordított, majd a derekamnál fogva közelebb húzott és egy afféle "hajba túrós" csókot kaptam tőle, mire a világ megfordult velem. Erre persze nem hagytam magam: lábujjhegyre állva beletúrtam a hajába és finoman meghúztam, mire elmosolyodott csók közben.
- Kis vadóc- nevetett, majd egy puszit nyomott az arcomra, aztán magához húzott.- Szeretlek.
- Tudom- mondtam, mire Zayn felnevetett és alaposan megszeretgetett.
Londonban
A magángép földet ért. Biztatóan megszorítottam Zayn kezét, mire hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Maga elé engedett a leszállásnál, így már készítettem is a "fotómosolyomat", amit direkt az újságíróknak tartogattam. Mikor kinyílt a repülő ajtaja, ezer meg ezer vaku villant a fejembe. Mosolyogva folyamatosan lefelé néztem, nehogy elnyaljak a repülőről lefelé. Mikor a betonra értem, bevártam Zayn-t, aki megragadta a kezemet és maga mögött húzva elkezdett a tömegben irányítani. Próbáltam folyamatosan mosolyogni, hogy modell létemre azért mégiscsak nézzek ki valahogy a képeken, de belerepült egy bogár a szemembe, szóval az idő nagy részében a szememet dörzsölgettem, és lefele néztem.
Zayn végigvezetett a tömegen, miközben négy szekrény méretű biztonsági ember vett minket közre. Aztán, mikor az elsötétített ablakú autóhoz értünk, szó szerint belöktek minket a kocsiba. Zayn középre ült, engem pedig maga mellé húzott, és miközben mosolyogva üdvözölte a sofőrt, szólt, hogy mehetünk.
A londoni ház engem nem ért meglepetésként. Hiszen, vagy másfél hónapot egyedül töltöttem el itt. Zayn viszont úgy lépett be az ajtón, mintha legalább egy kastélyba lépett volna be.
- Úristen, kanapé!- vidult fel, és a kanapéra dobta magát.- Tudod, mennyire hiányzott?
- El tudom képzelni- nevettem fel, majd Zayn mellé kucorodtam. Elképesztő melegség öntötte el a szívemet, hogy most már nem kell egyedül itthon gubbasztanom, nutellát ennem, és úgy tennem, mintha vénlány lennék.- Valamit meg kell beszélnünk.
- Tudom, édes- sóhajtott fel, majd megpuszilta a homlokom. - Elég sok mindent kell megbeszélnünk. De nem várhat ez egy picit?
- Felesleges folyton halasztani és halasztani.
- Tudom.
- Rendezzük le most, aztán sokkal könnyebb lesz- mosolyogtam rá, mire a szemembe nézett.
- Csak tudnám, miért van mindig az, amit te akarsz.
- Ez nem igaz- nevettem fel, mire elkezdett csikizni.- Jó, jó, akkor igaz, csak engedj el!- sikítoztam, majd leborultam a kanapéról, és beszaladtam a konyhába. Csakhogy, Zayn jött utánam.
- Nem menekülsz el olyan könnyen- nevetett, majd elkapta a derekamat, és miközben magához húzott, folyamatosan az oldalamat csikizte.
- Zayn!- sikítottam, és nevetve próbáltam lerázni magamról a tetkós kezeit.- Hagyd abba!
- Jól van, jól van, na- mosolyodott el, majd a derekamnál fogva magához ölelt, én pedig lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát.- Miről is szerettünk volna beszélni?
- Mihez kezdjünk?
Tudta, hogy ezt a kérdést fogom feltenni. Tudta, hogy ennek kell most jönnie. Mégis úgy csinált, mintha meglepte volna a kérdésem.
- Hogy érted?
- Zayn- csattantam fel, és kibújtam az öleléséből.- Muszáj lesz valamit terveznünk!
- Miért pont most? Alig értünk haza.
- Zayn, nem jó az utolsó pillanatra halasztani a döntéseket!
- Kelsey!- sóhajtott fel, és a hajába túrt.- Nem akarok erről beszélni.
- Pedig fogunk- határoztam el.
- Oké- törődött bele Zayn.- Miről akarsz dönteni?
- Abbahagyom a modellkedést.
És ez volt az, amire én sem számítottam. Amint kimondtam, fejbe akartam magam csapni egy tányérral, de legalább le akartam fejelni a pultot. Zayn hasonlóképpen reagált: elkerekedtek a szemei, és mintha megingott volna.
- Mi van?- csak ennyit tudott kinyögni.
- Zayn, ha neked fenekestül felfordul az életed, akkor segítenem kell- magyaráztam hirtelen jött döntésemet.
- Kelsey, ez hülyeség!- fakadt ki.- Nem mondhatsz le a modellkedésről csak azért, mert nekem befuccsolt ez az egész!
- Ezt nem te döntöd el...
- Pedig úgy érzem, amíg együtt vagyunk, van egy kis beleszólásom a dolgokba- dühöngött.
- Senki sem mondta, hogy majd egyedül eldöntök mindent!- vágtam vissza.
- Akkor szavazzunk!- kiáltott fel gúnyosan.- Vagy mit szólnál ahhoz, ha nem azonnal ilyen hülyeségeket dobnál be?
- Á, szóval neked a modellkedés hülyeség?- emeltem fel én is a hangomat.- Ezek szerint mégsem érdekel annyira.
- Ezt fejezd be!- üvöltötte el magát.- Nem csak neked nehéz az egész, érted? Örülök neki, hogy segíteni szeretnél, de nem fogom hagyni, hogy miattam tönkre vágd azt, amit eddig elértél!
- Én nem érzem úgy, hogy tönkre vágom!- kiabáltam.
- Oké, tegyük fel, abbahagyod. Mihez akarsz kezdeni?- tette fel a kérdést, mire megdöbbentem. Ez eddig eszembe se jutott.
- Nem tudom!- szóltam vissza, majd a hajamba túrva levezettem egy gyors gondolatmenetet.- Talán elmegyek egyetemre, beadom a jelentkezésem valami irodába, vagy nem tudom!
- Szép kis tervek- gúnyolódott.- Látod, sikerült mindenről döntenünk!
- Nem ilyen döntésekre gondoltam- mordultam fel.
- Hanem?
- Abba még nem gondoltál bele, hogy esetleg egy házat is kéne keresnünk?- fontam össze a karomat magam előtt.
- Nem erről beszéltünk a repülőn is?- szúrta oda.- Ha tudni akarod, belegondoltam. Csak jelenleg nincs talaj a lábam alatt, szóval, ha megbocsátasz, átgondolnám az életem.
- Volt már rá egy kis idő, nem gondolod?- mérgesen felkiáltottam.
- Oké, nyertél- tárta szét a karját, szemében csak úgy pattogtak a szikrák.- Mit akarsz, mit tegyek? Kopogtassak végig mindenhol, hogy eladó-e a ház? Vagy várj, nem, már tudom, mit akarsz: hívjam fel Channing-et, aztán majd egy amolyan "após-srác" buliként átbogarásszuk a katalógusokat, nem?
- És mi van, ha ezt akarom?- ordítottam vissza.- Mi van, ha azt szeretném, hogy jól kijöjj a nevelőapámmal? Olyan nagy baj lenne?
- Már megint eltértél a tárgytól!- dörmögött.- Nem fogok most azonnal mindent megtenni a "közös kis életünkért"- ujjaival idézőjeleket rajzolt a levegőbe, nekem pedig elakadt a szavam. Mi van?
- Már értem- kínosan elmosolyodtam, miközben a szememben összegyűltek a könnyek.- Te nem akarsz velem... "közös kis életet"- utánoztam a mozdulatát, majd inkább elfordítottam a fejem.
- Kelsey...- motyogta, és úgy tűnt, leesett neki, amit az imént mondott.- Nem úgy gondoltam.
- Mindegy- suttogtam, majd keserűen elmosolyodtam.- Már mindegy.
Azzal a könnyeimtől alig látva, elsétáltam Zayn mellett.
- Kels, tudod, hogy nem úgy gondoltam!- Zayn azonnal utánam jött, én viszont az ajtóhoz léptem és megragadtam a dzsekimet.- Állj már meg!- megragadta a karomat, és maga felé fordított.- Nézz már rám!
Lassan felemeltem a fejemet, és könnyes szemeimmel a szemébe néztem. Zayn az állam alá nyúlt, és már hajolt is le, hogy megcsókoljon, amikor elfordítottam a fejem, és összeszorítottam a szemeim.
- Most... megyek.
Azzal kihúztam a karom Zayn-éből, és az utcára léptem. Felvettem a dzsekimet, és miközben a szememet törölgettem, elindultam a járdán.
Hogy lett ilyen ez a nap? Olyan jól indult. Erre Zayn benyögi ezt a baromságot. Lehet, hogy nem gondolta komolyan, de ennyire rosszul még nem esett semmi. Hogy mondhatott ilyet? Istenem. Én meg, mint valami bőgőmasina, ahelyett, hogy ott maradtam volna megbeszélni a dolgokat, elrohantam, mint egy óvodás. Milyen gyerekes vagyok! Haza kéne mennem, hogy megbeszéljük. Igen. Végtére is, nem lehetünk örökre haragban. Na. Ráadásul, már bánom is, amiért olyan rondákat mondtam Zayn-nek. Hogy lehettem ilyen? Jézusom. Vissza kell mennem bocsánatot kérni.
Szippantottam egyet, megtöröltem a szememet, és vissza is fordultam.
Viszont, pont akkor jutott eszembe, hogy végül is, én miért kérjek bocsánatot? Elvégre nem ő volt az, aki elkezdett kiabálni? Hát de.
És, még ha csak kiabált volna. Vérig sértett. Pontosan. Hogy is mondta? "Nem fogok most azonnal mindent megtenni a közös kis életünkért"... Hát rendben. Senki sem kérte rá. Egy szabad ember.
Miután ezt megbeszéltem magammal, és a fejembe húztam a kapucnimat, fogalmam sem volt, mitévő legyek. Haza persze nem mehetek, mert nem bírnék Zayn szemébe nézni. Anyáékhoz nem akartam becsörtetni a problémáimmal, nem akartam anyát felidegesíteni. Liam köbö a világ másik felén turnézott, ahogy Harry-ék is. Josh-t egyáltalán nem akartam zaklatni azzal, hogy bármi bajom van, folyton hozzá rohangálok, biztosan neki is megvan a maga problémája. Kínomban elővettem a telefonom, és addig görgettem a telefonomban a névjegyzéket, míg az E betűnél meg nem állt. Rámentem a névre, a hívás gombra, és a fülemhez emeltem. Öt csöngés múlva szeretetteljes hang szólt bele:
- Kelsey! De régen hallottam felőled! Mi újság?
- Szia- mosolyodtam el, majd a hajamba túrtam.- Zavarhatlak?
- Tiéd vagyok, kedvesem- szinte hallottam, ahogyan mosolyog.- Mesélj.
- Összevesztem Zayn-nel- motyogtam, majd a számba haraptam, ahogyan újra felidéztem a történteket.
- Jézusom- szörnyülködött.- Mi történt? Minden rendben? Jól vagy?
- Hát... éppen ezért hívtalak...
- Figyelj, tudod, hol lakok, nem?- kérdezte, majd hallottam, hogy becsukott egy ajtót.- Elkéredzkedem a munkahelyemről, és gyere át, rendben?
- Figyelj, annyira azért nem vészes...- szabadkoztam, és legszívesebben fejbe vágtam volna magam.- Ha dolgozol, akkor nem kell...
- Kels, ne bomolj már!- mondta kedvesen.- Ha baj van, akkor baj van. Fél óra múlva nálam.
- Imádlak, El. Csúcs vagy- mosolyodtam el, mire Eleanor felnevetett.
- Én is szeretlek, Kels. Fél óra múlva!
Londonban
A magángép földet ért. Biztatóan megszorítottam Zayn kezét, mire hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Maga elé engedett a leszállásnál, így már készítettem is a "fotómosolyomat", amit direkt az újságíróknak tartogattam. Mikor kinyílt a repülő ajtaja, ezer meg ezer vaku villant a fejembe. Mosolyogva folyamatosan lefelé néztem, nehogy elnyaljak a repülőről lefelé. Mikor a betonra értem, bevártam Zayn-t, aki megragadta a kezemet és maga mögött húzva elkezdett a tömegben irányítani. Próbáltam folyamatosan mosolyogni, hogy modell létemre azért mégiscsak nézzek ki valahogy a képeken, de belerepült egy bogár a szemembe, szóval az idő nagy részében a szememet dörzsölgettem, és lefele néztem.
Zayn végigvezetett a tömegen, miközben négy szekrény méretű biztonsági ember vett minket közre. Aztán, mikor az elsötétített ablakú autóhoz értünk, szó szerint belöktek minket a kocsiba. Zayn középre ült, engem pedig maga mellé húzott, és miközben mosolyogva üdvözölte a sofőrt, szólt, hogy mehetünk.
A londoni ház engem nem ért meglepetésként. Hiszen, vagy másfél hónapot egyedül töltöttem el itt. Zayn viszont úgy lépett be az ajtón, mintha legalább egy kastélyba lépett volna be.
- Úristen, kanapé!- vidult fel, és a kanapéra dobta magát.- Tudod, mennyire hiányzott?
- El tudom képzelni- nevettem fel, majd Zayn mellé kucorodtam. Elképesztő melegség öntötte el a szívemet, hogy most már nem kell egyedül itthon gubbasztanom, nutellát ennem, és úgy tennem, mintha vénlány lennék.- Valamit meg kell beszélnünk.
- Tudom, édes- sóhajtott fel, majd megpuszilta a homlokom. - Elég sok mindent kell megbeszélnünk. De nem várhat ez egy picit?
- Felesleges folyton halasztani és halasztani.
- Tudom.
- Rendezzük le most, aztán sokkal könnyebb lesz- mosolyogtam rá, mire a szemembe nézett.
- Csak tudnám, miért van mindig az, amit te akarsz.
- Ez nem igaz- nevettem fel, mire elkezdett csikizni.- Jó, jó, akkor igaz, csak engedj el!- sikítoztam, majd leborultam a kanapéról, és beszaladtam a konyhába. Csakhogy, Zayn jött utánam.
- Nem menekülsz el olyan könnyen- nevetett, majd elkapta a derekamat, és miközben magához húzott, folyamatosan az oldalamat csikizte.
- Zayn!- sikítottam, és nevetve próbáltam lerázni magamról a tetkós kezeit.- Hagyd abba!
- Jól van, jól van, na- mosolyodott el, majd a derekamnál fogva magához ölelt, én pedig lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát.- Miről is szerettünk volna beszélni?
- Mihez kezdjünk?
Tudta, hogy ezt a kérdést fogom feltenni. Tudta, hogy ennek kell most jönnie. Mégis úgy csinált, mintha meglepte volna a kérdésem.
- Hogy érted?
- Zayn- csattantam fel, és kibújtam az öleléséből.- Muszáj lesz valamit terveznünk!
- Miért pont most? Alig értünk haza.
- Zayn, nem jó az utolsó pillanatra halasztani a döntéseket!
- Kelsey!- sóhajtott fel, és a hajába túrt.- Nem akarok erről beszélni.
- Pedig fogunk- határoztam el.
- Oké- törődött bele Zayn.- Miről akarsz dönteni?
- Abbahagyom a modellkedést.
És ez volt az, amire én sem számítottam. Amint kimondtam, fejbe akartam magam csapni egy tányérral, de legalább le akartam fejelni a pultot. Zayn hasonlóképpen reagált: elkerekedtek a szemei, és mintha megingott volna.
- Mi van?- csak ennyit tudott kinyögni.
- Zayn, ha neked fenekestül felfordul az életed, akkor segítenem kell- magyaráztam hirtelen jött döntésemet.
- Kelsey, ez hülyeség!- fakadt ki.- Nem mondhatsz le a modellkedésről csak azért, mert nekem befuccsolt ez az egész!
- Ezt nem te döntöd el...
- Pedig úgy érzem, amíg együtt vagyunk, van egy kis beleszólásom a dolgokba- dühöngött.
- Senki sem mondta, hogy majd egyedül eldöntök mindent!- vágtam vissza.
- Akkor szavazzunk!- kiáltott fel gúnyosan.- Vagy mit szólnál ahhoz, ha nem azonnal ilyen hülyeségeket dobnál be?
- Á, szóval neked a modellkedés hülyeség?- emeltem fel én is a hangomat.- Ezek szerint mégsem érdekel annyira.
- Ezt fejezd be!- üvöltötte el magát.- Nem csak neked nehéz az egész, érted? Örülök neki, hogy segíteni szeretnél, de nem fogom hagyni, hogy miattam tönkre vágd azt, amit eddig elértél!
- Én nem érzem úgy, hogy tönkre vágom!- kiabáltam.
- Oké, tegyük fel, abbahagyod. Mihez akarsz kezdeni?- tette fel a kérdést, mire megdöbbentem. Ez eddig eszembe se jutott.
- Nem tudom!- szóltam vissza, majd a hajamba túrva levezettem egy gyors gondolatmenetet.- Talán elmegyek egyetemre, beadom a jelentkezésem valami irodába, vagy nem tudom!
- Szép kis tervek- gúnyolódott.- Látod, sikerült mindenről döntenünk!
- Nem ilyen döntésekre gondoltam- mordultam fel.
- Hanem?
- Abba még nem gondoltál bele, hogy esetleg egy házat is kéne keresnünk?- fontam össze a karomat magam előtt.
- Nem erről beszéltünk a repülőn is?- szúrta oda.- Ha tudni akarod, belegondoltam. Csak jelenleg nincs talaj a lábam alatt, szóval, ha megbocsátasz, átgondolnám az életem.
- Volt már rá egy kis idő, nem gondolod?- mérgesen felkiáltottam.
- Oké, nyertél- tárta szét a karját, szemében csak úgy pattogtak a szikrák.- Mit akarsz, mit tegyek? Kopogtassak végig mindenhol, hogy eladó-e a ház? Vagy várj, nem, már tudom, mit akarsz: hívjam fel Channing-et, aztán majd egy amolyan "após-srác" buliként átbogarásszuk a katalógusokat, nem?
- És mi van, ha ezt akarom?- ordítottam vissza.- Mi van, ha azt szeretném, hogy jól kijöjj a nevelőapámmal? Olyan nagy baj lenne?
- Már megint eltértél a tárgytól!- dörmögött.- Nem fogok most azonnal mindent megtenni a "közös kis életünkért"- ujjaival idézőjeleket rajzolt a levegőbe, nekem pedig elakadt a szavam. Mi van?
- Már értem- kínosan elmosolyodtam, miközben a szememben összegyűltek a könnyek.- Te nem akarsz velem... "közös kis életet"- utánoztam a mozdulatát, majd inkább elfordítottam a fejem.
- Kelsey...- motyogta, és úgy tűnt, leesett neki, amit az imént mondott.- Nem úgy gondoltam.
- Mindegy- suttogtam, majd keserűen elmosolyodtam.- Már mindegy.
Azzal a könnyeimtől alig látva, elsétáltam Zayn mellett.
- Kels, tudod, hogy nem úgy gondoltam!- Zayn azonnal utánam jött, én viszont az ajtóhoz léptem és megragadtam a dzsekimet.- Állj már meg!- megragadta a karomat, és maga felé fordított.- Nézz már rám!
Lassan felemeltem a fejemet, és könnyes szemeimmel a szemébe néztem. Zayn az állam alá nyúlt, és már hajolt is le, hogy megcsókoljon, amikor elfordítottam a fejem, és összeszorítottam a szemeim.
- Most... megyek.
Azzal kihúztam a karom Zayn-éből, és az utcára léptem. Felvettem a dzsekimet, és miközben a szememet törölgettem, elindultam a járdán.
Hogy lett ilyen ez a nap? Olyan jól indult. Erre Zayn benyögi ezt a baromságot. Lehet, hogy nem gondolta komolyan, de ennyire rosszul még nem esett semmi. Hogy mondhatott ilyet? Istenem. Én meg, mint valami bőgőmasina, ahelyett, hogy ott maradtam volna megbeszélni a dolgokat, elrohantam, mint egy óvodás. Milyen gyerekes vagyok! Haza kéne mennem, hogy megbeszéljük. Igen. Végtére is, nem lehetünk örökre haragban. Na. Ráadásul, már bánom is, amiért olyan rondákat mondtam Zayn-nek. Hogy lehettem ilyen? Jézusom. Vissza kell mennem bocsánatot kérni.
Szippantottam egyet, megtöröltem a szememet, és vissza is fordultam.
Viszont, pont akkor jutott eszembe, hogy végül is, én miért kérjek bocsánatot? Elvégre nem ő volt az, aki elkezdett kiabálni? Hát de.
És, még ha csak kiabált volna. Vérig sértett. Pontosan. Hogy is mondta? "Nem fogok most azonnal mindent megtenni a közös kis életünkért"... Hát rendben. Senki sem kérte rá. Egy szabad ember.
Miután ezt megbeszéltem magammal, és a fejembe húztam a kapucnimat, fogalmam sem volt, mitévő legyek. Haza persze nem mehetek, mert nem bírnék Zayn szemébe nézni. Anyáékhoz nem akartam becsörtetni a problémáimmal, nem akartam anyát felidegesíteni. Liam köbö a világ másik felén turnézott, ahogy Harry-ék is. Josh-t egyáltalán nem akartam zaklatni azzal, hogy bármi bajom van, folyton hozzá rohangálok, biztosan neki is megvan a maga problémája. Kínomban elővettem a telefonom, és addig görgettem a telefonomban a névjegyzéket, míg az E betűnél meg nem állt. Rámentem a névre, a hívás gombra, és a fülemhez emeltem. Öt csöngés múlva szeretetteljes hang szólt bele:
- Kelsey! De régen hallottam felőled! Mi újság?
- Szia- mosolyodtam el, majd a hajamba túrtam.- Zavarhatlak?
- Tiéd vagyok, kedvesem- szinte hallottam, ahogyan mosolyog.- Mesélj.
- Összevesztem Zayn-nel- motyogtam, majd a számba haraptam, ahogyan újra felidéztem a történteket.
- Jézusom- szörnyülködött.- Mi történt? Minden rendben? Jól vagy?
- Hát... éppen ezért hívtalak...
- Figyelj, tudod, hol lakok, nem?- kérdezte, majd hallottam, hogy becsukott egy ajtót.- Elkéredzkedem a munkahelyemről, és gyere át, rendben?
- Figyelj, annyira azért nem vészes...- szabadkoztam, és legszívesebben fejbe vágtam volna magam.- Ha dolgozol, akkor nem kell...
- Kels, ne bomolj már!- mondta kedvesen.- Ha baj van, akkor baj van. Fél óra múlva nálam.
- Imádlak, El. Csúcs vagy- mosolyodtam el, mire Eleanor felnevetett.
- Én is szeretlek, Kels. Fél óra múlva!
