Drágáim!:)
Biztosan mind hallottátok a híreket: Zayn Malik kilépett a One Direction-ból.
Nos.
Kezdem azzal, hogy én több óráig sírtam, miután ezt megtudtam. (Először a suliban, minek hála jól ki lettem röhögve, de a fiúkért ezt is vállalom...) Szóval. Miután kibőgtem magam, azzal nyugtatgattam törött lelkemet, hogy "nyugi, hiszen ha Zayn véglegesen ki is lépett, csodálatos élete lesz.. lesznek kis Zayn-ek". Végül ezzel a tudattal (hamis) álomba ringattam magamat. Az igazság azonban az, hogy bár rengetegen mondják azt, hogy Zayn nem véglegesen szállt ki, hanem csak "pihen", akkor Hazz és Zayn sem sírt volna az utolsó koncerten, amin Malik még ott volt.
De a lényeg.
A blogot végig fogom vinni, megírom az 50 részt, ha törik, ha szakad.
De mivel, ez az egész ügy eléggé felzaklatott, még mindig nem merek beleolvasni a blogba, nehogy elbőgjem magam. Úgyhogy, ez a blog egy ideig szünetelni fog.
De ne féljetek, Csibék: amint úgy tudok Zayn-ről írni, hogy nem sírom el magam, azonnal befejezem a következő részt.
Tartsatok ki, Lánykák!:) <3
Puszi: Kata xxx
2015. március 28., szombat
2015. március 8., vasárnap
28. rész- "Sose lehet tudni."
Csuma:3
Nagyon szépen köszönöm, hogy már 16 feliratkozóm van!!! *O* Fantasztikusak vagytok, Lányok:') Köszönöm<3
U.i.: feliratkozni és komzini se felejtsetek el:)
Hab-csók: Kata xxx
- Úristen, tele vagyok- dobta félre a pizzás dobozt Harry. Persze, miért is ne. Majd valaki (én) összeszedi...
- Én is- biccentett Zayn. Mellettem ült, és oltári büdöseket büfögött. Fúj.- Nem is emlékszem, mikor ettem így tele magam.
- A szagokat illetően biztosan régen...- fintorogva legyeztem magam előtt a kezemet, mire a fiúk megrökönyödve meredtek rám.
- Ember- szólalt meg először Niall, majd ülő helyzetbe tornázta magát.- Kelsey. Már vagy egy hónapja élsz velünk... igazán megszokhattad volna a szagokat.
- Lány vagyok- magyaráztam.- Sosem fogom megszokni a szagokat.
- Ezen sürgősen változtatunk. Büfögőverseny- jelentette be Liam, mire a fiúk elismerően bólogattak.
- Mi? Na, azt már nem! Ez gusztustalan és irritáló- hevesen ellenkeztem, de azért legbelül elképzeltem magam, amint leböfögöm őket a kanapéról.- Kizárt, hogy ebben részt vegyek.
- Ó, dehogynem- Zayn megragadta a karomat, szóval, ha akartam volna, akkor se tudtam volna elmenekülni.- Niall, kezd!
Niall ivott egy kortyot a kólájából, majd ököllel rávert a mellkasára. Oké. A fiúk hülyére röhögték magukat, én viszont azt hiszem, soha, a büdös életben nem hallottam valakit ekkorát büfögni. Először kifejezéstelen lett az arcom, majd elfintorodtam, aztán még jobban, végül elröhögtem magam.
- Niall, ez undorító volt- jelentettem ki.
- Oké, én jövök- irányította magára a figyelmet Louis. Olyat böfögött, hogy esküszöm, megrebbent a hajam.
- Csak ennyit tudtok?- kérte magához a szót Harry. Ha így folytatják, szerintem el fogják magukat hányni.
- Ez gusztustalan- fintorogtam, és inkább Zayn vállába temettem az arcom, aki a röhögéstől folyton rázkódott.
- Na, de fiúk- állt fel Liam, és én is felnéztem, mivel azt hittem valami normálisat akar tenni... Aha. Majdnem.- Ha már csináltok valamit, akkor csináljátok jól.
Kezdett elegem lenni. A ház tele lett mindenféle szagokkal, a bátyám pedig akkorát büfögött, mint egy disznó. De komolyan. Fúj.
- Oké, ezt sasoljátok- Zayn kihúzta magát, nyelt egyet, és befeszített háttal, vagy fél percig büfögött.
- Jézusom, Zayn- nevettem fel önkéntelenül.- Fiúk, olyan disznók vagytok!
- Te jössz, Kels- nézett rám Harry.
- De ha félsz, hogy nem tudsz büfizni, akkor mi megértjük- mosolygott rám "kedvesen" Zayn, mire felvontam a szemöldökömet, és minden mindegy alapon megvontam a vállam.
- Oké, legyen- sóhajtottam, mire a fiúk kíváncsian hajoltak előrébb.- De ne feledjétek: nem akarok sírást.
És haha. Amikor ittam a kólámból, nyeltem egyet, és utána akkorát büfögtem, hogy elakadt a szavuk, azt hiszem, legyőztem őket. Ennyi.
- Hű- nyelt egyet Louis.- Kelsey....
- Ez eléggé...- szólt Niall.
- Szóval- motyogta Harry.
- Ez férfias volt- dörmögött döbbenten Liam, mire büszkén elmosolyodtam. Zayn felém fordult és a mellkasára húzott.
- Én csajom.
Kaja után mindenki felvonult a szobájába, én viszont lent maradtam, hogy összeszedjem a disznóólat, amit a disznók hagytak maguk után. Szó szerint.
- Mit csinálsz?- Zayn lépkedett le a lépcsőn, miközben én éppen a kanapé alól kotortam ki egy félig megevett pizátt. Mondtam, hogy disznók.
- Táncolok- szóltam vissza, és undorodva egy pizzásdobozra hajítottam a megcsócsált csücsköt.
Zayn végigterült a kanapén (ügyet sem vetve arra, hogy én lent szenvedek) és szórakozottan nézte, ahogyan az orrom alatt dörmögve dobálom egybe a gusztustalan szemeteket.
- Esküszöm, takarítónőt kéne nektek hívni- pufogtam.- Mi ez itt?
- Egy használt alsógatya.
- FÚJ!- visítva dobtam félre az említett darabot, és egy sóhajtás után inkább odabújtam Zayn mellé.- Gusztustalanok vagytok.
- Ez ezzel jár, kicsim- KICSIMNEK HÍVOTT, TE JÓ ÉG!!!!- Fiúkkal élsz együtt, hozzá kellett volna már szoknod.
- Tudom- biccentettem, majd oldalra fordulva félig ráfeküdtem a kockás hasára, a fejemet pedig a feje mellett megtámasztottam a kezemmel.- Az lenne a normális.
Zayn elmosolyodott, majd egyik kezével oldalra tolta magát, a másikkal pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Kelsey...- szóltalt meg, miután megcsókolt. Mosolyogva felnéztem rá.
- Igen?
- Szeretlek.
ÚRISTEN. ÚRISTEN. ÚRISTEN. SZERET. SZERET. SZERET!!!!!!!
Szélesen elmosolyodtam, és miközben megsimítottam:
- Én is szeretlek, Zayn.
Ha az ember reggel a kanapén ébred a barátjával,akkor jó esély van arra, hogy elaludt. Nem kell rosszra gondolni, mivel mi tényleg "csak" aludtunk. A reggeli fogadtatás azonban mindig csodálatos. Főleg, hogyha a telefonom újra, meg újra megcsörren.
- Igen?- szóltam bele dühösen.
- Kelsey!- Josh ideges hangja a fejemben visszhangzott. Zayn mellett gyorsan felültem, a hátamat a fiúnak támasztottam, nehogy felkeljen.
- Josh.
- Hol a frászban vagy?
- Mi? Azt hittem, hétvégén nem dolgozom...
- PÉNTEK VAN!
- Úristen. Komolyan?- riadtan felkeltem, és villámgyorsan felvágtattam a szobámba.- Jézusom, annyira sajnálom, Josh. Adj fél órát. El gyalogolok.
- Édesem, brutálisan siess! Az új főnök ellenőrzést tart, és a legfontosabb Angel-em nincs sehol!
- Istenem, ne haragudj Josh, totál abban voltam, hogy szombat van- kirántottam a szekrényemből egy egybe ruhát,majd, miközben ledobáltam a két napja hordott cuccaimat, Josh-nak magyaráztam.- Az jó lesz, hogyha egy ruhában megyek?
- Édesem, nekem édes mindegy!- sóhajtotta. Sietve kapkodtam magamra a ruhámat, mikor megint megszólalt: - Illetve, talán mégis jobb lenne, ha a kedvenc ruhádba bújnál, drága.
- Oké. Szerencse, hogy csak az tiszta...
- Rendben. Ó, és sminkeld is ki magad, aranyom! Betty-t szabadnapra küldtem. Ugye nem lenne gond, ha sminkelned is kéne?- te jó ég.
- Nem, dehogy is. De mennyi idő alatt kéne odaérnem?- egy pillanatra megálltam, és megvártam, míg Josh újra megszólal.
- Fél órához mit szólnál?
- Igyekszem- motyogtam. De ki leszek rúgva.- De akkor leteszem,.. Tudod, hogy odaérjek.
- Persze, persze, tedd csak le, édesem- megkönnyebbülten le akartam tenni a telefont, amikor az utolsó pillanatban kirikácsolt a készülékből:- ÉS A HAJMOSÁST SE FELEJTSD EL!
Lecsaptam a telefont, és bevágtattam a fürdőbe.
- A fene essen bele a hülye péntekekbe- dörmögtem, miközben leejtettem az imént felvett ruhámat a csempére és beugrottam a zuhanyzóba. Közben mondjuk majdnem hátra estem, de az mellékes.
Lezuhanyoztam, majd közben a hajamat is megmostam. Kellemes grape fruit illat lengte be a szobát, én pedig minél előbb próbáltam kimosni a hajamból a habot. Miután ez sikerült, kipattantam a fürdőből, gyorsan megtörölköztem. Lábujjhegyre állva lekotortam a felső polcról a sminkcuccomat, és kiborítottam a tartalmát a szárítógépre, ami a mosdókagyló mellett állt. Előtte megmostam a fogamat. Gyorsan magamra rángattam a bugyimat, melltartómat és ruhámat, aztán a hajamat megdörzsöltem a törölközővel, gondolván, úgyis megszárad a melegben. Sietősen lealapoztam a képem, aztán feltettem egy világos, natúr szemhéjpúdert. Kihúztam a szememet (szigorúan nem tövig, és csak fölül), aztán feltettem egy kis szemspirált (csak fölülre), végül pedig barack árnyalatú rúzst a számra. Csak egy fél pillantást vetettem a tükörképemre, és máris kivágtattam a fürdőből. Sikítva állapítottam meg, hogy az a fél óra már 10 perce letelt, így egy kis táskába beledobtam minden olyat, ami kellhet (telefon, tárca, iratok, szájfény, fejfájás elleni gyógyszer, néhány zsepi), és leszáguldottam a lépcsőn.
A nappali kongott az ürességtől, és csak az asztalra ragasztott cetlit olvastam el:
Élet! A fiúkkal muszáj volt elmennünk egy interjúra. Délután jövünk!
Zayn
Gyorsan belegyűrtem a fecnit a táskámba, aztán az ajtóhoz repültem. Felkaptam a barack színű magassarkúm, majd az ujjaimra függesztve azt, leakasztottam a kulcsot a helyéről és kiléptem a házból. Időm sem volt elgondolkodni azon, hogy mit fogok magammal kezdeni az utcán mezítláb, de jelenleg sokkal jobban foglalkoztatott a tudat, hogy ha elkések, nekem végem.
Lábujjhegyen átszaladtam három zebrán, két járdán, amíg oda nem értem az ügynökséghez. Útközben igyekeztem minél kevesebbet sziszegni amiatt, mert folyamatosan horzsoltam a bőrömet lefele a talpamról.
Az ügynökség előtt megálltam egy pillanatra- de csak azért, hogy felvegyem a magassarkúmat. Lesimítottam a szoknyámon keletkezett gyűrődéseket, amiket a futás okozott és mosolyt varázsolva az arcomra beléptem a bejáraton.
Felmentem a lépcsőn és miközben magamban azért imádkoztam, hogy ma lehetőleg ne veszítsem el a munkámat, megérkeztem a nagy terem ajtaja elé, ahova Josh rendelt.
- Segíts meg, Istenem- motyogtam, aztán belöktem az ajtót.
Nem is tudom, legelőször mit láttam meg. A "tömeg" másodlagos volt, ugyanis először az ordítás ért el az agyamig.
- MEGLEPETÉS!
Egyszerre érzékeltem a háttérben lógó "Boldog Szülinapot!" szalagot és a padlóhoz rögzített lufikat, a hegyekben elrendezett ajándékokat; mindezt az ajtóban állva.
Ösztönösen a szám elé kaptam a kezem, ijedtemben még a táskámat is elejtettem. Egyszerre nevettem, és mosolyogtam, ha lehet ilyet mondani.
Aztán valaki nekem rohant, felkapott, megölelgetett és én már csak azt vettem észre, hogy a One Direction közepén állok.
- Te jó ég, fiúk!- nevettem meghatottan, és boldogan Harry nyakába borultam.
Miután sorban végigölelgettem a fiúkat, Zayn következett... neki kicsit több járt.
- De ezt nem értem... Hogy csináltátok?
Zayn mosolyogva megcsókolt, majd, miközben magához húzta a derekamat.
- Igazság szerint Josh ötlete volt, hogy szervezzünk neked egy partit- mondta mosolyogva, nekem pedig leesett az állam.- Miután múltkor hazajöttél, felhívta Liam-et, és elmondta nekünk, hogy ott voltál az este.
- Hű. Ezt frankón megszerveztétek- nyögtem ki, aztán hitetlenül megrángattam egy, még nedves hajtincsemet.- Josh jól beparáztatott a "jön a főnök és mindenkit leellenőriz, fél órád van, hogy ideérj, de azért moss hajat, fürödj meg és sminkeld is ki magad" dumájával.
- Összebeszéltünk- vont vállat, mire egyszerűen szájon csókoltam (a magassarkúnak hála nem kellett lábujjhegyre állnom), mire ő magához húzva még többet követelt.- Egyébként is, szerintem megérdemled.
- El sem hiszem, hogy máris július 10-e van... Olyan fantasztikusak vagytok- és megint kapott egy csókot.
Miután elengedtem Zayn-t, köszöntöttem a többi vendéget: El és Sophia bevallották, hogy a díszekért meg a tortákért ők a felelősek, de miután biztosítottam arról őket, hogy minden perfectül néz ki, láthatóan feldobódtak. Aztán anyáékat találtam meg.
- Isten éltessen, drágám!- anya vigyorogva magához ölelt, és egy puszit nyomott a fejemre.- Milyen érzés 20 évesnek lenni?
- Határozottan érzem a változást- nevettem el magam, aztán megakadt a szemem valamin, anya kezén.- Csak nem...?
- Végül odaadtam neki- kacsintott rám Channing, miközben átkarolta anya derekát.- Örülök, hogy neked is tetszett.
- Ó, mamám, Kelsey, el se tudnád hinni, milyen leánykérés volt- kuncogott anya.
- Biztos remek volt- mosolyogtam, aztán a szemem sarkából megláttam Josh-t.- Elnézést, de még üdvözölnöm kell pár vendéget!
- Menj csak!
Ellépkedtem anyáéktól, egészen Josh-ig. Megálltam előtte, és mosolyogva felnéztem rá.
- Ugye te is tudod, hogy bűn valakit így átverni?
- Jó cél érdekében tettem- közölte, majd elvigyorodott és kissé félre döntötte a fejét.- Remélem, nem haragszol.
- Tudod, hogy rád lehetetlenség lenne haragudni.
- Igazság szerint reménykedtem ebben a válaszban- mondta, mire elnevettem magam, és szorosan megöleltem a főnökömet.
- Csak szeretném, hogy tudd, Josh, bármilyen idióta is vagy néha, imádlak, és melletted állok.
- Ezt nagyszerű hallani- mosolygott, és aranyosan megborzolta a hajamat.- És én is imádlak, Kelsey Payne. Hogy őszinte legyek, már akkor tudtam, hogy jóban leszünk, amikor először besétáltál az ügynökségre. Mamám, az a haj...
- Elég lesz már- nevettem rá, aztán valaki megkopogtatta a vállamat, így megfordultam.- Luke!
- Kelsey- nevetett Luke is, és hagyta, hogy megöleljen. Momentán mindenkit megöleltem volna, ha van akkora kezem. Ez van.- Remélem, nem gond, hogy az 5SOS bepofátlankodott a bulidra.
- Úristen, itt vannak a többiek is?- csillogó szemekkel nyújtogattam a nyakamat, hátha meglátom a fiúkat.
- Aha, a színpadon.
- Van itt színpad?
- A függöny mögött.
- Mi?
- Csak hülyülök- röhögte el magát Luke, én pedig finoman meglöktem a vállát.- Liam megkért minket, hogy szolgáltassuk mi a zenét.
- Jól tette- vigyorogtam, és még egyszer megöleltem Luke-ot.- Azért remélem, a többiekkel is találkozhatok.
- Minden bizonnyal úgy lesz- Luke mosolygott, és hirtelen láttam benne a 18 éves srácot.- Most megyek... kezd lelapulni a buli.
- Helyes- kacsintottam rá.- Dobjátok fel a hangulatot.
Pár perccel később felsipított a mikrofon, mire mindenki a füléhez kapta a kezét, és a színpad felé - nézett. Luke ott állt, és bocsánatkérően mosolygott.
- Ezer bocsánat, ez nem direkt volt- nevetés, mire Luke szélesen elmosolyodott, és tekintete megállapodott rajtam.- Először is: nagy tapsot, és nagyon boldog születésnapot ennek a csodálatos lánynak! Boldog születésnapot, Kelsey!- mindenki tapsolt és sikított, Zayn büszkén átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra, miközben én folyamatosan mosolyogtam.- Ez a szám neked szól!
- Egy..két... egykétháés- Ashton összeütötte a dobverőket, majd elkezdődött a She Looks So Perfect, a 5 Seconds Of Summer-től.
Luke hangja megadta a kezdő lökést a partinak, mindenki elkezdett táncolni, meg nevetgélni, így én sem állhattam tétlenül, mint egy álszent, levettem a magassarkúmat, és mezítláb elkezdtem húzni Zayn-t a táncparkettre.
- Te sosem változol- reagálta le mosolyogva, ahogyan félredobtam a cipőimet.
- Nem szeretem a magassarkút- mosolyodtam el, és elkezdtem táncolni.
- Tudom.
Mikor a számnak vége lett, Luke kimelegedve hajolt a mikrofonhoz.
- Oké, akkor, mivel itt látok pár szerelmespárt- ránk pillantott.- Egy lassabb szám következik: Wherever You Are!
A srácok elkezdtek egy lassabb számot, mire a tekintetem Luké-ba fúrtam, és óvatosan biccentettem egyet, mire rám kacsintott.
Zayn magához húzott, én pedig átkulcsoltam a nyakát, és a szemébe néztem.
- Tudod, amikor először megláttalak, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az életemet adnám érted- mondta, én pedig boldogan elmosolyodtam.
- Ez költői volt.
- Igyekszem- mormogta mosolyogva, mire megöleltem. Ölelésben maradva táncoltunk. A válla felett láttam, hogy mindenki áll és mosolyogva minket néz: anya vállát Channing karolta át (anya egyébként tortát evett és bőgött... terhesség), és mikor rájuk néztem, finoman biccentett egyet. El és Louis egymást ölelve dülöngéltek, és mosolyogva néztek minket. Mikor találkozott a tekintetem velük, beharaptam a számat, és rájuk kacsintottam. Liam és Sophia halkan beszélgettek, és néha ránk néztek. Niall és Harry pedig egymás vállát átkarolva sírtak(???). Halkan elnevettem magam.
- Te is látod a közönségünket?- suttogta Zayn a fülembe, mire megborzongtam.
- Aham.
- Nem ijesztő?
- Annyira nem. Kivéve Harry-éket. Azt hiszem, rosszat fogok álmodni- pislogtam, Zayn vállát szagolgatva. Egyébként Niall éppen akkor törölte meg a szemét egy zsepivel, Harry pedig a szemét legyezgette. Oké.
Zayn megfordított, így ezúttal ő röhögött a haverjain, én pedig szembe kerültem Josh-al és Amanadával. Amanda roppant csinos volt (mint mindig, amúgy), én viszont észre se vettem, hogy itt van. Mosolyogva bólintottam neki, mire visszaintegetett.
Olyan boldog voltam és olyan biztonságban éreztem magam Zayn karjaiban, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.
A tánc után odamentem Amandához, és miután megöleltem, és elbeszélgettem vele, otthagytam őt és Josh-t. Lehet, hogy lesz belőlük valami.
Sose lehet tudni.
- Ezen sürgősen változtatunk. Büfögőverseny- jelentette be Liam, mire a fiúk elismerően bólogattak.
- Mi? Na, azt már nem! Ez gusztustalan és irritáló- hevesen ellenkeztem, de azért legbelül elképzeltem magam, amint leböfögöm őket a kanapéról.- Kizárt, hogy ebben részt vegyek.
- Ó, dehogynem- Zayn megragadta a karomat, szóval, ha akartam volna, akkor se tudtam volna elmenekülni.- Niall, kezd!
Niall ivott egy kortyot a kólájából, majd ököllel rávert a mellkasára. Oké. A fiúk hülyére röhögték magukat, én viszont azt hiszem, soha, a büdös életben nem hallottam valakit ekkorát büfögni. Először kifejezéstelen lett az arcom, majd elfintorodtam, aztán még jobban, végül elröhögtem magam.
- Niall, ez undorító volt- jelentettem ki.
- Oké, én jövök- irányította magára a figyelmet Louis. Olyat böfögött, hogy esküszöm, megrebbent a hajam.
- Csak ennyit tudtok?- kérte magához a szót Harry. Ha így folytatják, szerintem el fogják magukat hányni.
- Ez gusztustalan- fintorogtam, és inkább Zayn vállába temettem az arcom, aki a röhögéstől folyton rázkódott.
- Na, de fiúk- állt fel Liam, és én is felnéztem, mivel azt hittem valami normálisat akar tenni... Aha. Majdnem.- Ha már csináltok valamit, akkor csináljátok jól.
Kezdett elegem lenni. A ház tele lett mindenféle szagokkal, a bátyám pedig akkorát büfögött, mint egy disznó. De komolyan. Fúj.
- Oké, ezt sasoljátok- Zayn kihúzta magát, nyelt egyet, és befeszített háttal, vagy fél percig büfögött.
- Jézusom, Zayn- nevettem fel önkéntelenül.- Fiúk, olyan disznók vagytok!
- Te jössz, Kels- nézett rám Harry.
- De ha félsz, hogy nem tudsz büfizni, akkor mi megértjük- mosolygott rám "kedvesen" Zayn, mire felvontam a szemöldökömet, és minden mindegy alapon megvontam a vállam.
- Oké, legyen- sóhajtottam, mire a fiúk kíváncsian hajoltak előrébb.- De ne feledjétek: nem akarok sírást.
És haha. Amikor ittam a kólámból, nyeltem egyet, és utána akkorát büfögtem, hogy elakadt a szavuk, azt hiszem, legyőztem őket. Ennyi.
- Hű- nyelt egyet Louis.- Kelsey....
- Ez eléggé...- szólt Niall.
- Szóval- motyogta Harry.
- Ez férfias volt- dörmögött döbbenten Liam, mire büszkén elmosolyodtam. Zayn felém fordult és a mellkasára húzott.
- Én csajom.
Kaja után mindenki felvonult a szobájába, én viszont lent maradtam, hogy összeszedjem a disznóólat, amit a disznók hagytak maguk után. Szó szerint.
- Mit csinálsz?- Zayn lépkedett le a lépcsőn, miközben én éppen a kanapé alól kotortam ki egy félig megevett pizátt. Mondtam, hogy disznók.
- Táncolok- szóltam vissza, és undorodva egy pizzásdobozra hajítottam a megcsócsált csücsköt.
Zayn végigterült a kanapén (ügyet sem vetve arra, hogy én lent szenvedek) és szórakozottan nézte, ahogyan az orrom alatt dörmögve dobálom egybe a gusztustalan szemeteket.
- Esküszöm, takarítónőt kéne nektek hívni- pufogtam.- Mi ez itt?
- Egy használt alsógatya.
- FÚJ!- visítva dobtam félre az említett darabot, és egy sóhajtás után inkább odabújtam Zayn mellé.- Gusztustalanok vagytok.
- Ez ezzel jár, kicsim- KICSIMNEK HÍVOTT, TE JÓ ÉG!!!!- Fiúkkal élsz együtt, hozzá kellett volna már szoknod.
- Tudom- biccentettem, majd oldalra fordulva félig ráfeküdtem a kockás hasára, a fejemet pedig a feje mellett megtámasztottam a kezemmel.- Az lenne a normális.
Zayn elmosolyodott, majd egyik kezével oldalra tolta magát, a másikkal pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Kelsey...- szóltalt meg, miután megcsókolt. Mosolyogva felnéztem rá.
- Igen?
- Szeretlek.
ÚRISTEN. ÚRISTEN. ÚRISTEN. SZERET. SZERET. SZERET!!!!!!!
Szélesen elmosolyodtam, és miközben megsimítottam:
- Én is szeretlek, Zayn.
Ha az ember reggel a kanapén ébred a barátjával,akkor jó esély van arra, hogy elaludt. Nem kell rosszra gondolni, mivel mi tényleg "csak" aludtunk. A reggeli fogadtatás azonban mindig csodálatos. Főleg, hogyha a telefonom újra, meg újra megcsörren.
- Igen?- szóltam bele dühösen.
- Kelsey!- Josh ideges hangja a fejemben visszhangzott. Zayn mellett gyorsan felültem, a hátamat a fiúnak támasztottam, nehogy felkeljen.
- Josh.
- Hol a frászban vagy?
- Mi? Azt hittem, hétvégén nem dolgozom...
- PÉNTEK VAN!
- Úristen. Komolyan?- riadtan felkeltem, és villámgyorsan felvágtattam a szobámba.- Jézusom, annyira sajnálom, Josh. Adj fél órát. El gyalogolok.
- Édesem, brutálisan siess! Az új főnök ellenőrzést tart, és a legfontosabb Angel-em nincs sehol!
- Istenem, ne haragudj Josh, totál abban voltam, hogy szombat van- kirántottam a szekrényemből egy egybe ruhát,majd, miközben ledobáltam a két napja hordott cuccaimat, Josh-nak magyaráztam.- Az jó lesz, hogyha egy ruhában megyek?
- Édesem, nekem édes mindegy!- sóhajtotta. Sietve kapkodtam magamra a ruhámat, mikor megint megszólalt: - Illetve, talán mégis jobb lenne, ha a kedvenc ruhádba bújnál, drága.
- Oké. Szerencse, hogy csak az tiszta...
- Rendben. Ó, és sminkeld is ki magad, aranyom! Betty-t szabadnapra küldtem. Ugye nem lenne gond, ha sminkelned is kéne?- te jó ég.
- Nem, dehogy is. De mennyi idő alatt kéne odaérnem?- egy pillanatra megálltam, és megvártam, míg Josh újra megszólal.
- Fél órához mit szólnál?
- Igyekszem- motyogtam. De ki leszek rúgva.- De akkor leteszem,.. Tudod, hogy odaérjek.
- Persze, persze, tedd csak le, édesem- megkönnyebbülten le akartam tenni a telefont, amikor az utolsó pillanatban kirikácsolt a készülékből:- ÉS A HAJMOSÁST SE FELEJTSD EL!
Lecsaptam a telefont, és bevágtattam a fürdőbe.
- A fene essen bele a hülye péntekekbe- dörmögtem, miközben leejtettem az imént felvett ruhámat a csempére és beugrottam a zuhanyzóba. Közben mondjuk majdnem hátra estem, de az mellékes.
Lezuhanyoztam, majd közben a hajamat is megmostam. Kellemes grape fruit illat lengte be a szobát, én pedig minél előbb próbáltam kimosni a hajamból a habot. Miután ez sikerült, kipattantam a fürdőből, gyorsan megtörölköztem. Lábujjhegyre állva lekotortam a felső polcról a sminkcuccomat, és kiborítottam a tartalmát a szárítógépre, ami a mosdókagyló mellett állt. Előtte megmostam a fogamat. Gyorsan magamra rángattam a bugyimat, melltartómat és ruhámat, aztán a hajamat megdörzsöltem a törölközővel, gondolván, úgyis megszárad a melegben. Sietősen lealapoztam a képem, aztán feltettem egy világos, natúr szemhéjpúdert. Kihúztam a szememet (szigorúan nem tövig, és csak fölül), aztán feltettem egy kis szemspirált (csak fölülre), végül pedig barack árnyalatú rúzst a számra. Csak egy fél pillantást vetettem a tükörképemre, és máris kivágtattam a fürdőből. Sikítva állapítottam meg, hogy az a fél óra már 10 perce letelt, így egy kis táskába beledobtam minden olyat, ami kellhet (telefon, tárca, iratok, szájfény, fejfájás elleni gyógyszer, néhány zsepi), és leszáguldottam a lépcsőn.
A nappali kongott az ürességtől, és csak az asztalra ragasztott cetlit olvastam el:
Élet! A fiúkkal muszáj volt elmennünk egy interjúra. Délután jövünk!
Zayn
Gyorsan belegyűrtem a fecnit a táskámba, aztán az ajtóhoz repültem. Felkaptam a barack színű magassarkúm, majd az ujjaimra függesztve azt, leakasztottam a kulcsot a helyéről és kiléptem a házból. Időm sem volt elgondolkodni azon, hogy mit fogok magammal kezdeni az utcán mezítláb, de jelenleg sokkal jobban foglalkoztatott a tudat, hogy ha elkések, nekem végem.
Lábujjhegyen átszaladtam három zebrán, két járdán, amíg oda nem értem az ügynökséghez. Útközben igyekeztem minél kevesebbet sziszegni amiatt, mert folyamatosan horzsoltam a bőrömet lefele a talpamról.
Az ügynökség előtt megálltam egy pillanatra- de csak azért, hogy felvegyem a magassarkúmat. Lesimítottam a szoknyámon keletkezett gyűrődéseket, amiket a futás okozott és mosolyt varázsolva az arcomra beléptem a bejáraton.
Felmentem a lépcsőn és miközben magamban azért imádkoztam, hogy ma lehetőleg ne veszítsem el a munkámat, megérkeztem a nagy terem ajtaja elé, ahova Josh rendelt.
- Segíts meg, Istenem- motyogtam, aztán belöktem az ajtót.
Nem is tudom, legelőször mit láttam meg. A "tömeg" másodlagos volt, ugyanis először az ordítás ért el az agyamig.
- MEGLEPETÉS!
Egyszerre érzékeltem a háttérben lógó "Boldog Szülinapot!" szalagot és a padlóhoz rögzített lufikat, a hegyekben elrendezett ajándékokat; mindezt az ajtóban állva.
Ösztönösen a szám elé kaptam a kezem, ijedtemben még a táskámat is elejtettem. Egyszerre nevettem, és mosolyogtam, ha lehet ilyet mondani.
Aztán valaki nekem rohant, felkapott, megölelgetett és én már csak azt vettem észre, hogy a One Direction közepén állok.
- Te jó ég, fiúk!- nevettem meghatottan, és boldogan Harry nyakába borultam.
Miután sorban végigölelgettem a fiúkat, Zayn következett... neki kicsit több járt.
- De ezt nem értem... Hogy csináltátok?
Zayn mosolyogva megcsókolt, majd, miközben magához húzta a derekamat.
- Igazság szerint Josh ötlete volt, hogy szervezzünk neked egy partit- mondta mosolyogva, nekem pedig leesett az állam.- Miután múltkor hazajöttél, felhívta Liam-et, és elmondta nekünk, hogy ott voltál az este.
- Hű. Ezt frankón megszerveztétek- nyögtem ki, aztán hitetlenül megrángattam egy, még nedves hajtincsemet.- Josh jól beparáztatott a "jön a főnök és mindenkit leellenőriz, fél órád van, hogy ideérj, de azért moss hajat, fürödj meg és sminkeld is ki magad" dumájával.
- Összebeszéltünk- vont vállat, mire egyszerűen szájon csókoltam (a magassarkúnak hála nem kellett lábujjhegyre állnom), mire ő magához húzva még többet követelt.- Egyébként is, szerintem megérdemled.
- El sem hiszem, hogy máris július 10-e van... Olyan fantasztikusak vagytok- és megint kapott egy csókot.
Miután elengedtem Zayn-t, köszöntöttem a többi vendéget: El és Sophia bevallották, hogy a díszekért meg a tortákért ők a felelősek, de miután biztosítottam arról őket, hogy minden perfectül néz ki, láthatóan feldobódtak. Aztán anyáékat találtam meg.
- Isten éltessen, drágám!- anya vigyorogva magához ölelt, és egy puszit nyomott a fejemre.- Milyen érzés 20 évesnek lenni?
- Határozottan érzem a változást- nevettem el magam, aztán megakadt a szemem valamin, anya kezén.- Csak nem...?
- Végül odaadtam neki- kacsintott rám Channing, miközben átkarolta anya derekát.- Örülök, hogy neked is tetszett.
- Ó, mamám, Kelsey, el se tudnád hinni, milyen leánykérés volt- kuncogott anya.
- Biztos remek volt- mosolyogtam, aztán a szemem sarkából megláttam Josh-t.- Elnézést, de még üdvözölnöm kell pár vendéget!
- Menj csak!
Ellépkedtem anyáéktól, egészen Josh-ig. Megálltam előtte, és mosolyogva felnéztem rá.
- Ugye te is tudod, hogy bűn valakit így átverni?
- Jó cél érdekében tettem- közölte, majd elvigyorodott és kissé félre döntötte a fejét.- Remélem, nem haragszol.
- Tudod, hogy rád lehetetlenség lenne haragudni.
- Igazság szerint reménykedtem ebben a válaszban- mondta, mire elnevettem magam, és szorosan megöleltem a főnökömet.
- Csak szeretném, hogy tudd, Josh, bármilyen idióta is vagy néha, imádlak, és melletted állok.
- Ezt nagyszerű hallani- mosolygott, és aranyosan megborzolta a hajamat.- És én is imádlak, Kelsey Payne. Hogy őszinte legyek, már akkor tudtam, hogy jóban leszünk, amikor először besétáltál az ügynökségre. Mamám, az a haj...
- Elég lesz már- nevettem rá, aztán valaki megkopogtatta a vállamat, így megfordultam.- Luke!
- Kelsey- nevetett Luke is, és hagyta, hogy megöleljen. Momentán mindenkit megöleltem volna, ha van akkora kezem. Ez van.- Remélem, nem gond, hogy az 5SOS bepofátlankodott a bulidra.
- Úristen, itt vannak a többiek is?- csillogó szemekkel nyújtogattam a nyakamat, hátha meglátom a fiúkat.
- Aha, a színpadon.
- Van itt színpad?
- A függöny mögött.
- Mi?
- Csak hülyülök- röhögte el magát Luke, én pedig finoman meglöktem a vállát.- Liam megkért minket, hogy szolgáltassuk mi a zenét.
- Jól tette- vigyorogtam, és még egyszer megöleltem Luke-ot.- Azért remélem, a többiekkel is találkozhatok.
- Minden bizonnyal úgy lesz- Luke mosolygott, és hirtelen láttam benne a 18 éves srácot.- Most megyek... kezd lelapulni a buli.
- Helyes- kacsintottam rá.- Dobjátok fel a hangulatot.
Pár perccel később felsipított a mikrofon, mire mindenki a füléhez kapta a kezét, és a színpad felé - nézett. Luke ott állt, és bocsánatkérően mosolygott.
- Ezer bocsánat, ez nem direkt volt- nevetés, mire Luke szélesen elmosolyodott, és tekintete megállapodott rajtam.- Először is: nagy tapsot, és nagyon boldog születésnapot ennek a csodálatos lánynak! Boldog születésnapot, Kelsey!- mindenki tapsolt és sikított, Zayn büszkén átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra, miközben én folyamatosan mosolyogtam.- Ez a szám neked szól!
- Egy..két... egykétháés- Ashton összeütötte a dobverőket, majd elkezdődött a She Looks So Perfect, a 5 Seconds Of Summer-től.
Luke hangja megadta a kezdő lökést a partinak, mindenki elkezdett táncolni, meg nevetgélni, így én sem állhattam tétlenül, mint egy álszent, levettem a magassarkúmat, és mezítláb elkezdtem húzni Zayn-t a táncparkettre.
- Te sosem változol- reagálta le mosolyogva, ahogyan félredobtam a cipőimet.
- Nem szeretem a magassarkút- mosolyodtam el, és elkezdtem táncolni.
- Tudom.
Mikor a számnak vége lett, Luke kimelegedve hajolt a mikrofonhoz.
- Oké, akkor, mivel itt látok pár szerelmespárt- ránk pillantott.- Egy lassabb szám következik: Wherever You Are!
A srácok elkezdtek egy lassabb számot, mire a tekintetem Luké-ba fúrtam, és óvatosan biccentettem egyet, mire rám kacsintott.
Zayn magához húzott, én pedig átkulcsoltam a nyakát, és a szemébe néztem.
- Tudod, amikor először megláttalak, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az életemet adnám érted- mondta, én pedig boldogan elmosolyodtam.
- Ez költői volt.
- Igyekszem- mormogta mosolyogva, mire megöleltem. Ölelésben maradva táncoltunk. A válla felett láttam, hogy mindenki áll és mosolyogva minket néz: anya vállát Channing karolta át (anya egyébként tortát evett és bőgött... terhesség), és mikor rájuk néztem, finoman biccentett egyet. El és Louis egymást ölelve dülöngéltek, és mosolyogva néztek minket. Mikor találkozott a tekintetem velük, beharaptam a számat, és rájuk kacsintottam. Liam és Sophia halkan beszélgettek, és néha ránk néztek. Niall és Harry pedig egymás vállát átkarolva sírtak(???). Halkan elnevettem magam.
- Te is látod a közönségünket?- suttogta Zayn a fülembe, mire megborzongtam.
- Aham.
- Nem ijesztő?
- Annyira nem. Kivéve Harry-éket. Azt hiszem, rosszat fogok álmodni- pislogtam, Zayn vállát szagolgatva. Egyébként Niall éppen akkor törölte meg a szemét egy zsepivel, Harry pedig a szemét legyezgette. Oké.
Zayn megfordított, így ezúttal ő röhögött a haverjain, én pedig szembe kerültem Josh-al és Amanadával. Amanda roppant csinos volt (mint mindig, amúgy), én viszont észre se vettem, hogy itt van. Mosolyogva bólintottam neki, mire visszaintegetett.
Olyan boldog voltam és olyan biztonságban éreztem magam Zayn karjaiban, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.
A tánc után odamentem Amandához, és miután megöleltem, és elbeszélgettem vele, otthagytam őt és Josh-t. Lehet, hogy lesz belőlük valami.
Sose lehet tudni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)